Para 6. rész

Para

6. rész 

# Elszabadult indulatok #

Kookie már egy órája volt a gyengélkedőn. Tae idegeit tépték az eltelt percek. Minden egyes perc egy órának tűnt. A folyósón járkált oda-vissza. A padon pedig Jimin volt barátnője ült. Csendben figyelte a türelmetlen Taet. Tae hirtelen odament a gyengélkedő ajtajához, és verni kezdte azt.

-          Mi van már? Engedjenek be! Látni akarom, hogy nincs baja!

-          Tae, ülj le.

-          Ne parancsolgass.

-          Nem jutsz előrébb, ha tombolva vered az ajtót. Inkább ülj le és nyugodj meg.

Tae egy ideig hezitált. Majd úgy döntött, mégis leül. Nem a nő mellé. Egy széket kihagyott. Duzzogva fonta keresztbe a karját. A nő lesajnálóan figyelte Taet. Sajnálta, amiért nem tud mit kezdeni a helyzettel, de gyerekesnek és komolytalannak tartotta. Nem látta benne a férfit. Ahogy Jiminben sem.

-          Jimin… hogy van?

Tae megvető pillantást vetett a nőre. Nem válaszolt. Áradt belőle a megvetés és utálat.

-          Tudom, hogy furán hangzik, hogy pont én kérdezek felőle, de tudni szeretném.

-          Kérdezd meg tőle.

A nő nagy erővel kifújta a levegőt és elmosolyodott. Szemét lesütve beszélt, miközben babrálta pulcsijának szélét.

-          Sejtettem hogy nem fogsz válaszolni.

-          Akkor minek kérdezel.

-          Remény.

Tae nem tudta megállni, hogy ne nézzen rá a nőre. Hangjából érződött, hogy valami nagyon nyomja a lelkét. És valóban érdekelte, hogy Jimin hogy van. Olyan volt, mintha aggódott volna. Tae felsóhajtott. Kinézett a szemben lévő ablakon.

-          Jimin most… nincs jól.

Amint meghallotta Tae hangját, a nő felkapta a fejét. Reményteljesen, hálásan, hogy Tae megtiszteli a szavaival. És az idejével. Tae folytatta.

-          Szerelmes. És ez a második alkalom, hogy nem kapja meg teljesen, akit akar. Gondolom, tudod, mire célzok.

A nő nem felelt. Tudta, miről beszél Tae. Szégyen. Ezt érezte minden porcikájából. Tae nyugtázta, hogy a beszúrt kis mondata betalált. Elégedett volt ettől, habár mintha kicsit megbánta volna.

-          Kérnék tőled valamit, Soo Hyun.

-          Tőlem? Mit?

Tae hezitált. Megharapta a szája szélét, majd kimondta, amire gondolt.

-          Szeretném, ha megint összejönnél Jiminnel.

-          Mi? Megőrültél?

Soo Hyun hangja nem volt felháborodott. Inkább elhűlt, meglepett.

-          Nem őrültem meg. De tudom, hogy Jimin még nem tette túl magát rajtad. És te sem azért voltál Ki Bummal, mert annyira szeretted.

-          Te… tudsz valamit?

-          Igen. Mindent tudok. És valamilyen téren nagyra becsülöm a tetted, de másrészt meg balgaságnak tartom és hülyeségnek. Két emberrel csesztél ki azért, hogy egy halálra ítéltnek megédesítsd az utolsó fél évét.

-          Nem értesz te semmit.

-          De nagyon is értem, Soo Hyun. És ezt kihasználva kérlek meg erre.

Soo Hyun habozott. Szerette Jimint, de nem látott esélyt arra, hogy megint visszakapja szerelmét. Elég csúnyán váltak el. Soo Hyun több hétig éjszakákat sírt végig. Jimin sem lehetett másképp… Kinyílt az ajtó. A nővér jött ki és becsukta maga után az ajtót. Tae azonnal felállt és elé lépett. Valamit furának talált. A nő haja kissé zilált, köténye félre gombolva… Tae kemény pillantását a nővérre emelte.

-          Mit csináltak odabent?

-          A nővér zavarodottan, elpirosodva sütötte le a szemét.

-          Semmit.

-          Ne szarakodjon itt velem!!

Tae nagyon dühös volt. Szét tudott volna robbanni az idegtől.

-          Én itt várom a barátomat tűkön ülve, hogy milyen állapotban van, maga meg extra kezelésben részesíti? Teljes nyugodtsággal?? Amikor tudja, hogy én idegesen vagyok itt kint? Nézzen az ember szemébe, ha beszélnek magához. Nincs önbecsülése? Ráadásul egy diákkal?

A nővér fenyegető tekintettel nézett Taera. Tae nem szeppent meg, ahogy a nővér várta.

-          Tudja, hogy kivel beszél. Beszéljen olyan hangnemben. Idősebb is vagyok és rangom van.

-          Mindig ezzel jönnek ha nincs mit mondani. Szánalmas.

Tae félrelökte a nővért és berontott a betegszobába. Kulcsra zárta maga után az ajtót. Kookiet a legutolsó függöny mögött találta meg alsógatyában az ágyon. A plafont nézte. Ruhái szétdobálva.

-          Mit művelsz itt?

-         Szia, Tae.

-         Szia, Tae? Ennyire futja?

Kookie nem válaszolt. Továbbra is a plafonra meredt.

-          Ez annyira nem te vagy.

Kookie felült az ágyon. Taera meredt. Gyanakvó, enyhén kéjes tekintettel.

-          Féltékeny vagy?

-          Nem. Dühös.

-          A féltékenység miatt.

-          Nem. A düh miatt vagyok dühös. Nem érdekel, kivel mit csinálsz, Kookie.

-          Valóban? Nem érdekel, hogy mit csinálok?

-          Nem.

Kookie felállt az ágyról. Lassan oda lépett Taehoz. Benyúlt halványkék inge alá. Forró keze égette Taet, ahol hozzá ért. Szíve elkezdett zakatolni, erei lüktettek, mellkasa gyorsan emelkedett és süllyedt.

-          Mit csinálsz, Kookie.

-          Azt mondtad, nem érdekel mit csinálok. Nos. Nekem ehhez van kedvem.

-          Ne viccelődj.

-          Ez nem vicc.

Kookie keze Tae derekára tévedt, majd hozzá simult. Elkezdte puszilgatni Tae fülét, majd a nyakát. Végül a szájára tévedt. Olyan szenvedélyesen és hevesen csókolta meg Taet, hogy a fiú meglepettségében elfelejtett levegőt venni. Tae belekapaszkodott Kookie nyakába. Viszonozta a vágytól égő csókot. Érezte Kookie megfeszült izmait. Imádta Kookie izmait. Gyönyörű volt. Tae lassan átvette az irányítást. Elkezdte kigombolni az ingét. Kookie leráncigálta a kigombolt inget. Ekközben végig hevesen csókolóztak. Tae elkezdte Kookiet hátra fele tolni, majd lelökte az ágyra és rámászott. Csókolgatni kezdte minden porcikáját. Majd a keze Kookie ágaskodó testrészéhez ért. Benyúlt a nadrágjába. Kookie erre szorosan megölelte Taet és szavak nélkül követelte a száját. Tae újra megcsókolta. Annyira égtek mind a ketten a vágytól, hogy azt se vették volna észre, ha valaki bejön. De tudták, hogy az ajtó zárva van. Már egy jó ideje élvezték egymás társaságát. Tae ruhái is hiányosak voltak, csak egy alsónadrág volt rajta. Tae hirtelen elvette Kookie kezét onnan, és felült. Kookie nem értette.

-          Tae?

-          Nem helyes.

-          Mi nem helyes?

-          Jimin ott vár minket egyedül, hogy mikor megyünk vissza, mi meg itt…

-          Ugyan már. Most durcizik. Emiatt ne hagyjuk abba.

Kookie oda bújt Tae nyakához és elkezdte puszilgatni.

-          Naaa. Tae. Bújj vissza hozzám.

Taet kirázta a hideg attól, ahogy Kookie beszélt. Ez a kéjes, mély, rekedt hang…

-          Nem, Kookie. Én visza megyek.

Tae elkezdett felöltözni. Kookie durcásan visszafeküdt az ágyra.

-          Mikor végre nyerésre állok, te meghiúsítod. Miért?

-          Ez nem egy verseny! Itt érzelmekről van szó, Kookie! És ha nem veszed komolyan, legalább azért állj félre, hogy akinek ez fontos, ne szenvedjen!

-          Nekem is fontos!

-          Azért fekszel le a nővérrel ugye?

-          Féltékeny vagy.

-          Nem vagyok féltékeny. Viszont nem értem, ha annyira szerelmes vagy… hogy tudsz beindulni a nagy mellekre, dús piros ajkakra és szőke hajra.

-          Csak reménykedtem, hogy talán… nem vagyok szerelmes és menni fog egy nővel…de…besültem.

-          Besültél?

-          Nem ment, Tae. Egyszerűen…az elején még tökre ment, aztán meghallottam a hangod és… le…

-          A hangom miatt?

-          Azt hiszem.

Kookie lecsüggedve ült az ágyon. Tae épp a farmerkabátját vette fel az ingjére. Tett egy lépést Kookie felé és megsimogatta a haját. Kookie nagyra nyílt szemekkel nézett fel Taera. Szerette, ha Kookie így néz rá. Olyan volt mint egy törékeny kisfiú.

-          Sajnálom, Kookie. De tudod, hogy a szívemben két embernek van hely.

-          Tudom.

Tae kisétált, és ott hagyta a megtört fiút. Tudta, hogy Kookie úgy sem menne vele, hogy Jimint lássa. Tae azonban sietett. Szörnyen fájt a szíve, hogy barátai miatta veszekednek és szenvednek. Mikor benyitott a szobába, nem volt ott senki. Jobb oldalt furcsán üres volt a tér. Mikor oda nézett, a szíve egy pillanatra megállt. Jimin cuccai eltűntek. Csak a hűlt helyüket találta. Kétségbe esetten nézett be a szekrénybe. Jimin polcai üresek voltak. Tae nem tudta elhinni, amit lát. Jimin elköltözött a szobából? A nagyszerű trió felbomlik? És mindez miatta?? Nem tudta elfogadni ezt a tényt. Kirontott a szobából. Futva kereste barátját. Sehol nem látta. Már egy ideje futott, mikor hirtelen megállt. Jimin egy padon ült, és épp csókolózott. A másik fél, aki ott volt… Tae térdre rogyott. Tudta, hogy fájni fog ezt látni, de hogy ennyire. Jimin Soo Hyunt átkarolva ült a padon és azt tette vele, amit nem rég még ők ketten csináltak. A gerlepár szétvált. Mosolyogtak. Mikor Jiimin észre vette Taet, megfeszültek az arcizmai. Kézen foga állt fel Soo Hyunnal, és elsétáltak Tae mellett. Jimin nem köszönt. Soo Hyun vetett oda egy vérszegény sziát, majd Jimin karjába kapaszkodott. Tae úgy érezte, nem  kap levegőt. El akart tűnni. De miért fáj neki ennyire, mikor ő akarta őket együtt látni?

-          Látom, hamar túl tetted magad Taen, Jimin.

Tae Kookie hangját hallotta maga mögött. Tae megfordult. Kookie és Jimin egymással szemben álltak. Jimin nem szólalt meg. Egyik keze ökölbe szorult. Tae ránézett Kookie kezére, ami szintén ökölbe volt szorítva. Észre vette, hogy Kookie kezd megindulni Jimin felé. Jimin eltolta magától Soo Hyunt, és ő is megindult. Tae nem gondolkodott. A két fiú közé vetette magát. Nem tudta, oda ér-e időben. Csak futott, hogy megelőzze a bajt. Nem akarta, hogy még egyszer bántsák egymást. Egy csattanást hallott. Nem Jimintől és nem is Kookietól származott. Soo Hyun. Arcon vágta Kookiet. Tae idegei elpattantak és neki ment a lánynak. Megfogta és a pulcsijánál fogva neki vágta a legközelebbi fához. Szemei izzottak.

-          Azt megengedtem, hogy Jimint elvedd tőlem, de Kookiehoz nem érhetsz hozzá te szajha!