Para 0. rész

Para

0.rész

# Előzmények #

Sziasztok! Kim Taehyung vagyok végzős egyetemista, és elmesélem nektek a különös szerelmi életemet. Nos. A probléma ott kezdődik, hogy hát… két embert szeretek. Igen. Különös ez a szerelem. Igaz? Azt mondják, nem lehetsz szerelmes két emberbe. Felvilágosítalak titeket. Lehetsz. Az egyik emberben, akit szeretek, megvannak azok a tulajdonságok, amiket imádok. De hiányoznak belőle a többi tulajdonságok, amiket meg a másik illetőben imádok. Megpróbálhatnánk a két emberből egyet csinálni, de lehetetlen. Nagyon különböznek egymástól. Az is érdekes, hogy mind a két illető a szobatársam. Ugyanarra az egyetemre járunk. Hárman nagyon jól elvoltunk 2 évig, de amióta kiderült, hogy mindkettőt szeretem… nehéz felszabadulnom. Ja, a legfontosabbat elfelejtettem mondani. Mind a két illető… fiú.

Az egész úgy kezdődött, hogy bekerültem az egyetemre. Nagyon boldog voltam, hisz jó hírük van. Buli, buli, pia, buli és még több pia. Ez valóban így van. Csak azt felejtettem el, hogy az egyetemnek 2 kollégiuma van. Egy női és egy férfi. Pedig reménykedtem benne, hogy csajozhatok kicsit. Otthon népszerű voltam, csak úgy özönlöttek a nők. Itt viszont a fővárosban… elég sok helyes fiú mászkál. Szóval… még mindig kitűnök a tömegből, de nem annyira. Az egyetemen imádnak. Engem és a szobatársaimat. Hármunkat tartanak a leghelyesebb fiúknak az egész egyetemen. Ráadásul ez az egyetem meleg ágya az idolképzőnek. Mindig is szerettem volna idol lenni. Talán most sikerülhet. Szóval. Ott tartottam, hogy bekerültem ide. Adtak egy szobát a koliban. Azt hittem egyedül leszek. Erre késő este, amikor már nem lehetne közlekedni, beront valaki. Felkapcsolja a villanyt és hatalmas mosollyal bemutatkozik.

-          Szia! Jimin vagyok, mostantól a szobatársad.

Ránéztem az időre. Hajnali 1. Ki a franc ront be a szobába hajnali 1-kor? Úgy döntöttem, hogy figyelmen kívül hagyom. Fejemre húztam a takarót és szó nélkül visszafeküdtem. Nem érdekelte túlságosan. Hangosan becsukta az ajtót. Utána hangosan elkezdett kipakolni. Majd hangosan elkezdett telefonálni valami Mirjam vagy Minhyen vagy… gőzöm sincs kivel. Elég külföldi hangzása volt, úgyhogy a másodikat kizártam. Akkor nem is nagyon érdekelt. Végre letette a telefont. Azt hittem, nyugtom lesz. De nem. Elkezdett HANGOSAN horkolni. Végre lefeküdt aludni és horkolt. Megelégeltem. Lerántottam róla a takarót. Felriadt. Közöltem vele.

-          Ha még egyszer meghallom, hogy bármilyen idegesítő, hangos dolgot csinálsz az éjszaka közepén, kitekerem a nyakad. Érthető voltam?

Nem vártam választ. Ez amolyan költői kérdés volt. Visszaejtettem rá a takarót és lefeküdtem. Nem hallottam semmilyen zajt. Végre aludhatok. Másnap reggel én is bemutatkoztam. Elnézést kért a zajongásért. Közölte, hogy ő ilyen ember, szóval ha akarok, kér másik szobát. Mondtam neki, hogy nem kell. Akkor voltam a legnagyobb hülye. De nem tudhattam, hogy ez be fog következni. Hisz én mindig is a lányokat szerettem. Nem is értem. Nagyon jó összhangba kerültünk egy év alatt. A legjobb barátom lett és ez nagyon is tetszett. Hiába hangos, szeret szerepelni és sértődik meg könnyen. Betudtam annak, hogy ő Jimin. És ennyi. Nem várok választ rá hogy miért ilyen, vagy mit változtatnék meg rajta. Szeretem így, ahogy van. Egy évre rá jött egy új szobatársunk. Ő Jiminnel ellentétben csendesebb, kicsit visszahúzódóbb, de ugyanúgy karakteres egyéniség. Ő nappal jött és illedelmesen mutatkozott be.

-          Sziasztok! Jeon Jungkook vagyok. Örülök a találkozásnak.

Amint megláttam, egyből az jutott eszembe, hogy „de aranyos”. Hát tévedtem. Ez a pasi ugyanúgy vadállat, mint Jimin, vagy én. Tehát nagyon jól megvoltunk mi itt a kis világunkban. Ő is nagyon jó barátom lett. A bökkenő csak az, hogy ő egy évfolyammal lejjebb van mint én és Jimin, ezért csak a koliba találkozunk. Meg néha a folyósón látjuk egymást és intünk. De Jungkookot nem zavarja, hogy külön van tőlünk. Soha nem jött ide hozzánk, hogy „egyedül érzem magam, gondoltam idejövök”. Nem! Jungkook sem érzi magát egyedül, ahogy mi sem. Körbe rajongják a lányok és a fiúk. Igen. Van olyan fiú, aki példaképként tekint rá. Viszik a táskáját, vesznek neki kaját. Imád enni. Bármit teszel elé, ő megeszi. De vannak olyan fiúk… nos… akik… hogy is mondjam? Úgy legyeskednek körülötte, mint a lányok. Körülöttem is voltak, de elintéztem annyival, hogy: „Tünés innen! Utálom a melegeket!” Azóta nincs meleg rajongóm. Vagyis… nem merik felvállalni. De Jungkook nem ilyen típus. Ő kedvesebb és elnézőbb. Csak nem tűri, ha hozzá érnek. Jimin pedig… mindenkit imád, aki őt imádja. Szóval neki mindegy hogy melegek vagy sem. Próbáltunk már kapcsolatba lépni egy- egy lánnyal, de nem igazán ment. Mindenki olyan áhítattal néz ránk, mintha valami istenek lennénk. Hosszú még ez a hátralévő egy év is. Jiminnel már három éve barátok vagyunk, Jungkookal kettő. Minden nagyon jó volt. Tipikus álom sztori. Bekerülni az egyetemre, rajongók, bulik, csajok, pörgés, ajándékok, tánc, zene… minden, ami a jó élethez kell. De a bennem lassan megfogalmazó érzések… teljesen tönkre teszik az utolsó évemet. Mindig, amikor valamelyikük hozzám ér, beleborzongok. Teljes mértékben magukkal ragadnak az érzelmeim. Persze nem húzódom el, meg próbálok úgy viselkedni, mint régen, de kellemetlen számomra ez az egész. De még ha az egyiket szeretném… ez, hogy két emberbe vagyok szerelmes és mind a kettő fiú… legalább az egyik lenne lány. Tudnék dönteni. De így. A mai napig nem tudom, hogy kit válasszak. Elég perverz… és visszataszító. Mások szerint. Szerintem meg egy hatalmas trauma, amit nem tudom, hogy fogok átvészelni. Most külön órán vagyunk mind a hárman. Ilyenkor mindig csak agyalok. Egyfolytában gondolkodom, hogy melyikük érné meg jobban… na, jó nem. Ez egy kicsit… gerinctelen. „melyikük érné meg”. Ez úgy hangzott, mint egy befektetés, amitől azt várod, hogy megtérül és még hasznot is hoz. Inkább úgy fogalmaznék, hogy melyikük szeret jobban. Még csak most kezdtem el mélázgatni és máris vége az órának. Azt se tudom miről volt szó. Vége a napnak. Kezdődik a szokásos rutin. Leérek a kijárat lépcsőjéhez, Jimin és Jungkook már ott beszélgetnek és engem várnak. Az emberek legyeskednek körülöttük. Megjelenek. Meglátnak, mosolyognak, majd odaérek melléjük. Köszönök nekik és elindulunk a koli felé. A lányok a koliig kísérnek. A fiúk pedig a szobánkig… perverzek. Beérünk a szobába, bezárjuk az ajtót, mindenki ledől a saját ágyára és elmeséljük a napunkat. Kivel mi történt, kitől kapott ajándékot, ki próbálkozott be csókkal, kik verekedtek össze a szendvicsünkért… tisztára, mint az óvoda. Mióta tudom, hogy szeretem őket, csak nyűg ez a sok ember körülöttünk. Kevés intim időt és pillanatot tudok velük tölteni. Csak a koliszoba a mi kis világunk. És ahogy látom a két fiút egymás mellett az ágyon, velem szemben, még mindig nem tudom eldönteni. Jungkook vagy Jimin. Valyon melyikük szeretne engem viszont? Jó kérdés. Igaz? Na, ennyit tudtam mesélni nektek. Itt véget ért a történetem. Vagyis a múlt. Mindenképpen kövessétek, mi történik, mert itt aztán zajlik az élet. Főleg ha két olyan nagyszerű és bolond ember társaságában vagy, mint a két szerelmem. Jimin és Jungkook.