Who Am I? 6.fejezet

6. fejezet

A mozi teremben ültünk. A film már vagy fél órája ment, nem volt valami unalmas, így tekintetem a filmvásznon volt végig. Mellettem csak néha hallottam, ahogy a fiúk néha elrágcsálnak egy-két popcorn szemet, vagy beleisznak az üdítőjükbe. Mivel én nem kaptam popcornt, a fiúk megengedték, hogy az övéikből falatozzam. Viszont amint oda akartam volna nyúlni a Jungkooknál lévő kukoricáért, sajnos nem az fogadott. A fiú kezében épp az üdítő ital volt, így ahogy odanyúltam, kivertem a kezéből a poharat, ami leesett, és ránk borult. Teljesen kólás lett a karom, így egyből felszisszentem.

- Hé, jól vagy? – a barnaság hangja szakította félbe a filmet.
Önkéntelenül elkezdtem leseperni a még megmaradt folyadékot a ruhámról, ám az addigra felszívta magát a pólómban.
- Persze - válaszoltam, bár cseppet sem voltam jól. Az üdítő nagyon hideg volt. - Kimegyek. - jelentettem ki, és már fel is álltam a székemről. A fiúk tekintetét teljesen magamon éreztem, ahogy felkeltem a helyemről.
- Veled megyek. 
- Nem muszáj, nézd csak a filmet.
- Veled megyek. - nyomatékosította a szavait, és ezt tettekkel is megtámasztotta, mivel ő is felkelt a helyéről. Láttam, ahogy ő is megpróbálja leseperni a kóláját a nadrágjáról.
Kipördültem a folyosóra. Éreztem, hogy Kookie mögém kerül, meglehetősen közel hozzám. Nem foglalkoztam ezzel, gondoltam, hogy csak azért tette ezt, hogy megsiettesse lépteimet. Szóval így is tettem. Hamar elértük a mozi terem ajtaját, és kilépve azon a fiúra pillantottam, hogy felmérjem a hibámból származó károkat. Ám ő semmi szó nélkül megfogta a karomat, és végigvezetett az előcsarnokon, a női mosdóig. Bekormányozott az ajtón, bezárta majd nekidőlt. Meglepetten pillantottam rá, hogy csak így, ilyen nyugodtan besétál a női mosdóba.
- Innen, már menni fog.
- Biztosan? - hangja kicsit szórakozottnak tűnt.
- Biztosan.

Magabiztosnak tűntem, viszont ezt valószínűleg ő nem vette észre, mivel egy buja mosoly jelent meg az arcán. Viccelődött rajtam. Vagy, csak zavarba akart hozni? Most tudtam csak megnézni jobban, hogy ő mennyire lett kólás, ám meglepetten fogtam fel, hogy semennyire. Eljátszotta, hogy lesepri magától a nedvességet, de nem volt rajta sehol se italfolt. Akkor mégis mit porolta magát? Összeszűkített szemekkel figyeltem fel rá.
Ekkor Jungkook közelebb lépett hozzám, és én ugyan úgy, egy lépést hátráltam tőle. Arcán a mosoly vigyorrá nőtte ki magát, ám nem hátrált meg. Tetszethet neki az, hogy ezt váltja ki belőlem, így közelebb lépett. Addig hátráltam, ameddig el nem értem a mosdóban levő pultot, melybe a tenyerem a szélébe mélyedt. Közelebb jött hozzám, kiszorítva a személyes teremet.
- Hoztál váltó ruhát?
Hangja még mindig játékosan csengett, annak ellenére, hogy eddig alig szólt hozzám, így már biztosra vettem, hogy jól szórakozik a balszerencsémen. Rossz előérzetem volt.  A fiú cipője hozzáért az én cipőm orrához. Kezdtem nyugtalan lenni.
- Mert, szívesen segítek átöltözni, ha gondolod. - hangja ekkor játékosan lággyá vált.
A szívem idegesen dobbant egyet. Miről beszél? A kezem Kook hasához préselődött, ahogy egyre közelebb lépett hozzám. Hasfala olyan kemény volt, hogy én magam is meglepődtem. Tudtam, hogy a maknae jó testfelépítéssel rendelkezik, na de hogy ennyire. Értelmetlen volt fenntartani a védőfalat kettőnk között, hiszen egy óriási elektromos kerítés láttán sem éreztem volna magam biztonságban ebben a pillanatban.
- Nyomást gyakorolsz a személyes teremre. – mondtam, miközben még jobban próbáltam hátrafelé araszolni.
Jungkook mosolya, csak még szélesebb lett. Hogy lehet ennyit vigyorogni? Nem fárad el az arca?
- Nyomást gyakorlok?
Néhány hajtincsemet a fülem mögé tűrtem a szabad kezemmel, és egy jókora lépést tettem oldalra, a mosdókagyló mellett.
- Bekerítesz. Szükségem van...térre. - Határokra volt szükségem. Akaraterőre. Az ajtóhoz kellett volna rohanjak, és mégis... nem tettem. Próbáltam meggyőzni magam, hogy azért maradok, mert ki kell tisztítanom a pólóm, ami részben igaz is volt. A dolog másik része volt az, amin nem akartam mélyebben elgondolkozni. Az, hogy vajon micsoda megtehetem-e azt, hogy itt maradok vele. Hogy esetleg bele melyek abba a játékba, amit most a BTS legfiatalabbik tagja űz velem.
- Baj, hogy közel vagyok?
A fiú lágy hangja zökkentett ki a gondolatomból, így a Kook barna szemébe pillantottam. Hosszú pillanatig néztem, a mogyoróbarna szemeit. Szép szemei voltak, már-már túl szépek. Nem természetesek. Láttam benne valamit, amit jobb lett volna észre se vennem. Az a valami viszont, nagyon megrémített.
- Titkolsz előlem valamit?
Úgy gondoltam, hogy ez a kérdés ki fogja zökkenteni, így talán esélyem lesz egy kis személyes térre, de nem így lett. Arcán a vigyor, kissé alább fagyott, de nem lankadt le.
- Sok fajta titkom van.
A belsőm felkavarodott.
- Mint például?
- Például azt, hogy érzem itt magam bezárva veled. – ekkor egyik kezét a tükörre tette mögöttem, és felém hajolt. - Fogalmad sincs, milyen hatással vagy rám.
Megráztam a fejem.
- Hatással? Én? –nem hittem a fülemnek. Ez a srác most komolyan engem nézett ki?
- Igen. Amióta csak megláttalak. Ahogy kiálltál értünk egyszerűen megfogott.
- Ez nem jó ötlet. Ez nem helyes. –sütöttem le egy pillanatra a szemeimet.
- A helyesnek sokféle formája létezik. - mormolta. - És mi még éppen egy biztonságos zónában vagyunk.

Egyik felemet tisztán hallva, azt órsította: Fuss! Viszont, sajnos vér dobolt a fülemben, és nem hallottam ezt rendesen. Nyilván nem is gondolkodtam rendesen.
-  Határozottan helyes. Általában helyes. - folytatta- Leginkább helyes. Talán helyes.
- Most talán nem. - Vettem egy mély levegőt. Lassan felemelve a fejem néztem újra rá. Viszont a szemem sarkából észrevettem, hogy a falon van egy tűzjelző. Három, talán négy méterrel arrébb. Ha gyors vagyok, át tudok vágni a helyiségen, mielőtt megállítana. A biztonsági őrök iderohannak. Biztonságban lennék, és ki tudnám tisztítani a pólómat, anélkül, hogy bármi is történne kettőnk között. És ezt akarom, ugye?
- Nem valami jó ötlet. - mondta Jungkook, lágyan ingatva a fejét.
Csak azért is visszaszámoltam háromig. Amint elértem az indulást jelentő számot, kilöttem, és odarohantam a tűzjelzőhöz. A fiú villámgyorsan elkapta a felsőm szegélyét. Magához rántott. Ahogy visszahúzott, megpördültem, így szembe kerültem vele. Alig volt hely kettőnk között, csak egy vékony levegőréteg, de Kookie azt is kirekesztette valahogy.  Ujjperce a köldökömet súrolta. Forró és jéghideg hullám öntött el egyszerre. Közel volt hozzám, nagyon közel. Kezdett elködösödni körülöttem minden. Tudtam, hogy nem szabad ezt éreznem, de nem tudtam nem a szemeibe nézni ezek után.
- Legyünk őszinték, Sunny. Nincs nálad egy másik, tiszta, vagy legalább is száraz felső. Rajtam van egy póló, egy ing, és egy pulóver.
- Nincs erre szükségem.
Ismételten felnevetett. Oh, az a csodás hang. Nem hirtelen, de mély vágy volt a nevetésében. Tekintetéből eltűnt az él, és teljesen rám koncentrált. A mosolya ravasz, de lágyabb. Az egyik keze a derekamra csúszott, és úgy tartott maga előtt.
- Az ajtók zárva - folytatta. - És kell neked a száraz ruha.
Keze lassan simítottak végig derekamon, mire kissé megrezzentem.
- Megijedtél? - suttogta. Élvezi, ahogy szenvedek.
- Nem.
- Hazudsz.
A pulzusom kissé felgyorsult.
- Nem félek tőled.
- Nem?
Gondolkozás nélkül kezdtem beszélni.
- Talán csak attól félek, hogy... - Átkoztam magam, amiért egyáltalán belekezdtem ebbe a mondatba. Most mit kellene mondanom? Ő mégis csak egy olyan személy, akiért rajongok. Egy olyan srác, akiért rajtam kívül millió lány rajong. Sose gondoltam volna, hogy ilyen helyzetbe kerülök, nem hogy pont vele. Sose volt barátom, így ez mind új volt számomra. - Talán csak attól félek, hogy... hogy..
- Kedvelsz?
Lefagytam. Egyből elnéztem más merre. Nem bírtam állni a tekintetét.
- Nem! Határozottan nem! Nem ezt akartam mondani. - próbáltam védekezni, de Jungkook lágy nevetése valamiért megzökkentett. Éreztem, hogy arcom felforrósodik.
- Túlságosan is pimasz vagy Sunny. - mondta, kezemmel ekkor megpróbáltam eltolni magamtól.

A fiatal idol a mellkasához szorította a kezemet, és lehúzta a pólóm ujját a csuklómról, eltakarva vele a kezem. Ezt ugyanilyen gyorsan megismételte a ruhám másik ujjával is. Megfogta a póló anyagát, így a kezemet csapdába szorította. Tiltakozásra nyitottam a számat, de ő gyorsabb volt. Félelmetesen gyors, ugyan is, egy szempillantás alatt nyúlt a hátam mögé, megfogva ismételten a derekam. Amint észhez kaptam Kook közelebb húzott magához, és nem hagyta ennyiben. Hirtelen felemelt, és a pultra tett. Az arcom egy vonalba került az övével. Egy sötét, hívogató mosollyal tartott ott. És akkor jöttem rá, hogy ez az a pillanat, ami mindig is elképzeltem. Ez volt az a jelenet, amit annyiszor elképeztem már a fejemben. Csak nem feltétlen Jungkook szereplésével.
A pult szélére araszoltam, lábam Kook két oldalán lóbálva. Valami belül azt súgta, hogy hagyjam abba - de a hangot az agyam leghátsó zugába száműztem. A fiú szétterpesztette a kezét a pulton, pont a csípőm mellett. A fejét oldalra billentve közelebb húzódott. Illata olyan mámorító volt, hogy teljesen lehengerelt.
Két mély lélegzetet vettem. Nem. Ez nem jó. Jungkookal nem. Nem szabad.
- Menned kellene. - leheltem.
- Nem hiszem. 
- Határozottan menned kellene. – próbáltam nyomatékosítani az előző mondatomat.
- Ide? - Ajka vállamnál volt. - Vagy ide? - Felkúszott a nyakamra.
Az agyam képtelen volt előrukkolni bármilyen logikus gondolattal.
- Elzsibbadt a lábam. - csacsogtam. Totális hazugság volt. Egész testem bizsergett, a lábamat is beleértve.
- Azon segíthetek. - Kook keze a csípőmre zárult.
Ekkor hirtelen megszólalt a mobilom, mire egy nagyot ugrottam. Isteni segítség. –Gondoltam. Kissé nehezen lélegezve elhúzódtam a fiútól. A telefon másodszor is megcsörrent.
- Hangposta. - mondta suttogva miközben barna tincsei alól emelte rám a tekintetét. Meglehetősen közel volt az arcomhoz. Éreztem bőrömön, ahogy kifújta a levegőt tüdejéből.
A tudatom mély zugaiban ott motoszkált, hogy fontos lenne felvenni a telefont. Akármennyire is volt elködösítve az agyam, tudtam, hogy ez az egyetlen egy kiút ebből a helyzetből. Akármennyire is tetszett ez, tudtam, hogy nem tehetem meg. Még egyszer vettem egy mély lélegzetet, és próbáltam leállítani a szapora szívverésemet. Végül fülemhez emeltem a készüléket.
- Halló?
- Sunny? - Hoseok hangja kissé aggodalmasnak tűnt. Hallottam, ahogy a háttérben tompán megy a film. Gondolom kijöttek ők is a teremből. - Hol vagytok?
- A…a mosdóban. - próbáltam visszaállítani a légzésemet is a rendes állapotára. – Mindjárt végzek.
- Siess! Jungkookot is meg kell keresni, mivel nincs a férfi mosdóban. 
- Rendben. –válaszoltam, majd letettem a telefont, és az előttem álló srácra emeltem tekintetem.
- Még nem végeztünk. –szólalt meg a fiatal, de még mindig közel volt hozzám. Egy pillanatra sem vettem le róla a szemem.
- De, már végeztünk. 
- Nem hinném. – ekkor Kook felé hajolt. Ajkai az enyémhez közeledtek. Szemeim kétszeresére nőttek, és úgy bámultam bele a fiú íriszeibe. Mit művel? Tényleg, meg fogja tenni?
Szívverésem felgyorsult, ám én leblokkoltam. Ő pedig csak még közelebb hajolt hozzám.