Kulisszák mögött 13.fejezet VÉGE

                      Kulisszák mögött  

                                   XIII. fejezet – Beteljesült álmok

                                                       + 18

                                                      VÉGE

     

   

   

-     Megérkeztünk. Jimin, felkelted Jungkookot?

-          Nem, még kicsit maradunk.

-          Biztos? De be kell állnom a parkolóba.

-          Állj be nyugodtan, Hyori. Még kicsit szeretnék Kookieval lenni.

-          Jól van. A többieknek mit mondjak?

-          Csak annyit, hogy majd megyünk.

-          Rendben. Akkor sziasztok!

-          Hyori!

-          Mi az?

-          És azt is mondd, hogy ne zavarjanak.

-          Jól van, Jimin. Majd holnap a fellépésen találkozunk.

Olyan édesen alszik Kookie, hogy legszívesebben soha nem kelteném fel az álmából. Elég nyúzott… biztos a tegnapiak miatt. Amiken mostanában keresztülmentünk… Csodálom, hogy még mindig ragaszkodunk egymáshoz. Mosolyog? Szépet álmodhat.

-          Kookie. Remélem, velem álmodsz.

Én mindig Kookieval álmodok. És mindig azt, hogy már nem vagyunk együtt. Lehet, ezért van bennem mindig az a félsz, hogy elhagy. Megun, vagy másba szeret bele. De ha ilyen lesz a kapcsolatunk örökre, hogy ennyi akadályt állítanak elénk… nehéz lenne megunni egymást. Én soha nem tudnám őt megunni. Mindig izgalmas számomra vele lenni. A legjobban azt szeretem, amikor csöndben vagyunk, és nem csinálunk semmit. Csak létezünk. Ketten együtt. Résnyire nyitva van a szája… azt hiszem megint megkívántam. Igen. Határozottan el kezdtek dolgozni bennem a hormonok. De, itt az autóban… sötétített üveg van… a garázsba senki nem tud bejönni, mert Hyori bezárta. Csak kifelé lehet menni. Sejtette volna, hogy ez lesz a vége? Nem is olyan, mint ahogy megismertem. Egyre jobban kedvelem. És amit értünk tett… tényleg nagyon jó barát. Bele kell túrnom Kookie hajába. Mindig olyan puha. Imádom a balzsam illatát, ami árad a hajából. Az ingje… kigombolódott útközben egy gomb. Visszagombolom. Vagy… inkább követnem kéne ennek az egy példáját és kigombolni a többit is? Látni akarom. Szép lassan haladok lefele… az utolsó gomb. A hamvas, selymes bőre hozzáér a kezemhez. Imádom. Annyira szép látvány. És kellemes a tapintása.

-          Hmmm. Hyong…

Felébresztettem? Nem. Még alszik. Olyan édes. És védtelen. Teljes egészében megkívántam. Csak megcsókolom. Egy csóktól még nem fog felkelni. És amúgy is természetes, hisz együtt vagyunk. Ahogy hozzáérek a szájához, résnyire kinyitja. Mintha a teste minden egyes porcikája akarna. Tudatán kívül is. Csak egy kis csók. Semmi több. Ahogy egyre hevesebben csókolom, teljesen felizgulok. Egy csóktól! Soha nem voltam még ilyen érzékeny, hogy valaki hozzám ér vagy megcsókol és máris minden bajom van. De Kookienál… a testem egyből reagál mindenre. Úgy akarom őt!

-          MMM. Jimin?

Most tényleg felébresztettem? Ébren van. Engem néz az álmosságtól összeszűkült szemével. Nagyon szexi… és a mély, álmatag hangja. Még inkább nem bírok magammal!

-          Mit csinálsz Jimin? Te gomboltad ki az ingem?

-          Igen, ne haragudj. Én csak… olyan szépen aludtál és… azt hiszem, felizgultam. Muszáj volt egy csókot lopjak tőled. Nem szép álmodban megcsókolni, de nem bírtam magammal.

-          Ennyire tetszik a kiszolgáltatottságom?

-          Tessék? MI? Nem, nem erről van szó…

-          Folytasd csak.

-          Tessék?

-          Fejezd be, amit elkezdtél. Nem fogok ellenkezni.

Biztos, hogy ébren van? Olyan álmatag… mintha félálomban lenne. De… ő mondta, hogy csinálhatom. Igaz? Nem lesz belőle gond. Ahhh! Így, hogy engedélyt adott, nem tudok ellen állni.

-          Kookie…

Visszatérek mohó, kéjre éhes számmal az ő csókra váró ajkaihoz. Most sokkal édesebb, mint amikor aludt. Ahogy szépen lassan megkörnyékezem száját a nyelvemmel, felnyög. Ilyen könnyen felizgulna ő is, mint én? Nem tudok ellenállni. Egyszerűen képtelen vagyok uralkodni fékezhetetlen vágyamon. A nyelvünk összeér, és a visszafogott csókból, heves csókolózás alakul ki. Közben kezét a tarkómra csúsztatja, a másikkal pedig magához ránt. Ahogy összeér a testünk, arra vágyom, hogy az én felsőtestem is szabadon legyen. Érezni akarom enyémmel az ő bőrét. Ahogy egyre vadabbul csókolózunk, az önkontrollom olyan ütemben kezd csökkenni. Érzem, hogy eluralkodik bennem a szenvedély és az égető vágy. Vállánál fogva leteperem a bőrülésre és fölé támaszkodom. Eközben még mindig nem hagyjuk abba a csókolózás, sőt. Kookie elkezd tapogatózni a derekamnál. Megfogja fehér, laza pólóm alját, és elkezdi felfelé húzni. Türelemnek és lassú mozdulatoknak itt nincs helye. Olyan állapotba kerültünk mindketten, ahol nincsenek korlátok és ész érvek. Csak az egyre fokozódó vágy és a tetteinket felülbíráló ösztön. Egyből reagálok, és egy gyors mozdulattal felülök az ágyékára. Térdeimmel közre fogom a csípőjét. Ahogy felülök, egyből érzem. Nem csak én vagyok felizgulva. Ahogy megérzem, hogy keményebb lett, azonnal felülkerekedik rajtam a vágy. Úgy ég az egész testem, mintha a pokolban lennék. Gyorsan lerántom magamról a feleslegessé vált pólót, és visszatérek Kookie lángoló ajkaihoz. Felduzzadtak a vágytól. Végre érzem a bőrét. Forró. És a szíve ugyanúgy kalapál, mint az enyém. Kookie bátrabb, és most már ő is kezdeményez. Odanyúl a nadrágomhoz és elkezdi lefejteni rólam. Hirtelen felül, és most ő dönt hátra. Olyan hévvel és vehemenciával, hogy megilletődök, de nem esek ki. Sőt, élvezem, hogy nem mindig én irányítok. Határozottan és gyorsan veszi le rólam a nadrágot. Amint azzal végzett, ügyes keze elkezd játszadozni ott lent. Annyira jó érzés, hogy nem is tudom irányítani a testem. Beleremegek az érzésbe. Ahogy hallom magam, milyen hangokat adok ki… kicsit zavarba is jövök. Kookie viszont elégedetten nyugtázza, hogy jó az, amit csinál és célba veszi szájával a fülemet. Ez még inkább felizgat. Csókolgatja, kényezteti a nyakam, a fülem és az ajkaimat. Minden porcikám megszállottan áhítozik Kookie érintésére.

-          Jimin!

Ahogy rekedt, a vágytól még mélyebben zengő hangja elér a fülemhez, beborítja testemet a libabőr. Nem tudok válaszolni. Nem jön ki hang a torkomon.

-          Akarlak! Megengeded?

Legszívesebben azt válaszolnám, igen, Kookie, én is akarom. De a hirtelen jött némaságom nem engedi. Beletúrok a hajába, hevesen megcsókolom. Szétteszem a lábam, ezzel jelezve hajlandóságomat. Kookie szeme felcsillan, és ágyékát az enyémhez dörzsöli. Most mintha visszafogta volna magát. Vagy csak próbálkozik gyengéd lenni. Lassan mozog, mégis süt belőle a határozottság. Ahogy közben liheg a nyakamba, elmondhatatlan érzés. Időközben megszabadultunk a felesleges ruháktól és meztelenül tapadunk egymáshoz. Nedvesek vagyunk az izzadságtól. A pára az összes ablakra kicsapódott. Forrunk mind a ketten, és nincs az a hideg, ami lehűtené tüzes vérünket. Kookie óvatosan helyezkedik, miközben aggódó tekintetét az enyémbe fúrja. Már ott van, csak egy kis lökés hiányzik, és bent van. Mégis hezitál.

-          Jimin. Biztos vagy benne?

Már van hangom, nem vagyok néma, mégsem válaszolok. Lábaimat összekulcsolom a dereka körül. Közelebb húzom magamhoz, egyik kezemmel megfogom ágaskodó testrészét és megadom a kezdőlöketet. Bent van. Megtörtént. Mindketten hangosan felnyögünk a gyönyörtől. Ez egy olyan pillanat, amit már régóta vártunk. És amennyire féltem tőle, most annál inkább tetszik. Jó érzés, hogy végre nem csak a lelkünk, de a testünk is eggyé válik. Kookie lassan, óvatosan mozog. Az aggódás teljesen eltűnt az arcáról. Szenvedélyt látok, vágyat. Eszelős a tekintete, a mozdulatai mégis gyengédek. Miközben végre egymáséi vagyunk, ő egyfolytában engem figyel. Nem engedi meg magának, hogy fájdalmat okozzon. Annyira jó. És miközben kezdek elolvadni a gyönyörtől, belé kapaszkodom. Úgy szorítom, mintha attól félnék, ez csak egy álom. Ahogy egymáson vonaglunk az autóban, nem hallatszik más, csak a kettőnk összefonódó, kéjes nyögései, és az egyetlen szó, amit ki tudtam mondani, mióta itt vagyunk.

-          Szeretlek, Kookie.

A hangom rekedt, szenvedélyes és őszinte.

-          Én is szeretlek, Jimin. Örökre.

Visszaértünk a lakásunkba, ahol mindenki összegyűlt. Gondolom minket vártak. Ahogy ránk néztek, megdöbbentek. Senki nem szólt egy szót sem. Sem mi, sem ők. Ott állunk a csapattagok előtt ketten, kézen fogva, szedett-vedett állapotban. A hajunk kócos, testünk csurom vizes az izzadtságtól. Mind a ketten ki vagyunk pirosodva a még mindig tartó extázistól. A nyakam tele van csóknyomokkal, Kookienak meg ugyanazon helyen egy harapás nyoma éktelenkedik. Percekig csak álltunk ott, mint a gyerekek, akik lebuktak, hogy rosszat csináltak. A csöndet Suga mély hangja töri meg.

-          Sziasztok fiúk. Látom jól szórakoztatok.

Tényleg jól szórakoztunk, de ez egy kicsit kínos. Igazán megvárhattunk volna, hogy megszáradjunk és rendbe tegyük az ábrázatunkat, de nekem sürgősen fel kellett jönnöm, mert nem tudok ülni. Csak állni és feküdni. Nos, akkor nagyon is élveztem, de gondolhattam volna rá, hogy ennek vannak mellékhatásai. Nem szólunk egy szót sem, csak egymásra nézünk zavartan. Egyből el is kapom a tekintetem, mert még mindig kívánom Kookiet. Ez a kielégült nézés arra késztet, hogy még egyszer kielégítsem. Megint megtöri egy hang a csöndet, de ez most nem Sugaé, hanem Namjoné.

-          Mennyetek, fürödjetek le, aztán gyertek enni. Rendesen leizzadtatok, biztos éhesek vagytok.

Nem szóltunk, csak bólintottunk és elindultunk a fürdő felé. Még egy hang zavart meg minket, Taehyung.

-          Fiúk! Nagyon örülünk nektek. Sok boldogságot!

-          Köszönjük!

-          Fiúk!

Jin? Mit akar?

-          Örülök, hogy így alakult. De ne felejtsétek el, hogy az Armykat el kell csábítani. Ne legyetek túlzottan kielégültek!

Ahogy ezt a mondatot kimondta, mindenki elkezdett szakadni a röhögéstől. Soha nem gondoltam volna, hogy Jin lesz az, aki egyszer megtöri ezt a kínos pillanatot. Fáj a hátsóm, így nehéz nevetni, de nem tudom abbahagyni. Megkönnyebbültem, és Kookien is ezt látom. Nyom egy puszit a fejem búbjára, és olyat mond, amitől elolvadok.

-          Ettől nem kell tartanotok. Jiminből soha nem elég.

Úgy elvörösödök még az amúgy is tűzpiros színemre, hogy az az érzésem van, paradicsomnak látszom. Erősebben megragadja a kezem, és húz maga után.

-          Gyere, Jimin. Ideje lefürödni.

Megindulunk a fürdőbe. Ahogy beérünk, Kookie egyből nekiáll vetkőzni. Addigra, mire én nekiállok, azt veszem észre, hogy nincs is rajta már ruha. Odatol a falhoz és azt mondja.

-          Jimin! Akarok még egyet, mielőtt kimegyünk.

-          Kookie! De hát, most hagytuk abba! Fáj a fenekem, hagyd pihenni!

-          Nem mondtam, hogy te leszel a passzív. Én is akarom érezni, amit te. És addig tegyük meg, amíg itt vagyunk, mert annyira kívánlak, hogy képes vagyok a többiek előtt rád vetni magam.

Megint előtör belőle a féktelen vágy, és olyan hevesen csókol meg, hogy beleremegnek a lábaim. Úgy érzem, elgyengülök. De nem hagyom, hogy most ő irányítson. Eltolom magamtól.

-          Kookie. Ne legyél mohó. Lesz rá még sok időnk és alkalmunk. Most bírd ki így felajzott állapotban. Ha végig tudod csinálni így a napot, holnap még szenvedélyesebb lesz.

-          De…

-          Nincs de, szerelmem! Most én mondom meg, mit csináljunk, és holnap olyan élményben lesz részed, hogy azt fogod hinni, a mennyországban vagy.

Odahúzom magamhoz, és megcsókolom. Leveszem a ruháimat, miközben nyugtázom, hogy teljesen meg van lepve. Nagyra nyitja a szemeit, és csak bámul. Én már bent állok a zuhanyzóban, de ő még mindig csak bámul.

-          Jössz, Kookie? Hideg van. Kéne egy kis forróság.

Nem szólt. Csak elmosolyodott. Az előbbi hosszas döbbenetnek semmi nyoma. Kicsi a zuhanyzó, így nem tudjuk elkerülni, hogy ne érjünk egymáshoz. Behúzza a zuhany ajtaját, és szembe fordul velem. Ahogy egymáshoz érünk, mindketten felizgulunk. De nem csinál semmi. És én sem. Csak lefürdünk egymás mellet, lángoló testtel. Nehéz ellenállni, de sikerül. Ahogy kiszállunk a zuhanyból, Kookie hátulról megölel. Szorosan fonja össze karjait körülöttem. Állát a vállamra támasztja. Egy ideig így állunk, mire megszólal.

-          Jimin? Ugye mellettem maradsz?

Én is pont ezen gondolkodtam. Tehát nem én vagyok az egyetlen, aki fél, hogy elveszíti a szerelmét. Szembe fordulok vele, megcsókolom és válaszolok.

-          Igen, Kookie, de ígérd meg, hogy te is mellettem maradsz.

Elmosolyodik. Az a mosoly, ami hónapokkal ezelőtt idegesített, most megnyugtat és felvidít. Boldoggá tesz.

-          Ígérem, Jimin.

Kimegyünk a nappaliba, az étel már ott gőzölög az asztalon. Meglepődtek a nappaliban ülők. Hoseok szólal meg először.

-          Már végeztetek is? Azt hittem, tovább bírjátok.

Megint kitört a nevetés. Namjon két nevetés között próbálja kipréselni magából a mondatot.

-          Gyertek, fiúk, mert elfogy.

Kookieval az oldalamon leülök az asztalhoz. Elkezdünk enni. Ahogy körbenézek, semmi nem változott. A fiúk ugyanolyanok. Senki nem néz utálkozva, sem kíváncsiskodva. Minden az ellentéte annak, amiket mostanában álmodtam. Ennek örülök. Egyedül egy dolog változott. Jin nem rám néz szerelmesen és sóvárogva, hanem….Namjonra?? Namjon pedig. Te jó isten! Namjon viszonozza. Nem mi leszünk az egyetlen pár a BTS-en belül? Ez megkönnyebbülés vagy sem? Ez akkor derül majd ki, ha Namjon és Jin kapcsolata is világossá válik majd mindenkinek. Ránézek Kookiera. Szokás szerint mohón eszik, csak úgy falja az ételt. Ahogy nyel, az egész ádámcsutkája mozog. Szexi. Visszanéz rám, és teli szájjal mosolyog. Kookie mosolyát látva én is elnevetem magam, és visszatérek a saját kajámhoz. Boldog vagyok, minden tökéletes. Remélem, hogy sokáig leszünk még ilyenek a fiúkkal. Mint egy nagycsalád. Imádom a BTS-t. Elégedetten nyugtázom a tényt, amit már régóta tudok. Végre itthon vagyok.