Kulisszák
mögött
X.
fejezet – Egyszer fent, egyszer lent
+ 18
+ 18
Azt hiszem, tényleg az ösztöneim hajtanak. Ahogy megláttam
Jimint a szobámban, felizgult állapotomban, nem tudtam ellenállni a
kísértésnek. Imádom a hangját, a mimikáit, a mozdulatait és a reakcióit, amiket
én váltok ki belőle. Egyszerűen csak élvezni szerettem volna vele együtt. Azok
után, amiket átéltem, megtudtam, hogy Jint szereti… hatalmas csalódás volt. Nem
tudtam, mi tévő legyek, mit kezdjek ezekkel a felkavaró érzelmekkel. De mindig,
amikor meglátom őt, ezek a rossz dolgok elfelejtődnek. Nem látok és nem
érzékelek semmit a külvilágból. És amikor megtudtam, hogy Jimin valójában nem
szereti Jint, csak zsarolta velem… annyira boldog lettem, hogy még jobban
szabadjára engedtem a bennem rejtőző állatot, és rávetettem magam Jiminre.
Mérhetetlenül boldog vagyok. És az a legszebb az egészben, hogy őt is boldognak
látom. Most már a csapat fele tud a kapcsolatunkról. Nemsokára a másik fél is
megtudja, és a videó által a BigHit dolgozói is. Végre szabadon szerethetjük
egymást. Mindenféle akadályok nélkül. Rosszalló pillantások? Kit érdekel. Nekik
is vannak titkos perverzióik. Le akarnak beszélni? Ugyan már! Mégis miről? A
szerelemről? Nem érdekel senki. Csak az, hogy Jiminnel lehessek. És anyuék is
áldásukat adták. Innentől kezdve Jimin és én összetartozunk, és nincs olyan
dolog, ami szétválaszthatna minket egymástól.
-
Jimin!
-
Haa? Mondjad.
-
Akarom!
-
Mit?
-
Le akarok feküdni veled. Nekem ennyi nem elég.
-
De hát már kétszer elmentünk… mit akarsz még?
-
Benned lenni.
Olyan édes, amikor elpirul. Illik a hajszínéhez. Ilyenkor
mindig nagyokat pislog, és elkezd dadogni. Össze- vissza zagyvál mindent és még
ő se tudja, mit akar mondani.
-
Ko… Kookie! Ezt mégis… most így hirtelen. De… én
nem is. Nem tudom, Kookie. Most nem érzem úgy, hogy itt lenne az ideje. Majd ha
olyan lesz a hangulat.
-
Miért, most nem olyan? Itt fekszünk egymás
mellett meztelenül az ágyamban. A lakásban senki, és te azt mondod, hogy most
nem olyan a hangulat?
-
Igen. Pontosan ezt.
Nem értem. Ennyire félne? Jó, akkor én szívesen vállalom.
Azt mondják a meleg párok, hogy először tart tőle az ember, de később már azon
veszekszenek, ki legyen a passzív fél. De én szeretem, és most akarok mindent!
Most akarom őt teljes egészében megkapni, amíg el nem veszítem… elveszíteni? Kb
3 órája jöttünk össze, ez alatt az idő alatt csak… játszottunk egymással, és én
már azon gondolkodom, hogy el fogom veszíteni? Jungkook! Ébredj már fel! Egy
kis magabiztosságot szerezz valahonnan. Nem tudom, de ha Jiminről van szó a
magabiztosságom és a határozott megjelenésem eltűnik. Az előbbi… eset csak
azért volt, mert fel voltam izgulva és nem gondolkodtam. Nem volt időm
megijedni.
-
Ne haragudj, Kookie.
-
Nem haragszom, ne hülyéskedj! Csak… telhetetlen
vagyok, ha rólad van szó. Ennyi.
-
Figyu…
-
hm?
-
Mikor összevesztünk és azt mondtad, felmész
Hyorihoz… ti ketten… érted?
Most arra kíváncsi, hogy lefeküdtem-e Hyorival? Féltékeny
lenne? Tuti, hogy az! Ez az ártatlan, reménykedő arc… az ágyneműt is babrálja…
tényleg féltékeny… lehet, hogy…
-
És ha azt mondom, hogy igen? Ez változtat
valamin?
Elvette a tekintetét rólam. Nem tetszik neki. Nekem se
tetszene, de nem mutatnám ki ilyen nyíltan az érzéseimet. Ahhoz túl büszke
vagyok, hogy hagyjam, hogy az emberek átlássanak rajtam.
-
Nem változtat semmi, Kookie. Csak… én képtelen
volnék ezt megtenni. Nem tudnék lefeküdni senkivel, aki nem te vagy. Csak ezen
járt az eszem.
Csalódott. Persze, hogy az, én is az lennék. De úgy örülök
ennek a reakciónak! Virágokat látok, és minden szín átváltozott rózsaszínre…
Rózsaszín? Virág??? Hékás! Egy híres és nem mellesleg szexi idol vagyok, és
rózsaszínekről meg virágokról gondolkodom?? Azt hiszem, kicsit változtatnom
kéne a hozzáállásomon, mert így a végén azt veszem észre, hogy lány vagyok…
-
Jimin. Ha azt mondanám, hogy aznap nem Hyorinál
voltam?
-
Tessék? Akkor hol máshol lehettél volna?
Találtál egy másik csajt?
-
Hé!! Nem vagyok én ennyire érzéketlen!
-
Igen? Tényleg? Úgy gondolod?
-
Jó, talán egy kicsit az voltam, de mióta te
vagy… ez más lett.
Muszáj elmondanom neki, hol jártam, különben tényleg képes
elhinni rólam, hogy Hyorival voltam egész nap.
-
Haza mentem.
-
Micsoda? Haza?
-
Igen, haza. Látni akartam anyáékat.
-
Nem csodálom, hogy az éjszaka közepén értél
haza… nem vagy normális. Mit kerestél te otthon?
-
El akartam nekik mondani, hogy mi folyik
köztünk…
-
Ne! Elmondtad?
-
El.
-
Most mit csináljak? Anyud annyira szeretett, de
most, hogy azt hiszi, játszadozom veled, tuti megutál! Kookie, de én szeretem
anyukádat…
-
Valóban elmondtam neki, de ő azt mondta, biztos
megvan rá az okod. Nem tudná elképzelni rólad, hogy ilyet tennél bárkivel is,
és hallgassam meg a történetet, ne egyből ítélkezzem.
-
Bölcs anyukád van.
-
Igen tudom.
-
És mit szólt hozzá, hogy belém vagy szerelmes?
-
Azt mondta, nem én vagyok az egy szem gyermeke,
unokája lesz, szóval ne aggódjak. Csak legyek boldog. És fogadjunk örökbe, mert
szerinte jó anyuka lennék…
-
Anyuka?? Haha! Komolyan azt mondta?
-
Ezt. Igen.
-
Édes. Egyet kell, hogy értsek.
Jimin, amikor teli szájjal nevet, olyan, mint egy édes
kisbaba. Pufók, és ellenállhatatlanul zabálnivaló. És a csókjának az íze… még
mindig ugyan olyan finom, mint eddig. Imádom, amikor felveszi az irányító
szerepet. Olyankor… egy igazi férfi. Ujjait a hajam közé túrja. Közben a két
lábával közrefogja a csípőmet, Ahogy ruha nélkül felettem támaszkodik, és
közben engem csókolgat, elindulnak bennem a hormonok. De most nem tudok
felülkerekedni. Egyszerűen képtelen vagyok rá. Elnyomja ezt az énemet Jimin
határozottsága. Úgy néz ki, mint aki tudja, mit akar. Egyik keze a hajamról
szépen lassan lefelé vándorol. Végigsimítja az arcom, miközben a csókjai is
egyre lejjebb kúsznak. Most már a mellkasomnál jár a keze. Olyan szenvedélyes
és égető érzés. Ahogy kúszik a keze egyre lejjebb, elér a céljához, ami már
készenlétre áll, még egy cirógatásra. Szája elidőzik a nyakam környékén.
Libabőrös leszek tőle. Beleremegek ebbe az érzésbe. A szája elindult a
mellkasomra, hasamra, és végül…
-
Jimin, mit csinálsz?
-
Tessék?
-
Mégis… te… velem… MI?
-
Hogy lehet így elrontani egy ilyen nagyszerű
hangulatot? Erre is csak te lehetsz képes!
-
Jó, de… mi volt a terved?
-
Tudod, te nagyon jól, Kookie.
-
Én erre még nem készültem fel, hogy így
lássalak… ha most… belefájdulna a szívem.
-
Te tényleg hülyébb vagy, mint én.
Hülyébb? De hát éppen arra készült, hogy a szájához veszi
és… Nem, ez egy feldolgozhatatlan információ, és teljesen belevörösödtem.
Biztos vagyok benne, mert úgy égnek a füleim, mintha mágián lennék. Hogy lenne képes
ilyesmire? Oké, én persze megtettem az előbb, mert nagyon szeretem és azon
voltam, hogy jó legyen neki, de hogy ő is engem… esélytelen. Nem. Még biztos,
hogy nem.
-
Kookie. Azt hiszem meg tudom tenni…
-
Mit?
-
Szeretkezzünk.
Az előbb még annyira ellene volt, most meg szeretkezzünk? Én
egyáltalán nem értem őt. Miért csinál mindig mindent ilyen hirtelen? És miért
gondolja meg magát egyik pillanatról a másikra? Nem tudom megérteni. Én
általában mindig meggondolom, mit teszek, és nem a saját fejem után megyek. Ha
mégis, az a ritka alkalmak egyike, amikor elborul az agyam. De ő… soha nem
gondolkodik. Előbb cselekszik. De ha már belement, miért ne tehetnénk meg. Erre
vártam már mióta. És most itt a lehetőség. Végleg eggyé válhatok Jiminnel, és
ezt az alkalmat most nem fogom kihagyni. Akarom. Odahúzom magamhoz, és
szenvedélyesen megcsókolom. Teljesen egymásra vagyunk simulva. A testünk
teljesen idomul egymáshoz. Összetartozunk. Összeillünk. Mind a ketten
szenvedélyesen szeretünk. Ki lesz a passzív és az aktív fél? Kit érdekel. Csak
őt akarom. Csakis őt. És látni akarom, ahogy általam megy végig a gyönyör
útján, hogy utána együtt emelkedhessünk a fellegekbe. Már majdnem. Már csak egy
kicsi kell, és Jimin által elveszthetem a szüzességem.
-
Mehet?
Nem válaszolok Jiminnek. Csak összekulcsolom a lábam a
derekán, és odavezetem kis haverját, ahol még senki sem járt. Mindjárt eggyé
válhatunk. Olyan, mintha egy gyönyörű álom válna valóra ebben a pillanatban…
-
Jimin! Jungkook! Bent vagytok?
Főnök? Mit keres ő itt???? Pont most? Bajban vagyunk?
Valószínűleg. Nem szokott csak úgy feljönni hozzánk…
-
Gyertek ki! Kaptok 5 percet, hogy összeszedjétek
magatokat! Beszédem van veletek.
Nem csak én rémültem meg. Jimin ugyanazt az arckifejezést
vette fel, amit én. Egyből elfelejtettük, mit akartunk az előbb. Gyorsan összeszedelődzködtünk,
egy szót sem szólva egymáshoz. Mikor kimentünk a nappaliba, ott ült az összes
BTS tag, a főnök és legnagyobb meglepetésünkre Jimin és az én szüleim. Mindenki
érdeklődve nézett ránk, kivéve Jint, aki lesütött szemmel ült Namjon oldalán, Namjont,
aki megbánó arccal nézett ránk, a főnököt, aki paprikavörös volt az idegtől és
Jimin szüleit. Az anyja zsebkendőt tartott a kezében, miközben patakokban
folytak a könnyei. Az apja már nem sír, de árulkodnak a vörös szemei… ne! Csak
ezt ne! Jimin szülei nem tudhatták volna meg. Ők azok, akik egyszer azt mondták
„ Ha ez a híresség dolog bármit is megváltoztat Jiminen, vagy esetleg a sok fiú
között meleg lesz, szerződés ide vagy oda, kifizetjük a pénzt, de Jimin nem
marad a kpop világában. Haza jön, és átveszi az üzletet tőlem. „
Ahogy megláttam Jimin megrémült arcát, a szívembe hasított a
fájdalom. És a tudat, hogy nem lesz többet velünk… egy másodperc alatt
megtörtem. Csak arra eszmélek, hogy zuhanok a földre. És a könnyeimet
szabadjára engedve bőgök Jimin jobbján. Nem nézek fel, nem érdekel, hogy mit
gondolnak. Csak előtört belőlem az a keserűség, ami napok óta bennem van. És
mindenki tudja, hogy azért zokogok a földön fetrengve, mert tudom, hogy mi vár
ránk ezek után. Magány és fájdalom. És a szerelem érzése, hogy egyszer volt
valaki, aki megváltoztatott bennem mindent. Ahogy potyognak a könnyeim a
padlóra, egyszer csak azt érzem, hogy valaki átölel. A hátamat mintha víz érné.
Felnézek, és Jimint látom, ahogy küzd a könnyeivel. Végigsimítja a kezét az
arcomon, elsöpri a hajam, és olyan csókot ad a számra, amilyet még soha. Az
üzenete az: „Ne aggódj, nem megyek el. Küzdeni fogok. Tarts velem.” És a
sírásom nem marad abba. Még inkább előtörnek, miközben Jimin mellkasának nyomom
az arcom, és úgy hullnak alá Jimin könnyei rám, mintha nyári zápor alakult
volna ki a nappalink kellős közepén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése