Not today-24

Not today

24 - Jungkook pov.

Visszafojtom a lélegzetem. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ez a mondat valaha is el fog hangzani. " Járjunk." Azt hittem, már semmi nem fogja tudni fokozni a bennem égő tüzet, de ekkor olyan dolog történt, ami talán legvadabb álmaimban bújt csak meg valahol. A józan eszem el akarta hitetni a megrészegült szívemnek, hogy ez az egész nem igaz. A torkomban érzem a szívem dobogását. Lüktet a fülem és a vérnyomásom is egy pillanat alatt szökött az egekbe. Az elém tárult kép és Kim Taehyung ajkai a számon megrészegítenek. Ledöbbentségemben teljesen ledermedek és elfelejtek visszacsókolni, de érzem, ahogy a nyelve a számba lopódzik. Nem hagyja abba annak ellenére sem, hogy nem kap viszonzást. Elveszem a tekintetem a szájáról és a szemébe nézek. Ekkor veszem csak észre, hogy engem bámul, amitől megilletődök és elhúzódom, de azonnal visszahúz magához. Nem tartom romantikusnak a nyitott szemmel csókolózást. Ajkaink lassan válnak el egymástól.

- Próbáljuk meg azt a dolgot jó?

Nehezemre esik megszólalni. Rekedten hallom vissza a hangom, mikor végre sikerül picit összeszednem magam.

- Milyen dolgot?

- Járjunk, Jungkook.

Eddig is szaporán verő szívem most legszívesebben kiugrana a helyéről. Ha a hirtelen jött csók nem volt elég, ez biztosan megadja a löketet a szívrohamhoz. Taehyung olyan komolyan beszél és annyira magabiztos, hogy esélyem sincs most dominálni. Össze vagyok zavarodva, a gondolatok egymás után cikáznak a fejemben. El sem tudom hinni, hogy Taehyung és én járjunk. Ez annyira abszurd. Tudom, hogy részeg, de nem mondana ilyet ha nem így gondolná ugye? Viszonozta a csókomat a bulin ez jelentheti azt hogy szeret. Egy pillanatra eszméletlenül boldog vagyok aztán hirtelen elönt a pánik. Mit tegyek most? Kapcsolatom sem volt még soha. Azt se tudom, hogy lánnyal mit csináljak. A rendes kapcsolatokról sincs fogalmam, nem még hogy egy fiúval járjak el randizgatni. Egész eddig csak üldöztem a szerelemmel de bele se gondoltam, mi lesz, ha egyszer viszonzásra talál majd. És most, hogy eljött ez a pillanat...

- Mit mondasz Jungkook?

Egyenesen Taehyung szemébe nézek, de bár ne tettem volna. Olyan eltökéltség sugárzik belőle, ami nem engedi, hogy nemet mondjak, ezért csak bólintok egyet. Mit csinálok? Mit csinálunk? Két fiú csókolózik és szerelemről beszél, amikor ez egy erkölcsi fertő a társadalomban. Taehyung elhúzódik tőlem és mosolyra húzza a száját.

- Remek! Akkor menjünk és újságoljuk el a fiúknak.

Megragadja a karom és ahogy ide rángatott, úgy vonszol vissza is. Én ebből azonban semmit sem fogok fel. Taehyung tarkóját bámulom és csak egy dolog jár a fejemben. Mi most tényleg egy pár vagyunk? Próbálom elhessegetni a gondolatot, miszerint ez nem helyes. Erre várok hónapok óta. Ha akkor nem zavart hogy fiú, most sem szabadna. Ő az, akit tiszta  szívemből szeretek és épp most csókolt meg. A csókjából törődést éreztem, kíváncsiságot és óvatosságot.  A gondolatra még azt a kevés önbizalmam is elvesztem ami eddig megmaradt. Hogy lenne már neki jó egy ilyen fiú, mint én? Egy-két kalandom már volt, de a rendes kapcsolat mindig távol állt tőlem. Nem tudom, hogyan is kéne viselkednem vele. A fiúknál pedig nulla tapasztalatom van. Ráadásul ha arra gondolok, hogy édesemnek vagy szívemnek hívjam, kiráz a hideg. Aish! Nem tudom, mit tegyek. Nem vagyok elég jó Kim Taehyungnak!

Mikor feleszmélek, már a tábortűznél állunk Taehyunggal. Amikor Jiminre pillantok, azonnal eszembe jut a vallomása. Biztos vagyok benne, hogy ez ki volt tervelve ismerem már ennyire. Nem mondott igazat. Azt hiszem. Vagy legalábbis nagyon remélem. Taehyung leül az egyik székre és maga mellé invitál, én pedig szófogadóan leülök. Magam elé meredek a sokktól, miközben érzem, hogy mindenki engem néz. Jimin aggódó hangja tompán ér el a tudatomig.

- Minden rendben van Kook?

- Minden rendben van vele, csak nehezen tudja feldolgozni a kapott információkat.

- Milyen információkat?

Jimin nekem teszi fel a kérdést. Egész eddig erre a pillanatra vártam és most hogy itt van, megfutamodom. Miért most kellett rájönnöm, hogy nem vagyok elég jó neki? Egész eddig inzultáltam, futottam utána, sőt, le is smároltam és most... Most hátat fordítok? Attól félek, hogy csalódni fog bennem, hogy nem azt kapja majd, amire számít és otthagy. Eldob majd magától mert nem vagyok neki elég jó és igaza lesz. Akármennyire is fáj, sokkal jobb nálam mindenben. Szókimondó, őszinte, vidám. Sokan szeretik. Én meg csak egy érzelmi csődtömeg vagyok. Csak tönkreteszem őt. Felállok a székből és elindulok a ház felé, de Taehyung hangja egy pillanatra megállít.

- Hová mész Jungkook?

- Egyedül akarok lenni.

Újra teszem egymás után a lépéseket. Sietek, hogy a szobába érjek. Nem tudok rendesen gondolkodni ha mellettem van. Ki kell tisztuljak. Megtörtént, amire vártam, megcsókolt saját magától és járni akar velem. Azonban... Miért pont most? Kezd kicsit tisztulni a fejem. Vissza kell gondolnom. Nem láttam érzelmi változást felém Taehyungon egyszer sem. Ugyanúgy viselkedett mint eddig, sőt, sokszor elutasító volt. Kerülte az intim helyzeteket velem és láttam a szemében  a megvetést... Eszembe jut a pár perccel ezelőtti csók és Taehyung tekintete. Akkor nem esett le, de így utólag belegondolva láttam benne az a bizonyos megvetést. Olyan volt, mint egy hullócsillag. Egy pillanatra csillant meg és el is tűnt, mire felfogtam volna. Aish! Össze vagyok zavarodva. Járni akar velem mégis megvet? Mi ez az egész? Miért csinálja ezt? Szánalomból? Mert ha igen, abból nem kérek!

Kettessével veszem a lépcsőfokokat a szoba felé, miközben érzem, hogy spanolom magam. Nem szabad. Ki kell derítenem, hogy mi ez az egész. Túl hirtelen jött és túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Mitől változott volna meg a véleménye ilyen hirtelen? Foghatnám az alkoholra de akkor józanul hazudik vagy most? Ezek lennének az igazi érzései és a józan viselkedése a hazugság? De a megvető pillantás... Nem engedi hogy higgyek neki.

Beérek a szobába és lehuppanok az ágyra. Aish! Miért csinálja ezt velem? Amióta találkoztam vele csak összezavar. Nem tudok mellette tisztán gondolkodni. Tenyerembe temetem az arcom és igyekszem egyenletesen venni a levegőt. Hallom, ahogy nyikorog az ajtó. Odapillantok, de el is kapom a tekintetem.

- Baj van, Jungkook?

- Nincs.

- Figyelj, ha gondolkodni szeretnél rajta tudok várni, de egyértelműnek gondoltam a viselkedésed felém ezért...

- Fejezd be, Taehyung nem arról van szó hogy nem érzek irántad semmit.

- Akkor meg miről van szó? Nem értelek!

- Az a bajom, hogy részegen döntesz olyan dolgokról, amiknek következményei vannak.

- Mi a probléma azzal, hogy most volt bátorságom ahhoz, hogy elmondjam mit érzek irántad?

- Józanul eszedbe se jutna ilyeneket mondani, Taehyung!

- De eszembe jutott nem is egyszer.

- Ilyen naivnak hiszel? Egy pillanatra sem kaptam olyan gesztust tőled, ami arra utalna hogy szeretsz. Te megvetsz engem Taehyung és degradálod az érzéseimet. A hátadon is feláll a szőr attól, ha rám kell gondolnod vagy arra, hogy hozzám érj. Csak tudnám, hogyan vetted rá magad, hogy megcsókolj. Nem tudom, mi vezérelt erre, de undorító, ahogy játszadozol velem figyelembe se véve az érzéseimet.

Taehyung pupillái kitágulnak és ajkai résnyire elválnak egymástól. Látom, ahogy nyel egyet. Kis idő elteltével alig hallhatóan megszólal.

- Ez nem igaz.

- Miért csinálod Taehyung? Mit akarsz elérni ezzel?

- Én csak... Azt hiszem féltékeny lettem Jiminre.

- Féltékeny? Miért? Tudod, te is, hogy hazudik. Vagy a pia nem engedi a józan gondolkodást?

- Nem ő miatta. Miattad.

- Miattam? Én nem csináltam semmit.

- De csináltál.

Taehyung lesüti a szemét. Az ép kezét maga mellett lógatja és mozdulatlanul bámulja a földet, mint aki elmereng valamin.

- Úgy néztél Jiminre...

Nem fejezi be a mondatot, ezért ideges leszek. Nem szeretem, ha félbehagynak valamit.

- Hogy néztem Jiminre, Taehyung?

- ... úgy, hogy hirtelen azt kívántam, bár rám néznél ilyen szemekkel.

Tae hangja egy pillanatra elcsuklik, de valamiért ez csak jobban felhúz. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó színész.

- Akkor csak egy kérdést engedj meg. Most hazudsz vagy józanon?

Tae azonnal rám néz, mint egy riadt kiscica.

- Nem hazudok! Ilyen nehéz elhinni hogy én is ugyanúgy érzek? Valósak az érzéseim és az is mikor megcsókoltalak!  De ha nem akarod, akkor nem kell együtt lennünk. Én arra számítottam hogy a nyakamba ugrasz nem pedig megvádolsz.

- Örülnék, ha valóban így lenne és nem csak megvezetnél.

- Hogyan tudom bebizonyítani, hogy nincs igazad?

- Be akarod bizonyítani? Nem lesz egyszerű.

- Ugyan már csak bökd ki hogyan tudlak meggyőzni!

- Tudod te, mi folyik bennem, mikor mellettem vagy?

- Nem. De gondolom elmondod.

- Inkább megmutatom.

Taehyung megilletődik, mikor felállok az ágyról és megindulok felé. Ha kiállja a próbámat, akkor igazat mond. Tudom, hogy őrültség és amit tervezek az csak a vágyról szól, de mivel ő eddig hetero volt, nem indulna be tőlem. Kivéve ha tényleg szerelmes. És ha őszintén szeret, elég jó leszek neki így is, nem kell megváltoznom.

- Mire készülsz Jungkook?

- Megmutatom, mi zajlik le bennem, mikor veled vagyok.

- Nem elég, ha csak elmondod?

A riválisom hátrálni kezd, de gyorsabb vagyok és magamhoz rántom. Teljesen egymáshoz simulva, halkan mondom neki a szavakat. Nem fogom vissza a bennem egyre fokozódó vágyat és a dühömet sem.

- Mikor meglátlak, kiszárad a szám és egyre gyorsabban ver a szívem.

Hüvelykujjam végigsimítom a dús ajkain.

- Ha a szemembe nézel, őrülten megkívánlak. Ha hozzám érsz, libabőrös leszek. Ha megcsókolsz, mindenem beleremeg és a magamévá akarlak tenni.

Az utolsó szavakat már az ajkai közt mondom. Mikor ajkaink összeérnek, pár másodpercig tudom csak visszafogni magam. Egyre hevesebben csókolom és az ágyhoz vezetem. Tae halkan felnyög a puffanástól, mikor a matracra lököm. Hátrálni próbál de még mindig gyorsabb vagyok nála. Halvány pírt látok az arcán, ami még inkább beindít és érzem, hogy minden vér lentre fókuszál. Fölé tornyosulok és lenyomom az ágyra, hogy teljesen hozzá tudjak simulni. A reakcióiból ítélve érzi, hogy kemény lettem. Mohón megcsókolom, mintha csak az életem múlna rajta. Viszonozza a csókom és enyhén nyögdécselni kezd, mikor a csípőmet kezdem mozgatni. Eddig sem tudtam teljesen összeszedni magam, de most a józan gondolkodás fogalma ismeretlen számomra. Ösztönösen akarok neki örömet okozni, hogy utána csak az én érintésemre vággyon. Forró leheletét érzem a bőrömön, miközben sóhajtozik. Becsúsztatom a pólója alá a kezemet, így jobban érzem a puha bőrét és a törékeny testalkatát. Teljesen fel van forrva a teste. Tae ajkairól áttérek a nyakára, mire enyhén mocorogni kezd. Egyre hangosabban sóhajtozik alattam, ami csak jobban felizgat. Ez a fiú elveszi az eszem.

Már egyáltalán nem tiltakozik, engedelmesen segít levenni magáról a pólóját.Egy pillanatra végigmérem vékony, kecses felsőtestét.  A mellkasa gyorsan mozog fel és alá, a kis pír már az egész arcát beborítja, amit próbál takarni a kezével. Lehajolok hozzá és lassan kezdem csókolgatni fehér, hibátlan bőrét. Amikor a kulcscsontjához érek, hangosan felnyög. Megtaláltam egy érzéki pontot, de nem érem be ezzel az egyel. Minden egyes porcikáját megcsókolom, hogy kitapasztaljam, mire érzékeny a teste, aminek meg is van a hatása. Már nem csak én vagyok merev. Abbahagyom a kényeztetést és elkezdem levenni a nadrágját, amit már nem hagy annyiban. Kevés sikerrel, de próbálja ellökni a kezem.

- Jungkook, kérlek hagyd abba.

Hangja erőtlen és nagyon zihál. Ennyire érzékeny lenne? Pedig még a felét se látta annak, amit tennék vele. Valamiért jobban beindít, ha tiltakozik ezért úgy döntök, hogy könyörtelen leszek és folytatom. Megígértem neki, hogy megmutatom, mi zajlik le bennem. Őrülten kívánom őt és tudni akarom, valóban szeret-e. Folytatom a nadrágja lefejtését.

- Jungkook, ne csináld! Hagyd abba!

Hisztérikus hangja miatt nem folytatom és újra fölé tornyosulok. Félmosolyra húzom a számat és nyomok egy csókot a homlokára. Tűz forró.

- Pedig még nagyon az elején vagyunk és már most merev vagy. Mi lesz később? Szerintem segíteni kéne rajta.

- Elég lesz már, Jungkook!

Lenyúlok az ágyékához és kényeztetni kezdem, miközben egyenesen a szemébe nézek.

- Pedig ő nem így gondolja.

- Szállj le rólam! És ne beszélj úgy a péniszemről, mintha egy különálló ember lenne!

- Ezek szerint te is szeretnéd. Árulkodik a tested, Taehyung.

- Igen, szeretném. Amint látod nagyon is.

- Akkor mi az akadálya?

- Előbb randizzunk. Testi kontaktus nélkül. Nem akarom, hogy elvesszen az egész varázsa.

Taehyung kipirosodott fejjel, zihálva hisztizik, miközben kiszolgáltatottan fekszik alattam. Nagyon lesokkolódok a látványtól. Döbbenetes, milyen meglepetéseket tud okozni, de átment a tesztemen. Úgy érzem, tényleg lehet ebből valami.

Elmosolyodom és finoman megcsókolom, mire ő behunyja a szemét. Feltápaszkodom az ágyról és odadobom neki a pólóját, mire felül és meglepetten néz rám.

- Akkor elkezdhetnénk a randizást a közös komponálással. Jiminék is előrébb vannak, mint mi és elvileg elsők akrunk lenni.

Elindulok az ajtó felé, de mielőtt elhagynám a helységet, visszanézek Taehyungra.

- Öltözz fel, Tae. Ha nincs rajtad ruha, nem tudok a zenére koncentrálni.