Értékes
szerelem
XVI.
fejezet
Hogy mit érzek most? Nem tudnám szavakba önteni. A legjobban
úgy tudnám kifejezni, hogy még soha nem voltam ilyen rosszul. Teljesen
megsemmisültem ebben a pár percben. Itt van mellettem Tae az autóban. Az arcunk
pár milliméterre egymástól, fogja a kezem. Tekintete határozott, de kicsit
zavaros. Alattunk búg az autó motorja. Én lennék Tae sorsa? Épp most hoztam el
arra a helyre, ahol élete legszörnyűbb napját töltötte. Apró darabokra törtem össze.
Egy pillanat alatt. Ehhez úgy látszik nagyon értek. Nem tudok neki válaszolni.
El akarom vinni innen. Nem szeretném, hogy arra az iszonyatos napra emlékezzen.
Leveszem róla a tekintetem. Nem tudom állni tovább az övét. Szégyellem magam.
Nagyon is. Elhúzom a kezem az övétől és az ölembe teszem. Csak nézek magam elé.
Mit csináljak?
-
Chinae.
Nem nézek rá. Nem tudok. Nem vagyok méltó arra, hogy ennek
az embernek a szemébe nézzek. Én sem értem, miért érzem magam ennyire rosszul
tőle. Emlékszem rá, hogy néha játszottunk együtt régen. Nem tudtuk egymás
nevét. Soha nem mutatkoztunk be. Csak amikor Tae szülei épp nem figyeltek, ő
kiszökött hozzám és játszottunk. Aztán egy nap anya azt mondta, hogy nem
beszélhetek többet a szomszéd kisfiúval. Mikor rákérdeztem, hogy miért, csak
annyit mondott „Mert a szülei nem örülnének neki.” Ennyivel le volt zárva.
Szófogadó voltam, ezért betartottam, amit anyu kért. Soha nem ellenkeztem
velük. Tae még párszor odajött a kerítéshez. Ott várt rám. Én meg az ablakból
néztem, ahogy órákon keresztül csak ül és vár. Majd mielőtt az anyukája
megérkezett volna, visszament a házukba. A napok teltével sem tágított. Mindig
ugyanakkor odajött a kerítéshez és várt, majd elment. Ez így ment egy ideig.
Aztán Tae soha többé nem jött oda a kerítéshez. Hiányzott. Most már tudom,
miért nem találkozhattam vele. Mert nem egy társadalmi réteghez tartozunk. Az ő
szülei gazdagok voltak. Gazdag család lányát akarták a fiúknak. És nem egy
ilyen senkit, aki örökségből szerzett ilyen birtokot.
-
Chinae nézz rám.
Még mindig nem megy, hogy ránézzek. Miért van az, hogy ha
szerelmes vagyok, soha nem a saját rétegemből választok? Mindig a felsőbb
osztályt találom meg… De ha Tae szülei gazdagok voltak… akkor Taenek miért
nincs pénze? És miért egy olyan lakásban élt? Csak hagytak rá valami vagyont.
-
Chinae! Kérlek! Ne büntess azzal, hogy nem
szólsz hozzám. Ne haragudj, hogy így viselkedtem. Csak…
Mi? Még ő kér tőlem bocsánatot? Épp azon vagyok hogy magamat
ostorozom ő meg szabadkozik a viselkedéséért? Ki az aki ilyen helyzetben ne
viselkedne így? Ráadásul Tae nagyon jól kezelte a helyzetet. Nem tudom
elviselni hogy helyettem ő kér bocsánatot. Érzem, hogy könnyek gyűlnek össze a
szememben. Ránézek Taere. Nem tűnik úgy, mint aki hatalmas sokkot kapott volna.
De mikor meglátja a könnyeket a szememben, azonnal magához húz és teljes
erejével ölel. Erre a gesztusra még inkább elkezdek könnyezni és csak azt
veszem észre hogy sírok.
-
Sajnálom, Tae! Nem tudtam. Ha tudtam volna, nem
hozlak el ide. Tényleg sajnálom. Sajnálom, Tae! Sajnálom…
-
Jól van, ne sírj! Kérlek. Legyél erős, ahogy
eddig. Én sem sírok. És látod, hogy már jól vagyok. Anyudék már várnak. Késő is
van. Induljunk vissza a birtok fele. Jó?
Abbahagyom a sírást. Szipogok még egy kicsit. Homályosan
látok. Így nem fogok tudni vezetni. Tae illata nem változott. Olcsó parfüm és
vaníliaszappan illat. Ez mindig megnyugtat.
-
Tae. Vezetnél, ha megkérlek?
-
Persze.
Ahogy kiszállok az autóból, érzem, hogy gyengék a lábaim.
Zsibbadok mindenhol. Ez a kellemetlen érzés teljesen átvette az uralmat a
testem felett. Beülök az anyósülésre, Tae a volán mögé. Nyugodt. Nem remeg.
Tekintete sem mutat semmi zavarodottságot már. Rutinosan fordul meg és vezet a
birtok fele. Miközben vezet, egyfolytában figyel. Biztos aggódik. Nem szabad
ennyire elhagynom magam. Csak rosszat
teszek vele. Még egy ok, amiért Tae rosszul érzi magát. Össze kell szednem
magam, hogy könnyebb legyen neki. Odaérünk a kapuhoz, ami automatikusan
kinyílik. Közben érzem a szomszédos, kihalt birtok felől azt a nyomasztó aurát.
Borzasztó. Régen nem zavart. Így viszont hogy tudom a történetet… félelmetes és
frusztráló. Megkerüljük a szökőkutat és beállunk a bejárat elé. Tae leállítja a
motort.
-
Készen állsz?
Ránézek és elmosolyodom.
-
Igen.
Tae kikapcsolja az övet. Gyors mozdulattal idehajol hozzám
és szenvedélyesen megcsókol. Megint olyan, mintha fel tudna falni a
tekintetével. Elvarázsol ez a nézése. Ilyenkor olyan a kisugárzása, amilyet még
életemben nem tapasztaltam. Annyit tudok rá mondani, hogy A FÉRFI. Csók után
lassan elhúzódik. Elmosolyodik és csak ennyit mond, mielőtt a szüleim
kirontanának az ajtón.
-
Most már én is.
-
Chinae!
-
Chinae, életem, hát megérkeztél!
A szüleim hatalmas mosollyal és őszinte, tömény szeretettel
futnak oda hozzám. Szó szerint futnak. Kis csöpp édesanyám pipiskedve nyúl az
arcomhoz, hogy puszit nyomjon rá. Még le is kell hajolnom hozzá, hogy elérjen.
Apa anya mögött áll. Ő is boldog, mosolyog, de fél szemmel Taet méregeti. Látom
a szemén, hogy nem tetszik neki a vendégem. De ha én azt mondom, hogy maradjon,
akkor maradni fog. Odamegyek apához.
-
Szia apa. Hiányoztál!
-
Szia életem! Te is nekünk, nagyon!
Apa erősen átölel. Magasabb, mint én. Arcomat belenyomom a
mellkasába. Még mindig apa illata van. Imádom az illatát. Biztonságot nyújt.
Kibontakozom az ölelésből.
-
Apa, anya! Ő itt Kim Taehyung, a barátom.
Miközben bemutatom a szüleimnek, odamegyek Taehez és
átkarolom a kezét. Erősen szorítja meg az enyémet. Izgul, vagy fél. Nem tudom.
Csak azt, hogy biztosan ideges. Apa megindul felénk. Lassan, komótosan. Közben
tetőtől talpig végigméri Taet. Mikor ideér hozzánk, ellentmondást nem tűrő
tekintetét belefúrja az övébe. Tae állja a tekintetet és ő nyújt kezet először.
Mivel mind a ketten éltek külföldön, a kézfogáshoz már hozzászoktak. Gondolom
apának tetszett a gesztus, mert elfogadta és szorítás nélkül rázott kezet a két
férfi, akik számomra a legfontosabbak.
-
Kim Taehyung vagyok. Örülök, hogy megismerhetem.
-
I DanGong. Úgyszint.
Feszült kissé a hangulat. Nem tudom, mit csináljak, hogy
jobb legyen. Anya hirtelen felnevet, és nagy lendülettel indul meg felénk.
Hatalmas mosollyal és szeretettel nézi Taet. Mikor ő is ideér, megöleli és nyom
két puszit az arcára. Amerikai szokás a sok pusziszkodás. Én soha nem
szerettem. Anya odáig van érte. Ez viszont Taet is meglepi. De láthatóan örül,
hogy valaki melegséggel fogadja.
-
Úgy örülök, hogy Chinae elhozta a barátját! Igaz
Dangong?
Apa nem szól. Csak Tae mozdulatait lesi.
-
Chinae drágám! Miért nem mondtad hogy van
barátod?
-
Hát, anya. Az igazság az, hogy csak tegnap
jöttünk össze. Szóval még korai is hogy elhoztam. Remélem nem probléma.
-
Nem, dehogy is! Gyertek beljebb. Nagyon hideg
van. Dangong! Te meg ne nézd annyira azt a szerencsétlen fiút! Megijeszted!
Bemegyünk a nappaliba. Rég voltam itt. Emlékszem, hogy a
mellettünk lévő lépcsőről néztem le Taehyungra, aki az ajtóban állt. Tae kissé
feszült. Érzem a készfogásán. Remélem minden rendben lesz. Leülünk, és várjuk,
hogy a szobalány hozza a teánkat. A hangulat beszélgetés közben oldódik, de apa
nagyon nyugtalan. Nem tetszik ez így. Nagyon ritkán szólal meg. De megpróbálom
elterelni erről a figyelmem. Mikor már legalább 2 órája beszélgetünk, apa
egyszer csak felhozza azt, amit nem kellett volna.
-
Taehyung!
-
Igen?
-
Miért pont a mi lányunkkal jöttél össze?
-
Nem értem miért kérdez ilyet. Azért mert
szeretem.
-
Értem. Mióta tudod, hogy ő a régi szomszéd
kislány?
-
Csak most tudtam meg, ahogy elhagytuk az erdőt.
Nem értem, miért hozza ezt fel.
-
Azért, Taehyung, mert apád nem véletlenül nem
akarta, hogy találkozzatok.
-
Igen, csakhogy ők már nem élnek. Innentől kezdve
nem tudnak beleszólni az életembe.
-
De igen. Tudnak.
-
Ezt nem értem, apa. Miről beszélsz Taehyungnak?
-
Arról, hogy Taehyungnak ki van jelölve már a
felesége a születése óta.
Teljesen megállt köztünk a levegő. Már ki van választva?
Tudom, hogy a gazdagoknál ez fontos de arra nem gondoltam, hogy már ilyen
fiatalon eldöntik. De ha már el van döntve az azt jelenti…
-
Apa? Ez akkor azt jelenti, hogy Tae már
valakinek a vőlegénye?
-
Pontosan ezt jelenti. És azért szólok, mert már
nem egyszer jártak itt keresni téged, Taehyung. Nem vehetted át az örökséged,
igaz?
-
Igen. Amikor át akartam venni, közölték, hogy
ezek feltételekhez vannak kötve. És hogy van egy végrendelet, amit apám írt és
adott oda az ügyvédjének. El kellett volna menjek oda. De nekem nem kellett a
pénz se semmi. Az autót azt a 18. születésnapomra megkaptam és ennyi. De jobb
is ez így.
-
Nem gondolod, hogy a szüleid nem ezt szeretnék?
Nem véletlenül írták meg a végrendeletet.
-
Nem tudom, mit akartak ezzel, de nem is érdekel.
Nem fogok elvenni egy olyan lányt akit ők választottak ki nekem. Én Chinaet
szeretem és őt fogom elvenni. Pénzt meg majd teremtek magamnak. Nem a szüleim
vagyonából fogok eljutni az álmaimig. Chinae és én együtt fogjuk megteremteni a
közös életünket. Igaz, Chinae?
Amiket Tae most mondott, teljesen megérintette a szívem.
Örülök neki, hogy a pénz és kényszerházasság helyett engem választ. És én is
úgy gondolom, hogy együtt fogjuk megteremteni a saját körülményeinket.
Belegondolok, és hevesen kezd verni a szívem. Tae és én együtt, a közös
lakásunkban. Boldog vagyok ettől a gondolattól.
-
Igen, Tae. Biztosan így lesz.
Tae és én hosszasan nézünk egymás szemébe. Tae megfogja a
kezem, és az ölébe teszi. Majd apára néz.
-
Uram! Szeretném az engedélyét kérni, hogy Chinae
és én együtt kezdhessünk neki az életnek. Szeretném tudni, hogy támogat minket.
-
Nem. Nem adom az áldásom és nem támogatlak
titeket.
-
Apa!
-
De ha a kislányomnak ez kell, akkor legyen. De
Taehyung.
-
Igen?
-
Ne hidd, hogy el tudod hagyni a múltad. Te Kim
Taehyung vagy. Kim Joung Woo és Kim Lee Nee fia. A múltad meg fog találni. És
én nem hagyom, hogy akkor Chinae ott legyen melletted.
Ezzel apa feláll és elvonul. Anya kétségbeesetten kiabál
utána. Szavai süket fülekre találtak. Anya sűrű elnézést kérve feláll, és
sietősen kapkodja kis lábait, hogy utolérje szikár, nem rég még katona
édesapámat. Taehyung meredten néz maga elé. Én nem tudom mihez kezdjek. Nem
hagyom el Taet és mindig mellette leszek. Még akkor is, ha a múltja, amit oly
annyira el akar felejteni utoléri. És teljes mértékben megsemmisíti. Én, I Chin
Ae nem hagyom, hogy Taet ismét elnyelje a gazdag világ. Az a világ, ahol anno a
szüleivel élt boldogan. Abban a világban a szülei védték meg őt a haláluk előtt.
Most én foglak megvédeni, Tae. Minden áron. Odahajolok Taehez és szenvedélyesen
megcsókolom. Időbe telik, míg Tae felfogja a történést és viszonozza a csókot.
Elválok édes ajkaitól.
-
Nem hagylak magadra Tae! Veled maradok. Mindig.
Tae nem mond semmit. Magához húz és szorosan ölel. Egy idő
után érzem, hogy rázkódik Tae mellkasa és szipog. Sír. Most viszont nem én
ríkattam meg. Még szorosabban ölelem. Így telik el az éjszaka nagy része. Nem
mentünk fel aludni. Tae az ölemben szuszog, én pedig érzem, hogy csukódik le a
szemem. Megvédelek, Tae…meg foglak védeni. És hirtelen elsötétül a világ.
Elalszom én is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése