Kulisszák mögött 1.fejezet

                     Kulisszák mögött

                                    I. fejezet - Ki vagyok én?

Egy újabb nap végén vagyunk. Már 2 éve debütáltunk, de minden fellépés olyan, mintha az lenne az első. Emlékszem a debütálás előtti pár napra. Nem aludtunk, alig ettünk és egész nap dolgoztunk. Mindenki barátkozik, csajozik, pihen. Nekünk soha nem volt ilyenre időnk. Csajozás… Lehet ma is felhívom Hyorit a „ vendégszobába”. Az a 계집 (gyedzsib=szuka)…mindig igent mond mindenkinek. Már mindenki végigment rajta. De legalább tudom, hogy nem szeret belém néhány kedves szótól. Mert ha ágyba viszek egy nőt, akkor természetesen nőként bánok vele. Sok lány volt, aki közölte, hogy átvertem. Pedig konkrétan megmondtam, hogy mi a szándékom. Azért mert megdicsérem a haját vagy a szép hosszú lábát, már szerelmes lesz belém? Nem értem a női gondolkodást.  De valahogy Hyori nem ilyen. Nem kellenek neki a kedves szavak. Csak azt akarja, hogy csöndbe legyünk. Persze egyszer már leszidott, hogy ha élvezem, akkor adjak már ki valami bíztató hangot. Úgy tűnik, hogy nála a csönd az a beszéd nélküli hangos szex. Nem értem a nőket…

     -          Hyong!

     -          hmm? Ah Jungkookie!

Kookie mindig tudja, mikor jöjjön ide. Amikor mélyen elmerülök a gondolataimban, mindig arra eszmélek, hogy előttem áll, a szemembe néz, és olyan idiótán mosolyog. Valamiért mindig felhúz a mosolya. Pedig semmi baj nincs vele, mert szép fogai vannak és csillog a szeme. Igazi Golden Maknae. Ez rejtély számomra. Mindenki imádja a mosolyát, akkor nekem mi a franc bajom van vele?

     -          Küzdjünk meg ma is!

Már megint? Nem volt elég tegnap kikapnia? Meg tegnapelőtt, meg azelőtt… és mindig?? Ez is zavar. Az a hülye akaratereje és kitartása. Miért baj, ha valamiben nem a legjobb? Ennyire önző lenn… neeem. Kookie nem önző. Maximalista. Igen. A kettő nem ugyanaz. Velem ellentétben... Neki szép fogai vannak, nekem meg csálék. Ő maximalista és kitartó, én meg könnyen feladom. Vagyis feladnám, ha nem lenne ő. Mindig ő bátorít és húz előre. Ezt is utálom. Miért tőle függ a teljesítményem??

     -          Ma is? De tegnap is kikaptál. Nem elég egy héten háromszor veszíteni? Miért fárasztasz engem is?

     -          Hyong! Ma győzni fogok. Tegnap csak 3 fekvőtámasszal csináltam kevesebbet. Ma megcsinálom a 100-at 1 percen belül, mint te. Sőt! 101-et fogok csinálni!

     -          Jungkook! Most értünk vissza az Mcountdown stúdiójából. Pihenjünk egy kicsit, utána megvívunk jó?

     -          Nem, hyong! – már megint az a ragyogás a szemében… idegesít – Most vagyunk bemelegedve, amúgy is 8-ra jön Hyori! Most csináljuk!

     -          Jungkook! Mikor adod már fel! Ebben Jimin 7-ünk közül a legjobb. Miért akarsz ebben is jobb lenni? – Namjon mindig megmondja neki, de ő soha nem tanul belőle.

     -          Mert én is ilyen izmokat akarok, és biztos vagyok benne, hogyha megcsinálom a 101-et, nekem is ilyen lesz.

     -          De te nem olyan alkat vagy mint Jimin! Neki könnyebb ezt az izmot felépíteni, mert alacsonyabb és kicsit tömzsibb. Te magas és viszonylag vékony vagy. Hogy akarod utolérni fél év alatt, amikor eleve hátrányban vagy… nem fogod tudni. És hiába csinálsz meg 101 fekvőt, attól még nem lesz akkora karod vagy hátad, vagy bármid, mint Jiminnek.

     -          De van, amije már nagyobb, mint Jiminnek! Haha!

     -          Hoseok…

Tényleg! Ebben is jobb nálam. Meg bármelyikünknél. Még az elején megmértük együtt és Kookie nyert. Ha akkor nagyobb volt, mint mi akkor most 3 év múlva… bele se merek gondolni. Kíváncsi vagyok… Kíváncsi vagyok?? Mi? Ezt most komolyan gondoltam?

    -          De Namjon, köztudott hogy a maknaenk ebben mindenkit ver. Igaz Jungkook?

    -          Én fekvőtámaszban fogok nyerni Jimin-hyonggal szemben. Éspedig most!

És megint az a forgatókönyv, mint mindig. Reggel étterem Dong-néninél, utána próba, majd utazás a stúdióba, fellépés majd este fekvőtámaszverseny Kookieval. Napközben a többiek dalszöveget írnak… Kookie, Taehyung és én minden szünetet együtt töltünk. Olyanok vagyunk, mint a három kistestvér. De mostanában az egész olyan fura. Elkezdett zavarni, hogy Taehyung is ott van. Nincs semmi bajom vele, de sokszor megzavarja az idillt Kookieval és soha nem tudom… soha nem tudom mi? Elmondani, hogy mit érzek? Miért mit érzek? Sz… Persze! Hisz együtt élünk olyan, mint az öcsém. Vigyáznom kell rá, és óvnom és figyelnem minden lépését. Elolvadni az idegesítő nevetésétől és csodálni a kitartását. Felhívni magamra a figyelmét, hogy foglalkozzon velem és direkt eljátszani, hogy feladom. Csak hogy néhány kedves szót halljak. Nem! Ez biztos, hogy nem igaz. 3 év alatt most jutott el a tudatomig?

Itt áll előttem a lángoló tekintetével. Nincs senki. Csak ő, meg én. Engem néz, és rám vár. Rám vár, hogy elmondjam neki. Szeretlek! Nem tudom, mit csinálnék nélküle. Ha ő nem lenne.

Nem lehet. Nem tudom… nem tudom… tényleg.

Ha ő nem lenne, feltenném magamnak a kérdést.

„ Ki vagyok én? „