Para 3. rész

Para

                                                            3. rész 

# Derült égből Jimin #

Éjszaka mindenhol csend van. A legnyugodtabb időszak az ember életében. Az egyetem és a kollégium körül is csend honolt. Tücsökciripelés és pár bátor egyetemista távoli nevetése hallatszott csak be a nyitott ablakon. A fiú kollégium 19. szobájában járunk. Jimin és Jungkook békésen aludtak a csendben. Tae azonban ébren volt. Nem tudott visszaaludni a váratlanul rátörő álom miatt. Zaklatott és zavarodott volt. Mostanában sűrűn fordult elő ilyen vele. Azért sem tudott odafigyelni az órákon. Az éber éjszakák után a hosszú, kellemetlen nappalok következtek. Ez azóta ment így, amióta rájött, kikért ver hevesen a szíve. Mindig felkavarták a valósághű álmok. A mostani sem volt másképp. Nem értette ezt az egészet. Álom az álomban? Azt álmodta, hogy Kookie megcsókolja, miközben alszik, majd ő meglátja egy padon a barátnőjével. Szakít vele, majd Kookie közli vele, hogy nem álom volt az a csók. És megcsókolja… Tae két tenyerét az arcára tette. Hogyan tudná elfelejteni Kookiet és Jimint? És miért van az, hogy időszakonként változik, éppen kit szeret jobban? Most éppen Kookie varázsolta el. Nemrég azonban Jiminről álmodott. Viszont mindig úgy érzi a két fiú mellett, hogy fullad. Talán mert ennyi ideje titkolja a dolgot előttük? Tae azt sem tudta eldönteni, vajon a beszélgetésük Kookieval este valóságos volt-e. Biztos, hogy valóságos volt. Vagy mégsem? Az álmok és a valóság sűrűn cseréltek helyet Tae fejében. Csak akkor volt biztos a valóságban, mikor az egyetem épületében voltak. Arról a helyről még soha nem álmodott. Mocorgást hallott Kookie ágya felől. Odanézett ugyan, de nem látott sok mindent ebben a sötétben. Egy sóhaj. Megint mocorgás. Kis szünet. Majd egy árnyék bukkant fel. Kookie felült az ágyában. Tae reflexből becsukta a szemét, habár tudta, hogy Kookie nem veszi észre, hogy ébren van. Ugyanúgy ahogy ő sem látja, csak a körvonalát. Megint mocorgás hallatszott, majd halk, finom léptek. Kikelt az ágyból? Tae szíve hevesen vert. Azon agyalt, vajon Kookie miért kelt fel. Eddig nem tapasztalta, hogy Kookienak is álmatlan éjszakái lennének. Talán csak wc-re megy. Gondolta Tae. Egyszer csak annyit érzett, hogy valaki ránehezedett az ágya szélére. Egy kéz simította végig a haját. Hideg, hosszú ujjak… Kookie! Tae érezte, ahogy a szíve nyugtalanul vert a mellkasában. És egyre jobban próbált kitörnionnan, ahogy Kookie ujjai már az arcánál jártak. Ez a kéz… Tae alig tudta fékezni vágyát, hogy megfogja és leteperje az ágyra Kookiet. De túl kíváncsi volt ahhoz, hogy megzavarja barátját. Miközben Tae a hangos szíve ellen küzdött, egyik pillanatban egy száj érintette meg az övét. Puha, vastag ajkak. Forró. Nagyon forró és érzéki száj. Először csak puhán érintették Tae száját, majd kicsit hevesebben. Tae érezte Kookie csókján keresztül, hogy a fiú küzdik a vágyai ellen. Tae egész teste megfeszült. Nem akart lebukni, de olyan szívesen viszonozta volna Kookie érzéki csókját. Kookie lassan vált el Tae szájától. Végigsimította megint a haját, majd halkan, alig érthetően szólalt meg.

-          Miért bűvölsz el ennyire?

Tae érzelmei szinte elviselhetetlenné váltak. Úgy érezte, ki akarnak törni belőle. Feszítették belülről, mint egy vízzel túltöltött lufit. Nem tudta, mikor jön el az a pillanat, hogy kiadja magából ezeket az érzelmeket. Abban viszont biztos volt, hogy nem most van az a pillanat. Kookie felállt az ágyról, és visszafeküdt az övébe. Tae tudta, hogy Kookie nem fog ma éjjel aludni. És ő se.

Másnap reggel minden a megszokott módon ment. Tae egész végig figyelte Kookiet, de nem vett észre semmi változást. Barátja túl jó volt a színészkedésben. Tae aznap reggel nagyon szótlan volt. Nem tudta feldolgozni az éjszakát és feszült lett, ha Kookie közel került hozzá. Nem akarta hogy észre vegyék a többiek, ezért inkább csöndben maradt. Mikor Jimin rákérdezett, Tae annyit mondott „ Fáradt vagyok”. És ezzel le is zárták a beszélgetést. Mikor kiértek a kollégiumból, egy csapat lány várta őket. Szokás szerint jöttek ki a fiúk elé, hogy együtt menjenek az egyetemi órákra. Sokan direkt azokat az órákat vették fel, amiket a fiúk. Néhány tanár infókat adott el erről a diákoknak. A fiúk tudták ezt, de bizonyíték hiányában inkább csak próbálták elviselni a rajongótábort. Ilyen sok idő után már kellemetlen és zavaró volt számukra néhány ember, de nélkülük meg nem éreznék jól magukat. Kivéve Kookiet. Ő inkább a magányosabb típus volt. Nem szeretett annyi ember közt lenni. De jól palástolta és csak zsongtak körülöttük a rajongók. Még olyan emberek is eljöttek ilyenkor reggel, akik nem jártak az egyetemre, csak hallottak a fiúkról és azóta rendszeresen járnak őket mustrálni és faggatni. Legtöbbször barátnőről. Apropó! Barátnő. Ne feledkezzünk el Tae barátnőjéről, akivel valójában nem szakított. Habár nagyon szeretett volna. Mivel ő az egyik tag barátnője, a rajongók eléjük engedték a lányt. Hiába öltek volna a fiúkért, a magánéletüket tiszteletben tartották. És ez a fiúknak imponált. Viszont Tae ennek kimondottan nem örült. Abban a pillanatban, hogy meglátta újdonsült barátnőjét, azt kívánta, bár ne lennének ennyire tisztelettudók a rajongói és tépnék agyon féltékenységükben. Ahogy rájött, milyen gonosz dolgot kíván, kiverte a fejéből. Felvette az álmosolyt és ránézett barátnőjére. A lány ujjongott örömében. Tae arra gondolt, milyen arcot vágna Kookie, ha megint megcsókolná a lányt. Bátorságot vett és mikor oda ért, hevesen megcsókolta a lányt. Mindenki ujjongott körülöttük. Mikor Tae felnézett, csak Kookie hátát látta, ahogy a fiú vonul az egyetem felé. Lekésett. Gyorsabban kellett volna felnéznie. Jimin azonban mellette maradt. Jimin hatalmas vigyorral megbökte könyökével Taet és Kookie után sietett. A lány viszont elkezdett csimpaszkodni Taera. Utálta ezt az érzést. A folytó embereket. Minden ilyesmit. Szerencsére más tárgyakat vett fel a lány, ezért nem tudtak sokat találkozni. Tae mindig próbált elbújni. Ebédszünetben azonban direkt megkereste a lányt. Arra gondolt, most talán meglátja Kookie arcát. Leültek ugyanahhoz az asztalhoz Jiminékkel szemben. Jimin láthatóan boldog volt a látványtól. Kookie azonban egyáltalán nem. Komor volt. Nem szokott ilyen lenni. Gondolta Tae. Most már majdnem biztos volt benne, hogy a fiú tényleg szereti és tényleg nem álmodta az éjszakát. Úgy döntött, eljött a pillanat hogy megcsókolja a lányt. Áthajolt az asztalon, felemelte a lány fejét. Viszont elkövetett egy hibát. Nem csukta be a szemét csók közben, hanem közvetlenül Kookiera nézett. Egyenesen Kookie szemébe. Barátja vissza nézett rá. Teljesen magával ragadta Kookie tekintete. Nem tudta levenni a szemét róla, miközben a lánnyal csókolózott. És mindezt a lány tudta nélkül. Jiminen hatalmas döbbenet látszott. Tae látta a szeme sarkából, de nem fogta fel. Csak Kookie létezett számára. A lány abbahagyta a csókot és ránézett Taera. A fiú levette tekintetét Kookieról és mosolyt erőltetett az arcára. Egy pillanatra még felnézett, hogy lássa Kookiet. Azonban csak a hűlt helyét találta. És Jimin se volt ott. Tae kétségbe esett. Tudta, hogy elrontotta ezt az egészet. De hogyan tudná újra csinálni? Sehogy! Hát persze, hogy nem tudja megváltoztatni a múltat. Tae ezekkel a gondolatokkal vált el a lánytól ebéd után. Lassan, szinte maga után vonszolva lábait. Elment mosdóba, óra előtt. Annyira belemerült a gondolataiba, hogy észre sem vette, valaki bejött. Lehúzta a wc-t, majd mikor kinyitotta az ajtót, Kookiet pillantotta meg vele szemben. Tüzes, elszánt tekintet. Ami Taenak a legjobban tetszett ebben a fiatal fiúban. Kookie szürke mackónadrágot, fekete edzőcipőt és egy egyszerű, fehér pólót választott a mai napra. Jól álltak neki az egyszerű dolgok. Így is tökéletes volt. Tae számára legalábbis. Kookie zsebre tett kézzel, a falnak támaszkodva állt. Egyik lábát felhúzta és talpát a fehér falra fektetve. Mikor levette onnan, lábnyomot hagyott maga után. Ez viszont Taet nem érdekelte. Ugyanis Kookie megindult felé. Megfogta két vállát és a falhoz préselte, majd szinte rásimult Taera. Arcuk nagyon közel volt egymáshoz. Tae érezte Kookie forró leheletét, ahogy zihálva vette a levegőt. Nem tudott megszólalni egyikük sem. Kookie Tae tarkójára emelte a kezét és megcsókolta őt. Nem olyan finoman, mint éjjel. Ez a csók vad volt, a vágyról szólt. Kookie teljesen rásimult Taera. Tae nem tudott ellen állni. Érezte, ahogy Kookie nyelve belopózik és elkezdi kényeztetni, hergelni az övét. Tae azonnal reagál a gesztusra. Ugyanúgy játszik ő is Kookie nyelvével. belement a táncba. Tae benyúl Kookie pólója alá és elkezdi kezével végigsimítani Kookie minden porcikáját a póló alatt. A hasát, a mellizmait, a nyakát, a vállát. Tae annyit vesz észre, hogy Kookie szája eltűnik az övéről. Kinyitja szemét, de addigra Kookie már vissza is tért, ás ugyanúgy csókolta Taet, mint előtte. Csak épp póló nélkül. A fehér póló a földön hevert. Tae hiába égett a vágytól, érezte, hogy kicsit mintha félne. Érezte, ahogy Kookie is benyúl az ő pólója alá. Minden egyes ponton, ahol Kookie megérintette, elkezdett lángolni a teste. Tae teljesen felizgult, de az esze megálljt parancsolt. Elkapott egy pillanatot, amikor képes volt Kookiet ellökni magától. Kookie meghökkent. Arca ki volt pirosodva. Mellkasa gyorsan emelkedett fel és le. Zihált. Tae ekkor vette észre magán, hogy ő is ugyanúgy vette a levegőt, mint Kookie. Próbálta visszafogni, de erre volt szüksége a szervezetének. Sok oxigénre. Tae lélegzete hirtelen leállt egy pillanatra, mikor Kookie arcát tenyerébe temetve zuhant a földre. Pár pillanat szünet után Tae odament barátjához és levette kezét az arcáról. Arra számított, hogy sírni látja majd, de nem így történt. Kookie csak nézett maga elé. Egy kis idő után magához tért és bele nézett Tae szemébe. Tae nem tudta ezt az egészet mire vélni.

-          Kookie. Jól vagy?

-          Persze.

Nehezen jött ki ez a szó Kookie száján. Alább hagyott a zihálása. Tae felvette a földről a pólót és odanyújtotta barátjának, aki fel is vette azt. Felállt, majd mint a régi Kookie szólalt meg.

-          Miért viszonoztad?

-          Mi?

-          A csókot. Miért engedted most is meg éjszaka is?

Éjszaka? Tae szíve hatalmasat dobbant. Tehát tudta, hogy ébren voltam. És úgy csókolt meg…

-          Miért? Miért csókoltál meg, ha tudtad hogy ébren vagyok?

-          Én kérdeztem előbb.

-          Hol vagyunk Kookie? Dedóban?

Tae érezte, hogy hangja kissé ideges és számon kérő. Megpróbált ebből visszavenni.

-          Ne haragudj. De azt hiszem, tartozunk egymásnak annyival, hogy elmondjuk, mit miért tettünk. És ha akarod kezdem én.

Kookie keresztbe fonta kezét a mellkasán és a falnak dőlt.

-          Hallgatlak.

Tae szívverése gyors volt. Úgy érezte, mindjárt elájul itt helyben. Ki kell mondja azt a szót. Tartozik ennyivel Kookienak. És ha Kookie direkt is csinálta ezt az egészet, hogy kiderítse az igazságot… és nem azért mert szereti… akkor is el fogja mondani, mit érez iránta. El fogja, mert Kookie megérdemli, hogy tudja. Jimin most eszébe se jutott. Az események hatására csak Kookieról szólt az élete ebben a pillanatban. Tae megköszörülte a torkát. Mély levegőt vett, és nagy nehezen kimondta.

-          Mert szeretlek.

És ebben a pillanatban kinyílt a wc ajtaja, és Jimin lépett be rajta. Vagyis lépett volna. Ugyanis ahogy meghallotta Tae szavait és meglátta ezt a szituációt, lefagyott. De nem csak ő. Tae arca teljesen elfehéredett. Úgy nézett ki, mint aki ebben a pillanatban elhányja magát. Legnagyobb meglepetésre Kookie sem nézett ki másképp. Annyira meglepődött ő is, hogy elfelejtette palástolni rémületét. Így álltak egy ideig, mikor Jimin belépett. Becsukta maga mögött az ajtót és neki támaszkodott. Végigmérte mindkét fiút.

-          Elmondanátok mi folyik itt? Mert azt hiszem, sok mesélnivalótok van.

Jimin hangja eltért a szokásostól. Most nagy él volt benne, ami hatalmasat szúrt Tae szívébe. Úgy érezte, megcsalta Jimint. Ami nem igaz. Jimin tekintete azonban mérges volt, számon kérő és elszánt. Nem az a Jimin állt Tae és Jungkook mellett, akit megismertek. Ez egy másik Jimin, és ez volt az első alkalom, hogy mind ketten féltek tőle.

-          Gyerünk. Addig innen ki nem megyünk.