Not today-26

Not today

26 - Jungkook pov.

Egy folyó partján állok, miközben a vizen megcsillanó napsugarakat figyelem. Körbe vesznek a hatalmas fák, amik némán, együttérzően figyelnek. Megnyugtató érzés a város zajától megszabadulva a madarak énekét és a víz zubogását hallgatni, miközben átkarol az, akit igazán szeretek. Nyakamhoz bújva veszi a levegőt és úgy szorít magához, mintha az élete múlna rajta. Mikor mély hangján megszólal, libabőrős leszek.

- Azt hiszem, beléd szerettem, Kook.

A szívem szaporán kezd verni. Ezt akartam hallani...

Hirtelen pattannak ki a szemeim, de nem fogom fel, hol is vagyok pontosan. Egy halovány fény megvilágítja a szobát, így hamar rájövök, hogy Hoseokéknál vagyok. Nagy erőfeszítések árán megmozdulok, hogy fel tudjak ülni, de érzem, hogy valaki van mögöttem, ezért megállok.

- Felébredtél?

Azonnal felismerem a mély hang gazdáját, akinek a keze átkarolja a derekam és teljesen hozzám bújik a takaró alatt. Hamar megbarátkozom a helyzettel, így elengedem magam, hogy újra belesüppedhessek a párnámba. A hátamon érzem, ahogy egyenletesen veszi a levegőt. Már egy ideje így fekszünk, amikor újra megszólal.

- Rosszat álmodtál.

Hangjából sugárzik az aggódás, mégis igyekszik nyugodtan beszélni.

- Megkértél, hogy maradjak itt veled és hamar el is aludtál. Viszont egy idő után zihálni kezdtél, mocorogtál és nyögdécseltél. Elkezdtél összezagyválni mindent a szüleidről meg szólongattad Jimint is.

Abbahagyja a beszédet. Érzem, ahogy a keze lassan lecsúszik a derekamról és ő is arrébb húzódik, én azonban nem mozdulok meg. Csendben várom, hogy folytassa,miközben azt kívánom, bár tovább maradhatnék a karjai közt.

- Próbáltalak felkelteni de nem ment semmivel, ezért úgy gondoltam, inkább megnyugtatlak. Valahol olvastam, hogy a külső ingerek sokmindent megváltoztathatnak az álmodban. Úgy tűnik igaz. Teljesen lenyugodtál.

Halványan elmosolyodom. Valóban ölelt, nem csak álmodtam. Talán az a mondat sem álom volt? Lassan fordulok meg, hogy szemben lehessek Taeval. A hátán fekszik, tenyere a feje alatt van. Teljesen kitakarózott, így látom, hogy egy póló és egy alsónadrág van rajta.

- Köszönöm.

- Ne köszönd. Ez a dolgom. Viszont ez... Elég bosszantó.

Elfordítja a fejét a másik irányba, miközben sóhajt egyet. Nem értem, mi bosszantja, de nagyon felkeltette az érdeklődésem.

- Mi a gond?

Kérdésemre megint erőteljesen fújja ki a levegőt, de nem néz vissza rám.

- Még az álmaidban is Jimint szólongatod.

Meglepődöm Taehyung viselkedésén. Soha nem gondoltam volna, hogy Tae valaha is féltékeny lesz valakire, aki fontos nekem. Önzőség, de olyan melegséggel áraszt el ez a tény, hogy azonnal elillan belőlem minden nyugtalanító érzés. Nem terveztem neki mondani semmit a múltamról és a családomról. Úgy gondoltam, elég, ha csak Jimin tud róla és támogat. Most azonban...

Anno, amikor először találkoztam vele, lenéztem őt és nem foglalkoztam vele, de pár másodperc alatt tudta kihozni belőlem az elfolytott dühömet. Akkor elhatároztam, hogy távol tartom magam tőle, de ő nem hátrált meg és jött utánam. Annak érdekében, hogy betartsam Jiminnek tett ígéretemet, még saját magammal is elhitettem, hogy ez az ember számomra egy senki, aki még a figyelmemet sem érdemli meg. Megbántottam, hogy távol tartsam magamtól, de akkor már vetélytársak voltunk. Elkerülhetetlen lett a mindennapos találkozás, amit a lehető legkellemetlenebb dolognak tartottam, de lehetőséget láttam benne, hogy megszégyenítsem őt és mindenkinél jobban megutáljon. A legelső párbaj napján azonban...gyenge volt, sebezhető és kiszolgáltatott. Annak ellenére, hogy minden tőle telhetőt megtett, nem tudta teljesíteni amit akart. Akkor, amikor megláttam abban az állapotban, elpattant bennem valami. Egyik pillanatról a másikra öntött el az aggódás. Nem tudtam soha megmondani az okát még magamnak sem. Ahelyett, hogy fokozatosan, egymás megismerésével alakult volna ki az iránta érzett szeretet, egy villámcsapás volt az egész és azóta töretlen, mi több, fokozódik. Ha ezt elmesélném bárkinek, nem hinne nekem, ami érthető. Mégis van egy ember, aki minden szavamat elhiszi és előbb tudta ennek az okát, mint én.

Mikor elmeséltem Jiminnek, hogyan történt az, hogy beleszerettem Taehyungba, csak elmosolyodott és annyit mondott, "ez érthető". Nem tudtam, mire céloz ezzel egészen mostanáig. Taehyungban akkor a régi önmagamat láttam meg. Azt a fiatal énemet, aki csak nézi, ahogy az apja veri a felségét, terrorizálja a lányát és megveti a fiát. Apa soha nem értette meg az álmaimat és mindig lenézett. Nem tudta elfogadni, hogy a fia egy színpadon akar ugrálni és énekelni, miközben nők és férfiak egyarát csorgatják a nyálukat. Szerinte ez a gyenge nőknek valók, akik nem tudnak a fizikumukból és eszükből megélni, csak a testükből. Azt gondolja, hogy ez az út egyenesen ahhoz vezet, hogy homoszexuális legyek. Akkor szakadt el benne minden, mikor elmentünk Jimin balett előadására és megjegyeztem, hogy milyen gyönyörű a barátom, ha balettozik és én is ezt szeretném csinálni.

Ezután anya rengeteget veszekedett emiatt apával, ami ráment a boldog házasságukra. Apa abban az időszakban kezdett el inni és kezdte el a ma is kedvenc hobbiját, a családja terrorizálását. Teljesen megbolondult, még Jimint sem akarta elfogadni. Azt gondolta, hogy mi szeretők leszünk, ezért annak érdekében, hogy elszakítson minden köteléket, felköltöztünk Busanból Szöulba. Megtörtem. Úgy éreztem, elveszítettem mindent, ami kedves nekem. De már hét évesen tudtam, hogy egy dolgot nem vehet el tőlem és az a tánc. Annak érdekében, hogy bebizonyítsam apának, igen is lehet a tánc és éneklés férfias munka, elvetettem a balett lehetőségét és a szabadabb elvű hiphop stílust kezdtem gyakorolni mindamellett, hogy képeztem a hangom és eljártam edzeni, hogy erős legyek. Mert meg akartam védeni a családomat. Mindenzt titokban csináltam anya segítségével. Apa csak akkor jött rá, hogy mit is csináltam a háta mögött, mikor tizenöt évesen nem a műszakira adtam be a felvételilapomat.

Ekkor történt meg először, hogy engem vert meg és nem anyát. Edzettem, táncoltam, szóval azt gondoltam, hogy erős vagyok már annyira, hogy megvédjem magam vele szemben. Ő azonban régóta fizikai munkás, sokkal nagyobb erővel rendelkezett akkor mint én. A felvételire úgy mentem el, hogy tele voltam a verés okozta sebbekkel és kificamodott a bokám is. Nem vettek fel. Apám erőszakosságának megvolt a hatása, elmentem a műszakira, megszereztem a szakmát, de nem adtam fel. Időközben még többet edzettem, volt hogy ájulásig hajszoltam magam, de meglett az eredménye. Felvettek erre az egyetemre és az egyik legjobb vagyok.

Jimin is feljött Szöulba és időközben összegabalyodott a húgommal, ami érzékenyen érintette apámat, mivel amúgy sem szimpatizált Jiminnel. " Nem elég, hogy a fiamat homokossá tetted és a saját pártodra állítottad, még a lányomat is elveszed tőlem?" Soha nem értettem, apa miért állította, hogy meleg vagyok, mikor csak Jimin érdekelt senki más.

A mondatát ütések sorozata követte, amiket Jimin viselt el. Hangtalanul. Nem tudtam elviselni ezt a látványt többé. A tizenhét éves énem már jóval erősebb volt apámnál. Minden eddigi sérelmem okozta fájdalom előjött és elborult az agyam. Majdnem agyonvertem és majdnem megfolytottam. Teljes erőmből szorítottam a nyakát, miközben ott ütöttem, ahol értem. Már kezdett elernyedni a hatalmas, erős ember teste, mikor Jimin közbe lépett és megígértette velem, hogy nem borul el többé az agyam. Attól a naptól fogva apám egy ujjal sem ért a családomhoz... Egészen mostanáig. A húgom kétségbeesett hangja a telefonban előhozott mindent a múltból, amit Tae mellett kezdtem elfelejteni. Ez a fiú...felébresztett bennem valamit azzal, hogy saját magamra emlékeztetett  a küzdésével.

Nedvességet érzek az arcomon. A meleg könnycseppek egymás után gördülnek le az arcomon. Megkönnyebbülés, hogy a húgom barátnője befogadta őt anyával együtt éjszakára. Biztosra tudom, hogy ma este már biztonságban vannak. Mégis... bűntudatom van, hogy ilyen hosszú időre ott hagytam őket elfelejtve mindazt, amire apám képes. Gyűlölöm. Teljes szívemből gyűlölöm őt! Sikertelenül próbálom elfolytani a hangom, mire Tae egyből felém fordítja a fejét és felül.

- Jungkook, te sírsz? Ne csináld! Nem bántásként mondtam, tudom hogy Jimin fontos neked és.. én csak szeretnék ugyanolyan fontos lenni. Ne haragudj. Na, ne sírj már,ez tök égő!

Tae reakciója láttán elmosolyodok, és enyhül a sírógörcsöm. A kétségbeesett arca és tétlen viselkedése aranyossá teszi de vicces látvány is egyben. Fogalma sincs róla, hogy már sokkal fontosabb ember számomra, mint bárki más. Miközben próbálom leküzdeni a könnyeimet, minden vágyam, hogy a karjaiba bújhassak. Jelenléte megtestesíti számomra a nyugalmat, ami az egyik legértékesebb dolog számomra.

Lassan támaszkodom a kezeimre, hogy felnyomjam magam ülőhelyzetbe.

- Jungkook? Fura vagy.

Mikor végre sikerül felülnöm, belenézek Taehyung aggódó szemeibe és a szívem azonnal zakatolni kezd. Talán... Tényleg be kellene avatnom a dolgokba. De nem most. Most túl kellemes számomra ez a helyzet. Homlokomat a bal vállára döntöm és mélyen magba szívom az illatát. Bódító.

- Tae.

- Mi az?

- Tudsz várni holnapig?

- Mire kellene várnom?

- Hogy megismerj.

- Nem igazán értelek, Kook.

- Nem baj. Majd holnap megértesz.

- Jungkook...

Halkan mondja a nevem, szinte suttogva. Fogalmam sincs, mi járhat az ő fejében, nem tudom, miket gondolhat most. Látom rajta, hogy nagyon aggódik és ez eszméletlenül boldoggá tesz. Kint, mikor utánam jött, azt mondta, hogy ő az én párom és nem Jimin. Teljesen igaza van. Ez a törődés és aggódás teljesen más, mint amit Jimintől kapok. Örülök, hogy végre van valaki, aki elfeledteti velem, hogyan éreztem mindig is a legjobb barátom iránt. Ebben az egyben igaza volt apámnak. Jimin miatt lettem ilyen...

Újra könnyek szöknek a szemembe, mire Tae teljesen magához szorít és csitítani kezd.

- Hé. Egy fiú nem teheti meg, hogy ennyiszer sírjon egymás után.

Hangja halk, megnyugtató. Teljesen máshogy beszél velem, mint egy hónappal ezelőtt. Nem tudom, miért viselkedek így mellette.

- Sajnálom, de nem tudom kontrollálni magam melletted.

A hangom elcsuklik, de igyekszem összeszedni magam. Egy idióta voltam egész életemben aki mindent azért csinált, hogy egy ember végre észre vegye, de az apjára fogott mindent.

Taehyung kezeivel eltol magától, de csak annyira, hogy a szemembe tudjon nézni. Mindkét karomat szorítja, de nem tudok ezzel foglalkozni, mert olyan határozott szemekkel figyel, ami magával ragad. Megharapja alsó ajkát és váratlanul vészesen közel jön hozzám. Olyannyira, hogy puha ajkai az enyémekhez préselődnek. Finoman szétnyitja őket és lassan térképezi fel nyelvével az enyémhez vezető utat, miközben a reakciómat figyeli. Behunyom a szememet és sodródom az árral, hagyom, hogy azt csináljon, amit akar. Belemegyek a csókcsatába, ami nem jó ötlet, ugyanis a hormonjaim mozgolódni kezdenek és teljesen beindulok. Nem sokáig fogom tudni kontrollálni magam, ha tovább kényeztet. Épp kezdeném elveszíteni az irányítást magam felet és átadni magam a vágyaimnak, mikor enyhén megharapva alsó ajkam leválik rólam. Tae feje elvörösödött a csók közben és mély levegőket vesz, ami arra enged következtetni, hogy ő is beindult.

- Azt hiszem, tudom mit érzel.

A tekintete teljesen az enyémbe fúródik. Nem láttam még ezt a nézését egyszer sem. Úgy fest, mint egy kiéhezett vadállat, aki rátalált a zsákmányára, de fél megenni azt. Nem kell több ahhoz, hogy elboruljon az agyam és a hormonjaim vezéreljenek.

Taehyung mindig is olyan volt, aki az ilyen kijelentésektől futva menekült, most viszont saját maga is bevallotta, hogy ő is ugyanúgy érez, mint én.

- Szerinted mit érzek most pontosan?

Tae szemei kikerekednek, de meglepettsége nem tart sokáig. Vakargatni kezdi a tarkóját, miközben gondolkodik.

- Talán... Nem is tudom. Ha mellettem vagy... mindig meg akarsz érinteni. Mohón epekedsz a csókjaim után és... alig tudod megállni, hogy ne teperj le.

Ha Tae most rám nézne, csak annyit látna, hogy úgy vigyorgok, mint egy tejbe tök. Valóban ugyanúgy érzünk. Végre elértem azt, amit mindig is szerettem volna, hogy Tae annyira akarjon magának, amennyire én őt. Kezemmel megsimogatom a tűzforró arcát. Közelebb húzódom hozzá és arra várok, hogy rám nézzen, de ő csak a paplant bámulva zavartan pislog.

- Tae. Szabad?

Félszegen rám néz és egy kis hezitálás után éppen hogy észrevehetően bólint egyet. Nem tudom, mit akartam neki ezelőtt mondani. Talán azt, hogy köszönöm. Próbálom visszafogni magam, mielőtt bármit is tennék. Nem akarom őt letámadni többé. Szükségtelennek érzem, hisz beleegyezett abba, hogy kényeztessem. Semmit sem akartam ennél jobban. Nyugalom! Nem akar szót fogadni a szívem. Őrülten ver és nem hagyja, hogy lehiggadjak. Nem üldözhetem el Taehyungot azzal, hogy rárontok, mint egy vadállat. Nem akarok vele erőszakos lenni. Azt akarom, hogy a szerelmemet érezze a tetteimből, ne a testi vonzalmat.

- Miért tétovázol?

Taehyung hangja azonnal eloszlatja a kétségeimet. Ő is nagyon akarhatja, akárcsak én. Sokáig nézünk egymással farkasszemet, ami rossz hatással van rám. Elkezdtem izgulni. Ez az első alkalom, hogy az ő engedélyével tehetek vele bármit. Nem hagyhatom elveszni ezt az alkalmat.

Határozottan, ám remegő kézzel nyúlok a tarkójához és húzom közel magamhoz, hogy megcsókoljam. A boldogság mámorában úszom, de nem veszíthetem el a fejem. Azt akarom, hogy neki is jó élmény legyen. Nem vagyok képes becsukni a szemem a csodás látvány miatt. Taehyung lehunyva szemhélyát próbálja kiélvezni a csók minden pillanatát. Óvatosan választom el egymástól puha ajkait, hogy újra megízlelhessem édes csókját. Ahogy elkap minket a szenvedély heve, Tae halkan sóhajtozni és fészkelődni kezd. Most jött el a pillanat, hogy elértem a határaimat.

Hanyatt döntöm Taehyungot és fölé tornyosulok. Óvatosan ráhelyezem a súlyom, így teljesen össze vagyunk simulva. Lassan csúsztatom pólója alá a kezem, hogy ujjbegyeimmel végigsimíthassam puha bőrét, mire egész testét libabőr borítja be. Elválok ajkaitól, hogy megízlelhessem őt mindenhol. Minden egyes porcikáját végigcsókolom, amibe beleremeg. Annyira belefeledkeztem Tae ízlelgetésébe, hogy észre se vettem, hogy nincs már rajta póló. Folytatom, amit eddig csináltam és fokozatosan egyre lejjebb érek. Mindkét tenyeremet végighúzom a nyakától ondulva a felső testén, miközben a szám már az alsónadrágja pereménél jár, de hirtelen megállok.

Eddig észre se vettem, higy a tető felől kopogó hangok zavarják meg a körülöttünk eluralkodó csendet. Tompán hallom ugyan, de már ebből tudom, hogy odakint jégeső van, míg mi a fűtött szobában vagyunk hiányos öltözetben. Tae keze megragadta az enyémet és felhúzott magához, ezért tértem magamhoz. Mindketten zihálunk és le vagyunk izzadva a bent eluralkodó pokoli hőségtől. Miért állított le? Meggondolta magát mert túl durva voltam? Próbáltam visszafogni magam, de már ott elvesztettem a józan eszem, hogy felsóhajtott, mikor először megérintettem a számmal a bőrét. Nagyon érzékeny, így nehéz figyelmen kívül hagyni a reakcióit. Nem tudtam, hogy ennyire erőszakos vagyok vele.

Kiszabadítom a karom Tae szorításából és rátámaszkodva a kezemre ismét fölé hajolok. Ha jobban megfigyelem, nagyon zavarban van. Paorikavörös színt vett fel az arca, ami nem arra enged következtetni, hogy nem élvezi. Még csak most veszem észre hófehér bőrén a csóknyomokat, amiket én csináltam. Végigvezetem a tekintetemet a piros foltokon, amik egyenesen az alsónadrágjához visznek. Meglepődök, mikor tudatosul bennem, hogy Tae merev odalent. Akkor tényleg nem ijesztettem el. Újra belenézek a szemébe és teljesen elhűlök attól, amit látok. Egy pillanat alatt változott meg a tekintete. Mi járhat a fejében? Még mindig nem tudom felfogni, hogy Kim Taehyung... kíván engem. Gyönyörű arca kipirosodva gyöngyözik az izzadságcseppektől. Hangos sóhajokat enged ki magából, de szemében az eddigi szégyenlősség helyett elszántságot látok. Nem tudom levenni róla a tekintetem, annyira megbabonáz ez a határozottság, amit sugall magából.

- Taehyung?

Az alattam fekvő fiú egyik pillanatról a másikra mozdul, így időm sincs felfogni, mit csinál, nemhogy védekezni. Egy másodperc töredéke alatt csapódik a hátam erőteljesen az ágy matracának és kerül fölém Taehyung, aki nem leplezi eltökéltségét. Nem értem, mi ez a hirtelen váltás, de nem tudom megkérdezni mert egy hang sem jön ki a torkomon a döbbenettől. Tae, mintha csak a fejembe látna válaszol a fel nem tett kérdésemre.

- Most én jövök.

- Tessék?

Dadogva, halkan teszem fel ezt az egyszerű kérdést.

- Eddig te irányítottál, mert hagytam.

Hagyta? Ez azt jelenti, hogy nem volt jó neki? De akkor nem izgult volna fel. Valamit rosszul csináltam volna? Nem tudok kiigazodni rajta.

- Most viszont te fogod tűrni és élvezni azt, amit én csinálok.

Nincs időm válaszolni, mert Tae mohón birtokba veszi ajkaimat az övéivel és olyan hévvel kezd csókolni, hogy alig jutok levegőhöz, amit egyáltalán nem bánok. Ha most érne véget az életem, boldogan halnék meg. Taehyung lerántja rólam a pólót és ugyanúgy kezd kényeztetni, ahogy én csináltam vele. Minden egyes érintésétől égni kezd a bőröm, szinte azonnal felforr a testem és remegni kezdek. Szokatlan, hogy nem én irányítok, de jó érzés, hogy Taehyung is dominálni akar. Ez azt jelenti hogy azt szeretné, amit én. Örömet okozni a másiknak. Keze hirtelen az ágyékomhoz téved és könnyen csúsztatja be ujjait a melegítőnadrágom alá. A testem azonnal reagál és megfeszül. Gondolkodás nélkül kezdek sóhajtozni és vonaglani Taehyung alatt. Már egy érintése majdnem elég ahhoz, hogy elmenjek, most azonban úgy érzem mindjárt robbanok. Pont, mikor felszabadulna bennem minden feszültség, Tae kihúzza a kezét és eltávolítja rólam az összes ruhadarabot, ami az útjában van, majd folytatja tovább,amit abba hagyott. Érzem, hogy rohamosan közeledek a csúcs felé, miközben azt látom, hogy kélyesen megnyalja két ujját. Ennél szebb látványt álmomban sem láttam még, de hirtelen minden darabokra törik. Taehyung benedvesített ujjait más tájékra viszi és ott is munkálatokba kezd. Úgy ugrom fel, mint akit egy vödör jeges vízzel öntöttek le, merevedésem egy pillanat alatt semmivé foszlik.

-Mit művelsz, Tae?

Elhűlt hangom magasra emelkedik a mondat végén. Tae eleinte értetlenül néz rám, majd buja vigyorra húzza a száját és újra közeledik felém.

- Megmondtam. Eddig te itányítottál. Most én jövök.

- Várj egy pillanatot, Taehyung. Erről nem volt szó!

Nem vagyok erre felkészülve. Eddig mindig csak arra gondoltam, hogy én veszem el Taehyung szüzességét, az még csak véletlenül sem jutott eszembe, hogy én legyek a passzív fél! Ez olyan hidegzuhanyként ér, hogy még a kedvem is elemt az egésztől. Taehyung épp arra készül, hogy... Lányt csináljon belőlem.... Na nem! Igyekszem arrébb húzódni, de Taehyung azonnal az utamat állja és újra leteper. Honnan van ennyi ereje? Elvileg én vagyok az erősebb, nem?

- Beleegyeztem, hogy lefekszem veled, Kook, mert őrülten megkívántalak. De nehogy azt hidd, hogy én leszek alul!

- Szerintem ezt inkább beszéljük meg és csak utána d...

- Nem! Ha igazán szeretsz, akkor ezt meg tudod tenni értem.

- Szeretlek, de...

- Nincs de. Engedd meg, hogy felkészítselek arra az élményre, amit velem élhetsz át először.