Értékes szerelem 18.rész

                               Értékes szerelem

                                                                     XVIII.fejezet

                                                                             (+ 18)

Tae és én szorosan egymás mellet sétálunk vissza a birtokunkra. A zavarba ejtő kijelentése után nem tudtam megszólalni. Elmosolyodott, megfogta a karom és csak annyit mondott: „Gyere”. Azóta nem szóltunk egymáshoz. Teljes görcsben van a gyomrom. Tae azt mondta, nem tud tovább várni. Akkor ez azt jelenti, hogy eddig csak arra várt, hogy én készen álljak rá? De én nem érzem úgy, hogy készen állok rá. Sőt. Nagyon izgulok. Nem azt mondom, hogy nem akarom, csak… mi van, ha nem lesz jó és ott hagy? Vagy nekem nem lesz jó és csalódok? Nem! Milyen hülye gondolatok ezek. Régen nem aggódtam volna más véleménye miatt. Most meg attól félek, hogy Tae nem fogja élvezni az együttlétet? Mi ütött belém? Ráadásul mikor volt olyan, hogy nem tudok, vagy nem merek megszólalni? Tae előtt ezek nem okoztak gondot. Azóta vagyok ilyen gyenge, mióta ismerem őt. Miért van az, hogy egy ember képes teljes mértékben megváltoztatni olyan tulajdonságokat, amik már 20 éve belém ivódtak? Miért van az, hogy ránézek Taera és elgyengülök? Miért van az, ha hozzám ér azt akarom, hogy többet csináljon? Miért érzem azt, hogy érte fel tudnám adni az életem? És miért gondolom azt, hogy ez normális? Nem tudok kiigazodni magamon. Úgy érzem, hogy nem vagyok már a régi Chinae. Azok a gondolatok és érzések, amik anno uralkodtak rajtam, már nincsenek. Mintha álom lett volna, hogy valaha éreztem valamit Hoseok iránt. Mintha a régi életem nem is az enyém lett volna. Úgy érzem, hogy ez jó változás. Van végre célom. Tudom, ki vagyok. Tudom, mit akarok. Taet! Felemelő érzés szeretni és szeretve lenni. Felér 100 dicsérettel a munkahelyemen. A sikerorientált gondolkodás elveszi az apró örömöket, amiket észre sem vesz az ember. Nem adnám fel a mostani énemet a régi Chinaeért. A régi én mindenáron el akarta veszíteni a szüzességét. A mostani én viszont tiltakozik. Nagyon is! Hirtelen megtorpanok. Tae is megáll, majd rám néz. Már a ház falánál járunk. Ott, ahol Tae a kerítés túloldalán várt rám évekkel ezelőtt. Ő várt rám. Akkor is és most is. Belenézek a szemébe. A határozottságom részben még megmaradt. Néha előtör. Most ez is egy ilyen pillanat.

-          Baj van, Chinae?

Kis szünet után szólalok meg. Erősen harapdálom a számat. Nem tudom, hogy mondjam meg neki, hogy várjon még…

-          Tae. Nem hiszem, hogy menni fog.

-          Miért? Nem szeretnél velem…

-          Nem az a baj. Szeretnék. Csak nem itt és nem most. Ha haza értünk, felkészülök majd rá. Csak… nem vagyok még kész erre. Tudod, hogy nekem ez az első és azt szeretném, hogy emlékezetes legyen. Nem arra akarok majd emlékezni, hogy mit rontottam el és mit kellett volna másképp. Ráadásul anyáék bármikor haza jöhetnek.

Tae nem szól. Csak néz rám némán. Nem tudom kivenni az arckifejezéséből, hogy mire gondolhat. Talán… talán nem kellett volna ezt mondanom. Néha azt gondolom, kész vagyok, néha azt, hogy nem. Most például már megbántam, hogy ezt mondtam. És ez az ócska kifogás… anyáék bármikor haza jöhetnek. Tudjuk mind a ketten, hogy már korán elmentek rokonokat látogatni és csak éjszaka vagy holnap érkeznek haza. Mindketten tudjuk… mégis ezt mondtam. Mit gondol Tae? Miért nem szólal meg? Ugye nem bántottam meg? Nem akarom. Inkább visszaszívom, amit mondtam. De ha visszaszívom, akkor nem vagyok határozott. Megingott a véleményem, csak mert félek, hogy megbántottam? A határozottságom töredéke sincs már meg? Akkor végül is mim van????

Tae hirtelen mozdul. Kezét a derekamra teszi, majd felemel. Letesz a fal elé. Teljesen rásimultam a falra. Tae meg rám. Kezét a falnak támasztja. Szenvedélyesen néz. Most már tudom, mire gondol. Akarja. Szemében olyan szenvedély és tűz tükröződik vissza, ami teljesen bekebelez. Nem tudnék most neki ellen állni. Megbénított ez a gyönyörű, vággyal teli szempár. Kis szünet után Tae töri meg a csendet.

-          Készen állsz rá Chinae. Tudom. Erre nem kell felkészülni. Élvezni kell a pillanatot és akkor semmit nem tudsz elrontani.

-          De…de én nem … Tae kérlek. Tényleg nem megy.

-          Rendben. Akkor ez után mondd, hogy nem megy.

Tae hirtelen teljesen nekem simul és szenvedélyesen megcsókol. Ajkai mohón érintik a számat. Nyelve belopózott és megérinti az enyémet. A testem automatikusan reagál. Viszonzom Tae gesztusát és hirtelen az én ajkaim is mohók lettek. Többet és többet akarnak. Tae csókjának íze mindig beindít bennem valamit. Heves, kéjjel és mérhetetlen vággyal teli csók, ami többre hív. Csalogat. Mintha elhúznák előttem a mézes madzagot, és utána hívogatnának be a sötétségbe. De most nem a sötétségbe megyek, hanem valami más helyre. Ahol még életemben nem jártam. Automatikusan, mint egy beprogramozott gép indulok meg az élvezet útján. És ez csak egy csók. Kis ízelítő abból, amit Tae nyújtani tud nekem. Mellkasom gyorsan emelkedik és süllyed. Eddig észre sem vettem, milyen gyorsan veszem a levegőt. Testem teljesen megfeszült. Úgy ölelem Taet, mintha attól félnék, hogy elfut. De nem teszi. Annál inkább. Keze a tarkómról a csípőmre vándorol. Teljesen nekinyom a falnak. Erre a mozdulatára ösztönből felteszem a lábam, hogy ágyéka jobban hozzám férjen. Mintha nem is az én testem lenne. Mintha külön életet élne és magától cselekedne. Tae végighúzza kecses, karcsú kezét a combomon. Hirtelen, egy pillanatra ura vagyok a testemnek. Félrehúzódom, amennyire tudok.

-          Tae! Ne itt. menjünk be.

-          Nem megyünk be.

Mint egy éhes vadállat, úgy közeledik újra, hogy megcsókoljon. Védekezem, ahogy azt a prédák szokták. Most nem elhúzódom, hanem őt tolom el magamtól.

-          Itt bárki megláthat. Legalább menjünk be. Ne itt kint a szabadban. Fényes nappal.

-          Nem érdekel. Azt mondtad emlékezetes alkalmat szeretnél elsőnek. Akkor most megmutatom neked, milyen is az.

-          De!.....

-          Sajnálom, Chinae. Most én irányítok.

Tekintete vad, ég a vágytól. Ez a tekintet… teljesen magával ragad. Most már ha akarnék se tudnék ellenkezni. Újra átvette a testem felettem az uralmat és magától cselekszik. Tae olyan dolgokat hoz ki belőlem, amit soha nem gondoltam volna. Újra visszatér ajkaimhoz és most még hevesebben csókol. Alig kapok levegőt. De nem bánom, ha ez a fajta élvezet megfoszt a levegőtől. Nagyobb szükségem van Tae forró érintésére, édes csókjaira és kéjes hangjára, hogy csillapítsa a bennem egyre fokozódó vágyat. A levegő emellett most mellékes. Átkarolom Tae nyakát, majd lábaimat a csípőjére helyezem. Közben Tae a számról a nyakamra téved. Ahogy vadul csókolgat, minden érintésére beleborzongok. Úgy érzem, mindjárt elégek, ha nem megyünk tovább. Akarok mindent. Nem érdekel, hol vagyunk és ki lát. Olyan hangok jönnek ki a torkomon, amit normális helyzetbe szégyellnék. Most jól esik. Tae leveszi a pólómat, majd a melltartómat. Lefektet a fűbe. Szinte már leteper. Leveszi magáról is a pólót, majd megint hozzám simul, miközben ott csókolgat, ahol ér. Olyan, mintha minden porcikája hozzám akarna érni egyszerre. Szinte felfal ez az egész helyzet. Kezdem elveszíteni az eszemet és az önkontrollomat. Nem tudok gondolkodni. Csak hagyom, hogy Tae garázdálkodjon a testemen. Ágyékát az enyémhez simítja. Felnyögök, és olyan érzés fut át a testemen, ami még soha. Minden porcikám akarja, hogy megtörténjen. Elkezdem kigombolni a farmerom. Tae megfogja a kezem és elveszi onnan. Rám néz. Te jó isten ez a nézés! Égek!

-          Mondtam, hogy én irányítok.

Kéjesen elmosolyodik. Elkezd megint a szám felé közeledni. Mikor már a szánk épphogy egymáshoz ér, megint megszólal.

-          Emlékeztesselek?

Ajkaim már csókra nyílnak. Húzza a végletekig, majd végül ismét megcsókol. Most azonban lefogja mind a két kezem csak az egyik kezével. A másikkal benyúl oda, ahol csak ő járt és elkezd ügyesen kényeztetni. Tiszta kínzás. Miközben kényeztet, lefoglalja a számat és nem tudok semmilyen hangot kiadni. De ez egy olyan gyönyör, amit nem bírok ki mozgás nélkül. Elkezdem a lábamat mozgatni éppen ahogy tudom. Tae hirtelen elengedi a kezem és ajkait leveszi az enyémről. Mint a kalitkából szabadult madár felnyögök és kezemet átkulcsolom a nyaka körül. Kiveszi kezét és folytatja a farmerom kigombolását. Tudja, hogyan kell irányítani. Ilyen lenne egy szűz pasi? Teljesen más, mint egy szűz lány. Mint én. Leveszi a nadrágomat, majd az övét is. Megszabadít a bugyimtól. Szép lassan a nyakamtól elkezd lefelé haladni. Kulcscsont, mell, has, combok, majd célba ér. Annyira meglepődök, hogy szinte sikítok. Taet nem lepi meg a reakció és olyan gyönyört nyújt nekem, ami soha nem történt még meg 22 évem alatt. Annyit érzek, hogy ez a leírhatatlan érzés csak egyre gyűlik bennem. Olyan, mintha feszültség lenne az egész testemben, ami ki akar törni és csak egyre gyűlik. Egyszer csak annyit érzek, hogy robbanok. Ez a feszültség hirtelen tovaszáll. Remeg minden porcikám. A szívem zakatol. A hajam csurom víz, a torkom kiszáradt, de leírhatatlan érzés volt. És csak pár pillanatig tartott. Annyit veszek észre, hogy Tae felém tornyosul és most már kicsit gyengédebben, de még mindig vágytól égve megcsókol. Ahogy ágyéka hozzám ér, érzem, hogy közben megszabadult ő is az alsójától. Ajkaink elválnak. Szerelmesen, szenvedélyesen rám néz. Elkezdi simogatni a hajam. Mély hangja rekedten, de gyengéden csendül a fülemben.

-          Mehet?

Bólintok. Felhúzom a térdem. Tae megint visszatér az ajkaimra. Úgy látszik, imád szeretkezés közben csókolózni. Érzem, hogy minden a helyén van. Hirtelen olyan dolgot érzek magamban, amit még soha. Tudom mi az. Beleremeg az egész testem. Tae sincs másképp. Érzem, hogy keze, amin támaszkodik, remeg. Kezemmel és lábammal szorosabban ölelem. Lassan, érzékien mozog. Majd egyre gyorsabb, és gyorsabb. Nagyon jó érzés. Főleg, hogy Taeval csinálhatom. Mind a ketten teljesen leizzadtunk, érezzük egymás szívverését. Összehangolódott a testünk. Egyszerre mozgunk mind a ketten. Olyan érzés ez, amit nem lehet szavakba önteni. Életem legszebb pillanatát élem át most. Megint érzem azt a feszültséget a testemben. Érzem, hogy ugyanúgy fogok robbanni, mint előtte. Amikor eljön a pillanat, Tae is ugyanúgy reagál, mint én. Az, hogy ilyen csodás első alkalmam volt csak Taenek köszönhető. Ráadásul egyszerre veszítettük el és egyszerre is mentünk el. Ennél jobb már nem lehetett volna. Még mindig a hatása alatt vagyunk. Tae a mellkasomon fekszik, miközben remegő kézzel simogatom szintén remegő fejét. Nem gondoltam volna, hogy ennyire jó érzés lesz. És hogy Tae ilyen ügyes…

-          Na, Chinae?

Tae megmozdul. Legördül rólam és fejét a kezére támasztja, úgy fekszik. Széttett lábakkal. Biztos pasi szokás. Majd befejezi a mondandóját.

-          Ugye nem fájt?

Elmosolyodom. Nem tudom abbahagyni a nevetést. Belegondolok. Itt fekszünk a gyerekkori házamban, annál a kerítésnél, ahol Tae várt rám, a fűben meztelenül. Tae teste elégedettségtől sugárzik és azt kérdezi tőlem, hogy fájt-e. Miért nevetek ezen? Nem tudom. Valamiért vicces ez a helyzet. Vagy csak felszabadultam. Nem tudom. Felveszem ugyanazt a pózt, mint tae, csak én keresztbe teszem a lábaim. Ez női szokás. Rámosolygok.

-          Úgy nézek ki, mint akinek fájt?

-          Nem. Elégedettnek tűnsz.

-          Te sem vagy épp csalódott.

-          Nem.

Tae közelebb jön és átkarol. Nyom egy puszit a homlokomra. Egy ideig a szemembe néz, majd megszólal.

-          Sokszor álmodoztam már erről.

-          Tényleg?

-          Igen. És pont ilyennek képzeltem el. Tökéletes nő vagy, Chinae.

Elmosolyodok. Épp szóra nyitnám a szám, mikor hallom, hogy kerekek gurulnak a távolban. A kapu hirtelen kinyílik. Anyuék most fognak kiérni az erdőből. Taeval egyszerre reagálunk, összeszedjük gyorsan a ruháinkat és beszaladunk a házba. Igen. Anyaszült meztelenül. Mikor beérünk a házba és a lépcsőn szaladunk fel, elkap a nevetőgörcs. Tae futás közben szólal meg.

-          Mi olyan vicces?

-          Semmi, csak vicces téged meztelenül futni látni.

-          Haha!

Gúnyosan utánozza a nevetést, de tudom, hogy tetszett neki, amit mondtam. Hirtelen megtorpan és az ágyéka elé emeli a ruhakupacát. Kinézek a háta mögül. A szobalány áll előttünk teljesen lesokkolódva. Még inkább kitör belőlem a nevetés. Ránézek Taera aki teljesen el van hűlve. Meglököm, hogy induljon, majd a mutatóujjamat a számra emelem, miközben a szobalányra nézek. A szobalány összekapja magát és bólint, hogy érti. Majd Taevel folytatjuk utunkat a szobámba. Mikor beérünk, bezárom az ajtót. Ledobom a cuccaimat és elkezdek szakadni a nevetésből. Tae leül az ágyra és ő is nevet.

-          Mi van, Tae? Lefagyott az op rendszer?

-          Nagyon vicces vagy, Chinae.

Egy ideig így nevetünk. Közben mindketten valahogy felküzdjük magunkra a ruhákat. Mikor már mind a ketten elfáradunk, valaki kopog. Apa az.

Taehyung, Chinae. Lejönnétek a nappaliba? Beszédünk van egymással.