Értékes szerelem 8.rész

                               Értékes szerelem 

                                                                        VIII. fejezet

Gondolkodom. Amióta haza értem, csak ezt csinálom. Megpróbáltam elaludni, de nem megy. Miután elindultunk Jiminnel, beültünk egy étterembe. Zárásig maradtunk. Olyanokat mondott el Hoseokról és magáról… amiket soha nem gondoltam volna, hogy megtörténhettek. Kiderült, hogy Jimin egyáltalán nem meleg, és nem szerelmes Hoseokba. A bátyjaként tekint rá, mindig is ő volt a példaképe. A történetük nagyon szép. Dorama lehetne belőle. Elváltak útjaik, mikor Hoseok felköltözött Szöulba. Meg akarta valósítani az álmait. Egy lánnyal. Miután a lány meghalt, Hoseok összeomlott és nem nézett rá többet nőre. Annál inkább a férfiakra. Jimin szerint ez egy védekező mechanizmus, amit a lány halála váltott ki Hoseokból. Mikor ezt Jimin megtudta, egyből feljött, hogy itt legyen gyerekkori barátja mellett. Hoseok azonban rámászott Jiminre és majdnem… hát nem tudom, hogy fogalmazzam meg. Tényleg. Ezt enyhe erőszaknak hívnám. Igen, ez a helyes szó. Durván hangzik, és Jimin szájából is kegyetlen volt. De Hoseok tényleg majdnem megerőszakolta Jimint. Ezek után Jimin nem fogadta Hoseok hívásait és nem is kereste. Összetettem a képet. Ekkor hallhattam meg hogy Hoseok azt mondja Jiminnek a telefonban „szeretlek”. Azóta nem is beszélt Hoseokkal. Talán ezért volt olyan arckifejezése Hoseoknak, mikor meglátott ölelkezve Jiminnel. Akkor találkoztak az eset óta először. Nem értettem, miért kell alibi barátnő, amíg Jimin el nem magyarázta. Vagyis… hogy őszinte legyek még mindig nem értem.

-          Chinae! Azért kellesz, hogy Hoseok ne akarjon tőlem semmit. Mindig tiszteletben tartja, ha valakinek van barátnője. Ezzel védem magam. Hoseok nem hiszi el, hogy nem érzek iránta többet barátságnál. Ezért akart tőlem… többet.

-          És miért mondtad azt, hogy azért választottál engem, mert Hoseok engem utál a legjobban? Ugyanúgy megtette volna egy másik lány. Ezzel nem érsz el semmit.

-          Igen, azt mondtam utál. De azt nem mondtam meg hogy miért.

-          Akkor itt az alkalom.

-          Nagyon hasonlítasz a volt barátnőjére. Kinézetre és belső tulajdonságokban is. Mindig arra a lányra emlékezteted.

-          Ezt honnan tudod?

-          Amikor megtalált téged, egyből elújságolta, hogy van egy lány, aki olyan, mint Shin Hye. Így hívták a barátnőjét. Először örült neki. De egyre depressziósabb lett és kezdett bedilizni. Nem tiszta az elméje, mióta nincs Shin Hye. Hoseok nem ilyen ember, amilyennek te látod. Imádnivaló. Szereti az embereket, mindig bohókás, nem fél mások véleményétől. Nem érdekli, hogy ki mit gondol róla, ő jól érzi magát, és itt le van zárva. És mindig is hangos ember volt. Ez a Hoseok viszont… segíteni akarok neki, de nem tudok, amíg rám akar mászni. Minden kedves közeledésem felhívás számára valami… másra.

-          Igazából még mindig nem értem a logikáját, hogy miért én kellek neked, mint alibi barátnő… ez teljesen… rejtély…

-          Azért, Chinae, mert Hoseok tudja, hogy mit érzel iránta.

-          Tessék??

-          Azóta kezdett el teljesen megváltozni, mióta téged ismer, és látja, hogy szereted. Egyszerűen szenved. Kedvel téged, mert hasonlítasz a volt barátnőjére.

-          Most kedvel vagy utál? Jimin! Össze vissza beszélsz! Nem értem.

-          Kedvel. De úgy érzi, nem szabad.

-          Miért?

-          Mert úgy gondolja, pótlékként szolgálnál számára. Hisz tényleg olyan vagy, mint Shinhye… és ezt én is tanúsíthatom. Annyi, hogy neki kék szeme volt és nem barna. Közbe rájött, hogy nem kéne a múltban élnie, és eldöntötte magában, nem veszi figyelembe az érzéseidet iránta. És nem fog kedvelni. Nem rúgott ki, mert jó munkaerő vagy és ő csalt oda, de egyre jobban gyűlt benne a harag, amit irántad táplál a mai napig. És ennek nem te, Chinae vagy az oka. Nem a személyeddel van baj. Csak rá emlékezteted… és szerintem azért kezdett el a fiúk után koslatni, hogy teljesen kiverje a fejéből a múltat. Hogy egy lány se legyen, aki rá emlékezteti. Elég egy mimika vagy mozdulat és már Shinhye jut eszébe. A fiúknál ez nem fordulhat elő. Ezért csinálja, amit csinál.

-          Megcsókolta Taehyungot. Tudsz róla?

-          Nem. De azt igen, hogy nagyon tetszik neki, mert kicsit nőies. Ebből következtetek, hogy valójában a nők érdeklik.

-          Szóval. Akkor. Miért is én kellek ehhez?

-          Hogy lássa, nem szereted. Ha ezt észreveszi, talán beindít benne valamit, amit rég elfelejtett. Ez csak egy próbálkozás, hátha ér valamit. Nem vagyok biztos a dolgomban. Ezért kérem a segítséged. Segítesz, hogy visszakapjam azt a Hoseokot, akit szeretek?

Ez a beszélgetés teljesen lehúzott. Én tényleg nem értem. Kedvel, de utál, vagy mégsem… annyira össze vissza zagyvált Jimin mindent hogy még mindig nem értem az összefüggéseket. Lehet, hogy nincs? Talán azért, mert Hoseok is gondolkodás nélkül cselekszik, és ha akarnék se találnék összefüggést? Túl tárgyilagos, a tényekre támaszkodó ember vagyok. Mondjuk mostanában nem. És ez tetszik. Mindig is utáltam ezt a tulajdonságom. Jimin megkért, hogy viselkedjek Hoseokkal ridegen, ne legyek kedves. Egy kicsit se érezze, hogy kedvelem. Nem hinném, hogy ez beválik. Annyira leköt ez az egész, hogy biztos nem lesz időm Taehyungon gondolkodni. Pedig szívesebben építgetném a kapcsolatom Taehyunggal, mint hogy Hoseok dolgaival foglalkozzak. De valahogy… úgy érzem, segíteni akarok. Szeretem Hoseokot. És akit szeretek, annak segítek. Félek ettől az egésztől. Mi fog történni így. Gondolkodom. Még mindig. Aludni kéne. Aludj! Aludj! Aludj! Aludj. Al…

Beértem a kávézóba, de sehol senki. Csak én. Elkezdem leszedni a székeket az asztalról. Megjött valaki! Taehyung. Becsukja maga után az ajtót és rám néz. A tekintete még mindig szomorú. Vörösek a szemei. Remélem nem sírt. Nem aludt? Karikásak a szemei. Tae…

-          Jó reggelt.

-          Neked is.

-          A többiek még nincsenek itt?

-          Nem, csak én vagyok, meg a székek.

Ezen pár napja mosolygott volna. De most nem. Sajnálom Tae. Egy nemes cél érdekében teszem. Mi lenne, ha ezt elmondanám neki? Lehet azt kéne…

-          Segítek leszedni őket.

-          Tessék?

-          Chinae. Itt vagy egyáltalán?

-          Igen, Tae ne haragudj csak… elkalandoztam.

-          Értem. Azt mondtam, hogy segítek.

-          Ja, értem. Rendben, köszönöm.

Nem szólunk egymáshoz. A csendet csak a székek hangja töri meg. Nagyon kínos. Legszívesebben mindent elmondanék neki, hogy tudja, miről van szó. Hogy nincs barátom, csak hazudtam. Hogy Jiminnel nem járok. És elmondanám neki, hogy miért. De… akkor el kéne mondanom Hoseok dolgait is… amit nem szívesen osztanék meg senkivel. Nem akarom, hogy bárki tudjon Hoseok nyomorúságáról és érzelmi csődjéről… szeretném, ha nem veszítene a tekintélyéből. Legalább mások tiszteljék, ha már én nem tudom… mert nem tudom tisztelni már. Eddig én is abba a csoportba tartoztam. De most már csak… sajnálni és együtt érezni tudok vele. Semmi mást. Ahogy kinyílik az ajtó, Hoseok lép be rajta. Mosolyogva jön be és hangosan, vidáman köszön. De ha jobban megfigyelem, ez hamiskás. Eddig miért nem tűnt fel, hogy nem őszinte? Tae is látja vajon?

-          Hoseok! De jó kedved van ma is. Üdvözöllek a csatatéren.

Nem. Tae nem látja. És neki is hirtelen milyen jó kedve lett. Miért tetteti mindenki az ellenkezőjét annak, amit érez? Borzasztó. Utálom látni a dolgokat. Inkább lennék tudatlan.

-          Igen, az van ma is! Szia Taehyung! Chinae.

Nekem csak bólint. Visszabólintok… vagyis nem. Nem szabad kedvesnek lenni. Gondolj arra, hogy… miért is tudnám utálni Hoseokot? Nem tudom utálni. Gondolj arra, hogy megcsókolta Taehyungot! Ez az! Ez működik. Tényleg mérges lettem erre a gondolatra. Nem bólintok vissza, csak elfordítom a tekintetem és visszatérek a székek világába. Nem látom a reakcióját, de nem is érdekel. Most könyörtelennek kell lennem. Sajnálom Hoseok, érted teszem. Ahogy telik a nap, olyan, mintha minden a régi lenne. Hoseok kedves, Tae szótlan, de ő is kedves. Csak az a baj, hogy most már átlátok az egészen, és nem is olyan jó a hangulat, mint azt eddig hittem. Suga ma megint nincs. Nem értem, mi lehet a baja. Talán van valakije, akivel sokat szeretne lenni. De nem találgatok, erről is leszokom. Mindjárt zárunk. Nincs kedvem haza menni. Taehyunggal akarok még lenni. Még ha nem is nagyon beszélünk, legalább a közelében lehetek. Hiányzik. Nagyon. Epekedve várja minden porcikám, hogy hozzám szóljon és megérintsen. De sajnos ez most nem lehetséges.

-          Taehyung. Maguk együtt vannak Chinaevel?

-          Ezt honnan veszi, hölgyem?

Azóta, mióta megtörtént a csók a kávézóban, ezt mindkettőnktől megkérdezik. Nem hibáztatom őket, én is megtenném. De a múltkori eset után elég kínos. Főleg Taehyungnak. Szörnyű volt látni a csalódást az arcán. Amikor pedig Jimin visszaadta neki a szegfűcsokrot… az a megtört, összeomlott kisugárzás. Azt hiszem itt elvágtak mindent. Szeretnék kapni még egy esélyt. Még egy esélyt arra, hogy viszonozhassam Tae érzéseit. Fel akarom vállalni a szerelmemet. De egyelőre nem tehetem. Majd ha mindennek vége. Akkor talán…

-          Láttam a múltkori jelenetet maguk között. Izzik a levegő, ha maguk egy helységben vannak. Még mindig érzem. Biztos vagyok benne, hogy van valami. És örülnék is, ha egy ilyen helyes, kedves fiú, mint ön egy ilyen szép és okos nővel jönne össze. Összeillenek.

Ezt nem kellett volna. Én is tudom, hogy összeillünk. És Tae is tudja. Mások is látják. Ha összetartozunk, biztos, hogy itt nincs vége a kapcsolatunknak. Ez tuti. És ha rajtam múlik, össze fogunk jönni.

-          Köszönöm a bókot. Ne haragudjon, de ez kicsit bonyolult. Ha nem haragszik meg, nem válaszolnék erre a kérdésre.

Igen. Mindig ugyanaz a válasz. Tae mindig ezt mondja, vagy valami hasonlót. Az a lényege, hogy hosszú lenne elmesélni, ezért inkább tereljük a témát. Én általában mosolyogni szoktam és visszakérdezek „tényleg így látja?” És amikor igennel válaszolnak, lehajtom a fejem, mosolygok, majd tovább lépek. Igen. Az én módszerem kicsit alantas. Nem mondok semmit. Tae az igazat mondja. Hisz tényleg nem egyszerű a kapcsolatunk és nem szívesen mesélnénk el a vendégeknek. Őszintén megmondja, hogy ő erről nem szeretne beszélgetni. Ez Tae. Nem igazán tud hazudni. Én meg az ellenkezője. Nagyon jól tudok hazudni és színészkedni. Nem is tudom, ki ismeri az igazi énemet. Talán Tae. Ő látott egyedül a maszk mögé, mikor összetörtem. És ennek ellenére mégis szeret. Legalábbis eddig biztosan szeretett.

-          Jimin! Miért vagy itt? Még munkaidő van.

Jimin? Már megint? Kifutok a konyhából. Tényleg ott van. A sok vendég között, szembe Taehyunggal.

-          Chinaehez jöttem. Baj?

-          A felszolgálók nem hozhatják ide a párjukat. Chinae nem mondta?

-          Párjukat? Elnézést, Taehyung, nem maga jár Chinaevel? Én azt hittem.

-          Ez tényleg hosszú, hölgyem.

-          Nem Taehyung jár Chinaevel, hanem én. Park Jimin vagyok. Örülök a találkozásnak.

-          Milyen helyes, udvarias fiúka. Kár, hogy te nem dolgozol itt. Ezen viszont csodálkozom, mert a múltkor Chinae megcsókolta Taehyungot. Azt hittem, ők járnak. De akkor tévedtem.

-          Hölgyem, kérem. Ennyi elég lesz.

-          Igen, tudom, hogy Chinae megcsókolta. Elmondta nekem. De nem haragszom, mindenkivel előfordul.

De hisz én nem is mondtam neki ilyesmit! Olyan jól játssza a barát szerepét, hogy még a végén én is elhiszem, hogy járunk. Tae vajon erre hogy reagál?

-          Chinae elmondta neked?

-          Igen, el.

-          Akkor azért… viselkedtél úgy tegnap. Nagyon sajnálom. Elnézést kérek.

Tae meghajol Jimin előtt??? Annyira szabályos derékszöget zár be a lába és a felsőteste hogy azt már mérni kéne. Ennyire azért nem kéne megalázkodnod, hisz nem az igazi barátom. Ez nekem kellemetlen. Muszáj félbeszakítanom.

-          Jimin!! Hogyhogy te itt vagy? Nem mondtam, hogy munkaidőben nem látogathatsz meg?

-          Nem nyuszikám, azt elfelejtetted. Adj egy csókot!

-          Nem, Jimin. Vendégek vannak. 20 perc és zárunk. Addig menj ki légy szíves.

-          A szokásos üdvözlőcsókomat akarom!!

-          De helyesek! Tényleg nagyon jól néznek ki együtt. Sok boldogságot!!

-          Köszönjük szépen! Na, de most már menj ki vagy hátra, vagy ahova akarsz, de nem maradhatsz itt.

-          Akkor hátul megvárlak.

-          Hoseok bent van!

Hupsz. Ezt nem kellett volna. Mondjuk Tae tudja, hogy ismerik egymást. Látta a tegnap esti jelenetet. Jimin megtorpan. Szembe fordul velem és elmosolyodik.

-          50%-ban hozzá jöttem.

Ezzel hátat fordít és a konyha felé veszi az irányt. Félek, hogy mi lesz ott. Még jó, hogy nemsokára zárunk. Ránézek Taehyungra, és összeszorul a szívem. Engem néz. Hatalmas bánatot és űrt látok. Nem szeretem ezt. Kimondottan utálom. Állom a tekintetét. Hosszú ideig állunk így egymással szemben. A kávézóban lévők visszafojtott lélegzettel figyelik, ami épp köztünk zajlik. Egyszer csak Tae arckifejezése megváltozik. Határozott, elszánt és… szerelmes. Hirtelen mozdulattal magához ránt és megcsókol. Megint. Itt. Mindenki előtt. Ahogy szája az enyémhez ér, egyből elfelejtem, hogy Jimin a „barátom”. Hevesen visszacsókolom. Behunyom a szemem és úszom a mámorban. A megdöbbent hangok távolinak tűnnek, mintha nem a kávézóban lennénk. Tae még jobban magához szorít. Kezét a derekamra csúsztatja, másik kezével az arcomat simogatja. Imádom Tae csókjának ízét. És ez az olcsó parfüm és szappan illat keveréke. Úgy érzem, nyugodt vagyok. Nyugodt, mégis izgatott. Mert Tae csókol. És ez más, mint Jimin csókja. Ez szenvedélyes és vad. Jimin csókja heves, de megfontolt. Ez nem egy megfontolt csók. Ezt a csókot az érzelmek szülték, és ennél jobb a világon nincs. Elkezd megint bizseregni az egész testem. Beborít a libabőr. Akkor hagyjuk abba a csókot, mikor Jimin hangját meghalljuk. Én ijedten fordulok hátra, de Tae határozott. És egyáltalán nincs megijedve. Sőt!

-          Mit csinálsz a barátnőmmel?

-          Nem látod?

Tae? Mi ez a hangsúly. Nem értem, mi ez a hirtelen változás. Nem hallottam még hogy bárkivel is… lekezelő lenne. Mit akar ezzel elérni?

-          Megbocsájtottam, hogy csókolóztál egyszer Chinaevel, és azt is, hogy ott éjszakáztál fent nála. De az, hogy még akkor is van képed vele csókolózni, mikor itt vagyok. Ez már a pofátlanság teteje.

Hoseok ott áll Jimin mögött. Miért nem szól, hogy ne a vendégek előtt csináljon jelenetet? Nem értem. Ez nem rájuk tartozik.

-          Fiúk! Fejezzétek be! Ne a vendégek előtt!

-          Ne szólj bele!

Hoseok? Miért szólt rám? Azt akarja, hogy még megalázottabb legyek? Vagy miért?

-          Sajnálom, Jimin. Tudom, hogy már egy ideje jártok Chinaevel, de szeretem. És nem vagyok hajlandó feladni. Harcolni fogok érte.

-          Harcolni? Itt nincs semmiféle harc. Chinae velem jár, engem szeret. Innentől kezdve már nincs értelme.

-          De van értelme. Mert érzem, hogy Chinae is viszont szeret. És nem fogok csak úgy kiállni a képből. Nekem is van jogom egy próbára. És ha ezek után is veled akar maradni, veled fog. De ha engem szeret jobban…

-          Elég! Ne rendelkezzetek velem úgy, mintha egy tárgy lennék! Majd én eldöntöm, kivel fogok járni és kivel nem! Érthető?

-          Nem. Nem érthető. Mert érzem a csókodból, hogy szeretsz. Azért tettem meg, mert tudni akartam, hogy te mit érzel. És elég nyilvánvaló. Küzdeni fogok a szerelmedért. Addig, amíg azt látom, hogy nincs remény számomra. És itt lezártam. Jimin! Vigyázz a barátnődre. Most már én is a képben vagyok.

És ezzel Tae megindul Jimin felé. Vagyis a konyhába. Magabiztos léptekkel megy el Jimin mellett. Nem néz rá. Csak előre figyel. Jimin meglepődik, és a tekintetemet keresi. Mikor összetalálkozik, nem látok haragot. Elfelejtettem egy pillanatra, hogy valójában nem a barátom. Ez a féltékenységi jelenet csak színjáték volt. Hoseok töri meg a feszültséget a kávézóban.

-          Sajnálom, hogy ezt végig kellett hallgatniuk. Azonban a kávézót lassan szeretnénk bezárni. Kérem 10 percen belül hagyják el a helységet. Köszönöm.

Ezzel sarkon fordul, és hátra megy. Most Jiminnel kerültem olyan helyzetbe, mint előbb Taehyunggal. Vele nézek farkasszemet. Lassú léptekkel megindul felém. Megáll közvetlenül előttem, és nyugodt hangon kérdez.

-          Tényleg érzel valamit iránta?

Nem tudok válaszolni. Olyan érzésem van, mintha tényleg megcsaltam volna.

-          Tehát igen. Akkor nekem is fel kell vennem a kesztyűt.

Mi?  A kesztyűt? Azt hittem kiabálni fog. Vagy mérges lesz. De nem. Szerintem még élvezi is a helyzetet. Velem sosem könnyű… ez most sincs másképp.

-          Chinae! Hivatalosan is szakítok.

-          Tessék?

-          Jól hallottad. Innentől kezdve, egyenlő partnerek leszünk Taehyunggal. És én is küzdeni fogok érted. Elérem, hogy szerelmes legyél belém.

Most a helyemben mindenki azt hinné, hogy ez egy színjáték. De nem az. Jiminen látom, ha megjátssza, vagy ha komolyan gondolja. Ha hiteles a játéka, akkor is elárulja a tekintete. És ez a tekintet most nagyon komoly. Ijesztően komoly. Biztos, hogy nem szeretett belém. Akkor meg miért? Nem értem. Miért akarja, hogy beleszeressek?

-          Viszlát holnap.

Ezzel elindul a kijárat felé. Teljesen lefagytam. Nem értem ezt az egészet. Teljesen ösztönből, mint aki tényleg együtt van Jiminnel hátra fordulok és utána kiabálok.

-          Ha sikerül, Jimin. Megkapod azt az üdvözlő csókot!

Hátra fordul és mosolyog. Ez nem a szokásos mosoly, amiket eddig kaptam tőle. Ez csábító és táncra hívó mosoly. Azt üzeni, hogy sikerülni fog neki. Hatalmasat dobban a szívem. Nem kedvelem Jimint. Nem kedvelhetem. Én Taehyungot szeretem. Istenem! Mekkora egy ribanc vagyok! Beleszeretek Hoseokba, aztán hirtelen Taehyungba, most meg úgy érzem, Jimint is szeretem. De nem lehet két emberbe szerelmes valaki. Ugye? Ez csak azért van, mert eljátszottuk a párt. Igazam van? Ez csak annak a hatása. Össze vagyok zavarodva megint. Félek. Mi lesz ebből? Ez egyre rosszabb. Túl sok körülöttem a fiú. Nem akarok több fiút szeretni. Egynek akarom odaadni a szüzességem. De kinek?

Részletek Taehyung naplójából

„ Kedves Naplóm!

Nem meséltem el neked, mi történt Chinae lakásán, de nem is tervezem. Nem bolygatom fel a múltat. Annyit elég tudnod, hogy kiderült, Chinae szeret. És majdnem lefeküdtünk. De mivel barátja van, nem tudtam megtenni. Ma viszont… Nem tudom, honnan jött… ne kérdezd. Egyszer csak úgy döntöttem, megint megcsókolom. És éreztem a csókján, hogy ő is akar és szeret engem. Kihívtam a barátját, hogy küzdjünk meg Chinae szerelméért. Tudom, hogy badarság. De nem hagyhatom elveszni a nőt, akit szeretek. És Jimin szakított Chinaevel. Ami azt jelenti, hogy egy szintről indulunk. Ugyanannyi esélyünk van. Legalábbis remélem. Nem fogok elbukni, mielőtt megkérdezed. Szeretem ezt a nőt, és mindent meg fogok tenni érte. Szenvedtem eleget miatta. Most már szeretném kiélvezni a szenvedésem gyümölcsét. És hidd el, hogy engem fog választani. Főleg, mert Hoseok azt mondta nekem titokban, hogy Jimin nem szereti Chinaet. Ismeri, őt nem tudja átverni. Én viszont az őszinte szerelmemet fogom adni neki. És nem érem be annyival, hogy adhatok neki egy csokor szegfűt. Tényleg! Képzeld, a szegfű még él. Ma hoztam egy vázát a kávézóból, Hoseok nekem adta. Gyönyörű még mindig a csokor. Ami azt jelenti, a szerelmem még nem fog elhervadni. Erősebb, mint bármikor. És ezt fogja Chinae megérezni, amire nem fog tudni nemet mondani. Szeretném, ha vele veszthetném el a szüzességem.”