Para 4. rész

Para

 4. rész

 # Érzelmi kavalkád #

Jimin erőteljes fellépése megtette a hatását. A két fiú köpni – nyelni nem tudott. Tanácstalanul álltak. Mögöttük a fal, előttük Jimin. Kookie épp azon gondolkodott, hogy melyik fáj jobban. Megpróbálni átpréselni magát a falon, vagy Jimin szemébe nézni, és elmondani, hogy épp szerelmi vallomást tesznek egymásnak Taeval. Inkább a fal. Amíg Kookie erre a döntésre jutott, Tae már összeszedte magát. Komoly, sokat mondó, szerelmes tekintettel megindult Jimin felé. Kookie észre se vette, csak arra kapta fel a fejét, hogy Tae az ajtóra csap és közrefogja Jimint. Kookie azt is elfelejtette, min gondolkodott az előbb. A szíve elkezdett zakatolni. Fura érzés áramlott végig a testén és a negatív érzelmek minden porcikájára kihatottak. Féltékenység. Pattanásig feszülő idegzettel figyelte az eseményeket. Tae szíve is hevesen vert. Nem tudta, mit csinál. Ösztönből jött. Csak egy ötlet. De így belegondolva jó terv. Így legalább megteheti azt, amit valójában nem tehetne meg. Jimin zavarodott tekintettel Taera meredt. Háta teljesen nekifeszült az ajtónak. Tae egyre csak közeledett Jimin felé. Mikor már fél centire volt egymástól a két fiú, Tae megállt. Hatásszünet. Tae szerette. Erőt adott a szavainak. Majd kis szünet után megszólalt.

-          Szeretlek.

Jimin szűk szemei olyan nagyra tágultak, hogy még egy Európai is megirigyelné. Elállt a lélegzete. Nem tudott gondolkodni. Felfogta, hogy mit mondott neki Tae. Meglepte ugyan, de megértette és boldogan nyugtázta a tényt. Boldogan. Ami a leginkább megakadályozta a levegő útját a tüdejébe, az a saját reakciója volt erre az egyszerű, ártatlan kis szóra. „ Szeretlek.” Jimin szája kiszáradt. Az egyetlen bizonyíték arra, hogy élő ember, az enyhe remegése volt, amit a teste meglepettségében produkált. Nem tudta elhinni… egyszerűen ez a tény teljesen… összetörte. Megsemmisült.

Kookie lába elgyengült. Érezte, hogy vonzza a gravitáció lefele. Az egyetlen ok, amiért még nem esett össze, az a büszkesége. Tae szerelmet vallott Jiminnek is? Akkor nem ő az egyetlen, akibe Tae szerelmes? És ha szereti Jimint, miért nem mondta meg már az elején? Vagy ami a legrosszabb… miért nem vette észre Tae érzelmeit Jimin iránt? Ennyire vak lenne? Azt hitte, mindenben jó. Mindenkin átlát, mindenki gondolatait tudja, és mindent ő irányít. Ennyire nem lehetett naiv. Elvette a szerelem az eszét? Sokat olvasta a kimutatásokban és tudományos kísérletekben erről. A szerelem olyan hormont termel, ami felerősíti a fizikai tulajdonságokat, széppé tesz. De ez a hormon elnyomja azt, amire az embernek a leginkább szüksége lenne. A józanész és tisztán látás. Ennyire reménytelenül szerelmes lenne Kim Taehyungba?

Tae megint hatásszünetet tartott. Ez alatt azonban észrevett Jimin szemében valamit, amire még álmában sem gondolt volna. Látta, hogy Jimin lassan szóra nyitja a száját. Mielőtt Jimin reagálhatott volna, Tae megszólalt. Tartott Jimin reakciójától. Jól ismerte barátját. Látta az ismerős villanást a szemében. Lehetetlen…

-          Na, Jimin? Mit szólsz?

Jimin és Kookie ugyanúgy reagáltak. Tae hirtelen hangnemet váltott, mintha mi sem történt volna. Csevegős, könnyed, vidám. Tae azt akarta, hogy így tűnjön. Elérte a kívánt hatást. Mindkét fiú lefagyott.

-          Igazából így szeretném elmondani Ha Neulnek először, hogy szeretem. Szerinted hatásos lesz?

Kookienak tátva maradt a szája. Most értette meg, mit csinál Tae. Teljesen átverte. És valószínűleg Jimin is beveszi, ahogy ő bevette. Kookie Zseniálisnak tartotta. Le volt nyűgözve. A boldogság mámora, amit a megkönnyebbülés és csodálat váltott ki, egy pillanat alatt 180 fokos fordulatot vett. Most látta először Taet színészi… „akciójában”. És nem tetszett Kookienak. Gyors helyzetfelismerés, gyors reagáló képesség, gyors tervkidolgozás és hiteles kivitelezés. Eredménye a tökéletes hazugság és félrevezetés. Eljutott Kookie elméjéig a felismerés és a boldogság helyét a gyanakvás és félelem vette át. Tehát ha hazudna neki Tae, nem venné észre. És ha eddig hazudott neki, azokat sem vette észre. És hiába látta, hogy csinálja, a későbbiekben sem venné észre. Tanácstalanság…

Jimin elkezdett hangosan nevetni. Tae és Kookie is ismerte ezt a nevetést. A megkönnyebbülés és zavarodottság hangzik ki belőle. Más nem venné észre, csak ők ketten. Jimin szeme bekönnyezett. Megkönnyebbülés vagy csalódottság? Tae nem tudta, de diadalittasan nyugtázta, hogy ő győzött. Sikerült kihúznia magukat ebből a helyzetből.

-          Jaj, Kookie. Igen hatásos lesz, az biztos. Megijedtem, mikor ide jöttél és ezt… így közölted velem. Akkor ezt csináltad Kookieval is?

Jimin ránézett Kookiera, aki annak ellenére, hogy mennyire máshol járt, gyorsan reagált. Bólintott. Próbálta össze szedni magát, hogy ne látszódjon rajta semmi. Nem akarta, hogy Tae észrevegyen rajta valamit. Tae ügyesebb, mint azt gondolta…

-          Akkor jó. Nem akartalak megijeszteni. És miért is mondtad, hogy sok mesélnivalónk van?

Mikor Jimin válaszolhatott volna Taenak, valaki kopogott az ajtón. Egy mély, halk, de szigorú hang szólalt meg az ajtó túlsó felén.

-          Uraim! Ideje lenne bemenni az előadásokra. Nem gondolják?

Tae sikerélménye még 2 óra múlva se múlt el. Újra meg újra lejátszotta a fejében a jelenetet. Elképzelte, mit kellett volna másképp csinálni, hogy hatásos legyen és eszébe jutott, hogy egész végig nem figyelte Kookiet. Kíváncsi lett volna a fiú reakciójára. Nehéz volt kimondania Jiminnek, hogy szereti. Azonban teljesen meg volt könnyebbülve. Tulajdonképpen megtette azt, amit nem tett volna meg soha. És amiről egész idáig álmodozott. Ami miatt álmatlan éjszakái voltak. Amikor kicsöngettek, Tae megindult a szokásos úton. Rutinból csinált mindent. Minden reggel tudta, hogyan fog kinézni a délutánja. Épp azon gondolkodott, hogyan fognak viselkedni hárman a kis világukban, a koliszobában. Azt remélte, minden a régi lesz. Az agya legeldugottabb kis zugában viszont pontosan tudta, hogy soha nem lesz semmi olyan, mint régen. Ahogy kanyarodott be a sarkon, egyszer csak kinyílt az egyik terem ajtaja és egy kéz ragadta meg Taet, berángatva a helységbe. Tae nekicsapódott a tanári asztalnak. Megilletődve fordult hátra beazonosítani támadóját. Mikor meglátta az illetőt, nagyot csodálkozott. Nem értette.

-          Jimin. Neked nem az udvaron kéne lenned Kookieval?

Jimin nem szólt egy szót sem. A fiú szótlanul indult meg Tae felé. Elszánt tekintet. Tae kezdett már aggódni, hogy túl sok elszánt ember veszi körül. Ő lenne az egyetlen, aki nem képes rávenni magát semmire? Jimin közvetlenül előtte állt meg.

-          Jimin?

A fiú megfogta Tae vállát és lenyomta az asztalra. Tae azzal a lendülettel leült. Meglepte Jimin és kezdett félni. Nem érzett semmi jót…

-          Beszélgessünk egy kicsit.

Jimin hangja nyugodt volt, de kissé rekedt. Mint aki sírt. Biztos, hogy nem. Tae egyből kiverte a fejéből a gondolatot. Jimin ugyanott maradt, egy lépést sem ment odébb. Úgy folytatta tovább. Tae magasabb volt nála, most még is ő volt az, akinek felfelé kellett néznie. Hogy érezte magát? Megalázottan? Ez a legmegfelelőbb szó rá? Talán.

-          Mostanában nem igazán szentelsz nekem időt.

-          Én…

-          Ne beszélj közbe, Tae.

Tae reflexből behúzta kicsit a nyakát. Összekulcsolta két kezét és vállait összehúzta. Ő sem tudta volna megmondani, hogy miért.

-          Napok óta csak annyit látok, hogy enyelegsz azzal a csajjal. Időközönként eltűnsz Kookieval. Órán a rajongóid mellett ülsz. A szobába pedig kettőnkre figyelsz. Nem csak rám. Rosszul esik.

-          Sajnálom. Te akartad, hogy legyen barátnőm.

-          Igen, valóban. De nem gondoltam volna, hogy az én helyemre kerül majd. Azt hittem, mindenkinek van helye melletted, de úgy látszik nincs. Ezt hogy gondolod, Tae? A fölösleget kidobod?

-          Nem! Ezt te is tudod, hogy nem így van. Nem értem, hogy gondolhatod magad kidobandó fölöslegnek. Fontos vagy nekem. Az egyik legfontosabb ember az életemben.

-          Tudom. Csak hallani szerettem volna.

Tae pupillái kitágultak, szeme nagyra nyílt. Szemöldökét olyan magasra húzta, hogy szinte eltűnt a homloka.

-          Akkor meg miért mondasz ilyeneket?

-          Meg akartam bizonyosodni arról, hogy ezt valóban kizárhatom.

-          Nem értelek, Jimin.

-          Kerülsz. Ez egyértelmű. Azon kezdtem tanakodni, hogy vajon miért. Két lehetőség merült fel bennem.

Miközben Jimin észrevehetetlenül egyre közelebb húzódott Taehoz, Tae teste automatikusan elkezdett reagálni. Először az illatát érezte meg, majd a szemét látta egyre közelebbről. Megérezte Jimin testének a melegét, ahogy a térde hozzáért Jimin csípőjéhez. Tae nem szólt egy szót sem. Kíváncsi volt, Jimin mit tervez. Eszébe jutott a különös villanás Jimin szemébe, és eltöltötte az idegesség. Ugye nem…

-          Az egyik, hogy már nem kedvelsz annyira, nincs sok időd, ezért szelektálsz a baráti körödből. De a hülye is látja, hogy ez ki van zárva.

-          Mi a másik?

Jimin lehajolt, és rátámaszkodott két kézzel az asztalra. Taenak hátra kellett dőlnie, ha nem akarta, hogy összeütközzenek. Az orruk szinte összeért.

-          Amit mondtál a mosdóban, igaz.

Tae nagyot nyelt. Valószínűleg olyan hangosan, hogy még Jimin is hallotta. Tae kellemetlenül érezte magát. Megint csapdába állították. Ugyanezt csinálta vele Kookie is nem egyszer. Kezdte unni, hogy mindenki mindig helyette dönt. De végül is… ha már ő képtelen dönteni… na de ez az! Nem tudott dönteni, feladta. Megjelent Kookie, kiderült, hogy ő is viszont szereti. Megörült, hogy nem kell választania, mert Kookie szereti, Jimin viszont nőfaló szóval ki van zárva. És ma meglátta azt a bizonyos villanást a szemébe és bevált, amire gondolt. Jimin tényleg kedveli őt.

Jimin egyre közeledett Tae felé. Tae azonban húzódott el. Mindaddig, míg bele nem ütközött az asztal tetejébe. Nincs tovább. Innen már nem tud tovább hátrálni. Jimin már szinte ráfeküdt Taera. Mikor Tae már érezte, hogy Jimin szája mindjárt az övéhez ér, meglepetés érte. Jimin megszólalt. Halkan, a vágytól eltorzult hangon.

-          Szabad?

Taet annyira meglepte ez a kérdés, hogy nem tudott mit válaszolni. Jimin a szótlanságot igennek vette. Az egyik kedvenc mottója „hallgatás beleegyezés.” És végül Jimin vastag, puha ajkai Tae száját érintették. Tae szíve majd kiugrott a helyéről. Örült is meg nem is. Boldog volt, hogy Jimin viszont szereti, de szomorú, amiért megint nem tud dönteni kettejük közül. Jimin csókján érezhető volt a fojtott vágy, de szenvedélyes csók volt. Anélkül, hogy vadul, hevesen mozgatta volna ajkait. Az ellenkezője Kookie csókjának. Ezek a puha, dús ajkak mindenhol érintették Tae ajkait. Amitől Tae mohóvá vált. Többet akart volna. De Jimin csókja jó volt úgy, ahogy volt. Nem a csókból akart többet, hanem Jiminből. Kezét végigsimította a fiú hátán. Jimin beleremegett a lassú mozdulatba. Súlyát Taera helyezte. Mellkasuk, csípőjük és combjuk egymáshoz simultak. A két emberből egy lett. Tae egyre többet, többet és többet akart. Ahogy nyúlt be Jimin pólója alá, egyszer csak kinyílt az ajtó, és hatalmas sikongatások hagyták el emberek száját. A két fiú szétrebbent. Ahogy Jimin szabad látásteret hagyott Taenak, ledöbbent. Az infarktus kerülgette. Az ajtóban egy csapat egyetemistahallgató. Fiúk, lányok vegyesen. Az élen az előadó tanár, és Tae újdonsült barátnője, Ha Neul. Félelem…

Tae barátnője szinte sikítva indult meg a két fiú felé. Valószínűleg, hogy felnyársalja mind a kettőt élve.

-          Szemét!

A sipításra Jimin azonnal reagált. Karon fogta Taet, és ahogy csak bírt, futott. A tömeg felé, ki az ajtón. A tömeg kinyílt előttük, mint Mózesnek a tenger. Így futottak, ketten együtt. Fáradtan, kétségbeesetten, a félelemtől megrészegülve, teljes erőből. Meg se álltak addig a pontig, ami a legnagyobb biztonságot jelenti nekik. A koliszobáig, ahol idegesen ott várta őket a másik akadály. Jungkook.