Amnézia 1. rész

Amnézia

1. rész

 A második első találkozás

Sokan mondják, hogy mi, emberek csak porszemek vagyunk ebben az ismeretlen, óriási világban. Azt is mondják, hogy minket egy hatalmasabb, nagyobb erő irányít, amit mi nem vagyunk képesek befolyásolni. Legtöbbet Istennek hívják, mások Allahnak, vagy éppen sorsnak, természetfeletti erőnek. Én minek hívom? Talán… véletlennek. Biztos azt gondoljátok, hogy hitetlen és túl realista vagyok. Tévedtek. Számomra egyetlen főbb hatalom van, egy valaki létezik, ő határozza meg a létem. Ki ő? A neve Kim Nam Joon. 22 éves, ő életem szerelme és még soha nem láttam.

Biztos kíváncsiak vagytok, ki ez az elmebeteg, aki egy idegen embert tekint Istennek. A nevem Oh Ji Na. 24 éves álmodozó, munkanélküli lány vagyok. Két éve fejeztem be az iskolát. Azóta a kisujjamat sem mozdítottam meg, hogy állást keressek. Szeretem a dorámákat, mindig sírok rajtuk. Kedvenc zenei műfajom a k-pop, azon belül is a Beast banda a kedvencem. Szeretem Lee Gi Kwangot. Szép a mosolya és gyönyörű izmai vannak. A szüleim elváltak, most van egy mostohaapám, akit nagyon szeretek és jól kijövünk. Az igazi apám felém se néz évek óta. Szeretek énekelni, habár nem nagyon tudok. És mindenem, hogy beszélhessek. Imádok beszélni…

Állítólag.

Egy hónapja történt egy balesetem. A zebrán mentem át, mikor a rendőrség üldözött egy bűnözőt, akit nem érdekelte, hogy vannak a zebrán… cserbenhagyásos gázolás. A rendőrök a segítségemre siettek, a bűnöző pedig megszökött. Azóta már megfogták. Ezt mind a hírekből tudom. Az orvosok azt mondták, amnéziám van. Súlyosan megsérült a koponyám, az agyamat pedig szintén súlyos, talán maradandó károsodás érte. Mindenem rendesen működik, tudok mozogni és gondolkodni. A legnagyobb probléma az, hogy nem emlékszem semmire az életemből. Csak ez az elmúlt egy hónap van meg az emlékeimben. A másik gond pedig… hogy az orvosok szerint ott sérült az agyam, ahol a beszédközpontom van. Azt mondják, nem biztos hogy újra fogok tudni beszélni. Ez azonban nem igaz. Tudok beszélni. Csak nem akarok. Hagytam, hogy elhiggyék. Csak azért, hogy békén hagyjanak. Egy ideje már, hogy haza engedtek, de még mindig nem láttam a szerelmemet. Nem akarok nélküle élni. Úgy érzem, ha ő nincs velem, nincs értelme az életemnek. Kíváncsi lettem, ki ez az ember, akinek a nevére és korára emlékszem. Azt is tudom, mennyire szeretem. Semmi mást nem tudtam mondani, mikor felkeltem, csak az ő nevét. Érdekes az emberi agy. A saját szüleim nevét tőlük kellett megtudom. Ijesztő volt azt a két idegent a szüleimnek elfogadni. Valahol éreztem, hogy igazat mondanak, mert a látványuktól a testem nyugodtságot árasztott magából. A szüleim, akiket időközben kezdtem megkedvelni, ma nagyon fel voltak dobódva. Nem kérdeztem rá, hogy miért, habár nagyon kíváncsi voltam. Nem is kellett. Maguktól mondták. Ma jön haza a mostohaöcsém. Már fél éve nem volt itthon. Valami képzésen volt Amerikában. Állítólag nagyon okos, vicces és komolyan veszi az álmait. Azért küzd, hogy ügyvéd lehessen. Szeretne igazságot szolgáltatni és elhatározta, hogy csak az ártatlanokat hajlandó képviselni. Mindenki hülyének nézi miatta, de ő töretlen. Ezt is anya mondta. Mindig áradozik a mostohafiáról. Azt is elmondta, hogy mindig is ilyen gyereket szeretett volna és most végre megkapta. Úgy hangzott, mintha rám nem lett volna soha büszke. Lehet, hogy így volt. Nem emlékszem. De azt tudom, hogy nekem csak egy célom és álmom van. A szerelmem mellett maradni. Vagy… együtt vagyok egyáltalán azzal a fiúval? Vagy ez csak egyoldalú szerelem a részemről? Ezt sem tudom. Mindent tudni akarok. Anyuék izgatottan sürgölődtek, hogy meleg fogadtatásban legyen része az öcsémnek. Én is besegítettem, amiben tudtam. Azt tudom, hogy kell takarítani. Az emeletet én takarítottam ki. Ott van két szoba nekem és az öcsémnek. Egy közös fürdő és meglepettségemre ott is volt egy konyha. Nem értettem minek van ott. Ezt még mindig nem tudom, mert anyu erről nem mondott semmit. Csak azokat a dolgokat mesélte el, ami számára fontosak. Az eszébe se jutott, hogy olyat is mondjon, ami esetleg számomra is lényeges lehet. De az, hogy megkérdezzem és megszólaljak, lehetetlen volt számomra. Levegőt is alig tudtam venni Namjoon nélkül. Szép neve van. Ugyan az a vezetékneve, mint a mostohaapámnak. Kim. Ez a név gyakran fordul elő Koreában. Szinte minden második ember Kim. Az öcsém szobája elegáns, rendezett. Olyan, mint egy 30 éves férfi szobája. És kellemes az illata. Nagyon tetszik ez az illat. Az ő szobájába töltöttem a legtöbb időt, pedig az övét volt a legkönnyebb kitakarítani. Nem kellett pakolni. Csak port törölni és felporszívózni. Leültem az ágyára és szívtam magamba az illatát. Egy ideje ezt csináltam, mikor hirtelen belém hasított a felismerés. A mostohaöcsém illatától mámorban úszom. Visszataszító. Nekem a szerelmemre kell koncentrálnom, hogy megtaláljam. Kivonultam a szobából és azóta a kanapén ülök a tv előtt. A híreket nézem. Mindig nézem, hogy tisztában legyek a jelenlegi helyzetekkel. Mindig elszomorodom, hogy ilyen sok szörnyú hír van. De soha nem nyomom el. A hírek után hallgatom anyuék vitatkozását a korrupcióról, országunkat vezető emberekről és az aktuális esetekről. Teljesen eltér a véleményük, de soha nem vesznek össze. Úgy látszik, élvezik azt, ha vitatkozhatnak egymással. Érthetetlenek. Ez alatt az egy hónap alatt rájöttem, hogy ők nagyon összeillenek. Vajon Namjoonnal én is ilyen vagyok?

-          Haló! Apa, anya! Haza jöttem.

Egy férfihang. A szívem azonnal elkezdett zakatolni. Megjött az öcsém. Biztos csak azért izgulok, mert egy új embert kell megismernem a családból. A szüleim abba hagyták a vitatkozást és fénysebességgel rohantak ki a konyhából. Az előszobára innen nem lehet rálátni, csak a konyha egy részére. Azt láttam, ahogy anyáék futnak ki és a folyosó végén, a bejárati ajtónál könnyekkel küszködve üdvözlik az öcsémet. Nagyon szerethetik őt. Érzem, hogy én is szeretem.

-          Ji Na hol van?

-          Bent van a nappaliba.

Az öcsém hangját gyors, magabiztos léptek követték. Hirtelen megállt. Apa szólalt meg.

-          Óvatosan. Ji Na már nem a régi. Nem beszél soha és nem mosolyog. Hamar megijed. Ne közelíts hozzá hirtelen.

Hosszú csend következett. Vajon apa tudja, hogy én ezt hallom? Próbált halkan beszélni de nagyon jól terjed a hang az előszobában. Rosszul esett, amit mondott, de valahol a szívem legmélyén érzem, hogy igaza van. Bűntudat vette át az izgalom helyét. Megint léptek közelednek, de most puhábbak, nem gyorsak. Valaki megállt az ajtóban. Rá emeltem a tekintetem. Magas, vékony fiú. Nem is. Férfi. Szőke haj, elegáns öltözet, de csak amennyire kell. Utcai viseletnek is jó. Az arckifejezése aggodalmat és kíváncsiságot tükröz. Nagyon helyes. Ő lenne az öcsém? Mellé megérkeztek a szüleim is. Ők is engem figyeltek. Hosszú ideig maradtunk így, csöndben, egymást figyelve. Egyszer csak egy könnycsepp gördült le az arcomon. A szívem ki akar ugrani a helyéről. Minden egyes porcikám azt kiáltja „Ő az!!!”

-          Kim Nam Joon vagyok. Az öcséd. Örülök, hogy újra találkozunk, Ji Na.

Hatalmas mosolyra húzta a száját. Most látom először, de mintha már régóta ismerném őt és ezt a gyönyörű mosolyt. Zokogni kezdtem. Felálltam a kanapéról, és odarohantam, hogy megölelhessem az öcsém. A szerelmem, akit most látok először. Valószínűleg nem így van, mert az ölelése olyan számomra, mintha már 1000-szer megtörtént volna. Ahogy futottam tárt karjai felé, felkiáltottam.

-          Nam Joon!

Szorosan öleltem, amennyire csak tudtam. Megtaláltam a szerelmem. Tudom, hogy nem helyes és hogy ez csak egyoldalú. Most már tudom. De kell ez az ölelés. Erre van szükségem. A szüleim meglepődve álltak mellettünk. Nem az ölelés miatt.

-          Hallottad? Megszólalt! Tud beszélni!

Persze, hogy tudok. Ha Nam Joon itt van, mindenre képes vagyok. Kibontakoztam az ölelésből. Nam Joon megsimogatta a fejem. Szeméből sütött a szeretet. A testvéri szeretet. Csalódott vagyok emiatt, de boldog is, mert láthatom. A szavak automatikusan jöttek ki a számon, mintha semmit sem felejtettem volna el.

-          Milyen volt Amerika, Dongsaeng?

A szüleim is és Nam Joon és meglepődtek, de Nam Joon boldogan nyugtázta, hogy vannak még szokásaim a múltból. Nem tudom, hogy jött ez a kifejezés. Tudom, hogy fiatal testvért jelent, de mostohatestvérre ezt mondani…

-          Jó volt, Noona. Sokat tanultam, sok tapasztalatot szereztem. De nagyon hiányoztatok onnan.

Elvigyorodtam. A szemem még mindig könnyes volt. Nam Joon gondoskodóan letörölte őket.

-          Te is innen.

Mielőtt Nam Joon kipakolt volna, leültünk vacsorázni, közben beszélgettünk. A legtöbb dolgot én kérdeztem Nam Joontól. Mikor vége lett a vacsorának, felkísértem, hogy pakoljunk ki együtt. Bementünk a szobájába, ahol a fél napot eltöltöttem. Ugyanolyan illata volt Nam Joonnak is. Elkezdtük kibakolni a cuccokat. Nam Joon hirtelen szólalt meg.

-          Hoztam neked valamit, Noona.

-          Nekem?

-          Igen.

Kivett a táskájából egy bordó bársonydobozt. Ékszeres doboznak tűnik. Leült mellém az ágyra és kinyitotta. Egy nyaklánc. Gyönyörű. A medál rajta egy szív. Kivette a dobozból.

-          Fordulj meg.

Nem tudtam megszólalni, csak megfordultam. Most komolyan vett nekem egy nyakláncot, amin van egy szív?? Ennyire szeretne? Ilyen jó testvérek lennénk? Örülök, hogy ilyen jó kapcsolatban vagyunk. Feltette a nyakamba a láncot. Mikor megfordultam, Nam Joon a tarkómra csúsztatta a kezét és magához húzott. Egy csók. Szenvedélyes, amolyan üdvözlőcsók. Megilletődtem. Sok mindent elfelejtettem, de nem hinném, hogy a testvérek valaha is így üdvözölték volna egymást. Nem! Ez nem normális. Mit csinálunk? Mostohatesók vagyunk. Vagy nem? Miközben ezekkel a gondolatokkal küzdöttem, éreztem, hogy nagyon jól esik a testemnek, amit csinálunk. Mintha egész idáig erre várt volna. Szétváltak ajkaink.

-          Ahogy gondoltam. Nagyon jól áll a nyaklánc.

Nam Joon mosolyogva nézett rám. Közben annyira felhergeltem magam, hogy nem tudtam az örömre koncentrálni. Testvérek vagyunk, és megcsókol! Ez visszataszító! Jó, nem vér szerint, de akkor is egy családot alkotunk! Ha apa és anya megtudná, mit szólnának! És az emberek! És én nem engedtem meg neki hogy megtegye. Csak fogta magát és megcsókolt. Azt vettem észre, hogy a kezem Nam Joon arcán csattan. Meglepte az öcsémet ez a reakció. Érthetetlenül nézett rám.

-          Ji Na…

-          Hogy mersz ilyet csinálni? Tisztában vagy vele, hogy testvérek vagyunk?

-          Mi a baj? Miért viselkedsz így hirtelen?

-          Én viselkedek így hirtelen? Te csókoltál meg csak úgy! Nem akarom, hogy még egyszer ilyet csinálj!

-          Te… nem is emlékszel?

-          Nem emlékszem. De tudom, hogy a testvérem vagy, apa és anya összeházasodtak, szóval egy család vagyunk. Itt lezártam. Nem tudom, mire kellene emlékeznem és mire nem. De nem is érdekel. Lehet, hogy akkor bele mentem ilyenekbe, de most más vagyok. És nem engedem meg neked, hogy ezt tedd. Maradjunk testvérek és kész.

Nem figyeltem Nam Joon reakcióját. Felálltam és kisétáltam a szobából. Az ágyamra huppantam és elkezdtem gondolkodni. A szám égett, ahol Nam Joon megcsókolt. Ilyen gusztustalan lettem volna, hogy csókolóztam a saját testvéremmel? Ráadásul szerelmes vagyok belé? Nem! A régi Oh Ji Na romlott volt. De ez az új nem az. És nem engedem még egyszer, hogy elkapjon a hév.

Ezeket gondoltam, de legbelül éreztem, hogy nagyon fáj. Sírni kezdtem. Miért pont a testvérem? Deja vu érzésem van. Mintha egyszer már ezen túlestem volna. Azzal az érzéssel aludtam el, hogy nem sikerült jól a második első találkozásom az öcsémmel. A szerelmemmel. Az Istenemmel.

Amnézia

Amnézia

Ismertető

Az Amnézia című fici, mint a neve is mutatja, egy amnéziában szenvedő lányról és családjáról szól. A mostohaapjával, az anyjával és mostohatestvérével él együtt. A baleset miatt nem emlékszik semmire, csak az érzelmeire hagyatkozik. Olyan dolgokra derül fény számára, amiket a jelenlegi felfogásával megvet és nem érti őket. Szeretné helyre tenni azokat a dolgokat, amiket a múltban csinált, de sok mindenre nem jött még rá. Mikor később ezekre is rájön, kétségbe esik, nem tudja, mit tegyen. Nem tudja, hogy ki hazudik neki és ki nem. Azt sem tudja, visszanyeri-e az emlékezetét valaha. Egy dologban biztos. Mostohaöccse, Kim Nam Joon mindig ott van mellette és mindenben támogatja. Az egyetlen biztos pont számára…

Szereplők

Oh Ji Na ( OC ) = Kitalált karakter

Kim Nam Joon

Részek

1. rész - A második elő találkozás

2. rész - Gyanú

3.rész - Britney világa

4.rész - Egy új szerelem kezdete?

5.rész - Emlékképek

6.rész - Késsel a szívünkben

7.rész - Ji Na naplója

8. rész - Bűnös lelkek

9. rész -  Mélységből a csúcsra

10. rész -  Váratlan megbízás

Para 5. rész

Para

 5. rész

 

# A szerelem… #

Tae lélegzete leállt, mikor a szobába lépve meglátta Kookiet. Az ajtóval szembeni széken ült. Ölében a tablet, szeméből sugárzott a csalódás. Mintha mellbe vágták volna Taet. Kookie tekintete Tae kezére tévedt. Tae akkor vette észre, hogy Jimin még mindig szorosan fogja. Jimin ebből az egészből nem vett észre semmit. Kookiet figyelte. Nem tudta elképzelni, mi lehet fiatalabbik szobatársa problémája. Kookie felváltva nézte a két fiút. Jimin állta a tekintetét. Tae azonban szemét lesütve cövekelt le a padlóra. Kookie hirtelen felállt. Lassú, kimért léptekkel közelítette meg két barátját. Mikor megállt előttük, Tae kezébe nyomta a tabletet. Amikor Tae megpillantotta a cikket és annak tartalmát, elkezdett fuldokolni. Jimin is észrevette, mit nézett Kookie és kitépte Tae kezéből a tabletet.  Leült az ágyra és el kezdte olvasni. A főcím: „ Az egyetem két szívdöglesztő pasija meleg” Alatta egy kép, ahol magát látta, amint épp a tanári asztalon fekszik Taeval és őt csókolja. A kép minősége nem volt túl jó, de egyértelműen kivehető a jelenet. Kookie még mindig Tae előtt állt, kezét a mellkasán összefonva. Tae még mindig nem nézett rá. Kookie megelégelte.

-          Mi a francot művelsz Taehyung?

Tae erre a kérdésre már belenézett Kookie szemébe és elkapta a bűntudat. Jimin is felfigyelt és mohón itta magába a szavakat. Tae nem tudott megszólalni. Leblokkolt.

-          Először én, utána Jimin? Nem vagy egy kicsit gerinctelen?

-          Én…

Mielőtt Tae megszólalhatott volna, Jimin már felállt az ágyról és megelőzte.

-          Miről beszélsz Jungkook?

-          Ja, tényleg. Te nem tudsz róla.

-          Miről kellene tudnom?

-          Taehyung? Szeretnéd elmondani te?

Tae megint lesütötte a szemét. Szörnyen érezte magát. De hisz nem ő a hibás. Kookie és Jimin támadták le. Ugye? Nem érezheti magát hibásnak… akkor miért van bűntudata? Ezekkel az érzelmekkel küszködve Tae nem tudott megszólalni. Pedig nagyon is akart. Meg akarta mondani a fiúknak, hogy mit érez valójában és hogy nem ő mászott rájuk, hanem fordítva. Ekkor Kookie ismét megszólalt.

-          Úgy látszik enyém a megtiszteltetés. Nos. Emlékszel, mikor benyitottál a wc-be, Jimin?

-          Igen.

-          Mit láttál?

-          Hogy Tae épp szerelmet vall. De az nem neked szólt, hanem Ha Neulnek.

-          Tévedés. Az nekem szólt.

-          Neked?

Jimin meglepetten nézett Taera. Döbbenet. Nem tudta felfogni, hogy mit hall. Úgy érezte magát, mint akit csúnyán átvertek. Nem véletlen. Tae valóban becsapta őt.

-          Tae…

-          És ez még nem minden, Jimin.

Jimin visszanézett Kookiera. Nem tudta elképzelni, mi jöhet még. Legszívesebben befogta volna a fülét, hogy ne hallja Kookie szavait. De ezek után már mindegy, mi történik.

-          Amikor neked mondta, hogy szeret… hiteles volt?

-          Igen. Nagyon is.

-          Van sejtésed róla, hogy miért, Jimin?

Jiminnek nem kellett gondolkodnia a válaszon. Tudta. De nem akarta kimondani. Kookie előtt nem. Sok érzelem dúlt most benne. Csalódottság, harag, tanácstalanság, szerelem. A legerősebb mind közül azonban a szerelem volt. És úgy érezte, Kookie is hasonló gondolatokkal küzd. Hallatszott a hangján.

-          Jungkook… te is… szereted Taet?

Kookie a hirtelen kérdés hatására megszeppent. Eddigi magabiztossága semmivé lett.

-          Szóval igen.

Jimin Taehoz fordult. Egy lépést tett felé, mire Tae felnézett Jiminre.

-          Tae. Te valójában kit szeretsz?

Tae ugyanúgy érezte magát, mint előbb Kookie. Valami kitérő válaszon gondolkodott. De Jimin túl egyértelműen tette fel a kérdést. Nem lehet elkerülni. Itt az ideje, hogy felfedje érzelmeit és őszintén beszélhessen róluk. Kis hatásszünet után szólalt meg.

-          Nem tudom.

Kookie kezdett idegessé válni. Jimin nyugodt maradt. Valószínűleg sejtette a választ.

-          Nem tudod?? Komolyan mondod, hogy nem tudod??

Kookie már szinte ordított. Nehéz volt kihozni a sodrából. Tae még is képes volt rá. Nem valami hasznos tehetség… Tae szerint.

-          Tae nyugi. Hadd mondja el amit akar.

Kookieban dúlt a feszültség. Az egész teste megfeszült. Hátat fordított Taenak és az ablakon bámult kifelé. Jimin Taet figyelte. Tudni akarta. Nem is. Meg akart bizonyosodni róla, hogy a feltételezése igaz. És ha ez így van… neki küzdenie kell… Tae kegyeiért. Nevetséges. Egy pasiért… ennyi nyűg. A szerelem…

-          Én nem tudom eldönteni. Amikor egyikőtök sem mutatott érdeklődést irántam, akkor sem tudtam… kit szeretek jobban. Mindkettőtöket szeretem. Aztán Kookie megcsókolt. Örültem hogy nem kell választanom… aztán te a teremben…csak sodródtam…

-          Sodródtál?

Kookie hangja halkan, dühösen hangzott. Arcán düh látszódott. Jiminnel ellentétben. Kookie megindult Tae felé. Közvetlenül előtte megállt.

-          Ha most azt mondanám, dönts. Megtennéd?

-          Nem…hiszem.

-          Kit szerettél meg hamarabb?

-          Nem tudom. Egyszer csak azt vettem észre, hogy… máshogy szeretem mindkettőtöket…

-          Kookie. Hagyd békén.

-          Jimin. Nem akarok kötekedni. De épp arról van szó, hogy mind a ketten egy embert szeretünk, aki viszont szeret mind a kettőnket. Ráadásul fiú.

-          És a közvélemény úgy tudja, hogy velem van együtt.

-          Most ezt vegyem úgy, hogy ezzel el van döntve, kit választ?

-          Nem erre gondoltam, Kookie, de… ez a helyzet. Fogadd el.

-          Nem fogom elfogadni.

Kookie minden egyes szót nyomatékosan mondott ki. Hihetetlennek találta, hogy Jimin felhasználja a közönséget arra, hogy megszerezze Taet. Így ismerte volna meg? Nem emlékezett ilyen oldalára. A szerelem…

-          Ezt Taenak kellene eldöntenie, Jimin. Nem nekünk.

-          De ő döntésképtelen.

-          Akkor addig kell hagyni az ügyet, amíg el nem tudja dönteni.

-          Előnyöm van, Jungkook.

Jimin felemelte a tabletet, hogy megerősítse bizonyítékkal is szavait. Kookie összeszorította a fogait. Száját elkezdte harapdálni. Mérhetetlenül dühös volt. Nem tudott gondolkodni. A szerelem…

-          Úgy látom, neked a barátságunk nem jelent semmit, Jimin.

-          Tévedsz, Kookie. Tae nagyon is fontos számomra.

-          Tae?

-          Miért, neked nem?

-          De.

A két fiú farkasszemet nézett egymással. Ekközben Tae csak figyelte az eseményeket. Tudta, ha beleszól, a két fiú haragja rá fog zúdulni. Azt pedig nem lenne képes feldolgozni. De ez, hogy egymás ellen fordultak miatta… ez még szörnyűbb volt számára. A két ember, aki a legfontosabb volt neki, veszekednek és marják egymást. Legszívesebben eltűnt volna a világból, hogy ez a két ember boldogan élhessen nélküle. Hihetetlen, mire képes ilyenkor az ember. A szerelem…

Kookie hirtelen megragadta Taet. Kivágta az ajtót és sietősen elindult kifele az udvar felé. Taet húzta maga után, aki alig tudta tartani a tempót. Párszor majdnem orra bukott. Sok szempár figyelte és követte őket. Közöttük ott volt Jimin is, aki szinte rohant utánuk. Keresztül az embereken. Nem érdekelte senki, csak az, hogy megakadályozza Kookie tervét, amit már akkor észre vett, mikor farkasszemet néztek. Kookie megállt a legláthatóbb helyen. Arra a sík területre a szökőkút előtt mindenhonnan rá lehetett látni. A két koliból és az egyetemről is. Jimin nem messze tőlük megállt. Nem értette, miért, de úgy érezte, a sok ember előtt nem akar balhézni. Pedig szívesen kitépné Kookie kezei közül Taet. Mind a hárman ziháltak. Rengeteg ember gyűlt össze körülöttük. Kookie végignézett a tömegen, majd Jimin szemébe. Elszántan, diadalittasan. Tae nem tudta, mit tegyen. Nem volt bátorsága kiszabadítani magát Kookie kezei közül. A tömeggel sem tudott volna szembe nézni és Jiminnel sem. Rájött, hogy mennyire gyáva. Elöntötte a bánat. Mit szeretnek benne ennyire a barátai? Még a véleményét sem mondja ki. Mikor vált ilyenné? Soha nem volt ilyen. A szerelem… Kookie hirtelen magához húzta Taet, akit meglepett a mozdulat. Miközben Kookie kezét Tae tarkójára tette, és Tae száját az ajkaihoz érintette, Jimin felkiáltott.

-          Ne!

A csók megtörtént. Tae csak messziről hallotta Jimin kiáltását. Az emberek hirtelen eltűntek mellőle. A fényképezők és telefonok kattogását is csak messziről hallotta. Az egyetlen dolog amit hallott, Kookie heves szívverése és a levegővételének hangja volt. Csak Kookiet érezte. Behunyta a szemét, hogy minél jobban tudja érezni Kookie édes csókját. Annyira jól esett neki a sok bánat után, hogy elkapta a hév. Átkarolta Kookie derekát és magához szorította. A mámor hirtelen megszűnt, mikor  valaki hátulról megragadta, és erőszakkal elrángatta Taet Kookietól. A következő jelenet pár pillanat alatt zajlott le, de Tae olyan pontosan látott minden mozdulatot, mintha egy lassított felvétel lenne. Jimint látta elhaladni maga mellett, miközben ő zuhant a földre. Jimin jobb keze elengedte Taet és ökölbe szorult, miközben Kookie orra felé vette az irányt. Mikor célba ért, Kookie megpördült a tengelye körül és hasra esett. Jimin minden egyes izma megfeszült. Jól kivehető volt a fekete trikóban. Kookie köhögni kezdett és a fájdalomtól eltorzult hangokat adott ki. A tömeg morajlásba kezdett. Egyes lányok sikongattak. Mások a döbbenettől lefagyva szótlanul álltak. A fényképezők eltűntek. Mindenki lesokkolódott. Kookie elkezdett mocorogni. Tae megpillantotta az arcát. Könnyezett. Kookie sírt. Tae feltápászkodott és Jimint félre lökve letérdelt Kookie mellé. Tae levette a pólóját. Néhányan sikongatásba kezdtek, de a többiek elcsitították őket. Ki az, aki ilyen feszült helyzetben is csak a férfi testekre tud koncentrálni? Nem lehet egy agytröszt… Tae összegyűrte sötétkék V kivágású pólóját és Kookie orra elé tartotta. De úgy hogy eltakarja a tömeg elől a szemét. Tae aggódott barátja miatt. Felnézett Jiminre, aki érthetetlenül nézett vissza. Mimikái hirtelen megfeszültek, megkeményedtek. Kezét annyira szorította, hogy az ujjai már elfehéredtek. Jimin a fogai közül szűrte a szavakat.

-          Szóval mellette döntöttél.

Nem várt választ. Megfordult és a tömegen áttörve elsietett. Eltűnt Tae látóköréből. Te jó isten, mit tett? Tae lesokkolódott. Akkor vette észre, mennyi ember van körülöttük. Egyvalaki kivált a tömegből és oda ment a fiúkhoz. Tae egyből felismerte. Jimin első szerelme, akit még mindig nem hevert ki. Kim Ho Che. A lány gyönyörű volt. Hosszú, mogyoróbarna haj. Világosbarna nagy szemek. Hosszú lábak, kecses kéz, vékony derék, kellemes, dallamos hang. Szavaiból süt az intelligencia.

-          Segíts, Taehyung. El kell vinnünk a gyengélkedőre.

A szerelem…

Para 4. rész

Para

 4. rész

 # Érzelmi kavalkád #

Jimin erőteljes fellépése megtette a hatását. A két fiú köpni – nyelni nem tudott. Tanácstalanul álltak. Mögöttük a fal, előttük Jimin. Kookie épp azon gondolkodott, hogy melyik fáj jobban. Megpróbálni átpréselni magát a falon, vagy Jimin szemébe nézni, és elmondani, hogy épp szerelmi vallomást tesznek egymásnak Taeval. Inkább a fal. Amíg Kookie erre a döntésre jutott, Tae már összeszedte magát. Komoly, sokat mondó, szerelmes tekintettel megindult Jimin felé. Kookie észre se vette, csak arra kapta fel a fejét, hogy Tae az ajtóra csap és közrefogja Jimint. Kookie azt is elfelejtette, min gondolkodott az előbb. A szíve elkezdett zakatolni. Fura érzés áramlott végig a testén és a negatív érzelmek minden porcikájára kihatottak. Féltékenység. Pattanásig feszülő idegzettel figyelte az eseményeket. Tae szíve is hevesen vert. Nem tudta, mit csinál. Ösztönből jött. Csak egy ötlet. De így belegondolva jó terv. Így legalább megteheti azt, amit valójában nem tehetne meg. Jimin zavarodott tekintettel Taera meredt. Háta teljesen nekifeszült az ajtónak. Tae egyre csak közeledett Jimin felé. Mikor már fél centire volt egymástól a két fiú, Tae megállt. Hatásszünet. Tae szerette. Erőt adott a szavainak. Majd kis szünet után megszólalt.

-          Szeretlek.

Jimin szűk szemei olyan nagyra tágultak, hogy még egy Európai is megirigyelné. Elállt a lélegzete. Nem tudott gondolkodni. Felfogta, hogy mit mondott neki Tae. Meglepte ugyan, de megértette és boldogan nyugtázta a tényt. Boldogan. Ami a leginkább megakadályozta a levegő útját a tüdejébe, az a saját reakciója volt erre az egyszerű, ártatlan kis szóra. „ Szeretlek.” Jimin szája kiszáradt. Az egyetlen bizonyíték arra, hogy élő ember, az enyhe remegése volt, amit a teste meglepettségében produkált. Nem tudta elhinni… egyszerűen ez a tény teljesen… összetörte. Megsemmisült.

Kookie lába elgyengült. Érezte, hogy vonzza a gravitáció lefele. Az egyetlen ok, amiért még nem esett össze, az a büszkesége. Tae szerelmet vallott Jiminnek is? Akkor nem ő az egyetlen, akibe Tae szerelmes? És ha szereti Jimint, miért nem mondta meg már az elején? Vagy ami a legrosszabb… miért nem vette észre Tae érzelmeit Jimin iránt? Ennyire vak lenne? Azt hitte, mindenben jó. Mindenkin átlát, mindenki gondolatait tudja, és mindent ő irányít. Ennyire nem lehetett naiv. Elvette a szerelem az eszét? Sokat olvasta a kimutatásokban és tudományos kísérletekben erről. A szerelem olyan hormont termel, ami felerősíti a fizikai tulajdonságokat, széppé tesz. De ez a hormon elnyomja azt, amire az embernek a leginkább szüksége lenne. A józanész és tisztán látás. Ennyire reménytelenül szerelmes lenne Kim Taehyungba?

Tae megint hatásszünetet tartott. Ez alatt azonban észrevett Jimin szemében valamit, amire még álmában sem gondolt volna. Látta, hogy Jimin lassan szóra nyitja a száját. Mielőtt Jimin reagálhatott volna, Tae megszólalt. Tartott Jimin reakciójától. Jól ismerte barátját. Látta az ismerős villanást a szemében. Lehetetlen…

-          Na, Jimin? Mit szólsz?

Jimin és Kookie ugyanúgy reagáltak. Tae hirtelen hangnemet váltott, mintha mi sem történt volna. Csevegős, könnyed, vidám. Tae azt akarta, hogy így tűnjön. Elérte a kívánt hatást. Mindkét fiú lefagyott.

-          Igazából így szeretném elmondani Ha Neulnek először, hogy szeretem. Szerinted hatásos lesz?

Kookienak tátva maradt a szája. Most értette meg, mit csinál Tae. Teljesen átverte. És valószínűleg Jimin is beveszi, ahogy ő bevette. Kookie Zseniálisnak tartotta. Le volt nyűgözve. A boldogság mámora, amit a megkönnyebbülés és csodálat váltott ki, egy pillanat alatt 180 fokos fordulatot vett. Most látta először Taet színészi… „akciójában”. És nem tetszett Kookienak. Gyors helyzetfelismerés, gyors reagáló képesség, gyors tervkidolgozás és hiteles kivitelezés. Eredménye a tökéletes hazugság és félrevezetés. Eljutott Kookie elméjéig a felismerés és a boldogság helyét a gyanakvás és félelem vette át. Tehát ha hazudna neki Tae, nem venné észre. És ha eddig hazudott neki, azokat sem vette észre. És hiába látta, hogy csinálja, a későbbiekben sem venné észre. Tanácstalanság…

Jimin elkezdett hangosan nevetni. Tae és Kookie is ismerte ezt a nevetést. A megkönnyebbülés és zavarodottság hangzik ki belőle. Más nem venné észre, csak ők ketten. Jimin szeme bekönnyezett. Megkönnyebbülés vagy csalódottság? Tae nem tudta, de diadalittasan nyugtázta, hogy ő győzött. Sikerült kihúznia magukat ebből a helyzetből.

-          Jaj, Kookie. Igen hatásos lesz, az biztos. Megijedtem, mikor ide jöttél és ezt… így közölted velem. Akkor ezt csináltad Kookieval is?

Jimin ránézett Kookiera, aki annak ellenére, hogy mennyire máshol járt, gyorsan reagált. Bólintott. Próbálta össze szedni magát, hogy ne látszódjon rajta semmi. Nem akarta, hogy Tae észrevegyen rajta valamit. Tae ügyesebb, mint azt gondolta…

-          Akkor jó. Nem akartalak megijeszteni. És miért is mondtad, hogy sok mesélnivalónk van?

Mikor Jimin válaszolhatott volna Taenak, valaki kopogott az ajtón. Egy mély, halk, de szigorú hang szólalt meg az ajtó túlsó felén.

-          Uraim! Ideje lenne bemenni az előadásokra. Nem gondolják?

Tae sikerélménye még 2 óra múlva se múlt el. Újra meg újra lejátszotta a fejében a jelenetet. Elképzelte, mit kellett volna másképp csinálni, hogy hatásos legyen és eszébe jutott, hogy egész végig nem figyelte Kookiet. Kíváncsi lett volna a fiú reakciójára. Nehéz volt kimondania Jiminnek, hogy szereti. Azonban teljesen meg volt könnyebbülve. Tulajdonképpen megtette azt, amit nem tett volna meg soha. És amiről egész idáig álmodozott. Ami miatt álmatlan éjszakái voltak. Amikor kicsöngettek, Tae megindult a szokásos úton. Rutinból csinált mindent. Minden reggel tudta, hogyan fog kinézni a délutánja. Épp azon gondolkodott, hogyan fognak viselkedni hárman a kis világukban, a koliszobában. Azt remélte, minden a régi lesz. Az agya legeldugottabb kis zugában viszont pontosan tudta, hogy soha nem lesz semmi olyan, mint régen. Ahogy kanyarodott be a sarkon, egyszer csak kinyílt az egyik terem ajtaja és egy kéz ragadta meg Taet, berángatva a helységbe. Tae nekicsapódott a tanári asztalnak. Megilletődve fordult hátra beazonosítani támadóját. Mikor meglátta az illetőt, nagyot csodálkozott. Nem értette.

-          Jimin. Neked nem az udvaron kéne lenned Kookieval?

Jimin nem szólt egy szót sem. A fiú szótlanul indult meg Tae felé. Elszánt tekintet. Tae kezdett már aggódni, hogy túl sok elszánt ember veszi körül. Ő lenne az egyetlen, aki nem képes rávenni magát semmire? Jimin közvetlenül előtte állt meg.

-          Jimin?

A fiú megfogta Tae vállát és lenyomta az asztalra. Tae azzal a lendülettel leült. Meglepte Jimin és kezdett félni. Nem érzett semmi jót…

-          Beszélgessünk egy kicsit.

Jimin hangja nyugodt volt, de kissé rekedt. Mint aki sírt. Biztos, hogy nem. Tae egyből kiverte a fejéből a gondolatot. Jimin ugyanott maradt, egy lépést sem ment odébb. Úgy folytatta tovább. Tae magasabb volt nála, most még is ő volt az, akinek felfelé kellett néznie. Hogy érezte magát? Megalázottan? Ez a legmegfelelőbb szó rá? Talán.

-          Mostanában nem igazán szentelsz nekem időt.

-          Én…

-          Ne beszélj közbe, Tae.

Tae reflexből behúzta kicsit a nyakát. Összekulcsolta két kezét és vállait összehúzta. Ő sem tudta volna megmondani, hogy miért.

-          Napok óta csak annyit látok, hogy enyelegsz azzal a csajjal. Időközönként eltűnsz Kookieval. Órán a rajongóid mellett ülsz. A szobába pedig kettőnkre figyelsz. Nem csak rám. Rosszul esik.

-          Sajnálom. Te akartad, hogy legyen barátnőm.

-          Igen, valóban. De nem gondoltam volna, hogy az én helyemre kerül majd. Azt hittem, mindenkinek van helye melletted, de úgy látszik nincs. Ezt hogy gondolod, Tae? A fölösleget kidobod?

-          Nem! Ezt te is tudod, hogy nem így van. Nem értem, hogy gondolhatod magad kidobandó fölöslegnek. Fontos vagy nekem. Az egyik legfontosabb ember az életemben.

-          Tudom. Csak hallani szerettem volna.

Tae pupillái kitágultak, szeme nagyra nyílt. Szemöldökét olyan magasra húzta, hogy szinte eltűnt a homloka.

-          Akkor meg miért mondasz ilyeneket?

-          Meg akartam bizonyosodni arról, hogy ezt valóban kizárhatom.

-          Nem értelek, Jimin.

-          Kerülsz. Ez egyértelmű. Azon kezdtem tanakodni, hogy vajon miért. Két lehetőség merült fel bennem.

Miközben Jimin észrevehetetlenül egyre közelebb húzódott Taehoz, Tae teste automatikusan elkezdett reagálni. Először az illatát érezte meg, majd a szemét látta egyre közelebbről. Megérezte Jimin testének a melegét, ahogy a térde hozzáért Jimin csípőjéhez. Tae nem szólt egy szót sem. Kíváncsi volt, Jimin mit tervez. Eszébe jutott a különös villanás Jimin szemébe, és eltöltötte az idegesség. Ugye nem…

-          Az egyik, hogy már nem kedvelsz annyira, nincs sok időd, ezért szelektálsz a baráti körödből. De a hülye is látja, hogy ez ki van zárva.

-          Mi a másik?

Jimin lehajolt, és rátámaszkodott két kézzel az asztalra. Taenak hátra kellett dőlnie, ha nem akarta, hogy összeütközzenek. Az orruk szinte összeért.

-          Amit mondtál a mosdóban, igaz.

Tae nagyot nyelt. Valószínűleg olyan hangosan, hogy még Jimin is hallotta. Tae kellemetlenül érezte magát. Megint csapdába állították. Ugyanezt csinálta vele Kookie is nem egyszer. Kezdte unni, hogy mindenki mindig helyette dönt. De végül is… ha már ő képtelen dönteni… na de ez az! Nem tudott dönteni, feladta. Megjelent Kookie, kiderült, hogy ő is viszont szereti. Megörült, hogy nem kell választania, mert Kookie szereti, Jimin viszont nőfaló szóval ki van zárva. És ma meglátta azt a bizonyos villanást a szemébe és bevált, amire gondolt. Jimin tényleg kedveli őt.

Jimin egyre közeledett Tae felé. Tae azonban húzódott el. Mindaddig, míg bele nem ütközött az asztal tetejébe. Nincs tovább. Innen már nem tud tovább hátrálni. Jimin már szinte ráfeküdt Taera. Mikor Tae már érezte, hogy Jimin szája mindjárt az övéhez ér, meglepetés érte. Jimin megszólalt. Halkan, a vágytól eltorzult hangon.

-          Szabad?

Taet annyira meglepte ez a kérdés, hogy nem tudott mit válaszolni. Jimin a szótlanságot igennek vette. Az egyik kedvenc mottója „hallgatás beleegyezés.” És végül Jimin vastag, puha ajkai Tae száját érintették. Tae szíve majd kiugrott a helyéről. Örült is meg nem is. Boldog volt, hogy Jimin viszont szereti, de szomorú, amiért megint nem tud dönteni kettejük közül. Jimin csókján érezhető volt a fojtott vágy, de szenvedélyes csók volt. Anélkül, hogy vadul, hevesen mozgatta volna ajkait. Az ellenkezője Kookie csókjának. Ezek a puha, dús ajkak mindenhol érintették Tae ajkait. Amitől Tae mohóvá vált. Többet akart volna. De Jimin csókja jó volt úgy, ahogy volt. Nem a csókból akart többet, hanem Jiminből. Kezét végigsimította a fiú hátán. Jimin beleremegett a lassú mozdulatba. Súlyát Taera helyezte. Mellkasuk, csípőjük és combjuk egymáshoz simultak. A két emberből egy lett. Tae egyre többet, többet és többet akart. Ahogy nyúlt be Jimin pólója alá, egyszer csak kinyílt az ajtó, és hatalmas sikongatások hagyták el emberek száját. A két fiú szétrebbent. Ahogy Jimin szabad látásteret hagyott Taenak, ledöbbent. Az infarktus kerülgette. Az ajtóban egy csapat egyetemistahallgató. Fiúk, lányok vegyesen. Az élen az előadó tanár, és Tae újdonsült barátnője, Ha Neul. Félelem…

Tae barátnője szinte sikítva indult meg a két fiú felé. Valószínűleg, hogy felnyársalja mind a kettőt élve.

-          Szemét!

A sipításra Jimin azonnal reagált. Karon fogta Taet, és ahogy csak bírt, futott. A tömeg felé, ki az ajtón. A tömeg kinyílt előttük, mint Mózesnek a tenger. Így futottak, ketten együtt. Fáradtan, kétségbeesetten, a félelemtől megrészegülve, teljes erőből. Meg se álltak addig a pontig, ami a legnagyobb biztonságot jelenti nekik. A koliszobáig, ahol idegesen ott várta őket a másik akadály. Jungkook.

Para 3. rész

Para

                                                            3. rész 

# Derült égből Jimin #

Éjszaka mindenhol csend van. A legnyugodtabb időszak az ember életében. Az egyetem és a kollégium körül is csend honolt. Tücsökciripelés és pár bátor egyetemista távoli nevetése hallatszott csak be a nyitott ablakon. A fiú kollégium 19. szobájában járunk. Jimin és Jungkook békésen aludtak a csendben. Tae azonban ébren volt. Nem tudott visszaaludni a váratlanul rátörő álom miatt. Zaklatott és zavarodott volt. Mostanában sűrűn fordult elő ilyen vele. Azért sem tudott odafigyelni az órákon. Az éber éjszakák után a hosszú, kellemetlen nappalok következtek. Ez azóta ment így, amióta rájött, kikért ver hevesen a szíve. Mindig felkavarták a valósághű álmok. A mostani sem volt másképp. Nem értette ezt az egészet. Álom az álomban? Azt álmodta, hogy Kookie megcsókolja, miközben alszik, majd ő meglátja egy padon a barátnőjével. Szakít vele, majd Kookie közli vele, hogy nem álom volt az a csók. És megcsókolja… Tae két tenyerét az arcára tette. Hogyan tudná elfelejteni Kookiet és Jimint? És miért van az, hogy időszakonként változik, éppen kit szeret jobban? Most éppen Kookie varázsolta el. Nemrég azonban Jiminről álmodott. Viszont mindig úgy érzi a két fiú mellett, hogy fullad. Talán mert ennyi ideje titkolja a dolgot előttük? Tae azt sem tudta eldönteni, vajon a beszélgetésük Kookieval este valóságos volt-e. Biztos, hogy valóságos volt. Vagy mégsem? Az álmok és a valóság sűrűn cseréltek helyet Tae fejében. Csak akkor volt biztos a valóságban, mikor az egyetem épületében voltak. Arról a helyről még soha nem álmodott. Mocorgást hallott Kookie ágya felől. Odanézett ugyan, de nem látott sok mindent ebben a sötétben. Egy sóhaj. Megint mocorgás. Kis szünet. Majd egy árnyék bukkant fel. Kookie felült az ágyában. Tae reflexből becsukta a szemét, habár tudta, hogy Kookie nem veszi észre, hogy ébren van. Ugyanúgy ahogy ő sem látja, csak a körvonalát. Megint mocorgás hallatszott, majd halk, finom léptek. Kikelt az ágyból? Tae szíve hevesen vert. Azon agyalt, vajon Kookie miért kelt fel. Eddig nem tapasztalta, hogy Kookienak is álmatlan éjszakái lennének. Talán csak wc-re megy. Gondolta Tae. Egyszer csak annyit érzett, hogy valaki ránehezedett az ágya szélére. Egy kéz simította végig a haját. Hideg, hosszú ujjak… Kookie! Tae érezte, ahogy a szíve nyugtalanul vert a mellkasában. És egyre jobban próbált kitörnionnan, ahogy Kookie ujjai már az arcánál jártak. Ez a kéz… Tae alig tudta fékezni vágyát, hogy megfogja és leteperje az ágyra Kookiet. De túl kíváncsi volt ahhoz, hogy megzavarja barátját. Miközben Tae a hangos szíve ellen küzdött, egyik pillanatban egy száj érintette meg az övét. Puha, vastag ajkak. Forró. Nagyon forró és érzéki száj. Először csak puhán érintették Tae száját, majd kicsit hevesebben. Tae érezte Kookie csókján keresztül, hogy a fiú küzdik a vágyai ellen. Tae egész teste megfeszült. Nem akart lebukni, de olyan szívesen viszonozta volna Kookie érzéki csókját. Kookie lassan vált el Tae szájától. Végigsimította megint a haját, majd halkan, alig érthetően szólalt meg.

-          Miért bűvölsz el ennyire?

Tae érzelmei szinte elviselhetetlenné váltak. Úgy érezte, ki akarnak törni belőle. Feszítették belülről, mint egy vízzel túltöltött lufit. Nem tudta, mikor jön el az a pillanat, hogy kiadja magából ezeket az érzelmeket. Abban viszont biztos volt, hogy nem most van az a pillanat. Kookie felállt az ágyról, és visszafeküdt az övébe. Tae tudta, hogy Kookie nem fog ma éjjel aludni. És ő se.

Másnap reggel minden a megszokott módon ment. Tae egész végig figyelte Kookiet, de nem vett észre semmi változást. Barátja túl jó volt a színészkedésben. Tae aznap reggel nagyon szótlan volt. Nem tudta feldolgozni az éjszakát és feszült lett, ha Kookie közel került hozzá. Nem akarta hogy észre vegyék a többiek, ezért inkább csöndben maradt. Mikor Jimin rákérdezett, Tae annyit mondott „ Fáradt vagyok”. És ezzel le is zárták a beszélgetést. Mikor kiértek a kollégiumból, egy csapat lány várta őket. Szokás szerint jöttek ki a fiúk elé, hogy együtt menjenek az egyetemi órákra. Sokan direkt azokat az órákat vették fel, amiket a fiúk. Néhány tanár infókat adott el erről a diákoknak. A fiúk tudták ezt, de bizonyíték hiányában inkább csak próbálták elviselni a rajongótábort. Ilyen sok idő után már kellemetlen és zavaró volt számukra néhány ember, de nélkülük meg nem éreznék jól magukat. Kivéve Kookiet. Ő inkább a magányosabb típus volt. Nem szeretett annyi ember közt lenni. De jól palástolta és csak zsongtak körülöttük a rajongók. Még olyan emberek is eljöttek ilyenkor reggel, akik nem jártak az egyetemre, csak hallottak a fiúkról és azóta rendszeresen járnak őket mustrálni és faggatni. Legtöbbször barátnőről. Apropó! Barátnő. Ne feledkezzünk el Tae barátnőjéről, akivel valójában nem szakított. Habár nagyon szeretett volna. Mivel ő az egyik tag barátnője, a rajongók eléjük engedték a lányt. Hiába öltek volna a fiúkért, a magánéletüket tiszteletben tartották. És ez a fiúknak imponált. Viszont Tae ennek kimondottan nem örült. Abban a pillanatban, hogy meglátta újdonsült barátnőjét, azt kívánta, bár ne lennének ennyire tisztelettudók a rajongói és tépnék agyon féltékenységükben. Ahogy rájött, milyen gonosz dolgot kíván, kiverte a fejéből. Felvette az álmosolyt és ránézett barátnőjére. A lány ujjongott örömében. Tae arra gondolt, milyen arcot vágna Kookie, ha megint megcsókolná a lányt. Bátorságot vett és mikor oda ért, hevesen megcsókolta a lányt. Mindenki ujjongott körülöttük. Mikor Tae felnézett, csak Kookie hátát látta, ahogy a fiú vonul az egyetem felé. Lekésett. Gyorsabban kellett volna felnéznie. Jimin azonban mellette maradt. Jimin hatalmas vigyorral megbökte könyökével Taet és Kookie után sietett. A lány viszont elkezdett csimpaszkodni Taera. Utálta ezt az érzést. A folytó embereket. Minden ilyesmit. Szerencsére más tárgyakat vett fel a lány, ezért nem tudtak sokat találkozni. Tae mindig próbált elbújni. Ebédszünetben azonban direkt megkereste a lányt. Arra gondolt, most talán meglátja Kookie arcát. Leültek ugyanahhoz az asztalhoz Jiminékkel szemben. Jimin láthatóan boldog volt a látványtól. Kookie azonban egyáltalán nem. Komor volt. Nem szokott ilyen lenni. Gondolta Tae. Most már majdnem biztos volt benne, hogy a fiú tényleg szereti és tényleg nem álmodta az éjszakát. Úgy döntött, eljött a pillanat hogy megcsókolja a lányt. Áthajolt az asztalon, felemelte a lány fejét. Viszont elkövetett egy hibát. Nem csukta be a szemét csók közben, hanem közvetlenül Kookiera nézett. Egyenesen Kookie szemébe. Barátja vissza nézett rá. Teljesen magával ragadta Kookie tekintete. Nem tudta levenni a szemét róla, miközben a lánnyal csókolózott. És mindezt a lány tudta nélkül. Jiminen hatalmas döbbenet látszott. Tae látta a szeme sarkából, de nem fogta fel. Csak Kookie létezett számára. A lány abbahagyta a csókot és ránézett Taera. A fiú levette tekintetét Kookieról és mosolyt erőltetett az arcára. Egy pillanatra még felnézett, hogy lássa Kookiet. Azonban csak a hűlt helyét találta. És Jimin se volt ott. Tae kétségbe esett. Tudta, hogy elrontotta ezt az egészet. De hogyan tudná újra csinálni? Sehogy! Hát persze, hogy nem tudja megváltoztatni a múltat. Tae ezekkel a gondolatokkal vált el a lánytól ebéd után. Lassan, szinte maga után vonszolva lábait. Elment mosdóba, óra előtt. Annyira belemerült a gondolataiba, hogy észre sem vette, valaki bejött. Lehúzta a wc-t, majd mikor kinyitotta az ajtót, Kookiet pillantotta meg vele szemben. Tüzes, elszánt tekintet. Ami Taenak a legjobban tetszett ebben a fiatal fiúban. Kookie szürke mackónadrágot, fekete edzőcipőt és egy egyszerű, fehér pólót választott a mai napra. Jól álltak neki az egyszerű dolgok. Így is tökéletes volt. Tae számára legalábbis. Kookie zsebre tett kézzel, a falnak támaszkodva állt. Egyik lábát felhúzta és talpát a fehér falra fektetve. Mikor levette onnan, lábnyomot hagyott maga után. Ez viszont Taet nem érdekelte. Ugyanis Kookie megindult felé. Megfogta két vállát és a falhoz préselte, majd szinte rásimult Taera. Arcuk nagyon közel volt egymáshoz. Tae érezte Kookie forró leheletét, ahogy zihálva vette a levegőt. Nem tudott megszólalni egyikük sem. Kookie Tae tarkójára emelte a kezét és megcsókolta őt. Nem olyan finoman, mint éjjel. Ez a csók vad volt, a vágyról szólt. Kookie teljesen rásimult Taera. Tae nem tudott ellen állni. Érezte, ahogy Kookie nyelve belopózik és elkezdi kényeztetni, hergelni az övét. Tae azonnal reagál a gesztusra. Ugyanúgy játszik ő is Kookie nyelvével. belement a táncba. Tae benyúl Kookie pólója alá és elkezdi kezével végigsimítani Kookie minden porcikáját a póló alatt. A hasát, a mellizmait, a nyakát, a vállát. Tae annyit vesz észre, hogy Kookie szája eltűnik az övéről. Kinyitja szemét, de addigra Kookie már vissza is tért, ás ugyanúgy csókolta Taet, mint előtte. Csak épp póló nélkül. A fehér póló a földön hevert. Tae hiába égett a vágytól, érezte, hogy kicsit mintha félne. Érezte, ahogy Kookie is benyúl az ő pólója alá. Minden egyes ponton, ahol Kookie megérintette, elkezdett lángolni a teste. Tae teljesen felizgult, de az esze megálljt parancsolt. Elkapott egy pillanatot, amikor képes volt Kookiet ellökni magától. Kookie meghökkent. Arca ki volt pirosodva. Mellkasa gyorsan emelkedett fel és le. Zihált. Tae ekkor vette észre magán, hogy ő is ugyanúgy vette a levegőt, mint Kookie. Próbálta visszafogni, de erre volt szüksége a szervezetének. Sok oxigénre. Tae lélegzete hirtelen leállt egy pillanatra, mikor Kookie arcát tenyerébe temetve zuhant a földre. Pár pillanat szünet után Tae odament barátjához és levette kezét az arcáról. Arra számított, hogy sírni látja majd, de nem így történt. Kookie csak nézett maga elé. Egy kis idő után magához tért és bele nézett Tae szemébe. Tae nem tudta ezt az egészet mire vélni.

-          Kookie. Jól vagy?

-          Persze.

Nehezen jött ki ez a szó Kookie száján. Alább hagyott a zihálása. Tae felvette a földről a pólót és odanyújtotta barátjának, aki fel is vette azt. Felállt, majd mint a régi Kookie szólalt meg.

-          Miért viszonoztad?

-          Mi?

-          A csókot. Miért engedted most is meg éjszaka is?

Éjszaka? Tae szíve hatalmasat dobbant. Tehát tudta, hogy ébren voltam. És úgy csókolt meg…

-          Miért? Miért csókoltál meg, ha tudtad hogy ébren vagyok?

-          Én kérdeztem előbb.

-          Hol vagyunk Kookie? Dedóban?

Tae érezte, hogy hangja kissé ideges és számon kérő. Megpróbált ebből visszavenni.

-          Ne haragudj. De azt hiszem, tartozunk egymásnak annyival, hogy elmondjuk, mit miért tettünk. És ha akarod kezdem én.

Kookie keresztbe fonta kezét a mellkasán és a falnak dőlt.

-          Hallgatlak.

Tae szívverése gyors volt. Úgy érezte, mindjárt elájul itt helyben. Ki kell mondja azt a szót. Tartozik ennyivel Kookienak. És ha Kookie direkt is csinálta ezt az egészet, hogy kiderítse az igazságot… és nem azért mert szereti… akkor is el fogja mondani, mit érez iránta. El fogja, mert Kookie megérdemli, hogy tudja. Jimin most eszébe se jutott. Az események hatására csak Kookieról szólt az élete ebben a pillanatban. Tae megköszörülte a torkát. Mély levegőt vett, és nagy nehezen kimondta.

-          Mert szeretlek.

És ebben a pillanatban kinyílt a wc ajtaja, és Jimin lépett be rajta. Vagyis lépett volna. Ugyanis ahogy meghallotta Tae szavait és meglátta ezt a szituációt, lefagyott. De nem csak ő. Tae arca teljesen elfehéredett. Úgy nézett ki, mint aki ebben a pillanatban elhányja magát. Legnagyobb meglepetésre Kookie sem nézett ki másképp. Annyira meglepődött ő is, hogy elfelejtette palástolni rémületét. Így álltak egy ideig, mikor Jimin belépett. Becsukta maga mögött az ajtót és neki támaszkodott. Végigmérte mindkét fiút.

-          Elmondanátok mi folyik itt? Mert azt hiszem, sok mesélnivalótok van.

Jimin hangja eltért a szokásostól. Most nagy él volt benne, ami hatalmasat szúrt Tae szívébe. Úgy érezte, megcsalta Jimint. Ami nem igaz. Jimin tekintete azonban mérges volt, számon kérő és elszánt. Nem az a Jimin állt Tae és Jungkook mellett, akit megismertek. Ez egy másik Jimin, és ez volt az első alkalom, hogy mind ketten féltek tőle.

-          Gyerünk. Addig innen ki nem megyünk.

Para 2. rész

Para

 2. rész

 # Valósághű csók #

Tae és a lány már egy ideje az egyetem egyik padján ültek. A lány csak beszélt és beszélt. Egyfolytában Taet fogdosta és puszilgatta. Taet kerülgette a hányinger. Nem a lánytól, hanem a tömény parfümtől. Tudta, hogy csak egy szavába kerül és a lány barna lesz és nem fog parfümöt használni. De nem akarta megváltoztatni, hisz valójában nem járnak. Vagyis… de. Ők most járnak. Tae a homlokára csapott. Hogy lehetett ekkora idióta! Hirtelen ötlet volt… de most el kell viselnie egy ilyen idegesítő valakit.

-          Oppa jól vagy? Furcsán viselkedsz.

-          Jól vagyok Ha Nee. Ne aggódj.

-          Ha Neul. Ha Neulnek hívnak.

-          Bocsi.

-          Annyira boldog vagyok, hogy járunk, Oppa! El se tudtam volna képzelni, hogy valaha előfordul. Ráadásul nem is randiztunk sokat!

-          Igen. Én se hittem volna, hogy ez lesz.

-          Jaj Oppa! Láttad, mennyire ledöbbent mindenki! Én is meglepődtem!

-          Én is, Ha Neul… hidd el, nekem is meglepő volt.

-          Ilyen a szerelem, Oppa. Villámcsapásként jön.

Ez tényleg egy villámcsapás! Gondolta Tae, és lejjebb csúszott a padon. Sőt! Ez egy katasztrófa! Armageddon! Harmadik világháború! Atomrobbanás! Vég! Minden rossz eszébe jutott. És ezt mind azért, hogy a két fiú, akibe szerelmes… ne gyanakodjon, és ne aggódjon érte. Nem bírta tovább elviselni a lány hablatyolását. Elköszönt újdonsült barátnőjétől és elindult a koliszobába. Nagyon fájt a szíve. Rettenetesen. De mit tudott tenni? Nem mondhatja el mindenkinek, hogy ő a fiúkat szereti most már. Ráadásul kettő is van egyszerre! Hát ez teljesen tönkre tenné a hírnevét. Amikor beért a szobába, Kookie már ott volt. Jimin sehol. Biztos elment a lányt kifaggatni. Amilyen buta, az meg mindent elmond. Habár rózsaszín ködben látja a világot. Azt se fogja fel, mennyire unatkozik mellette Tae. Tae lehuppant az ágyra. Mikor kényelmesen elhelyezkedett, ránézett Kookiera. Kookie kérdőre vont tekintettel nézte. Felhúzta egyik szemöldökét.

-          Milyen a csaj?

-          Jó.

-          Ennyi?

-          Nem elég?

Kookie előre dőlt az ágyán és könyökét a lábaira tette. Kezét összekulcsolva tördelte. Tae nem tudta elképzelni mitől, de látja, hogy Kookie ideges. Barátja méregette arcát. leplezetlenül.

-          Nem is tetszik, Tae.

-          Honnan veszed?

-          Látom rajtad.

-          Rosszul látod.

-          Mióta szereted a buta libákat?

-          Nem buta. Csak… csak…

-          Csak?

-          Hebrencs.

Kookie felhorkant. Vagy felnevetett? Tae nem tudta eldönteni. A kettő között valami. Kookienak nem tetszett ez a dolog. De nem mondhatta el neki sem, mit érez iránta. Kookie felállt az ágyáról és Taehoz ment. Leült az ágyra. Pár centire volt az arcuk egymástól.  Tae szíve zakatolt, arca lángolt. Elhúzódott volna, de Kookie egyik keze az egyik oldalán, másik a másik oldalán támaszkodott az ágyra. Közre fogta az egyik szerelme. A fal felé nem tudott már menni. Szinte rápréselődött. Régen ez nem okozott volna neki gondot. Kookie megint elkezdte méregetni barátját. Tudta, hogy valami nem stimmel. És azt is tudta, hogy benne sem stimmel valami. Nagyon zavarja, hogy ezzel a lánnyal látta csókolózni. Miért is zavarta ez a látvány? És miért vágyik arra hogy ő is megtegye? Ezt az érzést annak tudta be, hogy nagyon szereti Taet, mint a barátját. És könnyű a szeretetfajtákat összekeverni. Sokat olvasott erről.

-          Szóval hebrencs.

-          Igen, Kookie. Az.

-          Zavarban vagy. Miért?

-          Nem vagyok zavarban. Csak boldog vagyok.

-          Nagyon az lehetsz… főleg ezzel az ostoba lánnyal.

-          Mondtam már hogy csak hebrencs.

-          Te hozzád nem ilyen lány illik.

-          Nem tudod, mi illik hozzám. És mássz ki az aurámból. Zavar.

-          De igen is tudom. És nem áll szándékomban elmenni innen, amíg el nem mondod, miért játszod meg magad.

-          Nem játszom meg. örülj, hogy boldog vagyok.

-          Jimin talán beveszi. Én nem.

Tae nem szólt semmit. Tudta, hogy Kookieval sok problémája lesz és tudta, hogy ő nem fog hinni neki. Kookiet nehéz átverni. De ha sokáig ilyen közel marad hozzá, nem biztos, hogy leplezni tudja iránta érzett szerelmét. Kookie nagyon jó emberismerő és minden mimikát kiszúr. Taenak sokat kellett gyakorolnia a színészkedést Kookie előtt. Nem tudja, mit mondjon.

-          Tae. Neked olyan lány kellene, mint amilyen Jimin vagy én vagyunk. Nem egy ilyen buta liba.

Tae szíve elkezdett zakatolni. Hirtelen bukott ki belőle az a mondat, amivel hónapok munkáját tette tönkre. És amivel leleplezte magát Kookie előtt.

-          Nincs olyan lány, aki felérne hozzátok.

Kookie tágra nyitotta szemeit. Az eddigi határozottság egyértelmű döbbenetté változott. Most jött csak rá a dolgokra? Hisz egész végig nyilvánvaló volt. Tae viselkedése egyik napról a másikra változott, és feszélyezve volt mellettük… ráadásul…

-          Tae, te…

-          Hali!

Jimin berontott. Mint mindig. Tae ijedten nézett Jiminre, Kookie viszont még mindig Taet fürkészte. Jimin előtt nem akarta mondani és nem is fogja. Kettesben szeretné ezt megvitatni Taeval. És segíteni neki. Vagy talán viszonozni? Nem! Ezt hamar kiverte a fejéből. Ránézett ő is Jiminre. Az újonnan érkező meglepetten nézett a két fiúra.

-          Ti meg mit csináltok? Olyan erotikusan néztek ki. Kookie? Le akarod vadászni Taet?

-          Még szép.

-          Hé! Nem szép dolog. Én akartam először elcsábítani!

Jimin mindezt viccből mondta. Tae tudta. Mégis hatalmasat dobbant a szíve. Ha kiderülne, hogy Jimin vagy Kookie szereti, habozás nélkül lerohanná és megcsókolná az illetőt. De Kookie reakcióját visszaidézve… ez sajnos lehetetlen. Kookie ránéz Taera, miközben otthagyja és leül a saját ágyára. Taenek ez a nézés… gyanús volt. Úgy érezte, mintha Kookie komolyan mondta volna. Kookienak szarkasztikus humora van. Meg kell érteni. Ha valaki nem érti, könnyen meg tudja sérteni vele az illetőt. Nem egy balhéja volt belőle. Azt hitte Tae, hogy ez is csak egy a sok viccei közül. De ez a pillantás nem azt sugallja. Tae megrázta a fejét elkergette ezeket a gondolatokat. Azzal nyugtatta magát, hogy csak ő képzeli be mert olyan sok ideje titkolja. Jimin töri meg a gondolatmenetét.

-          Ez a lány odáig van érted, Tae.

-          Igen? Akkor jó.

-          Hihetetlen. Nem sejtettem volna, hogy így megkedveled. Mondtam én Kookienak hogy jó választás de ő makacsul azt hajtogatta hogy nem.

Tae ránézett Kookiera, aki inkább az ablakon keresztül mustrált valamit. Vagyis úgy csinált. Nem szólt semmit Jiminnek. Tae tudta, hogy Kookieval még lesz egy beszélgetésük ezzel kapcsolatban, de nagyon félt tőle. Nem tud Kookienak hazudni többé. Nem tudja, mi lesz ebből. Még egy ideig fent maradt a három fiú és beszélgettek. Éjjel egykor már mindenki aludt és sötét uralta a szobát. Tae álmodott egyedül. Azt, hogy Kookieval van és beszélgetnek. Egy tó mellett a fűben. Boldogok, mind a ketten mosolyognak. Imádta Kookie mosolyát. Egyszer csak Kookie megcsókolja. Szenvedélyesen, vadul. Tae életében nem álmodott még ilyen valósághűen. Mikor vége lett a csóknak, Kookie hirtelen eltűnt és a lány képe ugrott be. Tae hirtelen kinyitotta a szemét. Megijedt a látványtól. Hogy lett Kookieból az a lány? Ijesztő… Reflexszerűen nézett Kookie és Jimin ágya felé. Sötét volt, csak az egyetem lámpái adtak halvány fényt. Annyit viszont Tae látott, hogy Kookie nincs az ágyában. Nincs az ágyában? Miért nincs? Kipattant az ágyból és gyorsan felvett egy papucsok. Közben még mindig égett a szája az álombeli csóktól. Annyira valóságos volt, hogy legszívesebben fel sem kelt volna. Még utoljára ránézett Jiminre, majd kiment a szobából. Elindult a folyósón. Benézett a mellékhelységbe és a fürdőbe is. Nem volt ott Kookie. Jó ideig kereste. Már épp feladta, mikor kinézett az ablakon, és megpillantotta egyik szerelmét. Azzal a lánnyal, akivel most ő jár. Eluralkodott rajta a féltékenység. Miről beszélgetnek ezek? Közelebb húzódott az ablakhoz. Kookie odanyúlt a lány arcához, és megcsókolta. A lány örömmel viszonozta ezt. Közben Kookie előhalászta a telefont és gyorsan csinált egy fotót. A lány semmit nem vett észre belőle. Taet sem érdekelte. Annyira elkapta a harag, hogy ezen nem volt ideje gondolkodni. Lerohant a lépcsőn, ki az udvarra. Miközben a két személy csókolózott, ő feléjük tartott. Mikor ida ért, megragadta a lány karját és elrántotta Kookietól. A lány nagyon megijedt. De nem csak ő Kookie tágra nyílt szemekkel bámulta Taet és nem tudta, mit mondjon. Lebukott.

-          Még is mi a francot képzelsz? Megcsalsz?

-          Ne haragudj Tae, de Jungkook idehívott. Aztán megcsókolt. Ő a hibás!

-          Igen? Ő? Jó. Takarodj. Szakítok.

A lány sírva szaladt el onnan. Tae hatalmas düh ellen küzdött. Kookie nem tudta, mit tegyen.

-          Tae…

-          Kookie. Ne.

Kookie nem folytatta a mondanivalóját. Tae leült Kookie mellé és bambult. Ránézett a telefonra, amivel Kookie csinálta a képet. Nem értette.

-          Mi volt ezzel a célod?

Kookie lesütötte a szemét. Kicsit remegett a keze. nem sűrűn szokott lebukni. Most mégis.

-          Nem tudom. Csak… arra gondoltam, fel tudom majd használni.

-          Felhasználni? Mihez?

-          Hogy… szakíts ezzel a lánnyal.

Tae nem értette, hogy barátja miért tette ezt ilyen hirtelen. És miért akarja hogy szakítson vele a lány. Nem értett semmit. Kíváncsi volt pár dologra Kookieval kapcsolatban.

-          Kookie. Te tudod, hogy kit szeretek?

Kookie felemelte a tekintetét a földről. Belenézett Tae szemébe.

-          Nem. De azt tudom, hogy vagy Jimin, vagy én.

-          Ezt az elszólásomból?

-          Sejtettem már, de azt hittem csak a képzeletem játszik velem.

-          Én is mindig ezt tapasztalom.

-          Mit?

-          Mikor ma bejött Jimin és rám néztél, azt hittem… hogy… talán érzel valamit irántam. De aztán rájöttem, hogy nem, csak a képzeletem. Aztán mikor ma felébredtem, azt álmodtam, hogy megcsókolsz. Tudom, nem. És gusztustalan és hasonlók. De olyan valósághű volt…

-          Tae…

-          Figyelj, Kookie. Tudom, hogy ez nem így van meg hasonlók. És sajnálom, hogy ilyeneket álmodom rólad!

Kookie megunta a sok süketelést, amit Tae mond. Befogta barátja száját a kezével. Tae megdöbbent.

-          Nem álom volt.

Tae tágra nyitotta a szemét. Most komolyan azt hallotta, amit hallott? Kookie azt mondta, nem álomból csókolta meg. Akkor… ez most azt jelenti, hogy kedveli őt? Nem! Ez nem lehet igaz. De ez olyan hirtelen történt… Tae nem tudta elhinni. Mindaddig nem, míg Kookie levette kezét tae szájáról, és megcsókolta. Újra. De most Tae tudta, hogy ez nem álom. Tudta, hogy ez megtörténik. És engedte, hogy elsodorja a vágy, miközben ő Kookieval csókolózik egy padon. Az éj kellős közepén.