Értékes szerelem 19.rész VÉGE

                              Értékes szerelem 

                                                                 XIX. fejezet

                                                                     VÉGE

Mindketten megriadtunk apa hangját hallva. Hallom a lépteit a folyósón. Nem tudom, mit akarhat tőlünk. Mi volt ez a sürgető, komoly hangnem? Taevel egymást nézzük. Az ő tekintetében is látom azt a nagy kérdőjelet, ami az én szemem előtt is lebeg. Egy ideje ülünk így, szótlanul.

-          Chinae. Tudod, mit akarhat az apád?

-          Nem, Tae. Fogalmam sincs. De nagyon fura volt. Lehet el kellene indulnunk. Essünk túl rajta.

-          Menjünk.

Elindulunk a nappali felé. Zakatol a szívem. Nem tudom, mi az, amiért apa ilyen lett. Még azt se tudom eldönteni, hogy mérges vagy sem. Miközben Taeval sétálunk, annyit érzek, hogy megragadja a kezem és szorosan fonja össze ujjainkat. Ránézek. Megint elővette a férfias viselkedését. Arckifejezése azt sugallja, hogy bármi történik, ő megvéd. Imádom, hogy gyengéd, érzékeny. De ha helyzet van, tud férfiként viselkedni. Szerintem ilyen egy igazi férfi. Leérünk a nappaliba. Anya és apa a kanapén ülnek. Tae és én kézen fogva helyet foglalunk velük szemben a két fotelban. Amit megpillantok az asztalon, teljesen összezavar. A fényképekkel teli csomag, a levél Tae apjától és a doboz a gyűrűkkel. Még hevesebben ver a szívem. Kicsit elkezdek remegni. Megszorítom Tae kezét. Nem nézek rá. Nem tudom levenni az asztalon heverő dolgokról a szemem. Apa töri meg a kínos csöndet.

-          Gyerekek. Most hallgassatok meg figyelmesen, mert nem mondom el még egyszer.

Tae és én kiszállunk az autóból. Letelt a három nap. Holnap mind a ketten megyünk dolgozni. Tae nagyon fáradt. Ő vezetett hazáig. Ahogy bemegyünk a lakásba, belém hasít a felismerés. Rendetlenség van. Tae cuccai a nappali kellős közepén hevernek. Nem sok, de éppen elég ahhoz, hogy a kupleráj érzését keltse. Annyira siettem anyáékhoz, hogy a cuccaim szanaszét hevernek. A szekrényajtók egy része tárva nyitva maradt. Bemegyek a szobába. Ruhák szétdobálva, még beágyazva sincs. A fürdőt meg se merem nézni. Biztos tele van hajjal, a hajkefe és fogkefe nincs elrakva… legalábbis nem emlékszem rá hogy elraktam volna… muszáj leszek rendet csinálni…

-          Chinae!

Tae hangja a konyhából jön. Kimegyek a szobából. Tae az orrát befogva áll a tűzhely mellett.

-          Mi az?

-          Ez azt hiszem megromlott.

-          Te jó ég! Elfelejtettem betenni a hűtőbe! Aish komolyan!

Lehuppanok a kanapéra. Arcomat a kezembe temetem.

-          Hogy lehetek ilyen figyelmetlen! Mikor eljöttem ez fel se tűnt.

-          Vagy csak nem érdekelt.

Felnézek a hang irányába. Tae felém tart és leül mellém. Kezét végigsimítja a combomon.

-          Ne aggódj, holnap mindent rendbe teszünk, ha haza értünk.

Nekidőlök. Bal karját átteszi a vállamon és magához húz. Nyom egy csókot a homlokomra. Kezdek álmos lenni. Olyan megnyugtató vele lenni.

-          A kaját még kiöntöm. Meg a fürdőt megcsinálom.

-          Nem kell. Hagyd csak rám.

-          Ez az én dolgom, Tae.

-          Most már az enyém is. Nemsokára házasok leszünk.

Felnézek rá. Olyan nehéznek érzem magam. Fejemet a nyakához túrom. Mélyen szívom be ezt az ismert, imádott illatot. Olcsó parfüm és vanília szappan. Eszembe jut egy hülye kérdés. Gondolkodás nélkül teszem fel.

-          Ugye a szappant is elhoztad?

-          Szappant?

-          Amivel fürdesz.

-          Ja, azt? Persze. Mi ez a kérdés?

-          Semmi. Csak… ne cseréld le jó?

Tae érthetetlenül néz. Tudom, hogy össze vissza beszélek a fáradtságtól. Elmosolyodik.

-          Nem fogom.

Ez az utolsó, amire emlékszem. Utána elnyomott az álom. Reggel, mikor felébrednem, nem találtam Taet mellettem. Kikászálódtam az ágyból. Valószínűleg Tae hozott be a szobába. Most a nyitott szekrényajtóm előtt állok csodálkozva. A ruháim, amik szanaszét hevertek, most behajtogatva, vagy sorban felakasztva vannak szép rendben. A szekrényemben. Tae elpakolta őket. Pedig mondtam, hogy megcsinálom. Kimegyek a nappaliba. Most különös gondolatok árasztják el az elmémet. Például az, hogy imádom a lakásom. Ahogy bejövünk az ajtón, egy nagy ablak van velünk szemben. A teljes fal egy ablak, amibe be van építve egy kijárat az erkélyre. Baloldalon van a konyha, ami amerikai stílusú. Csak a pult választja el a nappalitól. Jobb oldalon, a bejáratnál van a fogas és egy cipős szekrény. Az előszoba és a nappali szintén egyben van. Azonban a nappali egy emelvényen van, így lehet látni az előszoba és a nappali határát. A jobb oldalon a cipős szekrény után kicsivel egy ajtó van. Az a fürdőszoba, mellette pedig a wc. A hálószoba ajtaja messzebb esik a wc-től. Szinte a jobb fal és a nagy ablak sarkánál van. A hálószobaajtóval szemben pedig a nagy tv van. Szeretem ezt az elrendezést. És így, hogy most Tae is itt lakik, sokkal otthonosabb. Hirtelen megcsap a tojás és pirítós illata. Tae a konyhában serénykedik. Feltűnik, hogy szokatlanul rend van. Odamegyek a pulthoz és leülök a bárszékre. Támlás. Így kényelmesebb. Tae nem vesz észre. Serénykedik.

-          Jó reggelt!

Tae ijedten fordul meg.

-          Jó reggelt! Felébredtél?

-          Fel. Elpakoltál?

-          Igen. Meg akartam csinálni mielőtt felkelsz. A cuccaimat megpróbáltam úgy eltenni, hogy ne zavarjanak téged.

-          Miért zavarnának? Te is itt laksz. Normális hogy itt vannak a cuccaid.

-          Igen tudom. Csak… még új. Nem laktam apámék óta senkivel együtt.

Csak mosolygok. Jó érzés végre nem egyedül felkelni ebben a gyönyörű lakásban. Tae elém teszi az ételt. Nagyon finom illata van. Megköszönöm neki és elkezdek enni. Meglepő, de nagyon finom. Elkezdem gyorsabban enni. Észreveszem, hogy Tae mosolyogva néz rám. Megállok, a villa még a számban. Lassan, óvatosan veszem ki a számból. Közben egész végig őt nézem. Még az étel a számban van de nem bírom ki hogy ne kérdezzem meg.

-          Mi az?

-          Semmi. Ízlik?

-          Igen.

Lenyelem a falatot. Iszom rá egy kis narancslevet.

-          Nagyon finom. Köszönöm.

-          Ahogy elnézem neked sem sűrűn csináltak reggelit. Nincs deja vu érzésed?

-          De. Talán.

Emlékszem, mikor Tae ugyanígy ette az én rántottámat reggel. Akkor mondta el hogy senki nem csinált neki még reggelit 10 éves kora óta. Lelki társak? Valószínűleg igen. Csak a körülményeink mások. Én azért nem kaptam még senkitől, mert túl magabiztos voltam és lenéztem mindenkit. Tae viszont pont az ellenkezője volt. Csendes volt és mindenkit feljebbvalónak gondolt. Egyikünknek sem volt senkje. Vicces a sors. Összehozott minket hogy megváltoztassuk egymást. Életem legjobb döntése volt elfogadni Tae iránt érzett szerelmemet. Soha nem fogom megbánni.

-          Mikor megyünk gyűrűt nézni?

-          Gyűrűt? Már most?

-          Chinae! Rád vártam egész életemben. És nem foglak elengedni. Magamhoz akarlak láncolni.

Miközben ezt a mondatot mondja, közel hajol hozzám a pulton keresztül. Szenvedélyesen néz rám, amitől paprikavörös leszek mindig. Ez most sincs másképp. Megfogja a kezem, amiben a villa van. Odavezeti a szájához és bekapja a falat rántottát. Tör egy kicsit a kenyérből, azt a másik kezembe teszi és szintén a szájához vezeti. Ahogy bekapja, szája érinti az ujjaim hegyét. Libabőrös vagyok. Csak ennyitől. Eszembe jut a tegnapi nap, és egyből zavarba jövök. Megpróbálom terelni a témát.

-          Azért apu jól ránk ijesztett ugye?

Közben kezemet kiszabadítom az övéből és rákönyökölök, mintha szükségem volna rá. Tae észreveszi a hirtelen témaváltást és mindent tudóan elmosolyodik. Leül velem szemben a másik bárszékre.

-          Igen. Azonban azt hazudni, hogy rokonoknál voltak… gyerekes tőlük nem?

-          Szerintem csak nem akartak téged ezzel addig felkavarni, amíg nem tudnak mindent biztosan. És különben is. Ha nem így alakultak volna a dolgok most menekültek lennénk.

-          Miért is?

-          Apa nem hagyna élni.

-          Azt mondjuk el tudom képzelni.

-          Viszont nem ismerős neked ez a név, Tae?

-          Melyik?

-          Park Shin Hye…

-          Nem igazán.

-          Nekem valahonnan dereng, de nem tudom, hogy honnan.

-          Én azért sajnálom szegény lányt. Ilyen fiatalon meghalni… ráadásul nem is akart velem összeházasodni, mert megszökött a szerelmével Szöulba.

-          Igen, Tae. Én is sajnálom. Tényleg kegyetlen ez a kényszerházasság…

Hirtelen belém hasít a felismerés. Park Shin Hye! Szöulba szökött! Hoseok! Ne! Nem hiszem el. Valószínűleg látványos lehetek, mert Tae egyből megfeszül és aggódva néz rám.

-          Chinae minden rendben?

-          Nem. Nincs rendben. Tudom honnan ismerős az a név.

-          Honnan?

-          Hoseok megszöktetett egy lányt, hogy együtt éljenek itt, Szöulban. És meghalt fiatalon ezért Hoseok teljesen összetört. Tae! Az a lány, akivel ő megszökött, ő volt neked kijelölve, mint menyasszony!

-          Ne…

-          De.

Tae ugyanúgy lesokkolódott, mint én. Megértem. Nem könnyű egy ilyen információt feldolgozni. Nekem is nehezen megy.

-          Tae. Erről a kényszerházasság meg hasonló dolgokról egy szót se senkinek. Nem akarok ebből semmi botrányt.

-          Miért lenne ebből botrány?

-          Mert Hoseok imádta azt a lányt, és lenne egy ember, akin levezetheti ezt a bánatot. Velem is ezt tette, mert hasonlítok rá.

-          Hasonlítasz rá?

-          Igen. Jimin mondta… ő mesélt nekem erről.

-          Jól van. Amúgy se akartam őket egyelőre beavatni. De ha majd elmesélem nekik, akkor nem említem ezt a nevet.

-          Köszönöm.

Megreggeliztünk, elkészültünk és most a melóhelyen vagyunk. Meglepődtek a többiek, hogy együtt jöttünk be. Jó érzés három nap után megint látni őket. Nagy örömmel fogad minket mindenki. Elmeséltük nekik, hogy miért lakunk együtt, a találkozást a szüleimmel. A Tae szüleivel kapcsolatos dolgokat kihagytuk. És végül bejelentjük a nagy hírt.

-          Öhm fiúk. Nagy hírünk van.

-          Na, mondjátok.

-          Elveszem Chinaet.

Nagy ujjongás, ölelgetés, mindenki mindenkit. Csak Jimin tűnik… olyan mintha formalitásból tenné ezt az egészet. Rosszul esik így látni. Nem akarom, hogy szomorú legyen miattam. Munka után még nem mentünk haza. Hoseok hozott egy pezsgőt, hogy megünnepeljük a nagy hírt.

-          Én fáradt vagyok és holnap is jövök. Hazamegyek. Érezzétek jól magatokat.

-          Jimin! Hová mész? Ne menj még. Nem is koccintottunk!

-          Sajnálom, Hoseok, de nem megy.

A két fiú összenéz. Hoseoknak mintha összeszorulna a szíve. Tudom, mert nekem is. Nem hagyom…

-          Jimin. Beszéljünk mielőtt haza mész.

-          Miről akarsz beszélni, Chinae?

-          Gyere.

Megfogom a karját és kivezetem az ajtón. Pár méterrel a bejárattól megállok, és szembe fordulok vele. Jimin szemei szomorúak és elveszettek.

-          Jimin! Kérlek, ne csináld! Nagyon fontos vagy Tae és az én számomra is. Nem akarom, hogy szenvedj.

-          Sajnálom, Chinae, de nem tudlak elfelejteni. Olyan, mintha belevésődtél volna a fejembe. Mindenhol téged látlak, a te hangodat hallom és a te illatodat érzem. Ti is fontosak vagytok nekem. Ezért nem szeretném, hogy teher legyen számotokra az én nyomorom.

-          Jimin…

-          Nem, Chinae. Amíg nem felejtelek el teljesen, nem szeretnék a munkán kívül találkozni veletek.

-          Na, ide figyelj! A legkönnyebben úgy felejtesz el, ha minden nap látsz. Megszokod a közelségem, utána már észre sem veszed, de nem leszel belém szerelmes. És különben is. Egy ilyen nő miatt vagy a béka segge alatt? Nézz már rám.

-          Nézlek.

-          És? Mit látsz?

-          Egy boldog, csinos nőt.

-          Nem. Te egy olyan embert látsz, aki ezért vált ilyenné, mert ismeri Taet. Ha nem vele lennék, nem ilyen lennék, és nem kedvelnél.

-          Na, ez érdekes. Miért milyen voltál?

-          Önző, hazug, sikerorientált, makacs. A saját világomban éltem. Mindenkit lenéztem. Téged is lenéztelek volna akkor. De mivel már ismertem Taet, ezek a tulajdonságaim lassacskán halványulni kezdtek és most már teljesen eltűntek. Nem szeretnél, ha akkor megismertél volna.

-          Lefeküdtél vele?

-          Tessék?

-          Jól hallottad.

-          Hogy jön ez ide?

-          Gyengédebb vagy. És ezt egy pasi kiszúrja, ha a nő már nem szűz.

Teljesen elpirultam, érzem. Jajj, mit csináljak. Épp próbálom rendbe hozni a dolgokat, erre így reagálok egy ilyen mondatára. Annyira nyílt.

-          Jó, Chinae. Legyen. Nem fogok menekülni. De nem palástolom, hogy szeretlek. És úgy is fogok viselkedni, ahogy nekem tetszik. Egészen addig, amíg teljesen el nem múlnak az érzelmeim. Mit szólsz ehhez?

-          Kompromisszum?

-          Az.

-          Legyen.

-          Taet nem akarod megkérdezni?

-          Nem. Tudja, hogy már magához láncolt.

Visszamentünk, és ünnepeltünk. Mindenki jól szórakozott, még Jimin is. Főleg, hogy ölelgetett meg hasonlók. Tae kicsit idegesnek tűnt, de pont ez volt a lényeg. Kaparjon. Érezze, hogy az a lánc nem örök. De tudja, hogy már teljesen az övé vagyok. És ha le is hullik a lánc, én hűségesen maradok az oldalán. Mert szeretem.