Para 2. rész

Para

 2. rész

 # Valósághű csók #

Tae és a lány már egy ideje az egyetem egyik padján ültek. A lány csak beszélt és beszélt. Egyfolytában Taet fogdosta és puszilgatta. Taet kerülgette a hányinger. Nem a lánytól, hanem a tömény parfümtől. Tudta, hogy csak egy szavába kerül és a lány barna lesz és nem fog parfümöt használni. De nem akarta megváltoztatni, hisz valójában nem járnak. Vagyis… de. Ők most járnak. Tae a homlokára csapott. Hogy lehetett ekkora idióta! Hirtelen ötlet volt… de most el kell viselnie egy ilyen idegesítő valakit.

-          Oppa jól vagy? Furcsán viselkedsz.

-          Jól vagyok Ha Nee. Ne aggódj.

-          Ha Neul. Ha Neulnek hívnak.

-          Bocsi.

-          Annyira boldog vagyok, hogy járunk, Oppa! El se tudtam volna képzelni, hogy valaha előfordul. Ráadásul nem is randiztunk sokat!

-          Igen. Én se hittem volna, hogy ez lesz.

-          Jaj Oppa! Láttad, mennyire ledöbbent mindenki! Én is meglepődtem!

-          Én is, Ha Neul… hidd el, nekem is meglepő volt.

-          Ilyen a szerelem, Oppa. Villámcsapásként jön.

Ez tényleg egy villámcsapás! Gondolta Tae, és lejjebb csúszott a padon. Sőt! Ez egy katasztrófa! Armageddon! Harmadik világháború! Atomrobbanás! Vég! Minden rossz eszébe jutott. És ezt mind azért, hogy a két fiú, akibe szerelmes… ne gyanakodjon, és ne aggódjon érte. Nem bírta tovább elviselni a lány hablatyolását. Elköszönt újdonsült barátnőjétől és elindult a koliszobába. Nagyon fájt a szíve. Rettenetesen. De mit tudott tenni? Nem mondhatja el mindenkinek, hogy ő a fiúkat szereti most már. Ráadásul kettő is van egyszerre! Hát ez teljesen tönkre tenné a hírnevét. Amikor beért a szobába, Kookie már ott volt. Jimin sehol. Biztos elment a lányt kifaggatni. Amilyen buta, az meg mindent elmond. Habár rózsaszín ködben látja a világot. Azt se fogja fel, mennyire unatkozik mellette Tae. Tae lehuppant az ágyra. Mikor kényelmesen elhelyezkedett, ránézett Kookiera. Kookie kérdőre vont tekintettel nézte. Felhúzta egyik szemöldökét.

-          Milyen a csaj?

-          Jó.

-          Ennyi?

-          Nem elég?

Kookie előre dőlt az ágyán és könyökét a lábaira tette. Kezét összekulcsolva tördelte. Tae nem tudta elképzelni mitől, de látja, hogy Kookie ideges. Barátja méregette arcát. leplezetlenül.

-          Nem is tetszik, Tae.

-          Honnan veszed?

-          Látom rajtad.

-          Rosszul látod.

-          Mióta szereted a buta libákat?

-          Nem buta. Csak… csak…

-          Csak?

-          Hebrencs.

Kookie felhorkant. Vagy felnevetett? Tae nem tudta eldönteni. A kettő között valami. Kookienak nem tetszett ez a dolog. De nem mondhatta el neki sem, mit érez iránta. Kookie felállt az ágyáról és Taehoz ment. Leült az ágyra. Pár centire volt az arcuk egymástól.  Tae szíve zakatolt, arca lángolt. Elhúzódott volna, de Kookie egyik keze az egyik oldalán, másik a másik oldalán támaszkodott az ágyra. Közre fogta az egyik szerelme. A fal felé nem tudott már menni. Szinte rápréselődött. Régen ez nem okozott volna neki gondot. Kookie megint elkezdte méregetni barátját. Tudta, hogy valami nem stimmel. És azt is tudta, hogy benne sem stimmel valami. Nagyon zavarja, hogy ezzel a lánnyal látta csókolózni. Miért is zavarta ez a látvány? És miért vágyik arra hogy ő is megtegye? Ezt az érzést annak tudta be, hogy nagyon szereti Taet, mint a barátját. És könnyű a szeretetfajtákat összekeverni. Sokat olvasott erről.

-          Szóval hebrencs.

-          Igen, Kookie. Az.

-          Zavarban vagy. Miért?

-          Nem vagyok zavarban. Csak boldog vagyok.

-          Nagyon az lehetsz… főleg ezzel az ostoba lánnyal.

-          Mondtam már hogy csak hebrencs.

-          Te hozzád nem ilyen lány illik.

-          Nem tudod, mi illik hozzám. És mássz ki az aurámból. Zavar.

-          De igen is tudom. És nem áll szándékomban elmenni innen, amíg el nem mondod, miért játszod meg magad.

-          Nem játszom meg. örülj, hogy boldog vagyok.

-          Jimin talán beveszi. Én nem.

Tae nem szólt semmit. Tudta, hogy Kookieval sok problémája lesz és tudta, hogy ő nem fog hinni neki. Kookiet nehéz átverni. De ha sokáig ilyen közel marad hozzá, nem biztos, hogy leplezni tudja iránta érzett szerelmét. Kookie nagyon jó emberismerő és minden mimikát kiszúr. Taenak sokat kellett gyakorolnia a színészkedést Kookie előtt. Nem tudja, mit mondjon.

-          Tae. Neked olyan lány kellene, mint amilyen Jimin vagy én vagyunk. Nem egy ilyen buta liba.

Tae szíve elkezdett zakatolni. Hirtelen bukott ki belőle az a mondat, amivel hónapok munkáját tette tönkre. És amivel leleplezte magát Kookie előtt.

-          Nincs olyan lány, aki felérne hozzátok.

Kookie tágra nyitotta szemeit. Az eddigi határozottság egyértelmű döbbenetté változott. Most jött csak rá a dolgokra? Hisz egész végig nyilvánvaló volt. Tae viselkedése egyik napról a másikra változott, és feszélyezve volt mellettük… ráadásul…

-          Tae, te…

-          Hali!

Jimin berontott. Mint mindig. Tae ijedten nézett Jiminre, Kookie viszont még mindig Taet fürkészte. Jimin előtt nem akarta mondani és nem is fogja. Kettesben szeretné ezt megvitatni Taeval. És segíteni neki. Vagy talán viszonozni? Nem! Ezt hamar kiverte a fejéből. Ránézett ő is Jiminre. Az újonnan érkező meglepetten nézett a két fiúra.

-          Ti meg mit csináltok? Olyan erotikusan néztek ki. Kookie? Le akarod vadászni Taet?

-          Még szép.

-          Hé! Nem szép dolog. Én akartam először elcsábítani!

Jimin mindezt viccből mondta. Tae tudta. Mégis hatalmasat dobbant a szíve. Ha kiderülne, hogy Jimin vagy Kookie szereti, habozás nélkül lerohanná és megcsókolná az illetőt. De Kookie reakcióját visszaidézve… ez sajnos lehetetlen. Kookie ránéz Taera, miközben otthagyja és leül a saját ágyára. Taenek ez a nézés… gyanús volt. Úgy érezte, mintha Kookie komolyan mondta volna. Kookienak szarkasztikus humora van. Meg kell érteni. Ha valaki nem érti, könnyen meg tudja sérteni vele az illetőt. Nem egy balhéja volt belőle. Azt hitte Tae, hogy ez is csak egy a sok viccei közül. De ez a pillantás nem azt sugallja. Tae megrázta a fejét elkergette ezeket a gondolatokat. Azzal nyugtatta magát, hogy csak ő képzeli be mert olyan sok ideje titkolja. Jimin töri meg a gondolatmenetét.

-          Ez a lány odáig van érted, Tae.

-          Igen? Akkor jó.

-          Hihetetlen. Nem sejtettem volna, hogy így megkedveled. Mondtam én Kookienak hogy jó választás de ő makacsul azt hajtogatta hogy nem.

Tae ránézett Kookiera, aki inkább az ablakon keresztül mustrált valamit. Vagyis úgy csinált. Nem szólt semmit Jiminnek. Tae tudta, hogy Kookieval még lesz egy beszélgetésük ezzel kapcsolatban, de nagyon félt tőle. Nem tud Kookienak hazudni többé. Nem tudja, mi lesz ebből. Még egy ideig fent maradt a három fiú és beszélgettek. Éjjel egykor már mindenki aludt és sötét uralta a szobát. Tae álmodott egyedül. Azt, hogy Kookieval van és beszélgetnek. Egy tó mellett a fűben. Boldogok, mind a ketten mosolyognak. Imádta Kookie mosolyát. Egyszer csak Kookie megcsókolja. Szenvedélyesen, vadul. Tae életében nem álmodott még ilyen valósághűen. Mikor vége lett a csóknak, Kookie hirtelen eltűnt és a lány képe ugrott be. Tae hirtelen kinyitotta a szemét. Megijedt a látványtól. Hogy lett Kookieból az a lány? Ijesztő… Reflexszerűen nézett Kookie és Jimin ágya felé. Sötét volt, csak az egyetem lámpái adtak halvány fényt. Annyit viszont Tae látott, hogy Kookie nincs az ágyában. Nincs az ágyában? Miért nincs? Kipattant az ágyból és gyorsan felvett egy papucsok. Közben még mindig égett a szája az álombeli csóktól. Annyira valóságos volt, hogy legszívesebben fel sem kelt volna. Még utoljára ránézett Jiminre, majd kiment a szobából. Elindult a folyósón. Benézett a mellékhelységbe és a fürdőbe is. Nem volt ott Kookie. Jó ideig kereste. Már épp feladta, mikor kinézett az ablakon, és megpillantotta egyik szerelmét. Azzal a lánnyal, akivel most ő jár. Eluralkodott rajta a féltékenység. Miről beszélgetnek ezek? Közelebb húzódott az ablakhoz. Kookie odanyúlt a lány arcához, és megcsókolta. A lány örömmel viszonozta ezt. Közben Kookie előhalászta a telefont és gyorsan csinált egy fotót. A lány semmit nem vett észre belőle. Taet sem érdekelte. Annyira elkapta a harag, hogy ezen nem volt ideje gondolkodni. Lerohant a lépcsőn, ki az udvarra. Miközben a két személy csókolózott, ő feléjük tartott. Mikor ida ért, megragadta a lány karját és elrántotta Kookietól. A lány nagyon megijedt. De nem csak ő Kookie tágra nyílt szemekkel bámulta Taet és nem tudta, mit mondjon. Lebukott.

-          Még is mi a francot képzelsz? Megcsalsz?

-          Ne haragudj Tae, de Jungkook idehívott. Aztán megcsókolt. Ő a hibás!

-          Igen? Ő? Jó. Takarodj. Szakítok.

A lány sírva szaladt el onnan. Tae hatalmas düh ellen küzdött. Kookie nem tudta, mit tegyen.

-          Tae…

-          Kookie. Ne.

Kookie nem folytatta a mondanivalóját. Tae leült Kookie mellé és bambult. Ránézett a telefonra, amivel Kookie csinálta a képet. Nem értette.

-          Mi volt ezzel a célod?

Kookie lesütötte a szemét. Kicsit remegett a keze. nem sűrűn szokott lebukni. Most mégis.

-          Nem tudom. Csak… arra gondoltam, fel tudom majd használni.

-          Felhasználni? Mihez?

-          Hogy… szakíts ezzel a lánnyal.

Tae nem értette, hogy barátja miért tette ezt ilyen hirtelen. És miért akarja hogy szakítson vele a lány. Nem értett semmit. Kíváncsi volt pár dologra Kookieval kapcsolatban.

-          Kookie. Te tudod, hogy kit szeretek?

Kookie felemelte a tekintetét a földről. Belenézett Tae szemébe.

-          Nem. De azt tudom, hogy vagy Jimin, vagy én.

-          Ezt az elszólásomból?

-          Sejtettem már, de azt hittem csak a képzeletem játszik velem.

-          Én is mindig ezt tapasztalom.

-          Mit?

-          Mikor ma bejött Jimin és rám néztél, azt hittem… hogy… talán érzel valamit irántam. De aztán rájöttem, hogy nem, csak a képzeletem. Aztán mikor ma felébredtem, azt álmodtam, hogy megcsókolsz. Tudom, nem. És gusztustalan és hasonlók. De olyan valósághű volt…

-          Tae…

-          Figyelj, Kookie. Tudom, hogy ez nem így van meg hasonlók. És sajnálom, hogy ilyeneket álmodom rólad!

Kookie megunta a sok süketelést, amit Tae mond. Befogta barátja száját a kezével. Tae megdöbbent.

-          Nem álom volt.

Tae tágra nyitotta a szemét. Most komolyan azt hallotta, amit hallott? Kookie azt mondta, nem álomból csókolta meg. Akkor… ez most azt jelenti, hogy kedveli őt? Nem! Ez nem lehet igaz. De ez olyan hirtelen történt… Tae nem tudta elhinni. Mindaddig nem, míg Kookie levette kezét tae szájáról, és megcsókolta. Újra. De most Tae tudta, hogy ez nem álom. Tudta, hogy ez megtörténik. És engedte, hogy elsodorja a vágy, miközben ő Kookieval csókolózik egy padon. Az éj kellős közepén.