Not today-20

Not today
20 - Jungkook pov.

- Új hírekkel szolgálunk nektek.

Rion a tánckar előtt áll az anatómiatanár mellett. Mély hangja bezengi az egész hallgatótermet. Mindenki feszülten figyel és isszák minden szavát. Megijedek, mikor észreveszem, hogy én is úgy reagálok, mint a többiek. Kíváncsiság és izgalom uralkodik el rajtam. Az előttem ülő két lány egymás kezét szorongatva ugrálnak a székben és a körmüket rágva figyelik Riont. A közvetlen mellettem ülő Hoseok izmait megfeszítve ül és vár, miközben harapdálja a szája szélét. Észreveszem magamon, hogy az én tartásom is merev. Eddig nem érdekeltek soha az új dolgok és a sulival kapcsolatos hírek. Akkor most miért?

- Mint tudjátok, eljött a félévi vizsgák ideje. Ebben az évben a suli tanári kara úgy döntött, hogy kicsit összeszoktatják az ének- és tánckart, így a vizsgáitokat együtt kell megcsinálnotok.

Mindenki mozgolódni kezd a teremben. Soha nem volt még rá példa, hogy összevonjanak két kart a vizsgák alatt. A két lány előttem elengedi egymást és ledöbbenve néz a másikra. Az összes diák beszél a mellette ülőhöz és cseppet sem szép szavakkal illetik a tanári kart. Őszintén szólva most én is elengedtem pár csúnya kifejezést a tanárokra. Ez mire jó? Van bármiféle előnye? Zsibog a fejem a sok hangtól, ami visszhangozva jut el a dobhártyámig.

- Csendet kérek! Nem kértük, hogy véleményezzétek!

Lassan mindenki elhalkul. Még feszültebben újra Riont figyeli az egész terem.

- Az énekkar diákjainak saját dalt kell komponálniuk, nektek pedig csinálni kell rá egy koreográfiát. A feladat nem tűnik nehéznek, de a lényeg csak most jön. Minden énekkari hallgató kap maga mellé egy tánckari diákot, így két fős csapatokat fogtok alkotni. Ez sem olyan nagy dolog, de a neheze az, hogy a koreográfiát meg kell tanítanotok a párotoknak.

Felzeng az egész terem. A felháborodott és elégtelen diákok hangja hallatszik mindenhonnan. Én sem reagálok másképp, de egy hang sem jön ki a torkomon. Hogy fogok megtanítani egy nehéz, összetett koreográfiát egy olyan embernek, akinek a legnagyobb mozgása az életben az, ha elkésve fut az órára? Az asztalra teszem a homlokom és hatalmasat sóhajtok. Ez aztán nagyon szerencsés. Nem elég, hogy a saját vizsgámra oda kell figyelnem, még pesztrálnom kell egy, az igényes mozgáshoz analfabéta embert. Belém hasít a felismerés. Suga! Ha lehet párt választani, én őt akarom! Jó a mozgása és okos, könnyen tanul. Szeret is táncolni, ő tökéletes lesz. Rion folytatja, így újra felemelem a fejem és őt figyelem.

- A holnapi naptól fogva egy hónapotok van felkészülni a vizsgára. Azért adtak ilyen sok időt, mert nem lesz könnyű feladat. Holnaptól nem kell bejönnötök az iskolába, de higgyétek el, hogy vissza fogjátok sírni, hogy itt ülhessetek. Mindenkinek megvan már a párja, ma délután felkerülnek a párosítások a hirdetőtáblára. Sok sikert!

Pont megszólal a csengő, mikor Rion kimondja az utolsó mondatot. Pár pillanat erejéig senki sem mozdul. Beletelik egy kis időbe, mire mindenki összeszedi magát és mozgolódni kezdenek. A székek egyre hangosabban tolódnak hátra és olyan zaj alakul ki a teremben, hogy a saját gondolataimat alig hallom. Mindenki a közös feladatról beszél és senkinek sem tetszik, de ezt kaptuk, el kell fogadnunk. Nincs más lehetőség. Viszont ha Suga velem lesz egy csapatban, nem fog fájni a fejem. Meg kell kérnem Riont, hogy rakjon össze minket. Szélsebesen rohanok le hozzá, hogy meggyőzzem az elméletemről, miszerint mi Sugával tökéletes páros lennénk. Mikor mellé érek, csodálkozva néz rám.

- Mit szeretnél, Kook?

- A párok. Te tudod, ki kivel lesz ugye?

Halványan elmosolyodik és magabiztosan felém fordul.

- Namjoon és én állítottuk össze a párosokat.

- Ez csodás! Ki a partnerem?

Úgy viselkedik, mintha belém látna.

- Miért? Kit szerettél volna?

- Suga.

Rion elképed.

- Suga? Miért ő?

- Tud és szeret is táncolni. Tökéletesen betanítható alany. Nagyon jó párost alkotnánk.

Rion felnevet.

- Tény, hogy jó páros lennétek, de pont ezért hátrányba kerülne a többi diák. Ti kiemelkedően teljesítenétek együtt. De nekünk nézni kellett azt is, hogy az esélyek hasonlóak legyenek minden párosnál.

Egy pillanatra megáll bennem az ütő. Nem lehetek együtt Sugával? Akkor ezek szerint...

- Ez azt jelenti, hogy a legtehetségtelenebbet kapom magam mellé?

- Mondhatjuk így is. Gondolkozz el egy picit. Ki az, akinek csodálatos előadói képességei vannak, kiemelkedően teljesít, de a tánchoz picit sem ért?

Mint a villám, úgy csap belém a felismerés. Rion mindent tudóan kérdez.

- Ennek azért jobban örülsz. Ugye Kook?

Megborzolja a hajam és elvonul mellettem. Nem! Egyáltalán nem örülök ennek! Szeretnék közelebb kerülni hozzá, de most a vizsgára kell koncentrálnom és nem rá! Nem fog menni, ha mindig mellettem van. Most össze kell futnunk jó párszor ahhoz, hogy meg tudjuk csinálni a vizsgát. Miért ver minket a sors? Nem elég, hogy tegnap az egész koli előtt kellett megcsinálnunk a pepero játékot, nem elég, hogy amitől féltem, bekövetkezett, elvesztettem az önuralmam és majdnem mindenki előtt letepertem Taehyungot, nem elég, hogy miatta képtelen vagyok minden másra koncentrálni, még vele kell megcsinálnom a vizsgát is! Olyan düh kap el, amit nem tudok leplezni. Beleütök egyet a mellettem lévő asztalba, ami hangos csattanással mutatja nemtetszését. Utállak, Kim Taehyung!

- Aish!

- Minden rendben, Jungkook?

Hoseok hangjára azonnal felkapom a fejem és feleszmélek. Még páran vannak a teremben és mindenki engem figyel. Összesúgnak és a megvető pillantások után elfordulnak. Utálom az embereket. Mindenkit utálok. A mellettem álló Hoseok aggódva méreget. Ráteszem a homlokom a vállára és mély levegőt veszek. Hazudtam. Őt nem utálom.

- Miért vagyok fél éve ilyen szerencsétlen?

- Mi történt?

Kezével paskolni kezdi a hátam. Mély levegőket veszek és nyugtatom magam. Ő meg Jimin mindig képesek elhessegetni a méregből adódó gondolataimat.

- Taehyung lesz a vizsgapartnerem.

- Tessék? Tényleg? Komolyan mondod?

Hoseok hangja gyanúsan vidáman cseng, ezért azonnal elhúzódok tőle. Nem ezt a reakciót vártam. Miért örül ennek ennyire? Neki együtt kellene velem éreznie és megnyugtatni higy elég ügyes vagyok ahhoz, hogy megcsináljam vele tökéletesre a koreográfiát. Több lehetőség is átfut az agyamon, mitől ilyen boldog ettől. Összeszűkült szemekkel mondom ki a legelső okot, ami eszembe jut.

- Örülsz, hogy nem őt kaptad, ugye? Nem kellene ennyire látványosan örülni más szerencsétlenségének!

Hoseok a szája elé teszi a kezét és próbálja eltakarni hatalmas vigyorát. Enyhén elvörösödve, még mindig csillogó szemekkel néz rám. Na szép! És még őt tekintem az egyik legjobb barátomnak. Viszont... Eszembe jut a tegnap és az, hogy elárultam neki a titkomat. Ennek ellenére mégsem húzódott el tőlem most, hogy odabújtam tőlem nem megszokott módon. Melegség áraszt el. Tényleg igaz barátom. Enyhén elmosolyodom a gondolatra, de Hoseok visszarángat a valóságba a gondolataim mélyéről.

- Bocsi. Legalább a legrosszabb táncost kizárhatom. Viszont! Amint megtudom, ki lesz a partnerem, megbeszélem vele is.

- Mit?

- A szüleim két hónapja nincsenek itthon és nem is lesznek egy ideig, úgyhogy a mi házunk teljesen megfelel arra, hogy próbáljunk.

Tényleg! A próbák helyszíne. Ezen el sem gondolkodtam csak a Tae iránti dühömre koncentráltam. Szeretem, hogy Hoseok mindig előre gondolkodik és mindig kitalál valamit. Kicsit jobb lett tőle a kedvem.

- Ez remek ötlet! Akkor nem kellene fizetni bérleti díjat a teremre.

- Pontosan. És van két hálószoba is, tehát nem kell hazajárni abban az egy hónapban. Így akkor tudunk próbálni, amikor csak akarunk. A legjobb az egészben, hogy senki nem zavarna minket, mert az erdő közepén van.

- Eszméletlen vagy Hobi!

- Tudom.

- Kis egoista.

Hoseok hatalmas vigyorral néz, majd komolyra fordítja a témát.

- Ma délután beszélek az én párommal is, hogy ez így megoldható és akkor holnap délelőtt indulhatunk is. Pakolj össze egy hónapra.

- Jól van.

Nagy hévvel indulok meg a terem ajtaja felé, de Hoseok füttyentésére azonnal visszafordulok felé. Bármikor megismerem a jellegzetes füttyentését.

- Taehyungnak majd én szólok.

Ismét elvigyorodik, majd jókedvűen vonul el mellettem, ki a teremből. Tényleg, Taehyung. Ismét elvesztettem az iménti lelkesedésem és enyhén depressziósan indulok ki a suliból egészen hazáig. Pakolás közben is csak arra tudok koncentrálni, hogy hogyan fogom rávenni Taehyungot a táncra. Eszembe jut a buli estéje, mikor a két lány között mozgatta a csípőjét és azonnal égni kezd az arcom. Próbálom elterelni a gondolataim, de sorba jönnek a képek egymás után, ahogy kiráncigáltam a sikátorba, a tekintete, miközben megcsókoltam, a hangok, amiket kiadott közben, a nyelve, ahogy visszacsókolt, az erekciója... megrázom a fejem. Nem, Jungkook! Ennek nem most van itt az ideje! Majd vizsgák után! Addig meg találd ki, hogyan veszed rá arra, hogy táncoljon!

- Aish! Utállak, Kim Taehyung!

Hoseokkal már egy ideje buszoztunk, mire leszálltunk egy erdő szélén. Követem barátomat egyenesen az erdő szívébe, ami nem kevés gyaloglást jelent. Fél órája gyalogolunk, de már most kezdem unni.

- Mikor érünk már oda? Unalmas csak sétálgatni.

- Még bírj ki öt percet. Már látom a ház körvonalát.

Abba az irányba nézek, ahova Hoseok, de a fákon kívül semmit se látok, akármennyire is erőlködöm. Ő hogy látja, amikor én semmit se veszek észre? Nem telik bele egészen öt percbe és meglátom a hatalmas, emeletes faházat. Elég lelakottnak tűnik, azonban valami arra késztet, hogy azonnal megtorpanjak. A ház körül egy hatalmas tó van, aminek a pereménél állunk. Eddig észre se vettem. A bejárathoz vezet egy sötétbarna fahíd, amin Hoseok épp most gyalogol át. Gyönyörű! Hogy csináltak a ház köré egy tavat? Átmegyek én is a hídon. Belépek Hoseok után a házba és egyből elvakít az erős fény, fényes nappal. Hatalmas üveg alkotja a padlót, amin keresztül teljes rálátásom van a kis tóra. Kicsi lámpákat látok a tó alján, ami megvilágít mindent a ház alatt. Gyönyörű. Tehát akkor a tó fölé van építve a ház. Eszméletlen! Belülről minden bézs és barna színekben pompázik. Igazi gazdag család háza. Tudtam, hogy sok pénzük van de ez felülmúlja a képzeletemet. Közvetlenül velem szemben van egy falépcső, ami ugyanolyan sötét, mint a híd. A korlát szép mintáját valószínűleg kézzel csinálták. Hatalmas a tér, de a plafon nincs magasan, körülbelül egy méterre van a fejemtől, így családias a hangulat.

- Sokáig ácsorogsz még ott?

Hoseok hangja kizökkent a bámészkodásomból és igyekszem összekapni magam.

- Gyönyörű házatok van. Kívülről lelakottnak tűnik.

- Direkt ilyen kívülről, hogy senkinek se jusson eszébe betörni. Az emeleten vannak a hálószobák. Tőled balra a konyha, jobbra a nappali. A nappaliból nyílik egy fürdő, de a szobáknak is van saját fürdőjük. Nincs benne sok szoba, de ami van az elég tágas ezért kényelmesen tudunk itt próbálni.

- Tetszik.

Leteszem a cuccaimat a lépcső mellé, mikor kinyílik az ajtó. Azonnal megdermedek. Hallom az ő hangját. Tudtam, hogy ő is itt lesz majd, de nem voltam felkészülve rá, hogy ilyen hamar jönnek. Őrülten kezd kalapálni a szívem. Nem akarom őt látni. Megint elönt a harag, amit iránta érzek. Dühös vagyok rá mert szeretem. Ez annyira nem összeegyeztethető. Nem értem saját magam. Jimin jó kedélyűen köszön.

- Sziasztok! Megjöttünk.

- Na ne. Ez ugye most csak egy vicc?

Taehyung mély hangjában csalódottság csendül. Hátra fordulok és ő egyenesen engem bámul. Automatikusan kérdezek vissza.

- Van valami gond?

- Igen. Az, hogy jobb partnerre számítottam.

- Ezt inkább én mondhatnám. Cseppet sem örülök, hogy téged kell pesztráljalak.

Taehyung meglepődik a reakciómon, de hamar összekapja magát.

- Pedig egy hónapig velem együtt fogsz élni. Biztos repesel az örömtől.

- Nem repesek egyáltalán. A vizsga fontosabb most, mint te.

Jimin szól közbe.

- Jungkook. Nekem már nem is köszönsz?

A hang gazdájára pillantok, aki azonnal mellém lép, hogy megölelhessen. Közben olyan halkan súg a fülembe, hogy senki se hallja.

- Ezt most fejezd be, Jungkook. Nem vagyunk kíváncsiak a szerelmi életedre. Felkészülni vagyunk itt.

Kibontakozom Jimin öleléséből és ellököm magamtól. Dühös vagyok. Nem elég, hogy a vizsga eleve stresszes, a partnerem béna a táncban, ráadásul pont Taehyung, aki mellett képtelen vagyok koncentrálni és ha ez még nem elég, össze leszünk zárva egy hónapig. Na ezt nem. Most lett elegem ebből az egészből de leginkább Kim Taehyungból. Felkapom a cuccaim és megindulok az ajtó felé, ahol Taehyung áll. Hoseok kiált utánam.

- Te meg hova mész?

- Haza. Én erre nem vagyok hajlandó.

Hiába próbálok kimenni az ajtón, Taehyung az utamat állja. Mellkasa előtt összefont karokkal áll és engem méreget. Próbálom eltaszítani az útból, de nem megy. Kárörvendően szólal meg.

- Mi van Nyuszi? Beijedtél?

Egyenesen a szemébe nézek, amiből süt az elégedettség. A pepero miatt lett ilyen magabiztos? Ennyi elég neki ahhoz, hogy forduljon a kocka és ő legyen a domináns? Sokáig álljuk egymás tekintetét. El foglak felejteni, Taehyung és akkor már nem fogsz tudni sakkban tartani. Jiminre esküszöm.