Értékes szerelem 11.rész

                               Értékes szerelem  

                                                                         XI. fejezet

Ahogy őrülten futottam, megláttam a többieket a tűz körül. Nevetnek. Suga és Hoseok ül. Jimin és Tae egymás mellett állnak és jól kijönnek egymással. Ezt a képet látva a szívem elkezd repesni az örömtől. Még jobban futok. Már majdnem ott vagyok.

-          Chinae!

Hoseok kiabált nekem. Jiminék hátra fordulnak. Ahogy meglátom őket ilyen jókedvűen, fülig ér a szám. Még jobban elkezdek futni. Már csak kétlépésnyire vagyok tőlük, de egyszer csak érzem, hogy zuhanok. Megbotlottam a homokban. A két fiú egyszerre nyúl utánam. Megfognak és felsegítenek. A szám még mindig a fülemig ér. Vigyorgok, mint egy tejbe tök.

-          Vigyázhatnál jobban magadra!

-          Egyet kell értsek Jiminnel. Ne törd össze magad.

Nem szólok semmit. Szeretettel nézek a két fiúra. Imádom őket és alig várom, hogy az együtt töltött időket élvezhessem.

-          Lemaradtam valamiről?

-          Nem igazán. Épp azt taglaltuk, Jimin mennyit nyom fekve.

-          Ti hoztátok fel. És egyébként is. Nem akarok hencegni.

Elnevetem magam. Tetszik ez a hangulat. Jobb mint a szobámban kuksolni.

-          Fogadjunk, hogy Tae ugyanannyit tud csinálni mint te!

Meglepődnek a fiúk. Mind a hárman. Kivéve Suga. Ránézek. Elégedetten mosolyog. Tekintetemmel egy köszönömöt mondok neki. Visszabólint. Azt jelenti: Szívesen.

-          Hallod Jimin! Szerinte én is tudok annyit mint te!

-          Akkor próbáljuk ki!

-          Hát… már ittam meg…

-          Én is! Egyenlő esélyek.

-          Legyen! Aztán nekem ne sírj ha veszítesz!

Megint elnevetem magam. Leülök Suga mellé egy székre és érdeklődve figyelem az eseményeket. Hoseok nagyon élvezi a helyzetet.

-          Én Jiminre fogadok!

-          Fogadni? Hoseok. Ez nem lóverseny.

-          Nem ló. Két szerelmes férfi versenye. És teszek Jiminre egy villát anyámék ezüstkészletéből! Suga?

-          Én Taera szavazok. És felajánlom… az ezüst nyakláncomat.

-          Jó! Chinae!

-          Tessék?

-          Te kire szavazol.

-          Én senkire. Pártatlan maradok.

-          Ilyen nincs, Chinae! Én is feltettem az ezüst villát! Mondj egy nevet.

-          Tudjátok mit? Chinae!

-          Mi az, Suga?

-          A nyertes kap egy csókot tőled. Mit szólsz?

-          Mi??

-          Egy csókot?

Jimin meg Tae egyszerre reagáltak. Megcsillan a szemük. Egymásra néznek. Hirtelen elszántak lettek. Ijesztő. De megpróbálom élvezni a helyzetet. Végül is nem olyan rossz. Na de egy csók! Én nem akartam. Főleg a másik előtt. Jajj. Mit fogok csinálni. Hiába csókolóztam mind a két fiúval, nem számít. Olyan, mintha az első csókra készülnék… valamelyikükkel. Izgulok. Melyiküket akarom hogy nyerjen? Nem tudom eldönteni. Hoseok szólal meg.

-          Jól van fiúk. 1 percetek van. Chinae nézi az időt. Aki a legtöbbet megcsinálja 1 percen belül, az nyer. Én számolom Jimin, te pedig Tae fekvőtámaszát. Jó?

-          Nekem igen. De nem ám csalsz!

-          Majd Chinae ellenőrzi, ha valaki csal. Oksi?

-          Felőlem legyen! Chinae.

-          Jól van. Akkor kezdhetitek. Fiúk! Sok sikert.

Mind a ketten rám néznek és elmosolyodnak. Imádni valóak. Elindítom a stoppert.

-          Mehet!

A fiúk álló helyzetből hirtelen lemennek fekvőtámaszba és elkezdik csinálni. De még milyen gyorsan. Suga és Hoseok nem győzi számolni. Egyszerre mondják a számokat. Ugyanis a két versenyző fiú teljesen egyszerre mozog. Egy tized másodperc eltérés sincs a kettő között. Vajon melyikük fog hamarabb elfáradni? Ahogy telnek a másodpercek, egyikük sem tűnik úgy, mintha fáradna. Komolyan akarják azt a csókot. Már csak 20 másodperc van hátra. És még mindig egyszerre mozognak. Nem gondoltam volna, hogy Tae ilyen vékony karokkal képes lesz Jimint utolérni. De úgy látszik tényleg minden elhatározás kérdése. Visszaszámolok. Már csak 10 másodperc.

-          5,4,3,2,1… Vége!

A két fiú egyből elterül a puha homokon. Nagyon kifáradtak. Amint van egy kis energiájuk, felnéznek.

-          Ki nyert?

-          64- 64

-          Tessék?

-          Mindketten ugyanannyit csináltatok.

Hát igen. Ez szomorú. Egyikük sem nyert. Kicsit megkönnyebbültem. Egyikük sem kap csókot. De Hoseok egyből megszólal.

-          Erről nem hoztunk szabályt. Ha egyenlő akkor mi legyen. Szerintem kapjanak mindketten.

-          Mi?

Nekem ez nem tetszik. Egyáltalán nem. Ez olyan… nem vagyok mindenki szukája. Mondjuk már az is az, hogy elvállaltam, az kap aki nyer….

-          Szerintem meg egyikőjük se kapjon. Nem győzték le a másikat. Így jutalom sincs.

Suga az én megmentőm.

-          Az lehet, de keményen küzdöttek, szép verseny volt. Szerintem megérdemelnék. Igaz, Chinae?

Nem akarok megszólalni. Ha azt mondom, amit akarok, akkor megbántom a két fiút. De ha beleegyezek akkor meg… ez olyan kínos. Nem akarok ilyen kínos helyzetbe kerülni még egyszer.

-          Én átadom Jiminnek a lehetőséget.

-          Micsoda? Taehung? Ezt nem gondolod komolyan? Hisz versenyeztünk… te is megérdemled.

-          Lesz még lehetőségem megcsókolni, ha megnyerem.

Ahogy Tae kimondta ezt a mondatot, teljesen belepirultam. Annyira határozott férfi lett. Akarom, hogy nyerjen! Igen! Tae nyerjen!

-          Taehyung. Tisztességgel versenyeztünk. Nem engedhetem meg magamnak, hogy csak én kapjam meg a jtalmam. Akkor én is lemondok róla. Majd legközelebb, ha ketten leszünk.

Jimin!! Jajj! Most meg azt akarom hogy ő nyerje meg! Nem hiszem el! Miért vagyok ilyen! Dönteni akarok már! Ez a tanácstalanság borzalmas. De én már felkészültem a csókra. És úgy döntöttem hogy akarom. Miért? Én tényleg akarom a két fiú csókját!

-          Hát akkor enyém marad a villa, tiéd a nyaklánc.

-          Vagy cserélhetünk.

Mindenki nevet rajta. Jimin és Tae egymásra néznek. Elmosolyodnak, pacsiznak egyet.

-          Majd legközelebb, Jimin!

-          Szép verseny volt Tae!

Miért fogadja mindenki ilyen könnyen ezt a tényt, hogy nincs csók? Ez csak engem zavar? Vagy lehet, hogy Jiminék nem is engem akarnak csak a versenyszellem hajtja őket? Én nem adnám fel ilyen könnyen! És miért lettek ilyen jó barátok hirtelen? Nemrég még meg akarták ölni egymást!! Mi folyik itt??

-          Egyébként is,Suga. Nem volt szép felajánlani Chinae csókját a fiúknak úgy, hogy nem kérdezted meg róla őt is.

-          Akartam adni egy kis ösztönzőt a fiúknak. De bocsi Chinae! Jól mondja Hoseok. Nem kérdeztelek meg.

-          És mi van, ha én akarom?

Síri csönd. Mindenki elhallgatott. Nem mondanám, hogy fagyos lett a hangulat, de a levegő megállt egy pillanatra.

-          Chinae… nem mondtad…

-          Mert nem kérdeztetek meg. Ti eldöntöttétek, hogy nem lesz csók, mert senki nem nyert. De én úgy döntöttem, hogy lesz csók, mert egyikük sem veszített.

Erre nem mondott senki semmit. Ránézek a két homokban fetrengő fiúra. Meglepődve néznek rám. Odaérek hozzájuk. Leguggolok melléjük. Elszánt vagyok. Nem tudom, mi vezérel. Csak… akarom. Meg akarom őket jutalmazni, amiért ilyen ügyesek voltak. És magamnak is akarom a csókjaikat. Érezni akarom mind a két fiú ajkát. Hátra nézek.

-          Hoseok, Suga. Kő, papír, olló. Aki nyer, azzal kezdem.

Hoseokék elmosolyodnak. Megint magukhoz tértek. Úgy látszik, tetszik nekik ez a hirtelen változás. Visszanézek Jiminre és Taere. Fél méterre sincsenek egymástól, úgy ülnek. Felváltva nézek a szemükbe. Egyikük sem néz a másikra. Csak engem figyelnek. Suga és Hoseok lejátssza a versenyt. Hoseok nyer. Ami azt jelenti…

-          Rendben, akkor Jimin.

Megindulok felé. Jimin nem ellenkezik. Behunyjuk a szemünket, ahogy egymáshoz érnek ajkaink. Szenvedélyes, vad, heves csók. Még arra se gondolok, hogy Tae egy karnyújtáson belüli távolságra van mellettünk. Jimin a derekamra csúsztatja az egyik kezét. Másikat a tarkómra emeli. Hoseok hirtelen megszólal.

-          15 másodperc! Letelt!

Azonnal elhúzódom Jimintől. Bár ő még csókolt volna. És én is őt. Mégis… alig várom, hogy Tae csókját is megízleljem. Odafordulok Taehez, aki láthatóan zavarban van. Állához teszem a kezem. Megsimítom az ajkait, majd résnyire kinyitom őket. Megcsókolom. Olyan hevesen, hogy még én is meglepődök. Hát úgy látszik, a testem még mindig jobban kívánja Taehyungot. Nyelvünk összesimul és őrülten játszadoznak egymással. Hoseok megint megszólal. Mielőtt abbahagynánk a csókot, még beleharapok Tae ajkaiba. Megkapták a jutalmukat. Ideje felnőni, fiúk. Kicsit meg vannak illetődve tőlem. Előbb én is megvoltam magamtól. Felállok ellőttük. Rájuk nézek.

-          Ideje komolyan venni a versenyt, fiúk.

Ezzel hátrafordulok és elindulok a víz felé. Leveszem laza ruhámat és egy szál bikiniben hagyom pompázni a testemet. Tudom, hogy jó alakom van. Tudom, hogy mind a ketten akarnak. A nőiességem használom arra, hogy kicsit megkomolyodjanak. Ledobom ruhámat az asztalra. Ahogy Suga tekintete találkozik az enyémmel, látom, hogy nem csalódott. Sőt! Büszkén néz rám. Én is büszke vagyok magamra. Elhagyom őket is, és már a vízben vagyok. Élvezem a szellőt, ami enyhén fújja a hajam, a napsugarakat, amelyik barnítják a bőröm, és a vizet, amely lehűti lángoló testem. És nem csak a naptól égek. Ez engem is megviselt, de imádom ezt az érzést. Egyre jobban. És a szívem mélyén azt kívánom, bár ne kéne választanom. Azt veszem észre, hogy körülöttem csobbanások vannak. Hirtelen több irányból kezdenek fröcskölni. Mikor abbahagyják, látom, hogy a fiúk gyűrűjében vagyok. Azzal a 4 fiúval vagyok körülvéve, akik a legfontosabbak a számomra. És mind a négyen mosolyogva néznek rám. Elmosolyodom én is. Ugrok egyet a vízbe, és mind a négyüket egyszerre fröcskölöm le. Kezdődjék a harc. Ahogy a vízben küzd mindenki mindenkivel, elfelejtem, ami az előbb történt és úgy érzem, megtaláltam a családom. Nem akarom őket elveszíteni. Jimint és Taet sem fogom elveszíteni. Tudom, hogy ők mindig mellettem maradnak. Mérhetetlenül boldog vagyok. És az is maradok.

Értékes szerelem 10.rész

                              Értékes szerelem

                                                                          X. fejezet

Már egy ideje itt fekszem a többiektől messzire száműzött szobámban. Elgondolkodtam ezen a körülbelül 2 éven, amit a kávézóban töltöttem. Amikor Hoseok megtalált, teljesen kétségbe voltam esve. Nem tudtam, mit takar a jövő. Úgy gondoltam, fel kell hagynom azzal az álmommal, hogy felszolgáló legyek. Utána Hoseok egy, az álmaimhoz vezető csillagként ragyogott fel az életemben. Végre azt csinálhattam, amit szeretek anélkül, hogy primitív emberekkel lennék körül véve. Viszont volt még egy álmom. Ehhez az álomhoz vezető ajtó Hoseoknál csukva maradt. Arra vágytam, hogy valaki azért szeressen, aki vagyok. Hogy végre találjak egy fiút, aki őszintén tud szeretni minden hibám ellenére. Aki felett nem uralkodom. Aki felettem uralkodik. Aki emlékeztet rá, hogy én vagyok a nő. Hoseok sokáig volt az egyoldalú szerelmem bálványa. Mindenhol csak őt láttam, minden gondolatomat ő uralta. Aztán jött Tae. Tae, a magányos, csendes, herceg típusú fiú. Akiről azt hittem, én uralkodom felette. Nem kellett hozzá csak 2 hónap, hogy ez a fiú rádöbbentsen azokra a dolgokra, amik miatt megutáltam magam. Ráébresztett, hogy ne várjak olyasvalakire, aki egy év után sem adta jelét irántam érzett bármilyen gyengéd érzelemnek. Eszembe juttatta, hogy vannak olyan érzelmek is a világon, amiket már rég elfeledtem. Végre Hoseokon kívül másnak is tudtam hálás lenni. Őszinteség. Az eddigi 22 évem legőszintébb pillanata Tae mellett volt a kávézó hátsó kijáratánál. Megérezhettem megint, milyen melegséggel töltenek el az őszinte szavak a másik iránt. Megtapasztalhattam milyen megalázottnak lenni. Ezáltal előjött egy olyan tulajdonságom, amit nem is tudom, valaha birtokoltam-e. Emberség, együttérzés. Ezek számomra egy ideje halott tulajdonságok voltak. Elég volt egy ember ahhoz, hogy azt gondoljam magamról, amit még soha. Szánalmas vagyok. Kidobni való érzelmi csődtömeg. De Tae ebből is kihúzott egy pillanat alatt. Pedig ilyen mély gödörben utoljára akkor voltam, mikor úgy éreztem, el kell engednem az álmaim. És most… pár napja ismertem meg Jimint. Eddig azt hittem, nincs olyan fiú, aki meg tudna szeretni őszintén. Erre itt van Tae és Jimin. Mind a kettő halálosan szeret. És küzdenek értem. De Tae akkor is szeretett, mikor még nem vettem őt figyelembe és azt hittem, nálam nincs tökéletesebb ember. Csak Hoseok. Jimin azonban ezt az énemet ismerte meg, amit Taenek köszönhetek. Úgy érzem, szeretem Jimint. De nem vált ki belőlem olyan érzelmeket, mint Tae. Ő az, aki megérdemli ezt a szerelmet. Ő látta bennem azt, amit még én sem. Mindent neki köszönhetek. És ezt el kell mondanom Jiminnek. Nem engedhetem meg, hogy Jimin arassa le azokat a babérokat, amik Taenek köszönhetők. Te jó ég! Úgy beszélek magamról mint egy tárgyról. Ennyire nem becsülhetem alá magam. De igazából nem ezek miatt döntök Tae mellett. A legfőbb okom teljesen más. Neki köszönhetően jöttem rá, hogy mennyire magányos vagyok. Mennyire nincsenek barátaim, ismerőseim. A családom külföldön, egyedül vagyok. De neki köszönhetem azt is, hogy rájöttem, nem vagyok egyedül. Hoseok, Suga és Tae mind figyelnek rám és szeretnek. Most már Hoseok is szeret. Azonban nem tudom, hogy Jimint ide sorolhatom-e. Nem ismerem eléggé. De… még is úgy érzem, hogy de. Ismerem. Mert őszintén és nyíltan szólt mindig hozzám, a gesztusai szintén ezeket a tulajdonságokat vették fel. Talán ennyi idő elég volt, hogy megismerjem. Taera hasonlít… nem tudom elterelni a gondolataim. Ne is akarjam? Ne akarjam megkímélni magam ezektől az önsanyargató tényektől? Hiába tenném, úgy is ott lebegnének előttem. Ha meg sanyargatom magam, annak sincs értelme. Jobb nem lesz. Annyira örülök, hogy Hoseok végre megtalálta a nyugalomhoz vezető utat. Őszintén örülök. Ezelőtt nem tudtam volna örülni mások sikerének vagy boldogságának. Most viszont teljes szívemből kívánom, hogy megtalálja a boldogságát. Mit tegyek?

-          Chinae! Bejöhetek egy kicsit?

Suga? Mit szeretne? Kicsit örülök is hogy jött. Mindig megnyugtat, ha mellettem van.

-          Gyere, persze.

Kinyitja az ajtót. A szemeit erősen összeszorítja. Ennek meg mi baja?

-          Ruhába vagy. Ugye?

Megragadom a mellettem heverő díszpárnát és neki dobom. Közben viszont hatalmasat nevetek rajta. A csapódásra Suga kinyitja a szemét. Ő is teli szájjal vigyorog. Becsukja maga mögött az ajtót és magabiztos léptekkel szeli át a szobát. Végül eléri a célt, és leül az ágyam szélére. Egész végig a tekintetembe fúrja az övét. A mosoly időközben lefagyott a szájáról. Nem tudom leplezni az érzelmeimet. Biztos vagyok benne, hogy teljesen leolvasható rólam minden. Zavarodottság, kétségbeesés, nyugtalanság, tanácstalanság. Ezeket érzem. Egy pár másodperc múlva elmosolyodik, lenéz a kezemre. Kezét az enyémbe csúsztatja, magához húzza, és csókot nyom rá. Nem értem félre ezt a gesztust. Ez egy megnyugtató, együtt érző cselekedet. Nem szerelemből. Ezt a tiszta és nyers szeretet irányítja. Nagyon szeretjük egymást. Intim barátság a miénk. Nem mindenki tapasztal meg ilyen barátságot az életében. De aki igen, soha nem akarja elveszíteni. Én sem vagyok másképp.

-          Chinae. Itt vagyok veled.

Ez egy olyan mondat, ami mindent elárul. Nem kell a körítés, a nyáladzás és a sajnálkozás. Suga mindig is ilyen volt. Fél szavakból megértettük egymást. Nem is értem, miért nem becsültem meg soha ezt a barátságot. És miért hazudtam neki. Szégyellem magam.

-          Suga… amikor szerelmet vallottál és én azt mondtam van barátom…

-          Tudom.

-          Tényleg?

-          Hoseok is tudta. Nagyon jól ismerünk.

-          Sajnálom.

-          Semmi baj. Túltettem magam rajta. Tudni kell megbocsájtani. Igaz?

A paplanról rá nézek. Nem tudom kifürkészni a tekintetéből, hogy mit akar ezzel.

-          Célzol valamire?

-          Tudj megbocsájtani másoknak. Ez fontos. De előbb tanulj meg magadnak megbocsájtani.

-          Magamnak? Hogy gondolod, hogy képes lennék egy ilyen szánalmas valakinek megbocsájtani…

-          Ha én megbocsájtok, Hoseok, Tae és majd Jimin is… akkor kötelességed neked is ezt tenni. Ne legyen hiábavaló, amit mi teszünk.

-          Miért lenne az?

-          Ha magadnak nem tudsz megbocsájtani, egyre jobban utálni fogod magad. Ha te utálod magad, kifordulsz önmagadból. És hogy akarod elvárni, hogy más szeressen, mikor te sem vagy kibékülve magaddal. Mi négyen szeretünk, Chinae. Ha te is viszont szeretsz minket, megteszed ezt értünk. Szeresd magad, úgy, ahogy mi szeretünk téged.

Suga szavai hallatán elszabadulnak az eddig a megfelelő alkalomra váró könnyeim. Nem tudom leállítani, elkezdek bőgni. Alig kapok levegőt.

-          Nem tudom szeretni magam. Mindenki miattam szenved…

-          Chinae…

Suga közelebb jön és magához szorít. Jól eső, biztonságot adó érzés az ő ölelése.

-          Tudod, miért érdemled meg a mi és saját magad szeretetét? És a megbocsájtást?

-          Nem…

-          Mert úgy gondolod, hogy nem érdemled meg. És csak egy olyan ember gondolja ezt, aki valóban érdemes mások szeretetére.

Jól esik, amit hallok tőle, de nem tudok vele egyet érteni. Ehhez tiszta fejjel el kell gondolkodnom ezeken a szavakon. Utána talán meg tudom ítélni józanul a dolgokat… talán.

-          Chinae. Választottál már?

-          Tessék?

-          Tae vagy Jimin. Tudod, hogy ki az igazi?

-          Nem.

-          Nem is baj. Ők önként úgy döntöttek, megküzdenek a kegyeidért. Eszedbe ne jusson azonnal dönteni.

-          De nem hagyhatom őket így! Tudod, mennyire fáj ezt látnom?

-          Tudom. Átéltem már én is.

-          Tényleg?

-          Igen. És életem legrosszabb döntése volt, hogy rögtön választottam. Nem te kényszerítetted bele őket, ők döntöttek. Ne legyen lelkiismeret furdalásod. Azonban ha most rosszul döntesz… nincs visszaút. Örökre meg fogod gyűlölni magad érte.

-          Te is utálod magad emiatt?

-          Nem. Én megtanultam megbocsájtani. Amit te soha nem fogsz tudni megtanulni… ha magadról van szó.

Teljes mértékben igaza van. Nem tudom megtenni. Túl egyszerűen lennék boldog. Nem is érdemlem meg hogy boldog legyek. Ilyen gondolataim vannak azok után, hogy azt hittem évekig, milyen nagyszerű, erős, megtörhetetlen nő vagyok… mindenki téved. Még a legjobbak is.

-          Nem akarom sokáig húzni… nem akarom, hogy szenvedjenek.

-          Chinae! Az egyiküket úgyis megbántod. Hallgass rám, kérlek. Hagyd, hogy megmutassák, mit éreznek irántad, mennyit jelentesz nekik. Meddig mernek elmenni érted. Hidd el, hogy tudni fogod, kit válassz. És akkor úgy vetsz véget az egésznek, hogy tudatában van mindenki azzal, hogy mindenkinek adtál esélyt a bizonyításra. Hagyd, hogy kihozzák a maximumot.

-          De Suga…

-          Hmm?

-          Én még szűz vagyok.

Hatalmas sokk. Ezt látom az arcán. Senki nem tud róla. Most tuti cikinek tartja. Annyira égő… de… hogy jött egyáltalán ez a mondat? Nem is illik bele. Annyira égő. Basszus Chinae de egy idióta vagy! Vagy mégsem? Suga elkezd jóízűen nevetni. Mikor már eléggé kinevette magát, megtörli könnyes szemét.

-          Ezt annyira édesen mondtad. Ne haragudj, muszáj volt nevetnem. Mint egy 15 éves kislány aki még csak most döbben rá testi adottságaira.

-          Ez nem vicces! Kinevettél!!

-          Igen, ki. Ne aggódj, sejtettem.

-          Sejtetted??

-          Chinae. Nem akarlak megbántani. Nagyon jó nő vagy. De sugárzik rólad az érintetlenség. És ezt minden fiú kiszúrja. Ezért csodálkozom Jiminen. Biztos vagyok benne, hogy nem egy nővel volt dolga és mégis egy szűz csajra hajt…

-          Hé! Rólam van szó! És mi az hogy sugárzik? Szerintem egyáltalán nem lehet észrevenni!

-          Chinae. Egy dologgal fogom neked megmagyarázni.

-          Valami jó indokot mondj.

-          Taehyung. Ugyanúgy rólad is sugárzik, ahogy róla. Nyomós indok volt?

Nem tudok megszólalni. Valóban nyomós volt. Ennyire látszana. Ahj de ciki. Ezt hogy fogom túlélni. Utálok égni. De mostanában nem csinálok mást, csak égek. Szénné sült csirke lettem pár nap alatt.

-          De buta vagy Chinae!

-          Miért mondod?

-          Ne hidd hogy ez ciki!

-          Honnan veszed hogy ezt hiszem?

-          Rá van írva a homlokodra meg a két vörösödő foltra az arcodon. Ne aggódj. Ha Jimin nyeri el a szíved, neki dicsőség lesz. Ha Tae, akkor neki megkönnyebbülés. És amúgy is. Tae olyan érzékeny mint én. Én romantikusnak tartanám, ha életem első szerelmével veszíteném el aki szintén szűz. Szóval. Hajrá, Chinae! És gondolkodj el ezeken. Én megyek le a partra. Iszogatunk. Ha lesz kedved, gyere le te is. Mindenki vár rád.

Ezzel feláll az ágyról és kimegy. Itt hagyott egyedül a gondolataimmal. De különös módon… a gondolataim tisztábbak. Mint a tavak vizei, amelyek külső hatásra zavarosak lesznek, koszosak. De ha békén hagyják őket, az iszap leül és szép tiszta, átlátható víz lesz. Amibe már jó érzés belecsobbanni. Suga rendbe tette a gondolataim anélkül, hogy észrevettem volna. Mindig ilyen. Alattomosan segít. Szeretlek Suga! Köszönöm. Mosoly húzódik a számra, és könnyedén nyugtázom, boldog vagyok. Valóban, őszintén. Felveszek valami vidám színű fürdőruhát. Most a világos rózsaszín mellett döntök, amin egy fehér virág díszeleg mintaként. Nem szegfű. De szép. Egyszerű, vidám kis bikini. Felhúzok rá egy szintén rózsaszín, de egy árnyalattal sötétebb egybe ruhát. Laza, vékony, kicsit átlátszó anyagból. Megmosom az arcom, rendbe teszem a hajam. Kivágom a szobám ajtaját és futva indulok le a lépcsőn, át az aulán, el a ház mellett, egyenesen a partra. Futok. Mert futni akarok. Mert minél hamarabb oda akarok érni. Mert látni akarom a két fiút, aki elrabolta a szívem. Mert azt szeretném, hogy elkezdhessék a küzdelmet. Hogy bizonyítani tudjanak. Bizonyítani, mennyire szeretnek. Miért? Hogy tudjam, kinek adhatom oda. Ki érdemli meg ezt az értékes szerelmet.

Értékes szerelem 9.rész

                               Értékes szerelem

                                                                        IX. fejezet

Még most sem hiszem el, ami tegnap este történt. Jimin és Tae értem harcolnak. Sok lány erről álmodik. Két helyes pasi küzdenek a kegyeiért… de nekem ez kellemetlen. Ráadásul kétségeim vannak afelől, hogy kit szeretek. Rosszabb vagyok, mint egy napraforgó. Viszont nem értem saját magam. Tae… egyszerűen tökéletes. Aranyos, vicces, helyes, magas és tisztelettudó. Ráadásul ő is szűz. Véleményem szerint. Jimin azonban… akaratos, önfejű, alacsony és kigyúrt. Látszik a karján meg a lábán. Sokat foglalkozik a kinézetével. De mégis… Jiminnek nagyon jó humorérzéke van, tiszteletben tart annak ellenére, hogy megcsókolt. Pedig csak 10 perce ismertük egymást. Szép mosolya van. Mondjuk Tae mosolya szebb. Viszont Jimin egy nemes cél érdekében küzd. Azt akarja, hogy Hoseok legyen a régi önmaga. De nem hinném, hogy Jimin terve sikerülni fog. Túl… egyszerű. Olyan mint ő.

-          Kérem üljenek le és kapcsolják be öveiket. A gép hamarosan megérkezik.

Most nyári szünet van. A kávézó dolgozói mindig kapnak 1 hét szünetet nyáron. Ezt az egy hetet viszont nem töltheted azzal, amivel akarod. Hoseok dönti el, hogy hova megyünk nyaralni. A csapat együtt. Most épp valami kis szigetre tartunk, ami Hoseok családjának tulajdonában van. Nem tudom a nevét, Hoseok se mondta. De valahol Ausztrália közelében van. Nem olyan messze Koreától. Utálok repülni. És még csak nem is szárazföld felett repülünk. Az óceán vize egy idő után unalmas lesz. És ha kinézek az ablakon, sok verzió átfut az agyamon, hogyan halhatok meg. Megfulladok, elájulok és megfulladok, megégek mielőtt megfulladnék… utálom a repülő és a víz kombinációját. Ijesztő. Suga ül mellettem, ez legalább egy kis nyugalmat és biztonságot ad. Mellette mindig biztonságban érzem magam. Higgadt, tudatosan cselekszik és nagyon okos. És aranyos hangja van. Jó pasinak tartom. De sajnos nem az esetem. Pedig ha vele lennék, könnyebb lenne az életem.

-          Suga.

-          Hmm?

-          Miért nem jöttél dolgozni mostanában? Ugye nincs baj?

-          Nem, Chinae nincs. Igazából… kicsit összetörték a szívem. Nem tudtam volna dolgozni.

Összetörték a szívét? Miért csinálom mindig ezt a pasikkal? Olyan rosszul érzem magam. Muszáj bocsánatot kérnem tőle. Különben nem nyugszik meg a lelkiismeretem.

-          Sajnálom.

-          Mit?

-          Hát… hogy megbántottalak.

Értetlenül néz rám. Egy kis hatásszünet után elneveti magát.

-          Tényleg azt hitted, hogy miattad? Nem te törted össze a szívem!

-          Valóban? Én azt hittem…

-          Ne aggódj, nem bántottál meg soha.

-          De szerelmet vallottál és…

-          Az már lassan egy éve volt. És rájöttem, hogy hozzám egy csendesebb és kevésbé határozott lány illik. Nem vagyok már szerelmes beléd, ne aggódj.

Miért van olyan érzésem, mintha elveszítettem volna valamit? Ennyire azt akarom, hogy odáig legyenek értem és szenvedjenek? Gonosz és önző vagyok. Efelől nincs kétség. De megkönnyebbültem, hogy nem én bántom ezt a nagyszerű fiút. De mégsem könnyebbültem meg. Ki törte össze a szívét? Aggódom.

-          Suga. Ha van valami, nekem nyugodtan elmondhatod. Szívesen meghallgatlak. Te is tudod.

-          Igen, tudom. De ez még túl friss dolog. Ha eljutok odáig, hogy tudok róla beszélni, hidd el, hogy te leszel az első akinek elmondom.

-          Rendben.

Eggyel kevesebb fiú. Hála az égnek. Leszáll a gép. Megkönnyebbülés. Most se haltam meg. De még visszafele bármi megtörténhet. Ahogy kiszállunk a repülőből és megpillantom a helyet, teljesen elvarázsol. Gyönyörű pálmák, homok, az óceán… csodálatos ez a hely. És nagyon meleg van. Nincs ember. Csak egy nyaralószerűség pár kilométerrel odébb. Kicsi sziget. Szinte mindent látni innen fentről. Lent viszont eltakarják a pálmafák. Kocsival elindulunk a nyaraló felé. Speciális autó. Legalábbis a kerekei. Nincs se oldala, se teteje. Biztos direkt erre a helyre tervezték. Külön utazom Taehyungtól. Kicsit hiányzik. Igaz, hogy azt mondta, küzdeni fog értem… de eddig egy követ sem mozgatott meg értem az óta. Meggondolta magát? Erre a gondolatra elkezd sajogni a szívem. Remélem, hogy nem. De most több esélye van. Nincs itt Jimin. Lehet azért van ennyire megkönnyebbülve. Ahogy közel érünk a nyaralóhoz, látom, hogy ott nem egy, hanem kettő van egymás mellett. Lehet hogy az egyik Hoseok családjának, másik a vendégeknek vagy bérlőknek. Szívesen kibérelném, ha lenne pénzem rá. Mindenki saját szobát kap. Én külön vagyok a fiúktól. Nagyon is. Külön szárnyba lettem rakva. Ez a „női részleg”. De annyira kietlen és… magányos itt egyedül. Bezzeg a fiúk… miért születtem nőnek? Jó kérdés. Én sem tudom. Úgy döntök, mielőtt kipakolok, körülnézek. Lemegyek a partra. Ott van közvetlenül a nyaraló mellett. Nem kell sokat sétálni. Lehet meg is mártózom. Felveszem a bikinimet és a derekamra kötök egy kendőt. A nyaraló aulájában senkit nem látok. Lehet, hogy pakolnak. Kint a parton nagyon jó érzés. Soha nem voltam még homokos tengerparton. Gyönyörű a víz, ahogy csillognak rajta a napsugarak. Enyhén hullámzik az óceán. Ahogy elmélázgatok, egyszer csak valaki átkarolja a derekam és magához húz. A fülemhez teszi ajkait.

-          Szia, Chinae! Hiányoztam?

Jimin? Mit keres ő itt?? És nincs rajta felső. Te jó ég! A hátamon érzem, milyen kockái vannak. Hát tényleg nem tévedtem. Meglepődök. Nagyon is. Nem tudok megszólalni. Ez hatalmas meglepetés.

-          Én, ö…

-          Jimin!

Hoseok! Ez az! Megmentett!! Jimin elenged az ölelésből és hátra fordul. Ezt teszem én is. Bár ne tettem volna. Lehet hogy Jimin alacsony, de olyan teste van, amire azt mondom, hiába kigyúrt, szívdöglesztő. Pont jó. Lángol az arcom. Majd a napra fogom.

-          Hoseok! Szia!

Nem tudom elképzelni, mi ez a nagy barátság köztük. Megölelik egymást. Ilyen jóba lennének megint? Nem értem.

-          Sejtettem, hogy te is itt leszel, ha megtudod, hogy lehozom a csapatot.

-          Viccelsz? Eleve le akartam jönni Chinaevel, de így is jó. Ráadásul hagyjam, hogy Taehyung zöld utat kapjon?

Azért van itt, mert én is itt vagyok? Érdekes. De hol szállt meg?

-          Jimin! Te hol száltál meg?

Jimin rám néz és mosolyog.

-          Ott.

A másik nyaralóra mutat, ami közvetlenül mellettünk van. Ugyanúgy néznek ki.

-          Hoseoktól kaptam még az első sikeres befektetéséből. Ez volt az első, amit vett. Egy sziget, és építtetett hozzá nyaralót. A repülő meg hozzá van. Bármikor, amikor el akarok ide jönni, nem kell fizetnem.

-          Értem.

Elindulok vissza a házba. Túl sok információ, ráadásul Jimin teste teljesen elveszi az eszem. De én utálom az ilyen testeket!!!

-          Hova mész?

Jimin kérdésére hátra fordulok. Tuti, hogy lángol az arcom.

-          Kicsit lehűtöm magam. Meleg van.

Hoseok vigyorogva néz rám. A mindent tudó mosolyával.

-          Szokd meg a látványt Chinae! Sokszor lesz még benne részed.

Jimin jól ismeri Hoseokot és egyből olyan csábító nézéssel néz rám. Én elveszem a tekintetemet Jiminről és Hoseokra figyelek. Ha nem ismerném, azt mondanám, a partra érti. De nem. Sokatmondó tekintetemet leveszem a fiúkról és folytatom utam a nyaralóba. Ez annyira égő. Nem voltam még ennyire zavarban. Vagyis de. Csak… nem Jimin miatt. Pedig ez csak egy felületesség, hogy hogyan néz ki. De Jiminnél sokat nyom a latba. Beérek a szobámba. Becsukom az ajtót. Ahogy megfordulok, Tae áll az ablaknál. Kifele néz. Rám emeli a tekintetét.

-          Már vártalak.

-          Mit keresel a szobámban?

Pedig azt hittem, ide nem jöhetnek fel férfiak. Hát… naiv vagy Chinae. Nem egy osztálykiránduláson vagy… csak azért kaptam itt szobát, mert itt minden szobának külön fürdője van. A másik szárnyban viszont egy fürdő és négy szoba. Értem…

-          Látom itt van Jimin is.

Bólintok. Nem értem, miért van itt és miért várt rám. Olyan rejtély mostanában Tae. Eddig nem volt az.

-          Szóval, miért jöttél fel a szobámba?

Közel jön hozzám. Túl közel. Már szinte hozzám simul. Államnál fogva felemeli a fejem. Közelebb jön. Már teljesen rám simult. Én meg az ajtónak.

-          Hogy elcsábítsalak.

Ezt olyan hangon mondta, amit csak akkor hallottam, mikor majdnem lefeküdtünk. Tae… olyan férfias tud lenni, miközben egy bohókás, csupa szív és szerény ember. De ez az oldala… ellenállhatatlan. Tekintete fogva tartja az enyémet. Ezek a szemek. Arra vágyik, amire én. De itt, és most… bizonytalan vagyok. Ráadásul Jimin is itt van… Szép lassan ajkai hozzáérnek az enyémekhez. Először csak lassan, majd egyre vadabbul csókol. Már szinte nekinyom az ajtónak. Kezét végigsimítja a vállamtól lefelé, és mikor a combomhoz ér, felemeli és a derekához teszi. Teljesen hozzám simul. Ahogy hevesen csókolózunk, automatikusan felteszem a másikat is. Tae felemel és odavisz az ágyhoz. Olyan erős. Nem néznéd ki belőle. Óvatosan letesz, majd rám fekszik. Teljesen be van indulva. Ez így nem lesz jó. Nem fogom tudni megállni. Nem tehetem. Még azt se tudom, melyiket válasszam. Nem! Nem történhet meg! Elfordítom a fejem.

-          Tae! Figyelj…

-          Chinae! Bent vagy? Beszélhetnénk egy kicsit?

Hoseok. Tae nem ijed meg vagy hasonlók. Feláll, megigazítja magát. Nyom a homlokomra egy puszit.

-          Ha túl gyors, akkor lassítok. De az enyém leszel. Egyszer biztos.

Miután ezt kimondta, megindul az ajtó felé. Kinyitja. Hoseok meglepődik.

-          Te is itt vagy?

-          Igen, de most távozom. Beszélgessetek csak.

És Tae eltűnik a látókörömből. Hoseok jön be helyette. Gyorsan összeszedem magam, felkelek az ágyból. Megpróbálom elrejteni a zavaromat, de ez nem igazán sikerül.

-          Figyelj, Chinae! Muszáj beszélnünk.

-          Persze, mondjad.

-          Jiminről van szó… és rólad. És erről az egész helyzetről.

-          Tudom, hogy fura és hogy egy ribanc vagyok, de…

-          Nem erről van szó. nem gondolom, hogy az lennél. De aggódom Jimin miatt. Soha nem láttam még ilyet az arcán. És a tettei is… mikor bejött hozzám, elmondott mindent. Mindent, amit kiterveltetek. És jó, hogy ezt tette. Persze beszéltünk másról is, de köszönöm, hogy ezt bevállaltad miattam.

-          Elmondta? De miért?

-          Mert nem tud nekem hazudni. És tényleg bevált a dolog, persze nem ez segített, hanem maga Jimin. Viszont ha már ő képes volt bármire miattam, én is képes vagyok. És szeretnélek megkérni valamire.

-          Mondjad, Hoseok. Hallgatlak.

-          Kérlek, vedd komolyan Jimint. Ha tudod, hogy Taehyungot szereted, mondd meg neki.

-          Miért?

-          Mert úgy gondolom, hogy Jimin halálosan beléd szeretett, Chinae. És ha összetöröd a szívét, én összetöröm az álmaidat.

 Részletek Taehyung naplójából

„ Kedven naplóm!

Ma utazunk valami szigetre, ami Hoseok tulajdonában van. Már várom. Nagyon is. Nem lesz ott Jimin, így nem kell elsietnem a dolgokat. Egy hét alatt meghódítom Chinae szívét és majd ha haza értünk már egy pár leszünk. Remélem. Nem akarok semmit se gyorsan csinálni, mindent szép lassan megterveztem. Virágok, naplemente meg ehhez hasonló szép dolgok. A nyaralásra nem viszlek magammal, nem akarom hogy bárki is megtaláljon. Egy hét múlva beszélünk. Addig is… légy jó. és vigyázz a házra helyettem is. Hiányozni fogsz. Puszik: TaeTae”

Értékes szerelem 8.rész

                               Értékes szerelem 

                                                                        VIII. fejezet

Gondolkodom. Amióta haza értem, csak ezt csinálom. Megpróbáltam elaludni, de nem megy. Miután elindultunk Jiminnel, beültünk egy étterembe. Zárásig maradtunk. Olyanokat mondott el Hoseokról és magáról… amiket soha nem gondoltam volna, hogy megtörténhettek. Kiderült, hogy Jimin egyáltalán nem meleg, és nem szerelmes Hoseokba. A bátyjaként tekint rá, mindig is ő volt a példaképe. A történetük nagyon szép. Dorama lehetne belőle. Elváltak útjaik, mikor Hoseok felköltözött Szöulba. Meg akarta valósítani az álmait. Egy lánnyal. Miután a lány meghalt, Hoseok összeomlott és nem nézett rá többet nőre. Annál inkább a férfiakra. Jimin szerint ez egy védekező mechanizmus, amit a lány halála váltott ki Hoseokból. Mikor ezt Jimin megtudta, egyből feljött, hogy itt legyen gyerekkori barátja mellett. Hoseok azonban rámászott Jiminre és majdnem… hát nem tudom, hogy fogalmazzam meg. Tényleg. Ezt enyhe erőszaknak hívnám. Igen, ez a helyes szó. Durván hangzik, és Jimin szájából is kegyetlen volt. De Hoseok tényleg majdnem megerőszakolta Jimint. Ezek után Jimin nem fogadta Hoseok hívásait és nem is kereste. Összetettem a képet. Ekkor hallhattam meg hogy Hoseok azt mondja Jiminnek a telefonban „szeretlek”. Azóta nem is beszélt Hoseokkal. Talán ezért volt olyan arckifejezése Hoseoknak, mikor meglátott ölelkezve Jiminnel. Akkor találkoztak az eset óta először. Nem értettem, miért kell alibi barátnő, amíg Jimin el nem magyarázta. Vagyis… hogy őszinte legyek még mindig nem értem.

-          Chinae! Azért kellesz, hogy Hoseok ne akarjon tőlem semmit. Mindig tiszteletben tartja, ha valakinek van barátnője. Ezzel védem magam. Hoseok nem hiszi el, hogy nem érzek iránta többet barátságnál. Ezért akart tőlem… többet.

-          És miért mondtad azt, hogy azért választottál engem, mert Hoseok engem utál a legjobban? Ugyanúgy megtette volna egy másik lány. Ezzel nem érsz el semmit.

-          Igen, azt mondtam utál. De azt nem mondtam meg hogy miért.

-          Akkor itt az alkalom.

-          Nagyon hasonlítasz a volt barátnőjére. Kinézetre és belső tulajdonságokban is. Mindig arra a lányra emlékezteted.

-          Ezt honnan tudod?

-          Amikor megtalált téged, egyből elújságolta, hogy van egy lány, aki olyan, mint Shin Hye. Így hívták a barátnőjét. Először örült neki. De egyre depressziósabb lett és kezdett bedilizni. Nem tiszta az elméje, mióta nincs Shin Hye. Hoseok nem ilyen ember, amilyennek te látod. Imádnivaló. Szereti az embereket, mindig bohókás, nem fél mások véleményétől. Nem érdekli, hogy ki mit gondol róla, ő jól érzi magát, és itt le van zárva. És mindig is hangos ember volt. Ez a Hoseok viszont… segíteni akarok neki, de nem tudok, amíg rám akar mászni. Minden kedves közeledésem felhívás számára valami… másra.

-          Igazából még mindig nem értem a logikáját, hogy miért én kellek neked, mint alibi barátnő… ez teljesen… rejtély…

-          Azért, Chinae, mert Hoseok tudja, hogy mit érzel iránta.

-          Tessék??

-          Azóta kezdett el teljesen megváltozni, mióta téged ismer, és látja, hogy szereted. Egyszerűen szenved. Kedvel téged, mert hasonlítasz a volt barátnőjére.

-          Most kedvel vagy utál? Jimin! Össze vissza beszélsz! Nem értem.

-          Kedvel. De úgy érzi, nem szabad.

-          Miért?

-          Mert úgy gondolja, pótlékként szolgálnál számára. Hisz tényleg olyan vagy, mint Shinhye… és ezt én is tanúsíthatom. Annyi, hogy neki kék szeme volt és nem barna. Közbe rájött, hogy nem kéne a múltban élnie, és eldöntötte magában, nem veszi figyelembe az érzéseidet iránta. És nem fog kedvelni. Nem rúgott ki, mert jó munkaerő vagy és ő csalt oda, de egyre jobban gyűlt benne a harag, amit irántad táplál a mai napig. És ennek nem te, Chinae vagy az oka. Nem a személyeddel van baj. Csak rá emlékezteted… és szerintem azért kezdett el a fiúk után koslatni, hogy teljesen kiverje a fejéből a múltat. Hogy egy lány se legyen, aki rá emlékezteti. Elég egy mimika vagy mozdulat és már Shinhye jut eszébe. A fiúknál ez nem fordulhat elő. Ezért csinálja, amit csinál.

-          Megcsókolta Taehyungot. Tudsz róla?

-          Nem. De azt igen, hogy nagyon tetszik neki, mert kicsit nőies. Ebből következtetek, hogy valójában a nők érdeklik.

-          Szóval. Akkor. Miért is én kellek ehhez?

-          Hogy lássa, nem szereted. Ha ezt észreveszi, talán beindít benne valamit, amit rég elfelejtett. Ez csak egy próbálkozás, hátha ér valamit. Nem vagyok biztos a dolgomban. Ezért kérem a segítséged. Segítesz, hogy visszakapjam azt a Hoseokot, akit szeretek?

Ez a beszélgetés teljesen lehúzott. Én tényleg nem értem. Kedvel, de utál, vagy mégsem… annyira össze vissza zagyvált Jimin mindent hogy még mindig nem értem az összefüggéseket. Lehet, hogy nincs? Talán azért, mert Hoseok is gondolkodás nélkül cselekszik, és ha akarnék se találnék összefüggést? Túl tárgyilagos, a tényekre támaszkodó ember vagyok. Mondjuk mostanában nem. És ez tetszik. Mindig is utáltam ezt a tulajdonságom. Jimin megkért, hogy viselkedjek Hoseokkal ridegen, ne legyek kedves. Egy kicsit se érezze, hogy kedvelem. Nem hinném, hogy ez beválik. Annyira leköt ez az egész, hogy biztos nem lesz időm Taehyungon gondolkodni. Pedig szívesebben építgetném a kapcsolatom Taehyunggal, mint hogy Hoseok dolgaival foglalkozzak. De valahogy… úgy érzem, segíteni akarok. Szeretem Hoseokot. És akit szeretek, annak segítek. Félek ettől az egésztől. Mi fog történni így. Gondolkodom. Még mindig. Aludni kéne. Aludj! Aludj! Aludj! Aludj. Al…

Beértem a kávézóba, de sehol senki. Csak én. Elkezdem leszedni a székeket az asztalról. Megjött valaki! Taehyung. Becsukja maga után az ajtót és rám néz. A tekintete még mindig szomorú. Vörösek a szemei. Remélem nem sírt. Nem aludt? Karikásak a szemei. Tae…

-          Jó reggelt.

-          Neked is.

-          A többiek még nincsenek itt?

-          Nem, csak én vagyok, meg a székek.

Ezen pár napja mosolygott volna. De most nem. Sajnálom Tae. Egy nemes cél érdekében teszem. Mi lenne, ha ezt elmondanám neki? Lehet azt kéne…

-          Segítek leszedni őket.

-          Tessék?

-          Chinae. Itt vagy egyáltalán?

-          Igen, Tae ne haragudj csak… elkalandoztam.

-          Értem. Azt mondtam, hogy segítek.

-          Ja, értem. Rendben, köszönöm.

Nem szólunk egymáshoz. A csendet csak a székek hangja töri meg. Nagyon kínos. Legszívesebben mindent elmondanék neki, hogy tudja, miről van szó. Hogy nincs barátom, csak hazudtam. Hogy Jiminnel nem járok. És elmondanám neki, hogy miért. De… akkor el kéne mondanom Hoseok dolgait is… amit nem szívesen osztanék meg senkivel. Nem akarom, hogy bárki tudjon Hoseok nyomorúságáról és érzelmi csődjéről… szeretném, ha nem veszítene a tekintélyéből. Legalább mások tiszteljék, ha már én nem tudom… mert nem tudom tisztelni már. Eddig én is abba a csoportba tartoztam. De most már csak… sajnálni és együtt érezni tudok vele. Semmi mást. Ahogy kinyílik az ajtó, Hoseok lép be rajta. Mosolyogva jön be és hangosan, vidáman köszön. De ha jobban megfigyelem, ez hamiskás. Eddig miért nem tűnt fel, hogy nem őszinte? Tae is látja vajon?

-          Hoseok! De jó kedved van ma is. Üdvözöllek a csatatéren.

Nem. Tae nem látja. És neki is hirtelen milyen jó kedve lett. Miért tetteti mindenki az ellenkezőjét annak, amit érez? Borzasztó. Utálom látni a dolgokat. Inkább lennék tudatlan.

-          Igen, az van ma is! Szia Taehyung! Chinae.

Nekem csak bólint. Visszabólintok… vagyis nem. Nem szabad kedvesnek lenni. Gondolj arra, hogy… miért is tudnám utálni Hoseokot? Nem tudom utálni. Gondolj arra, hogy megcsókolta Taehyungot! Ez az! Ez működik. Tényleg mérges lettem erre a gondolatra. Nem bólintok vissza, csak elfordítom a tekintetem és visszatérek a székek világába. Nem látom a reakcióját, de nem is érdekel. Most könyörtelennek kell lennem. Sajnálom Hoseok, érted teszem. Ahogy telik a nap, olyan, mintha minden a régi lenne. Hoseok kedves, Tae szótlan, de ő is kedves. Csak az a baj, hogy most már átlátok az egészen, és nem is olyan jó a hangulat, mint azt eddig hittem. Suga ma megint nincs. Nem értem, mi lehet a baja. Talán van valakije, akivel sokat szeretne lenni. De nem találgatok, erről is leszokom. Mindjárt zárunk. Nincs kedvem haza menni. Taehyunggal akarok még lenni. Még ha nem is nagyon beszélünk, legalább a közelében lehetek. Hiányzik. Nagyon. Epekedve várja minden porcikám, hogy hozzám szóljon és megérintsen. De sajnos ez most nem lehetséges.

-          Taehyung. Maguk együtt vannak Chinaevel?

-          Ezt honnan veszi, hölgyem?

Azóta, mióta megtörtént a csók a kávézóban, ezt mindkettőnktől megkérdezik. Nem hibáztatom őket, én is megtenném. De a múltkori eset után elég kínos. Főleg Taehyungnak. Szörnyű volt látni a csalódást az arcán. Amikor pedig Jimin visszaadta neki a szegfűcsokrot… az a megtört, összeomlott kisugárzás. Azt hiszem itt elvágtak mindent. Szeretnék kapni még egy esélyt. Még egy esélyt arra, hogy viszonozhassam Tae érzéseit. Fel akarom vállalni a szerelmemet. De egyelőre nem tehetem. Majd ha mindennek vége. Akkor talán…

-          Láttam a múltkori jelenetet maguk között. Izzik a levegő, ha maguk egy helységben vannak. Még mindig érzem. Biztos vagyok benne, hogy van valami. És örülnék is, ha egy ilyen helyes, kedves fiú, mint ön egy ilyen szép és okos nővel jönne össze. Összeillenek.

Ezt nem kellett volna. Én is tudom, hogy összeillünk. És Tae is tudja. Mások is látják. Ha összetartozunk, biztos, hogy itt nincs vége a kapcsolatunknak. Ez tuti. És ha rajtam múlik, össze fogunk jönni.

-          Köszönöm a bókot. Ne haragudjon, de ez kicsit bonyolult. Ha nem haragszik meg, nem válaszolnék erre a kérdésre.

Igen. Mindig ugyanaz a válasz. Tae mindig ezt mondja, vagy valami hasonlót. Az a lényege, hogy hosszú lenne elmesélni, ezért inkább tereljük a témát. Én általában mosolyogni szoktam és visszakérdezek „tényleg így látja?” És amikor igennel válaszolnak, lehajtom a fejem, mosolygok, majd tovább lépek. Igen. Az én módszerem kicsit alantas. Nem mondok semmit. Tae az igazat mondja. Hisz tényleg nem egyszerű a kapcsolatunk és nem szívesen mesélnénk el a vendégeknek. Őszintén megmondja, hogy ő erről nem szeretne beszélgetni. Ez Tae. Nem igazán tud hazudni. Én meg az ellenkezője. Nagyon jól tudok hazudni és színészkedni. Nem is tudom, ki ismeri az igazi énemet. Talán Tae. Ő látott egyedül a maszk mögé, mikor összetörtem. És ennek ellenére mégis szeret. Legalábbis eddig biztosan szeretett.

-          Jimin! Miért vagy itt? Még munkaidő van.

Jimin? Már megint? Kifutok a konyhából. Tényleg ott van. A sok vendég között, szembe Taehyunggal.

-          Chinaehez jöttem. Baj?

-          A felszolgálók nem hozhatják ide a párjukat. Chinae nem mondta?

-          Párjukat? Elnézést, Taehyung, nem maga jár Chinaevel? Én azt hittem.

-          Ez tényleg hosszú, hölgyem.

-          Nem Taehyung jár Chinaevel, hanem én. Park Jimin vagyok. Örülök a találkozásnak.

-          Milyen helyes, udvarias fiúka. Kár, hogy te nem dolgozol itt. Ezen viszont csodálkozom, mert a múltkor Chinae megcsókolta Taehyungot. Azt hittem, ők járnak. De akkor tévedtem.

-          Hölgyem, kérem. Ennyi elég lesz.

-          Igen, tudom, hogy Chinae megcsókolta. Elmondta nekem. De nem haragszom, mindenkivel előfordul.

De hisz én nem is mondtam neki ilyesmit! Olyan jól játssza a barát szerepét, hogy még a végén én is elhiszem, hogy járunk. Tae vajon erre hogy reagál?

-          Chinae elmondta neked?

-          Igen, el.

-          Akkor azért… viselkedtél úgy tegnap. Nagyon sajnálom. Elnézést kérek.

Tae meghajol Jimin előtt??? Annyira szabályos derékszöget zár be a lába és a felsőteste hogy azt már mérni kéne. Ennyire azért nem kéne megalázkodnod, hisz nem az igazi barátom. Ez nekem kellemetlen. Muszáj félbeszakítanom.

-          Jimin!! Hogyhogy te itt vagy? Nem mondtam, hogy munkaidőben nem látogathatsz meg?

-          Nem nyuszikám, azt elfelejtetted. Adj egy csókot!

-          Nem, Jimin. Vendégek vannak. 20 perc és zárunk. Addig menj ki légy szíves.

-          A szokásos üdvözlőcsókomat akarom!!

-          De helyesek! Tényleg nagyon jól néznek ki együtt. Sok boldogságot!!

-          Köszönjük szépen! Na, de most már menj ki vagy hátra, vagy ahova akarsz, de nem maradhatsz itt.

-          Akkor hátul megvárlak.

-          Hoseok bent van!

Hupsz. Ezt nem kellett volna. Mondjuk Tae tudja, hogy ismerik egymást. Látta a tegnap esti jelenetet. Jimin megtorpan. Szembe fordul velem és elmosolyodik.

-          50%-ban hozzá jöttem.

Ezzel hátat fordít és a konyha felé veszi az irányt. Félek, hogy mi lesz ott. Még jó, hogy nemsokára zárunk. Ránézek Taehyungra, és összeszorul a szívem. Engem néz. Hatalmas bánatot és űrt látok. Nem szeretem ezt. Kimondottan utálom. Állom a tekintetét. Hosszú ideig állunk így egymással szemben. A kávézóban lévők visszafojtott lélegzettel figyelik, ami épp köztünk zajlik. Egyszer csak Tae arckifejezése megváltozik. Határozott, elszánt és… szerelmes. Hirtelen mozdulattal magához ránt és megcsókol. Megint. Itt. Mindenki előtt. Ahogy szája az enyémhez ér, egyből elfelejtem, hogy Jimin a „barátom”. Hevesen visszacsókolom. Behunyom a szemem és úszom a mámorban. A megdöbbent hangok távolinak tűnnek, mintha nem a kávézóban lennénk. Tae még jobban magához szorít. Kezét a derekamra csúsztatja, másik kezével az arcomat simogatja. Imádom Tae csókjának ízét. És ez az olcsó parfüm és szappan illat keveréke. Úgy érzem, nyugodt vagyok. Nyugodt, mégis izgatott. Mert Tae csókol. És ez más, mint Jimin csókja. Ez szenvedélyes és vad. Jimin csókja heves, de megfontolt. Ez nem egy megfontolt csók. Ezt a csókot az érzelmek szülték, és ennél jobb a világon nincs. Elkezd megint bizseregni az egész testem. Beborít a libabőr. Akkor hagyjuk abba a csókot, mikor Jimin hangját meghalljuk. Én ijedten fordulok hátra, de Tae határozott. És egyáltalán nincs megijedve. Sőt!

-          Mit csinálsz a barátnőmmel?

-          Nem látod?

Tae? Mi ez a hangsúly. Nem értem, mi ez a hirtelen változás. Nem hallottam még hogy bárkivel is… lekezelő lenne. Mit akar ezzel elérni?

-          Megbocsájtottam, hogy csókolóztál egyszer Chinaevel, és azt is, hogy ott éjszakáztál fent nála. De az, hogy még akkor is van képed vele csókolózni, mikor itt vagyok. Ez már a pofátlanság teteje.

Hoseok ott áll Jimin mögött. Miért nem szól, hogy ne a vendégek előtt csináljon jelenetet? Nem értem. Ez nem rájuk tartozik.

-          Fiúk! Fejezzétek be! Ne a vendégek előtt!

-          Ne szólj bele!

Hoseok? Miért szólt rám? Azt akarja, hogy még megalázottabb legyek? Vagy miért?

-          Sajnálom, Jimin. Tudom, hogy már egy ideje jártok Chinaevel, de szeretem. És nem vagyok hajlandó feladni. Harcolni fogok érte.

-          Harcolni? Itt nincs semmiféle harc. Chinae velem jár, engem szeret. Innentől kezdve már nincs értelme.

-          De van értelme. Mert érzem, hogy Chinae is viszont szeret. És nem fogok csak úgy kiállni a képből. Nekem is van jogom egy próbára. És ha ezek után is veled akar maradni, veled fog. De ha engem szeret jobban…

-          Elég! Ne rendelkezzetek velem úgy, mintha egy tárgy lennék! Majd én eldöntöm, kivel fogok járni és kivel nem! Érthető?

-          Nem. Nem érthető. Mert érzem a csókodból, hogy szeretsz. Azért tettem meg, mert tudni akartam, hogy te mit érzel. És elég nyilvánvaló. Küzdeni fogok a szerelmedért. Addig, amíg azt látom, hogy nincs remény számomra. És itt lezártam. Jimin! Vigyázz a barátnődre. Most már én is a képben vagyok.

És ezzel Tae megindul Jimin felé. Vagyis a konyhába. Magabiztos léptekkel megy el Jimin mellett. Nem néz rá. Csak előre figyel. Jimin meglepődik, és a tekintetemet keresi. Mikor összetalálkozik, nem látok haragot. Elfelejtettem egy pillanatra, hogy valójában nem a barátom. Ez a féltékenységi jelenet csak színjáték volt. Hoseok töri meg a feszültséget a kávézóban.

-          Sajnálom, hogy ezt végig kellett hallgatniuk. Azonban a kávézót lassan szeretnénk bezárni. Kérem 10 percen belül hagyják el a helységet. Köszönöm.

Ezzel sarkon fordul, és hátra megy. Most Jiminnel kerültem olyan helyzetbe, mint előbb Taehyunggal. Vele nézek farkasszemet. Lassú léptekkel megindul felém. Megáll közvetlenül előttem, és nyugodt hangon kérdez.

-          Tényleg érzel valamit iránta?

Nem tudok válaszolni. Olyan érzésem van, mintha tényleg megcsaltam volna.

-          Tehát igen. Akkor nekem is fel kell vennem a kesztyűt.

Mi?  A kesztyűt? Azt hittem kiabálni fog. Vagy mérges lesz. De nem. Szerintem még élvezi is a helyzetet. Velem sosem könnyű… ez most sincs másképp.

-          Chinae! Hivatalosan is szakítok.

-          Tessék?

-          Jól hallottad. Innentől kezdve, egyenlő partnerek leszünk Taehyunggal. És én is küzdeni fogok érted. Elérem, hogy szerelmes legyél belém.

Most a helyemben mindenki azt hinné, hogy ez egy színjáték. De nem az. Jiminen látom, ha megjátssza, vagy ha komolyan gondolja. Ha hiteles a játéka, akkor is elárulja a tekintete. És ez a tekintet most nagyon komoly. Ijesztően komoly. Biztos, hogy nem szeretett belém. Akkor meg miért? Nem értem. Miért akarja, hogy beleszeressek?

-          Viszlát holnap.

Ezzel elindul a kijárat felé. Teljesen lefagytam. Nem értem ezt az egészet. Teljesen ösztönből, mint aki tényleg együtt van Jiminnel hátra fordulok és utána kiabálok.

-          Ha sikerül, Jimin. Megkapod azt az üdvözlő csókot!

Hátra fordul és mosolyog. Ez nem a szokásos mosoly, amiket eddig kaptam tőle. Ez csábító és táncra hívó mosoly. Azt üzeni, hogy sikerülni fog neki. Hatalmasat dobban a szívem. Nem kedvelem Jimint. Nem kedvelhetem. Én Taehyungot szeretem. Istenem! Mekkora egy ribanc vagyok! Beleszeretek Hoseokba, aztán hirtelen Taehyungba, most meg úgy érzem, Jimint is szeretem. De nem lehet két emberbe szerelmes valaki. Ugye? Ez csak azért van, mert eljátszottuk a párt. Igazam van? Ez csak annak a hatása. Össze vagyok zavarodva megint. Félek. Mi lesz ebből? Ez egyre rosszabb. Túl sok körülöttem a fiú. Nem akarok több fiút szeretni. Egynek akarom odaadni a szüzességem. De kinek?

Részletek Taehyung naplójából

„ Kedves Naplóm!

Nem meséltem el neked, mi történt Chinae lakásán, de nem is tervezem. Nem bolygatom fel a múltat. Annyit elég tudnod, hogy kiderült, Chinae szeret. És majdnem lefeküdtünk. De mivel barátja van, nem tudtam megtenni. Ma viszont… Nem tudom, honnan jött… ne kérdezd. Egyszer csak úgy döntöttem, megint megcsókolom. És éreztem a csókján, hogy ő is akar és szeret engem. Kihívtam a barátját, hogy küzdjünk meg Chinae szerelméért. Tudom, hogy badarság. De nem hagyhatom elveszni a nőt, akit szeretek. És Jimin szakított Chinaevel. Ami azt jelenti, hogy egy szintről indulunk. Ugyanannyi esélyünk van. Legalábbis remélem. Nem fogok elbukni, mielőtt megkérdezed. Szeretem ezt a nőt, és mindent meg fogok tenni érte. Szenvedtem eleget miatta. Most már szeretném kiélvezni a szenvedésem gyümölcsét. És hidd el, hogy engem fog választani. Főleg, mert Hoseok azt mondta nekem titokban, hogy Jimin nem szereti Chinaet. Ismeri, őt nem tudja átverni. Én viszont az őszinte szerelmemet fogom adni neki. És nem érem be annyival, hogy adhatok neki egy csokor szegfűt. Tényleg! Képzeld, a szegfű még él. Ma hoztam egy vázát a kávézóból, Hoseok nekem adta. Gyönyörű még mindig a csokor. Ami azt jelenti, a szerelmem még nem fog elhervadni. Erősebb, mint bármikor. És ezt fogja Chinae megérezni, amire nem fog tudni nemet mondani. Szeretném, ha vele veszthetném el a szüzességem.”