Not today
19 - Taehyung Pov.
Mire észbe kaptam volna,
hogy felfogjam mi is történik körülöttem, Jimin már mellénk vágódott. Erősen
fogta Jungkook kezét és ahogy láttam valamit a fülébe súgott, mire a másik fiú
szeme mint ha megnyugodott volna. Megrázva fejem próbáltam összeszedni az
eléggé szétszórt gondolataimat, majd Namjoonhoz fordultam.
- Megcsináltuk. Semmi
sem maradt.
Hangom szerencsére
határozott és összeszedett volt, így nem hallatszódott ki az, hogy még én is
meg vagyok lepve a saját tettem miatt. Mégis miért mentem el ilyen messzire?
- Igen, azt látjuk. –
válaszolt Rion Nam helyett. Oldalra fordítva fejem néztem el a két végzősről.
Egyszerűen nem akartam látni az arcukat. Rion, mint a
tejbe tök, úgy vigyorgott ránk. Namjoon szemei pedig mást sugalltak.
Tekintetében valami mély dolgot rejtett el, én pedig nem akartam megtudni, hogy
mi is az.
- Gyere velem!
–hallottam Jimin lágy hangját, és mire felé fordultam volna már Kook kezét
fogva húzta maga után a megszeppent fiút. Átvágott vele az összegyűlt,
még ujjongó tömegen, majd eltűntek a látókörömből.
Felsóhajtva vágtam
zsebre jobb kezem, míg a begipszelt bal kezemet csak lógattam magam mellett,
mint eddig is. A tömeg kezdett szétszóródni, így én is indultam volna a
szobámba, de pár lépés után Namjoon az utamat állta. Kérdőn
vontam fel szemöldökömet, ám ő – akár az előbb – olyan szemekkel
nézett rám, ami miatt a már megnyugvó gyomromban egy bizsergést keltő
érzést indított meg.
- Elállod az utam.
Nem voltam olyan
kedvemben, hogy beszéljek vele. Fáradt voltam, másnapos és mérges rá. Nagyon.
Nem hagy nyugodni, mivel folyton a versennyel nyaggat. Tudja, hogy kivagyok a
tegnap miatt. Tisztában van vele, hogy nem vagyok jó formában, de még így sem
hagy békén.
Választ nem várva léptem
ki előle, majd indultam meg újra, ám amint mellé értem ő
megragadta a jobb csukómat, így késztetett megállásra. Ismételten szemébe
néztem.
- Igen?
- Beszélgessünk.
Amint kimondta ezt a
szót azonnal megindult, zsebre tett kezemet kihúzva a pulóveremből
és így vonszolt maga után. Még ahhoz is fáradt voltam, hogy ellenszegüljek
akaratával, így unott léptekkel követtem az önkényes vezéremet. Engedtem, hogy
átvezessen a megmaradt diáktömegen, majd megindulva egyenesen a saját
kollégiumi szobájába vitt. Amint beértünk az én szobámhoz hasonlóan elrendezett
koleszszobába bezárta maga mögött az ajtót, majd rám emelte barna íriszeit.
- Mit szeretnél mondani?
–kérdeztem egy hosszabb csend után.
- Nem mondani, inkább
kérdezni.
Figyeltem az előttem
álló szőkére festett hajú fiút. Még mindig ott volt a
szemében az a valami, amit nem tudtam megmagyarázni magamnak, hogy mi is
egészen pontosan az. Túl fáradt voltam megmozgatni az agytekervényeimet, hogy
magamtól kitaláljam mire is kíváncsi. Mivel már jártam Moon szobájában, így azt
is tudtam, hogy melyik az ő ágya, szóval odaléptem mellé, majd levágódtam a
kényelmes fekvőhelyre.
- Mégpedig?
Próbáltam mininél
kevesebb energiát felhasználni, viszont mivel ez nem ment egyszerűen
– köszönhetően annak, hogy idősebb barátom nem volt
hajlandó magától elkezdeni a mondandóját – így én késztettem beszédre. Namjoon
lassú léptekkel közeledett felém, majd elém lépve megállt.
- Mi volt az az előbb?
- Mire gondolsz? –
néztem egyenesen szemeibe – az volt, hogy megnyertük a versenyt, így békén kell
hagynotok minket egy hétig!
- Igen, azt láttam.
- Akkor minek kérded, ha
tudod?
- Na és te láttad?
Ezt nem értettem. Lassan
kérdően megemeltem az egyik szemöldökömet.
- Mit kellett volna
lássak?
- Jungkookot.
Még jobban összezavarodtam.
Már hogy ne láttam volna, mikor előttem állt egész végig?
Valószínűleg értetlenségem tökéletesen kiült arcomra,
mivel Namjoon felsóhajtott és fáradtan nyomkodni kezdte az orrnyergét miközben
lehunyta szemeit és hallgatott el összeszedve gondolatait.
- Figyelj, szerintem én
tudom, hogy mi történik itt.
Végre kinyitotta szemeit
és azonnal kereste az enyémet tekintetével.
- Akkor engem is
beavathatnál.
Talán túlságosan is
bunkón hangzott a hangom, de nem tehettem róla. Miért ilyenkor támad kedve beszélgetni?
- Jungkook és közted.
- Akármi is az, amire
gondolsz, nem úgy van!
Azonnal kipattant a
szemem. Tudtam, hogy Kook miatt még megüthetem a bokámat, de nem hittem volna,
hogy ilyen hamar. Akármennyire is próbálja elrejteni azokat az érzéseit és azt
elhitetni magával – vagy velem -, hogy nem meleg nem igazán jön össze neki. Nem
csak én vettem észre, hanem már más is és ez baj. Ha Namjoon észreveszi, akkor
vajon ki más tudhatja még?
- Miért szerinted mire
gondolok? – erre a kérdésre szintén nem számítottam.
- Nos… - oldalra
pillantottam az éjjeliszekrényre, majd sietve vettem magamhoz az ott pihenő
ébresztőórát, ami egy maci mintájú ébresztő
volt. Nem titok, hogy Namjoon imádja a kis cuki kinézetű
medvéket. – De aranyos.
Elterelés, témaváltás.
Ez biztosan beválik.
- Taehyung, ne
baromkodj.
Vagy mégsem.
Sóhajtva helyeztem
vissza a macis ketyegőt az eredeti helyére, majd újra a felsőbb
éves felé fordultam.
- Jó, figyelek.
- Biztosra veszem, hogy
neked is feltűnt most Kook viselkedése.
- Igen, feltűnt.
- Akkor gondolom, tudod
is, hogy milyen szándékkal tette azt amit tett.
Akármennyire nem akartam
erről beszélni, Nam szavai rákényszerítettek.
Feladtam.
- Igen, tudom.
- Mesélj.
Nagy sóhajtás
kíséretében kezdtem bele.
- Tagadja, de én
biztosra veszem, hogy a saját neméhez vonzódik.
- Gondoltam.
- És kikészít azzal,
hogy velem éli ki ezeket a dolgait! – morogtam az orrom alatt, mire Namjoon
csak kérdő tekintettel mért végig.
- Ezt hogy érted?
- Úgy, hogy én nem
vagyok meleg. – a szőke azonnal végigmért újra tetőtől
talpig. – Most meg mit nézel?
- Miért, te hogy
gondolsz Jungkookra?
- Barátként. Mégis hogy
máshogy kellene rá gondolnom?
- Hm. – maga elé meredt
egy pillanat erejéig az állát dörzsölve. – Mit tennél akkor, ha holnaptól
kezdve nem találkozhatnál vele?
Ismételten meglepette
Namjoon kérdése.
- Tessék? Ezt hogy
érted?
Miért is vagyok ennyire
meglepve? Hiszen ezt akartam eddig, nem? Nyugodt légkör, versenyszámok és
Jungkook nélkül. Így teljesen a félévi vizsgára tudnék koncentrálni. Ez az
egyik legfontosabb vizsga az évben, ezért száz százalék felett kell
teljesítenem, ha el akarom érni az álmomat. Zenét kell komponálni és azt előadni,
ezt pedig nem lehet egyszerűen félvállról venni. Nem direkt kezdtem el már
összeállítani a számokat hetekkel ezelőtt. Ha ezt a vizsgát
elbukom, nagy és mocskos foltként fog létezni az életemben és szégyellni fogom,
főleg akkor, ha énekesként akarom élni az életem.
Ezt viszont egyáltalán nem akarom.
Ha nem lenne Jungkook a
közelemben, akkor valószínűleg a karok közötti ostoba versengésnek is vége
szakadna, vagy egyszerűen csak mások kapták volna meg ezt a „nagyszerű”
címet. Viszont, akkor miért érzem magam furcsán attól a gondolattól, hogy nem
láthatom?
- Holnaptól eltűnne
az életedből. Hogy éreznéd magad? –Namjoon szavai csak
fokozták a hirtelen előtörő rossz érzést bennem, amit nem tudtam hova tenni.
- Nos, eleinte biztos jó
lenne. Tudnék a tanulásra fókuszálni.
- És később?
- Később?
– alsó ajkamba harapva kerestem a megfelelő szavakat. – Valami azt
súgja, hogy hiányozna. A hülye versenyek miatt sokat kellett vele lógjak.
- Hiányozna? – bár
mosoly nem ült ki arcára, mégis tudtam, hogy hangja vidám és belül minden
bizonyára mosolyog.
- Nem úgy, csak
barátilag.
- Szóval, akkor ti
barátok vagytok már?
Miért érzem úgy magam,
mint ha pszichológusnál lennék? Ilyen lenne nem? Már csak el kellene feküdjek
az ágyában. Ő kérdez, én meg elmondom, amit gondolok, vagy
érzek. Szerintem Kim Namjoon rossz szakmát választott magának a továbbtanulás
szempontjából. Egyszerűen nagyszerű dili doki lenne.
- Igen. Barátok.
- De Jungkook többet
érez.
- Gondolom igen.
- Szóval akkor, mi az előző
kérdésemre a válaszod? – végre helyet foglalt mellettem az ágyon. Így ne
éreztem azt, hogy számon kér, akár csak édesanyám a rossz osztályzatokért
általános iskolás koromban.
- Valószínűleg
nem örülnék neki, ha eltűnne. – vallottam be.
- Biztos vagy benne,
hogy ha mellette maradsz, mint barát nem fog többet érezni?
- Tessék?
- Taehyung. Látszik
Jungkookon, hogy itt többről van szó, mint barátság.
- Én ezt értem, de én
nem érzek többet! – emeltem meg hangom.
Felsóhajtott, majd
bólintott.
- Tudom, legalább is
gondoltam. Viszont, mivel az előbb azt mondtad hiányozna, ez arra enged
következtetni, hogy megkedvelted.
- Mint barátot!
Nem értem, miért nehéz
megérteni azt, hogy én csak barátként tekintek rá. Már az is nagy szó, hogy riválisomból
barát szintre emeltem.
- Akárhogy is – nézett
egyenesen a szemembe, ami miatt kicsit lenyugodtam – Én pontosan tudom, hogy
min mész keresztül.
Tudtam, hogy Namjoon egy
nyugodt és összeszedett ember, viszont most mégis nehezére esett kimondani ezeket
a szavakat. Éreztem, hogy ezt nem sok mindenkinek mondta el és hogy van még
valami amiről be fog számolni nekem.
- Ezt hogy érted? Honnan
tudnád?
- Rion.
Csak pislogtam.
Kapizsgáltam mire gondol, de tőle kellett hallanom, hogy teljesen megbizonyosodjak
róla.
- Rion?
- Ah, Taehyung. –
sóhajtott fel, majd ajkába harapva vakarta meg ismét a tarkóját idegesen.
- Rion és én együtt
vagyunk.
Tudtam. Tehát ezért
vannak ilyen jóba és a pepero játék is. Szép lassan kezdett a kép összeállni.
- Együtt? – kérdeztem,
miközben még tettem az értetlent. Több információt akartam magamba szívni.
Namjoon egy ideig csak
nézett rám. Nem szólalt meg a kérdésem után, e végül bólintott.
- Lassan lesz egy éve.
Ha lehetséges is lenne,
de úgy éreztem szemeim kiestek a helyükről annyira tágra
nyitottam őket meglepettségem miatt.
- Mikor első
évesek voltunk az egyik legjobb barátom lett. Szinte minden nap együtt lógtunk,
akár suliban vagy suli után. Másod éves korunkra mi lettünk a kiválasztottak a
két kar közötti vetélkedésben. Még ha barátok is voltunk komolyan kellett
vennünk a kihívásokat, így kezdtük el a tavalyi évet.
- Emlékszem. Jó gáz
feladatokat kaptatok, bár nem sokat követtem figyelemmel.
Bólintott, majd oldalra
pillantott, végül vissza rám. Biztosra veszem, hogy nem sok embernek számolt be
rajtam kívül Rionról.
- Hasonló szituáció
történt, mint most köztetek. A barátságunk csak addig működött,
amíg Rion nem kezdett el többet érezni irántam.
- Azt se tudtam, hogy
meleg.
- Biszexuális. Legalább
is így ismertem meg. Tudtam róla, hogy fiúk is érdeklik, de mindig csak csajok
társaságában láttam.
- Ami azt illeti, tegnap
pont, hogy egy csajjal smárolt. – húztam el a számat, mire Namjoon halványan
elmosolyodott.
- Yerin, tudok róla.
- Tudsz róla, hogy megcsal?
– néztem értetlen arccal. Hogy képes ezek után vele lenni?
- Nem csal meg. Este
hazavittük.
Azonnal összeszorítottam
a szám. Ez azt jelentené, hogy ők már csinálják is? Ráadásul hármasban? Túl sok
információ.
- Állj! Várj! – emeltem
fel a kezem – Kicsit pörgessünk vissza. Azt mondtad, hogy Rionnal csak barátok
voltatok, aztán jöttetek össze. Én azt se tudtam, hogy te meleg vagy.
- Jinnel voltam együtt
Rion előtt, vagy másfél évig. Nem tudtad?
Még jobban
lesokkolódtam. Ők ketten meg így szobatársak? Hogy férnek meg
egymás mellett egy ilyen múlttal? Kezdtem teljesen kikészülni ezektől
az információktól. Minden nap találkozom velük. Namjoonra felnézek, hiszen felsőbb
éves és rengeteget segít nekem, hogy jobb legyen és fejlődjek.
Jin úgy szintén. Minden nap beszélgetünk, sőt még voltunk is együtt
vásárolni. Sose gondoltam volna, hogy ők ketten valaha is
együtt voltak. Arra még végképp nem gondoltam volna, hogy a saját neműkhöz
vonzódnak.
- Na, de térjünk vissza
rátok. – Moon hangja zökkentett ki az agyamat hirtelen elöntő
gondolatoktól – Jungkook valószínűleg próbálja elfojtani magában az érzéseit, csak
úgy tudod meggátolni azt, hogy jobban beléd szeressen, hogy eltávolodsz tőle.
Ez viszont a rivalizálás miatt lehetetlen még két évig.
- Akkor váltsatok le minket.
Ti megtehetitek, nem?
- Abba mi a móka?
- Ezt komolyan
élvezitek? – húztam el a számat – Akkor mégis mit csináljak?
- Hát vágj bele.
- Mégis mibe?
- Járj vele!
Elképedtem. Azt hittem
Namjoon kapcsolata után semmi nem fog már meglepni. Tévedtem. Éreztem, ahogy
arcom elvörösödik és lángolni kezd a gondolatra. Nagyon ideges lettem.
- Hogy mi van? Megőrültél?
Mit vesztesz vele?
Kezdhetnétek lassan.
- Könnyen beszélsz!
- Komolyan mondom.
- Mégis hogyan? Hogyan
lehetne lassan kezdeni? Az se akarom, hogy belém szeressen!
- Mondjátok ki, hogy
jártok… - kezdett bele, ám azonnal a szavába vágtam.
- Biztos, hogy nem!
- Jó akkor csak ti
tudjatok róla. Így Jungkook lehiggad. Meg fog nyugodni, hogy mellette vagy. Nem
kell egyből testi kapcsolat, elég, ha csak mellette állsz.
Kook reakcióiból ítélve te lennél neki az első férfi párkapcsolata,
így még irányítani is tudnád.
Csak pislogni tudtam
Namjoonra értetlen tekintettem. Nem akartam megérteni, hogy miért akar ennyire
összehozni minket. Miért lenne neki ez jó és nekem miért lenne előnyöm
belőle. Bár tény, ha igaza van abban, hogy Jungkookot
képes lennék irányítani, akkor könnyebb dolgom lenne. Így is összebeszéltünk,
hogy előre megbeszéljük, ki nyeri az éppen aktuális
versenyszámot. Talán még a tanulásra is tudnék koncentrálni.
Elmerengtem ezen a
tényen, amit meg kell mondjak nem volt annyira ellenemre. Ha kordában tudnám
tartani a kis vérnyulamat, máris boldogabb lenne az életem. Vajon, ha azt
mondom neki, hogy „Ülj!”, akkor meg fogja tenni?
Halványan mosolyogtam el
a kósza gondolatomra, ám az ajtónyitásra egyből felkaptam a fejem és
egyenesen a barna nyílászáróra pillantottam. Jin jött be hozzánk.
- Végre megvagytok. –
nézett végig rénk, majd végül Namjoonon állapodott meg a szeme. – Rion téged
keres.
Valami furcsa volt Jin
hangjában. Mint ha féltékenységet hallottam volna ki belőle.
Vajon Namjoon észrevette? Nam felkelt az ágyról és mosolyogva bólintott, majd
rám nézett.
- Gondolkodj el azon,
amit mondtam.
- El fogok. –keltem fel
az ágyról én is, majd elindultam az ajtó felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése