Kulisszák mögött 6.fejezet

                      Kulisszák mögött                     

                                          VI. fejezet – Veszély

Nem hagy nyugodni, amit láttam. Jin úgy nézett ki, mint egy elmebeteg. Szerelmes lenne Jiminbe? Látta, amit csináltunk a nappaliban? Mi történt, amiért ennyire megtébolyult? Talán… engem akar megölni?

-          Kookie.

-          Igen?

-          Mi a baj?

-          Semmi, csak elgondolkodtam.

-          A szex kellős közepén?

-          Bocsánat, ne haragudj. Tudom, én kezdeményeztem, de nem tudom megtenni.

Azt hittem Jimin mérges lesz emiatt, de tévedtem. Végigsimítja a kezét az arcomon és magához húz. Olyan meleg, és biztonságos itt. Egy álmom vált valóra.

-          Semmi gond. Kicsit ismeretlen még ez a terep. És hirtelen felindulás volt. De ettől függetlenül tartozol nekem egy alkalommal.

Tartozom egy alkalommal? De hát mi most összejöttünk nem? Mind a ketten szeretjük egymást, akkor nem tartozhatok neki egy szexszel. Hisz innentől kezdve akkor csináljuk, amikor akarjuk… ugye?

-          Majd legközelebb. Igaz?

Mosolyogva nézek Jiminre, de nem kapom vissza ugyanazt a mosolyt. Miért?

-          Kookie. Figyelj. Nem lehetünk együtt ezt te is tudod. Nálunk nincs olyan, hogy legközelebb, vagy az után. Egyszeri alkalomnak szerettem volna, hogy mélyen eltehessem a legkedvesebb emlékeim közé. Mi idolok vagyunk. Nem engedhetjük meg magunknak.

Mi? Nem! Nem! De igen is megengedhetjük! Ez a mi magánéletünk és senki ne döntse el helyettünk, hogy kit szeressünk!

-          Kit érdekel? Szeretjük egymást nem? Akkor miért ne lehetnénk együtt. Nem kell mindenkinek tudnia róla. Jimin! Én veled akarok lenni, és nem mással!

-          Nem lehet Kookie… ne nehezítsd meg jobban… kérlek!

-          Nem hagyom…

Megcsókolom. Ugyanolyan jó, mint 1 órával ezelőtt volt a kanapén. De ez most más. Fájdalmas, szomorú és keserűség íze van. Olyan, mint egy búcsúcsók.

-          Vissza kell mennem a szobámba. Akkor ne felejtsd el, hogy tartozol egy alkalommal. Bármikor kérhetem. És te nem utasíthatod vissza. Jó éjt, kicsi Kookiem.

Elment. Tényleg visszament a szobájába, és tényleg komolyan gondolja, hogy nem járhatunk. De miért nem?? Én együtt akarok vele lenni. Szeretem! És nem érem be egy kis előjátékkal, meg egy alkalommal. Nekem teljes egészében kell. Ő kell. És nem csak egy kis része…

Ma is jól teljesítettünk. Mindig a maximumot kell nyújtani, hogy az Armyk ne csalódjanak. Csak én vagyok csalódott. Viszonzásra talált a viszonzatlan szerelmem. Miért nehezíti meg ennyire, hogy elfelejtsem? Mire tovább lépnék, ő olyat csinál, ami tönkreteszi az eddigi erőfeszítésemet. Nagyon jól esett az az egy óra. De nem tehetjük meg. Namjon is megmondta, hogy mindenkit kellemetlen helyzetbe hoznék. Honnan tudta meg Kookie hogy szeretem? Talán a távolságtartásom árulta el? De ha ő rájött, akkor a többiek is tudják már? És… hogy nem vettem észre. Ő is szeret engem. AHHH!! Nem hiszem el! Miért szeretsz viszont Kookie?? Könnyebb lenne továbblépnem, ha nem szeretnél viszont. Akarom azt az egy alkalmat. És mindenképp elteszem az emlékeim közé. Lehet, hogy ez játszadozás Kookieval, de ő is szeretné, ezért semmiféleképpen sem gondolhatom azt, hogy ez önzőség. Semmiképpen sem.

-          Jimin!

-          Jin? Ah. Mondjad. – próbálom magamra erőltetni a mosolyt. Bár látnám maga, mennyire megy.

-          Lenne egy kérdésem feléd.

-          Igen?

-          Te… a fiúkat szereted?

Hoppá. Ez meg hogy jött ide? Nem értem miért kérdez ilyen… intim és személyes dolgot ilyen hirtelen. Mióta beszélünk mi hasonló érzelmekről?

-          Nem. Nem igazán. Miért kérdezed?

-          Csak… megkérdeztem.

Ez fura. Nem kérdez az ember ilyet csak úgy.

-          Nem hinném. Hogy jött ez ide?

-          Láttalak.

-          Tessék?

-          Láttalak Jungkookkal tegnap este és szerettem volna tudni, hogy alapból vonzódsz-e a fiúkhoz, vagy csak vele vagy ilyen… jóban.

-          Láttál?? Mégis hogy?

-          Ha a nappali kellős közepén vagytok, nem nehéz észrevenni.

Basszameg! Ez most komoly? Be fog köpni. Jin tipikusan az a fajta. Ráadásul így hogy szerelmes belém… nem csodálom, ha bosszút akarna állni kettőnkön.

-          Figyelj, Jimin. Én nem akarom, hogy mások is tudjanak rólatok. Ezért nem mondom el senkinek. oké?

Tényleg ennyire szeret, hogy nem akar kellemetlen helyzetbe hozni? Néha meglepődöm Jin tettein. Kellemesen csalódtam.

-          Köszön…

-          De…

-          Mi de?

-          Felajánlok egy egyességet.

-          Egyesség? Mármint?

-          Nem mondom el senkinek a tegnap estit, ha nem csinálsz több olyat Jungkookkal.

-          Ettől nem kell tartanod, egyszeri alkalom volt. Nem lesz több ilyen.

-          És azt is szeretném, ha viszont velem… csinálnál olyan… dolgokat.

Lesokkolódtam. Mi van? Csináljam Jinnel azért, hogy hallgasson? Most komolyan megfenyeget? Vagy zsarol? Vagy… nem is tudom. Ez csak álom lehet. Nem teheti ezt velem.

-          Jin, én, tényleg kedvellek meg minden, de nem vagyok meleg. Az, hogy Jungkookkal ilyeneket tudok csinálni az azért van, mert szeretem, de nem tudnám veled is megtenni. Egyszerűen… képtelen lennék rá.

-           Muszáj lesz, Jimin. Különben az egész világ megtudja, hogy együtt vagy Kookieval, és ez a videó is napvilágot lát, amint együtt fetrengtek a kanapén. És nem hinném, hogy az emberek figyelmen kívül hagynának egy ilyen… szaftos pletykát. Igazam van?

Miközben ezeket a szavakat mondta, vigyorgott. De nem a bárgyú vigyorával. Ez diadalittas és szenvedélyes volt. Élvezte, hogy fölényben van. Nem érdekel, ha rólam kiderül. De Kookiet nem sodorhatom bele. Nem tehetek mást. Nem tehetek ellene semmit… az égvilágon semmit. Így hát…

-          Legyen, Jin. De nem foglak soha szeretni.

-          Nem érdekel. Csak a tested legyen az enyém.