Not today-7

Not today

7 - Taehyung pov.

A kanapén feküdtem, és épp a saját sörömet ittam a VIP szobában, mikor Jimin tűnt fel hírtelen a színpad felől, és minden szó nélkül kivette a poharat a kezemből, majd letette az előttem lévő asztalra. Értetlen arckifejezéssel néztem rá, de ő csak megragadta a csuklómat, és felhúzott álló helyzetbe.

- Mi bajod?

- Gyere! Itt a haverom!

Amint kimondta, már húzott is maga után, vissza a színpad felé vezető kis átjárón. Mielőtt kiértünk volna elengedett, én pedig követtem. Még jó, hisz rengeteg lány volt kint. Mit szóltak volna, ha kézen fogva jelenünk meg? A fekete hajú kikerült pár táncoló leányzót, majd megállt egy srác előtt. Mosolyt villantva álltam meg mellette, ám amint megláttam azt a bizonyos barátot a mosolyom vigyorrá nőtte ki magát. Akaratom ellenére is egy szó csúszott ki a számon.

- Nyuszi.

Nem kellett sokat várnom a válaszra, hiszen az ökle egyenesen engem vett célba. Gyorsan mozdultam, így az ütés célt tévesztett, és az arcomtól pár centire suhant el. Azonnal hátrébb léptem egyet.

- Ejj, ennyire nem kell örülnöd nekem.

- Jungkook, mit művelsz? – Jimin érthetően volt kiakadva barátja tettén. Alig, hogy bemutatott minket a kis nyuszi máris bevadult, és nekem esett.

A kérdésre természetesen Kook nem felelt, de láttam, ahogy a kezeit ökölbe szorítva továbbra is, leengedi maga mellé. Egy hosszú pillanatig farkasszemet néztünk. Éreztem, ahogy a szeméből villámokat szór felém. Én meglehetősen nyugodt voltam, sőt, ami azt illeti élveztem a jelenlegi helyzetem. Egy buliba vagyok, rengeteg ismerőssel, és az új szobatársammal. Velem szembe, pedig a vetélytársam, aki amint meglátott, felhúzta magát. Jó estének nézünk elébe.

Egy lány karolta át Jungkook karját.

- Gyere, menjünk! – szólalt meg, majd elkezdte lehúzni a táncparkettre a vérnyúlt. Szegény srác, majdhogynem elesett, ahogy lementek az emelkedőről, ám szófogadóan követte a lányt.

- Elég heves természetű barátod van. –fordultam Jimin felé, aki még mindig értetlen fejjel nézett a fiú után.

- Ami azt illeti, egyáltalán nem ilyen. Fogalmam nincs mi üthetett belé. Nyugodt természete van, és inkább magába tartja, ha ideges. –ekkor a fekete hajú srác rám emelte a tekintetét. – Lehet rossz napja volt.

- Igen, az meglehet. –bólintottam helyeselve.

Igaza volt Jiminnek. Elég rossz napja volt barátjának. Ahogy visszaemlékeztem a suli előadótermében történtekre csak mosolyogva csóváltam a fejem. Intettem Jiminnek, hogy elmegyek, így őt hagytam had élvezze tovább a bulit. A bárpult felé vettem az irányt, és kikértem magamnak még egy italt. Amíg elkészítette a pultos lány, addig volt időm körbenézni a mostani vendégseregen. A megszokott alakok között volt pár új egyén is. A diáklányok még többen voltak, ami meg is lepett az iskolakezdés miatt. Felvont szemöldökkel néztem, ahogy egy testesebb fiúkból álló banda is betévedt a szórakozóhelyre. Talán négyen lehettek, ám az biztos, hogy nem a mi iskolánkba jártak. Látszott, hogy valami sport iskolában tanulhatnak, talán judo, vagy súlyemelés szakra. Egyszóval volt rajtuk izom. Ezek még bajt okozhatnak.

Amint a pultos lány kiöntötte nekem a boros kólámat, megfogtam a poharat, és gondolva egyet, felindultam a dohányzós részlegre. Kíváncsi voltam, hogy Nyuszi mit is csinálhat azzal a lánnyal odafent. Amilyen vad, még szerencsétlen csajon nem marad ruha.

Akaratlanul is elnevettem magam a gondolatra, majd felsétálva a lépcsősoron, kiértem a szabad levegőre. Talán este tíz fele lehetett, szóval már sötétség borult a városra. A szórakozóhely, ahol voltunk, még ha főút közelében is volt, egy olyan utcában helyezkedett el, ami nem volt teljesen kivilágítva. Az is rásegített a sejtelmes helységben, hogy a dohányzásra használt előteret csak egy halványan égő lámpa fénye világította be. Természetesen, ha onnan elindultunk az utca felé, akkor nagyobb fényt kapott járda. Ahogy kiértem a cigaretta füst azonnal érezhető volt. Helyet foglaltam az egyik ismerősöm mellett az egyetlen egy padra, ami kint megtalálható volt. Nem szólaltam meg, csupán hallgattam, amiről beszélnek, miközben rágyújtottam én is egy szálra. Nem voltam láncdohányos, de ha buli volt, mindig volt nálam egy doboz dohány, így ha kedvem tartotta, egy sörrel a kezembe, kimentem én is a többiekkel elszívni egyet. Ahogy ültem mellettük, és hallgattam a beszédüket, szememmel kerestem a házinyulamat. Nem tartott sok időbe megtalálni. Előttem állt, a kis tér egyetlen sarkában. Előtte állt az a lány, aki kirángatta. A rövid barna hajú lány valószínűleg beszélt hozzá, ám Jungkook tekintete a földet pásztázta. Kezeit a farmerzsebébe dugta, és úgy állt a lány előtt.

Meglepett, mikor megláttam. Tényleg nem gondoltam volna, hogy itt találkozhatok vele. Ha most belegondolok abba, milyen volt az első találkozásunk, még mindig sajogni kezd a nyakam. Abba a gyermekies arcú srácba több erő van, mint elsőre hittem volna. Nem tudom miért, de érdekel, mit titkol el még magáról. Mik azok, amiket nem mutat meg a többi embernek. Mi az, amit rejteget.

Ahogy elmerengtem ezekbe, az ismerőseim már elszívták a saját cigarettájukat, így intve nekem, visszamentek a tánctérre. Bólintottam nekik, jelezve, hogy én még maradok. A szálat számhoz emelve szívtam meg. A bagó vége erősebben kezdett izzani. Letüdőztem a nikotint, majd lassan fújtam ki a füstöt a tüdőmből.

A rövid hajú lány kitartó volt. Folyamatosan beszélt Kookhoz, nem érdekelte, hogy nem figyel rá. Egy idő után hangokat hallva emeltem fel a fejem. Az előbbi nagydarab srácok közül, most kettő jött fel a dohányzó részlegre. Előhúzták a saját füstölni valójukat, majd rágyújtottak, nem messze a gerlepártól. Nem hallottam teljesen, hogy miről beszélnek, viszont, amikor az egyik tag megszólította azt a lányt minden hangosabbá vált.

- Gyere velem táncolni!

- Dehogy megyek! Nem látod, hogy mással vagyok elfoglalva? –durva visszautasítás. Szerencsétlen gorilla.

A már ittas állapotú srác ekkor megragadta a lány karját, ezzel megerősítve, hogy menjen vele.

- Azt mondtam, jössz velem táncolni.

- Eressz el! –a lány próbálta leszedni a gorilla kezeit magáról, de ez nem ment egykönnyen.

Most már felkeltem a padról, és közelebb léptem hozzájuk, ám ekkor az én kedvenc háziállatom hangja felcsendült, így megtoppantam.

- Nem akar veled menni. Szóval engedd el.

- Mégis ki vagy te, hogy megmond, mit tegyek? – a nagydarab hangja egyre hangosabban hangzott.

Kook megfogta a lány kezét, és egy határozott mozdulattal kirántotta a részeg fiú szorításából. Kikerülve a két nagy alakot indult vissza a lánnyal a szórakozóhely lenti részére. A barnahajú csajt maga előtt tolta, így az azonnal, gyors léptekkel be is ment az ajtón. Jungkook követte volna, ám, amint ő is az ajtóhoz ért volna, a nagyobb gorilla visszarántotta az ingjénél fogva. Engem természetesen nem vett észre.

- Ki vagy te, hogy elvidd a csajt, akit fel akarok szedni?

Jungkook nem válaszolt, csak unott arccal nézte az előtte álló, forrófejű embert. Itt az én időm. Nem tudtam többet várni, odasétáltam Kook mellé, és lazán átdobtam a kezem a fiú válla felett, majd belekaroltam.

- Kösz, hogy vigyáztál a húgomra. – mondtam mosolyogva, majd belekortyoltam a kezembe lévő vörösborba.

A gorilla elengedte Kook ingjét, és tekintete rám szegeződött.

- Te meg ki vagy?

- A barátja.

- Barát a fenét! – Kook amint realizálta a helyzetet, azonnal lelökte a kezem a válláról.

Felemeltem a kezem, védekezően.

- Oké, jól van. – mondtam, majd ismét belekortyoltam a poharamba. Meg volt már a tervem. Látni akartam, ahogy feldühödik. Most fel vagyok készülve rá. – Mond csak, nyuszi… - kezdtem bele. Láttam, ahogy a kezét ökölbe szorítja. Fél siker, így folytattam. – Nem vagy szomjas?

- Nem. –morogta összeszorított fogakkal.

Biztos voltam benne, hogy nehezen tartja vissza magát. Vívódik magában, hogy újra megpróbáljon-e megütni, vagy sem. Nincs mit tenni, muszáj voltam löketet adni neki. A kezembe lévő pár korty bort egyenesen a fiú mellkasára borítottam. Lassan csurgattam ki az utolsó csepp vörös italt is a fehér felsőjére.

- Mi a…? Mégis mi a fenét művelsz?! - Nyuszi kezei azonnal a felsőm nyakának szegényébe mélyedtek, és úgy húzott magához. Láttam, ahogy villámokat szór ismételten a szeméből. – Nem elég, hogy ezek a gorillák rám szálltak, de te sem hagysz nyugton?!

- Gorillák? –kérdeztem vissza, hiszen tudtam, hogy ezzel az egy szóval, már nyert ügyem van.

Nem kellett több a mellettünk álló részeges nagydarabnak. Mielőtt a barátja megakadályozhatta volna, már az cselekedett is. Annyit láttam, hogy egy ököl lendül el előttem, egyenesen Jungkook felé, majd betalált céljába. Kook elengedte a felsőmet, majd pár lépést hátrált. Ahogy visszanyerte egyensúlyát felemelte a fejét. Kezét lassan emelte el arcától, hogy megnézze azt. Tenyere véres volt, ahogy az orra is. Szép jobbhorgost kapott. Orrából lassan szivárgott a vörös lé, majd csöppent le a földre. Meglepő módon nem támadott vissza, csupán egy mély lélegzetet vett. Nyugtatta magát?

- Hé! –néztem a nagydarab fickóra, akit addigra már a barátja lefogta, és próbálta hátrébb vonszolni.

- Vidd innen a haverod, mert ő nem fog leállni! Eleget ivott már ahhoz, hogy ne legyen neki elég egy ütés!

A gorilla haverja, most komolyan figyelmeztetett? Kookra emeltem tekintetem, aki ugyan úgy rám nézett. Tekintetünk találkozott. Egy pár pillanat után elvigyorodtam, és megragadtam a karját. Magam után vonszolva indultam ki vele a szórakozóhely helyszínéről. Éreztem, ahogy próbálja kiszabadítani a kezét.

- Ereszd el a kezem! –mordult rám, ám én cseppet sem foglalkoztam vele. Jobb tervem volt. Egy olyan terv, amit meg kellett tennem ahhoz, hogy a kettőnk kapcsolata nekem kedvezzen.

Ellenkezett ugyan, ám úgy látszott most én voltam az erősebb, így sikeresen húztam ki az utcára, majd az egyik sötét sikátorba, ahol magam elé rántottam őt, majd elengedtem végül a kezét.

- Miért hoztál ki?

Hangja cseppet sem volt könyörületes. A nadrágom oldaláról kikötöttem a csak dísznek használt kendőmet. Van, hogy a homlokomra kötöm, vagy a csuklómra, viszont most úgy gondoltam jobb, ha lebeg a derekamnál. Amint leszedtem, Jungkooknak dobtam. Ügyetlenkedve, de végül elkapta. A kendőre nézett, majd rám értetlenül.

- Meg kellene köszönnöd. Ha nem teszem, valószínűleg agyonver az a gorilla.

- Egyáltalán nem a te dolgod ez!

- Az lehet, de most tartozol nekem, és ez így nekem tökéletes. – mosoly húzódott a számra.

Jungkook értetlenül állt velem szembe. A sikátorban csupán egy pislákoló lámpa adott némi fényt körülöttünk. Csend ülepedett le közénk. Ő meglepetten nézett, én pedig széles vigyorral az arcomon élveztem, hogy ellenségem tartozik nekem.