Értékes
szerelem
IV.
fejezet
Ahogy Hoseokkal állok szemtől szemben, több verzió is
átfutott az agyamon. Az is lehet, hogy mérges, mert kimaradtam sokáig és a
vendégek nincsenek ellátva rendesen. Vagy pedig azért, mert látott minket
Taehyunggal, ahogy csókolózunk a hátsó bejáratnál. Vagy rájött, hogy én láttam
meg őket abban az intim helyzetben. Bármelyik lehetőség is az, egy biztos.
Mérges. Mégpedig nagyon. Megindul felém kecses, határozott lépteivel. A karjai
még mindig egymásba fonódva pihennek a mellkasán. A mellkasán, amit félig
szabadon hagy az inge. Ez a látvány nemrég még beindított, de most nincs rám
hatással. Elég közel áll meg előttem ahhoz, hogy kicsit zavarba jöjjek. Mindig
távolságtartó volt velem szemben, most már értem miért. Szokatlan tőle, hogy
egy karnyújtáson belül legyen tőlem. A parfümjét is tökéletesen érzem. Bruno
banani. Nem a kedvenc márkám. Most jut eszembe, hogy eddig még soha nem éreztem
az illatát. Viszont hogy eljutott az orromig ez az illat… nem tetszik.
Taehyungnak jobb illata volt. Olcsó parfüm és szappan illat. Vaníliás szappan.
Imádom a vaníliát.
-
Tudsz róla, hogy Taehyung ki akar lépni miattad?
-
Miattam? Mégis miért?
-
Mert te érezteted vele, hogy nem szívesen látod
itt. Szóltam neked előre, hogy ezt felejtsd el. És azt is mondtam, hogy ő a
védencem.
A jó kedélyű Hoseokból hirtelen ma egy olyan főnök lett,
akit kimondottan utálok. Arrogáns, mindent tudó, akaratos… nem így ismertem
meg. Egy álarc lett volna?
-
Nekem semmi közöm ahhoz, hogy Taehyung mit érez,
vagy mit gondol. Ugyanolyan vagyok vele, mint másokkal.
-
De igen is van, és rendbe is fogod hozni.
-
Mégis mit vársz tőlem, Hoseok? Boruljak le a
lába elé és kérjek bocsánatot?
-
Pontosan ezt.
-
Mi?
-
Érd el, hogy ne akarjon elmenni. És ha ez kell,
akkor ezt fogod tenni. Méghozzá most.
-
Nem értem, hirtelen mi történt veled. Miért
lettél ennyire… rosszindulatú?
-
Nem kéne veled ilyennek lennem, ha normálisan
csinálnád a dolgodat. Eddig nem is volt okom rá, hogy ezt tegyem, de elérted,
Chinae. És most helyre fogod hozni. Nyomás!
Tényleg teljesen kifordult magából. Biztos vagyok benne,
hogy a magánéletében történt valami, amit most rajtam tölt le. Most csókolóztam
Taehyunggal. Utána meg arra kényszerítenek, hogy boruljak a lábai elé? Ez
mekkora megaláztatás! Soha nem csináltam még ilyet senkivel. Mindig mindenhol
nekem volt igazam, tőlem kértek bocsánatot… és most… ez a fiú elérte, hogy
megcsókolhasson és leboruljak elé. Anélkül, hogy bármilyen erőfeszítést tett
volna. Emberemre találtam. De szeretek itt dolgozni, ha nem teszem meg és Taehyung
elmegy, Hoseok pokollá teszi az életem. Nem engedhetem meg. Ma már én sem
vagyok önmagam. Őszintén szólva fogalmam sincs, ki vagyok. És amit most érzek,
az csalódottság, szomorúság, kétségbeesés és megalázottság. Innentől kezdve már
mindegy, mennyire alázom meg magam. A végeredmény ugyanaz. És most bocsánatot
kell kérnem Taehyungtól. Ahogy Hoseokkal a hátam mögött megindulok a konyhából,
egyre jobban elkezd felgyorsulni a szívverésem. A szám kezd kiszáradni,
érzékeim pedig eltompulnak. Meglátom Taehyungot. Épp Jinnel beszélget. Szinte
tele van a hely. A kis forgalom Taehyung óta csak a múlté. Tényleg meg kell
tennem. Kikapcsolom az agyam, hogy ne fogjak fel belőle semmit. Képes leszek
vajon ezek után az emberek szemébe nézni? Akik ezt tették velem, ők is ugyanígy
éreztek vagy ők már megszokták? Ahogy közeledek Taehyunghoz, egyre inkább
eluralkodik rajtam a félelem. Olyan állapotban vagyok, amiben még életemben
soha. Érzem Hoseok tekintetét magamon. Megteszem. Ide értem. Most kell
megtennem. Zsibbadok. Lüktet a fejem. Akkor is megteszem. Csak Taehyung
tarkóját nézem, nem tudok megmozdulni. Melyik ember az, aki önként sétál be a
halálhoz vezető kapun?
-
Chinae drága! Mi a baj? Miért nézi így
Taehyungot?
-
Engem?
Taehyung erre hátrafordul. Kíváncsian néz rám. Szeme tágra
nyílik, mikor könnyek kezdenek hullani a szememből. Ennek a hatására lábam
elgyengül és magától roskad össze. Taehyung lába előtt térdelek. A padlóról
felnézek rá könnyes szemeimmel. Nyitom a számat, de alig tudok megmozdulni. Nem
megy. Pedig végig akarom csinálni. Mindenki engem néz. Ahogy leestem a földre,
meglepődött hangokat hallottam. Fura lehet nekik engem ebben a helyzetben
látni. Én is idegennek érzem. De miért nem tudok megszólalni? Ahogy ezzel
küszködök, egyszer csak Taehyungot pillantom meg, ahogy előttem térdel ő is.
Kezét könnyáztatta arcomra emeli, és óvatosan, aggódva törli le a cseppeket.
Másik kezével félre túrja a hajam. Közben egy pillanatra mintha Hoseokra nézett
volna kemény, ellentmondást nem tűrő tekintettel. De mire eljutott volna a
tudatomig a jelenet, Taehyung már megint engem néz, és a hangja most egyáltalán
nem idegesít. Sőt.
-
Ne aggódj, Chinae. Nem megyek el.
Honnan tudta? Miből vonta le a következtetést, hogy ezt
akarom elérni? Miért jár mindig egy lépéssel előttem? Nem értem. De akkor ennek
az egésznek nem volt semmi értelme. Nem kellett volna ezt megtennem. Ha mindent
hagyok úgy, ahogy van, megőrizhettem volna a tekintélyem. Még ha csekély maradt
is meg belőle, legalább az megmaradt volna.
-
Chinae!
Ahogy Taehyung kimondja édes, mély hangján a nevem,
hatalmasat dobban a már így is kalapáló szívem. A padlóról megint ráemelem a
tekintetem. Látok valamit a szemében. Valami olyasmit, ami kedves a szívemnek.
Megnyugtató. Nem értem, hogy történt mindez csak egyetlen nap alatt. Egy nap,
és mindenki teljesen más személyiség, mint volt. Ez a nézés Taehyungtól azt
sugallja, kimondom azt az egy szót. Azt a bizonyos szót, amit sóvárogva,
epekedve és megszállottan vár minden porcikám. De miért? Miért akarom, hogy
kimondja? Nem értem saját magam. Ennek van értelme? Ne! Ne mondd ki! Hagyd
abba, amit csinálsz! Ne kavarj még jobban össze! Kérlek, Taehyung, ezt nem
teheted velem.
-
Szeretlek.
Ahogy elhangzott ez az egy szó, bekövetkezett az, amitől
féltem. A szívemből valami meleg kezdett el áramlani végig az egész testemen.
És ez az érzés boldoggá tesz. Függő lettem már ebben a pillanatban. A sírásom
azonnal abba marad és a tekintetem, a gondolataim és minden porcikám Taehyungra
koncentrálódik. Mindenki eltűnt a kávézóból. Csak ketten vagyunk. Megindulok
Taehyung felé, és még mielőtt elgondolkodhattam volna rajta, mit csinálok, már
meg is történt. Most én csókolom meg Taehyungot. Meglepi a hirtelen
kezdeményezésem, de nem lök el. Behunyja a szemét, és visszacsókol.
Szenvedélyes, vad, hívogató. Nem akarom, hogy vége legyen. Ma már a második
alkalom, hogy Taehyunggal csókolózom, és egyre jobban tetszik. Minden kis
testrészem erre vágyik. És még sok minden másra. Eközben a tüzes csók közben
megindul a fantáziám, amit még soha nem éltem át. Megkívánok egy fiút, akivel
éppen szenvedélyesen csókolózom. Nem mellesleg egy kávézó közepén, ami tele van
emberekkel. Nem érdekel. Akarom. Őt akarom. És ez ma fogalmazódott meg bennem.
Azért utáltam mindig Taehyungot, mert kihozott belőlem valamit, amit csak egy embernek
tartogattam. Annak a fiúnak, aki igazán szeret. Taehyung az első fiú, akinek
csak egy szavába kerülne, és oda dobnám a szüzességem. Akár szeret, akár nem.
És ez ijesztő…
Részletek Taehyung
naplójából
„ Kedves naplóm!
Ma sok minden történt
velem. Ez a nap eseménydúsabb volt, mint az elmúlt 20 évem. Kiderült, hogy
Hoseoknak tetszem, és nem mellékesen meg is csókolt. Egy fiú! Gusztustalan.
Brrr! De legalább ezt is megélhettem egyszer. Soha többet! Chinae pedig rájött,
hogy Hoseok meleg. Hogyan? Hát meglátott engem és Hoseokot. Pontosan! És nagyon
összetört. Amikor meg akartam vigasztalni, és sírt, annyira törékenynek és
sebezhetőnek tűnt! Csúnya dolgot tettem, és kihasználtam. Megcsókoltam, amikor
a legmélyebb pontján volt. De legnagyobb meglepetésemre nem eltolt, hanem
visszacsókolt! Nagyon jól csókol! Ez a nő a legszebb és legszenvedélyesebb nő,
akivel valaha is találkoztam! De biztos vagyok benne, hogy a bánat miatt tette.
Később viszont a lábaimnál esett össze! Legalábbis azt hittem, de mikor
megláttam Hoseok elégedett fejét, hogy a lábaimnál hever ez a nagyszerű nő…
rájöttem egyből, hogy nem összeesett, hanem Hoseok kényszerítette őt erre az
egészre. Kimentettem a helyzetből, mert sokan voltak a kávézóban. Úgy csináltam,
hogy a kávézóban ülők azt higgyék, Chinae azért esett össze, mert szomorú
miattam, hogy elmegyek. Nagyon jól csinálhattam, mert amikor Chinae a szemembe
nézett, egyszerűen megcsókolt! Ő csókolt meg! Erre álmaimban sem gondoltam
volna! Hidd el, hogy ez a nap igazán nagyszerű volt. Viszont félek a holnaptól.
A csóktól mindenki meglepődött, Hoseokkal az élen. A probléma az, hogy,
mindenki azt hiszi, járunk. Nekem nincs ezzel bajom, de Chinae, aki utál…
biztos vagyok benne, hogy nem lesz elragadtatva, ha el kell játszanunk a
gerlepárt. Ráadásul Hoseok azóta egyikünkhöz sem szólt hozzá, ami nála nem jó.
Félek a holnaptól. Nem akartam Chinaet kellemetlen helyzetbe hozni vagy abban
hagyni… de most még rosszabbat csináltam. Azonban még mindig nem értem miért
csókolt meg másodszorra… talán leesett neki, hogy ez mentőakció részemről és
hatásossá akarta tenni. Akkor viszont tisztában van a következményekkel.
Remélem közelebb kerülhetek hozzá egy kicsit. Sokat változtam neki
köszönhetően. Sok mindent tőle tanultam. Olyan akarok lenni, mint ő és olyan is
leszek egyszer! Remélem… Nem tudom, mit várok a holnaptól, de biztos vagyok
benne, hogy innentől eseménydús és izgalmas életem lesz. Főleg ha Chinae
mellettem van. Ő hozza ki belőlem a legjobbat, és megvédem akár az életem árán
is. Viszlát holnap! Majd mesélek.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése