Értékes szerelem 13.rész

                              Értékes szerelem

                                                                      XIII. fejezet

Kezdek magamhoz térni. Nem haltam meg? Pedig annyit küzdöttem… a semmiért. Szomorú vagyok ettől a ténytől. Gépek csipogását hallom. Kórházban lennék? Kinyitom a szemem. Valóban egy kórházi szobában vagyok. Csövek lógnak ki belőlem. A fene a mai orvostudományba! A halálból is visszahozzák az embert. Valami mozog mellettem. Elfordítom a fejem. Jimin ül karba tett kézzel az ágyam mellett. Mérgesen néz rám. Legalább megutált. Erre jó volt a próbálkozásom. Leveszem a tekintetem róla és a plafont bámulom. Érzem, hogy újra és újra megöl a tekintetével. Inkább maradtam volna az örök nyugalomban.

-          Ügyes vagy!

Szemrehányó és lenéző. Megérdemlem.

-          Miért csináltad?

-          Nem tudom.

-          Nem tudod? Oka van, amiért az ember meg akarja ölni magát.

-          Nem akartam megölni magam.

Jimin leveszi kezét a mellkasáról. Keresztbe tett lábait szétteszi és könyökét a térdére helyezi. Kezeit összekulcsolja ujjaival.

-          Akkor mi volt a célod?

-          Meg akartam szüntetni az embert, aki bánt titeket.

-          Cöh! Chinae, azt hittem ennél okosabb vagy.

-          Én is.

Hatásszünet. Egyikünk sem szólal meg egy darabig. Én még mindig a plafont bámulom, Jimin meg engem. Egy idő után elkezd hiányérzetem lenni. Gondolkodás nélkül teszem fel e kérdésem Jiminnek.

-          Tae hol van?

-          Dolgozik.

-          Te miért nem?

-          Holnap kezdek.

-          Értem.

-          Chinae?

-          Hmm?

-          Kit választanál, ha most kéne döntened.

Most mindenki azt várná tőlem, hogy azt mondjam: „nem tudom, Jimin. mindkettőtöket ugyanúgy szeretlek”. De nem tudom ezt mondani. Ha valaki találkozik a halállal, sok minden nyilvánvaló lesz számára. Nekem is lepergett életem filmje, és akkor láttam meg a lehetőségeimet és valódi érzéseimet. Csak akkor a legtöbb ember számára már késő. De én kaptam egy új lehetőséget… és ki is fogom használni. Tudom, mit akarok.

-          Tae.

Csönd. Azt vártam, hogy Jimin letört lesz vagy valami hasonlók. De nem. Hirtelen elfojtott nevetést hallok Jimin felől. Ránézek. Tényleg nevet.

-          Mitől lett ilyen jó kedved?

-          Semmi! Tae nagyon aggódott. Tudod mit mondott nekem?

-          Nem. De ha elmondod, tudni fogom.

-          Azt, hogy megígérte neked, hogy nem verseng velem. De megkért, hogy adjam fel. Engedjem meg, hogy együtt lehessetek. Nem akarja megszegni az ígéretét, de majdnem elveszített és úgy érezte, egy része meghal benne.

-          Értem. És? Meg tudod tenni?

-          Persze, hogy meg.

-          Ilyen könnyen?

-          Emlékszel, mit mondtam neked, amikor belementél a játszmába velem?

-          Mire gondolsz?

-          Azt mondtam, hogy megígérem, hogy össze fogsz jönni vele.

-          Igen…

Várjunk csak? Most esik le. Talán… Jimin csak megjátszotta volna ezt az egészet? Nem! Lehetetlen.

-          Jimin? Te… nem is vagy belém szerelmes?

-          Nem.

Azta! Teljesen elhitette még velem is, hogy szeret! Hogy volt képes… én meg majdnem megöltem magam??

-          De miért nem mondtad el nekem? Hagytad, hogy én is elhiggyem!

-          Ha elmondom, nem olyan hiteles. Hoseok tudta csak.

-          De ő bejött hozzám és azt mondta, hogy szerelmes vagy belém!

-          Igen, mert megkértem. Elmondtam neki mindent rólunk és megkértem, hogy segítsen. Sajnálom, hogy megint átvertelek. De ez így jöhetett csak létre.

-          Ez abszurd! Hogy te milyen köpönyegforgató vagy!

-          Inkább mondanám tehetségnek.

Mind a ketten nevetünk. Jobban vagyok. A kávézóba akarok menni, hogy Tae karjaiban lehessek.

-          Mikor engednek ki?

-          Azt mondták, ha felébredsz, megvizsgálnak és elengednek.

-          Akkor mire vársz! Szólj, hogy fent vagyok! Hagyjuk itt gyorsan ezt a helyet!

-          Értettem!

A kivizsgáláson mindent rendben találtak, úgyhogy elengedtek hamar. Legalább nem foglalom a helyet. Ezt mondta a nővér. Szánalmas, ami a kórházakban megy. De nemsoká látom Taet. Jiminnel egyfolytában csak beszélgetünk. Be nem áll a szánk egész út alatt. Lehet, hogy szert tettem még egy nagyszerű barátra. Jól áll neki a vezetés. Igazi férfinek tűnik. De ki kell hangsúlyoznom hogy csak tűnik. Annyira kis bohókás személyiség, hogy nehéz róla elképzelni, valaha is felnő.

-          Meg kell jegyeznem Chinae, hogy nagyon jól csókolsz! Hol tanultad?

-          Én? Ez csak természetes. Sehol. Te vagy a második fiú, akivel csókolóztam.

-          Tényleg?

-          Igen. Ez ennyire meglepő?

-          Nem. Csak úgy tűntél, mint aki már be van járatva.

-          Hé!

-          Bocsi. Magas labda.

Nevetünk. Egész végig csak nevettünk. Szívjuk egymás vérét. Imádom, hogy úgy sértegetjük egymást, hogy nem vesszük fel a másiktól. Leparkolunk a kávézó parkolójába. Elkezd hevesen verni a szívem. Izgulok. Látni akarom Taet. Elindulok. Jimin hátra marad. Visszafordulok.

-          Te nem jössz?

-          Nem.

-          Miért?

-          Azt hiszem, kezdtelek kicsit megkedvelni. Meg kell szoknom, hogy más karjaiban látlak. Örülök, hogy élsz, Chinae.

Jimin mosolyog. A tekintete viszont szomorú. Kezdett megkedvelni? Akkor miért mondta hogy nem szerelmes? Jimin… összeszorul a szívem, ahogy őt nézem. Kinyitja a kocsiajtót és beszáll az autóba. Beindítja a motort. Elindul a kocsival, de közben nem néz rám. Csak egyszer, és azt is a visszapillantóból. Akkor viszont már nem mosolyog. Leveszi a tekintetét rólam és elhajt az autóval. Pedig már meg voltam könnyebbülve, hogy nem bántom meg. Megszakad a szívem. Viszont elhatároztam magam. Megkaptam a második lehetőségem az élettől és nem szalasztom el. Határozottan fordulok sarkon és indulok meg a kávézóba. Tömve van. Megint. Megcsap a keserű kávé és az édes sütemények illatfelhője. A sok vendég között megpillantom azt a fiút, akiért minden porcikám odáig van. Észrevesznek a vendégek. Mindenki üdvözöl, kérdezgetik, hogy vagyok. Nem érdekelnek. Nem válaszolok senkinek. Tae is észrevesz. Kiszűröm a többi ember hangját és csak az ő szavaira figyelek.

-          Chinae! Felépültél?

Mélyen a szemébe nézek. Meg van illetődve. Mind a ketten mozdulatlanul állunk. Elindulok magabiztosan felé. Tae leteszi, ami a kezében van. Odaérek hozzá. Határozottan megfogom az arcát és magamhoz húzom. Megcsókolom. Tae két kezét a derekamra teszi és visszacsókol. Ez a legédesebb csók a világon. Úszom a mámorban. Hozzá simulok. Olyan szenvedélyesen csókoljuk egymást, hogy nekilököm a mellettünk lévő asztalnak. A vendégek tapsolnak, ujjonganak. Beleillene ez a jelenet egy igazi dorámába. Nem tudok betelni Taevel. Csókolni akarom! Még akarom! Nem érdekel, ki van itt és ki látja. Tae hirtelen elhúzódik, és a számra teszi jobb mutatóujját. Szenvedélyesen néz bele a szemembe. Imádom ezt a tekintetet. Kicsit megharapja a szája szélét. Az ajkaimat nézi, aztán visszatér a szememhez. Bal kezét, ami a derekamon nyugszik, ökölbe szorítja.

-          Hiányoztál.

Ez az egyik szó, ami ha elhagyja Tae ajkait, felrepít a fellegekbe.

-          Te is nekem.

Homlokát az enyémhez érinti. Jobb kezével gyengéden simítja végig a fejem. Eszméletlenül boldog vagyok. Soha nem éreztem még ilyen örömet és nyugalmat. Soha. Megtöröm a köztünk lévő intimitást. Bátorságot gyűjtök és megkérdezem, amit már olyan régóta akarok.

-          Munka után feljössz ma?

Meglepetten néz rám. Ez csak egy pár pillanatig tart. Tudja, mit akarok.

-          Nem, Chinae. Először szeretnélek elvinni egy igazi randira. Megengeded?

Meglepően nem lettem mérges. Sőt. Örülök, hogy ennyire nem akarja elsietni és romantikus akar lenni. Szerelmes vagyok. Őrülten.

-          Persze. Alig várom.

Nyomok egy gyors puszit a szájára, majd kiviharzok a kávézóból. Mosolygok, mintha muszáj lenne. Ma randira megyünk. Meglesz életem első olyan randija, amit még élvezni is fogok. Izgulok. Megtaláltam a boldogságom. Van egy nagyszerű főnököm, akinél azt a munkát csinálhatom, amire mindig is vágytam. Van egy igaz, jó barátom, Suga, aki mindig mellettem van. Van egy új barátom, Jimin, aki tudom, hogy szeret és mindig felvidít ha rossz kedvem van. És van egy fiúm, akire mindig is vágytam. Aki azért szeret, aki vagyok. Azt hiszem, révbe értem. Köszönöm, hogy ilyen életem lehet, és ilyen csodás emberekkel vagyok körül véve. Olyan emberré fogok válni, aki megérdemli ezeket. És azzal kezdem, hogy őszintén, önzetlenül fogom szeretni Taet. Miközben hazafelé tartok és ezeken jár az eszem, hirtelen ugrok egyet, a magasba emelem az öklöm az ég felé. Hatalmasat kiáltok. Azért, hogy mindenki lássa. Én I Chin Ae boldog vagyok. És élek.

Részletek Taehyung naplójából

„ Kedves Naplóm!

Úgy döntöttem, elköszönök tőled. Most érzem azt, hogy nincs szükségem már a támogatásodra. Magamtól is tudok végre dönteni. Meg tudok birkózni a gondjaimmal és érzéseimmel. Nagyon köszönöm ezt az elmúlt 10 évet, amit veled tölthettem. Nem volt és nem is lesz jobb barátom nálad. Hiányozni fogsz. Köszönöm, hogy mellettem voltál a szüleim halálánál és a szerelmi vagy társadalmi gondjaimnál. Legyél jó és erős. Én az leszek. Végre férfi lehetek. Remélem, még fogunk találkozni. A viszont látásra!

Mindig hű barátod: Taetae”