Not today-30

Not today

30 - Jungkook pov.

Kim Taehyung... Tényleg lecserélt? A szemeim automatikusan követik a magas, vékony alakot, ami egyre messzebb kerül tőlem. Nem vagyok képes felfogni az egészet. Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy megszerezzem magamnak, aztán mikor megkapom, egyenesen egy nő karjaiba lököm őt. A lábaim maguktól indulnak meg a két "idegen" után, akik a bárpult felé tartanak. Nem hagyhatom ezt annyiban. Tae szemébe kell néznem és hallanom, ahogy kimondja a legfájdalmasabb szót. Vége. Addig nem leszek képes lenyugodni. Egyre szaporábban teszem a lépéseket, de alig egy méterre mögöttük megtorpanok. A hangok, amik eddig tompán jutottak el a dobhártyámig, egyre hangosabbak, már már fülsiketítőek. Mikor körbenézek, tudatosul bennem, hogy mennyi ember van itt. Mielőtt megállapodna a tekintetem Taehyungon és a vöröske lányon, végigvezetem azt az egész helyen. Nem jó ötlet féltékenységi jelenetekbe bonyolódni ezen a zsúfolt helyen. Mit gondolnának rólunk? Mit? Az igazat. Hogy melegek vagyunk. Vagyis nem, azt, hogy én vagyok itt a meleg aki a hetero fiú szerelme után kajtat. Ezt nem engedi meg a büszkeségem. Egy utolsó pillantást vetek még Taehyungra, aki teljesen kizárt engem és önfeledtem mosolyog annak a lánynak, simogatja a hátát és ad puszit a homlokára. Ha nem vagyok egy idióta, most én lehetnék a szerencsés, nem az a lány.

A koli felé vezető út talán most volt a leghosszabb az eddigi két évem alatt. Majdhogynem belöktem az ajtót, úgy rontottam be Jimin szobájába. Az említett száját szétnyitva bámbul rám

- Mi a helyzet?

Nem tudok nyugton maradni ezért fel alá járkálok a szobában. Eddig visszafogtam magam mert emberek között voltam, de Jimin mellett lehetek önmagam. Szétvet az ideg. Annyira dühös vagyok, hogy ezt a szobát egy perc alatt rommá törném. Igyekszem összeszedni a gondolataim, hogy össze tudjak kaparni legalább egy értelmes mondatot Jiminnek.

- Dobtak.

- Dobtak? Mégis ki?

- Szerinted? Kivel járok már lassan egy hónapja?

- Taehyung? Miért dobott? Ezt ő mondta?

- Nem kellett mondania. Egy lánnyal kaptam rajta a játékteremben. Smároltak, aztán mikor meglátott, úgy ment el mellettem mintha nem is ismerne.

Jimin elhűlt arca arra enged következtetni, hogy ő sem gondolta volna, hogy Tae így fog reagálni.

- És ezt mind azért, mert nem feküdtél le vele?

- Hát. Látod.

Lehuppanok Jimin mellé az ágyra és a tenyerembe temetem az arcom. Jimin hitetlenkedve folytatja a beszédet.

- Rosszabb, mint egy klimaxoló nő! Most konkrétan megcsalt egy lánnyal azért, mert nem elégítetted ki? Hát ez kész vicc. Ez nevetséges, Kook ennyiért.... Ezt akkor sem akarom elhinni.

- Nem tudom, én mit tettem volna hasonló helyzetben. Lehet, hogy ugyanezt.

- Nem. Te türelmesen vártál egy hónapot és nem hagytad ott őt az első adandó alkalommal, mikor nem pucsított be neked. Ez azért durva, Kook. Ezt neked is be kel látnod.

- Mindegy, Jimin. Ennyi volt. Kössz az eddigieket.

Eleget hallottam. Nem akarok rosszakat hallani Taehyungról. Jiminnek nincs igaza. Én tényleg megbántottam ezzel Taehyungot. Felpattanok az ágyról és egy szó nélkül viharzok ki a kollégiumból. Haza kell mennem elrendezni a dolgot apámmal. Majd rajta levezetem a dühömet....

Egész úton hazafelé hergeltem magam, hogy minél határozottabban tudjak fellépni apám ellen, de ebben a pillanatban minden dühöm elszáll. Apa anya nyakába borulva zokog és a bocsánatáért esedezik. Nem láttam még ezt a hatalmas embert ilyen keservesen sírni. Nagyot sóhajtok és egy szó nélkül vonulok fel a szobámba, hogy álmatlanul várjam a holnap reggelt. És az utolsó vizsga előtti próbánkat Taehyunggal.

Életem egyik leghosszabb éjszakáján vagyok túl és a napom csak rosszabb lesz. Fél óra múlva találkozom az egyetem egyik tánctermében Taehyunggal. Még csak a fürdőig jutottam el de már most leizzadtam. Ennyire még nem izgultam amiatt, hogy találkozom vele. Gyorsan lezuhanyzom, felveszek egy szürke melegítő nadrágot és egy feszülős fekete trikót. Hadd szenvedjen. Gyorsan viharzok le a lépcsőn és veszem a cipőmet, mikor meglátom a magas alakot mellettem. Figyelembe se véve a toporgását folytatom az öltözködést és rohannék ki az ajtón, mikor apám hatalmas keze megragadja a karomat. Arra se méltatom, hogy rá nézzek.

- Mit akarsz?

- Sajnálom, amit tettem.

- Üljünk le négyen együtt. Beszéljük meg a dolgokat.

- Nem érek rá. Próbám van, holnap pedig vizsgázom.

- Anyáddal úgy gondoltuk, hogy elmennénk az előadásra.

Ettől a mondattól azonnal elpattan bennem valami és elönt a méreg. Hátra fordulok, hogy lássam ennek az embernek az arc kifejezését. Kétségbe esett. Megvetést érzek és dühöt, de sajnálatot egyáltalán nem. Lefejtem az ujjait a karomról és a lehető leghűvösebben mondom neki a szavakat.

- Anyát és a húgomat félre tudod vezetni, de engem nem. Jobban teszed, ha nem érsz többet hozzám és hozzájuk sem, mert még a végén börtönbe kerülök miattad szándékos emberölésért.

Gyorsan teszem egymás után a lépéseket. Már csak öt percem van, hogy oda érjek. Rohanok egyenesen az egyetem alagsorába, hogy kinyithassam annak a bizonyos teremnek az ajtaját. Zihálva rontok be és kapkodom a levegőt. Mikor végre sikerül összeszednem magam, felegyenesedek és azonnal lefagyok. Nem csak Tae van itt. A terem tükör felőli oldalán ott ül egymás mellett Jimin és Hoseok. Velük szemben a hely másik felében pedig Taehyung és az a vörös lány. Hatalmasat dobban a szívem és nyelek egy nagyot, de a szárazság miatt olyan, mintha összeragadna a nyelőcsövem. Pár másodpercig csak bambulok a lányra, aki mosolyogva integet nekem, miközben a másik kezével Taeba kapaszkodik. Tae pedig... csak ül és bambul maga elé. Ez nevetséges. Még a próbánkra is elhozta?

Csak akkor veszem észre, hogy Taehyungot bámulom, mikor egy vörös hajzuhatag közvetlenül előttem libben meg. Mikor lenézek, hatalmas mosollyal bámul Tae barátnője. Alacsony, de kimondottan szép lány. Ha nem lennék szerelmes Taehyungba, gratulálnék neki a jó választás miatt. Így azonban csak még jobban fokozódik a haragom. Nem tudom, hogyan képes ezt tenni velem. Ráadásul Hoseok és Jimin majdhogynem mindenről tud. Hogyan nézhet ezek után a szemükbe?

- Szia! Jiyeon vagyok, Taehyung volt barátnője. Örülök a találkozásnak! Biztosan te vagy a vizsgapartner, Jungkook.

- Volt barátnő?

- Ahhh. Ez bonyolult. Most azt hiszem, újra együtt vagyunk. Igaz, Taetae?

- Ahh. Igen.

Taehyung felé pillantok, aki azonnal elkapja rólam a tekintetét. Kellemetlenül érzi magát, ez tisztán látszik rajta. Taetae? Nevetséges. Ennyi erővel hívhatná Titinek is.

- Ne haragudj, hogy eljöttem a próbátokra. Taetae mondta, hogy nem igazán örülnél neki ezért ne jöjjek, de nagyon kíváncsi lettem, ki volt az az ember, aki Taetaeből ilyen jó táncost tudott faragni. A játékgépen eszméletlenül jó táncolt, pedig pár évvel ezelőtt nagyon bot lábú volt.

- Egy hónappal ezelőtt is az volt.

Hoseok erőltetetten vidám hangja oldja egy kicsit a feszültséget. Jiyeon egy hatalmas kacajjal fordul el tőlem és tér vissza Tae mellé a földre.

- Látod, Taetae. Nem is lett mérges.

- Jiyeon.

A lány a neve hallatán azonnal felém fordul és kíváncsian néz rám.

- Ha szépen megkérlek... megtennéd, hogy amikor mellettem vagy, nem hívod Taehyungot Taetaenak? Iszonyatosan irritál.

- Öhm. Persze. Bocsánat.

A lány enyhén elvörösödve süti le a szemét, amíg Tae arcán valami fél mosoly félét vélek felfedezni. Nem tudom, mi ezen a mulatságos. Az egész helyzet eszméletlenül idegesítő és még Jiminék is itt vannak. Még csak most veszem észre, hogy Jimin úgy néz Taehyungra, mintha meg tudná ölni...

- Mit kerestek ti itt, Jimin? Nem lettetek meghivva.

- Nem lettünk, de ide jöttünk, hogy ne tudjatok egymás torkának esni.

-  Nem történt volna ilyen. És ez különben sem a ti dolgotok.

- Össze vagytok veszve?

A vörös hajú lány hangja belehasít a dobhártyámba. Alap esetben nem irritálna Jiyeon, sőt, elég vagánynak tűnik, aki sok baromságban benne van és nem a tipikus nők közé tartozik. De tudván azt, hogy Taehyung vele kamatyolgat helyettem... csak ellenszenvet tud kiváltani belőlem már a létezése is.

-  Nem vagyunk összeveszve, csak van egy kis nézet eltérésünk.

Jimin olyan hangosan nevet fel, hogy visszahangzik a terem.

- Taehyung… szerintem jobban jársz, ha inkább csendben maradsz. Persze ha nem szeretnél ilyen fiatalon meghalni a kezem által.

- Ne szólj bele, Jimin. Jungkookkal ketten kell rendeznünk ezt a kis nézeteltérésünket.

- Nézeteltérés?

A hangom magasra szökik az utolsó hangoknál. Még hogy nézet eltérés... azt, hogy megcsalsz ezzel a lánnyal, nem éppen ilyen enyhe szóval fejezném ki. Lehunyom a szemem és mély levegőket veszek. Nyugodj meg, Kook. Ez csak a pillanatnyi helyzet. Hódítsd meg újra. Emlékeztesd rá, miért szeretett beléd Kim Taehyung.

Ekkor veszem csak észre, hogy még mindig rajtam van a kabát. Leveszem a meleg ruhadarabot és ledobom a földre, majd a lehető leghűvösebb énemet veszem elő, aki a legelső párbajnál már elveszett. Nyújtani kezdek, de nem látom, hogy Taehyung is akarna jönni. Zavarban van? Vagy szégyelli magát? Akárhogy is. Ő csinálta magának. Vagy én vagyok a hunyó? Nem is tudom, melyikünk indította be ezt a láncreakciót. Talán én vagyok a hibás, hogy beleszerettem ebbe a lehetetlen alakba.

- Megmozdulnál már végre, Taehyung? Nincs rád egy teljes napom.

Tae egy pillanatra lefagy és elhűlt arccal bámul rám. Mikor észhez tér, bólint egyet, leveszi a pulcsiját és beáll mellém.

- Hoseok, el tudod inditani a zenét?

- Persze.

Az említett azonnal felpattan a székből és megteszi, amire kértem. A tánc elejétől kezdve vészesen közel vagyunk egymáshoz Taehyunggal, így mikor beáll mögém, azonnal zakatolni kezd a szívem. Érzem a leheletét a csupasz vállamon. A tükörbe nézve azt látom, hogy Tae méregeti a karom és a hátam. Enyhén remegni kezdek az idegességtől. Szívem szerint most azonnal kirángatnám a teremből, hogy rávethessem magam, de nem tehetem meg. Ahhoz túlságosan is sértett vagyok. A zene első pár másodperce után kezdünk el egyszerre mozogni, mintha mindig is ezt csináltuk volna. Igyekszem a lépésekre koncentrálni, de nem tudok, így én vagyok az első, aki ront. Azonnal megállok és intek Hoseoknak, hogy állítsa le a zenét. Jimin aggódó szemei a tükörben még jobban frusztrálnak.

- Mi a gond, Kook?

- Elrontottam a lépést. Kezdjük előröl.

A zene ismételten elindul, de most hamarabb hibázok, mint az előbb.

- Szedd össze magad, Kook. Így nem fogtok tudni rendesen próbálni.

- Tudom, Jimin nem kell neked is emlékeztetned rá.

A hangom élesebben hangzott, mint vártam. Ismételten a tükörbe pillantok, de ekkor már Taehyung egyenesen a szemembe néz. Aggódik, ez tisztán látszik. A franc egye meg! Ne aggódjon értem, mikor épp ő az oka ennek az egésznek. A heves dobogás és idegesítő remegés még mindig nem akar elmúlni. Veszek pár mély levegőt és lehunyva a szemem teszek egy kört. Nyugalom, Jungkook. Te vagy a legjobb táncos. Csak ki kell ürítened a fejedből a felesleges gondolatokat. Ne foglalkozz a szép lánnyal előtted és a legcsodásabb fiúval mögötted. Csak magadra koncentrálj, a végtagjaidra, hogy ne gabalyodjanak össze. Letisztultan mozogj. Ennyi az egész.

Ismét beállok a kezdőpozícióba és azon agyalok, hogyan tereljem el a gondolataim. Ki kell találnom valamit, hogyan emlékeztessem Taehyungot arra, hogy én vagyok számára az egyetlen, akivel igazán boldog lehet. Ekkor pillantom meg előttem a választ. A vörös hajú lány nem Taet figyeli, hanem engem. Talán azért, mert tetszem neki? Ha meg tudnám hódítani ezt a lányt, akkor Tae féltékeny lenne és lehet eljátszaná ugyanazt, mint azon az estén. Mikor közölte, hogy járjunk. Nem hiszem, hogy ez helyes döntés. De nincs más lehetőségem, ezt meg kell tennem. Felfordul a gyomrom saját magamtól. Képes lennék kihasználni egy védtelen lányt a célom elérése érdekében? Taehyungra pillantok, aki ugyanazokat a mozdulatsorokat csinálja, mint én. Újra meg akarom szerezni magamnak, hogy jóvátehessek mindent. Elhatároztam magam. Megteszem.

Minden pillanatban, amikor szemben táncolunk Jiyeonnal, a tekintetét keresem és elég hamar egymásra találunk. Eleinte csak kíváncsian méregetett, azonban fokozatosan egyre jobban láthatóvá vált a szemében, hogy szimpatikus vagyok neki. A füle mögé tűri a haját és enyhe mosollyal nyugtázza, hogy valószínűleg tetszik nekem. Kár, hogy egy ilyen szép lány sem mozgat meg, pedig tálcán kínálja magát nekem. Tudom, mit fogok tenni, mikor leáll a zene és már most átkozom saját magam. Gerinctelen lennék? Talán igen. Mikor befejezzük, Taehyung a törölközőért megy, én azonban egyenesen Jiyeon felé veszem az irányt. Meg kell tennem. Össze kell szednem magam és higgadtnak kell maradnom. Csak színészkednem kell, ennyi az egész. Közvetlenül előtte állok meg és úgy nézek a szemébe, mintha ő lenne az egyetlen nő a világon. Lehet, hogy sokan a pokolra kívánnának. Valójában én is undorodom ettől, de nem hagyhatom elveszni az első embert, aki képes volt ennyire megdobogtatni a szívem. Taehyungot képzelem magam elé, hogy meggyőző legyen a színjátékom.

- Nagyon foglalkoztat valami.

- Mi?

Mivel elég kacér a hangja, azt hiszem hogy sikerrel jártam. Innentől kezdve egyenes az út a célomig.

- Miért van egy ilyen bomba nő Taehyunggal?

Érzem, ahogy megfagy körülöttünk a levegő és érzem Tae tekintetét a hátamon.

- Miért? Kivel kéne lennem?

- Van egy tippem.

Ezt a mondatot igyekeztem úgy hangsúlyozni, hogy érezze, én kapható vagyok bármire. Jiyeon kacéran felnevet és feláll, hogy közelebb jöhessen hozzám. A fülemhez hajol és úgy suttogja a szavakat, hogy csak én halljam. Érzem a leheletét a nyakamon. Kiráz a hideg.

- Talán azért, mert eszméletlenül jó az ágyban.

Egy pillanatra lefagyok. Nagyon jól tudom, hogy milyen az ágyban, habár még nem történt konkrétum. Belegondolok, hogy hogyan fordított a kockán és vált belőle csábító férfi. Nagyot kell nyelnem, hogy eltüntethessem az összegyűlt nyálamat, hogy folytathassam, amit elkezdtem.

- Tudok valakit, aki még őt is felül múlja.

- Ki lenne az?

- Én.

Hoseok váratlanul köhögni kezd, Jimin arcát pedig pont látom a tükörben. Értetlen grimaszt vág, amitől általában nevető görcsöt szoktam kapni, de nem csinálhatok hülyét magamból azzal, hogy kinevetem saját magam.

- Honnan veszed, hogy jobb vagy nála?

- Nem tudom, de nektek már egyszer tönkre ment a kapcsolatotok. Mi lenne, ha most velem próbálnád meg?

- Szerintem ezt a beszélgetést folytathatnánk később, a próba után.

Buja mosolyra húzza Jiyeon a száját. Nyertem. Már csak azt kell kitalálnom, hogyan rázzam le magamról, miután szakit Taehyunggal.

- Jungkook, tudod te, hogy most mit csinálsz?

A tükrön keresztül Jiminre nézek és rezzenéstelen arccal válaszolok.

- Nagyon jól tudom, hogy mit csinálok. Beszélgetek azzal a lánnyal, aki első látásra elcsavarta a fejem.

- Na de Kook, a barátod barátnője...

Hoseok nem fejezi be a mondatot, mert gyilkos tekintetemmel háromszor megölöm egymás után egy másodperc alatt.

- Jungkook! Kicsit elvetetted a súlykot. Rámozdulsz a barátnőmre?

- Ugyan már, Taehyung! Komolyan gondolod te ezt vele?

Teljesen hátat fordítva Jiyeonnak Taehyung felé veszem az irányt és közvetlenül előtte állok meg. Nem tudom leplezni az elégedettségemet. Sikerült felhergelnem, már csak féltékennyé kell tennem.

- Még azt se tudta, hogy együtt vagytok. Azt is tőled kérdezte meg. Ezt te komoly kapcsolatnak nevezed?

- Nem feltétlenül kell kimondania két embernek, hogy együtt vannak.

- Oh tényleg? Pedig te ebben nagyon jó vagy. Egyik pillanatról a másikra dönteni és a másikra ráerőszakolni, hogy az mostantól úgy van. Veled is ezt csinálta, Jiyeon?

Ismét a lány felé fordulok, aki elgondolkodik a kérdésemen és egyetértően bólint.

- Nos, és nem ilyen vagyok, de a szemeid.... túlságosan is…

- Jungkook!

Elindulok Jiyeon felé, figyelembe se véve, hogy Tae a nevemet hajtogatja.Vészesen közeledek a lányhoz, aki nem ellenkezik. Végigsimítom a kezem a vörös, göndör tincsein, az állához vezetem a kezem és enyhén felemelem a fejét, miközben a szájához közeledek. Hirtelen egy kéz ragad meg és ránt el a lánytól. Taehyung tüzes tekintete minden erőfeszítést megért.

- Ne merj máshoz igy érni!

Pár pillanat erejéig megfagy körülöttünk a levegő. Meglepetten nézek Taehyung szemébe, aki forr a dühtől.

- Tessék?

Jiyeon hangjától azonnal feleszmélek. Hoseok és Jimin kikerekedett szemmel nézik, ahogy Taehyung centikre az arcomtól fújtat és átkarolva a derekam húz magához. Pár másodperc kell ahhoz, hogy Taehyung is felfogja, milyen helyzetben is vagyunk most. Mikor észre veszi magát, gyorsan elenged és Jiyeon felé fordul, aki tátott szájjal néz minket.

- Ez mégis... mi a fene? Mit csinálsz Taehyung?

- Ah nem. Jiyeon, félrelrted a helyzetet.

- Mégis mit értek félre? Épp azt mondtad neki, hogy ne merjen máshoz így érni ahelyett, hogy ne merj hozzá így érni. Mit tudok ezen félreérteni?

- Ez azért van, mert..

- Mert?

- Mert Kooknak barátnője van. Akivel éppen nincsenek jó viszonyban mert összevesztek egy kis dolog miatt és most így akar bosszút állni de ez nem helyes.

- Kis dolog miatt? Komolyan így gondolod?? Ez nem egy kis dolog. És csak azért csinálom ezt mert a drágalátos barátnőm is ugyanezt csinálja velem a saját szemem előtt.

- Kegyetlen lehet az a barátnő. - szólal meg mellettünk a vörös.

- Nem, Jiyeon. Kook barátnője nem kegyetlen, hanem meg van bántva.

- És ez feljogosítja rá, hogy ezt tegye velem?

- Fel.

- Mostantól számomra halott vagy, Taehyung. És a barátnőmmel is szakitok.

- Na de Jungkook, ne tegyél ilyen kijelentéseket meggondolatlanul.

- Ez nem meggondolatlan kijelentés, Hoseok. Nem vagyok kiváncsi egyikkőkükre sem.

- Jimin, mondj már neki valamit, rád hallgat!

Taehyung üveges tekintettel bámul rám és egy szót sem szól. Az előbb olyan nagy volt a szája, most meg… De talán jobb is így. Nem szabadot volna belelovalnom magam ebbe a kapcsolatba. Az elejétől kezdve el kellett volna dobnom magamtól ezt az egészet és Kim Taehyungot. Akkor talán boldog lehetnék egy ilyen Jiyeon kaliberű lány mellett. Vagy… még mindig Jimin után sóvárognék titokban és minden egyes percben meghalnék egy kicsit, amikor mással látom. Jimin sokáig méreget minket, mire kimondja azt, amit gondol.

- Szerintem mind a ketten jobban járnak, ha elfelejtik egymást.

Jiminnel nézek farkasszemet, akinek ugyanazok a gondolatok motoszkálnak a fejében, mint nekem. Így lesz a legjobb. Egy meleg kapcsolat soha nem lesz olyan felhőtlen és kiegyensúlyozott, mint a normális fiú- lány kapcsolatok. Mély levegőt veszek és Jiyeon felé fordulok.

- Taehyung mellett boldogabb lehetsz.

- Tessék?

- Én túl önző vagyok egy párkapcsolathoz.

Hátat fordítva mindenkinek kiviharzok a szobából, hogy ne lássa senki. Már megint elgyengültem.

Túl sűrűn jönnek a könnyeim.