Értékes szerelem 7.rész

                                Értékes szerelem 

                                                                          VII. fejezet

Én vagyok, akit Hoseok a legjobban utál? Nem vettem észre, hogy utálna. Tényleg nem olyan ember, amilyennek gondoltam? Azt hittem, hogy mindig őszinte, jó kedélyű… nem vagyok túl jó emberismerő. Napok óta egyfolytában csak arra döbbenek rá, hogy miket rontok el és miben vagyok rossz. Már össze kéne írni őket. Szép kis lista jönne össze. Chinae! Te se vagy az, akinek gondoltad magad. Nem csak Hoseok alkot magáról más képet, hanem én is. De… miért kér meg engem egy fiú arra, hogy színleljem a barátnőjét? Rejtély…

-          Honnan veszed, hogy engem utál a legjobban? És miért pont az a lány kell, akit utál? Mit forralsz? Bosszút akarsz állni?

-          Túl sok a kérdésed. De megértem. Elmondok mindent. Ha most van egy kis időd, szívesen beavatlak, persze csak akkor, ha vállalod.

-          Addig nem mondok semmit, amíg nem tudom, miről van szó. És nem alkalmas. Egyáltalán nem az.

-          Mi ez a hang?

-          Lejárt a szárító.

Elég hangosra állítottam a figyelmeztetést, mert reggel mindig így kezdem a napot. Ruhamosás és szárítás. És akárhol vagyok a lakásban, hallanom kell. Amikor kimondtam a mondatot Jiminnek, kinyílt a hálószobám ajtaja. Taehyung jön ki rajta egy szál törölközőben. A falnak támaszkodik. Rendesen végigméri Jimint. Jimin nem lepődik meg, inkább elmosolyodik. Feláll a kanapéról és elindul Tae felé. Biztos vagyok benne, hogy Tae nem hallott semmit a beszélgetésből. Nagyon jól szigetel a hálószobám. És elég halkan beszéltünk Jiminnel. Eddig senki nem járt a lakásomban, most meg két szívdöglesztő pasi is itt van egyszerre. Tényleg kezd felfordulni az életem. Fenekestül. És azt hiszem, vissza fogom még sírni ezt a pillanatot. Mert ennél már csak rosszabb lesz. Főleg, ha belefolyok Hoseok ügyeibe. De nem fogok. Inkább nem akarok tudni semmit. Nem vállalom, amit Jimin kér. Nem vagyok olyan hülye, hogy belemenjek ilyesmibe.

-          Szia! Park Ji Min vagyok.

-          Szia! Kim Tae Hyung.

-          Ki vagy? Miért vagy Chinae lakásán?

Taehyung meglepődik. Az eddig magabiztos állás már a múlté. Zavartan és bizonytalanul pislog. Nem néz rám.

-          Chinae munkatársa vagyok. És csak jöttem meglátogatni tegnap… Te a barátja vagy?

Nem hagyhatom annyiban! Ő nem a barátom és nem is lesz az! Muszáj közbe lépnem.

-          Tae, ő igazából nem…

-          Igen, a barátja vagyok. És meglepő, hogy itt állsz egy szál törölközőben. Chinae hálószobájából jöttél. Történt valami?

Mi? Nem sodródhatok az árral! El kell mondanom Taehyungnak hogy ez nem igaz.

-          Hékás Jimin! Mégis mi a franc közöd van hozzá, hogy ki jön föl ide és ki nem? Most állítottál be ide és olyanokra kérsz, amiket nem fogok megtenni. És milyen jogon kéred számon Taehyungot, hogy mit csinál a hálómban?

-          Túl sokat beszélsz, nyuszikám!

-          Mi? Te…

Várjunk csak? Most megcsókol? Mire észbe kaptam, Jimin magához húzott és megcsókolt! Úr isten, milyen szenvedélyes csók! Na, ne! Kb 10 perce ismerem, és már csókolózunk? Milyen modortalan! Ellököm magamtól. Azt veszem észre, hogy Taehyung elvörösödve rohan el mellettünk a mosókonyhába. Becsukja maga után az ajtót. Teljes mértékben fel vagyok háborodva! Mégis ki ez a pasi, aki azt hiszi magáról, ő a világ közepe? Most nagyon felhúzott!

-          Mégis mit képzelsz! Egyáltalán nem mondtam, hogy vállalom!

-          Pont ezért csináltam. Amint meghallottam, hogy a munkatársad, kaptam az alkalmon. Tehát nem a barátod. Ha a barátod lenne, nem tettem volna, és leléptem volna innen. De így sajnos belefolytál anélkül, hogy akartad volna.

-          Nem fogok belefolyni sem a te, sem Hoseok ügyeibe! Nem vagyok hajlandó ilyesmire. És lehet, hogy Tae most nem a barátom, de szeretném, ha később az lenne és te épp most teszed tönkre!

-          Már tönkre tetted azzal, hogy lefeküdtél vele.

-          Mi? Én nem…

Kinyílik a mosókonyha ajtaja. Taehyung jön ki onnan még mindig zavartan. Már felöltözve. Lehet, hogy soha nem láthatom többet egy szál törölközőben? Nem engedhetem meg ezt az egészet!

-          Taehyung, figyelj, ne hallgass Jiminre, mi nem…

-          Chinae.

A hangja halk és csalódott. Nem mérges. Most van vége ennek az egésznek?

-          Semmi gond. Tényleg. Köszönöm, hogy itt maradhattam és nem kellett haza sétálnom. Valamint hogy kimoshattam a ruháimat. De én most elindulok. Nem akarok zavarni.

Szomorú tekintetét rólam Jiminre emeli.

-          Ne haragudj, hogy a barátnőd lakásán éjszakáztam. De nem történt semmi. Én a kanapén aludtam. És nem mellesleg nagyon jól néztek ki együtt. Nem leszek több, mint Chinae munkatársa. Oké? Nincs harag?

Ne! Ne szabadkozz Jiminnek! Ő egy senki! És miért nem hagyja senki, hogy végig mondjam a mondatom??? Elegem van ebből. Sírógörcsöm van. Taehyung pont most adta fel a reményt, hogy lesz köztünk valami! Nem akarom ezt látni!!

-          Nem, Taehyung, nincs harag. Örülök, hogy vigyáztál rá.

-          Rendben. Akkor én most megyek. Chinae, majd a melóhelyen találkozunk. Sziasztok!

Elindul kifele. Ne menj el! Annyira szép volt ez az egész mindaddig, míg meg nem tudtam, egy hazugság miatt nem lehetek együtt Taehyunggal. Ha nem hazudtam volna mindenkinek azt, hogy van barátom, akkor most együtt lennénk. És a kettejük beszélgetése lezáródott volna annyival, hogy Tae közli Jiminnel „a barátja vagyok. és te?” De nem ez történt, és most ebbe a helyzetbe kerültem. Annyira sajnálom. Hogy hozzam helyre? Legszívesebben visszamennék az időbe és amikor Suga szerelmet vallott nekem, nem azt mondanám „van barátom, ne haragudj”. Hanem azt, hogy „ne haragudj Suga, de nem tetszel. Nem lennénk csak barátok?” Ez legalább őszinte lett volna… és nem okozott volna ekkora bajt.

-          Hé, Taehyung!

Mit akar még Taehyungtól Jimin?

-          Ezt a szegfűt te hoztad?

-          Igen.

Jimin odamegy az asztalhoz és kiveszi a vázából. Odadobja Taehyungnak.

-          Vidd vissza magaddal. És ne vallj még egyszer szerelmet Chinaenek.

Taehyung teljesen összetört. Mekkora egy utolsó… seggfej! Soha nem beszéltem csúnyán, de most ez a fiú kiváltja belőlem az alpáriságot. Gusztustalan egy… pfuj!

-          Értem.

És ezzel Tae becsukja maga után az ajtót. Miután felfogtam, hogy ez tényleg megtörtént, kitör belőlem minden.

-          Mégis kinek képzeled magad, hogy az én dolgaim felett rendelkezel?? Ez az én virágom volt és imádom a szegfűt! Takarodj innen és soha ne is lássalak. Azt se tudom, ki vagy, nem ismerlek, kb 20 perce láttalak meg először, és már most utállak. Csak annyit tudok, hogy egy olyan emberhez van közöd, aki hazugságokra építi az életét! Nem akarok veled semmilyen kapcsolatba kerülni!

-          Nyugi. Ne akadj ki. Nem vagyok ekkora tapló, és tényleg szépek voltak azok a virágok. De ha el akarom hitetni, hogy a barátod vagyok, nem engedhetem, hogy szerelmet valljanak neked!

-          Honnan veszed egyáltalán hogy szerelmet vallott??

-          Jártam Európában. Tudom mit jelent egy csokor szegfű. Főleg a fehér. Komolyan gondolná veled.

-          Akkor meg hogy képzeled, hogy így tönkre teszed az életem!

-          Nem fogom tönkre tenni. De most már hivatalosan is egy pár vagyunk. Szóval. Szeretnél mindent tudni, ha belemész ebbe a játékba, vagy inkább tudatlan maradsz és elbuksz?

-          Nem akarok én semmilyen játékban részt venni!

-          Késő. Már benne vagy. És meg fogom hálálni neked. Össze fogsz jönni ezzel a fiúval, csak segíts nekem. Kérlek! Tényleg szükségem van rád, hogy megmentsem Hoseokot a teljes összeomlástól. És magamat is a kellemetlenségektől. Tényleg ne haragudj az előbbiért, de ilyen lehetőségem nem lett volna még egy. Pont jól jött ki. És te úgysem vállaltad volna el. Igazából nem tudom, hogy miért jöttem ide, csak egy hirtelen felindulás volt, és nem reménykedtem benne, hogy magadtól igent mondasz. Sajnálom, tényleg.

-          Azzal hogy egyfolytában sajnálkozol, nem javítasz a helyzeten. Hadd gondolkodjam rajta.

Szóval már így is úgy is mindegy, mit csinálok. Taehyung nem fog hinni nekem. Ha bele akarok kezdeni ebbe, ha nem, már benne vagyok. Vagy józanésszel viszem véghez ezt a dolgot, vagy meglepetésként fog érni amiket Jimin fog csinálni. Elég elszánt, nem fogja feladni. Úgy döntöttem, hogy elvállalom.

-          Rendben, Jimin. Legyen. De mindent mondj el. Minden apró részletet tudni akarok, hogy rendesen végig tudjam csinálni. És utána eléred, hogy Tae a barátom legyen. Ezt tudom neked felajánlani.

-          Tényleg? Nagyon köszönöm!!

Odajön, letérdel és megfogja a két kezem. Nagyon boldog. De ez egy kicsit kínos. Tényleg nem szereti az új énem, ha megalázkodnak előtte. Talán azért, mert már én is átéltem.

-          Rendben, Jimin csak állj fel. Jó? Most nem érek rá, mennem kell nekem is dolgozni. De este hívlak. Add meg a számod!

-          Oké. Itt van. Majd este akkor beszélünk.

Beértem a melóhelyre. Tae ugyanolyan, mint eddig. Mint ha mi sem történt volna. Hoseok ugyanúgy. Nem értem, mi történik körülöttem. Egész nap csak azon törtem a fejem, hogy mi történt Hoseok és Jimin között. És miért kell Jiminnek alibi? De ma mindent megtudok. Uhh! Lemerült a telefonom?? Tegnap este elfelejtettem feltölteni! Basszus! Megint egy csúnya szó. Erről le kell szoknom. Hoseoktól nem kérhetem el, mert neki megvan Jimin száma… és gyanús lenne, ha őt hívnám fel a telójáról… Tae… nos, a tegnapi meg mai dolgok miatt nem tudok vele szóba állni. Suga meg ma nincs. Mit csináljak? Ráadásul senkinek sincs olyan töltője, mint nekem… hogy fogom megbeszélni Jiminnel? Haza sietek, és onnan gyorsan felhívom. Ez lesz a legjobb. Nincs más lehetőségem.

-          Elnézést, de zárva vagyunk… Jimin?

Mi? Jimin? Miért? Mi ez? Miért jött ide?

-          Chinaehez jöttél?

-          Igen.

Gyorsan kifutok a konyhából. Taehyung meg Jimin megint egy helységben… és Tae úgy tudja, együtt vagyunk. Istenem, ezt a szerencsétlenséget! De azt mondta Jimin, hogy a végén összejöhetek Taehyunggal. Ez tartja bennem a lelket. Jimin meglátott. Mosolyra nyitja a száját. Egyébként kimondottan szép mosolya van. De ha belegondolok, Tae mosolya… sokkal szebb.

-          Nyuszim! Hát itt vagy! Nem tudtalak elérni. Aggódtam, nem szoktál ilyet csinálni!

Belemegyek a játékba.

-          Igen, tudom, ne haragudj. Lemerültem.

Nem tudom, mit szoktak csinálni a szerelmesek. Jiminre bízom magam. Csak elindulok felé. Ő is megindul felém. Pont Tae mellett találkozunk. Jimin magához szorít és megcsókol. Nem műcsók. Valódi. Hogy képes ilyesmire? Ráadásul én hogy tudom ezt viszonozni?? Taehyung úgy dönt, inkább nem nézi, és elindul be. Ahogy ő bemegy, egyszer csak megjelenik Hoseok. Az arckifejezése elborul, ahogy meglát minket ölelkezve.

-          Jimin? És Chinae? Ti? Mit csináltok?

-          Szia, Hoseok. Örülök, hogy látlak. Lemerül Chinae telefonja és nem tudtam elérni. Aggódtam, ezért eljöttem. De jó téged is látni.

-          Chinae? Aggódtál?

-          Igen, Chinae és én járunk. Már jó pár hónapja.

Hoseok arca teljesen megfeszül. Kicsit még ijesztő is. Nagyon megkönnyebbültem, mikor Jimin invitált, hogy menjünk.

-          Akkor mi megyünk is. Szia, Hoseok.

Ahogy kézen fogva sétálunk ki az ajtón, látom az üvegen Hoseok és Tea tükörképét. Hoseok eltorzult arccal, tele méreggel néz utánunk, Tae viszont szomorú, lemondó tekintettel. Szörnyen érzem magam. És fogalmam sincs, mit hoz majd a jövő.

Részletek Taehyung naplójából

„ Kedves Naplóm!

Nehéz most írnom. Ez az elmúlt éjszaka és nap… nem tudom, hogy mit mondjak. Öhm… szánalmasan érzem magam. Teljes mértékben összetörtem. Nem tudom most elmondani neked mi történt. Ahhoz gyenge vagyok. De… hülye vagyok. Teljesen… megzakkantam… vagy nem is tudom. Chinae… láttam a barátját. Nagyon jóképű. És látszik, hogy védelmezi Chinaet. Le kell mondjak a szerelemről. Hoztam haza virágot. Vázába tenném, de… nekem nincs. Betekertem vizes zsebkendőbe, de meg fog halni. Szépen lassan, fájdalmasan fog elhervadni. Mint a Chinae iránt érzett szerelmem. Nem tudom visszatartani a könnyeimet… sajnálom. Nem tudok írni. Most megyek.”