Értékes
szerelem
III.
fejezet
Már egy ideje itt dolgozik velünk Taehyung. Ügyes, és ezt
Hoseok is észrevette. De nem csak ezt.
-
Taehyung jól dolgozik. Örülök, hogy felfigyeltem
rá.
-
Igen, tényleg jó. Hogy találtál rá? Őt is egy
másik kávézóban, mint engem?
-
Nem, Chinae. Téged tudatosan találtalak meg. Őt
pedig csak véletlenül.
-
Ezt hogy érted?
-
Csak megláttam őt az utcán. Sétált szatyorral a
kezében. Nagyon nézett egy csapat fiút, akik jól szórakoztak. Láttam a
tekintetében a sóvárgást és magányt. Biztos vagyok benne, hogy nincsenek
barátai. Ez a típusú fiú az, aki bejön a gazdag nőknek. Éreztem rajta, hogy jól
fogunk járni vele.
-
Csak odamentél és leszólítottad?
-
Igen. Odaadtam a névjegykártyámat és egy hét
múlva hívott. Most pedig itt van. Hát nem nagyszerű?
-
De. Az.
-
Mi ez az irónia a hangodban? Talán bajod van
vele?
-
Nem, Hoseok, nincs bajom vele. Azzal van a
bajom, hogy én évekig tanultam ezt a szakmát, több nyelvet beszélek, hogy
nagyobb legyen a lehetőségem. Erre itt van ez a fiú és csak úgy bejut ide, mert
„olyan magányos”. Meg „ez a típus bejön a nőknek”.
-
Veszélyben érzed magad?
-
Mi? Nem. Dehogy. Csak rosszul esik. Ennyi.
-
Chinae. Tudom, hogy szeretnél te a legjobb
lenni. De ha ezen görcsölsz, biztos, hogy nem leszel jobb nála. Egyre többet
fogsz hibázni, mert rá koncentrálsz és nem a munkádra. Akkor viszont innen
mész.
Tessék? Innen megyek? Ezt most komolyan mondta? Tényleg be
fog következni, amitől tartottam? Taehyung lesz a kedvenc én meg mehetek
lapátra. Ezt a megaláztatást. Egy utcáról jött kis senki. És még én érezzem
magam veszélyben? Honnan tudja Hoseok, hogy a legjobb akarok lenni? Nem hinném,
hogy átlátna rajtam. Senki nem lát át rajtam.
-
Mi a baj azzal, hogy jobb akarok lenni? És mi
az, hogy megyek? Kidobnál egy utcáról jött valaki miatt? Nem érzed, hogy ez
túlzás?
-
Nem, Chinae. Te nem érzed, mennyire túlzásba
viszed. Neked nem jó, ha valakinél jobb akarsz lenni. Ront a teljesítményeden.
És ha kirúglak innen az nem Taehyung miatt lesz, hanem magad miatt. Gondolkozz
el ezen. És ne kezdj el háborúzgatni Taehyunggal. Tudom, mire készülsz, és azt
ajánlom, ha még itt akarsz dolgozni a jövőben is, felejtsd el. Gondolj arra,
hogy minél több vendég szeressen. Taehyungot meg felejtsd el. Az én védencem.
Ennyi? Itt is hagyott? Soha nem beszélt még Hoseok így velem.
Miért? Tényleg nem tudom mire vélni ezt az egészet. Azt hittem, senki nem lát
át rajtam. Úgy látszik ő mégis. Annyira fáj, hogy azaz ember, akit a világon a
legjobban szeretek, így bánik velem. Mindenki a lábaim előtt hever. Akkor ő
miért nem? Elegem van ebből az egészből. Nem elég, hogy tehetetlenül
beleszerettem Hoseokba, még itt van ez a Taehyung és tönkre teszi a munkámat.
Miért velem történik meg ilyesmi? Lehet, hogy jobb lenne, ha kilépnék. Itt
hagynám az egészet a francba. Élném a kis életem távol Hoseoktól és
Taehyungtól. Hoseoktól távol… menne egyáltalán? Nem vagyok benne biztos.
Megtörnék.
-
Chinae!
-
Hmm? Taehyung. Mi az?
Ez kell még. Hogy idejöjjön. Nemrég még alig tudott
megszólalni, ma meg csak úgy simán meg tud szólítani. Idegesítő.
-
Sajnálom.
-
Sajnálod? Mégis mit?
-
Hallottam a beszélgetést.
-
Hallgatóztál?
-
Nem. Véletlen volt. De szeretnék bocsánatot
kérni. Sajnálom.
-
Ha sajnálod, akkor csak tegyél meg annyit, hogy
leszállsz az én vendégeimről. Remélem érthető. És ha már úgy is tudod, ne szólj
hozzám, csak ha muszáj. Megköszönném.
Még hogy sajnálja. Csak játssza itt a mártírt, hátha
megsajnálja valaki. Ahh. Kegyetlen velem az élet… Jin itt van ma is. Ő majd
feldob.
-
Jó napot, Jin! Hozhatok valamit? A szokásos?
-
Jó napot, Chinae! Nem, ma nem köszönöm!
-
Változatosság? Rendben, akkor mit választ?
-
Mármint úgy értem, ma nem kérném önt, köszönöm
drága. Úgy döntöttem, ma kipróbálom Taehyungot. Mostanában eléggé elragadott,
ahogy beszélt a hölgyekkel. De köszönöm virágszálam. Szólna Taehyungnak, hogy
várom?
-
Persze. Azonnal.
Tessék. Az egyetlen ember, akiben biztos voltam, az Jin. És
ő is Taehyungot akarja? Na, ez már több a soknál. Szólok Taehyungnak, és utána
Hoseoknál kilépek. Nem fognak velem szórakozni. De hol van Taehyung? Az előbb
még itt volt. Hoseok irodájából beszédhangok jönnek. Talán ott lenne?
-
Ne kérj tőle bocsánatot még egyszer. Nagyon jól
végzed a munkádat, ezért nem kell szabadkoznod.
-
Igen, Hoseok tudom, csak. Rosszul érzem magam,
hogy kitúrom. Nem akarom kitúrni.
-
Taehyung, hidd el, hogy nem fogod kitúrni.
Chinae mindig itt fog dolgozni.
Na, azt csak hiszed. Pont most tervezem, hogy kilépek. Csak
kihallgatom a beszélgetéseteket. Nem rossz, hisz rólam van szó.
-
De tényleg ezért jöttél be hozzám? Hogy elmondd,
kilépsz Chinae miatt?
-
Igen.
-
És komolyan gondolod?
-
Igen.
-
Mást nem szeretnél?
-
Mást? Nem értem.
-
Figyelj, Taehyung. Nagyon jó szemem van a jóképű
pasikhoz. Nem véletlenül szúrtalak ki. Igazából reménykedtem benne, hogy
esetleg lehetne valami.
Mi? Hoseok rámozdult Taehyungra? Ezt nem tudom elhinni! Egy
éve dolgozom Hoseok mellet és nem vettem észre hogy meleg? Nem! Lehetetlen, de
hisz azt mondta egy bizonyos Jiminnek, hogy szereti. A Jimin az lány név!!
Össze vagyok zavarodva!
-
Lehetne valami? Ezt nem értem, Hoseok. Milyen
valami?
Muszáj résnyire kinyitnom az ajtót. Látnom kell, mi folyik
odabent. Ahogy nyitom lassan az ajtót, először Taehyungot pillantom meg, amint
háttal a falnak nekitámaszkodva áll. Ahogy jobban kinyitom az ajtót,
megpillantom Hoseokot is, aki elég közel áll Taehyunghoz. A kezét a falnak
támasztja, így zárja el Taehyung útját. Amit most látok, teljesen
megváltoztatja az életem és a gondolkodásom. Hoseok megcsókolja Taehyungot!
Megcsókolja! Két fiú csókolózik! A szerelmem, akit mindenkinél jobban szeretek…
meleg. Ahogy ezt a jelenetet felfogom, könnyek kezdenek kiszökni egymás után a
szememből. Nem vagyok képes elhinni, amit látok. Akkora fájdalom hasít a
szívembe, amilyet még soha nem éreztem. Amikor már úgy érzem, eleget láttam,
egyszer csak azt veszem észre, hogy Taehyung az enyémbe fúrja a tekintetét.
Miközben engedi, hogy Hoseok azt csináljon, amit akar, egyfolytában engem néz.
Nem bírom elviselni. Ez a nézés… nem a magányos, szeretethiányos Taehyunggé. Ez
valami más. Gyorsan becsukom az ajtót és elindulok kifele a kávézóból. A hátsó
kijáratnál egyszerűen összeesem és sírok. Nem tudom, mit kezdjek magammal.
Szörnyű volt ezt látni. Inkább ne akartam volna hallgatózni. Nem tudok
felállni. Nincs elég erőm. Remegnek a lábaim.
-
Segítsek?
Jól ismerem ezt a hangot. Utálom. Mély, és zengő hang.
Barátságos. És mostanában egyre többet hallom. 2 hónap alatt Taehyung annyira
megnyílt, és ahogy egyre jobban megismertem, elkezdtem megkedvelni. De nem
kedvelhetem, mert veszélyezteti a helyem, ezért minden erőmmel azon vagyok,
hogy utáljam. És az előbb csókolózott életem szerelmével.
-
Chinae. Aggódom. Jól vagy?
-
Úgy nézek ki, mint aki jól van??
Alig tudok beszélni. A könnyeimmel küszködöm. Kicsit
hangosabbra és hisztérikusabbra sikerült ez a mondat, mint ahogy terveztem. De
Taehyung nem hagy ott. Leül mellém, és elkezdi simogatni a fejem.
-
Sajnálom, Chinae. Nem kellett volna látnod, amit
láttál.
-
Jártok?
Tudom, buta kérdés. Nem egy intelligens nőhöz illik. De most
nem tudok gondolkodni. Kikapcsolt az agyam. Csak a kép van a szemem előtt, ahol
Hoseok megcsókolja Taehyungot.
-
Nem járunk. És nem is fogunk. Hoseokkal
ellentétben én nem vagyok meleg. Én mást szeretek. És az illető lány.
-
Akkor miért engedted, hogy megcsókoljon?
-
Nem tudom. Talán egy kicsit benne volt az is,
hogy lásd, Hoseok nem az, akinek te elképzeled.
-
Miattam? De miért?
-
Mert látom, hogy mennyire szereted. Mindig azon
vagy, hogy elégedett legyen veled és felfigyeljen rád. Tudatni szerettem volna
veled már egy ideje az észrevételem Hoseokkal kapcsolatban, de… nem tudtalak
volna megbántani.
Látja? Akkor nem csak Taehyung tudhat róla. Mégsem vagyok
olyan nagyszerű, mint ahogy én gondoltam. Átlátnak rajtam az emberek. A
vendégeim mind Taehyungot akarják. És én meg Taehyungra haragszom, amikor én
vagyok a hibás. Szörnyű vagyok. A magam kis világában mindenki csodálatosnak
tartott, mindenki felnézett rám. De ebben a világban ahol most vagyok… nem
vagyok más, mint egy elkényeztetett, beképzelt hisztis liba, aki a meleg
főnökébe szerelmes.
-
Egy csődtömeg vagyok.
-
Nem vagy az!
Mi? Ezt hangosan is kimondtam? Nem akartam, főleg nem
Taehyung előtt. Azaz ember vigasztal, akit a legjobban kéne utálnom. Vagyis
eddig úgy gondoltam. De nem tudom utálni. Tiszta szív ember. Ránézek könnyes
szemmel Taehyungra. Vigasztalóan néz vissza rám, miközben még mindig simogatja
a hajamat.
-
Sajnálom, Taehyung. Mindeddig úgy gondoltam, te
vagy az oka, hogy az életem kezd tönkre menni. De rájöttem, hogy csak én hittem
azt, hogy tökéletes az életem. Rá kellett ébredjek, hogy a kis álomvilágomban
éltem. És nem a valóságban…
Ahogy ezeket a szavakat kimondtam Taehyungnak, elkezdtem
megint bőgni. Nem tudom visszatartani őket, de nem is akarom. Taehyung egész
végig mellettem van és vigasztal. Amikor kicsit abbamarad a sírásom, Taehyung
felemeli a fejem, és olyat tesz, amit soha nem vártam volna tőle. Megcsókolt.
És ez a csók nem a vigasztalásról szól. Egyszerűen csak a vágyról, amit ezen
keresztül éreztet velem. És én viszonzom ezt a csókot. A szomorúság miatt, vagy
mert már nincs erőm ellenkezni, nem tudom. De most nagyon jól esik. És miközben
Taehyunggal csókolózok, megmozdul bennem valami, amit már rég elfelejtettem,
hogy létezik. Hála. Őszinteség. Ezek egész idáig nem léteztek a szótáramban.
Úgy érzem, Taehyung hatással van rám és 2 hónap alatt annyit változtam általa.
És úgy gondolom, én is így hatok rá. Ezt 2 hónappal ezelőtt nem merte volna
megtenni. Most viszont olyan határozottsággal kényezteti ajkaimat az övéivel,
hogy úgy érzem, ebben a pillanatban nem vagyok határozott. Nem ismerek rá a
régi önmagamra. Olyan szenvedélyes csók alakul ki, ami még soha nem volt
senkivel. Ezt a pillanatot Suga hangja töri meg, ahogy minket keres. Gyorsan
szétrebbenünk, és Taehyung férfihez illő gondoskodással szól hozzám.
-
Megyek. Te maradj itt még pár percig. Szedd
össze magad, így nem mehetsz a vendégek elé. Fedezlek. Azt mondom, hogy wc-n
vagy. De siess, mert sok dolgunk van még.
És ezzel bement. Nem értem magam. Szót fogadok. Bemegyek a
wc-be és elkezdem rendbe szedni magam. Tényleg borzalmasan nézek ki. És nem
ismerek önmagamra. Az, aki most visszanéz a tükörben, nem a régi Chinae. A régi
Chinae nem engedte volna, hogy Taehyung megcsókolja, vagy belelásson a mély
érzelmeibe. És a régi Taehyung sem cselekedett volna így. Olyan hatással
vagyunk egymásra, mint még soha senki. És ekkor rádöbbentem, hogy amióta itt
van Taehyung, Hoseokra alig gondoltam. Mindig Taehyung járt a fejemben. Ami azt
jelenti, hogy nem vagyok szerelmes Hoseokba. Más az, akit szeretek. Akit eddig
a legjobban akartam utálni. És ahogy eljutott a tudatomig ez az információ, megint
előtört belőlem a sírás. Nem tudom, ki vagyok. Nem tudom, mit akarok. Semmit
nem tudok. Csak azt, hogy ha most nem megyek ki, kellemetlen helyzetbe hozom
Taehyungot. Azt pedig nem engedhetem meg, miután így megvigasztalt és
rádöbbentett, reménytelen Hoseokra várni. Amikor kimegyek a konyhába, Hoseokot
látom, amint karba tett kézzel áll velem szemben, és kérdőre von a
tekintetével. Látta volna, ami történt Tae és köztem? Tae? Már becézem? Chinae,
szedd össze magad! Belenézek a régi Chinae tekintettel Hoseok szemébe. Egy
ideig farkasszemet nézünk. Én töröm meg a csöndet.
-
Talán valami baj van, Hoseok? Mintha valami nem
tetszene. Kérdezz, ha már úgy is ketten vagyunk.
Részletek Taehyung
naplójából
„Kedves Naplóm!
Pár napja dolgozom a
kávézóban, de már most felszabadultabbnak érzem magam. A csapat nagyon jó. Úgy
érzem, lassan kezdenek megtanítani arra, hogyan kommunikáljak, és ne féljek másoktól.
Hoseok nagyon sokat segít abban, hogy hogyan legyek nyíltabb személyiség.
Örülök, hogy végre valakinek fontos vagyok. A csapat olyan számomra, mint egy
nagycsalád. Kezdem otthon érezni magam. És azt hiszem, egyre jobban szeretem
Chinaet. Hoseok viszont furcsa. Nem tudom megmagyarázni mi nem stimmel benne.
Majd rájövök!”
„Kedves Naplóm!
Már több mint egy
hónapja dolgozom együtt a családommal. Most már tényleg családtag vagyok.
Nyíltabb lettem sokkal, mint voltam. Szeretem azt a helyet. Chinae viszont
utál. Nem nagyon beszélget velem, mindig ellenszenves, és ha hozzám szól, azt
úgy teszi, mintha magasabb rangú lenne nálam. De a szerelmem töretlen. Viszont
észrevettem, hogy Hoseok a fiúkat szereti. Sokszor bámul engem, és túlont túl
kedves. Chinae viszont Hoseokba szerelmes. Ahogy figyelem őket, rájöttem,
Chinae nem tudja Hoseok identitását. Aggódom Chinae miatt. Elmondjam neki, hogy
mi a helyzet Hoseokkal, vagy inkább ne? És ha elmondom, hogyan tegyem? Hinni
fog nekem? Mert ha utál, miért is hinne nekem. Mostanában ezek a gondolatok
járnak a fejemben."
„Kedves Naplóm!
Eldöntöttem, hogy ki
fogok lépni. Chinae, akit szeretek, szerintem miattam érzi rosszul magát. Nem
vagyok benne elég biztos, de ha így van, nem tudnám elviselni a tényt, hogy
miattam szenvedjen a nő, akit szeretek. Viszont mintha Chinae változna. 2
hónapja ismerjük egymást, de a kemény tekintete és mozdulatai kezdenek
ellágyulni. Mintha kevesebbet gondolna magáról, de engem még mindig nem kedvel.
Szeretném, ha boldog lenne. És ha attól lesz boldog, hogy én már nem leszek,
akkor megadom neki. Holnap kilépek. Szurkolj!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése