Not today-6

Not today

6 – Jungkook pov.

„Ma este buli lesz, az új szobatársammal megyünk. Az emeleten találsz meg. Százegyes szoba. Hétre legkésőbb legyél itt. Jiminnie”

Aish. Megígérte, hogy nem bulizunk ma és átjön hozzánk a szülinapom alkalmából. Olyan spontán személyiség. De mindig feldob a mosolya, ha találkozunk. Örülök, hogy végre Jimin is abba az iskolába jár, amibe én. Büszke vagyok rá, hogy a barátja lehetek. Kár, hogy Hoseok nem tud velünk jönni. Már hat elmúlt? Készülődnöm kellene. Az enyhe, tavaszias idő megengedi, hogy kényelmes ruhát vegyek. Barna bakancs, világos farmer, fehér ing. Tökéletes kompozíció. Amióta ebbe a suliba járok, nem voltam egy bulin se. Nem vágyom arra a társaságra de Jiminnel szeretek bulizni. Talán összehozunk valamit ma este is.
„Elindultunk a koliból. Az uszoda melletti helyre megyünk. Ott találkozunk. Jiminnie.”
Kicsit elkéstem. Egy sötét utcából nyílik a bejárat. A kerítésnél átkutatják a táskákat és elkérik a belépő árát. Egy lépcső vezet lefelé a szórakozóhelyre. Az ajtón belépve jobb kéz felől egy másik ajtó van, amit egy falappal takarnak el. Gondolom nem mindenki mehet be. Beljebb lépve egy folyosó végén találom magam. Jobb kéz felől sok ülőhely van, mellette a bárpult. Azzal szemben van a tánctér. A folyosó végén van a ruhatár és a mosdó. Mai zenék szólnak, amiket mindenki hallgat. Nem vagyunk sokan a helyen, de gondolom ez megváltozik. Így legalább könnyebb kiszúrni Jimint. Mindent átkutattam, de még mindig nincs meg. Hol kereshetném? A tánctér?

– Úr isten! Ez Jungkook.
A nevemet hallottam volna vagy képzelődöm? Úgy döntök, hogy figyelmen kívül hagyom és folytatom Jimin felkutatását.
– Jungkook oppa az? Tényleg? Hol?
– Ott van!
– De hisz oppa nem szokott ilyen helyekre járni. De szerencsések vagyunk!
– Annyira titokzatos és olyan helyes! Láttátok tavaly az évzárón milyen jól táncolt?
– Legszívesebben letéptem volna a ruháját!
Ezek tényleg rólam beszélnek? A hideg is kiráz a vinnyogós lányoktól. Várjunk csak! Oppa? Kinek az oppája? Nem vagyok senki oppája! Letépni a ruháimat... ezek vadállatok? Végigfut a testemen valami hideg fuvallat és verni kezd a szívem. Miért kell nekem ilyen helyekre jönnöm? Jimin kérlek, kerülj elő.
– Menjünk oda hozzá.
– Ki kell használni a ritka pillanatot mikor bulizni jön.
Ne! Ne gyertek ide! Nem vagyok kíváncsi rátok! Gyűlölöm a nyomulós lányokat. Tálcán kínálják magukat és semmi szégyenérzetük sincs. Visszataszító. El kell tűnnöm! Egy lépést teszek csak, de már három, igen hiányos öltözetű lány állja az utam. Az egyik visszataszítóbb, mint a másik. Miniszoknya, topp, rakat smink... ezért utálom a velem egykorú lányokat. Nem próbálom palástolni a gondolataim és olyan megvetően nézek rájuk amennyire csak tudok. Nem vették észre, mert továbbra is teli szájjal vigyorognak rám. Tartok az ilyen lányoktól. Ha arra kerül a sor, még ölni is képesek lennének. El kell valahogy űznöm őket.
– Mit akartok?
– Jungkook oppa! Hogyhogy eljöttél bulizni?
– Nem vagyok az oppád.
– Ugyan már, oppa!
Átkarol? Mit csináljak? Mit csináljak? Mit csináljak? Teljesen levert a víz. Ezek lerázhatatlanok. Finoman eltolom a lányt és megköszörülöm a torkom.
– Ne csinálj ilyeneket mert van barátnőm.
– Ugyan már, ami itt történik az itt is marad!
HOGY MI? Olyan döbbenet ért, amitől mozgásképtelenné váltam. Ezeknek mindegy, hogy hosszú távú vagy csak egy éjszaka? Milyen felfogás ez? Ezek itt nőknek hívják magukat? Megragad még egy kéz és az ülőhelyek felé irányítanak. Le vagyok sokkolva, nem tudok reagálni. Nagyokat pislogok és nehezen veszem a levegőt. Úgy érzem, mintha hiénák martaléka lennék.
– Mit szeretnél csinálni Jungkook?
– Oppa! Majd táncolsz velem?
– Velem is táncolnod kell!
– Mi lenne, ha körbe állnánk és úgy táncolnánk?
– Neked mindig remek ötleteid vannak!
Blah, blah, blah, blah, blah. Hogy tudnak ennyit csacsogni? Még be se értem, már letámadnak. Soha többé nem megyek el bulizni! Jimin, segíts! Nem bírok velük. Nekem ez nem megy! JIMIN!

– Mit csináltok lányok?
Jimin! Meghallotta, ahogy szólítom! Biztos hogy telepátia! Jimin hangját hallva bátorságot veszek. Kihasználom a lányok figyelmetlenségét és lerázom magamról őket. Gyorsan besorolok Jimin mellé.
– Jimin! Most elvetted tőlünk Jungkook oppát!
– Ne hívjátok oppának. Fiatalabb nálatok.
– Mi? De édes.
– Úgy megrontanám!
– Talán a barátod? Megihatnánk ötösben valamit.
– Nem, köszi. Más biztosan jobban értékelné a meghívásotokat.
– Ne már, Jimin. Te mindig olyan goromba vagy velünk!
– Jungkookot most látni itt először a sulin kívül. Legalább hadd hívjuk meg egy italra.
– Nincs szüksége az italotokra és a szexuális ajánlataitokra sem ami azután következik. Szemeljetek ki mást.
Jimin határozott mozdulattal sarkon fordul és a karomon fogva vonszol fel a tánctéren lévő emelvényre. Három visszafogott, dekoratív lány integet mosolyogva. Jimin oda rángat és mindenkit egyesével bemutat. Már most nem emlékszem a nevükre. Jimin annyira határozott jellem. Én miért nem tudok ilyen stílusban beszélni a lányokkal? Mindig szégyellem magam utána.
– Honnan ismered őket, Jimin?
– Sűrűn járok ide bulizni. Legtöbben a mi sulinkba járnak.
– Hihetetlen vagy. Még csak ma jöttél ide, de több embert ismersz, mint én.
– Hát látod.
– Amúgy kösz az előbbit, de korábban is jöhettél volna.
– Még én kérek elnézést, hogy kirángattalak onnan! Megtanulhatnád lekoppintani őket, Jungkook.
– Nem tudok velük így beszélni.
– Elég annyit mondani, hogy kösz nem. És utána eljössz.
– Ezek piócák. Nem bírom őket levakarni.
– Mindig nekem kell megvédeni és fogni a kezed, ha lányokról van szó?
– Mit gondolsz miért nem vonz a bulizás? Különben is minek kellett eljönni? Azt mondtad, nálam leszünk és iszunk.
– Gondoltam jót fog tenni, ha kicsit szocializálódsz. Meg be tudom neked mutatni a koli társam.

Nem válaszolok neki. Elfordítom a fejem a tánctér fele. Kicsivel többen vannak, mint pár perccel ezelőtt. Ezek a lányok itt mellettünk másak. Kellemes a mosolyuk, nem nyomulnak, jól érzik magukat, visszafogottak. Az egyik teljesen Jimin típusa. Biztos most rá hajt. Valahogy a hosszú távú kapcsolatok soha nem jönnek össze neki. A lányok mindig dobják egy idő után. Mikor megkérdeztem, miért, azt válaszolta, hogy valószínűleg azért, mert egy idő után elmúlik a lányok varázsa és nem foglalkozik velük. Szakítani viszont kínos, ezért megvárja, hogy a lányok dobják. Szerintem ez gyáva dolog és ezt el is mondtam Jiminnek, de csak annyit mondott, hogy lehet és közben megvonta a vállát. Nem tudom irányítani a legjobb barátom. Legalább a táncban nem bukok el. Egy harsány nevetést hallok Jimin mellől. Egyből odakapom a fejem. A kellemes női hang gazdája egy sötétbarna, félhosszú hajú lány. Rövidnadrág van rajta, egy fehér póló, piros, kockás ing és fekete tornacipő. Nem tudom, mennyi ideje bámulhattam, de hirtelen arra eszmélek, hogy farkasszemet nézünk. Elkapom a szemem és belekortyolok az italomba. Még Jimin nyomta a kezembe az előbb.

– Szia! Mingi vagyok. Te Jungkook vagy, igaz?
Szerény mosolyra húzza a száját és enyhén megdönti a fejét. Aranyos.
– Igen, Jungkook vagyok.
– Jimin mondta, hogy elhozza a legjobb barátját.
– Tényleg?
– Ühüm. Csalódtam.
– Mármint?
– Reménykedtem benne, hogy Jimin legjobb barátja nem lesz olyan helyes, mint Jimin és akkor legalább elbeszélgethetek vele.
– És?
– Te ugyanolyan helyes vagy, mint Jimin, ezért úgy gondoltam, nem szólítalak le. Viszont szembetűnt, hogy nagyon bámulsz.
– Igen? Bámultalak?
– Igen. Úgyhogy bátorságot vettem. Nincs kedved rágyújtani?
– Nem dohányzom.
– Akkor csak kísérj ki, nehogy elraboljanak.
– Nem tenném túl magam rajta, ha miattam rabolnának el.

Elmosolyodik. Elmosolyodik? De hát nem is volt poénos. Nem tudok lányok közelében poénkodni. Most pedig ki kellene kísérnem? Kettesben lenni vele és beszélgetni? Még egy mosolyt sem tudtam elengedni, nemhogy hosszabb ideig beszélgessek vele. Viszont tetszik a mosolya és nem tipikus egy alkalmas lánynak tűnik. Vagány az öltözködése is és szerintem idősebb nálam. Tetszem neki, akkor miért vagyok ennyire megriadva? Összekapom magam és kikísérem. Szólok Jiminnek. Mikor megfordulok, azt látom, hogy a fekete hajú fiú háttal áll nekem. Két vékonyka kéz öleli át a derekát. Csókolózik. Nem vártam volna mást tőle. Oda megyek hozzá és megkopogtatom a vállát. Abbahagyja a tevékenységet és felém fordul.
– Mondjad?
Megpillantom a lányt. Ahogy gondoltam. Jimin típusa.
– Kikísérem a rövid hajú lányt cigizni, jó?
– Mingit? Jól van, menjetek.
Épp megfordultam, mikor Jimin megragadja a karom.
– Elfelejtettem valamit!
– Mit?
– Maradj itt!
Mit akarhat? Csak nem? Ugye nem olyan dolgot akar adni amivel tele van a táskája? Csak kikísérem a lányt, nem fogok csinálni vele semmit. Jimin mindig olyan gyors. Mikor a fekete hajú Jimin visszajön, nem azt hozza magával, amit én vártam. Egy magasabb fiút húz maga után. Nem látom tisztán az arcát, de fehér ing van rajta is, fekete, szűk nadrág és... mi az ott a nyakában? Egy nyakörv? Most komoly? Mikor közvetlenül elém érnek, meglátom a fiú arcát. Nem lehet! A másik fiú is döbbenten néz. Lefagyva állunk egymás előtt, miközben Jimin bemutat minket egymásnak.

– Kookie. Ő itt Kim Taehyung, a szobatársam.
– Tae. Ő itt Jeon Jungkook, a legjobb és legrégibb barátom.
Csak ezt ne! Egy másodperc alatt lepörgött előttem életem filmje és az, hogy milyen volt az első találkozásom ezzel a fiúval. Öntudatlanul is ökölbe szorul a kezem és egyenesen a fiú arca felé lendül. Nem vagyok nyuszi!