Not today-13

Not today
13 - Taehyung pov.

Ingerülten dobtam magam elé a fejhallgatómat. A fehér eszköz nagy csattanással landolt az asztalon, a már ezernyi összegyűrt papír közé. Nagy sóhaj keretében, idegesen túrtam bele a hajamba, amit bizonyára már egy madárijesztő is megirigyelhetett.

- Aish! Idegesítő! – dőltem hátra a székem háttámlájának, kezeimet lógatva magam mellett.

Harmadik napja, hogy ezzel bajlódom. Namjoontól hallottam, hogy a félévi vizsgafeladat az, hogy írni kell egy zenét. Hogy fogok komponálni egy számot, majd azt előadni? Sosem voltam jó dalszerzésben. Én csupán megtalálom a megfelelő hangot, és kiéneklem, előadom. Összeállítani eddig sose sikerült. Ezernyi dalszöveget írtam már és nem is lettek rosszak. Viszont dalt most először próbálok összerakni.

Előttem a laptopomon jó pár program van megnyitva, mellette pedig a böngésző várta, hogy újabb ablakot nyissam meg keresés céljából. Benne pedig vagy hét oldal, amin azt próbálom megérteni, hogyan lehetne egyszerűen összeállítani valami jó dallamot. Namjoonnak és Yoonginak persze ez egyszerű feladat. Jin hyung meg van olyan mázlista, hogy Namjoon szobatársa, szóval egyértelmű, hogy neki is tökéletesen komponált dal fog elkészülni.

Unottan pördültem egyet a székemmel a tengelyem körül. Este hét fele lehetett, viszont szobatársam még nem érkezett meg. Biztosra veszem, hogy mint eddig is, most is a késő esti táncpróbáján van. Ezek után a próbák után akár egy zombi, úgy vonszolja be magát mindig a szobába, majd elmegy lezuhanyozni, és mihelyst az ágyhoz ér már alszik is. Ez heti négyszer fordul elő. Ebből egy nap hétvége. Mivel Jimin szülővárosa Busan, így hétvégén is a kollégiumban van. Ha nem próbál vagy tanul, akkor mindig el szoktunk menni valahova unaloműzésként.

Előhalásztam a nadrágzsebemből a mobilomat, majd feloldottam a képernyőjét. Senki sem keresett. Egy értesítést sem kaptam. De! Egy körüzenet a kar minden tagjának. Ez viszont annyira nem érdekelt. Nagy sóhajtás keretében keltem fel a gurulószékről, majd indultam meg az erkély felé. Minden kollégiumi szobához tartozott egy erkély vagy egy terasz. Tavalyi évben sok szerepe volt, mivel volt szobatársammal rendszeresen lógtunk ki éjszakánként.

Pár lépés után most is kiléptem a hűs levegőre. Egy pulóver elég volt ahhoz, hogy elnyomja a hűs szellőt, ami az ősz beálltával rendszeressé vált. A teraszon két szék volt elhelyezve, megy egy kis asztal, amin pár újság, illetve toll hevert. Jimin szeretett kiülni zenét hallgatni a napsütötte térre. Helyet foglaltam az egyik széken, majd az ülőalkalmatosság alá nyúltam, és megemeltem egy nagy cserepet. A benne lévő virág már rég elszáradt, de a cserép tökéletes búvóhelyet nyújtott a cigarettámnak. Kivettem egy szálat és az öngyújtót is. Elhelyezkedtem kényelmesen, majd lángra lobbantva a kis eszközt és felizzítottam a dohányt. Egy mélyet szippantottam belőle, letüdőztem a nikotint, majd kifújtam a füstöt. Égre emelve a tekintetem néztem végig az ezernyi kis világító ponton, amit csillagoknak hívunk.

- Ma is túl messze vannak a csillagok. – sóhajtottam fel.

Mihelyst elszívtam a szálat, elnyomtam a csikkem, majd visszamentem a szobába és a szekrényemhez vonszoltam magam. Kitártam annak ajtaját, majd elővettem pár ruhadarabot. Ha nem fog az agyam, és aludni sem tudok, mit is kéne csinálnom, ha nem elmenni egy buliba?

Mivel már november közepe felé jártunk, így melegebb ruha kellett. Egy fekete nadrág, fekete póló, és hogy hű maradjak a színhez; egy fekete dzseki. Az egész szerelésem egy fekete puma cipő egészítette ki. Magamhoz vettem az irataimat, majd kikapcsolva a laptopomat elindultam a klubba.

Nem telt sok időbe, hogy elérjem célom. A buli szerencsére hamar elkezdődött, szóval nem kellett várjak a belépésre. Kifizettem a jegyem, majd lementem a jól ismert helyre. A zene már hangosan szólt és jó pár ember tengett már lent. Lassan sétáltam a bárpulthoz, hogy kezdésnek kikérjek valami alkoholt. Pár lány, miután elmentem mellettük, végignéztek rajtam, de egy félszeg kuncogás keretében arrébb is álltak.

Szerencse, hogy az az incidens már két hónapja lefolyt. Miután megláttam azt a képet, amit Yoongi küldött, annyira ideges lettem, hogy muszáj voltam Jungkook után menni. Ingerült voltam, dühös és szétszórt. Ha nincs ott az a másik srác – talán Hoseok - én tényleg behúztam volna egyet a táncosnak. Már lendítettem a kezemet, hogy egyenesen orrba találjam, ám az utolsó pillanatban megragadták a kezem, így az irányt tévesztett. Mondanom sem kell, hogy perceken belül Namjoon és a többi srác is feltűnt. Elég nagy botrány kerekedett az egészből.

Megráztam a fejem, és inkább kortyoltam egy jó nagyot a habos sörömből. Nem kell nekem ez a rossz emlék. Örülök, hogy a többi harmadéves is felfogta, hogy nem mi vagyunk a legmegfelelőbb áldozatok erre a versenyre.

Felkaroltam a söröskorsóm, majd a VIP részleg felé vettem az irányt. Ez volt az incidens óta az első alkalom, hogy kimerészkedek egy buliba. Ám ahogy látom, nem igazán vagyok az embereknek célpont. Mindenki magával, vagy az éppen előtte táncoló, hiányos öltözetű lányra figyel. Szégyentelenek. Besétáltam a VIP emberek számára fenntartott kis szobába, ám az ajtóban megtoppantam.

- Namjoon? Yoongi? –néztem rájuk meglepett szemekkel.

- Taehyung!

Az utóbbi fiú ekkor mellé perdült, és összekoccintotta a saját söröskorsóját az enyémmel. Miután a kis rituálét megtartotta, jó nagyot kortyolva itta meg az üveg összes tartalmát.

- Jó végre kint látni a barlangodból. – szólalt meg Namjoon, aki az egyik fotelbe helyezkedett el. A szobában nem volt sok ember, de akik bent voltak, azok mind engem néztek. – Gyere, és igyál velünk.

- Nem tudtam, hogy ti is jártok ide… - mondtam halkan, majd hallgatva a fiú szavára beljebb mentem, nem törődve az engem néző szempárokkal.

Szerencsémre nem tartott sokáig a rivaldafény, mivel amint leültem Namjoon mellé, mindenki ott folytatta a társalgást, ahol abbahagyta.

- Szoktunk ide jönni. Most is Jint várjuk. – vágódott le mellém Yoongi.

- Áh, hogy ő is jönni fog. –néztem magam elé. Ha ő jön, akkor kíváncsi vagyok, még kit hord ide a szél.

- Igen. Mivel ma énekkar találkozó van. – Nam a vállamra tette a kezét. – Nem olvastad a körlevelet?

- Körlevelet? –néztem egyenesen a szemeibe. – Ja, hogy azt… - nevettem el magam kínosan. – Nem nyitottam meg semmit sem a gépemen.  Másra koncentráltam az elmúlt pár napban.

- Így már értem, miért nem jöttél ki a szobádból.

Halvány mosolyt ejtettem meg magamon, majd inkább válasz helyett csak beleittam a poharamba.

Eltelt lassan már két óra is, hogy itt vagyok. Azóta jobban feloldódtam, így már a táncparketten voltam, előttem pedig egy gyönyörű lány mozgott ritmusosan. Elég jó mozgása volt, meg kell hagyni. Nem táncoltunk együtt, ám elég sokszor kerestük egymás tekintetét így vettem a bátorságot, hogy végre megszólítsam. Ám végül valaki megelőzött.

- Szívem! –karolta át egy ismerős alak.

- Végre, hogy megjöttél! –fordult a fiú felé a lány, és egy hosszú csókot lehelt az ajkára. Természetesen, mindent előttem. Nagyon ismerősnek tűnik nekem, de nem tudom pontosan honnan.

- Oh, Rion!–lépett mellém Namjoon, majd lepacsizott a sráccal. Akkor esett le ki is áll előttem. A tánckar vezető harmadévese. – Örülök, hogy végül ideértél.

- Szintúgy! –bólintott egyet a srác, aki magához vonta a lányt, a derekánál fogva, majd rám emelte a tekintetét. – Látom felkészültetek.

- Természetesen! Ahogy megbeszéltük. –válaszolt a mellettem álló leader.

Felkészülni? Mire is? Értetlenül néztem egy hosszú farkasszemezés után Namjoonra. Ő egy bizakodó mosolyt villantott felém, majd vállamra tette kezét, és lágyan meglökött a VIP szoba felé. Ám én nem mozdultam, csak egy gyors mozdulattal kitértem Namjoon elől, aki utánam indult volna. Szembefordultam vele és úgy tettem fel a kérdést.

- Mire készülsz?

- Tessék?

- Jól hallottad!

- Mire készülnék?

- Mit keres itt a tánckar vezetője, amikor azt mondtad, hogy ma a mi karunk lesz csak itt? –kezdtem ingerült lenni. Valami nem volt rendben.

- Mondtam én egyetlen szóval is hogy csak mi leszünk itt? Taehyung, ez egy szórakozóhely. Aki kifizeti a belépőt, az bejöhet. Nincs kitiltva senki sem.

Ésszerű magyarázat, ám engem ez akkor sem nyugtatott meg. Először is, egy csaj illeti magát előttem, aztán kiderül, hogy van pasija. És nem is akárki. A tánckar egyik harmadévese, maga Oh Rion!

- Menjünk be a szobába, és hidd el, mindent meg fogsz érteni! –fogta meg a vállaimat, majd egy gyors mozdulattal megpördített a tengelyem körül és a hátamra tapasztva a kezét tolt be az említett helyiségbe.

Nem hazudott. Amint beléptem, minden világossá vált. Szívverésem azonnal a duplájára nőtt, izmaim megfeszültek. Szemeim kitágultak, úgy néztem mereven a velem szembe álló fiúra. A világosbarna haja enyhén lógott a szemei elé, ám tökéletesen láttam az íriszeit, amik engem figyeltek. Ugyan olyan meglepett volt, akár csak én.

- Namjoon, mégis, mi a fené..~

Az említett kezét a számra tapasztva hallgattatott el. Beljebb tolt, akaratom ellenére is, így már csak egy méter volt köztem és a nem szívesen látott srác között. A leader elvette a kezét a szám elől, majd vállaimra téve nyomott le az egyik székre. Miért érzem megint ennyire kínosnak a jelenlegi helyzetet?

- Jungkook! –hátam mögül hallottam meg Rion hangját, majd pillanatok múlva a nevén nevezett, ám megszeppent fiú mellé sétált. Kihúzott neki egy széket,- pontosan velem szembe- majd mutatta, hogy foglaljon helyet.

- Nem ülök le.

- Jeon Jungkook! – szólította meg az idősebb. Erőteljesebb volt a hangja, mint az előbb, mégis mosolygott.

Kook szemlátomást nem örült ennek, de feljebbvalójának akkor is engedelmeskednie kellett, így vonakodva, de végül helyet foglalt a széken. Kezeit összefonva maga előtt fordította oldalra a fejét. Nem akart rám nézni, de ezzel nem csak ő volt így. Azonnal felnéztem Namjoonra, aki időközben mögém állt, kezeit pedig a vállamon pihentette. Mi baja van? Testőrt akar játszani?

- Nem ezért jöttem ide Namjoon! Szórakozni akartam!

- Fogsz is. –válaszolt azonnal. – De mivel mind a ketten itt vagytok, így megejthetünk egy gyors versenyt.

- Ohh ne már! Baszki Namjoon! Még mindig? Még mindig nem vagytok képesek feladni ezt? –kezdtem kiakadni. Mocorogni kezdtem, hogy eleresszen, de ő válasz képen csak belemarkolt a vállamba, egy olyan pontot eltalálva, ami erős, éles fájdalmat váltott ki bennem. Rákényszerültem a nyugton maradásra.

Szitkozódva fordultam előre. Épp időben, mivel összébb kellett húznom magam. Yoongi egy kisebb asztalt helyezett el Kook és köztem. Értetlenül meredtem rá a már szőkére festett srácra.

- Áruló! –sziszegtem fogaim között, miközben Yoongira néztem villámokat szóró szempárral. A fiú csak megrántotta a vállát, majd, mint aki jól végezte dolgát, a falnak dőlt és onnan nézett minket.

- Következő a feladat. – szólalt meg a táncosok leaderje, aki Namjoonhoz hasonlóan, Jungkook mögé állt, kezét a vállára téve. Láttam, ahogy riválisom sem örül ennek az egésznek, mivel hozzám hasonlóan próbált szabadulni a harmadéves karmai közül. – Szkanderezni fogtok.

- Cöh, na persze. Szkander. – Jungkook szavai megvetőek voltak. Mint ha egy halvány mosoly jelent volna meg a száj szélén. Magabiztos tekintettel nézett rám, én pedig idegesen néztem fel Namjoonra.

- Ki találta ki a feladatot?

- Közös megegyezés alapján született.

Zavartan néztem vissza az előttem elterül asztallapra. Mindenki tudja, hogy nem vagyok erős, sőt! Jungkook ellen esélyem nincs nyerni. Nincs nagy erőlétem, velem szemben Kook napi szinten edz a tánc miatt. Jó formában van és még így is, hogy pulóver van rajta, látom, hogy vannak izmai. Nem is kevés. Esélytelen, hogy nyerni fogok.

- Ha ezt hamar megcsináljátok, akkor mehettek is a dolgotokra.

Nem kellett több, hogy riválisom a kezét feltegye az asztalra a megfelelő pozícióba. Tétovázva, de végül én is elhelyezkedtem és ráfogtam a fiú kezére. Miért kell nekünk ezt csinálni?

Lassan emeltem fel tekintetem Jungkook arcára. Azonnal íriszeibe mélyedtem, ám az a tekintet, ami fogadott meglepett. Mi ez a nézés? Mégis miért ilyen az a szempár? Sajnálat? Szánalom? Megvetés? Bármelyik is az, egyik se tetszik.

- Felkészültetek? – tette fel a kérdést a táncosok leaderje. Választ nem kapott, ám nem is hiszem, hogy várt. – Elszámolunk háromig.

Nagy levegőt vettem.

- Egy.

Elhelyeztem kényelmesebben a könyökömet az asztal felületén és bal kezemmel megfogtam az asztal oldalát. Ellenfelem is ugyan így tett.

- Kettő.

Nagy levegő, újra. Mélyen néztem a szemébe. Akármi is történik, nem veszíthetek ellene. Még akkor sem, ha nyilvánvaló, hogy ő fog nyerni. Felkészülve vártam az utolsó szót.

- Három.

Minden erőmet összeszedve próbáltam lenyomni Kookot. Egy ideig döntetlen volt az állás, ám én éreztem, hogy ki fogja megnyerni ezt az egészet. Kezem remegni kezdett a sok erőlködéstől, ám mielőtt végleg kiestem volna, Kook hirtelen elengedte a kezét, így az ő kézfeje érte az asztal tetejét.

Teljesen ledöbbentem, de nem én voltam az egyetlen. Mindenki, aki a VIP szobában volt. Minden egyes ember, aki végignézte azt, hogy mi mit is csinálunk.

- Ejha. –szólalt meg egy kisebb kínos csend után Yoongi. – Nem is tudtam, hogy ilyen erő lakozik benned Taehyung!

Ez nem én voltam. Nem nyerhettem volna, hiszen már feladtam az egészet. Egyértelműen Jungkooknak kellett volna nyernie, nem pedig nekem. Megszeppenve bámultam az előttem ülő srácra és próbáltam rájönni, hogy miért adta fel ellenem a harcot. Egy olyan harcot, amiben biztosan nyert volna. Ennyire lenézne engem?

- Ez nem jó! – szólalt meg egy ismerős hang. Akkor ébredtem csak rá, hogy még mindig fogjuk egymás kezét riválisommal. Egy szempillantás alatt engedtem el és dőltem ismét hátra a széken. – Nem tudhatjuk, hogy mennyire próbálkoztak!

- Hoseok! –förmedt rá riválisom.

Hát persze. Ez a srác védte be Jungkookot, mikor be akartam verni neki egyet. Elfordítottam a tekintetemet róluk.

- Nem azért, de ezt a kört tuti te nyerted volna. Mi van, ha csalt?

- Nem csaltam! –azonnal ránéztem és idegesen az asztalra csaptam egyet. – Hogy jössz te ahhoz, hogy ilyet feltételezz rólam?

- Elég sok minden van, amit feltételezek rólad!

Ökölbe szorítottam a kezemet, úgy néztem gyilkos tekintettel a srácra. Akkor vettem csak észre, hogy Jimin társaságában került be a szobába. Szobatársam látványától kicsit visszafogtam magam, így csak egy mély levegőt vettem és próbáltam megnyugodni.

- Nyertem. Fogadjátok el. –mondtam ki higgadtabban, még akkor is ha engem is irritált a végeredmény. – Megcsináltuk a versenyt, most már mehetünk?

- Igaza van Hobinak. – szólalt meg mellettünk Yoongi.

- Kétszeresen árulsz el ma? Komolyan?

Nem hiszem el, azok az emberek akikre számítanék, úgy tesznek nekem keresztbe, ahogy csak tudnak. Biztos barátnak kellene hívnom őket? Szerintem az áruló jobban illik rájuk.

- Én is lépnék. – szólalt meg Kook, majd kelt volna fel az asztalról, ám Rion visszanyomta a helyére. – Mi van már?!

- Kitaláltam. –mondta a leader, mire mindenki felé nézett. Arcán egy széles vigyor jelent meg, majd Namjoonra nézett. – Inni fognak.

- Tessék? – riválisommal egyszerre szólaltunk meg és mind a ketten a saját harmadéves leaderünkre néztünk, teljesen letörten.

- Ez nem is rossz ötlet! – vigyorodott el Yoongi.

- Ebbe legalább nem tudnak csalni! – folytatta a tervét a harmadéves táncos.

- Igaz. Akkor az nyer, aki a legtöbbet tudja meginni anélkül, hogy hányna vagy kidőlne. –fejezte be az ördögi versenyszám megírását Namjoon.

Utáltam. Utáltam, mindennél jobban. Olyannyira, hogy ha tekintettel lehetne ölni, akkor ő már halott lenne. Hatszor.

Összezavarodottan néztem az asztalon lévő alkoholmennyiségre, ami kb. öt perc alatt került az asztalra. Sör, bor, különböző koktélok és erősebbnél erősebb alkoholtartalmú italok. Mondanom sem kell, hogy nem én voltam az egyetlen, aki teljesen elhűlve nézett szembe a következő versenyszámmal.

- Megfogadtam az évnyitó utáni ivászatom után, hogy nem iszok többet ilyen sokat. – mondtam ki az utolsó kibúvót, ami eszembe jutott.

- Ne aggódj. Itt vagyunk, szóval nem fogsz detoxba kerülni. –tette vállamra a kezét Yoongi, majd elém tolt egy poharat, amiben tequila volt.

- És még Jimin is itt van, szóval a szobádig is eltalálsz! – nézett Namjoon Jiminre, akinek arcára már teljesen kiült az aggodalom. Örülök, hogy legalább egy ember van, aki annyira aggódik emiatt az egész miatt, mint én.

- A szabályok egyszerűek. Igyál, és ne dőlj ki elsőnek. Fogjátok meg az első poharat!

Nyeltem egy kicsit, majd kézbe fogtam a tequilát, és ahogy láttam, Kook is a sajátját. Tekintetem riválisomon telepedett meg, aki engem nézett. Értelmezhetetlen arccal.