Not today-30

Not today

30 - Jungkook pov.

Kim Taehyung... Tényleg lecserélt? A szemeim automatikusan követik a magas, vékony alakot, ami egyre messzebb kerül tőlem. Nem vagyok képes felfogni az egészet. Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy megszerezzem magamnak, aztán mikor megkapom, egyenesen egy nő karjaiba lököm őt. A lábaim maguktól indulnak meg a két "idegen" után, akik a bárpult felé tartanak. Nem hagyhatom ezt annyiban. Tae szemébe kell néznem és hallanom, ahogy kimondja a legfájdalmasabb szót. Vége. Addig nem leszek képes lenyugodni. Egyre szaporábban teszem a lépéseket, de alig egy méterre mögöttük megtorpanok. A hangok, amik eddig tompán jutottak el a dobhártyámig, egyre hangosabbak, már már fülsiketítőek. Mikor körbenézek, tudatosul bennem, hogy mennyi ember van itt. Mielőtt megállapodna a tekintetem Taehyungon és a vöröske lányon, végigvezetem azt az egész helyen. Nem jó ötlet féltékenységi jelenetekbe bonyolódni ezen a zsúfolt helyen. Mit gondolnának rólunk? Mit? Az igazat. Hogy melegek vagyunk. Vagyis nem, azt, hogy én vagyok itt a meleg aki a hetero fiú szerelme után kajtat. Ezt nem engedi meg a büszkeségem. Egy utolsó pillantást vetek még Taehyungra, aki teljesen kizárt engem és önfeledtem mosolyog annak a lánynak, simogatja a hátát és ad puszit a homlokára. Ha nem vagyok egy idióta, most én lehetnék a szerencsés, nem az a lány.

A koli felé vezető út talán most volt a leghosszabb az eddigi két évem alatt. Majdhogynem belöktem az ajtót, úgy rontottam be Jimin szobájába. Az említett száját szétnyitva bámbul rám

- Mi a helyzet?

Nem tudok nyugton maradni ezért fel alá járkálok a szobában. Eddig visszafogtam magam mert emberek között voltam, de Jimin mellett lehetek önmagam. Szétvet az ideg. Annyira dühös vagyok, hogy ezt a szobát egy perc alatt rommá törném. Igyekszem összeszedni a gondolataim, hogy össze tudjak kaparni legalább egy értelmes mondatot Jiminnek.

- Dobtak.

- Dobtak? Mégis ki?

- Szerinted? Kivel járok már lassan egy hónapja?

- Taehyung? Miért dobott? Ezt ő mondta?

- Nem kellett mondania. Egy lánnyal kaptam rajta a játékteremben. Smároltak, aztán mikor meglátott, úgy ment el mellettem mintha nem is ismerne.

Jimin elhűlt arca arra enged következtetni, hogy ő sem gondolta volna, hogy Tae így fog reagálni.

- És ezt mind azért, mert nem feküdtél le vele?

- Hát. Látod.

Lehuppanok Jimin mellé az ágyra és a tenyerembe temetem az arcom. Jimin hitetlenkedve folytatja a beszédet.

- Rosszabb, mint egy klimaxoló nő! Most konkrétan megcsalt egy lánnyal azért, mert nem elégítetted ki? Hát ez kész vicc. Ez nevetséges, Kook ennyiért.... Ezt akkor sem akarom elhinni.

- Nem tudom, én mit tettem volna hasonló helyzetben. Lehet, hogy ugyanezt.

- Nem. Te türelmesen vártál egy hónapot és nem hagytad ott őt az első adandó alkalommal, mikor nem pucsított be neked. Ez azért durva, Kook. Ezt neked is be kel látnod.

- Mindegy, Jimin. Ennyi volt. Kössz az eddigieket.

Eleget hallottam. Nem akarok rosszakat hallani Taehyungról. Jiminnek nincs igaza. Én tényleg megbántottam ezzel Taehyungot. Felpattanok az ágyról és egy szó nélkül viharzok ki a kollégiumból. Haza kell mennem elrendezni a dolgot apámmal. Majd rajta levezetem a dühömet....

Egész úton hazafelé hergeltem magam, hogy minél határozottabban tudjak fellépni apám ellen, de ebben a pillanatban minden dühöm elszáll. Apa anya nyakába borulva zokog és a bocsánatáért esedezik. Nem láttam még ezt a hatalmas embert ilyen keservesen sírni. Nagyot sóhajtok és egy szó nélkül vonulok fel a szobámba, hogy álmatlanul várjam a holnap reggelt. És az utolsó vizsga előtti próbánkat Taehyunggal.

Életem egyik leghosszabb éjszakáján vagyok túl és a napom csak rosszabb lesz. Fél óra múlva találkozom az egyetem egyik tánctermében Taehyunggal. Még csak a fürdőig jutottam el de már most leizzadtam. Ennyire még nem izgultam amiatt, hogy találkozom vele. Gyorsan lezuhanyzom, felveszek egy szürke melegítő nadrágot és egy feszülős fekete trikót. Hadd szenvedjen. Gyorsan viharzok le a lépcsőn és veszem a cipőmet, mikor meglátom a magas alakot mellettem. Figyelembe se véve a toporgását folytatom az öltözködést és rohannék ki az ajtón, mikor apám hatalmas keze megragadja a karomat. Arra se méltatom, hogy rá nézzek.

- Mit akarsz?

- Sajnálom, amit tettem.

- Üljünk le négyen együtt. Beszéljük meg a dolgokat.

- Nem érek rá. Próbám van, holnap pedig vizsgázom.

- Anyáddal úgy gondoltuk, hogy elmennénk az előadásra.

Ettől a mondattól azonnal elpattan bennem valami és elönt a méreg. Hátra fordulok, hogy lássam ennek az embernek az arc kifejezését. Kétségbe esett. Megvetést érzek és dühöt, de sajnálatot egyáltalán nem. Lefejtem az ujjait a karomról és a lehető leghűvösebben mondom neki a szavakat.

- Anyát és a húgomat félre tudod vezetni, de engem nem. Jobban teszed, ha nem érsz többet hozzám és hozzájuk sem, mert még a végén börtönbe kerülök miattad szándékos emberölésért.

Gyorsan teszem egymás után a lépéseket. Már csak öt percem van, hogy oda érjek. Rohanok egyenesen az egyetem alagsorába, hogy kinyithassam annak a bizonyos teremnek az ajtaját. Zihálva rontok be és kapkodom a levegőt. Mikor végre sikerül összeszednem magam, felegyenesedek és azonnal lefagyok. Nem csak Tae van itt. A terem tükör felőli oldalán ott ül egymás mellett Jimin és Hoseok. Velük szemben a hely másik felében pedig Taehyung és az a vörös lány. Hatalmasat dobban a szívem és nyelek egy nagyot, de a szárazság miatt olyan, mintha összeragadna a nyelőcsövem. Pár másodpercig csak bambulok a lányra, aki mosolyogva integet nekem, miközben a másik kezével Taeba kapaszkodik. Tae pedig... csak ül és bambul maga elé. Ez nevetséges. Még a próbánkra is elhozta?

Csak akkor veszem észre, hogy Taehyungot bámulom, mikor egy vörös hajzuhatag közvetlenül előttem libben meg. Mikor lenézek, hatalmas mosollyal bámul Tae barátnője. Alacsony, de kimondottan szép lány. Ha nem lennék szerelmes Taehyungba, gratulálnék neki a jó választás miatt. Így azonban csak még jobban fokozódik a haragom. Nem tudom, hogyan képes ezt tenni velem. Ráadásul Hoseok és Jimin majdhogynem mindenről tud. Hogyan nézhet ezek után a szemükbe?

- Szia! Jiyeon vagyok, Taehyung volt barátnője. Örülök a találkozásnak! Biztosan te vagy a vizsgapartner, Jungkook.

- Volt barátnő?

- Ahhh. Ez bonyolult. Most azt hiszem, újra együtt vagyunk. Igaz, Taetae?

- Ahh. Igen.

Taehyung felé pillantok, aki azonnal elkapja rólam a tekintetét. Kellemetlenül érzi magát, ez tisztán látszik rajta. Taetae? Nevetséges. Ennyi erővel hívhatná Titinek is.

- Ne haragudj, hogy eljöttem a próbátokra. Taetae mondta, hogy nem igazán örülnél neki ezért ne jöjjek, de nagyon kíváncsi lettem, ki volt az az ember, aki Taetaeből ilyen jó táncost tudott faragni. A játékgépen eszméletlenül jó táncolt, pedig pár évvel ezelőtt nagyon bot lábú volt.

- Egy hónappal ezelőtt is az volt.

Hoseok erőltetetten vidám hangja oldja egy kicsit a feszültséget. Jiyeon egy hatalmas kacajjal fordul el tőlem és tér vissza Tae mellé a földre.

- Látod, Taetae. Nem is lett mérges.

- Jiyeon.

A lány a neve hallatán azonnal felém fordul és kíváncsian néz rám.

- Ha szépen megkérlek... megtennéd, hogy amikor mellettem vagy, nem hívod Taehyungot Taetaenak? Iszonyatosan irritál.

- Öhm. Persze. Bocsánat.

A lány enyhén elvörösödve süti le a szemét, amíg Tae arcán valami fél mosoly félét vélek felfedezni. Nem tudom, mi ezen a mulatságos. Az egész helyzet eszméletlenül idegesítő és még Jiminék is itt vannak. Még csak most veszem észre, hogy Jimin úgy néz Taehyungra, mintha meg tudná ölni...

- Mit kerestek ti itt, Jimin? Nem lettetek meghivva.

- Nem lettünk, de ide jöttünk, hogy ne tudjatok egymás torkának esni.

-  Nem történt volna ilyen. És ez különben sem a ti dolgotok.

- Össze vagytok veszve?

A vörös hajú lány hangja belehasít a dobhártyámba. Alap esetben nem irritálna Jiyeon, sőt, elég vagánynak tűnik, aki sok baromságban benne van és nem a tipikus nők közé tartozik. De tudván azt, hogy Taehyung vele kamatyolgat helyettem... csak ellenszenvet tud kiváltani belőlem már a létezése is.

-  Nem vagyunk összeveszve, csak van egy kis nézet eltérésünk.

Jimin olyan hangosan nevet fel, hogy visszahangzik a terem.

- Taehyung… szerintem jobban jársz, ha inkább csendben maradsz. Persze ha nem szeretnél ilyen fiatalon meghalni a kezem által.

- Ne szólj bele, Jimin. Jungkookkal ketten kell rendeznünk ezt a kis nézeteltérésünket.

- Nézeteltérés?

A hangom magasra szökik az utolsó hangoknál. Még hogy nézet eltérés... azt, hogy megcsalsz ezzel a lánnyal, nem éppen ilyen enyhe szóval fejezném ki. Lehunyom a szemem és mély levegőket veszek. Nyugodj meg, Kook. Ez csak a pillanatnyi helyzet. Hódítsd meg újra. Emlékeztesd rá, miért szeretett beléd Kim Taehyung.

Ekkor veszem csak észre, hogy még mindig rajtam van a kabát. Leveszem a meleg ruhadarabot és ledobom a földre, majd a lehető leghűvösebb énemet veszem elő, aki a legelső párbajnál már elveszett. Nyújtani kezdek, de nem látom, hogy Taehyung is akarna jönni. Zavarban van? Vagy szégyelli magát? Akárhogy is. Ő csinálta magának. Vagy én vagyok a hunyó? Nem is tudom, melyikünk indította be ezt a láncreakciót. Talán én vagyok a hibás, hogy beleszerettem ebbe a lehetetlen alakba.

- Megmozdulnál már végre, Taehyung? Nincs rád egy teljes napom.

Tae egy pillanatra lefagy és elhűlt arccal bámul rám. Mikor észhez tér, bólint egyet, leveszi a pulcsiját és beáll mellém.

- Hoseok, el tudod inditani a zenét?

- Persze.

Az említett azonnal felpattan a székből és megteszi, amire kértem. A tánc elejétől kezdve vészesen közel vagyunk egymáshoz Taehyunggal, így mikor beáll mögém, azonnal zakatolni kezd a szívem. Érzem a leheletét a csupasz vállamon. A tükörbe nézve azt látom, hogy Tae méregeti a karom és a hátam. Enyhén remegni kezdek az idegességtől. Szívem szerint most azonnal kirángatnám a teremből, hogy rávethessem magam, de nem tehetem meg. Ahhoz túlságosan is sértett vagyok. A zene első pár másodperce után kezdünk el egyszerre mozogni, mintha mindig is ezt csináltuk volna. Igyekszem a lépésekre koncentrálni, de nem tudok, így én vagyok az első, aki ront. Azonnal megállok és intek Hoseoknak, hogy állítsa le a zenét. Jimin aggódó szemei a tükörben még jobban frusztrálnak.

- Mi a gond, Kook?

- Elrontottam a lépést. Kezdjük előröl.

A zene ismételten elindul, de most hamarabb hibázok, mint az előbb.

- Szedd össze magad, Kook. Így nem fogtok tudni rendesen próbálni.

- Tudom, Jimin nem kell neked is emlékeztetned rá.

A hangom élesebben hangzott, mint vártam. Ismételten a tükörbe pillantok, de ekkor már Taehyung egyenesen a szemembe néz. Aggódik, ez tisztán látszik. A franc egye meg! Ne aggódjon értem, mikor épp ő az oka ennek az egésznek. A heves dobogás és idegesítő remegés még mindig nem akar elmúlni. Veszek pár mély levegőt és lehunyva a szemem teszek egy kört. Nyugalom, Jungkook. Te vagy a legjobb táncos. Csak ki kell ürítened a fejedből a felesleges gondolatokat. Ne foglalkozz a szép lánnyal előtted és a legcsodásabb fiúval mögötted. Csak magadra koncentrálj, a végtagjaidra, hogy ne gabalyodjanak össze. Letisztultan mozogj. Ennyi az egész.

Ismét beállok a kezdőpozícióba és azon agyalok, hogyan tereljem el a gondolataim. Ki kell találnom valamit, hogyan emlékeztessem Taehyungot arra, hogy én vagyok számára az egyetlen, akivel igazán boldog lehet. Ekkor pillantom meg előttem a választ. A vörös hajú lány nem Taet figyeli, hanem engem. Talán azért, mert tetszem neki? Ha meg tudnám hódítani ezt a lányt, akkor Tae féltékeny lenne és lehet eljátszaná ugyanazt, mint azon az estén. Mikor közölte, hogy járjunk. Nem hiszem, hogy ez helyes döntés. De nincs más lehetőségem, ezt meg kell tennem. Felfordul a gyomrom saját magamtól. Képes lennék kihasználni egy védtelen lányt a célom elérése érdekében? Taehyungra pillantok, aki ugyanazokat a mozdulatsorokat csinálja, mint én. Újra meg akarom szerezni magamnak, hogy jóvátehessek mindent. Elhatároztam magam. Megteszem.

Minden pillanatban, amikor szemben táncolunk Jiyeonnal, a tekintetét keresem és elég hamar egymásra találunk. Eleinte csak kíváncsian méregetett, azonban fokozatosan egyre jobban láthatóvá vált a szemében, hogy szimpatikus vagyok neki. A füle mögé tűri a haját és enyhe mosollyal nyugtázza, hogy valószínűleg tetszik nekem. Kár, hogy egy ilyen szép lány sem mozgat meg, pedig tálcán kínálja magát nekem. Tudom, mit fogok tenni, mikor leáll a zene és már most átkozom saját magam. Gerinctelen lennék? Talán igen. Mikor befejezzük, Taehyung a törölközőért megy, én azonban egyenesen Jiyeon felé veszem az irányt. Meg kell tennem. Össze kell szednem magam és higgadtnak kell maradnom. Csak színészkednem kell, ennyi az egész. Közvetlenül előtte állok meg és úgy nézek a szemébe, mintha ő lenne az egyetlen nő a világon. Lehet, hogy sokan a pokolra kívánnának. Valójában én is undorodom ettől, de nem hagyhatom elveszni az első embert, aki képes volt ennyire megdobogtatni a szívem. Taehyungot képzelem magam elé, hogy meggyőző legyen a színjátékom.

- Nagyon foglalkoztat valami.

- Mi?

Mivel elég kacér a hangja, azt hiszem hogy sikerrel jártam. Innentől kezdve egyenes az út a célomig.

- Miért van egy ilyen bomba nő Taehyunggal?

Érzem, ahogy megfagy körülöttünk a levegő és érzem Tae tekintetét a hátamon.

- Miért? Kivel kéne lennem?

- Van egy tippem.

Ezt a mondatot igyekeztem úgy hangsúlyozni, hogy érezze, én kapható vagyok bármire. Jiyeon kacéran felnevet és feláll, hogy közelebb jöhessen hozzám. A fülemhez hajol és úgy suttogja a szavakat, hogy csak én halljam. Érzem a leheletét a nyakamon. Kiráz a hideg.

- Talán azért, mert eszméletlenül jó az ágyban.

Egy pillanatra lefagyok. Nagyon jól tudom, hogy milyen az ágyban, habár még nem történt konkrétum. Belegondolok, hogy hogyan fordított a kockán és vált belőle csábító férfi. Nagyot kell nyelnem, hogy eltüntethessem az összegyűlt nyálamat, hogy folytathassam, amit elkezdtem.

- Tudok valakit, aki még őt is felül múlja.

- Ki lenne az?

- Én.

Hoseok váratlanul köhögni kezd, Jimin arcát pedig pont látom a tükörben. Értetlen grimaszt vág, amitől általában nevető görcsöt szoktam kapni, de nem csinálhatok hülyét magamból azzal, hogy kinevetem saját magam.

- Honnan veszed, hogy jobb vagy nála?

- Nem tudom, de nektek már egyszer tönkre ment a kapcsolatotok. Mi lenne, ha most velem próbálnád meg?

- Szerintem ezt a beszélgetést folytathatnánk később, a próba után.

Buja mosolyra húzza Jiyeon a száját. Nyertem. Már csak azt kell kitalálnom, hogyan rázzam le magamról, miután szakit Taehyunggal.

- Jungkook, tudod te, hogy most mit csinálsz?

A tükrön keresztül Jiminre nézek és rezzenéstelen arccal válaszolok.

- Nagyon jól tudom, hogy mit csinálok. Beszélgetek azzal a lánnyal, aki első látásra elcsavarta a fejem.

- Na de Kook, a barátod barátnője...

Hoseok nem fejezi be a mondatot, mert gyilkos tekintetemmel háromszor megölöm egymás után egy másodperc alatt.

- Jungkook! Kicsit elvetetted a súlykot. Rámozdulsz a barátnőmre?

- Ugyan már, Taehyung! Komolyan gondolod te ezt vele?

Teljesen hátat fordítva Jiyeonnak Taehyung felé veszem az irányt és közvetlenül előtte állok meg. Nem tudom leplezni az elégedettségemet. Sikerült felhergelnem, már csak féltékennyé kell tennem.

- Még azt se tudta, hogy együtt vagytok. Azt is tőled kérdezte meg. Ezt te komoly kapcsolatnak nevezed?

- Nem feltétlenül kell kimondania két embernek, hogy együtt vannak.

- Oh tényleg? Pedig te ebben nagyon jó vagy. Egyik pillanatról a másikra dönteni és a másikra ráerőszakolni, hogy az mostantól úgy van. Veled is ezt csinálta, Jiyeon?

Ismét a lány felé fordulok, aki elgondolkodik a kérdésemen és egyetértően bólint.

- Nos, és nem ilyen vagyok, de a szemeid.... túlságosan is…

- Jungkook!

Elindulok Jiyeon felé, figyelembe se véve, hogy Tae a nevemet hajtogatja.Vészesen közeledek a lányhoz, aki nem ellenkezik. Végigsimítom a kezem a vörös, göndör tincsein, az állához vezetem a kezem és enyhén felemelem a fejét, miközben a szájához közeledek. Hirtelen egy kéz ragad meg és ránt el a lánytól. Taehyung tüzes tekintete minden erőfeszítést megért.

- Ne merj máshoz igy érni!

Pár pillanat erejéig megfagy körülöttünk a levegő. Meglepetten nézek Taehyung szemébe, aki forr a dühtől.

- Tessék?

Jiyeon hangjától azonnal feleszmélek. Hoseok és Jimin kikerekedett szemmel nézik, ahogy Taehyung centikre az arcomtól fújtat és átkarolva a derekam húz magához. Pár másodperc kell ahhoz, hogy Taehyung is felfogja, milyen helyzetben is vagyunk most. Mikor észre veszi magát, gyorsan elenged és Jiyeon felé fordul, aki tátott szájjal néz minket.

- Ez mégis... mi a fene? Mit csinálsz Taehyung?

- Ah nem. Jiyeon, félrelrted a helyzetet.

- Mégis mit értek félre? Épp azt mondtad neki, hogy ne merjen máshoz így érni ahelyett, hogy ne merj hozzá így érni. Mit tudok ezen félreérteni?

- Ez azért van, mert..

- Mert?

- Mert Kooknak barátnője van. Akivel éppen nincsenek jó viszonyban mert összevesztek egy kis dolog miatt és most így akar bosszút állni de ez nem helyes.

- Kis dolog miatt? Komolyan így gondolod?? Ez nem egy kis dolog. És csak azért csinálom ezt mert a drágalátos barátnőm is ugyanezt csinálja velem a saját szemem előtt.

- Kegyetlen lehet az a barátnő. - szólal meg mellettünk a vörös.

- Nem, Jiyeon. Kook barátnője nem kegyetlen, hanem meg van bántva.

- És ez feljogosítja rá, hogy ezt tegye velem?

- Fel.

- Mostantól számomra halott vagy, Taehyung. És a barátnőmmel is szakitok.

- Na de Jungkook, ne tegyél ilyen kijelentéseket meggondolatlanul.

- Ez nem meggondolatlan kijelentés, Hoseok. Nem vagyok kiváncsi egyikkőkükre sem.

- Jimin, mondj már neki valamit, rád hallgat!

Taehyung üveges tekintettel bámul rám és egy szót sem szól. Az előbb olyan nagy volt a szája, most meg… De talán jobb is így. Nem szabadot volna belelovalnom magam ebbe a kapcsolatba. Az elejétől kezdve el kellett volna dobnom magamtól ezt az egészet és Kim Taehyungot. Akkor talán boldog lehetnék egy ilyen Jiyeon kaliberű lány mellett. Vagy… még mindig Jimin után sóvárognék titokban és minden egyes percben meghalnék egy kicsit, amikor mással látom. Jimin sokáig méreget minket, mire kimondja azt, amit gondol.

- Szerintem mind a ketten jobban járnak, ha elfelejtik egymást.

Jiminnel nézek farkasszemet, akinek ugyanazok a gondolatok motoszkálnak a fejében, mint nekem. Így lesz a legjobb. Egy meleg kapcsolat soha nem lesz olyan felhőtlen és kiegyensúlyozott, mint a normális fiú- lány kapcsolatok. Mély levegőt veszek és Jiyeon felé fordulok.

- Taehyung mellett boldogabb lehetsz.

- Tessék?

- Én túl önző vagyok egy párkapcsolathoz.

Hátat fordítva mindenkinek kiviharzok a szobából, hogy ne lássa senki. Már megint elgyengültem.

Túl sűrűn jönnek a könnyeim.

Not today-29

Not today

 29 - Taehyung pov.

Zavartan, kimerülten és keserű hangulattal nyitottam ki ólom súlyú pilláimat, mikor egy sötétkék kabátban lévő személy gyengéden a vállamra fogva próbál felkelteni. Látom, hogy tátog, de nem hallom a hangját, így ráérősen kihúzom a fülemből a fülhallgatómat.

- Fiatalember, a busz beért a végállomásra, leszállna?

Kissé megrázom a fejem, hogy valamennyire észhez térjek, az alig másfél órányi alvás után, majd enyhén meghajlok az idős buszvezető előtt, jelezve számára, értem a célzást, és már itt sem vagyok. Két meglehetősen hosszúra nyúlt perc múlva már a pályaudvaron állok, kezemben az utazótáskámmal. Fogalmam nincs, merre kellene, hogy elinduljak, hiszen még csak reggel hét óra van, bár ennek ellenére a város eléggé pörög. Mindenki indul munkába, vagy még csak most próbál meg hazaesni az éjszakai szórakozóhelyről. Én pedig, itt állok az emberek között, akár egy rakat szerencsétlenség. Tisztában vagyok vele, hogy teljesen megviselt a kinézetem. Arcom biztos fakó, szemeim megduzzadhattak a sok sírástól, tekintetem pedig üveges. Furcsa, sosem hittem volna, hogy így fogom érezni magam, arra pedig legmerészebb álmaimban sem gondoltam, hogy ezt mind Jeon Jungkook miatt fogom megélni.

Mivel jobb ötletet nem tudok, ezért előveszem a telefonomat a zsebemből és egy hosszabbra nyúlt perc után meg is találom a keresett számot; SeokJin Hyung. Amint rányomok a hívás gombra pár másodperc várakozás után máris meghallom az idősebbig fáradt ásítását.

- Taehyung?

- Szia Hyung, figyelj csak, nincs véletlenül egy felesleges ágyad számomra?

Nem válaszol egyből, bár mit is várok ilyenkor? Akármennyire is szerettem volna, a hangomból teljesen levehető, hogy én magam is fáradt vagyok.

- Ne haragudj Tae, alig egy órája aludtam el.

- Tanultál?

- Nem egészen. -sóhajt fel, én pedig várom a továbbiakat, viszont egy perc elteltével sem folytatja, így megköszörülöm a torkom.

- Hyung?

- Taehyung, nem vagyok egyedül.

- Oh.

Minden azonnal világossá vállik számomraa helyzete, így amilyen gyorsan tudok elköszönök tőle és bontom a vonalat. Még magának Kim SeokJinnek is jobb szerelmi élete van, mint nekem. Mekkora égés ez már?

Második esélyemre gondolva, újra kikeresek egy telefonszámot a már átfagyott ujjaimmal és egy imát mormolva magamban várok, hogy maga Min Yoongi fogadja a hívásomat. Amint ez megtörténik fellelkesülve a lehetőségen gyorsan elhadarom a mondandómat.

- Csá Hyung! Figyelj, elég szar helyzetben vagyok, alig aludtam és itt vagyok a buszpályaudvaron. Kellene egy kis segítség, mondjuk kezdésnek egy ágy, amin tudnék aludni.

- Szia - szólal meg a túlvégről egy számomra ismeretlen hang, amire egyből felvonom a szemöldökömet - Fogalmam nincs, hogy ki vagy, mivel a kijelzőn csak annyi állt, hogy Balek , - erre még jobban megemelkedett a szemöldököm - és nem igazán hiszem, hogy Suga tudna most segíteni neked.

- Már nem azért, de te ki vagy? Miért van nálad Hyung telefonja?

- Yoo Kihyun vagyok, Yoongi egyik régi barátja.

- Hol van Suga?

- Suga? - itt felkuncogott kissé - Éppen a mosdó peremét szorongatja, és adja ki magából a nem kívánt dolgokat.

- Mi van?

- Részeg, bulizni voltunk, és nem rég jöttünk el, hogy kicsit össze tudja szedni magát. Jelenleg egy kávézó mellékhelyiségében vagyunk, mivel nem bírtam már tovább tartani, és jobb ha kiadja magából a dolgokat. Szóval bocs, de nem tudok most segíteni neked, épp tartom, hogy ne fejelje be az egész wécét.

- Aha. Köszi.

Amint elköszönt az idegen, máris bontotta a vonalat, aminek a végén még hallottam, ahogy Yoongihoz beszél, miszerint a wc papír nem ehető.

Nincs több ötletem, hogy kit tudnék felhívni. Namjoon hyung valószínűleg Rionnal van, hozzájuk sem szeretnék társulni. Ilyenkor jön rá az ember, hogy mennyire nincsenek barátai, akikre rossz helyzetekben segítséget kérhet.

Hogy valamit mégis tegyek magammal erősen megmarkoltam a kezemben tartott sötétkék sporttáskát, majd megindultam valamerre. Nem tudtam eldönteni, hova is kellene menjek, hiszen haza mégsem mehettem. A nyakamon van a vizsga, és elég kellemetlen lenne pár nappal előtte felutazni Daeguba, csak hogy nyugtom legyen. A kollégiumba viszont nem szerettem volna menni, hiszen ha Jungkookék visszaérnek, az lesz az első hely, ahol fel fognak keresni. Még egy zsákutca. Nagyot sóhajtva kezdtem el erőteljesen gondolkozni – ami ennyi alvás és sírás után meglehetősen nehézkesnek bizonyult -, hogy mégis mi lenne a legjobb döntés, mire végül megszületett az egyetlen olyan helyszín, ahova tudom, hogy mehetek, még ha ára is van.

Kedvetlenül veszem elő ismételten a telefonomat a zsebemből, majd kikeresem annak a személynek a telefonszámát, akivel rég nem szerettem volna összefutni, hiszen olyan múltam van vele, amit jobbnak véltem mostanra már eltörölni az emlékezeteimből, viszont most sajnos nincs más választásom. Rányomok a hívás gombra, majd fülemhez helyezem a készüléket, ami pár másodpercen belül meg is találja a kívánt személyt, aki fáradt hangon beleszólal a vonal másik végén.

- Jó reggelt Jiyeon, felébresztettelek?

Próbálok kedves hangot felvenni, hiszen tudom jól, hogy a volt barátnőm rég óta vár arra, hogy ismét felkeressem. Régi kapcsolat, még akkor azt hittem, hogy összeillünk, így mindent megtettem, hogy megszerezhessem magamnak ezt a lányt. Abban az időben, szinte minden lány a nyakamon volt, én mégis ő érte voltam oda, ezt pedig szerencsémre ő maga is viszonozta. Első szerelem lehettem a részéről, nekem pedig egy újabb kaland, talán egy pár alkalmas kapcsolat volt csupán, amit idővel be is vallottam számára. Nem voltunk sokáig együtt, de mégis ő volt az a lány, akivel leghosszabb időt töltöttem, ez pedig összesen hat hónap volt. Szegényt megviselte a szakítás, én pedig félvállról véve az egészet tovább álltam. Tudtam, ha akkor engedem, hogy tovább járjunk, én sínylem meg az egészet, így viszont szegény Jiyeont bántottam meg, de ő végig hitegetett, hogy nincs baj, szóval hittem neki. Az utolsó beszélgetésünknél említette azt, hogy ha szükségem lenne valakire, csak hívjam fel, most pedig elég nagy szükségem van valakire.

Alig fél óra elteltével ismételten a rég látott fakerítés előtt toporogtam szétfagyva. Az alig két perces telefonbeszélgetés megtette a hatását, így Jiyeon azonnal befogadott. Szerencsére nem kérdezett semmit, inkább arra koncentrálhatott, hogy átmegyek hozzá.

Újra tárcsáztam, de most kinyomott. Tudtam, hogy mit jelent, szóval csak álltam egy helyben és vártam, hogy beengedjen magukhoz. Másodperceken belül már hallottam is, ahogy kinyitódik a lakás ajtaja, majd kulcs zaja, és máris nyílt előttem a kapu. Halvány mosolyt erőltettem az arcomra, hogy valami csekély jelét lássa annak, örülök neki. Meg kell hagyni, az elmúlt egy év alatt sokat változott, ami jót tett neki, hiszen még szebb lett.

- Kim Taehyung. – mondta ki a nevem, mire én még jobban elmosolyodtam.

- Szia. – köszöntem, de ő válasz gyanánt csak előre lépett, majd a nyakamba vetette magát.

A nap hátralévő része szerencsémre gyorsan telt el. Jiyeon szülei nem tartózkodtak otthon, így egy fél órás „rég láttalak, beszélgessünk” szóba elegyedés után eldőltünk filmezni, aminek az lett a következménye, hogy én szépen bealudtam. Valamikor délután kettő tájékán ébredtem Jiyoennak köszönhetően. A lány velem együtt aludt, viszont akár csak régen, most is hozzám bújva. A kezemet használta párnának, miközben hasán feküdt, lábait pedig az enyéimbe gubancolta. Nagyot kellett nyeljek, hiszen ez a látvány felébresztette bennem a múlt emlékeit. Ugyan így aludtunk, amikor egy pár voltunk, csupán az ébredéseinkkor jobb dologgal töltöttük el az időt, mint a kávé készítés. Akaratlanul is visszaemlékeztem a vele együtt töltött percekre, aminek köszönhetően alul kezdett szűkös lenni a nadrágom. Nem tudtam lecsillapítani magam, hiszen Kooknak hála több, mint egy hónapja kielégületlen vagyok, és a legutóbbi akciója után, még magamon sem könnyíthettem. Most pedig egy ágyban vagyok azzal a lánnyal, akivel a legjobb volt a szex, akkor mégis miért ne használhatnám ki a helyzetet? A gondolatmenetemhez lassan tettek is csatlakoztak, így magamhoz húztam Jiyeont, és egy apró puszit nyomtam az enyhén szétnyílt ajkaira, mire kis életjelet mutatva fészkelődni kezdett.

A tettemet még több cselekvés követte, a ruháinktól sorra szabadultunk meg, én pedig az eszemet vesztettem azalatt az idő alatt. Teljes mértékben elvesztettem az önkontrollt magam felett, a testem irányított, amit Jiyeon készségesen viszonzott. Minden érintése, minden egyes hang csak még jobban felcsigázott. A vörös hajú lány keze szinte feltérképezte a testemet, mitől nem elég, hogy kirázott a hideg, de csak még jobban beindultam. Egyre gyorsabban történtek a dolgok, a szobát pedig a mi testünk hőmérséklete melegítette fel. Csak akkor tértem észhez és fogtam fel, hogy mit is tettem, amikor elért a teljes beteljesedés, Jiyeon kezei és szája által.

Olyan szinten tértem észhez, mint még soha. Zihálva fogtam a lány kezére, aki elégedett mosollyal nézett fel rám, miközben lenyelte végtermékem és letörölte a száján maradt nedvem. Hazudnék, ha azt mondanám nem élveztem, de mégis rossz érzésem lett, hiszen csak a testem akarta azt, hogy ezt tegyem.

- Jiyeon. – szólaltam meg halkan, még mindig igyekezve visszaállítani légzésem normálisra.

- Tudom, jó volt. Észrevettem. – mosolygott rám, majd elkezdett felém mászni, hogy visszafektethessen az ágyra, miközben ő négykézláb felém tornyosul. – Most pedig, hogy az első körben elmentél, legalább a szex több ideig fog tartani.

Nyelnem kellett. Igaza van, hisz emlékszik. Viszont én nem szeretnék összefeküdni. Nem vele szeretnék.

- Jiyeon, figyelj. –fogtam felkarjára, majd gyengéden elkezdtem letolni magamról a lányt, aki meglepetten pislogott tettem miatt. – Nekem, ez még nem fog menni.

- Ezt hogy érted?

- Mi lenne, ha... – itt elakadtam, hiszen mit mondhatnék? Jó volt, szép volt, kellemes volt, de ennyi? Ne adj’ Isten, köszönöm? Nem értené meg, de még egyszer nem tiporhatom el. – Ha ez a kapcsolat csak ennyi lenne?

- Ennyi?

- Igen. – erőltettem magamra egy apró, nem túl igazi mosolyt.

- Szexpartnernek szeretnél? – vonta fel kérdően a szemöldökét.

- Mondjuk inkább csak azt, hogy barátok extrákkal. Az szebben hangzik.

Nem szólal meg, gondolkozik. Fogalmam nincs, hogy mit fog válaszolni, de két esélyem van. Az első, kiakad, majd szó szerint kiteszi a szűrömet, ergo, mehetek megint keresni valami szállást. A második, az, hogy belemegy, amire jelen pillanatban kevesebb esélyt látok.

- Miért akarod ezt pont velem? – néz rám, bár még mindig felettem támaszkodik.

Muszáj vagyok beleharapni saját ajkamba, hogy még véletlenül se mondjam ki a valós okát. Mit gondolhatna rólam? A srác, aki a volt barátja most felbukkan elég ramaty állapotban. Nem kérdez semmit az állapotomról, mégis befogad magához. Pedig ha tudná, hogy miért voltam annyira magam alatt, ha tudná, hogy sírtam, pedig én soha életemben nem hullajtottam könnyet egy ember iránt sem. Ha tudná, hogy mind ez egy másik személy miatt van, aki még hozzá egy fiú… Biztosan nem értené meg.

- Csak, kalandra vágyom. –vágom rá, remélve, hogy ez a semleges, mégis Taehyungos válasz megfelel számára, hogy ne dobjon ki.

- Legyen. – vágja rá, majd leszáll rólam, ezzel befejezve az eddig történteket.

- Tényleg? – támaszkodom fel, megpróbálva meglepettségemet leplezni, miközben nézem, ahogy Jiyeon megfogva a pólóját elkezd felöltözni.

- Aha. Én is régóta vágyom ilyesfajta kalandra. Utánad volt pár alkalmam is, de mivel te vagy a legjobb az ágyban, így belemegyek. Végtére is, mit veszíthetek? – néz rám huncut mosollyal az arcán.

Miután mind a ketten felöltöztünk, úgy gondoltuk, jó lenne elütni az időt valamivel, így a játékterem mellett döntöttünk. Mikor még együtt voltunk, sokszor vittem el oda, így ő is megkedvelte a helyet. Az odafelé vezető úton lelkesen kezdte mesélni, hogy mi minden történt vele azóta, amióta nem találkoztunk, viszont képtelen voltam figyelni rá. Folyton folyvást az járt a fejemben, hogy miért kezdeményeztem az egészet, és miért engedtem, hogy idáig elfajuljanak a dolgok. Akárhányszor is próbáltam meg végiggondolni, mindig egy dologhoz lyukadtam ki, az pedig Jeon Jungkook volt. Ő volt az, akit abban a pillanatban odaképzeltem, ő volt az, aki a lehunyt szemem előtt lebegett, és a csudába is! Ő vele akartam volna ezt átélni. Kihasználtam a helyzetet, és ha ezt Jiyeon megtudná, biztosra veszem, hogy egy hatalmas nagy tenyérnyom díszelegne az arcomon. Mégis miért gondolok folyamatosan Kookra, amikor el kellene felejtenem? Mérgesnek kellene lennem rá, mégis rá gondoltam egy jó helyzetben. Mi a fene van velem?

- Tae.

Nevemre azonnal kizökkenek a gondolataimból, majd megtoppanva hátrapillantok, hiszen Jiyeon vagy három lépéssel le van maradva.

- Igen?

- Itt van a játékterem. – mutat maga mellé, az említett helyre, mire én abba az irányba fordulok.

- Oh, tényleg. – vakarom meg zavaromban a tarkómat, majd visszalépkedek a lány mellé, aki belém karolva indul meg velem a bejárathoz.

- Mi történt? Teljesen szét vagy esve. - pillant fel rám.

- Csak a vizsga miatt kicsit feszült vagyok, ennyi. – hárítom azonnal, majd, hogy tereljem is a figyelmét azonnal az egyik kedvenc játékához indulok. – Tánc?

- Benne vagyok! – szorítja meg erősebben a karomat, majd megindulva a már így is zsúfolttá vált játékteremben az említett géphez indulunk.

A táncgépről annyit kell tudni, hogy egy kijelzővel ellátott parketta lényegében. Előre, hátra, jobbra és balra néző nyilak helyezkednek el a földön, majd miután a játékos kiválasztotta a számára legszimpatikusabb számot, az elindul. Különféle párosításokban, gyorsaságokban jelennek meg a monitoron a nyilak, amiket a lábbal le kell nyomni. Nem bonyolult, mégis elég jól le lehet izzadni.

Jiyeon azonnal a gép mellé pattan, ahol jelenleg egy lány táncol. Ráérősen beállok mögé, kezeimet a zsebembe mélyesztve, úgy figyelem a játékost. Elég jól mozog, bár van pár hibája, kicsit késik.

- A testtartásán is kellene változtatnia, hogy a megfelelő időben tudja megtenni a lépést, így a maximális pontszámot is el tudná érni. – mondom inkább magamnak, mintsem másnak, ám Jiyeon azonnal meghallja. Ezt is Jungkook miatt tudom megállapítani.

- Tessék?

- Csak annyi, hogy ha nem görnyedne ennyire meg, akkor jobban menne neki.

- Ha ennyire jól tudod, a helyes testtartást, akkor mutasd meg Tae! – villantja ki hófehér fogait a vörös, mire azonnal kezeimet felemelve tiltakozni kezdek.

- Azért jöttünk, hogy te játssz ezzel, nem pedig én.

- Ugyan már, egy próbát megér. – fog rá karomra, és amint az előbbi lány lelép a parkettáról, engem tuszkol fel. – Ne szégyenlősködj, inkább indítsd el amit akarsz.

Ódzkodva, de hallgatok a szavára, így az első ismerős dalt el is indítom. Beállok a kezdőpozícióba és várom, hogy elinduljon a szám. Az egész lassan kezdődik, így minden lépésre száz százalékig tudok figyelni, egyet sem tévesztek. Ahogy telnek a másodpercek, úgy indul be az egész, amiért bár kezdek feszült lenni, de még kitartok. A nyilak gyorsak, a zene pörög, a lábaim fáradnak. Jiyeon mellettem eleinte ámultan figyel, de amint százötvenet érek el hibátlanul, ujjongani kezd. Szavai bíztatóak, így egy apró mosolyt megengedve magamnak folytatom.

Nem engedhetem meg magamnak, hogy veszítsek, egy hibát sem véthetek, hiszen, ha egy hétköznapi játékgépen nem tudok száz százalékosat teljesíteni, hogy várhatom el, hogy a vizsgán megteszem? Jiyeon egyre hangosabb, a pulzusommal együtt, és hangjára egyre többen gyűlnek körénk. Még ha a szám mindössze három perces, nekem többnek tűnik. Az utolsó lépéseket is hibátlanul teljesítem, és amint vége a számnak, szinte csak zihálva állok, és mereven bámulom a képernyőt. Új rekord, egyetlen egy hibát sem vétettem.

- Tae! – ugrik a nyakamba, én pedig csak akkor térek észhez. Automatikusan fonom derekára a kezemet, míg ő egy puszit nyom az arcomra. – Hibátlan, nem is tudtam, hogy ennyit fejlődtél a játékban – Hát én sem. – Büszke vagyok rád!

- Nem csináltam semmit. – emeltem végre rá a tekintetem. Minden lépésem Kook miatt fejlődött ennyit.

- Játssz még! – Jött egy ismeretlen hang mellőlünk, akire oda is figyeltem, kérdően felvonva a szemöldökömet. – Indítsd el a legnehezebb számot, lássuk azzal, hogyan teljesítesz.

- Hé haver, kezdő vagyok a játékban. – legyintettem az ismeretlen barna hajú srác felé. – Tudod, kezdők szerencséje.

- Lehetetlen, hogy az legyél. A lépéseid letisztultak, próbáld meg. – szólalt fel még egy vadidegen. Elhúztam a számat. Nem látványosságnak jöttem ide.

- Hajrá Tae, - ölelt erősebben Jiyeon – csak még egyet!

Visszapillantottam az engem szorongató lányra, majd felsóhajtottam.

- Legyen.

Jiyeon elengedett, majd visszalépett az előbbi helyére, beékelődve a körénk gyűlt társaságba. Nagyot sóhajtottam, majd ismételten felvettem a kezdő pozíciót, míg az idegen barna hajú srác, megkereste nekem a szerinte legnehezebb számot a gépen. Vártam, hisz mi mást tudtam volna tenni? Így is örültem a fejemnek, hogy az előbbi dalt hibátlanul el tudtam táncolni. Ezt is Jungkooknak köszönhettem. Ő szenvedett velem egy hónapon keresztül, és tanított meg az alaplépésekre. Még ha ez nem is olyasfajta tánc, amit mi csináltunk hosszú napokon keresztül, izzadságba fürödve, akkor is fejlődött a ritmusérzékem.

- Mehet? – néz rám a srác, én pedig bólintok.

- Mehet.

A szám elindul. Ez most nem lassan kezdődik, de a gyors kezdést követően is tudom tartani a lépést, körülbelül a dal feléig. Izzadok, zihálok, és fáradtak a lábaim. Nekem ez gyors, de nem akarom feladni. Nem tehetem meg, hiszen bizonyítani akarok és, hogy kinek? Magamnak. Még ha nem is tudom, a száz százalékot teljesíteni, kilencven alá nem adok! A zeneszám és a vele járó nyilak gyorsan haladnak, a lábam pedig kezd összeakadni. Már lassan azt hiszem, hogy elesek, de végül a játék véget ér. Ég a tüdőm, de a mosolyt az arcomról lehetetlen lenne lekaparni; kilencvenöt százalékot teljesítettem.

- Ez az! – ujjong az egyszemélyes szurkolócsapatom, majd ismételten nyakamba ugorva von magához.  Légszomjammal nem foglalkozva hajol ajkaimra és von egy gyors, számomra érzéketlen csókba, ezzel elérve, hogy ne a kijelzőt figyeljem. Lassan kezeimet a derekára helyezem, hogy mégse tűnjön annyira távolinak, majd kicsit megfordulok vele, de bár ne tettem volna.

Szívem szapora verését egy nagy dobbanás rázza meg, hiszen Jungkook előttem áll, bár még vagy öt méterre. Látom rajta, hogy elképedten bámul minket, ami egyszerre esik rosszul, mégis valami miatt elégedettség tölt el. Valamiért örülök neki, hogy ezt látja Kook, hiszen most már ő is rosszul érezheti magát.

Jiyeon mosolyogva hajolt el tőlem, miközben kibontakozik a karomból.

- Szomjas vagy? Menjünk venni valami üdítőt?

Csak bólintok, nem futja többre. Végig Jungkook szemeibe nézek, mígnem újdonsült barátnőm kézen ragad és elindul velem a játékterem bárpultja felé. Egyre jobban közeledünk Kook felé, én pedig eddig bírom tartani a szemkontaktust. Még nagyobb fájdalom lehet számára, ha figyelmen kívül hagyom.

Valamiért felszabadultak bennem azok a gondolatok, hogy féltékennyé tegyem, még ha ezt nem is így terveztem eredetileg, de ha tálcán nyújtja felém az élet, miért is ne fogadnám el? Fontos vagy nekem Jungkook, de ha te fájdalmat okoztál nekem, akkor én is ezt fogom tenni veled!