Tae lélegzete leállt, mikor a szobába lépve meglátta
Kookiet. Az ajtóval szembeni széken ült. Ölében a tablet, szeméből sugárzott a
csalódás. Mintha mellbe vágták volna Taet. Kookie tekintete Tae kezére tévedt. Tae
akkor vette észre, hogy Jimin még mindig szorosan fogja. Jimin ebből az
egészből nem vett észre semmit. Kookiet figyelte. Nem tudta elképzelni, mi
lehet fiatalabbik szobatársa problémája. Kookie felváltva nézte a két fiút.
Jimin állta a tekintetét. Tae azonban szemét lesütve cövekelt le a padlóra.
Kookie hirtelen felállt. Lassú, kimért léptekkel közelítette meg két barátját.
Mikor megállt előttük, Tae kezébe nyomta a tabletet. Amikor Tae megpillantotta
a cikket és annak tartalmát, elkezdett fuldokolni. Jimin is észrevette, mit
nézett Kookie és kitépte Tae kezéből a tabletet. Leült az ágyra és el kezdte olvasni. A főcím:
„ Az egyetem két szívdöglesztő pasija meleg” Alatta egy kép, ahol magát látta,
amint épp a tanári asztalon fekszik Taeval és őt csókolja. A kép minősége nem
volt túl jó, de egyértelműen kivehető a jelenet. Kookie még mindig Tae előtt
állt, kezét a mellkasán összefonva. Tae még mindig nem nézett rá. Kookie
megelégelte.
-
Mi a francot művelsz Taehyung?
Tae erre a kérdésre már belenézett Kookie szemébe és elkapta
a bűntudat. Jimin is felfigyelt és mohón itta magába a szavakat. Tae nem tudott
megszólalni. Leblokkolt.
-
Először én, utána Jimin? Nem vagy egy kicsit
gerinctelen?
-
Én…
Mielőtt Tae megszólalhatott volna, Jimin már felállt az
ágyról és megelőzte.
-
Miről beszélsz Jungkook?
-
Ja, tényleg. Te nem tudsz róla.
-
Miről kellene tudnom?
-
Taehyung? Szeretnéd elmondani te?
Tae megint lesütötte a szemét. Szörnyen érezte magát. De
hisz nem ő a hibás. Kookie és Jimin támadták le. Ugye? Nem érezheti magát
hibásnak… akkor miért van bűntudata? Ezekkel az érzelmekkel küszködve Tae nem
tudott megszólalni. Pedig nagyon is akart. Meg akarta mondani a fiúknak, hogy
mit érez valójában és hogy nem ő mászott rájuk, hanem fordítva. Ekkor Kookie
ismét megszólalt.
-
Úgy látszik enyém a megtiszteltetés. Nos.
Emlékszel, mikor benyitottál a wc-be, Jimin?
-
Igen.
-
Mit láttál?
-
Hogy Tae épp szerelmet vall. De az nem neked
szólt, hanem Ha Neulnek.
-
Tévedés. Az nekem szólt.
-
Neked?
Jimin meglepetten nézett Taera. Döbbenet. Nem tudta
felfogni, hogy mit hall. Úgy érezte magát, mint akit csúnyán átvertek. Nem
véletlen. Tae valóban becsapta őt.
-
Tae…
-
És ez még nem minden, Jimin.
Jimin visszanézett Kookiera. Nem tudta elképzelni, mi jöhet
még. Legszívesebben befogta volna a fülét, hogy ne hallja Kookie szavait. De
ezek után már mindegy, mi történik.
-
Amikor neked mondta, hogy szeret… hiteles volt?
-
Igen. Nagyon is.
-
Van sejtésed róla, hogy miért, Jimin?
Jiminnek nem kellett gondolkodnia a válaszon. Tudta. De nem
akarta kimondani. Kookie előtt nem. Sok érzelem dúlt most benne. Csalódottság,
harag, tanácstalanság, szerelem. A legerősebb mind közül azonban a szerelem
volt. És úgy érezte, Kookie is hasonló gondolatokkal küzd. Hallatszott a
hangján.
-
Jungkook… te is… szereted Taet?
Kookie a hirtelen kérdés hatására megszeppent. Eddigi
magabiztossága semmivé lett.
-
Szóval igen.
Jimin Taehoz fordult. Egy lépést tett felé, mire Tae
felnézett Jiminre.
-
Tae. Te valójában kit szeretsz?
Tae ugyanúgy érezte magát, mint előbb Kookie. Valami kitérő
válaszon gondolkodott. De Jimin túl egyértelműen tette fel a kérdést. Nem lehet
elkerülni. Itt az ideje, hogy felfedje érzelmeit és őszintén beszélhessen
róluk. Kis hatásszünet után szólalt meg.
-
Nem tudom.
Kookie kezdett idegessé válni. Jimin nyugodt maradt.
Valószínűleg sejtette a választ.
-
Nem tudod?? Komolyan mondod, hogy nem tudod??
Kookie már szinte ordított. Nehéz volt kihozni a sodrából.
Tae még is képes volt rá. Nem valami hasznos tehetség… Tae szerint.
-
Tae nyugi. Hadd mondja el amit akar.
Kookieban dúlt a feszültség. Az egész teste megfeszült.
Hátat fordított Taenak és az ablakon bámult kifelé. Jimin Taet figyelte. Tudni
akarta. Nem is. Meg akart bizonyosodni róla, hogy a feltételezése igaz. És ha
ez így van… neki küzdenie kell… Tae kegyeiért. Nevetséges. Egy pasiért… ennyi
nyűg. A szerelem…
-
Én nem tudom eldönteni. Amikor egyikőtök sem
mutatott érdeklődést irántam, akkor sem tudtam… kit szeretek jobban.
Mindkettőtöket szeretem. Aztán Kookie megcsókolt. Örültem hogy nem kell
választanom… aztán te a teremben…csak sodródtam…
-
Sodródtál?
Kookie hangja halkan, dühösen hangzott. Arcán düh
látszódott. Jiminnel ellentétben. Kookie megindult Tae felé. Közvetlenül előtte
megállt.
-
Ha most azt mondanám, dönts. Megtennéd?
-
Nem…hiszem.
-
Kit szerettél meg hamarabb?
-
Nem tudom. Egyszer csak azt vettem észre, hogy…
máshogy szeretem mindkettőtöket…
-
Kookie. Hagyd békén.
-
Jimin. Nem akarok kötekedni. De épp arról van
szó, hogy mind a ketten egy embert szeretünk, aki viszont szeret mind a
kettőnket. Ráadásul fiú.
-
És a közvélemény úgy tudja, hogy velem van együtt.
-
Most ezt vegyem úgy, hogy ezzel el van döntve,
kit választ?
-
Nem erre gondoltam, Kookie, de… ez a helyzet.
Fogadd el.
-
Nem fogom elfogadni.
Kookie minden egyes szót nyomatékosan mondott ki.
Hihetetlennek találta, hogy Jimin felhasználja a közönséget arra, hogy
megszerezze Taet. Így ismerte volna meg? Nem emlékezett ilyen oldalára. A
szerelem…
-
Ezt Taenak kellene eldöntenie, Jimin. Nem
nekünk.
-
De ő döntésképtelen.
-
Akkor addig kell hagyni az ügyet, amíg el nem
tudja dönteni.
-
Előnyöm van, Jungkook.
Jimin felemelte a tabletet, hogy megerősítse bizonyítékkal
is szavait. Kookie összeszorította a fogait. Száját elkezdte harapdálni.
Mérhetetlenül dühös volt. Nem tudott gondolkodni. A szerelem…
-
Úgy látom, neked a barátságunk nem jelent
semmit, Jimin.
-
Tévedsz, Kookie. Tae nagyon is fontos számomra.
-
Tae?
-
Miért, neked nem?
-
De.
A két fiú farkasszemet nézett egymással. Ekközben Tae csak
figyelte az eseményeket. Tudta, ha beleszól, a két fiú haragja rá fog zúdulni.
Azt pedig nem lenne képes feldolgozni. De ez, hogy egymás ellen fordultak
miatta… ez még szörnyűbb volt számára. A két ember, aki a legfontosabb volt
neki, veszekednek és marják egymást. Legszívesebben eltűnt volna a világból,
hogy ez a két ember boldogan élhessen nélküle. Hihetetlen, mire képes ilyenkor
az ember. A szerelem…
Kookie hirtelen megragadta Taet. Kivágta az ajtót és
sietősen elindult kifele az udvar felé. Taet húzta maga után, aki alig tudta
tartani a tempót. Párszor majdnem orra bukott. Sok szempár figyelte és követte
őket. Közöttük ott volt Jimin is, aki szinte rohant utánuk. Keresztül az
embereken. Nem érdekelte senki, csak az, hogy megakadályozza Kookie tervét,
amit már akkor észre vett, mikor farkasszemet néztek. Kookie megállt a
legláthatóbb helyen. Arra a sík területre a szökőkút előtt mindenhonnan rá
lehetett látni. A két koliból és az egyetemről is. Jimin nem messze tőlük
megállt. Nem értette, miért, de úgy érezte, a sok ember előtt nem akar
balhézni. Pedig szívesen kitépné Kookie kezei közül Taet. Mind a hárman
ziháltak. Rengeteg ember gyűlt össze körülöttük. Kookie végignézett a tömegen,
majd Jimin szemébe. Elszántan, diadalittasan. Tae nem tudta, mit tegyen. Nem
volt bátorsága kiszabadítani magát Kookie kezei közül. A tömeggel sem tudott
volna szembe nézni és Jiminnel sem. Rájött, hogy mennyire gyáva. Elöntötte a
bánat. Mit szeretnek benne ennyire a barátai? Még a véleményét sem mondja ki.
Mikor vált ilyenné? Soha nem volt ilyen. A szerelem… Kookie hirtelen magához
húzta Taet, akit meglepett a mozdulat. Miközben Kookie kezét Tae tarkójára tette,
és Tae száját az ajkaihoz érintette, Jimin felkiáltott.
-
Ne!
A csók megtörtént. Tae csak messziről hallotta Jimin
kiáltását. Az emberek hirtelen eltűntek mellőle. A fényképezők és telefonok
kattogását is csak messziről hallotta. Az egyetlen dolog amit hallott, Kookie
heves szívverése és a levegővételének hangja volt. Csak Kookiet érezte.
Behunyta a szemét, hogy minél jobban tudja érezni Kookie édes csókját. Annyira
jól esett neki a sok bánat után, hogy elkapta a hév. Átkarolta Kookie derekát
és magához szorította. A mámor hirtelen megszűnt, mikor valaki hátulról megragadta, és erőszakkal
elrángatta Taet Kookietól. A következő jelenet pár pillanat alatt zajlott le,
de Tae olyan pontosan látott minden mozdulatot, mintha egy lassított felvétel
lenne. Jimint látta elhaladni maga mellett, miközben ő zuhant a földre. Jimin
jobb keze elengedte Taet és ökölbe szorult, miközben Kookie orra felé vette az
irányt. Mikor célba ért, Kookie megpördült a tengelye körül és hasra esett.
Jimin minden egyes izma megfeszült. Jól kivehető volt a fekete trikóban. Kookie
köhögni kezdett és a fájdalomtól eltorzult hangokat adott ki. A tömeg
morajlásba kezdett. Egyes lányok sikongattak. Mások a döbbenettől lefagyva
szótlanul álltak. A fényképezők eltűntek. Mindenki lesokkolódott. Kookie
elkezdett mocorogni. Tae megpillantotta az arcát. Könnyezett. Kookie sírt. Tae
feltápászkodott és Jimint félre lökve letérdelt Kookie mellé. Tae levette a
pólóját. Néhányan sikongatásba kezdtek, de a többiek elcsitították őket. Ki az,
aki ilyen feszült helyzetben is csak a férfi testekre tud koncentrálni? Nem
lehet egy agytröszt… Tae összegyűrte sötétkék V kivágású pólóját és Kookie orra
elé tartotta. De úgy hogy eltakarja a tömeg elől a szemét. Tae aggódott barátja
miatt. Felnézett Jiminre, aki érthetetlenül nézett vissza. Mimikái hirtelen
megfeszültek, megkeményedtek. Kezét annyira szorította, hogy az ujjai már
elfehéredtek. Jimin a fogai közül szűrte a szavakat.
-
Szóval mellette döntöttél.
Nem várt választ. Megfordult és a tömegen áttörve elsietett.
Eltűnt Tae látóköréből. Te jó isten, mit tett? Tae lesokkolódott. Akkor vette
észre, mennyi ember van körülöttük. Egyvalaki kivált a tömegből és oda ment a
fiúkhoz. Tae egyből felismerte. Jimin első szerelme, akit még mindig nem hevert
ki. Kim Ho Che. A lány gyönyörű volt. Hosszú, mogyoróbarna haj. Világosbarna
nagy szemek. Hosszú lábak, kecses kéz, vékony derék, kellemes, dallamos hang.
Szavaiból süt az intelligencia.
-
Segíts, Taehyung. El kell vinnünk a
gyengélkedőre.
A
szerelem…

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése