Kulisszák mögött 9.fejezet

                        Kulisszák mögött 

                                              IX. fejezet – Valóság

                                                            + 18

       

      

-    Vedd le a mocskos kezed Kookieról. Oda csak én nyúlhatok.

Te jó Isten! Mi? A szobámban vagyok. Csak álmodtam volna? Szerencsére csak álom volt. Tegnap reggel valóban összekaptunk Kookieval. De már az első sarkon utol értem.

-          Kookie állj meg, légy szíves! Ne siess már ennyire! Mégis hova mész?

-          Nem tök mindegy? Menj vissza Jinhez. Engem meg hagyj békén!

-          Nem akarok visszamenni, és téged sem akarlak békén hagyni. Szeretném megmagyarázni azt, amit az előbb láttál.

-          Nem kell megmagyarázni semmit. Sejthettem volna már az elejétől fogva. Mire kellettem? Hogy levezesd a feszültséget?

-          Nem! Ez egyáltalán nem igaz!

-          Akkor?

-          Igazából… Jin tegnap odajött hozzám, és megkérdezte, hogy meleg vagyok-e.

-          És az vagy?

-          Nem, dehogy is! Egyáltalán nem vagyok az. Én…

-          Értem.

-          Tényleg?

-          Igen. Semmi gond, Jimin. Mindenki átesik ezen legalább egyszer. A nemi identitás ebben a korban nagy szerepet játszik az életünkben. De ha tudod, hogy nem vagy az, akkor legalább ne azokon próbáld ki, akik közel állnak hozzád.

-          Tessék? Kookie…

-          Nem haragszom, ki akartad próbálni. Megértelek. De te is érts meg engem. És egy ideig ne szólj hozzám. Idő kell, míg feldolgozom ezt az egészet. El kell felejtenem téged, és azt csak akkor tudom, ha kerülsz. Ezt tedd meg értem kérlek. És most ha nem haragszol… fel akarok menni Hyorihoz. Menj vissza a többiekhez. Ha kérdezik, mondd meg nekik hol vagyok. És hogy ne keressenek, mert nem fogom felvenni. Szia.

Igen. Tisztán emlékszem a tegnap reggelre. És egész nap nem láttuk Kookiet. Nem tudom, mikor jött haza éjszaka. Tényleg azt hiszi, hogy én csak próbálgatom a hovatartozásom? De őszintén megmondtam neki, hogy szeretem. És meg is mutattam neki, hogy mit érzek. Nem hagyhatom, hogy elfelejtsen. Nem engedhetem meg. De Jin… őt hogy oldjam meg?

-          Namjon! Beszélhetnénk egy kicsit?

-          Persze, gyere csak be. Mit szeretnél? Tessék, ülj le.

-          Köszi…

-          Baj van?

-          Igazából igen… emlékszel, amikor azt mondtad, hogy látod, mit érzek Kookie iránt?

Remélem Namjon meg fog érteni.

-          Igen.

-          Még mindig így gondolod?

-          Nem változott a véleményem.

-          Csak mert igazad volt.

-          Tudom. És ezt most miért mondod nekem?

-          A segítségedre van szükségem.

-          És mégis miben tudnék neked segíteni? Nem tudom elfeledtetni Jungkookot…

-          Valójában azért kellene a segítséged, mert kiderült, hogy Kookie is így érez irántam.

-          Tessék? Most csak viccelsz, ugye?

-          Nem. Három napja este… amikor megkért, hogy maradjak vele egy kicsit beszélgetni… ott bevallotta nekem, hogy zavarja őt, hogy hanyagolom. És azt is, hogy szeret. És utána megcsókolt. Bementünk a vendégszobába és…

-          Állj! Nem vagyok kíváncsi a részletekre! Az viszont annál inkább zavar, hogy Jungkook is viszonozza az érzéseidet. Ez nagy botrányt szülhet.

-          Igen tudom. Ezt szeretném elkerülni.

-          Mégis hogyan?

-          Hát… amikor a kanapén Kookie rám mászott… ne nézz így! Gondold azt, hogy egy lányról van szó!

-          Jó, jó! Bocsi. Nehéz elképzelni.

-          Ne akard elképzelni!

-          Értettem! Nem képzelem el. Folytasd csak.

-          Akkor Jin észrevett minket…

-          Jin észrevett??

-          Igen…

-          oh, az baj.

-          Igen tudom.

-          Tudod? Egyről beszélünk?

Egyről beszélünk? Namjon úgy viselkedik, mintha mindent tudna…

-          Hadd fejezzem be.

-          Jól van, Jimin. Igen?

-          Másnap odajött hozzám és megkérdezte, hogy meleg vagyok-e.

-          Te jó ég. És?

-          Valójában nem érdekelte, hogy mi a válasz. Megzsarolt.

-          Mi?

-          Azt mondta, hogy csinált egy videót Kookieról és rólam, ahogy a kanapén… fetrengünk. Azt is mondta, hogy nem mondja el senkinek és nem mutatja meg a videót, ha nem csinálok több „olyat” Kookieval… de szeretné, ha vele csinálnék.

-          Te jó ég! Tehát rájöttél.

Tehát Namjon tényleg tudja…

-          Eddig is tudtam, hogy szeret. De azt nem, hogy csak az önzősége hajtja. Én soha nem tudnék ilyet megtenni Kookieval…

-          Jin más. Ő már a kezdetektől beléd van esve. Teljesen bekattant ettől az egyoldalú szerelemtől. Nem is értem, hogy eddig hogy tudott veled egy szobában lenni.

-          Én csak mostanában vettem észre. Viszont kell a segítséged.

-          Mit szeretnél pontosan?

-          Megszerezni Jin telefonját és kitörölni belőle a videót, hogy ne tudjon zsarolni.

-          Hogy együtt tudj lenni Jungkookkal?

-          Igen.

-          Nem örülök neki.

-          De Namjon! Nem mindegy, hogy most Jin vagy Kookie? Mert neked lehet, hogy mindegy, de nekem nem. Nem akarok Jinnel csinálni semmit. Egyszerűen taszít, ha úgy ér hozzám. Természetellenes!

-          Jungkookkal is az.

-          De őt szeretem…

Úgy örülök, hogy Namjon belement ebbe az egészbe. Elég ügyes tervet talált ki. Remélem sikerülni fog, és nem tud többé megzsarolni. Jön Jin!

-          Hé, Jin.

Oké! Namjon már el is hívja Jint. Kezdődik.

-          Hmm?

-          Ide tudnál jönni?

-          Persze, Namjon.

-          Tedd már le azt a szart. Kell mind a két kezed.

Ez az! Ha megmasszírozza Namjont, én elcsórom a telóját, kitörlöm a videót és visszacsenem a helyére a kütyüt. Tökéletes. Most háttal van. Itt van a jel!

„ –  Jimin, ha mutatok egy like-ot, azonnal menj a telefonnal a szobátokba és zárd magadra az ajtót. Én lefoglalom.”

Most, gyorsan! Megvan a telefon. Magamra zártam az ajtót is. Tökéletes. Na, most… itt van! Törlés? Ig… azért lehet, hogy megnézem… de nem! Muszáj kitörölnöm! Itt van az emlékeimben elásva!!

-          Jimin? Mit keresel itt?

-          hmm? Ah, Kookie! Öhm. Te mit keresel az én szobámban?

-          Azt hiszem eltévedtél… ez a mi szobánk Taehyunggal.

És tényleg. Kookie egyedül fekszik az ágyon félmeztelenül és telefonozik. Félmeztelenül. Annyira férfias teste lett. 2 év alatt rengeteget fejlődött. És ezt mind azért, mert olyan izmokat akart, amik nekem vannak. Nekem szexi izmai vannak, mutatósak. De Kookienak… szépek. Nagyon szépek. A karja, a hasa, a mellkasa, a combjai… mind olyan kecses. És mégis férfias.

-          Ha már rájöttél végre, hogy rossz helyen jársz, kimehetnél. Az eredeti úti célod azt hiszem nem az én szobám volt. És minek zártad be az ajtót?

Akarom. Most! Most akarom őt! Ahogy ott fekszik… és most felül. Nem is! Feláll! Én is felálltam vele együtt? Ahhh. Tényleg felizgultam csak arra, hogy látom a csupasz bőrét az izmaira feszülve, ahogy mozognak, miközben macsósan végigmegy a szobán… olyan vagyok, mint egy középiskolás kiscsaj, ha a hőn szeretett fiú felé közeledik.

-          Jimin! Addig menj ki, míg meg nem gondolom magam.

-          Te… tessék?

-          Jól hallottad. Szeretnélek elfelejteni, de ha négyszemközt vagyunk a szobában, zárt ajtók mögött, miután pornót néztem… lehet nem mész ki innen épp hátsófertállyal.

-          Értem. Hát öhm…

Most komolyan zavarba hozott? Ahogy felém tornyosul félmeztelenül, egy szál alsógatyában, kezét nekitámasztva a falnak, szinte rám préselődve, elvesztem az önbizalmam, és úgy érzem, én vagyok a gyengébbik… és a félénkebb.

-          Mi ez a kezedben?

-          Mi? Ja, hogy ez semmi érdekes… igazán…

-          Hadd nézzem! Ez Jin telefonja. És mit akartál belőle kitörölni?

-          Ne nézd meg!

És elindítja. Istenem, mit fog gondolni. Nem tetszik az arckifejezése. Nagyon nem. Messzebb húzódott tőlem… nem akarom ezt! Gyere vissza!

-          Ez meg hogy lehetséges? Miért van Jin telefonján az, ahogy mi ketten a kanapén csókolózunk?? Jimin! Ezt most magyarázd meg.

-          Hát… izé…

-          Mi a szándéka ezzel a videóval? Ezt nézve recskázik? Vagy ez hajtja benne a bosszúvágyat? Vagy mi? És miért akarod kitörölni? Szóval?

-          Jimin!!!

Te jó isten! Ez Jin! Rájött, hogy elloptam a telefonját. Túl sokáig húztam az időt!

-          Hol vagy? Add vissza a telefonom, de most azonnal. Ne mondj ellent az idősebbnek! Most! Kérem! Hova a francba bújtál? Itt vagy? Jungkook szobájában? Gyere ki és vállald fel! Most add oda! Ha a videóval van terved, azt most felejtsd el, mert a gépemen is rajta van, szóval nem úszod meg! Akkor is sakkban tartalak ezzel a videóval! És nem fogsz összejönni Jungkookkal! Te az enyém vagy, különben mindenkihez eljuttatom! Gyere ki!

Most vajon Kookie mit gondol rólam? Nem tudom, mit tegyek. Oda a nagyszerű tervünk Namjonnal. És csak annyit értünk el, hogy magamra haragítottam Jint. Most még bosszúsabb lesz… Ki kell mennem.

-          Sajnálom Kookie!

-          Nincs itt, Jin!

Kookie? Most vajon meg akar védeni?

-           És ne zavarj, mert épp pornót nézek! És hidd el, ha szeretjük egymást, pont nem fog érdekelni, ha mindenki megtudja. Sőt! Tudod, milyen hírnévre tenne szert a BTS? Hogy a két legszexisebb tag együtt van. Na, az az igazi mézesmadzag. Szóval fogd vissza magad és húzz a szobádba. Engem meg hagyj békén. És ne gyere azzal, hogy te vagy az idősebb és ne beszéljek így veled. Hiába vagy idősebb. Csak egy hitvány ember maradsz, aki mindenkin átgázol.

-          Hogy merészelsz… én vagyok az idősebb!

-          Jin! Azt hiszem, el kell beszélgetünk a nagyfőnökkel.

Namjon is itt van? Ez egyre jobb. Itt állok tetőtől talpig felizgulva Kookie látványától, Jint meg Namjont pedig csak egy ajtó választja el tőlünk.

-           Jimin pedig nincs bent, hallottad. Én vagyok a vezető, én fogok oda menni az igazgatóhoz, és szépen elmondasz neki mindent. Jungkookot meg hagyd, hadd csinálja azt, amit akar. Gyere! Azt hiszem kezelésre szorulsz.

-          Nem szorulok semmilyen kezelésre, én csak Jimint akarom!

-          Tudom! Megoldjuk. Gyere, menjünk, beszéljük meg máshol.

Végre Namjon elvitte innen. De… Jól hallottam, amit Kookie mondott? Tényleg azt mondta, hogy ha szeretjük egymást, nem érdekeli, ha megtudják… Kookie…

-          Bolond vagy?

-          Tessék?

Már megint mit csináltam? Mindig lehülyéz meg ehhez hasonlók… de Kookietól még nem is baj, hisz csak jót akar nekem. És én is neki.

-          Te tényleg engedtél Jin ostoba fenyegetőzésének?

-          Igazából… igen…

-          Miért?

Egyre közelebb jön megint. Kookie, így nem tudok gondolkodni, ha a közelemben vagy…

-          Mert meg akartalak védeni.

-          Mégis mitől?

-          Hogy elinduljon ez a pletyka rólunk…

-          A pletykának a fele hazugság igaz?

-          Mi? Ö. Igen.

Nem értem, mit akar ebből kihozni.

-          De ez a videó a valóságot mutatja. Szóval nem pletykát kapna a nagyközönség, hanem az igazat…

-          Kookie, vészesen közel vagy…

-          Tudom. Talán zavar?

Ez a hang! Annyira nagy hatással van rám! És direkt csinálja ezt velem! Már nem bírom! Komolyan nem fogom bírni tovább! Rá fogok mászni!

-          Emlékszel? Azt mondtad, tartozom neked egy alkalommal.

-          Igen, de…

-          Akkor most legyen az az alkalom!

-          Ez nem így megy. Hé, hé! Kookie, hova nyúlkálsz! Hé! Ne nyúlj oda! AHH! Ne csináld! Most nem vagyok…

-          Dehogynem. A lenti kis barátod mindent elárul.

-          Az volt az egyesség, hogy én mondom meg, mikor lesz az az alkalom.

-          És ki mondta, hogy eljutunk odáig? Konkrétan csak arról volt szó, az előjáték és a kényeztetés nem volt benne. Kényeztetni akarlak. Csókolni minden porcikádat! Érezni, hogy az enyém vagy!

Miközben ezeket a szavakat mondja, egyre jobban felizgulok. Minden egyes érintésétől lángolni kezd a testem! Úgy érzem, felemészt ez a forróság. Teljesen rásimultunk a falra. Annyira nekifeszül a testemnek, hogy már zsibbadok a fájdalomtól és a gyönyörtől. Ahogy ügyes keze dolgozik a nadrágom mélyén… annyira jó érzés. Sokkal jobb, mintha magamnak csinálnám. Akarom a száját most! Közel húzom magamhoz és megcsókolom. Ahh! A reakciója annyira vad és férfias. Nem bírom! Muszáj kiadnom magamból a kitörni vágyó hangokat. Senki nincs itt, miért ne tehetném meg… AHH!

-          De édes vagy, Jimin! Így nem férek rendesen hozzád. Gyere csak!

Mi felemelt? Ne!! Mindig úgy emel fel, mintha egy 20 kilós csaj lennék. Én is pasi vagyok, hé! És az önbecsülésem? Te jó Isten! Hogy feszülnek az izmai, ahogy engem visz! Ne! Elégek. Úgy érzem, itt helyben meg fogok halni a gyönyörtől! ÁUU!

-          Miért dobtál le? Ez nem esett jól!

-          Nem érdekel. Majd megvigasztallak.

-          Mi? de…

Nagyon hevesen csókol! Mint aki fel akar falni! Annyira vad és szenvedélyes! Én is kényszert érzek, hogy ilyen legyek. Szexi és egy vadállat. Benyúlok én is oda, ahol a kis haverját tartja… Úr isten! Ez fogadjunk, hogy nagyobb lett, mint két éve! És most ő van fölényben! Ami azt jelenti… ő akar lenni az aktív fél?? Na, azt már nem! Ez hatalmas! Hogy birkózom meg vele?

-          Kookie figyelj?

-          Ahh! Haa. Mi van? Mi a baj? Mintha megrémültél volna.

-          Hát valójában meg is rémültem.

-          Mitől?

Kicsit meglebegtetem, ami a kezemben van, hogy jelezzem, mitől ijedtem meg.

-          Ettől.

-          Mi a baj vele? Még nincs teljes állapotában.

-          Micsoda? Te most viccelsz velem? És azt szeretnéd te nekem… tudod.

-          Félsz?

-          Hogyne félnék!!

-          De azt mondtad, te mondod meg, mikor lesz az alkalom… talán most szeretnéd?

Már megint beindult! Rosszabb, mint egy kanos kutya, aki akárhányszor lököd le magadról, mindig visszajön.

-          Nem! Nem szeretném. Egyáltalán nem. Ezek után, amit meg észrevettem, és még közölted, hogy ez csak félárboc… még inkább nem szeretném!

-          Figyelj, Jimin.

Olyan édes, amikor vigasztalni akar! Imádom! Legszívesebben letépném róla az összes ruhát! Ja. Nincs is rajta már ruha. Nem tudom, mit tépjek le róla…

-          Nem azért vagyok ilyen, mert aktív fél akarok lenni. Egyszerűen csak ezt váltod ki belőlem. Ráadásul bejössz úgy a szobámba, hogy közben pornót nézek és könnyítek magamon… szerinted? Ne várd el tőlem, hogy a nélkül engedjelek ki innen, hogy kielégítettél volna. Engem nem érdekel ki aktív vagy ki passzív. Csak veled akarok lenni. És ha azt szeretnéd, leszek én a passzív. Csak… szeretlek. És akit szeretek, azzal szeretnék szeretkezni is. A többi már lényegtelen számomra.

Annyira édes. Tényleg. Nem tudok rá mást mondani. Nagyon szeretem.

-          Tudod mit, Kookie. Igazad van. De most ha nem probléma, akkor befejezném, amit elkezdtem. Ha már megzavartalak, ez a minimum. Igaz?

Ahogy elhagyják ezek a szavak a számat, vadállat Kookie visszatér… De nem is érdekel. Imádom minden oldalát, minden mimikáját és minden mozdulatát. De leginkább azt szeretem, ahogy felettem vonaglik, kéjesen nézve rám. Csókolgatva, édes hangokat hallatva. És tudom, hogy csak én vagyok az egyetlen, aki ezt váltja ki belőle. Élvezi, amit csinálok, és nekem ennyi elég. És miközben ez a két lángoló test összesimul, eszembe jut, mit álmodtam éjszaka. És rájövök, hogy ez nem még egy álom. Ez a valóság. És a valóságban Kookie szerelmes belém. És épp most okozunk egymásnak felejthetetlen gyönyöröket, amiket az álmaimban sem élhettem át soha.