Értékes szerelem 1.rész

Értékes szerelem

I. fejezet

Ma is gyönyörűen süt a nap. Csodálatos érzés, amikor a meleg napsugarak érik a bőrömet. Imádom a reggeli, gyenge napfényt. Mindig reménykedem benne, hogy egész nap ilyen marad az időjárás. Ilyenkor az emberek is szívesebben vannak kint a szabadban, és a kávézó forgalma is növekszik.

이진애 ( I Chin Ae) vagyok. 21 éves, és egy kis forgalmú, elegáns kávézóban dolgozom. A kis forgalom annak köszönhető, hogy ez a hely az elit osztály számára van fenntartva. Szeretek itt dolgozni. Több nyelven is beszélek, magas végzettségem van. Ennek ellenére már kisgyerekkorom óta felszolgáló akartam lenni. Próbálkoztam már pár helyen, de mindenhol az aluliskolázott, bunkó emberek vettek körül. A főnökök mindig kikezdtek velem. Legtöbbször ezért hagytam ott a munkahelyeket. Mikor már azt gondoltam, soha nem fog valóra válni ez az álmom, az egyik munkahelyemen megszólított egy kellemes kinézetű, értelmes úriember. Fekete lakkcipőt, fekete nadrágot, zakót és fehér inget viselt. Nyakkendője nem volt, így ingének utolsó két gombját kigombolva hagyhatta. Inge nem volt betűrve. Ebből arra következtettem, hogy van pénze, elegánsan kell felöltöznie, de jobban kedveli a laza ruhákat, így a saját stílusát ötvözte az eleganciával. Már egy ideje figyelt, arra gondoltam, hogy talán tetszem neki. Nekem sem volt ellenemre, hisz megjelenése teljes mértékben magával ragadott. Gyönyörű arca, magas, karcsú testalkata van. Igazi nőfaló. Gondoltam ezt én akkor.

-          Elnézést, hölgyem!

Ahogy megszólalt, a szívem hatalmasat dobbant. Édes, barátságos, kicsit sajátos hangja van. Úgy gondoltam, hogy pont az esetem. A mai napig így gondolom.

-          Igen, uram! Mit parancsol?

-          Szeretnék öntől egy személyes dolgot kérdezni. Szabad?

Akkor azt gondoltam, talán a barátomra akar rákérdezni, ami valójában nem is volt. Zavarba jöttem, paprika vörös lettem. Bizonytalanul válaszoltam, de akartam vele randit, így eszembe nem jutott volna, hogy nemet válaszoljak.

-          Igen, tessék csak.

-          Miért dolgozik egy ilyen helyes, szemre való és eddigi meglátásom szerint intelligens hölgy egy lepukkant kávézóban?

Meglepett ez a kérdés. Azt gondoltam, hogy nem akar egyből rákérdezni, csak többet szeretne megtudni rólam és ez csak egy kis bevezető. Gondoltam én…

-          Igazából… szeretem ezt csinálni. Mindig is felszolgáló szerettem volna lenni.

-          Miért nem valami színvonalasabb helyen? Miért itt?

-          Mert eddig nem találtam olyat, ahol igazán jól érezném magam. Már sok kávézóban jártam, de… mindegyik ilyen volt. Azt hiszem, nincs más választásom. De köszönöm a dicséretet.

Úgy néztem rá, hogy egyből leessen neki. „ Szimpatikus vagy, hajlandó vagyok randizni.” De nem azt kaptam vissza, amit vártam. Ahelyett, hogy ravaszul rám mosolygott volna, és megkérdezte volna       „Munka után nincs kedve velem meginni egy teát?”, elkezdett kinevetni. Mindenki számára kapós vagyok. A férfiak a lábam előtt hevernek. Csinos vagyok, okos, kedves és az álmaimnak élek. Sikerorientált vagyok, a férfiak ezeket szeretik. Az előttem ülő férfivel pedig egy szinten vagyunk. Mégis kinevetett. Ezek voltak akkor a gondolataim. De az utána következő párbeszéd egyből megmagyarázott mindent.

-          Ne haragudjon, hogy nevettem, látom, rosszul érinti. Hadd mutatkozzam be! Jung Hoseok vagyok, 21 éves vállalkozó. Önben kit tisztelhetek?

Nem válaszoltam egyből, kicsit lesokkolt ez a hirtelen váltás. Nagyon jó kedélyű ember tele élettel. Összeszedtem magam, és én is bemutatkoztam. Szépen meghajoltam, ahogy azt egy magasabb rangú embernél kell.

-          I Chinae vagyok, 21 éves felszolgáló. Örülök a találkozásnak.

Meglepődött a hangsúlyomon. Ugyanis kiemeltem a felszolgáló szót, hogy éreztessem vele, mennyire rangon aluli vagyok. Pedig úgy gondoltam, egy szinten vagyunk. Akkor jöttem rá, hogy tévedtem.

-          Chin Ae? Mint értékes szerelem? Szép név.

-          Köszönöm.

A nevem valóban ezt jelenti. Viszont a valóságot nem fedi. Sajnos nincs szerencsém, ha szerelemről van szó. Mindig kifogom az olyan férfiakat, akik csak a testem miatt udvarolnak. Ezért van az, hogy 21 évesen még nem volt barátom. És még szűz vagyok. Nem adhatom oda akárkinek. Én ennél több vagyok. Mások nem tudják, ciki lenne. Az a férfi, akibe majd bele szeretek, és ő is viszont, nem fogja nézni, hogy ennyi idősen szűz vagyok. Sőt.

-          Most nyitottam nemrégiben egy kávézót.

Teljesen kizökkentett a gondolatmenetemből. Most nyitott egy kávézót? Akkor ez azt jelenti, hogy…

-          Szeretném, ha itt hagyná most ezt a helyet és holnap már nálam kezdene.

-          Miből gondolja, hogy szeretnék megint egy lepukkant kávézóból egy másik ugyanolyanba menni?

-          Amit én nyitottam, kedves Chinae, az elit osztály számára van. Nincsenek faragatlan emberek, akiknek a szavait és tetteit el kellene viselnie. És nincsenek főnökök, akik zaklatnának.

-          Ezt most miért mondja?

-          Láttam a kávézó főnökét, ahogy egyfolytában az ön lépéseit nézi, és nem kicsit perverz tekintettel fantáziál magáról.

-          Ennyire látszik?

-          Én nem fogom önt állandóan nézni, követni, zaklatni sem fantáziálgatni. Csak leszidom, ha valami nem tetszik. És hagyjuk el a magázódást. Egykorúak vagyunk.

Szép, nagy mosolya van. Fehér fogak. Egyből beleszerettem a leendő főnökömbe.

-          Chinae!

-          Igen, Hoseok?

-          Nemsokára megérkezik az új felszolgáló. Suga átveszi tőled majd a műszakot. Betanítanád? Nekem most el kell mennem.

-          Persze! De ha valami nem úgy sikerül, ahogy tervezed, az a te felelősséged lesz! Nem az enyém!

-          Mintha te lennél az én főnököm! De jól van, átháríthatod a felelősséget.

-          Lehet, hogy egyszer még az leszek.

-          Álmodozz csak.

Ahogy megsimogatja a hajam, mindig hatalmasat dobban a szívem. És még mindig imádom a mosolyát. Hosszú ujjai vannak, és kecses kezei. Sosem szerettem a kigyúrt pasikat. A legtöbb csak egy izomtömegből álló agy nélküli gorilla. Nem tudnak mást, csak azt, hogyan kell gyúrni, hogyan kell csajozni és verekedni. Visszataszítóak. De Hoseok… egyszerűen imádom. Csak ő nem. Amikor úgy döntöttem, bevallom neki az érzelmeimet, kihallottam egy telefonbeszélgetést, ahol egy lány nevét mondja. És azt mondta neki, hogy szereti. Akkor úgy döntöttem, nem fogom neki soha elmondani, hogy mit érzek. Nem hozom magam kellemetlen helyzetbe, ráadásul nem lenne szép egy olyan férfinek szerelmet vallani, aki kapcsolatban él. És semmit nem tudok róla. Hoseok soha nem hozza be ide a magánéletét. Nem tudom, hogy van-e testvére, hol él, együtt vannak-e még a szülei, házas-e már…

-          Chinae! Megjött az új fiú!

-          Megyek!

Még egy fiúdolgozó. Hoseok azt mondta, mellém nem kell még egy lánydolgozó, mert én egyedül is vonzom a férfi vendégeket. Már egy éve dolgozom itt és Suga meg én vagyunk az egyetlenek, akik a kezdetektől itt vannak. Nálunk mindig cserélődnek az emberek. Amikor négyen voltunk, és mellettem volt még egy lány, neki semmi dolga nem volt. Mindenki engem kért. Igen, kérni. Ez egy olyan kávézó, ahol azt a felszolgálót kérheted, akit szeretsz. Suga mellett volt még egy fiú, de neki sem volt semmi dolga. Viszont ketten nem tudjuk ellátni a feladatokat. A felszolgálás és szórakoztatás mellett a pultban is kell dolgozni valakinek, aki rendezi a dolgokat. Ezeket is mi csináljuk, de ketten nagyon kevesek vagyunk. Ezért döntött úgy Hoseok, hogy felvesz Suga mellé egy másik fiút is. Kim Taehyungnak hívják.

-          Üdvözletem! I Chinae vagyok! Én foglak betanítani a mai napon.

-          Szia! Kim Taehyung vagyok. Igyekszem keményen dolgozni.

Elég zárkózott fiatalembernek tűnik. Nem néz a szemembe, ami azt jelenti, hogy zavarban van. Nem baj. Már megszoktam. Egy idős lehet velünk. Talán 1-2 évvel fiatalabb. Magas, vékony, helyes fiú. Kicsit talán ebben hasonlít Hoseokra. Első látásra felismerem a különbséget a két fiú között. Hoseok egy nyílt, mindig őszintén mosolygó ember, aki akkor is feldob, ha nagyon mélyen vagyok. Olyan, mint én. Az előttem álló fiú azonban elég szűkszavúnak tűnik és a mosolya sem őszinte. Vagy legalábbis nem tűnik annak. A tekintete magányos és szomorú. Ahogy ránézek, ezzel a tekintettel, mély hangjával és sápadt bőrével egy hercegnek látszik. Olyan hercegnek, akit nem vesznek körül emberek. Egyáltalán nem az esetem. Ahogy bemutatkozunk, elindulunk a konyhába, és megkezdjük a közös munkát. Értelmes. Nagyon is. Mindent, amit mondok neki, elsőre megjegyez, és azonnal meg is tudja csinálni. Úgy gondolom, Hoseok most jól választott. Sokáig lesz még itt velünk. De valahogy úgy érzem, nem leszek képes vele összebarátkozni. Majd meglátjuk, milyen forgalmat fog csinálni. Kíváncsi vagyok.

Részletek Taehyung naplójából

„Kedves Naplóm!

Ma olyan dolog történt velem, ami még soha. Sétáltam hazafele a boltból, épp a jól szórakozó baráti csoportokat néztem. Azon merengtem, nekem mikor lesznek ilyen jó barátaim. Erre odajött hozzám egy öltönyös pasas, és megkérdezte, hogy van-e munkám. Te is tudod, hogy nincs, nem véletlenül élünk itt ebben a piszkos lyukban. Megkérdeztem tőle, hogy miért érdekli. Erre azt mondta, jól nézek ki, magányos típusnak tűnök, ami bejön a lányoknak. Van egy kávézója az elit osztály számára és szeretné, ha ott dolgoznék. Nem tudtam igent mondani egyből. Odaadta a névjegykártyáját és azt mondta, ha meggondolom magam, hívjam fel. Nem tudom, mit tegyek. Szerinted? Tényleg fogadjam el? De ott emberekkel kell kommunikálni. Én ebbe nem vagyok jó. Írni szeretek. Nem beszélni. Segíts! Mit válasszak?”

„Kedves Naplóm!

Úgy döntöttem, hogy felhívom azt a Hoseok nevezetű fiút, aki egy héttel ezelőtt leszólított. Beszéltem vele, és igent mondtam. Holnap megyek dolgozni hozzá. Nagyon félek. Új munkatársak, új emberek, ismeretlen hely. Sok beszéd. Biztos, hogy képes leszek ilyesmire? Ráadásul dolgozik ott egy női felszolgáló is. Nem tudom, hogy fogok hozzá szólni. Nem szoktam nőkkel beszélgetni. Sőt, senkivel nem szoktam, maximum a boltos nénivel, hogy „jó napot” „köszönöm” és „viszlát”. Bárcsak úgy tudnék élni a szavakkal szóban, mint írásban. Ma is folytattam a könyvem. Szerintem nem lett elég jó, ezért úgy döntöttem, majd újraírom. Majd mondj róla véleményt. Mindenre kíváncsi vagyok, amit te mondasz. Hisz a legjobb barátom vagy. Nem igaz? Szurkolj a holnap miatt. Ma kimegyek apa és anya sírjához, hogy elmondjam nekik, dolgozni fogok. Biztos büszkék lesznek rám, ahogyan te is az vagy. Szép álmokat! Most fekszem. Holnap beszélünk.”

„Kedves Naplóm!

Ma fogok menni dolgozni. Tudom, késésben vagyok, de muszáj volt beszéljek veled, hogy erőt merítsek. Tudnom kell, hogy itt vagy mellettem. Nem vihetlek magammal, tudod. Pedig sokkal jobb lenne, ha ott is velem lehetnél. Legyen szép napod! Én indulok. Este találkozunk, és mindenről beszámolok. Szia!”