Kulisszák mögött 4.fejezet

                       Kulisszák mögött   
                 
                                      IV. fejezet – Rejtett érzelmek

Még mindig nem értem mi volt az a gesztus a kocsiban. Biztos a láz miatt volt. Mégis… beindított bennem valamit. Hogy mi az a valami… nem tudnám meghatározni. Jimin tényleg furcsán viselkedik mostanában, de soha nem említette, hogy tetszene neki Hyori. Mindig szukának hívja, egyszerűen megveti. Mi ez a hirtelen változás?

-          Jungkook. Ideadnád nekem a vizet?

-          Persze, anya. Jobban vagy már?

-          Jól vagyok. De emiatt nem kellett volna otthagynod a munkádat. Nem lesz belőle baj?

-          Nem. Bízz bennem. Tessék, a víz.

-          Köszönöm.

Most hogy végre láthatom az anyukámat, nem tudom kiélvezni ezeket a pillanatokat. Mindig arra gondolok, hogy vajon Jimin meg akart-e csókolni. Miután a szánk vészesen közel volt, elájult. Egyszerűen csak elernyedt. Soha nem féltem még annyira, mint akkor. Szeretem Jimint, olyan, mint a bátyám. Nem szeretném, hogy beteg legyen. Ráadásul ő sem ment el a díjátadóra. A többiek szerint jól sikerült. Örültek a telefonban, hogy megkaptuk a legjobb koreográfia és legjobb dalszöveg díjat.

-          Jungkook!! 2 díjat is nyertünk! Olyan kár hogy nem tudtatok eljönni! Taeyang szeretett volna találkozni Jiminnel, és az Epik High is odajött gratulálni! Hiányoztatok innen. Így nem lehet teljes az örömünk.

Valóban örültem volna, ha találkozhatok velük és Jimin is boldog lett volna. Normális körülmények között. De most… Jimin. Nem értelek. Olyan hirtelen csinálsz mindig mindent és soha nem magyarázod meg. Biztos vagyok benne, hogy aggódott és a láz elnyomta. Nem csók akart lenni. Biztos, hogy nem.

-          Jimin? Bejöhetek?

Nem válaszol. Biztos alszik. Attól még benyithatok, igaz? Hisz testvérek vagyunk. Furán érzem magam. Talán félek attól, hogy kínos lesz a találkozás? De miért lenne az? Hiszen csak lázas volt…

-          Bejövök. Jimin?

Nem alszik. Az ágy szélén ül, és… sír?

-          Jimin?

-          Nem mondtam, hogy bejöhetsz.

Nagyon ritkán látom így. Ilyenkor úgy megfájdul a szívem. Muszáj oda mennem hozzá. Még a tegnapi incidenst is elfelejtem, ha így látom. Vagy mégsem.

-          Mi a baj? Történt valami?

Nem válaszol. Miért nem? Mondj már valamit! Kérlek! Olyan rossz így látni téged!! Jimin!

-          Nincsen semmi baj, csak… idejöttél, hogy lásd az anyukádat, én meg mindent elrontok.

-          Elrontani?

Mégis miről beszél? Nem rontott el semmit. Tudtam találkozni anyuval és ő küldött ide, hogy nézzek rá Jiminre.

-          Nem tudtad úgy kiélvezni a találkozást, ahogy szeretted volna. Itt volt egy alkalom, hogy beszélhessetek, én meg lázasan fekszem ugyanabban a kórházban…

Mindig tudja, mire gondolok. Miért ismer ennyire? Senki nem ismer így csak ő meg az anyukám. Mindig az az emberek problémája, hogy nem tudnak kiismerni és meglepetéseket okozok. De Jimint nem tudom meglepni. Minden gondolatomat ismeri. Inkább ő az, aki mindig meglep engem.

-          Jimin! Ez egyáltalán nem így van. Tudtam beszélni anyuval, emiatt ne aggódj. Inkább magad miatt aggódj. Az orvos azt mondta, hogy túl sokat idegeskedsz és legyengült a szervezeted. Hyori miatt van?

Valami rosszat mondtam volna? Miért néz rám így? Nem akartam érzéketlen lenni, de csak úgy megkérdeztem. Nem is gondolkodtam. De ahogy elnézem ezt a fájdalmas tekintetet, tényleg így lehet…

-          Figyelj, nem tudom, hogy jutottál el idáig Hyorival kapcsolatban, de nem éri meg, hogy így kikészítsd magam. Sokkal jobb lányok vannak nála, akik nem engedik majd, hogy így magadba zuhanj.

-          Tudom! Ne mondogasd te is! Elegem van, hogy mindenki Hyorival jön. Unom ezt a témát! Nem beszélnénk valami másról?

-          Sajnálom.

Tényleg szerelmes. Nem tudom, hogy vidíthatnám fel. Mit mondjak neki? Soha nem volt még ilyen, hogy nem tudok neki mit mondani…

Végre haza értünk. Az egész út alatt Jimin egy szót se szólt hozzám. Olyan gondterheltnek tűnik. Eddig mindig elmondta, ha valami baja volt. Most miért titkolózik?

-          Ah! Fiúk! Megérkeztetek? Jimin jól vagy? Jimin?

Nem válaszol? Faképnél hagyott minket. Még Namjonnak sem válaszol. Mi van veled? Kifordultál önmagadból. Annyira aggódom.

-          Utána megyek.

-          Jungkook! Maradj itt. Majd én megyek. Ez a vezető dolga.

Valóban mindig Namjon az, aki rendezi köztünk a vitákat. De most én akarom Jimint megvigasztalni.

-          Én megyek és lefekszem. Sűrű volt ez a két nap.

Pihennem kell. Kialszom magam és beszélek Jiminnel.

-          Ne csinálj úgy, mintha nem hallanál! Jimin, muszáj beszélnünk.

Ez Namjon hangja. Jiminnel beszél. Nem! Nem illik hallgatózni. Ha Jimin el akarja mondani, majd elmondja külön nekem. És ha nem akarja elmondani? Végül is nem hallgatózom, csak erre jártam. Itt van az én szobám is. Nem rossz az, ha én is hallom. Ugye?

-          Nem akarok senkivel sem beszélni. Kérlek, menj ki a szobámból.

-          Nem. Beszélni fogunk, és te mindent elmondasz. Ha nem teszed meg magadtól, majd én kihúzom belőled.

-          Nincs mit kihúzni.

-          Persze. Látok mindent. Ezt ne felejtsd el. Nem véletlenül vagyok a vezetőtök.

-          Nem látsz semmit. Fogalmad sincs róla, mit gondolok, vagy mit érzek. Még csak sejtésed sincs.

-          De van.

-          Hyori, mi? Mondtam már…

-          Jungkook.

Mi? Én? Ezt nem értem. Talán haragszik rám, azért nem beszél velem reggel óta? Mit csináltam?

-          Jungkook? Hogy jön ő ide.

-          Jimin… tényleg azt gondolod, hogy nem ismerlek, és nem tudom, mit miért csinálsz? Mikor?

-          Mit mikor?

-          Mikor szerettél bele ilyen reménytelenül a maknaenkbe?

Tessék?? Ezt most tényleg jól hallottam? Beleszeretni? Belém? De, hisz fiú vagyok… és ő is fiú, ráadásul mindketten imádjuk a nőket. Ez nem lehet. Szédülök, azt hiszem… nem vagyok jól. Kavarog a gyomrom. És hevesen ver a szívem. Örülök? Remeg a kezem. Boldog vagyok ettől? Nem viszolyognom kéne? Miért? Miért gondolom azt, hogy ez normális? És miért akarok visszamenni a kocsiba, hogy viszonozzam Jimin érzéseit? A láz! Az nem a láztól volt! Tényleg meg akart csókolni.

-          Nem szerettem bele Jungkookba. Valamit nagyon rosszul látsz.

-          Most nekem akarsz hazudni vagy magadnak?

-          Nem hazudok senkinek. Szeretem Jungkookot, de mint a kisöcsémet. Sem több, sem kevesebb. És itt lezártam a témát. Kérlek, menj ki. Pihenni szeretnék.

-          Rendben. De ha elfogadsz tőlem egy jó tanácsot… ne mutasd ki, hogy mit érzel. Kellemetlen helyzetbe hoznád Jungkookot, a csapatot, a BigHitet, az Armykat… de legfőképpen magadat. Ezt tartsd észben.

Jön! Gyorsan be a szobába, gyorsan gyorsan! Azt hiszem nem vett észre. Nem hiszem el, amit hallottam. Valójában nem azzal van a baj, hogy Jimin szerelmes belém, hanem azzal, hogy végül kiderült… Nem szerelmes. Csalódtam? Valójában igen. Azt hiszem. Szomorú vagyok, mert ha betartja Namjon tanácsát, soha nem tudom elmondani neki, hogy valószínűleg… szeretem őt. És ha ő engem nem, az azt jelenti, hogy nem Jimin lett reménytelenül szerelmes, hanem én.