Értékes szerelem 20. rész KIEGÉSZÍTÉS

                                Értékes szerelem

                                                                       XX. fejezet

                                                               *** KIEGÉSZÍTÉS ***

Chinae és Tae szorosan, kézen fogva ültek egymás mellett. Mind a ketten nagyon féltek. Nem tudták, hogy mi lesz ennek a vége. Chinae apja szigorú tekintettel méregette a két fiatalt. Aztán feltűnt neki, hogy Chinae nem veszi le a szemét az asztalon lévő dolgokról. Hangja mélyen, halkan, mégis szikáron szólalt meg.

-          Gyerekek. Most hallgassatok meg figyelmesen, mert nem mondom el még egyszer.

Erre a mondatra mind a két fiatal megfeszült. Mi ez az ellentmondást nem tűrő hangnem?

-          Drágám, ne ijeszd meg őket. Nem látod, mennyire félnek?

-          Szívem. Ne szólj bele. Amit most mondani fogok az komoly. És azt akarom, hogy minden szavamat igyák magukba.

-          Apa, ugye nincs baj? Ha arról van szó, hogy nem támogatsz minket, akkor sajnálom, de…

-          Nem, Chinae. És ne szóljatok közbe. Ti nők szörnyűek vagytok. Azt mondtuk nektek, hogy rokonokhoz megyünk. Valójában nem ott voltunk. Azért mondtuk ezt, hogy ne akarjatok velünk jönni. Az igazság az, hogy Tae ügyében nyomoztunk.

-          Az én ügyemben?

Chinae apja szigorúan nézett Taera. Valószínűleg mert megszólalt. Tae összehúzta magát még kisebbre.

-          Elnézést.

-          Elmentünk az ügyvédhez, akinél apád végrendelete van. Nagyon alaposan elmondott nekünk mindent. Azt ő se tudja, mi van a végrendeletben. Az apád adott neki egy nevet és címet. Mi is megkaptunk nagy könyörgések árán. Elmentünk a címre. Hatalmas birtok, gyönyörű házzal és még több kisebbel, ahol az alkalmazottak és családjaik laknak. A szülőkkel találkoztunk. Kedvesek voltak, mikor azonban megkérdezték, miért jöttünk és elmondtuk, teljesen elkomorodtak. Kiderült, hogy a lányuk megszökött és nem sokkal később meghalt. Utólag tudták meg, hogy lányuk Szöulba szökött. Sokáig nem hallottak hírt a lányukról, és mikor hallottak, az is az volt, hogy meghalt. Visszamentünk az ügyvédhez, és elmondtuk, hogy a lány már nem él. Azt mondta ilyenkor a végrendelet érvénytelen lesz és automatikusan az örökösre száll a vagyon.

-          Apa, ez azt jelenti, hogy Tae megkapja az örökséget és mi együtt lehetünk?

-          Igen, pontosan ezt.

-          Hallod Tae??

-          Chinae. Miből gondolod, hogy én ezt a kapcsolatot pártolom?

-          Onnan, hogy mindig a legjobbat akarod nekem.

Chinae hatalmas mosollyal odafutott apjához, és megölelgette. Agyon puszilgatta.

-          Chinae, hagyd abba, nem vagy már öt éves.

Chinae durcizva keresztbe fonta a kezét mellkasa körül.

-          Öt évesen se engedted!

Mindenki nevetett. Chinae és Tae már gondok nélkül együtt lehetnek. Felmentek a szobába és összepakoltak. Tae hirtelen átölelte hátulról Chinaet. Chinae szívesen fogadta a gesztust és háttal nekidőlt Tae mellkasának. Tae hirtelen nyomott egy puszit Chinae fülébe. A lányt kirázta a hideg és megpróbált elhúzódni.

-          Ne csinálj ilyeneket!

-          Milyeneket?

-          Ne puszilj meg csak úgy ilyen érzékeny területeken!

-          Miért ne?

Tae romantikus, szenvedélyes suttogással tette fel kérdését és már indult a lány nyakához. Valószínűleg Chinae nem tudott volna ellenállni már másodjára a fiú kezdeményezésének. Azonban az ajtó kicsapódott és Chinae anyja lépett be rajta. Mikor meglátta a gerlepárt, elvörösödött.

-          Ne haragudjatok, nem szerettem volna semmit megzavarni. Megyek is, hagylak titeket.

Az anyuka már fordult volna vissza, mikor Chinae kitört Tae öleléséből és utána rohant. Megfogta anyja kezét és visszahúzta.

-          Nem zavarsz anyu. Mondjad, mit szerettél volna.

Tae kissé duzzogva huppant le az ágyra. Ez a lány nem egyszerű eset. Meg kell küzdenie vele mindig. De épp ez az izgalmas számára. Kihívás. Chinae maga egy kihívás. Ezért is imádta.

-          Csak meg szerettem volna kérdezni, hogy kell-e valamit segíteni.

-          Nem, anyu köszönjük. Már összepakoltunk. De levihetjük a cuccokat, úgy is mennünk kell haza. Holnap dolgozni megyünk.

Mindhárman megfogtak egy-egy csomagot és levitték az autóba őket. A búcsú könnyes volt, de gyors. Chinae apja utálja a búcsúzkodást és hamar lezárta.

-          Na most már menjetek mert kezdem unni.

Chinae és Tae elindultak haza. Egész úton az esküvőről és az együttélésről beszéltek. Végre együtt lehetnek, közös életet élhetnek. Olyan emberekkel vannak körül véve, akiket igazán a barátaiknak mondhatnak. Az örökséghez csak később jutnak hozzá, miután elrendeli a bíró, hogy jogos. Abból a pénzből állják majd az esküvőt. Rengeteg pénzről van szó. A többiből félre tesznek majd a gyerekre és abból újítják fel a leégett birtokot. Az lesz a pihenőhelyük. A munkát nem hagyják ott, mert imádnak ott dolgozni. És így mindig a barátaikkal lehetnek. Azt is tervezik, hogy segítenek Suganak anyagilag, de valószínűleg rá kell majd erőszakolni.

Amit Chinae és Tae együtt átélt, megerősítette kapcsolatukat. Minden rossznak ellenére hűségesek és önzetlenek egymással szemben. Most már mindenki számára nyilvánvaló. Ez az igaz szerelem.