Not today-14 +16

Not today

14 – Jungkook pov.
+16

Oh Rion elém tolt egy teli pohár alkoholt, amit kedvetlenül emeltem fel az asztalról. Mikor megszagoltam, köhögni kezdtem, olyan töményen éreztem a szesz szagát. Méla undorral az arcomon a számhoz emeltem a poharat és legurítottam. Taehyung is követte a példámat. Abban a pillanatban, mikor Taehyung rám nézett, ugyanazt láttam az ő szemében is, amit az enyém tükrözhetett. Egyikünknek sem volt kedve az egészhez. Azóta már sok pohárral megittam, de még mindig nem érzem a hatását. Namjoon egész este le se száll rólam és minden pohár után húz egy strigulát a kézfejére. Taehyungot Oh RiOn ellenőrzi, hogy ne csalhasson egyik kar sem. Mióta kimentek a VIP szobából, nem találkoztam velük. Én viszont itt akarok maradni. Az egészhez nincs hangulatom ami problémás, mert így nehezebben csúszik le az ital. Namjoon állandóan nyaggat, hogy ne csak itt üljünk, mert ő bulizni akar. Nem kell mondanom, hogy nem kevés alkoholt ivott már meg az énekkar vezetője. Néha bejön mellénk Jin meg Suga, de nem sokáig maradnak, ami érthető. Az igazán jó hangulat odakint van.

–                   Jungkook. Most már tényleg kimehetnénk. Két órája csak itt ülünk.

Kedvetlenül nézek Namjoonra, akinek már összeakad a nyelve beszéd közben. Reményekkel teli szeme csillog azt várva, hogy igent mondok. A verseny miatt nem hagyhat itt mert két vezetőre bízták a kötelező felügyeletet. Nagyot sóhajtok. Azt hiszem, megsajnáltam őt.

–                   Rendben.

–                   Végre!

A felettem őrködő fiú gyorsan pattan fel a kanapéról és a karomat megragadva ráncigál ki a tánctéren lévő emelvényre, ahová a VIP szoba egyik ajtaja vezet. A bárpult felé haladva rengeteg emberen kell átvergődnünk magunkat. Tele van az egész hely a két kar találkozója miatt. Namjoon kér két italt és behúzza a következő strigulát.

–                   Ez a tizennegyedik poharad és látszatra meg se kottyan. Jól bírod.

–                   Tudok inni.

–                   Azt látom.

Namjoon hatalmas mosoly közepette megveregeti a vállam és tolni kezd a tánctér felé.

–                   Menjünk táncolni.

–                   Nem szeretnék.

–                   De én igen. Legalább tudsz majd min nevetni.

–                   Csak nem táncolsz olyan rosszul.

–                   Higgy az idősebbnek. Nevetni fogsz.

A hely kellős közepére rángat, ahol a legtöbb ember van. Mikor elkezd táncolni, pár percig csak bámulom, mire tényleg elkap a nevetőgörcs. Letörlöm az arcomról a kicsordult könnycseppeket és én is elkezdek táncolni, de csak visszafogottan. Ha túl sokat mozgok, hamar hatni kezd az alkohol. Ahogy telik az idő és egyre jobban elengedem magam, érzem, hogy kezd hatni a sok pohár tartalma. Forog velem a világ és akaratlanul is mosolyognom kell. Namjoon mellet nagyon jó a hangulat, eddig a Taehyunggal való vetélkedést is elfelejtettem. Idő közben csatlakozott hozzánk az ének karról Suga is. A vezetővel ellentétben neki van tánctudása, ami felvet bennem egy kérdést.

–                   Suga. Miért az énekkaron vagy, ha ilyen jól tudsz táncolni?

–                   Mert a rap az életem. Egyszer majd híres rapper szeretnék lenni.

–                   A Suga az igazi neved?

–                   Nem, az csak a művésznevem. Yoonginak hívnak.

–                   Örülök, hogy megismertelek.

–                   Részemről a szerencse, Jungkook.

Hatalmas sikoltozás és egy puffanás zavarja meg a párbeszédünket. Egyszerre kapjuk oda a fejünket Sugával. Azzal szembesülünk, hogy Namjoon a földön hever és fájlalja az oldalát. Namjoonnal még három pohár alkoholt ittunk meg, mióta itt táncolunk és mindegyik más fajta ital volt. Időközben a vezető mozgása jobban kezdett hasonlítani dülöngélésre, mint táncra. Ennek meg is lett a következménye. Yoongi bekísérte őt a VIP szobába, aminek következtében én egyedül maradtam. Körbenézek, de Hoseok és Jimin sehol sincsenek. Kiszúrok egy üres helyet a tánctér szélén és leülök. Mikor behunyom a szemem, forogni kezd velem a világ, ezért inkább nyitva hagyom. Ismerős alakot pillantok meg nem messze tőlem. A riválisom két lány gyűrűjében táncol. Nem is rossz a mozgása a fiúnak. Az észrevételem hatására elmosolyodom. Kicsit korlátoltak a mozdulatai, de azon sokat lehet javítani állandó gyakorlással. Látok benne lehetőséget. Még csak most tűnik fel, hogy egy ideje csak őt bámulom. Meglepettségemben megrázom a fejem, de jobban kezdek szédülni tőle. Beletemetem az arcom a tenyerembe, hátha jobb lesz. Túl sokat ittam. Enyhülni kezd az érzés, ezért újra felnézek, és ledermedek attól, amit látok. 

Az egyik lány szorosan hozzásimul Taehyunghoz és elkezdi levenni a fiú bőrkabátját. A másik lány segít neki, így a riválisomon már csak a nadrágba tűrt póló van. A vele szemben lévő lány lassan elkezdi kihúzni a pólót a nadrág alól, így szabad utat engedve a fiú mögött táncoló lány kezeinek. Nagyot nyelek. Ezek meg mit művelnek? Annyira lesokkol a látvány, hogy tátva marad a szám. A lányok közrefogják Taehyungot és egyszerre mozog a csípőjük, ahogy egymáshoz vannak tapadva. A riválisom arcát nézve tetszik neki a helyzet. Felnyögök, mint akit gyomorszájon rúgtak. Nem értem, mi ebbe a jó. A Taehyung mögött álló lány keze lassan becsúszik a fiú nadrágja alá. Egy szempillantás alatt megy fel a vérnyomásom. Miért itt kell ezt csinálni, hogy mindenki lássa? Nem szégyellik magukat a lányok? A másik csaj lábujjhegyre áll és mohón lesmárolja Taehyungot, aki a lány derekára teszi a kezét és jobban magához húzza. Elborzadok ettől a látványtól. Valószínűleg a fiú is sokat ivott, de ez még nem mentség. Ilyen lenne Kim Taehyung? Szánalmas, hogy ilyen ellenfelem van. Miért fogdossák egymást? Taehyung igazán kihúzhatná a lány kezét a nadrágja alól. Egyre jobban kezdem felhúzni magam az eseményeken. Miért idegesít ez ennyire? Aish! Gondolkodni sem tudok. Egyszerűen csak érzem, hogy rosszul esik és ez is bosszant. Talán titkon én is erre vágyom, hogy így közrefogjanak. Nem. Ezt soha nem szerettem. Elvetem magamtól a gondolatot. Akkor meg mi bajom van? Vér ízét érzem a számban. Idegességemben már véresre haraptam volna? Visszanézek rájuk, de a Taehyungot smároló csaj már nincs ott. A riválisom kihúzza a másik lány kezét a nadrágjából és a füléhez hajol. A lány bólint egyet és lemennek a tánctérről. 

Automatikusan felállok és követem őket. Azt sem tudom, hogy mit csinálok. A szórakozóhelyen két tánctér van, de a másikban ilyenkor már lekapcsolják a villanyt ezzel jelezve, hogy zárva van. És ők egyenesen oda tartanak. A hangos zene ellenére is hallom a saját szívverésem. A pulzusom az egekben van. Nem akarom, hogy azzal a lánnyal bármit is csináljon. Megtorpanok egy pillanatra. Miért is nem akarom? Ez biztos, hogy nem féltékenység. Ez csak... annyi, hogy nem helyes ez a viselkedés. Igen, biztosan ez az oka. Ismét megindulok utánuk, de újra megállok. Miért is foglalkozom azzal, hogy Taehyung kivel mit csinál és az mennyire helyes? Ez az ő dolga, nem az enyém. Hátat fordítok és elindulok a tánctér felé, de két lépésnél tovább nem jutok. Miért hezitálok? Nem vagyok képes elengedni a gondolatot. Miért nem tudom kiverni a fejemből az előbbi jelenetet? Igyekszem megnyugodni és összeszedni a gondolataim. Ha jobban belegondolok, örültem, mikor megláttam Taehyungot. Be kellene vallanom magamnak az érzéseimet? De milyen érzéseket? Azt tudom, hogy hiányzott. Talán már elfogadtam Hoseok és Jimin mellé barátomnak? Abban a két hónapban, amíg nem láttam, titkon azt reméltem, hogy felbukkan valahol annak ellenére, hogy kerültem őt. Most végre láthattam őt, de ilyen szituációban... 

Egyáltalán nem vagyok boldog tőle. Frusztrált vagyok attól, hogy elvonult azzal a lánnyal. Felidegesít az egész helyzet, de annyira, hogy sarkon fordulok és futok utánuk a sötét hely felé. Mikor odaérek, nem látok semmit, de a tompa zene mellett is kihallatszik egy férfi hangja. A szívroham kerülget. Remegő kézzel halászom elő a telefonom és ügyetlenül bekapcsolom rajta a vakut. A fény megvilágítja az egész helységet. Közvetlenül velem szemben, a szoba túloldalán szúrom ki Taehyungot, aki előtt a csaj... térdel? Na nem! Ezt biztosan nem fogadom el! Ez csak egy vicc! A fény hatására Taehyung kinyitja a szemét és rémülten hunyorog a vaku felé. A lány semmivel sem törődve fojtatja, amit elkezdett. Miért van olyan érzésem, mintha megcsalnának? Odasietek hozzájuk és minden óvatosság nélkül odébb taszítom a lányt, aki nagy puffanással ér földet. Fájdalmas hangokat ad ki magából, de nem törődöm vele. Tudom, hogy ez nem szép dolog, de ha iszom nem tudom kontrollálni az erőmet és úgy látszik az érzelmeimet sem. Visszateszem Taehyung dolgát a nadrágjába és felhúzom a sliccét.

–                   Hé! Mit csinálsz? Te meg hová nyúlkálsz?

Megragadom a karját és kivonszolom magammal a helyszínről.

–                   Ki vagy te? Eressz el!

Valószínűleg az éles vaku miatt nem látta az arcom. Csak akkor jön rá, hogy ki vagyok, mikor kiérünk a szabadba. Felveszi a még bunkóibb stílusát.

–                   Eressz! Mit képzelsz, ki vagy te, hogy ilyet megengedsz magadnak?

Jobbnak vélem nem válaszolni. Olyan ideges vagyok, hogy fel tudnék robbanni.

–                   Jungkook! Engedj el! Túl erősen szorítasz! Hé! Ez már fáj!

Mikor beérünk a sikátorba, ahol múltkor voltunk, elengedem és a két kezemet a falnak támasztva közre fogom. Fájdalmasan felszisszen, miközben a vörös csuklóját dörzsölgeti.

–                   Mit akarsz? Mi olyan fontos, hogy elrángatsz, miközben látod, hogy más dolg...

Mikor a szemembe néz, elcsuklik a hangja és kikerekednek a pupillái. A szabadon hagyott nyakán látom, hogy nyel egyet. Résnyire kinyitja a száját ledöbbentségében. Nem tudom, mi van velem és azt sem, hogy miért zaklatott fel ennyire ez az egész. Gondolkodni sem tudok tisztán. Két lehetőség is van, ami ekkora dühöt vált ki belőlem. Legszívesebben képen törölném az előttem álló fiút és közölném vele, hogy ha így viselkedik, nem fogadom el vetélytársamnak. Azonban a lelkem mélyén tudom, hogy nem tűnne el a mérhetetlen haragom akkor sem, ha ezt megtenném. És sejtem, hogy miért. Olyan érzelmek törnek elő belőlem, amit soha nem éreztem még és nem gondoltam, hogy egy fiú miatt leszek majd ilyen. Nem akarom, hogy mások megérintsék a bőrét. Idegesít, ha hozzásimulnak vagy ha bámulják és összesúgnak mögötte, hogy milyen helyes. Ez lenne a féltékenység? És pont ő hozza ezt ki belőlem? Dühítő.

–                   Jungkook?

Halkan szólal meg. Mély, rekedt hangja olyan dologra kényszerít, amit nem tudom, helyes-e megtenni. Talán csak azért, mert részeg vagyok, de tudni akarom a dühöm okát. Hozzásimulok Taehyunghoz és megfogom a tarkóját. Sejtem, hogy mi bajom van, de a kíváncsiságom helyét hirtelen átvette a vágy és nem tudok uralkodni magamon. Megcsókolom Taehyungot, akinek az egész teste megfeszül, de nem ellenkezik. Résnyire kinyitom a számmal az övét és belekezdek a francia csókba. Meglepett, hogy nem ellenkezett a sima csóknál, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy most vissza fog csókolni. Finoman megszorítja a ruhámat a csípőmnél és érzem, ahogy remeg a keze. Olyan mámorban úszom Taehyung csókjától, mint még soha. Zubog a vér az ereimben, pillangók repkednek a gyomromban és lüktet a dobhártyám. Egyre hevesebben csókoljuk egymást. Taehyung halkan felnyög, ahogy jobban hozzásimulok. Olyan közel vagyunk egymáshoz, hogy érzem, a lány okozta merevedése most sokkal nagyobb lett. Finoman megharapom az alsó ajkát és csókolgatni kezdem a nyakát. Nem tudom, mi ütött belém, de nem tudok betelni vele és egyre mohóbb vagyok. Kezemet lecsúsztatom az ágyékához. Befejezem a nyaka csókolgatását és mélyen a szemébe nézek. Vágyat látok benne, sóvárgást és még valamit, ami talán a kín lehet. Nem szól hozzám, csak mély lélegzeteket vesz, szinte sóhajtozik. Félmosolyra húzom a számat és odahajolok a füléhez. Nyomok rá egy leheletnyi puszit, amibe beleremeg. Jobban felizgul egy csókomtól, mint attól a lánytól. Odasúgom neki félig gúnyos, félig diadalittas megjegyzésem.

–                   Jobban kívánsz engem, mint azt a lányt. Igazam van?