Értékes szerelem 12.rész

                               Értékes szerelem

                                                                         XII. fejezet

Reggel lenne? Úgy hasogat a fejem. Nem tudom kinyitni a szemem. Álmos vagyok. Tegnap elég sokat ittunk. A felére nem emlékszem. Lehet nem kellett volna annyit inni. Nem tudok megmozdulni. Pedig már zsibbadok. Valahogy kényelmesebb pózba kellene vergődnöm magam. Próbálok a jobb felemre fordulni. Valamibe beleütközik a kezem. Mi ez az ágyamban? Ahogy tapogatózom, mintha egy ember alakját érezném. Megerőltetem magam és résnyire kinyitom a szemem. Ahogy megpillantom, mi van az ágyamban, maguktól pattannak ki a szemeim. Tae fekszik mellettem egy szál… alsónadrágban. Alszik. Mi a francot keres az ágyamban? Mi történt itt tegnap? Ugye nem? Elvesztettem a szüzességem és még nem is emlékszem rá?? Ne! Úr Isten! Hátrálni kezdek. Megint beleütközöm valamibe. Gyorsan hátra fordulok. Te jó ég! Ott meg Jimin fekszik. Szintén… elég hiányos öltözetben. Nem! Nem! Nem! Mit csináltam? Nem emlékszem. Chinae! Frissítsd fel az emlékezeted!! A vízben voltunk. Amikor kijöttünk, elkezdtünk inni. Besötétedett. Üvegeztünk… huuu. Az is kegyetlen volt. Azta! Jimin és Tae csókolóztak! Ráadásul én adtam ezt a feladatot! Chinae! Olyan idióta vagy! És kegyetlen! De vicces volt. A gondolatra elkezdek magamban nevetni. Azt a szenvedést, mire a két fiú összehozott valami puszi szerűséget. Utána futottak a vízbe szájat mosni. He! Tényleg vicces volt. Emlékszem, annyira röhögtem, hogy leestem a székről. Bevertem az oldalam. Odanyúlok a bal oldalamhoz. Áu! Ez fáj. Tényleg leestem. De hogy utána mi történt… Nem emlékszem!! Elkezdem őrülten borzolni a hajam. Mi a francot csináltunk mi itt?? Nem nagyon bírom az alkoholt. Nem szabad többet innom. Ünnepélyesen megfogadom, hogy nem iszom többet. Csak kérlek! Ugye nem történt semmi?? Elég kényelmetlenül érzem magam. Ki kell kászálódnom az ágyból. Felülök. Ahogy megmozdulok, Jimin elkezd nyöszörögni és a bal kezét a combomra ejti. A combomra?? Te jó ég! Át vagyok öltözve pizsamába? Azt hogy? És miért pont a nyuszisat?? Ez annyira kislányos! Miért kellett elhoznom, amikor pasikat akarok hódítani. Nyuszis pizsamába ez aligha megy. És ki adta rám? Én vettem volna át? Valahogy le kell szednem magamról Jimin kezét. Megfogom, és elkezdem leemelni magamról. Egyszer csak kirántja a kezemből az övét, és visszateszi a combomra. De most meg is szorítja. Basszus Jimin! Mit kezdjek veled? El akarok innen menekülni. Nem tudom, mi történt. Így nagyon kényelmetlen. Más helyzetben szimpatikus lenne ez a körülmény, de most… ahj. Annyira felhúzom magam, hogy megfogom Jimin kezét még egyszer és ledobom magam mellé. Most óvatosság nélkül. Nem kel fel rá. Lassan elkezdek az ágy széle felé kúszni. Annyit érzek, hogy valaki megragadja a karom és visszaránt. Tae magához ölel és erősen fog. A keze a melleimen vannak! Nincs rajtam melltartó?? Tae te perverz! Már készülnék megütni, mikor hallom, hogy szuszog. Alszik ő is. Mit csináljak? Ki fogok egyáltalán szabadulni ebből a pokolból? Elkezdem lefejteni Tae kezét a… onnan. Mikor végre sikerül, a lábát átteszi a derekamon. Satuba fogott. Nincs menekvés. Akkor is kiszabadulok innen! Elkezdek mocorogni. Szenvedek. Tae olyan erősen szorít. Teljesen hozzám bújt. Még a reggeli merevedését is érzem. Ezt nem hiszem el! Csak jussak ki innen!

-          Menekülsz?

Megijedek. Annyira, hogy teljesen lefagyok. Csak a szemeimet mozgatom. Ijedt tekintettel nézek a hang irányába. Jimin néz rám szép szemeivel. Nagyon kicsi a távolság köztünk. Zavarba jövök. Mit mondjak?

-          Segítsek?

-          Nem kell.

Ez a mondat elég hisztis lett. Nagy erővel kiszabadítom magam Tae öleléséből. Erre már ő is felkel. Olyan édes hangokat ad ki. Kinyitja a szemét.

-          Jó reggelt!

Túl sok! Nem bírom! Úgy érzem, mindjárt felemészt a tűz, amit kiváltott belőlem a két fiú hangja. Gyorsan kikászálódok az ágyból. Az ajtó felé veszem az irányt. Kirántom és becsapom magam után. Nagy lendülettel megyek. Végig a folyósón, le a lépcsőn. Az aula ajtajában azonban megtorpanok. Hoseok és Suga épp reggelizik. Ők sincsenek túl jó passzban. Ők is elég rendesen berúgtak tegnap. Elindulok az asztal felé. Leülök a székre. Nagy nehezen kinyögök egy „jó reggelt” szerű valamit és elkezdek én is enni. Pirítós, vaj, fokhagyma. A kedvenc reggelim a müzli mellett. Nem szólok senkihez. Antiszociális vagyok. Azon jár az agyam, hogy mit csináltam. Megkérdezném Sugat, de ő honnan tudná? Nem volt ott… talán. Ahhh! Megőrülök a tudatlanságban! Nincs étvágyam. Csak nyamnyogok. Alig megy le a torkomon a pirítós. Felnézek. A két fiú engem szuggerál. Sejtettem. Éreztem a tekintetüket magamon. Teli szájjal szólalok meg.

-          Mi van?

A két fiú csak bólogat. „semmi, semmi”. Ezzel aztán többet tudtam meg. Olyan… mindent tudóan néznek. Talán még is meg tudják nekem mondani, hogy mi történt.

-          Fiúk, tudjátok esetleg, hogy…

-          Jó reggelt!

-          Sziasztok.

Tae és Jimin hangja. Nem akarok hátra fordulni. Ideérnek hozzánk. Elfoglalnak két üres széket. Szerencsére már fel vannak öltözve. Érzem, hogy vér szökik az arcomba. Mit csináljak? Úgy dobog a szívem! Mindjárt kiugrik a helyéről! Néha úgy érzem, hogy a szívem a testemtől függetlenül önálló életre kel. Még az eszemre se hallgat, mikor azt mondom neki „nyugi! Nyugodj le!”. Makacsul ver tovább. Jimin szólal meg, miközben keni a pirítósát lekvárral. Utálom lekvárral a pirítóst…

-          Gyorsan kirohantál.

Nem nézek rá. Nem is szólalok meg. Úgy csinálok, mint aki nagyon éhes és tömöm magamba a kenyeret. Még meg se ettem az elsőt, de már csinálom a másikat. Magamba gyűröm, csak ne kelljen válaszolnom. Mindenki engem néz. Suga szólal meg.

-          Chinae. Minden rendben?

-          Ühüm.

Eszem tovább. Egyre gyűlik bennem a feszültség. Úgy érzem, ki fog törni belőlem. Kicsit elkezdek remegni. Muszáj tudnom, mi történt. Egyszer csak leteszem a kenyeret és a kést. Nézek magam elé. Megrágom a maradék pirítóst és lenyelem. Kis szünet után felnézek a fiúkra. Engem néznek. Mozdulatlanul.

-          Fiúk. Mi történt tegnap?

Komolyan teszem fel a kérdésemet. Mindenki csak néz. Egy kis hatásszünet után egymás tekintetét keresik. Idegesítő. Én is tudni akarom. Ne egymásra nézzetek, válaszoljatok. Kezdek ideges lenni. Csapok egyet az asztalra.

-          Válaszoljon valaki!

Erőteljesen szólaltam meg. A fiúk lesütik a szemüket. Suga válaszol.

-          Semmire nem emlékszel?

-          Az üvegezés még megvan. Amikor leestem a székről. Utána filmszakadás.

-          Értem. Hát… tegnap kicsit kifordultál önmagadból.

-          Mi történt?

Lényegre törő vagyok. Nem szeretem, mikor kertelnek. Csak mondják el és kész. Hoseok folytatja.

-          Miután elég sokat ittunk, kicsit bedepiztél. Elkezdtél magadban bőgni. Mikor megkérdeztük mi a baj, nem válaszoltál, csak bőgtél. Mindenkit ellöktél magadtól mikor vigasztalni akartunk.

-          És végül elmondtam?

-          Igen, el. Azt mondtad, utálod magad, amiért félrevezetsz két fiút, és játszadozol az érzelmeikkel. Nem akarod őket megbántani. De nem tudsz mit csinálni, mert képtelen vagy dönteni. Imádod őket és legszívesebben…

-          Legszívesebben mi?

Suga fejezi be.

-          Legszívesebben egyszerre adnád oda a szüzességed mind a kettőnek.

Mi? Ne. Ilyet mondtam volna? Nem! Biztos, hogy nem. De… miért hazudnának? Ráadásul így gondolom. Nem hiszem el, hogy kimondtam! Hogy lehetek ekkora ökör!! Ezt a szégyent. Most úgy érzem, hogy zsugorodom össze. Legszívesebben eltemetném magam mélyre. Olyan mélyre, hogy senki ne hallja az ordibálásom. Legszívesebben elkezdenék őrjöngeni és magamat szidni. Ha tudnám, most biztos megverném magam. Hirtelen Hoseok megszólal.

-          De ez nem minden.

-          Tessék? Van még ennél is rosszabb??

-          Azt is mondtad, hogy nem akarsz ribanc lenni, te nem ilyen vagy, és ha nem tudod elfelejteni a fiúkat vagy dönteni, akkor kilépsz az életükből. És közölted, ha visszaérünk holnap, otthagyod a kávézót. Kilépsz.

Na ez most tényleg sokkolt. Teljesen ledöbbentem. Értetlenül nézek a fiúkra. De én ezt nem gondoltam komolyan. Nem akarok kilépni. Szeretek ott lenni. Miért mondtam én ilyet? Mindent elrontottam volna?? Tae most szólal meg először.

-          De később azt is mondtad, hogy nem gondoltad komolyan, mert szeretsz ott lenni. Csak annyit kértél, hogy hagyjunk téged békén. Ne tegyünk tönkre lelkileg. És megígértetted velünk, hogy nem küzdünk tovább.

-          Ezt mondtam?

-          Ezt.

Iszonyatosan megbánthattam a két fiút. Annyira rosszul érzem magam. De ha ez történt, akkor…

-          És ti mit kerestetek reggel az ágyamban? Jimin?

-          Én?

-          Igen. Elmondod nekem, mi volt ez a meleg fogadtatás reggel?

-          Igazából… miután ezeket elmondtad, rosszul lettél.

-          Hánytam?

-          Nem. Csak nem tudtál magadról és teljesen tehetetlen voltál. Ezért úgy döntöttünk Taehyunggal, hogy felviszünk.

-          Hogy került rám a pizsama?

-          Tae megfürdetett.

-          Megfürdetett??

-          Azt mondta, látott már téged meztelenül, mikor majdnem lefeküdtetek, szóval…

-          Jimin! Megkértelek, hogy Chinae ne tudja meg, hogy elmondtam.

-          Bocsi. Tényleg. Ne haragudj. Izé…

-          Ahham. Értem. És miért maradtatok az ágyamban? Tae?

-          Hát… mert nem tudtunk ott hagyni. Nagyon aggódtunk, mi van, ha rosszul leszel. Egyikünk sem akart elmenni onnan, szóval úgy döntöttünk, ott maradunk. De nem történt semmi olyan. Ne aggódj! Megígértük, hogy nem nyúlunk hozzád, és nem is fogunk.

-          Igen! Taehyungnak igaza van. Nem csináljuk többé ezt. Nem akarjuk, hogy neked rossz legyen.

Még mindig rám gondolnak és nem a saját érzelmeikre? Nem értem őket. Ennyire szeretnének? Tényleg szörnyű vagyok. Jól tettem, hogy így döntöttem. Kezdem megérteni magam. Suga hatására úgy viselkedtem, mint egy lotyó. Teljesen elfelejtettem, milyen vagyok valójában. Az igazi énem nem engedne mást szenvedni hagyni miattam. Az igazi énem tényleg képes lenne otthagyni a kávézót. De nem hagyom ott. Így, hogy megkértem a fiúkat erre… talán tudok együtt dolgozni velük. Ugyanis tegnap Hoseok felajánlotta Jiminnek, hogy maradjon Szöulban és dolgozzon velünk. Jimin elfogadta. Erre még emlékszem. Ezek után nem szólok semmit. Csak bámulok a kész pirítósomra, ami arra vár, hogy elfogyasszam. Még inkább nincs étvágyam. Jobb lett volna a tudatlanság? Megkíméltem volna magam ezektől a szörnyű emlékektől. Most, hogy hallottam a dolgokat, kezdenek beugrani a képek. A négy fiú aggódó arca. Az érzés, ami akkor uralkodott rajtam… ami most is kezd elhatalmasodni rajtam. Lassan tölti el a testemet ez a kellemetlen, utálatos érzés. Az érzés, hogy megbántom és kihasználom ezt a két nagyszerű fiút, aki őszintén szeret. Nem tudok és nem is akarok gondolkodni. Kihúzom a széket. Felállok és elindulok az ajtó felé. Hallom, ahogy a fiúk utánam szólnak. „hová mész?” „gyere vissza”. És a nevemet még vagy ötször. De nem reagálok. Kilépek az ajtón. Elindulok a napsütötte tenger felé a nyuszis pizsamámban. Csak bambulok előre. Erőtlenül teszem a lépéseket egymás után. Elkezdenek könnyek szökni a szemembe. Mondanám, hogy az erős napfénytől, de akkor hazudnék. Belesétálok a vízbe. Csak sétálok, amíg el nem ér a fejem búbjáig. Nem jövök fel. Érzem, hogy levegőre lenne szükségem. Nem akarom megölni magam. Nem tudom, miért csinálom. Kezdek fulladni. A szemem nyitva van. Látom, ahogy a fejem fölött süt a nap. Kezd elhomályosodni a kép. Nem kapálózok. Nyugodtan fogadom a tényt, hogy eltűnik előlem a világ. Mielőtt végleg elveszteném az eszméletem, érzem, hogy valami ránt. Hirtelen oxigén kerül a tüdőmbe. Minden levegővétel fájdalmas. Fáj, mert még mindig élek. Mert még mindig létezik a világban azaz ember, aki bántja, akiket szeretek. Azt akarom, hogy eltűnjön. Hogy Tae és Jimin boldogok lehessenek. Homályosan látok. Annyit érzékelek, hogy Jimin és Tae őrülten mondogatnak valamit. Nem hallok. Csak a szájukat látom mozogni. Könnyek kezdenek kiszökni Tae szeméből. Azt hiszem. De mielőtt megbizonyosodhatnék róla, elsötétül minden. Alszom… végre… örök nyugalom. Ez az, amire vágyom.