Értékes szerelem 20. rész KIEGÉSZÍTÉS

                                Értékes szerelem

                                                                       XX. fejezet

                                                               *** KIEGÉSZÍTÉS ***

Chinae és Tae szorosan, kézen fogva ültek egymás mellett. Mind a ketten nagyon féltek. Nem tudták, hogy mi lesz ennek a vége. Chinae apja szigorú tekintettel méregette a két fiatalt. Aztán feltűnt neki, hogy Chinae nem veszi le a szemét az asztalon lévő dolgokról. Hangja mélyen, halkan, mégis szikáron szólalt meg.

-          Gyerekek. Most hallgassatok meg figyelmesen, mert nem mondom el még egyszer.

Erre a mondatra mind a két fiatal megfeszült. Mi ez az ellentmondást nem tűrő hangnem?

-          Drágám, ne ijeszd meg őket. Nem látod, mennyire félnek?

-          Szívem. Ne szólj bele. Amit most mondani fogok az komoly. És azt akarom, hogy minden szavamat igyák magukba.

-          Apa, ugye nincs baj? Ha arról van szó, hogy nem támogatsz minket, akkor sajnálom, de…

-          Nem, Chinae. És ne szóljatok közbe. Ti nők szörnyűek vagytok. Azt mondtuk nektek, hogy rokonokhoz megyünk. Valójában nem ott voltunk. Azért mondtuk ezt, hogy ne akarjatok velünk jönni. Az igazság az, hogy Tae ügyében nyomoztunk.

-          Az én ügyemben?

Chinae apja szigorúan nézett Taera. Valószínűleg mert megszólalt. Tae összehúzta magát még kisebbre.

-          Elnézést.

-          Elmentünk az ügyvédhez, akinél apád végrendelete van. Nagyon alaposan elmondott nekünk mindent. Azt ő se tudja, mi van a végrendeletben. Az apád adott neki egy nevet és címet. Mi is megkaptunk nagy könyörgések árán. Elmentünk a címre. Hatalmas birtok, gyönyörű házzal és még több kisebbel, ahol az alkalmazottak és családjaik laknak. A szülőkkel találkoztunk. Kedvesek voltak, mikor azonban megkérdezték, miért jöttünk és elmondtuk, teljesen elkomorodtak. Kiderült, hogy a lányuk megszökött és nem sokkal később meghalt. Utólag tudták meg, hogy lányuk Szöulba szökött. Sokáig nem hallottak hírt a lányukról, és mikor hallottak, az is az volt, hogy meghalt. Visszamentünk az ügyvédhez, és elmondtuk, hogy a lány már nem él. Azt mondta ilyenkor a végrendelet érvénytelen lesz és automatikusan az örökösre száll a vagyon.

-          Apa, ez azt jelenti, hogy Tae megkapja az örökséget és mi együtt lehetünk?

-          Igen, pontosan ezt.

-          Hallod Tae??

-          Chinae. Miből gondolod, hogy én ezt a kapcsolatot pártolom?

-          Onnan, hogy mindig a legjobbat akarod nekem.

Chinae hatalmas mosollyal odafutott apjához, és megölelgette. Agyon puszilgatta.

-          Chinae, hagyd abba, nem vagy már öt éves.

Chinae durcizva keresztbe fonta a kezét mellkasa körül.

-          Öt évesen se engedted!

Mindenki nevetett. Chinae és Tae már gondok nélkül együtt lehetnek. Felmentek a szobába és összepakoltak. Tae hirtelen átölelte hátulról Chinaet. Chinae szívesen fogadta a gesztust és háttal nekidőlt Tae mellkasának. Tae hirtelen nyomott egy puszit Chinae fülébe. A lányt kirázta a hideg és megpróbált elhúzódni.

-          Ne csinálj ilyeneket!

-          Milyeneket?

-          Ne puszilj meg csak úgy ilyen érzékeny területeken!

-          Miért ne?

Tae romantikus, szenvedélyes suttogással tette fel kérdését és már indult a lány nyakához. Valószínűleg Chinae nem tudott volna ellenállni már másodjára a fiú kezdeményezésének. Azonban az ajtó kicsapódott és Chinae anyja lépett be rajta. Mikor meglátta a gerlepárt, elvörösödött.

-          Ne haragudjatok, nem szerettem volna semmit megzavarni. Megyek is, hagylak titeket.

Az anyuka már fordult volna vissza, mikor Chinae kitört Tae öleléséből és utána rohant. Megfogta anyja kezét és visszahúzta.

-          Nem zavarsz anyu. Mondjad, mit szerettél volna.

Tae kissé duzzogva huppant le az ágyra. Ez a lány nem egyszerű eset. Meg kell küzdenie vele mindig. De épp ez az izgalmas számára. Kihívás. Chinae maga egy kihívás. Ezért is imádta.

-          Csak meg szerettem volna kérdezni, hogy kell-e valamit segíteni.

-          Nem, anyu köszönjük. Már összepakoltunk. De levihetjük a cuccokat, úgy is mennünk kell haza. Holnap dolgozni megyünk.

Mindhárman megfogtak egy-egy csomagot és levitték az autóba őket. A búcsú könnyes volt, de gyors. Chinae apja utálja a búcsúzkodást és hamar lezárta.

-          Na most már menjetek mert kezdem unni.

Chinae és Tae elindultak haza. Egész úton az esküvőről és az együttélésről beszéltek. Végre együtt lehetnek, közös életet élhetnek. Olyan emberekkel vannak körül véve, akiket igazán a barátaiknak mondhatnak. Az örökséghez csak később jutnak hozzá, miután elrendeli a bíró, hogy jogos. Abból a pénzből állják majd az esküvőt. Rengeteg pénzről van szó. A többiből félre tesznek majd a gyerekre és abból újítják fel a leégett birtokot. Az lesz a pihenőhelyük. A munkát nem hagyják ott, mert imádnak ott dolgozni. És így mindig a barátaikkal lehetnek. Azt is tervezik, hogy segítenek Suganak anyagilag, de valószínűleg rá kell majd erőszakolni.

Amit Chinae és Tae együtt átélt, megerősítette kapcsolatukat. Minden rossznak ellenére hűségesek és önzetlenek egymással szemben. Most már mindenki számára nyilvánvaló. Ez az igaz szerelem.

Értékes szerelem 19.rész VÉGE

                              Értékes szerelem 

                                                                 XIX. fejezet

                                                                     VÉGE

Mindketten megriadtunk apa hangját hallva. Hallom a lépteit a folyósón. Nem tudom, mit akarhat tőlünk. Mi volt ez a sürgető, komoly hangnem? Taevel egymást nézzük. Az ő tekintetében is látom azt a nagy kérdőjelet, ami az én szemem előtt is lebeg. Egy ideje ülünk így, szótlanul.

-          Chinae. Tudod, mit akarhat az apád?

-          Nem, Tae. Fogalmam sincs. De nagyon fura volt. Lehet el kellene indulnunk. Essünk túl rajta.

-          Menjünk.

Elindulunk a nappali felé. Zakatol a szívem. Nem tudom, mi az, amiért apa ilyen lett. Még azt se tudom eldönteni, hogy mérges vagy sem. Miközben Taeval sétálunk, annyit érzek, hogy megragadja a kezem és szorosan fonja össze ujjainkat. Ránézek. Megint elővette a férfias viselkedését. Arckifejezése azt sugallja, hogy bármi történik, ő megvéd. Imádom, hogy gyengéd, érzékeny. De ha helyzet van, tud férfiként viselkedni. Szerintem ilyen egy igazi férfi. Leérünk a nappaliba. Anya és apa a kanapén ülnek. Tae és én kézen fogva helyet foglalunk velük szemben a két fotelban. Amit megpillantok az asztalon, teljesen összezavar. A fényképekkel teli csomag, a levél Tae apjától és a doboz a gyűrűkkel. Még hevesebben ver a szívem. Kicsit elkezdek remegni. Megszorítom Tae kezét. Nem nézek rá. Nem tudom levenni az asztalon heverő dolgokról a szemem. Apa töri meg a kínos csöndet.

-          Gyerekek. Most hallgassatok meg figyelmesen, mert nem mondom el még egyszer.

Tae és én kiszállunk az autóból. Letelt a három nap. Holnap mind a ketten megyünk dolgozni. Tae nagyon fáradt. Ő vezetett hazáig. Ahogy bemegyünk a lakásba, belém hasít a felismerés. Rendetlenség van. Tae cuccai a nappali kellős közepén hevernek. Nem sok, de éppen elég ahhoz, hogy a kupleráj érzését keltse. Annyira siettem anyáékhoz, hogy a cuccaim szanaszét hevernek. A szekrényajtók egy része tárva nyitva maradt. Bemegyek a szobába. Ruhák szétdobálva, még beágyazva sincs. A fürdőt meg se merem nézni. Biztos tele van hajjal, a hajkefe és fogkefe nincs elrakva… legalábbis nem emlékszem rá hogy elraktam volna… muszáj leszek rendet csinálni…

-          Chinae!

Tae hangja a konyhából jön. Kimegyek a szobából. Tae az orrát befogva áll a tűzhely mellett.

-          Mi az?

-          Ez azt hiszem megromlott.

-          Te jó ég! Elfelejtettem betenni a hűtőbe! Aish komolyan!

Lehuppanok a kanapéra. Arcomat a kezembe temetem.

-          Hogy lehetek ilyen figyelmetlen! Mikor eljöttem ez fel se tűnt.

-          Vagy csak nem érdekelt.

Felnézek a hang irányába. Tae felém tart és leül mellém. Kezét végigsimítja a combomon.

-          Ne aggódj, holnap mindent rendbe teszünk, ha haza értünk.

Nekidőlök. Bal karját átteszi a vállamon és magához húz. Nyom egy csókot a homlokomra. Kezdek álmos lenni. Olyan megnyugtató vele lenni.

-          A kaját még kiöntöm. Meg a fürdőt megcsinálom.

-          Nem kell. Hagyd csak rám.

-          Ez az én dolgom, Tae.

-          Most már az enyém is. Nemsokára házasok leszünk.

Felnézek rá. Olyan nehéznek érzem magam. Fejemet a nyakához túrom. Mélyen szívom be ezt az ismert, imádott illatot. Olcsó parfüm és vanília szappan. Eszembe jut egy hülye kérdés. Gondolkodás nélkül teszem fel.

-          Ugye a szappant is elhoztad?

-          Szappant?

-          Amivel fürdesz.

-          Ja, azt? Persze. Mi ez a kérdés?

-          Semmi. Csak… ne cseréld le jó?

Tae érthetetlenül néz. Tudom, hogy össze vissza beszélek a fáradtságtól. Elmosolyodik.

-          Nem fogom.

Ez az utolsó, amire emlékszem. Utána elnyomott az álom. Reggel, mikor felébrednem, nem találtam Taet mellettem. Kikászálódtam az ágyból. Valószínűleg Tae hozott be a szobába. Most a nyitott szekrényajtóm előtt állok csodálkozva. A ruháim, amik szanaszét hevertek, most behajtogatva, vagy sorban felakasztva vannak szép rendben. A szekrényemben. Tae elpakolta őket. Pedig mondtam, hogy megcsinálom. Kimegyek a nappaliba. Most különös gondolatok árasztják el az elmémet. Például az, hogy imádom a lakásom. Ahogy bejövünk az ajtón, egy nagy ablak van velünk szemben. A teljes fal egy ablak, amibe be van építve egy kijárat az erkélyre. Baloldalon van a konyha, ami amerikai stílusú. Csak a pult választja el a nappalitól. Jobb oldalon, a bejáratnál van a fogas és egy cipős szekrény. Az előszoba és a nappali szintén egyben van. Azonban a nappali egy emelvényen van, így lehet látni az előszoba és a nappali határát. A jobb oldalon a cipős szekrény után kicsivel egy ajtó van. Az a fürdőszoba, mellette pedig a wc. A hálószoba ajtaja messzebb esik a wc-től. Szinte a jobb fal és a nagy ablak sarkánál van. A hálószobaajtóval szemben pedig a nagy tv van. Szeretem ezt az elrendezést. És így, hogy most Tae is itt lakik, sokkal otthonosabb. Hirtelen megcsap a tojás és pirítós illata. Tae a konyhában serénykedik. Feltűnik, hogy szokatlanul rend van. Odamegyek a pulthoz és leülök a bárszékre. Támlás. Így kényelmesebb. Tae nem vesz észre. Serénykedik.

-          Jó reggelt!

Tae ijedten fordul meg.

-          Jó reggelt! Felébredtél?

-          Fel. Elpakoltál?

-          Igen. Meg akartam csinálni mielőtt felkelsz. A cuccaimat megpróbáltam úgy eltenni, hogy ne zavarjanak téged.

-          Miért zavarnának? Te is itt laksz. Normális hogy itt vannak a cuccaid.

-          Igen tudom. Csak… még új. Nem laktam apámék óta senkivel együtt.

Csak mosolygok. Jó érzés végre nem egyedül felkelni ebben a gyönyörű lakásban. Tae elém teszi az ételt. Nagyon finom illata van. Megköszönöm neki és elkezdek enni. Meglepő, de nagyon finom. Elkezdem gyorsabban enni. Észreveszem, hogy Tae mosolyogva néz rám. Megállok, a villa még a számban. Lassan, óvatosan veszem ki a számból. Közben egész végig őt nézem. Még az étel a számban van de nem bírom ki hogy ne kérdezzem meg.

-          Mi az?

-          Semmi. Ízlik?

-          Igen.

Lenyelem a falatot. Iszom rá egy kis narancslevet.

-          Nagyon finom. Köszönöm.

-          Ahogy elnézem neked sem sűrűn csináltak reggelit. Nincs deja vu érzésed?

-          De. Talán.

Emlékszem, mikor Tae ugyanígy ette az én rántottámat reggel. Akkor mondta el hogy senki nem csinált neki még reggelit 10 éves kora óta. Lelki társak? Valószínűleg igen. Csak a körülményeink mások. Én azért nem kaptam még senkitől, mert túl magabiztos voltam és lenéztem mindenkit. Tae viszont pont az ellenkezője volt. Csendes volt és mindenkit feljebbvalónak gondolt. Egyikünknek sem volt senkje. Vicces a sors. Összehozott minket hogy megváltoztassuk egymást. Életem legjobb döntése volt elfogadni Tae iránt érzett szerelmemet. Soha nem fogom megbánni.

-          Mikor megyünk gyűrűt nézni?

-          Gyűrűt? Már most?

-          Chinae! Rád vártam egész életemben. És nem foglak elengedni. Magamhoz akarlak láncolni.

Miközben ezt a mondatot mondja, közel hajol hozzám a pulton keresztül. Szenvedélyesen néz rám, amitől paprikavörös leszek mindig. Ez most sincs másképp. Megfogja a kezem, amiben a villa van. Odavezeti a szájához és bekapja a falat rántottát. Tör egy kicsit a kenyérből, azt a másik kezembe teszi és szintén a szájához vezeti. Ahogy bekapja, szája érinti az ujjaim hegyét. Libabőrös vagyok. Csak ennyitől. Eszembe jut a tegnapi nap, és egyből zavarba jövök. Megpróbálom terelni a témát.

-          Azért apu jól ránk ijesztett ugye?

Közben kezemet kiszabadítom az övéből és rákönyökölök, mintha szükségem volna rá. Tae észreveszi a hirtelen témaváltást és mindent tudóan elmosolyodik. Leül velem szemben a másik bárszékre.

-          Igen. Azonban azt hazudni, hogy rokonoknál voltak… gyerekes tőlük nem?

-          Szerintem csak nem akartak téged ezzel addig felkavarni, amíg nem tudnak mindent biztosan. És különben is. Ha nem így alakultak volna a dolgok most menekültek lennénk.

-          Miért is?

-          Apa nem hagyna élni.

-          Azt mondjuk el tudom képzelni.

-          Viszont nem ismerős neked ez a név, Tae?

-          Melyik?

-          Park Shin Hye…

-          Nem igazán.

-          Nekem valahonnan dereng, de nem tudom, hogy honnan.

-          Én azért sajnálom szegény lányt. Ilyen fiatalon meghalni… ráadásul nem is akart velem összeházasodni, mert megszökött a szerelmével Szöulba.

-          Igen, Tae. Én is sajnálom. Tényleg kegyetlen ez a kényszerházasság…

Hirtelen belém hasít a felismerés. Park Shin Hye! Szöulba szökött! Hoseok! Ne! Nem hiszem el. Valószínűleg látványos lehetek, mert Tae egyből megfeszül és aggódva néz rám.

-          Chinae minden rendben?

-          Nem. Nincs rendben. Tudom honnan ismerős az a név.

-          Honnan?

-          Hoseok megszöktetett egy lányt, hogy együtt éljenek itt, Szöulban. És meghalt fiatalon ezért Hoseok teljesen összetört. Tae! Az a lány, akivel ő megszökött, ő volt neked kijelölve, mint menyasszony!

-          Ne…

-          De.

Tae ugyanúgy lesokkolódott, mint én. Megértem. Nem könnyű egy ilyen információt feldolgozni. Nekem is nehezen megy.

-          Tae. Erről a kényszerházasság meg hasonló dolgokról egy szót se senkinek. Nem akarok ebből semmi botrányt.

-          Miért lenne ebből botrány?

-          Mert Hoseok imádta azt a lányt, és lenne egy ember, akin levezetheti ezt a bánatot. Velem is ezt tette, mert hasonlítok rá.

-          Hasonlítasz rá?

-          Igen. Jimin mondta… ő mesélt nekem erről.

-          Jól van. Amúgy se akartam őket egyelőre beavatni. De ha majd elmesélem nekik, akkor nem említem ezt a nevet.

-          Köszönöm.

Megreggeliztünk, elkészültünk és most a melóhelyen vagyunk. Meglepődtek a többiek, hogy együtt jöttünk be. Jó érzés három nap után megint látni őket. Nagy örömmel fogad minket mindenki. Elmeséltük nekik, hogy miért lakunk együtt, a találkozást a szüleimmel. A Tae szüleivel kapcsolatos dolgokat kihagytuk. És végül bejelentjük a nagy hírt.

-          Öhm fiúk. Nagy hírünk van.

-          Na, mondjátok.

-          Elveszem Chinaet.

Nagy ujjongás, ölelgetés, mindenki mindenkit. Csak Jimin tűnik… olyan mintha formalitásból tenné ezt az egészet. Rosszul esik így látni. Nem akarom, hogy szomorú legyen miattam. Munka után még nem mentünk haza. Hoseok hozott egy pezsgőt, hogy megünnepeljük a nagy hírt.

-          Én fáradt vagyok és holnap is jövök. Hazamegyek. Érezzétek jól magatokat.

-          Jimin! Hová mész? Ne menj még. Nem is koccintottunk!

-          Sajnálom, Hoseok, de nem megy.

A két fiú összenéz. Hoseoknak mintha összeszorulna a szíve. Tudom, mert nekem is. Nem hagyom…

-          Jimin. Beszéljünk mielőtt haza mész.

-          Miről akarsz beszélni, Chinae?

-          Gyere.

Megfogom a karját és kivezetem az ajtón. Pár méterrel a bejárattól megállok, és szembe fordulok vele. Jimin szemei szomorúak és elveszettek.

-          Jimin! Kérlek, ne csináld! Nagyon fontos vagy Tae és az én számomra is. Nem akarom, hogy szenvedj.

-          Sajnálom, Chinae, de nem tudlak elfelejteni. Olyan, mintha belevésődtél volna a fejembe. Mindenhol téged látlak, a te hangodat hallom és a te illatodat érzem. Ti is fontosak vagytok nekem. Ezért nem szeretném, hogy teher legyen számotokra az én nyomorom.

-          Jimin…

-          Nem, Chinae. Amíg nem felejtelek el teljesen, nem szeretnék a munkán kívül találkozni veletek.

-          Na, ide figyelj! A legkönnyebben úgy felejtesz el, ha minden nap látsz. Megszokod a közelségem, utána már észre sem veszed, de nem leszel belém szerelmes. És különben is. Egy ilyen nő miatt vagy a béka segge alatt? Nézz már rám.

-          Nézlek.

-          És? Mit látsz?

-          Egy boldog, csinos nőt.

-          Nem. Te egy olyan embert látsz, aki ezért vált ilyenné, mert ismeri Taet. Ha nem vele lennék, nem ilyen lennék, és nem kedvelnél.

-          Na, ez érdekes. Miért milyen voltál?

-          Önző, hazug, sikerorientált, makacs. A saját világomban éltem. Mindenkit lenéztem. Téged is lenéztelek volna akkor. De mivel már ismertem Taet, ezek a tulajdonságaim lassacskán halványulni kezdtek és most már teljesen eltűntek. Nem szeretnél, ha akkor megismertél volna.

-          Lefeküdtél vele?

-          Tessék?

-          Jól hallottad.

-          Hogy jön ez ide?

-          Gyengédebb vagy. És ezt egy pasi kiszúrja, ha a nő már nem szűz.

Teljesen elpirultam, érzem. Jajj, mit csináljak. Épp próbálom rendbe hozni a dolgokat, erre így reagálok egy ilyen mondatára. Annyira nyílt.

-          Jó, Chinae. Legyen. Nem fogok menekülni. De nem palástolom, hogy szeretlek. És úgy is fogok viselkedni, ahogy nekem tetszik. Egészen addig, amíg teljesen el nem múlnak az érzelmeim. Mit szólsz ehhez?

-          Kompromisszum?

-          Az.

-          Legyen.

-          Taet nem akarod megkérdezni?

-          Nem. Tudja, hogy már magához láncolt.

Visszamentünk, és ünnepeltünk. Mindenki jól szórakozott, még Jimin is. Főleg, hogy ölelgetett meg hasonlók. Tae kicsit idegesnek tűnt, de pont ez volt a lényeg. Kaparjon. Érezze, hogy az a lánc nem örök. De tudja, hogy már teljesen az övé vagyok. És ha le is hullik a lánc, én hűségesen maradok az oldalán. Mert szeretem.

Értékes szerelem 18.rész

                               Értékes szerelem

                                                                     XVIII.fejezet

                                                                             (+ 18)

Tae és én szorosan egymás mellet sétálunk vissza a birtokunkra. A zavarba ejtő kijelentése után nem tudtam megszólalni. Elmosolyodott, megfogta a karom és csak annyit mondott: „Gyere”. Azóta nem szóltunk egymáshoz. Teljes görcsben van a gyomrom. Tae azt mondta, nem tud tovább várni. Akkor ez azt jelenti, hogy eddig csak arra várt, hogy én készen álljak rá? De én nem érzem úgy, hogy készen állok rá. Sőt. Nagyon izgulok. Nem azt mondom, hogy nem akarom, csak… mi van, ha nem lesz jó és ott hagy? Vagy nekem nem lesz jó és csalódok? Nem! Milyen hülye gondolatok ezek. Régen nem aggódtam volna más véleménye miatt. Most meg attól félek, hogy Tae nem fogja élvezni az együttlétet? Mi ütött belém? Ráadásul mikor volt olyan, hogy nem tudok, vagy nem merek megszólalni? Tae előtt ezek nem okoztak gondot. Azóta vagyok ilyen gyenge, mióta ismerem őt. Miért van az, hogy egy ember képes teljes mértékben megváltoztatni olyan tulajdonságokat, amik már 20 éve belém ivódtak? Miért van az, hogy ránézek Taera és elgyengülök? Miért van az, ha hozzám ér azt akarom, hogy többet csináljon? Miért érzem azt, hogy érte fel tudnám adni az életem? És miért gondolom azt, hogy ez normális? Nem tudok kiigazodni magamon. Úgy érzem, hogy nem vagyok már a régi Chinae. Azok a gondolatok és érzések, amik anno uralkodtak rajtam, már nincsenek. Mintha álom lett volna, hogy valaha éreztem valamit Hoseok iránt. Mintha a régi életem nem is az enyém lett volna. Úgy érzem, hogy ez jó változás. Van végre célom. Tudom, ki vagyok. Tudom, mit akarok. Taet! Felemelő érzés szeretni és szeretve lenni. Felér 100 dicsérettel a munkahelyemen. A sikerorientált gondolkodás elveszi az apró örömöket, amiket észre sem vesz az ember. Nem adnám fel a mostani énemet a régi Chinaeért. A régi én mindenáron el akarta veszíteni a szüzességét. A mostani én viszont tiltakozik. Nagyon is! Hirtelen megtorpanok. Tae is megáll, majd rám néz. Már a ház falánál járunk. Ott, ahol Tae a kerítés túloldalán várt rám évekkel ezelőtt. Ő várt rám. Akkor is és most is. Belenézek a szemébe. A határozottságom részben még megmaradt. Néha előtör. Most ez is egy ilyen pillanat.

-          Baj van, Chinae?

Kis szünet után szólalok meg. Erősen harapdálom a számat. Nem tudom, hogy mondjam meg neki, hogy várjon még…

-          Tae. Nem hiszem, hogy menni fog.

-          Miért? Nem szeretnél velem…

-          Nem az a baj. Szeretnék. Csak nem itt és nem most. Ha haza értünk, felkészülök majd rá. Csak… nem vagyok még kész erre. Tudod, hogy nekem ez az első és azt szeretném, hogy emlékezetes legyen. Nem arra akarok majd emlékezni, hogy mit rontottam el és mit kellett volna másképp. Ráadásul anyáék bármikor haza jöhetnek.

Tae nem szól. Csak néz rám némán. Nem tudom kivenni az arckifejezéséből, hogy mire gondolhat. Talán… talán nem kellett volna ezt mondanom. Néha azt gondolom, kész vagyok, néha azt, hogy nem. Most például már megbántam, hogy ezt mondtam. És ez az ócska kifogás… anyáék bármikor haza jöhetnek. Tudjuk mind a ketten, hogy már korán elmentek rokonokat látogatni és csak éjszaka vagy holnap érkeznek haza. Mindketten tudjuk… mégis ezt mondtam. Mit gondol Tae? Miért nem szólal meg? Ugye nem bántottam meg? Nem akarom. Inkább visszaszívom, amit mondtam. De ha visszaszívom, akkor nem vagyok határozott. Megingott a véleményem, csak mert félek, hogy megbántottam? A határozottságom töredéke sincs már meg? Akkor végül is mim van????

Tae hirtelen mozdul. Kezét a derekamra teszi, majd felemel. Letesz a fal elé. Teljesen rásimultam a falra. Tae meg rám. Kezét a falnak támasztja. Szenvedélyesen néz. Most már tudom, mire gondol. Akarja. Szemében olyan szenvedély és tűz tükröződik vissza, ami teljesen bekebelez. Nem tudnék most neki ellen állni. Megbénított ez a gyönyörű, vággyal teli szempár. Kis szünet után Tae töri meg a csendet.

-          Készen állsz rá Chinae. Tudom. Erre nem kell felkészülni. Élvezni kell a pillanatot és akkor semmit nem tudsz elrontani.

-          De…de én nem … Tae kérlek. Tényleg nem megy.

-          Rendben. Akkor ez után mondd, hogy nem megy.

Tae hirtelen teljesen nekem simul és szenvedélyesen megcsókol. Ajkai mohón érintik a számat. Nyelve belopózott és megérinti az enyémet. A testem automatikusan reagál. Viszonzom Tae gesztusát és hirtelen az én ajkaim is mohók lettek. Többet és többet akarnak. Tae csókjának íze mindig beindít bennem valamit. Heves, kéjjel és mérhetetlen vággyal teli csók, ami többre hív. Csalogat. Mintha elhúznák előttem a mézes madzagot, és utána hívogatnának be a sötétségbe. De most nem a sötétségbe megyek, hanem valami más helyre. Ahol még életemben nem jártam. Automatikusan, mint egy beprogramozott gép indulok meg az élvezet útján. És ez csak egy csók. Kis ízelítő abból, amit Tae nyújtani tud nekem. Mellkasom gyorsan emelkedik és süllyed. Eddig észre sem vettem, milyen gyorsan veszem a levegőt. Testem teljesen megfeszült. Úgy ölelem Taet, mintha attól félnék, hogy elfut. De nem teszi. Annál inkább. Keze a tarkómról a csípőmre vándorol. Teljesen nekinyom a falnak. Erre a mozdulatára ösztönből felteszem a lábam, hogy ágyéka jobban hozzám férjen. Mintha nem is az én testem lenne. Mintha külön életet élne és magától cselekedne. Tae végighúzza kecses, karcsú kezét a combomon. Hirtelen, egy pillanatra ura vagyok a testemnek. Félrehúzódom, amennyire tudok.

-          Tae! Ne itt. menjünk be.

-          Nem megyünk be.

Mint egy éhes vadállat, úgy közeledik újra, hogy megcsókoljon. Védekezem, ahogy azt a prédák szokták. Most nem elhúzódom, hanem őt tolom el magamtól.

-          Itt bárki megláthat. Legalább menjünk be. Ne itt kint a szabadban. Fényes nappal.

-          Nem érdekel. Azt mondtad emlékezetes alkalmat szeretnél elsőnek. Akkor most megmutatom neked, milyen is az.

-          De!.....

-          Sajnálom, Chinae. Most én irányítok.

Tekintete vad, ég a vágytól. Ez a tekintet… teljesen magával ragad. Most már ha akarnék se tudnék ellenkezni. Újra átvette a testem felettem az uralmat és magától cselekszik. Tae olyan dolgokat hoz ki belőlem, amit soha nem gondoltam volna. Újra visszatér ajkaimhoz és most még hevesebben csókol. Alig kapok levegőt. De nem bánom, ha ez a fajta élvezet megfoszt a levegőtől. Nagyobb szükségem van Tae forró érintésére, édes csókjaira és kéjes hangjára, hogy csillapítsa a bennem egyre fokozódó vágyat. A levegő emellett most mellékes. Átkarolom Tae nyakát, majd lábaimat a csípőjére helyezem. Közben Tae a számról a nyakamra téved. Ahogy vadul csókolgat, minden érintésére beleborzongok. Úgy érzem, mindjárt elégek, ha nem megyünk tovább. Akarok mindent. Nem érdekel, hol vagyunk és ki lát. Olyan hangok jönnek ki a torkomon, amit normális helyzetbe szégyellnék. Most jól esik. Tae leveszi a pólómat, majd a melltartómat. Lefektet a fűbe. Szinte már leteper. Leveszi magáról is a pólót, majd megint hozzám simul, miközben ott csókolgat, ahol ér. Olyan, mintha minden porcikája hozzám akarna érni egyszerre. Szinte felfal ez az egész helyzet. Kezdem elveszíteni az eszemet és az önkontrollomat. Nem tudok gondolkodni. Csak hagyom, hogy Tae garázdálkodjon a testemen. Ágyékát az enyémhez simítja. Felnyögök, és olyan érzés fut át a testemen, ami még soha. Minden porcikám akarja, hogy megtörténjen. Elkezdem kigombolni a farmerom. Tae megfogja a kezem és elveszi onnan. Rám néz. Te jó isten ez a nézés! Égek!

-          Mondtam, hogy én irányítok.

Kéjesen elmosolyodik. Elkezd megint a szám felé közeledni. Mikor már a szánk épphogy egymáshoz ér, megint megszólal.

-          Emlékeztesselek?

Ajkaim már csókra nyílnak. Húzza a végletekig, majd végül ismét megcsókol. Most azonban lefogja mind a két kezem csak az egyik kezével. A másikkal benyúl oda, ahol csak ő járt és elkezd ügyesen kényeztetni. Tiszta kínzás. Miközben kényeztet, lefoglalja a számat és nem tudok semmilyen hangot kiadni. De ez egy olyan gyönyör, amit nem bírok ki mozgás nélkül. Elkezdem a lábamat mozgatni éppen ahogy tudom. Tae hirtelen elengedi a kezem és ajkait leveszi az enyémről. Mint a kalitkából szabadult madár felnyögök és kezemet átkulcsolom a nyaka körül. Kiveszi kezét és folytatja a farmerom kigombolását. Tudja, hogyan kell irányítani. Ilyen lenne egy szűz pasi? Teljesen más, mint egy szűz lány. Mint én. Leveszi a nadrágomat, majd az övét is. Megszabadít a bugyimtól. Szép lassan a nyakamtól elkezd lefelé haladni. Kulcscsont, mell, has, combok, majd célba ér. Annyira meglepődök, hogy szinte sikítok. Taet nem lepi meg a reakció és olyan gyönyört nyújt nekem, ami soha nem történt még meg 22 évem alatt. Annyit érzek, hogy ez a leírhatatlan érzés csak egyre gyűlik bennem. Olyan, mintha feszültség lenne az egész testemben, ami ki akar törni és csak egyre gyűlik. Egyszer csak annyit érzek, hogy robbanok. Ez a feszültség hirtelen tovaszáll. Remeg minden porcikám. A szívem zakatol. A hajam csurom víz, a torkom kiszáradt, de leírhatatlan érzés volt. És csak pár pillanatig tartott. Annyit veszek észre, hogy Tae felém tornyosul és most már kicsit gyengédebben, de még mindig vágytól égve megcsókol. Ahogy ágyéka hozzám ér, érzem, hogy közben megszabadult ő is az alsójától. Ajkaink elválnak. Szerelmesen, szenvedélyesen rám néz. Elkezdi simogatni a hajam. Mély hangja rekedten, de gyengéden csendül a fülemben.

-          Mehet?

Bólintok. Felhúzom a térdem. Tae megint visszatér az ajkaimra. Úgy látszik, imád szeretkezés közben csókolózni. Érzem, hogy minden a helyén van. Hirtelen olyan dolgot érzek magamban, amit még soha. Tudom mi az. Beleremeg az egész testem. Tae sincs másképp. Érzem, hogy keze, amin támaszkodik, remeg. Kezemmel és lábammal szorosabban ölelem. Lassan, érzékien mozog. Majd egyre gyorsabb, és gyorsabb. Nagyon jó érzés. Főleg, hogy Taeval csinálhatom. Mind a ketten teljesen leizzadtunk, érezzük egymás szívverését. Összehangolódott a testünk. Egyszerre mozgunk mind a ketten. Olyan érzés ez, amit nem lehet szavakba önteni. Életem legszebb pillanatát élem át most. Megint érzem azt a feszültséget a testemben. Érzem, hogy ugyanúgy fogok robbanni, mint előtte. Amikor eljön a pillanat, Tae is ugyanúgy reagál, mint én. Az, hogy ilyen csodás első alkalmam volt csak Taenek köszönhető. Ráadásul egyszerre veszítettük el és egyszerre is mentünk el. Ennél jobb már nem lehetett volna. Még mindig a hatása alatt vagyunk. Tae a mellkasomon fekszik, miközben remegő kézzel simogatom szintén remegő fejét. Nem gondoltam volna, hogy ennyire jó érzés lesz. És hogy Tae ilyen ügyes…

-          Na, Chinae?

Tae megmozdul. Legördül rólam és fejét a kezére támasztja, úgy fekszik. Széttett lábakkal. Biztos pasi szokás. Majd befejezi a mondandóját.

-          Ugye nem fájt?

Elmosolyodom. Nem tudom abbahagyni a nevetést. Belegondolok. Itt fekszünk a gyerekkori házamban, annál a kerítésnél, ahol Tae várt rám, a fűben meztelenül. Tae teste elégedettségtől sugárzik és azt kérdezi tőlem, hogy fájt-e. Miért nevetek ezen? Nem tudom. Valamiért vicces ez a helyzet. Vagy csak felszabadultam. Nem tudom. Felveszem ugyanazt a pózt, mint tae, csak én keresztbe teszem a lábaim. Ez női szokás. Rámosolygok.

-          Úgy nézek ki, mint akinek fájt?

-          Nem. Elégedettnek tűnsz.

-          Te sem vagy épp csalódott.

-          Nem.

Tae közelebb jön és átkarol. Nyom egy puszit a homlokomra. Egy ideig a szemembe néz, majd megszólal.

-          Sokszor álmodoztam már erről.

-          Tényleg?

-          Igen. És pont ilyennek képzeltem el. Tökéletes nő vagy, Chinae.

Elmosolyodok. Épp szóra nyitnám a szám, mikor hallom, hogy kerekek gurulnak a távolban. A kapu hirtelen kinyílik. Anyuék most fognak kiérni az erdőből. Taeval egyszerre reagálunk, összeszedjük gyorsan a ruháinkat és beszaladunk a házba. Igen. Anyaszült meztelenül. Mikor beérünk a házba és a lépcsőn szaladunk fel, elkap a nevetőgörcs. Tae futás közben szólal meg.

-          Mi olyan vicces?

-          Semmi, csak vicces téged meztelenül futni látni.

-          Haha!

Gúnyosan utánozza a nevetést, de tudom, hogy tetszett neki, amit mondtam. Hirtelen megtorpan és az ágyéka elé emeli a ruhakupacát. Kinézek a háta mögül. A szobalány áll előttünk teljesen lesokkolódva. Még inkább kitör belőlem a nevetés. Ránézek Taera aki teljesen el van hűlve. Meglököm, hogy induljon, majd a mutatóujjamat a számra emelem, miközben a szobalányra nézek. A szobalány összekapja magát és bólint, hogy érti. Majd Taevel folytatjuk utunkat a szobámba. Mikor beérünk, bezárom az ajtót. Ledobom a cuccaimat és elkezdek szakadni a nevetésből. Tae leül az ágyra és ő is nevet.

-          Mi van, Tae? Lefagyott az op rendszer?

-          Nagyon vicces vagy, Chinae.

Egy ideig így nevetünk. Közben mindketten valahogy felküzdjük magunkra a ruhákat. Mikor már mind a ketten elfáradunk, valaki kopog. Apa az.

Taehyung, Chinae. Lejönnétek a nappaliba? Beszédünk van egymással.

Értékes szerelem 17. rész

                             Értékes szerelem  

                                                                     XVII. fejezet

Reggel van. Tae és én a kanapén aludtunk el tegnap este. Most azonban az ágyamban vagyok. Nem emlékszem rá, hogy feljöttem volna. Elfordulok abba az irányba, ahol Tae hűlt helyét találom. Lassan kikelek az ágyból. Nem tudom, mi vezérel, de úgy érzem, ki kell néznem az ablakon. Úgy, mint régen. Elhúzom a függönyt. Amit látok, az teljesen ledöbbent. Tae a leégett, kihalt ház felé tart. Gyalog. Hatalmasat dobban a szívem. Mit csinál? Miért megy oda? Nem szabad, Tae! Mielőtt észbe kaptam volna, már rohanok le a lépcsőn, ki az ajtón és szaladok. Nem tudom, miért. A tegnapi ruhám van rajtam. Legalább nem pizsama. Tae messze jár már. Nem fogom utolérni. Nem akarom, hogy bemenjen oda! Nem merek belegondolni, milyen látvány fogad majd. Tae már eltűnt. Bement a házba. Félelmetes ez a hely. De nem érdekel. Tae után kell mennem. Nem hagyhatom egyedül ebben a helyzetben. Nagy lendülettel futok. Már nagyon kifáradtam. Kapkodom a levegőt. A bejárat előtt azonban megtorpanok. Vasból van a bejárati ajtó, a falak pedig kőből. Mind meg vannak feketedve. Az ajtó résnyire nyitva van. Tae nem csukta be maga után. Bekukkantok a résen. Sötétség, hideg és égett szag. Még mindig érezni a tragédia erejét ezen az épületen. Bátorságot veszek magamon és bemegyek. Ahogy belépek, hatalmas aula fogad, ami egykor még gyönyörű lehetett. Minden márványból van. Ezeket is megviselte az a tűz, ami megváltoztatta Tae életét. Lassan elindulok. Merre menjek? Velem szemben egy vaslépcső, ami két irányba ágazik el. Mellettem mind a két oldalt ajtók helyei sorakoznak. Biztosan fából voltak. Valamilyen megérzés azt sugallja, hogy induljak fel a lépcsőn. Már most utálok itt lenni. Ahogy lenézek a földre, a porban és hamuban lábnyomokat vélek fölfedezni. Tae! Elindulok a lábnyomok után. Felfelé vezetnek a lépcsőn. Aztán jobbra. A felső szint még ijesztőbb, mint az aula. Szűkösebb. A falak teljesen leégve a kövekig. Talán tapéta lehetett, vagy bársonnyal volt beborítva. Nem tudom. De az biztos, hogy leégett. Bútorok nincsenek sehol. Egyre frusztrálóbb és ijesztőbb itt lenni. Megkeresem Taet és elviszem innen. A lábnyomok egy szobához vezetnek. Itt szintén leégett az ajtó. Benézek a helységbe. Itt sokkal nagyobb kár keletkezett, mint máshol. Összerakom a képet. Innen indulhatott a tűz. Ami azt jelenti, hogy ez a dolgozószoba. Belépek a volt ajtón. A bal oldalamon megpillantom Taet. Nem sír, nincs letörve, nem őrjöng. Csak néz meredten maga elé. Belefeledkezett az emlékeibe. Nem tudom, hogy megzavarjam-e vagy sem. Úgy döntök, hogy inkább megvárom a volt folyósón. Mikor megfordulok, hogy kimenjek, meghallom a hangját.

-          Hogy kerültél ide?

A hang irányába nézek. Tae még mindig maga elé bambul. Félelmetes. Rossz előérzetem van. De Tae nem olyan hogy megőrüljön. Biztos csak… nem tudom. Félek.

-          Láttalak az ablakból. Gondolkodás nélkül jöttem utánad. Sajnálom. Visszamegyek.

-          Ne! Örülök hogy itt vagy. Maradnál, ha megkérlek?

Tae most egyenesen a szemembe néz. Nem őrült meg. Teljesen tiszta a tekintete. Kicsit paranoiás vagyok. Odamegyek Taehez. Tekintetét megint oda viszi, ahol eddig volt. Én is oda nézek. Nem értem, mit néz annyira. Akkor eddig nem is bambult.

-          Mit nézel ennyire?

-          Egy követ.

-          Azt látom.

Rám néz megint.

-          Nem érted.

-          Tényleg nem.

-          Én egy bizonyos követ keresek. Olyat, ami kicsiben különbözik a többitől. Valahol itt kell lennie.

-          Miért olyan fontos az a kő?

-          Anno, amikor apa behívta ide anyát, hogy beszéljen vele, én hallgatóztam. Hallottam, hogy valami örökségről beszélnek. Akkor nem tudtam, hogy az enyém. Emlegetett apa egy követ a falban. Megkérte anyut, hogy húzza ki. Anya meg el volt ájulva az ötlettől. És valami széf van mögötte. A kód az én születési dátumom. Ezt keresem.

-          Úgy gondolod, hogy itt van az örökséged?

-          Igen. Nem tudom, mi van a végrendeletben. De biztos vagyok benne, hogy a végén ide lyukadnék ki.

-          Értem. Ez elég bonyolult. Nem szerette véletlenül apukád a kémfilmeket?

Tae értelmetlenül néz rám. Egy ideig csak néz, majd elneveti magát.

-          De. Most hogy mondod, kimondottan szerette az ilyeneket.

Én is nevetek. Nézem a falat. Nem látok semmi különöset. Mind fekete. Rárakódott a korom. Rárakódott…

-          Tae! De buták vagyunk!

-          Miért is?

-          Azért nem vesszük észre a különbséget, mert mind ugyanolyan a koromtól. Ha leszedjük erről a falról, akkor jobban észre vehetjük.

-          Tényleg.

Tae leveszi a felsőjét. Tae leveszi? Úr isten nincs rajta póló. Te jó ég.

-          Te mit csinálsz?

-          Valamivel le kell szedni.

-          De a felsőddel? Miért nem keresünk valami rongyot vagy…

-          Chinae! Most komolyan. Egy olyan házban akarsz rongyot keresni, ahol még a tömör fa is elégett?

Uh. Tényleg. Igaza van. Nem gondolkodtam. Csak a kövek és a vas maradt meg. A tető nem tudom milyen anyagból lehet, de annak semmi baja nincsen. Lehet a mennyezeten lévő kőréteg elzárta a tűz útját. Így maradt ép. Tae elkezdi levakarni a koromréteget a kövekről. Kissé nehezen jön le… és mivel a kő is kapott a tűzből elég rendesen, van, ami le se jön. De már többet lehet látni belőlük. Mikor Tae befejezi, egyből kiszúrok egyet. Nem különbözik nagyon a többitől. A felülete ugyanolyan érdes, mint a többi. De kicsivel nagyobb, és olyan, mintha meg lenne formázva. Egyből odamegyek és elkezdem húzni. Nem mozdul. Miért nem? Rosszul választottam volna? Tae odajön és ő is megpróbálja.

-          Nem értem. Pedig annyira különbözik a többitől.

-          Annyira vészesen nem, Chinae. De tény, hogy gyanús. Miért nem tudom kihúzni?

-          Biztos vagy benne hogy jól emlékszel a dolgokra?

-          Ezt hogy érted?

-          Kicsi voltál, rég volt. Talán rosszul emlékszel.

-          Nem hiszem. Szinte biztos vagyok benne, hogy így kell.

-          Szinte…

-          Mit csináljunk?

Egy ideig így állunk egymás mellett. Tanácstalanul azon gondolkodva, hogy lehetne kiszabadítani onnan azt a követ. Egy ötlettől vezérelve elkezdem a mellette lévőket befelé nyomogatni, hátha megmozdul az egyik.

-          Mit csinálsz?

-          Nem tudom. Csak próbálkozom hátha. Apud szerette az ilyeneket akkor biztos nem annyi az egész, hogy kihúzod és ott a széf.

Ahogy ezt kimondtam, az egyik kő, amihez épp hozzáértem benyomódott. Csodálkozva nézek. A nagyobb, kissé szabályosabb kő kiemelkedett a többi közül. Tae azonnal fogja és kihúzza a helyéről. Ledobja a követ és benéz a lyukon.

-          Ott van!

Benyúl a résen. Van akkor lyuk, hogy befér a két keze. Ahogy húzza ki a kezét, benne van egy széf. Valószínűleg acél lehet. Semmi baja. Az egyetlen tárgy ebben a házban, ami fényes és ép. Leteszi a földre.

-          Ez ilyen kicsi? Ebbe nem fér bele sok minden.

-          Chinae. A gazdagok világa nem olyan, mint amiben mi most élünk. Ott elég egy darab cetli és milliomos vagy.

Ez elég kioktató volt. Most valahogy nem úgy viselkedik, ahogy eddig. Mintha a fejébe szállt volna, hogy ő gazdag családból való. Nem tetszik ez nekem. Beüti a számokat és a széf kinyílik. Tae kivesz belőle egy kisebb csomagot. Mikor kinyitja akkor látom, hogy képek vannak benne. Tae gyorsan becsukja és félreteszi. Láthatóan felkavarja ez a dolog. Majd kivesz belőle egy levelet és egy dobozt. Kinyitja a levelet végig olvassa. Könnyek szöknek a szemébe.

-          Tae. Minden rendben?

-          Persze. Csak kicsit meghatott, amit apám írt a levélben. Nem lényeges. A lényeg a hátulján van. Azt írja, hogy ebben a dobozban van az eljegyzési gyűrűnk a kijelölt lánnyal. Meg ír egy nevet. Alá pedig egy négy jegyű számot. Ami a bankban lévő széf száma. Amit csak akkor engednek nekem kinyitni, ha megmutatom a házassági szerződést. Ami azt jelenti, hogy soha nem nyílik ki az a széf. Bocs apa.

Tae összegyűri a levelet és ledobja a földre. Mindent otthagyva feláll és elindul visszafele.

-          Tae!

Gyorsan összeszedem a cuccokat és elindulok utána. Kicsit nehezen, de utolérem.

-          Tae mi ütött beléd?

-          Az, hogy ez az egész egy nagy baromság! Miért kell a szüleimnek még a haláluk után is irányítani az életem?

-          Biztos fontos nekik, hogy jó jövőd legyen.

-          Ha az én jövőmmel foglalkoznának, csak odaadnák az örökséget és kész. Nem pedig belekényszeríteni egy ilyen hülyeségbe. Ki vesz el manapság kényszerből akárkit?

-          Miért ilyen fontos neked az a pénz? Te mondtad, hogy össze tudjuk szedni magunk is amink van. Mi ez a hirtelen változás?

-          Mert félek, hogy nem fogok tudni rendes jövőt biztosítani neked, Chinae! Félek, hogy nem leszek rá képes. És te szenvedni fogsz mellettem.

-          De Tae! Ha mellettem vagy, nekem mindegy hogy milyen körülmények között lakunk.

-          Pont ez a probléma!

-          Nem értelek.

-          Nem fogok tudni úgy nyugodtan aludni, hogy tudom, hogy neked sokkal jobb jövőd lehetne ha nem vagy mellettem. Szeretném, ha soha nem bánnád meg, hogy Jimin helyett engem választottál.

-          Hogy jön ide a megbánás? És Jimin? Össze vissza zagyválsz mindent, Tae. Nem vagy tiszta. Pihenj le és majd utána beszélünk erről.

-          Nem. Semmi baj nincs az agyammal se meg semmivel. Csak annyira szeretlek, hogy belehalnék, ha nem tudnék neked megadni mindent! Erről van szó. Ilyen nagy baj?

-          Jaj, Tae!

Odamegyek hozzá és megölelem. Az egész teste remeg. Ideges. Nem akarom, hogy ideges legyen. Megcsókolom. Imádom a csókjának ízét. Annyira puha és érzéki ajkai vannak még ilyenkor is. Kezdem úgy érezni, hogy beindulok. Pedig ez nem a megfelelő időzítés. A hely, az idő és az érzelmi állapotok sem kedvezőek. Miért gondolok én ilyenekre, miközben őt csókolom? Tae hirtelen megragadja a derekam és szorosan magához húz. Úgy simulunk egymásra, mint két mágnes. Közben egyre szenvedélyesebben csókol. Akkor nem csak én vagyok az, aki beindult itt, ezen a lehetetlen helyen? Tae hirtelen leválik a számról és szenvedélyes, vágytól égő szemét az enyémre emeli. Érzem, hogy elpirultam. Nem is kicsit vagyok zavarban. Alig tudom állni a tekintetét.

-          Chinae. Menjük fel a szobádba. Azt hiszem nem tudom tovább visszafogni magam.