Para 7.rész

Para

7. rész

# Kookie kiszáll? #

Nyugodtság. Türelem. Megfontoltság. Önmegtartóztatás. Ha az ember ezeket a tulajdonságokat hallja, egyből tudja. Tae ezeknek a megtestesítője. Volt. A szerelem boldoggá tesz. A szerelem megszépít. A szerelem kiegyensúlyozottá tesz. Ha nem abban a helyzetben vagy, mint Tae. Egyik pillanatról a másikra vált türelmetlenné. Nincs egy nyugodt perce, mióta rájött az érzelmeire. A legnagyobb fordulópont azonban az volt, mikor rájött, hogy két viszonzatlan szerelme viszonzásra talált. Az ember azt gondolná, hogy a viszonzott szerelem boldogságot és szép jövőt kínál. Itt azonban nem. Tae tettei előtt nem gondolkodik, és nem fogja vissza magát. Szöges ellentéte annak, ami volt anno. Én elgondolkodnék… a szerelem tényleg egy pozitív dolog? Vagy talán csak rosszat hoz? Nem jelenteném ki határozottan egyiket sem. Mindkét meghatározás túl szélsőséges. A dolgok itt túlságosan is összefüggnek. Nem lehet minden tökéletes. És a szerelemben sem lenne öröm, ha nem lennének rossz pillanatok. De Tae úgy érzi, ez már túl sok. Nem bírja tovább…

2 nappal később

Tae a fához szögezte Soo Hyunt. Jimin nem tudott megmozdulni. Nem látta még így kifordulva magából Taet. Hosszú pillanatok alatt esett le neki, hogy szajhának hívta első szerelmét és éppen, hogy nem fojtogatja. De nem tudott ellene fellépni. Saját meglepetésére lenyűgözte, amit Tae csinált. Férfiként viselkedik, a szerelmét védi. És a mondat, ami elhangzott telt ajkain keresztül… „megengedtem, hogy Jimint elvedd tőlem.” Jimin szíve őrülten zakatolni kezdett. Tae lemondott róla? Ilyen könnyen tovább lép? Persze, hisz ott van neki Jungkook. Jimin testén végigfutott egy érzés, ami teljesen megváltoztatta a gondolatmenetét. Nem engedheti meg, hogy Kookie elvegye tőle. Nem érdekli, ha Tae nem tud dönteni, de nem akarja elveszíteni. Hajlandó osztozni Kookieval… osztozni? Ez nem úgy hangzik, mintha egy tárgyon veszekednének? Gondolatmenetét Kookie szakította félbe.

-          Tae! Engedd el! Semmi bajom.

Tae szemei égtek a dühtől. Engedett a szorításon, de nem hagyta elmenni a lányt. Hangja mélyen zengett.

-          Miért ütötted meg?

A lány köhögött, miután Tae már nem szorongatta. Alig tudott beszélni, de jobbnak találta, ha válaszol.

-          Bántotta Jimint.

Talán jobb lett volna, ha nem szólal meg. Tae ismét szorosan ráfonta kezét a lány nyakára, aki alig kapott levegőt. Kookie nem tudta tovább nézni. Odament és nehezen, de lefejtette Tae ujjait, majd a lány és közé állt. Hátat fordítva Soo Hyunnak. Muszáj volt. Tae egy másodperc alatt újra megteszi, ha Kookie nem figyel. Jimin jelen pillanatban használhatatlan volt bármire. Tae arca már vörös volt a méregtől. Soha nem utált még senkit. Ez a lány azonban felért számára egy tucat emberrel.

-          Ő bántotta Jimint? És te mit csináltál vele, amikor egy leukémiás ember mellett döntöttél helyette? Te nem bántottad meg? Ott hagytad. Sokkal nagyobb fájdalmat okoztál neki. És még én hülye azt hittem, hogy megváltoztál és boldogabb lehetne Jimin melletted.

-          Leukémiás?

Jimin hangja villámként csapott le a többiekre. Legalább annyira égett a szeme, mint Taenak az előbb. Elindult Soo Hyun felé, aki hátrálni kezdett. Megállt Kookie mellett, aki kitette a kezét, hogy megvédje a lányt Jimin haragjától is.

-          Szóval… mi azért szakítottunk, mert egy leukémiás fiú szerelmes volt beléd és te… vele maradtál?

Soo Hyunnak alig volt hangja, halkan és rekedten válaszolt.

-          Igen.

-          Azt gondoltad, hogy ezzel megnyugtatod a lelkiismeretedet és minden meg lesz bocsájtva neked? Ugye eltaláltam?

-          Nem.

-          Akkor?

Jimin megemelte a hangját. Remek alkalom ez arra, hogy végleg kiverje a fejéből ezt a lányt.

-          Én… gyerekkorom óta ismertem. Szerelmes voltam belé. Vele akartam járni, de ő mindig elutasított. Aztán összejöttem veled. Utána mondta el, hogy beteg. És hogy mindig is szeretett, és nehéz neki így látni engem. Nem akar magához láncolni, mert tudta, hogy hónapjai vannak hátra. Vele akartam tölteni ezt a kis időt. Viszont beléd szerettem. És nem tudtalak volna megcsalni. Ezért mérlegeltem. Veled még találkozom. De őt örökre elveszítem. És nem akartam úgy elbúcsúzni tőle örökre, hogy ne teljesült volna be a szerelmünk. Ezért nagy fájdalommal, de szakítottam veled. Életem legszebb korszaka volt a veled és a vele töltött idő, és életem legrosszabb szakasza volt, mikor el kellett szakadjak tőletek. És tudom, hogy többet nem leszek boldog. De te még az lehetsz. Mindig ebben reménykedtem, hogy ha már én nem, legalább te élj teljes életet. Sajnálom. Balga dolog volt tőlem újra összejönni veled és felszakítani a sebeidet. Ez a kapcsolat halott, Jimin. Ne csináljuk tovább. Szeretlek, megvédelek, de nem tudlak teljes szívvel. A másik fele már foglalt.

Kookie hatalmasra nyíló szemekkel nézte Soo Hyunt. Tae kicsit elszégyellte magát. Ő meg volt győződve róla, hogy teljesen önző célzattal tette, amit tett. Jimin azonban nem lepődött meg annyira, mint a két barátja. Most azt a lányt látta maga előtt, akibe anno beleszeretett. Dühe eltűnt, helyét átvette az együttérzés. Oda ment a lányhoz és megölelte. Tae gombócot érzett a torkában. Nem szerette, ha Jimin mást ölelget. Mikor viszont ránézett Kookiera, észre vett valamit, amit csak akkor látott, mikor kettesben voltak. Viszont most Kookie nem őt nézte, hanem Soo Hyunt. Tae elhessegette a gondolatot és elindult vissza a szobába. Barátai a szobánál érték utol. Mindenki leült az ágyára. Jimin része még üres volt. Most cuccozott el, de holnap már cuccozhat is vissza. Nagy csönd után elindított egy beszélgetést.

-          Fiúk. Gondolkodtam.

-          Szoktál olyat is?

Kookie hangjában nagy él volt. Jimin szokásosan poénként vette fel, de tudta hogy barátja nem annak szánta.

-          Én nem akarom elengedni Taet. És úgy döntöttem, hogy nem érdekel, ha… ha egyszerre kettőnkkel is jársz, Tae. Én csak… veled szeretnék lenni.

Tae rácsodálkozott Jiminre. Kookie értetlenül nézett. Hangjából kis megvetés hallatszott.

-          Te nagyon hülye vagy. Nincs benned legalább egy kis tartás?

Jimin haragosan nézett barátjára.

-          Nem érdekel. Szeretem. Te nem tennéd ezt meg? Vagy te nem szereted ennyire, mint én?

Kookie tekintetét az ablakra emelte. Hosszas csönd után megszólalt.

-          Én azt hiszem… kedvelem Soo Hyunt.

A hangulat nyomasztó lett. Tae szíve majd szét szakadt. Annyira szerette Kookiet és olyan biztos volt benne, hogy vele fog össze jönni. Már bele élte magát. Akkor nem szereti őt ennyire? Jimin mérgesen csattant fel.

-          Miket beszélsz? De hisz nem is ismered! Ennyit ér az, amit eddig megtettél Tae szerelméért? Vagy ez egy fellángolás volt?

-          Nem volt fellángolás. Még mindig nagyon szeretem őt.

Kookie ránézett Taera. A tekintete komoly volt.

-          Szeretlek, Tae. De úgy gondolom, hogy ennek a kapcsolatnak így nincs jövője. Soo Hyunban viszont megtaláltam azt, amit egy lányban sem a korosztályunkból. Érett, tapasztalt, szép lelke van. Bele tudok szeretni.

Tae most szólalt meg először.

-          Ahhoz Soo Hyun beleegyezése is kell.

-          Ne aggódj miatta.

Jimin a két fiú között váltotta tekintetét. Részben örült ennek, hisz Tae az övé lehet. Részben viszont nem tetszett neki, hogy az ex barátnőjével akar összejönni.

-          És mi van azzal, amit a betegszobában mondtál? Hogy nem tudod megtenni egy nővel sem mert engem szeretsz? Az már a múlté? Vagy ilyen hullámokban jönnek az érzelmeid? Úgy viselkedsz mint egy 12 éves kislány.

-          Tae. Te nem tudsz dönteni, kit válassz. Én megteszem helyetted. Soo Hyun mellett el tudom képzelni a boldogságot.

-          Mellettem nem?

Kookie lesütötte a szemét.

-          Nekem teljes egészében kellenél, Tae. Nem kaphatlak meg, de én Jiminnel ellentétben tovább tudok lépni.

A fiúk nem tudtak megszólalni. Ez most váratlanul érte mindkettőjüket. Kookie és Soo Hyun…

-          Ha most nem haragszotok, megyek és megkeresem Soo Hyunt.

Kookie kiment a szobából ott hagyva a két teljesen megdermedt barátját. Jimin és Tae nem szólaltak meg, csak nézték egymást. Nem tudták, mit mondjanak. Ketten lehetnek együtt? Problémák nélkül? Kookie nélkül? Ez így nem olyan…