Not today-1

Not today

1 – Taehyung pov.

Ez a nap egyáltalán nem úgy kezdődött, ahogy kellett volna. A reggeli müzlimhez csak egy kortynyi tej volt otthon, a kedvenc nadrágom szétszakadt, és még a buszt is lekéstem indulásnál. Akkor tudtam már, hogy ez a nap katasztrófa lesz.

Eljött az évnyitó napja, mikor hivatalosan is másodéves lettem. Nem voltam az a diák, aki hamar felébred, főleg ha korán kell kelnie, így még félálomban haladtam be a DKU vaskapuján. A sulis egyenruhában végül megérkeztem az egyetemre, ahol már rengeteg diák jelen volt. Mindenki mosolyogva ölelkezett régen látott osztálytársaival az iskolaudvaron. Felpezsdülve mesélték a nyári emlékeiket, vagy a tegnap esti buli eseményeit.

Az őszies idő kellemes volt, még a nyár szele is érződött benne. Fejemen a fejhallgatómmal, zsebre vágott kezekkel lépkedtem be az intézménybe. Szerencsémre volt időm még az előadóteremben lepakolnom a táskámat, mielőtt a csengő megszólalt volna.

Nem vagyok az a személy, aki egymaga elvan, és csak ül a saját padjában zenét hallgatva, de úgy éreztem a mai nap kezdete miatt most muszáj csak magammal törődnöm. Jobb a békesség az első napon. A tavalyi évet is sikeresen túléltem, nem volt semmi felhajtás vagy balhé körülöttem.

Az énekkarra jártam, ami annyit jelentett, hogy az egyetem 3 évfolyamának vannak közös órái. Természetesen minden évfolyamnak más az oktatása, de évnyitókor mindenki összegyűlik egy nagy teremben. Ilyenkor az elsőéveseket könnyebben meg lehet ismerni, illetve a harmadévesek tudnak nekik pár lelkesítő szót mondani. Pár tanácsot, hogy melyik tanárra kell figyelni, milyen fontos dolgok vannak, amiket muszáj megjegyezniük. Ilyenkor dől el, hogy a kollégiumban ki melyik szobát kapja, illetve hogy ki kinek lesz a szobatársa. Az énekkar harmadéves felelőse Kim Namjoon volt. Ő hozzá lehetett fordulni, ha valami gond volt. Mindig meghallgatott, ám ha rosszat tettél nem úszhattad meg büntetés nélkül. Késtél óráról? Nem fejezted be a kiadott feladatodat? Biztosra vehetted, hogy takarítanod kellett a koli valamely részét. Nem hazudok, tavaly év elején engem is elkaptak párszor.

Ahogy sejthető volt, Nam egy füzettel a kezébe állt meg az elsőévesek előtt, jobbján Jinnel. Mindenkit felszólított, majd beosztott számára egy másik diákot. Mikor végzett, felém fordult. Átkoztam magam, hogy a szememet nem hunytam le zenehallgatás közben, ám ez sem lett volna tökéletes védőmező ellene. Nem tudtam volna kizárni, mivel így is leemelte fejemről a fejhallgatót.

- Igen? –figyeltem rá, miközben egy halk sóhajt engedtem meg magamnak. Kezeimet összefonva tartottam magam előtt.

- Te teljesítettél legjobban a tavalyi évben.

Válasz helyett, csak bólintottam. Nem tartom magam strébernek, de mivel az álmom megvalósítása számomra sokat jelent, mindent beleadok az éneklésbe.

- Fogalmam sincs, hogy csináltad, de büszke vagyok rád.

- Köszönöm. –válaszoltam, majd a fejhallgatóm felé nyúltam, remélve, hogy visszaadja.

- Szeretnélek kinevezni. –folytatta kis mosolyt húzva ajkaira.

- Kinevezni? –ekkor már nem tudtam nem meglepett arcot vágni. – Engem? Mégis minek?

Jin ekkor mögém állt, és két kezét a vállamra tette. Értetlenül néztem fel az idősebbre.

- A minap leültünk inni a tánckar harmadéveseivel. –Jin hangja szelíden csengett, ám éreztem benne valamit, ami miatt kellemetlenül éreztem magam. Mit akar mondani?

- És?

- Mivel most már a mi évfolyamunk a legidősebb, nem versenghetünk egymás ellen. Komolyságot kell mutatnunk az elsőévesek felé.

- És? –nem értettem mire gondol. Választ várva emeltem tekintetem a mellettem álló Namjoonra. – Mit akartok ezzel mondani?

- Mivel te voltál a tavalyiak között a legkiemelkedőbb, ezért az idei évben rád bízzuk a karunk képviseletét.

- Tessék? –leráztam vállamról Jin hyung kezeit. Felkeltem a székből és körbenéztem. –ott van Yoongi! –mutattam az előttem ülő srácra. – ő is másodéves és kiemelkedő énekes.

- Igen, tényleg az. –elmosolyodott Jin. – de nem ő volt a legjobb.

- Ohh nemár! –fújtam fel az arcomat, majd leültem gondterhelten a székemre.

Miért nekem kell ezt elintéznem? Ez egy ostoba rivalizálás az ének és a tánckar között, ami még 5 éve kezdődött. Az akkori diákok kitalálták ezt az éves versenyt, és azóta tradícióvá vált. Még több energiát kell fecsérelnem felesleges dolgokra. Nem lesz időm arra, hogy saját magammal törődjek. Mi lesz így az álmommal? Egyetem alatt szeretném megpróbálni az ügynökségek által hirdetett idol életet. Híres előadó szeretnék lenni, de ha ilyen gyerekes dolgokkal kell törődjek, hogy fogok tudni eljutni arra a szintre?

Namjoon még mondott pár szót, de én csak kikapva kezei közül a fejhallgatómat meredtem előre a táblára. Szerencsémre perceken belül megérkezett a tanár, aki elkezdte az évnyitóbeszédét.