Kulisszák mögött 5.fejezet

                        Kulisszák mögött     
                
                                          V. fejezet – Csak te és én

Már kiadtuk az I Need You című albumot és nagy sikere lett. Több helyen is elsők lettünk. Nagyon boldogok vagyunk. Ma fogjuk forgatni a Dope klipjét. Nagyon szeretem ezt a számot, mert tele van energiával, és a ruhák is nagyon jók. Nem voltam még rendőrruhában, de elég kényelmetlen. Az összhang viszont jó. Jimin azonban… napról napra jobban néz ki. Ez a vörös haj! Mindig hirtelen cselekszik, de ez egy nagyon jó döntés volt.

-          Mit szeretnél?

-          Vörös hajat. Csináld meg nekem, Hyori!

-          De neked a barna teljesen jó! Miért akarsz vöröset?

-          Mert változást szeretnék. Sikerült kilépnem a depresszióból, most vörös hajat akarok és kész!

Igen. Jimin hetekig depressziós volt. A fotózások elején se akart részt venni. Ma adták ki a képeket, és mindjárt kész a klip is. Jimin azonban az óta se beszél velem. Csak semleges dolgokról. Megyek – e fürödni? Kérek-e enni… meg hogy „ Jungkook! Hyori üzeni, hogy nem hívtad mostanában. Ma fel akar menni hozzád. Én átadtam az üzenetet, innentől oldjátok meg.” Ahh. Pedig úgy vágynék rá, hogy beszéljen velem. Kezd felhúzni ezzel. Tudja, hogy nem viselem el, ha figyelmen kívül hagynak, ő mégis megteszi. Ki fogok törni, de akkor nem fog érdekelni, hogy ki hallja…

Ma volt az első fellépésünk. Ez egy rendhagyó fellépés volt. Olyan, mintha klipet forgattunk volna, csak körbe Armyk vettek körül. Ez a 360 fokos live. És Jimin kimondottan szexi volt. Olyan mozdulatokat csinált… nem csodálom, hogy imádják őt az Armyk. Én is alig tudtam koncentrálni. Namjon egyfolytában őt és engem figyel. Idegesítő. Szerencsére én tudok pókerarcot vágni, de félek, hogy rájön, és engem is eligazít. Nem akarom azokat a szavakat hallani. Nem akarom, hogy lebeszéljen. Én Jimint akarom, és meg is szerzem ma este!

-          Ne haragudj Hyori, de nem akarok ma sem találkozni. Nincs hozzá kedvem. Nem, nem azért van, mert Jimint megbántottad. Egyszerűen nincs hozzá hangulatom. Jól van. Ha úgy alakul felhívlak. Rendben. Csáo.

-          Még mindig zaklat?

-          pfúú ne is mondd! Hetek óta hívogat, de nincs kedvem hozzá.

-          Mi van veled Jungkook? Pedig te imádod a nőket…

Igazad van, Hoseok, tényleg imádtam a nőket. De mióta Jiminen jár az eszem, egyet sem szeretnék ágyba vinni. Egy nő sem kell. Mert ők nem Jimin… Jimin meg erre se reagált. Csak nézi a tv-t és eszi a rament… a főztömből se hajlandó enni. Inkább vesz magának ilyen vackokat. Így nem lesz elég energiája a fellépésekhez… Ma lesz a kedvenc közös műsorunk. Eddig mindig együtt néztük őket, de három részt egyedül néztem meg az utóbbi időben. Amikor a többiek mennek lefeküdni, ő is megy. Pedig egy éjjeli bagoly. Imád sokáig fent lenni.

-          Na, jól van, fiúk, fekvésidő. Holnap is sűrű lesz a napunk.

-          Igazad van, nem kellene sokáig fent lenni. Taehyung, te is jössz? Mi Namjonnal lefekszünk.

-          Persze Suga, megyek. Hoseok?

-          Jaja. Kéne. Jin?

-          Persze, már ragadnak le a szemeim. Jimin?

-          Mehetek.

-          Jimin!

-          hmm?

-          Nem maradnál egy picit. Szeretnék veled beszélni.

-          Nincs kedvem beszélni Jungkook, fáradt vagyok.

-          Fontos lenne. Neked szeretném először elmondani.

-          Nagyon fontos?

-          Igen.

-          Menjetek fiúk, maradok kicsit. Jin, mindjárt megyek.

-          Oké.

Végül itt maradt. Nem tudom, hogy kezdjek neki. Kínos ez a csönd. Már legalább 5 perce itt ülünk csöndben. De ő eddig rám se nézett. Idegesít, fel fog húzni…

-          Jimin..

-          hmm?

-          Miért nem nézel rám?

-          Tessék?

-          Mostanában nem nézel rám, nem beszélsz velem, csak ha muszáj. Mi történt a barátságunkkal? Még a JimJam-et sem nézzük együtt már. Hiányzol.

-          Khöhm…köhömm-köhhh!!

Furcsa. Elpirult volna? Ez azt jelenti, hogy mégis kedvel?

-          Figyelj Jungkook. Nincs semmi bajom veled, tényleg. Csak annyi hogy néha kell a változatosság. Kicsit magamba zuhantam, és most Hoseok meg Jin lett az állandó hülyülő partnerem. De attól még veled is beszélek.

-          Távolságtartó vagy. Miért?

-          Nem vagyok távolságtartó.

-          Most sem nézel rám!

….Nézz ide! Nézz rám végre! Vegyél már észre te idióta! Ne húzz fel, mert abból baj lesz! Tudod, hogy baj lesz belőle mégis ezt csinálod, nézz már….

Rám nézett. És most… megint sír? Miért sír? Ilyen fájdalmas rám néznie?

-          Sajnálom Jungkook, de azt hiszem… nem tartalak már a legjobb barátomnak.

Mi???????

-          Most már Jin az, akivel nagyon jóba vagyok, és mindig megnevettet és…

-          De hisz utálod! Mindig rajtad lóg és idegesít! Hogy lett hirtelen a puszipajtásod?

-          Megkedveltem. Tévedtem, amikor kiröhögtem és azt mondtam rá, hogy idegesítő…

Ne folytasd! Elég! Most már eléggé felhúztál Jimin!! És nem akarom tovább hallgatni az áradozásod Jinről, vagy bárki másról!!! Elég! Elég! Elég már!

-          Fejezd be.

-          Tessék?

-          Hagyd abba a hazudozást. Elegem van.

-          Nem értelek.

-          Miért lettél depressziós?

-          Miért kérdezel rá így hirtelen?

-          Ne terelj! Válaszolj!

-          Nem tudom.

-          De tudod! és én is tudom.

A szemembe néz… és végre itt van a régi Jimin, akit szeretek… itt az alkalom. Eléggé felhúzott ahhoz, hogy bátor legyek, és megtegyem, amit ő nem tudott a kocsiban…

-          Tudod? Honnan?

Nem válaszolok. Csak közeledek. Egyre közelebb. Már csak egy centire van…

-          Kookie, kérlek. Hagyd, hogy elfelejtselek.

Mintha egy édes álomból rángattak volna ki. Micsoda? Hagyjam, hogy elfelejtsen? Mert?

-          Nem. Nem hagyom. Ugyanis én se tudlak elfelejteni téged. Tudod mennyire bántott, hogy mikor rájöttem mit érzek, te eltávolodtál tőlem?

-          Rájöttél, hogy mit érzel?

-          Jiimin! Nem tudom elmondani neked szavakban. Hadd mutassam meg…

És a szánk végre összeér. A vágy, amit nem tudtam csillapítani, nemhogy enyhülne, egyre fokozódik. Nem elég! Nem elég csak a száját éreznem. Akarom a nyelvét, a nyakát, minden porcikáját! Még még! De édesen reagál! Ugyanúgy megfeszült az egész teste, mint az enyém. Mohó. Egyre mohóbb. És ő kezdeményezi a franciacsókot. Hát tényleg megtörténik! Elpirult! Olyan édes hangokat ad ki. Benyúlok a pólója alá… forr az egész teste. Hozzá akarok simulni! Hogy magához rántott. Az egész testét az enyémhez simítja, miközben én rajta fekszem, és úszom a csók mámorában! Be akarok menni a vendégszobába! Oda akarom vinni! Többet akarok.

-          Jimin. Menjünk a vendégszobába.

-          ahh! Rendben. Ma este a tiéd vagyok.

Felemeltem, úgy, mint ahogy a nagyra becsült és hőn szeretett nőt szokás. Ő közben mindvégig engem csókolgatott és simogatott. Egyfolytában azt hajtogatta „szeretlek, akarlak, imádlak, kellesz”. És amíg a vendégszobába tartottunk, Jimin szobájának ajtaja félig nyitva volt. Amikor menet közben benéztem, Jint láttam, amint a földön kuporogva sír, és azt mondogatja „megöllek”.