Értékes szerelem 10.rész

                              Értékes szerelem

                                                                          X. fejezet

Már egy ideje itt fekszem a többiektől messzire száműzött szobámban. Elgondolkodtam ezen a körülbelül 2 éven, amit a kávézóban töltöttem. Amikor Hoseok megtalált, teljesen kétségbe voltam esve. Nem tudtam, mit takar a jövő. Úgy gondoltam, fel kell hagynom azzal az álmommal, hogy felszolgáló legyek. Utána Hoseok egy, az álmaimhoz vezető csillagként ragyogott fel az életemben. Végre azt csinálhattam, amit szeretek anélkül, hogy primitív emberekkel lennék körül véve. Viszont volt még egy álmom. Ehhez az álomhoz vezető ajtó Hoseoknál csukva maradt. Arra vágytam, hogy valaki azért szeressen, aki vagyok. Hogy végre találjak egy fiút, aki őszintén tud szeretni minden hibám ellenére. Aki felett nem uralkodom. Aki felettem uralkodik. Aki emlékeztet rá, hogy én vagyok a nő. Hoseok sokáig volt az egyoldalú szerelmem bálványa. Mindenhol csak őt láttam, minden gondolatomat ő uralta. Aztán jött Tae. Tae, a magányos, csendes, herceg típusú fiú. Akiről azt hittem, én uralkodom felette. Nem kellett hozzá csak 2 hónap, hogy ez a fiú rádöbbentsen azokra a dolgokra, amik miatt megutáltam magam. Ráébresztett, hogy ne várjak olyasvalakire, aki egy év után sem adta jelét irántam érzett bármilyen gyengéd érzelemnek. Eszembe juttatta, hogy vannak olyan érzelmek is a világon, amiket már rég elfeledtem. Végre Hoseokon kívül másnak is tudtam hálás lenni. Őszinteség. Az eddigi 22 évem legőszintébb pillanata Tae mellett volt a kávézó hátsó kijáratánál. Megérezhettem megint, milyen melegséggel töltenek el az őszinte szavak a másik iránt. Megtapasztalhattam milyen megalázottnak lenni. Ezáltal előjött egy olyan tulajdonságom, amit nem is tudom, valaha birtokoltam-e. Emberség, együttérzés. Ezek számomra egy ideje halott tulajdonságok voltak. Elég volt egy ember ahhoz, hogy azt gondoljam magamról, amit még soha. Szánalmas vagyok. Kidobni való érzelmi csődtömeg. De Tae ebből is kihúzott egy pillanat alatt. Pedig ilyen mély gödörben utoljára akkor voltam, mikor úgy éreztem, el kell engednem az álmaim. És most… pár napja ismertem meg Jimint. Eddig azt hittem, nincs olyan fiú, aki meg tudna szeretni őszintén. Erre itt van Tae és Jimin. Mind a kettő halálosan szeret. És küzdenek értem. De Tae akkor is szeretett, mikor még nem vettem őt figyelembe és azt hittem, nálam nincs tökéletesebb ember. Csak Hoseok. Jimin azonban ezt az énemet ismerte meg, amit Taenek köszönhetek. Úgy érzem, szeretem Jimint. De nem vált ki belőlem olyan érzelmeket, mint Tae. Ő az, aki megérdemli ezt a szerelmet. Ő látta bennem azt, amit még én sem. Mindent neki köszönhetek. És ezt el kell mondanom Jiminnek. Nem engedhetem meg, hogy Jimin arassa le azokat a babérokat, amik Taenek köszönhetők. Te jó ég! Úgy beszélek magamról mint egy tárgyról. Ennyire nem becsülhetem alá magam. De igazából nem ezek miatt döntök Tae mellett. A legfőbb okom teljesen más. Neki köszönhetően jöttem rá, hogy mennyire magányos vagyok. Mennyire nincsenek barátaim, ismerőseim. A családom külföldön, egyedül vagyok. De neki köszönhetem azt is, hogy rájöttem, nem vagyok egyedül. Hoseok, Suga és Tae mind figyelnek rám és szeretnek. Most már Hoseok is szeret. Azonban nem tudom, hogy Jimint ide sorolhatom-e. Nem ismerem eléggé. De… még is úgy érzem, hogy de. Ismerem. Mert őszintén és nyíltan szólt mindig hozzám, a gesztusai szintén ezeket a tulajdonságokat vették fel. Talán ennyi idő elég volt, hogy megismerjem. Taera hasonlít… nem tudom elterelni a gondolataim. Ne is akarjam? Ne akarjam megkímélni magam ezektől az önsanyargató tényektől? Hiába tenném, úgy is ott lebegnének előttem. Ha meg sanyargatom magam, annak sincs értelme. Jobb nem lesz. Annyira örülök, hogy Hoseok végre megtalálta a nyugalomhoz vezető utat. Őszintén örülök. Ezelőtt nem tudtam volna örülni mások sikerének vagy boldogságának. Most viszont teljes szívemből kívánom, hogy megtalálja a boldogságát. Mit tegyek?

-          Chinae! Bejöhetek egy kicsit?

Suga? Mit szeretne? Kicsit örülök is hogy jött. Mindig megnyugtat, ha mellettem van.

-          Gyere, persze.

Kinyitja az ajtót. A szemeit erősen összeszorítja. Ennek meg mi baja?

-          Ruhába vagy. Ugye?

Megragadom a mellettem heverő díszpárnát és neki dobom. Közben viszont hatalmasat nevetek rajta. A csapódásra Suga kinyitja a szemét. Ő is teli szájjal vigyorog. Becsukja maga mögött az ajtót és magabiztos léptekkel szeli át a szobát. Végül eléri a célt, és leül az ágyam szélére. Egész végig a tekintetembe fúrja az övét. A mosoly időközben lefagyott a szájáról. Nem tudom leplezni az érzelmeimet. Biztos vagyok benne, hogy teljesen leolvasható rólam minden. Zavarodottság, kétségbeesés, nyugtalanság, tanácstalanság. Ezeket érzem. Egy pár másodperc múlva elmosolyodik, lenéz a kezemre. Kezét az enyémbe csúsztatja, magához húzza, és csókot nyom rá. Nem értem félre ezt a gesztust. Ez egy megnyugtató, együtt érző cselekedet. Nem szerelemből. Ezt a tiszta és nyers szeretet irányítja. Nagyon szeretjük egymást. Intim barátság a miénk. Nem mindenki tapasztal meg ilyen barátságot az életében. De aki igen, soha nem akarja elveszíteni. Én sem vagyok másképp.

-          Chinae. Itt vagyok veled.

Ez egy olyan mondat, ami mindent elárul. Nem kell a körítés, a nyáladzás és a sajnálkozás. Suga mindig is ilyen volt. Fél szavakból megértettük egymást. Nem is értem, miért nem becsültem meg soha ezt a barátságot. És miért hazudtam neki. Szégyellem magam.

-          Suga… amikor szerelmet vallottál és én azt mondtam van barátom…

-          Tudom.

-          Tényleg?

-          Hoseok is tudta. Nagyon jól ismerünk.

-          Sajnálom.

-          Semmi baj. Túltettem magam rajta. Tudni kell megbocsájtani. Igaz?

A paplanról rá nézek. Nem tudom kifürkészni a tekintetéből, hogy mit akar ezzel.

-          Célzol valamire?

-          Tudj megbocsájtani másoknak. Ez fontos. De előbb tanulj meg magadnak megbocsájtani.

-          Magamnak? Hogy gondolod, hogy képes lennék egy ilyen szánalmas valakinek megbocsájtani…

-          Ha én megbocsájtok, Hoseok, Tae és majd Jimin is… akkor kötelességed neked is ezt tenni. Ne legyen hiábavaló, amit mi teszünk.

-          Miért lenne az?

-          Ha magadnak nem tudsz megbocsájtani, egyre jobban utálni fogod magad. Ha te utálod magad, kifordulsz önmagadból. És hogy akarod elvárni, hogy más szeressen, mikor te sem vagy kibékülve magaddal. Mi négyen szeretünk, Chinae. Ha te is viszont szeretsz minket, megteszed ezt értünk. Szeresd magad, úgy, ahogy mi szeretünk téged.

Suga szavai hallatán elszabadulnak az eddig a megfelelő alkalomra váró könnyeim. Nem tudom leállítani, elkezdek bőgni. Alig kapok levegőt.

-          Nem tudom szeretni magam. Mindenki miattam szenved…

-          Chinae…

Suga közelebb jön és magához szorít. Jól eső, biztonságot adó érzés az ő ölelése.

-          Tudod, miért érdemled meg a mi és saját magad szeretetét? És a megbocsájtást?

-          Nem…

-          Mert úgy gondolod, hogy nem érdemled meg. És csak egy olyan ember gondolja ezt, aki valóban érdemes mások szeretetére.

Jól esik, amit hallok tőle, de nem tudok vele egyet érteni. Ehhez tiszta fejjel el kell gondolkodnom ezeken a szavakon. Utána talán meg tudom ítélni józanul a dolgokat… talán.

-          Chinae. Választottál már?

-          Tessék?

-          Tae vagy Jimin. Tudod, hogy ki az igazi?

-          Nem.

-          Nem is baj. Ők önként úgy döntöttek, megküzdenek a kegyeidért. Eszedbe ne jusson azonnal dönteni.

-          De nem hagyhatom őket így! Tudod, mennyire fáj ezt látnom?

-          Tudom. Átéltem már én is.

-          Tényleg?

-          Igen. És életem legrosszabb döntése volt, hogy rögtön választottam. Nem te kényszerítetted bele őket, ők döntöttek. Ne legyen lelkiismeret furdalásod. Azonban ha most rosszul döntesz… nincs visszaút. Örökre meg fogod gyűlölni magad érte.

-          Te is utálod magad emiatt?

-          Nem. Én megtanultam megbocsájtani. Amit te soha nem fogsz tudni megtanulni… ha magadról van szó.

Teljes mértékben igaza van. Nem tudom megtenni. Túl egyszerűen lennék boldog. Nem is érdemlem meg hogy boldog legyek. Ilyen gondolataim vannak azok után, hogy azt hittem évekig, milyen nagyszerű, erős, megtörhetetlen nő vagyok… mindenki téved. Még a legjobbak is.

-          Nem akarom sokáig húzni… nem akarom, hogy szenvedjenek.

-          Chinae! Az egyiküket úgyis megbántod. Hallgass rám, kérlek. Hagyd, hogy megmutassák, mit éreznek irántad, mennyit jelentesz nekik. Meddig mernek elmenni érted. Hidd el, hogy tudni fogod, kit válassz. És akkor úgy vetsz véget az egésznek, hogy tudatában van mindenki azzal, hogy mindenkinek adtál esélyt a bizonyításra. Hagyd, hogy kihozzák a maximumot.

-          De Suga…

-          Hmm?

-          Én még szűz vagyok.

Hatalmas sokk. Ezt látom az arcán. Senki nem tud róla. Most tuti cikinek tartja. Annyira égő… de… hogy jött egyáltalán ez a mondat? Nem is illik bele. Annyira égő. Basszus Chinae de egy idióta vagy! Vagy mégsem? Suga elkezd jóízűen nevetni. Mikor már eléggé kinevette magát, megtörli könnyes szemét.

-          Ezt annyira édesen mondtad. Ne haragudj, muszáj volt nevetnem. Mint egy 15 éves kislány aki még csak most döbben rá testi adottságaira.

-          Ez nem vicces! Kinevettél!!

-          Igen, ki. Ne aggódj, sejtettem.

-          Sejtetted??

-          Chinae. Nem akarlak megbántani. Nagyon jó nő vagy. De sugárzik rólad az érintetlenség. És ezt minden fiú kiszúrja. Ezért csodálkozom Jiminen. Biztos vagyok benne, hogy nem egy nővel volt dolga és mégis egy szűz csajra hajt…

-          Hé! Rólam van szó! És mi az hogy sugárzik? Szerintem egyáltalán nem lehet észrevenni!

-          Chinae. Egy dologgal fogom neked megmagyarázni.

-          Valami jó indokot mondj.

-          Taehyung. Ugyanúgy rólad is sugárzik, ahogy róla. Nyomós indok volt?

Nem tudok megszólalni. Valóban nyomós volt. Ennyire látszana. Ahj de ciki. Ezt hogy fogom túlélni. Utálok égni. De mostanában nem csinálok mást, csak égek. Szénné sült csirke lettem pár nap alatt.

-          De buta vagy Chinae!

-          Miért mondod?

-          Ne hidd hogy ez ciki!

-          Honnan veszed hogy ezt hiszem?

-          Rá van írva a homlokodra meg a két vörösödő foltra az arcodon. Ne aggódj. Ha Jimin nyeri el a szíved, neki dicsőség lesz. Ha Tae, akkor neki megkönnyebbülés. És amúgy is. Tae olyan érzékeny mint én. Én romantikusnak tartanám, ha életem első szerelmével veszíteném el aki szintén szűz. Szóval. Hajrá, Chinae! És gondolkodj el ezeken. Én megyek le a partra. Iszogatunk. Ha lesz kedved, gyere le te is. Mindenki vár rád.

Ezzel feláll az ágyról és kimegy. Itt hagyott egyedül a gondolataimmal. De különös módon… a gondolataim tisztábbak. Mint a tavak vizei, amelyek külső hatásra zavarosak lesznek, koszosak. De ha békén hagyják őket, az iszap leül és szép tiszta, átlátható víz lesz. Amibe már jó érzés belecsobbanni. Suga rendbe tette a gondolataim anélkül, hogy észrevettem volna. Mindig ilyen. Alattomosan segít. Szeretlek Suga! Köszönöm. Mosoly húzódik a számra, és könnyedén nyugtázom, boldog vagyok. Valóban, őszintén. Felveszek valami vidám színű fürdőruhát. Most a világos rózsaszín mellett döntök, amin egy fehér virág díszeleg mintaként. Nem szegfű. De szép. Egyszerű, vidám kis bikini. Felhúzok rá egy szintén rózsaszín, de egy árnyalattal sötétebb egybe ruhát. Laza, vékony, kicsit átlátszó anyagból. Megmosom az arcom, rendbe teszem a hajam. Kivágom a szobám ajtaját és futva indulok le a lépcsőn, át az aulán, el a ház mellett, egyenesen a partra. Futok. Mert futni akarok. Mert minél hamarabb oda akarok érni. Mert látni akarom a két fiút, aki elrabolta a szívem. Mert azt szeretném, hogy elkezdhessék a küzdelmet. Hogy bizonyítani tudjanak. Bizonyítani, mennyire szeretnek. Miért? Hogy tudjam, kinek adhatom oda. Ki érdemli meg ezt az értékes szerelmet.