Értékes szerelem 2.rész

Értékes szerelem

   II. fejezet

-          Azt hiszem mindent megmutattam neked. Ha van még kérdésed, tedd fel nyugodtan.

I Chinae vagyok, 22 éves felszolgáló, és épp most tanítok be egy új fiút. Kim Taehyungot. Gyorsan tanul, ügyesen dolgozik, de nagyon szótlan. Már 2 órája itt van, és eddig csak annyit mondott mindenre, hogy értem, oké, rendben. A legtöbb dologra csak bólogat. Vagy igennel, vagy nemmel. Most is csak bólogat. Tehát nincs több kérdése. Biztos megmutattam neki mindent? Van egy olyan érzésem, hogy valamit elfelejtettem neki mondani. Majd eszembe jut.

-          Chinae!

-          Mondjad, Suga.

-          Itt van Ő!

-          Ne! Ma is eljött? Hihetetlen. Nem hagy élni. Máris megyek!

Van egy állandó vendégem, akit Jinnek hívnak. Nagyon kedves, aranyos. Mindig szépen beszél velem és elég okos. Viszont annyira csöpögős. Túlzásba viszi az udvarlást. Néha azaz érzésem, hogy mindjárt oda okádok az asztalra. De ettől függetlenül nagyon kedvelem. Imádok vele beszélgetni és szívesen szolgálom ki. Csak az állandó udvarlását ne vinné túlzásba. Még mindig reménykedik, hogy lehet köztünk valami. De sajnos aranyszabály, hogy a vendégeknek és felszolgálóknak tilos randizni. Nem kezdhetünk ki egyikkel sem. Ez kegyetlennek hangzik, de ha belegondol az ember, akkor ésszerű. Ha én összejövök egy vendégemmel, és idejön meglátogatni, nem nézné jó szemmel, ha más pasikkal is flörtölnék. Ebből az okból kifolyólag akivel együtt járunk, nem jöhet ide. Így kicsit könnyebb beadni a többieknek, hogy van barátom. Ugyanis Hoseok és Suga is azt hiszi, hogy párkapcsolatban élek. Suga akkor „tudta meg”, mikor szerelmet vallott. Imádom Sugat, de nem az esetem. Ha úgy vesszük, senki sem az esetem, aki nem Hoseok. Ő az egyetlen olyan fiú, akire azt mondhatom, hogy az álom pasim.

-          Taehyung! Nekem mennem kell az egyik vendéghez. Ha mindennel tisztába vagy és tényleg nincs kérdésed, akkor kiviszlek, és bemutatlak a vendégeknek. Elkezdhetnéd a felszolgálást. Nem lesz ugyan egyből saját vendéged, de mivel új vagy, biztos ki szeretnének próbálni téged is. Felkészültél rá?
Megint csak bólogat. Úgy döntött, hogy velem jön, de mintha bizonytalan lenne. Biztos izgul. Nem csodálom, én is izgultam az elején. Most már minden könnyen megy. Az új vevőket meg kimondottan szeretem. Szeretek ismerkedni. Elindulunk kifelé a konyhából. Három vendégünk van. Két nő és egy férfi. Mindegyik törzsvendég, még senki új. Kár.

-          Jó napot kívánok mindenkinek! Szeretnék bejelenteni valamit. Van egy új felszolgáló köreinkben, akinek ez az első napja. Szeretnék megkérni mindenkit, hogy egy kicsit ismerkedjen meg Taehyunggal. Nagyon kedves és értelmes, habár kicsit szűkszavú, de imádnivaló. Szóval, kellemes ismerkedést, és időtöltést kívánok! Köszönöm a figyelmet.

Azt hittem, Taehyung egyből megindul, hogy ismerkedjen, de nem. Csak áll mellettem lehajtott fejjel, nem néz fel és izgul. Persze hogy izgul, de azért nem nekem kéne meglöknöm, hogy induljon. Kicsit közelebb hajolok hozzá, és odasúgom a fülébe.

-          Indulj meg, mert így nem lesz egy vendéged sem!

Rám néz, egy hosszú pillanatig csak bámuljuk egymást. Megelégeltem, ráteszem a kezemet a hátára és lökök rajta egyet. Megilletődött, de legalább megindul. Az egyik nő felé tart, aki Suga vendége, de nem rajong érte. Csak szereti a kinézetét. Ennyi. A nő elég nyíltan fogadja a gesztust. Várja, mit lép Taehyung. Én is kíváncsi vagyok, mi lesz ebből. De legnagyobb meglepetésemre szépen meghajol, gyönyörűen mosolyog, és mély, zengő hangján szólal meg.

-          Jó napot kívánok, hölgyem! Örülök, hogy megismerhetem!

A keze felé nyúl és nyom rá egy csókot. Várjunk! Kézcsók? De hisz ez nem koreai szokás! Ezt Európában szokták a férfiak a nőknek! Külföldön élt volna?

-          Kim Taehyung vagyok, újonc. Kérem, vegyen a gondjai alá.

Ez a magányos, szeretethiányos tekintet! Mindenki őt nézi. Én sem vagyok képes rá, hogy ne őt nézzem. Ebben a pár pillanatban úgy érzem, hogy tetszik. Nem értem. Ez előtt pár perccel még egy szűkszavú, befordult valaki volt, akire akkor se néznék rá, ha fizetnének érte. Most meg… tetszik? Ez badarság! Nem tudom, hogy csinálja, de nagyon ügyes. Választékosan beszél, mindig tudja, mit kell mondani. Mintha előre tudná, mit fognak reagálni rá… elragadó…

-          Chinae! Kérem, szeretnék rendelni.

-          Ah, Jin. Ne haragudjon meg rám, kérem. Kicsit elkalandoztam, milyen ügyes újoncunk van.

-          Igen, valóban. De nem annyira, mint maga. Magánál nincs szebb, ügyesebb és értelmesebb. Egyszerűen imádom.

-          Köszönöm, Jin. Akkor, mit hozhatok önnek?

Igen, valóban, én is így gondolom. Kicsit egoista vagyok és sikerorientált. És a megérzésem nem csalt. Nem véletlenül éreztem azt, hogy nem fogok tudni vele kijönni. Vetélytársat látok benne. Pedig nem nő. És ez a legrosszabb. Ez a fiú, Taehyung képes lesz arra, hogy elvegye tőlem a férfi vendégeimet. De a természetemből adódóan nem fogom tudni elviselni. Már látom, hogy háborút fogok indítani ellene. Ha ezt megteszem, Hoseok páros lábbal fog fenékbe billenteni. De nem fogom tudni legyőzni ezt az énemet, amit még Hoseok és Suga sem ismer. És megvan, mit felejtettem elmondani Taehyungnak az előbb. Szó szerint, ezt akartam mondani. „Az én vendégeim az enyémek maradnak. El a kezekkel tőlük. Érthető?”. Még nincs késő, hogy elmondjam neki. Ha befejezte a hölggyel az ismerkedést, félrehívom. Sugat nem zavarja, hogy az ő vendégével van. Sőt! Látom rajta a megkönnyebbülést, hogy 100%-ban arra a másikra tud figyelni. Én nem ilyen vagyok. Többet akarok, sok vendéget. Imádok a sikerben úszni. És Taehyung lesz az, aki el fogja venni tőlem ezt a sikert. Már most félek. Vajon ha arra kerül sor, Hoseok engem választana vagy Taehyungot? Miért teszem fel ezt a kérdést, mikor még csak pár perce kezdett el igazán dolgozni? Mert látom, hogy ugyanolyan tehetséges, mint én. Sőt. Neki van valamije, ami nekem nincs és ezzel fog legyőzni. Engem imádnak az emberek, mert jó kedélyű vagyok, okos és jól bánok a szavakkal. De hiányzik belőlem az a valami. És ez a teljes magány és egyedüllét érzése. Taehyung megjelenése arra készteti az embert, hogy megbabusgasd, gondoskodj róla. És akiről, vagy amiről gondoskodsz, az a szívedhez nő. És Taehyung hamar a szívéhez fog nőni az embereknek, amíg engem elfelejtenek. Mellettem elfelejtik azt, hogy magasabb rangúak, mint én, mert elnyomom őket a személyiségemmel. Taehyung viszont előhozza belőlük ezt a tudatot. Nem fogom hagyni, hogy elfelejtsenek. I Chinae vagyok. És kihívlak téged párbajra. Kim Taehyung!

Részlet Taehyung naplójából

„Kedves Naplóm!

Képzeld el, hogy tudtam beszélgetni az emberekkel! Amikor ott voltam, először még féltem, de aztán úgy döntöttem, beleképzelem magam egy könyvbe. Mindent úgy csináltam, ahogy a könyv főszereplője tenné. Ez a taktika nagyon bevált, és már ma szereztem magamnak 2 vendéget. Azt mondták, holnap is eljönnek. Viszont a női felszolgáló… annyira aranyos! Olyan kedves volt, amikor betanított és nem tudtam mellette megszólalni. Gyönyörű! Hosszú, barna haja van. Szép, telt idomokkal rendelkezik és gyönyörű barna színe van. Nem tipikus Koreai. Szerintem van benne más vér is, mert egy koreai lány nem lehet ennyire szép! Kellemesen megnyugtató hangja van, én mégis zaklatott leszek mellette. És ma hozzám ért! A szüleim halála óta csak az orvosok értek hozzám. Senki más! Fura 10 év után egy másik ember érintése. Kedvelem azt a lányt. Lehet, hogy szerelmes leszek? És ha igen, akkor hogyan tovább? Ez nem nekem való. Nem vagyok én ilyen társasági ember, hogy barátnőm legyen! De örülnék neki, ha ő lenne a barátnőm. Nagyon intelligens és kedves. Szép a mosolya. Pont az esetem. De ő mindenkinek az esete, szóval ez lehetetlen. Sajnos nem vagyunk egy szinten. Ő sokkal különlegesebb, mint én. Azt hiszem ez csak egy újabb álom lesz, ami után sóvárogni fogok és könyv születik belőle. Hoseok viszont ma nem volt bent. Pedig szívesen találkoztam volna vele, mert ő volt az egyetlen, akit ismerek onnan. Remélem holnap is jól teljesítek, és sikeresen beleélem magam a képzeletbeli könyvem főszereplőjébe. Amit tudunk róla az, hogy egy szegény fiú, aki kávézóban dolgozik és kettős életet él. A társalgós énje, akit mindenki ismer. És a magányos énje, ami munka után jön elő. A valódi önmaga, akit senki nem ismer. A könyv főszereplője én vagyok.”