Amnézia 10.rész

Amnézia

10. rész

Váratlan megbízás

Az előző éjszakára visszaemlékezve mámor önti el a testem. Nam Joon úgy zárt a karjaiba, mint aki soha nem akar elengedni. Az a szenvedély és tűz, ami köztünk gyúlt, szinte égetett. A legcsodálatosabb és legerotikusabb együttlétünk közé tartozik az elmúlt éjszaka. Annyira boldog vagyok. Nem akarom elrontani azzal, hogy kikelek az ágyból. Nam Joon ugyan nincsen mellettem, de az illatát tisztán érzem. Mintha itt feküdne mellettem. Mocorgást hallok, ezért kinyitom a szemem. A nap még csak most bújik elő a házak mögül, ezért épphogy nyújt némi fényt. Egy árnyékot látok mozogni, aki nem Nam Joon. Alacsony, tömzsi ember lehet az ajtóban, aki enyhén bicegve közeledik az ágy felé. Hirtelen világosság éri a szemem, ami már fizikailag fáj. A fejemre rántom a takarót és álmatagon eléktelenkedem. Egy magas férfihang szólal meg.

-          Nam Joon mondta, hogy itt talállak.

Óvatosan lehúzom a fejemről a takarót, és hunyorogva próbálom élesíteni a látásom. A menedzserem az. Az álmosság egy másodperc alatt eltűnik és kipattannak a szemeim. Még nem szoktak hozzá a fényhez, ezért erősen bekönnyeznek. Sebesen felülök és sűrűn pislogok, hogy eltűnjön a homály. Ahogy felülök, a takaró lehullik a felső testemről.  A menedzserem száznyolcvan fokos fordulatot tesz és zavartan szólal meg.

-          Ji Na. Megtennéd, hogy felöltözöl?

Lenézek és látom, hogy nincs rajtam ruha. Teljesen elfelejtettem. Az arcom fehér színe egy szempillantás alatt felveszi a paprikavörös árnyalatot és égni kezdenek a füleim.

-          Ne haragudj! Nem tudtam, hogy nincs rajtam semmi. Öhm… megkérhetlek, hogy kimész, amíg rendbe teszem magam?

-          Persze!

A menedzser gyorsan válaszolt és már viharzik is ki az ajtón. De kellemetlen! Nem hiszem el, hogy a legszebb pillanatokat is el tudom rontani. Pedig olyan jó reggelem volt eddig. Gyorsan felkapom a tegnapi ruháimat és kimegyek én is az ajtón. A falnak támaszkodva meglátom a menedzsert, aki még mindig vörös és zavart. Nem túl sok nőt láthatott így. Hirtelen és gyorsan beszél. Nem néz a szemembe, a padlóhoz intézi szavait.

-          Bocsánat, amiért így rád rontottam.

-          Semmi gond.

-          A tárgyalóteremben gyűlés van és neked is meg kell jelenned.

-          De hisz nem is volt meghirdetve!

-          Tudom, Ji Na. Rendkívüli tárgyalás van. Az egyik partner, aki dorámához keres színészeket szerződtetésre úgy döntött, hogy a mi színészeinket szeretné, és nem tűrik a halasztást.

-          Mégis mióta ugrálunk mi úgy, ahogy mások fütyülnek?

-          Ez fontos partner és nagyon jónak ígérkezik a doráma. Jó a forgatókönyv és már most több milliós az érdeklődés a világ minden tájáról. A vállalatok versengtek azért, hogy az ő színészeiket válasszák. Ezért fontos.

-          Pff. Szánalmas.

-          Tudom. De ebben nem mi döntünk.

Megindulunk a tárgyaló felé. Az első emeleten van, annak is a legeldugottabb részén. Körülbelül tíz perc az út lifttel együtt. Van időnk a beszélgetésre.

-          Menedzser. Eddig mindig mi választottunk, hogy kinek az ajánlatát fogadjuk el. Mi ez a hirtelen váltás, hogy mi versengünk?

-          Jang Geun Suk a rendező.

Megtorpanok. Az egyik legjobb színész Koreában dorámát rendez? Sokan felkérték már, hogy rendezze meg a dorámájukat, de eddig nem fogadta el a felkéréseket. Mindig azt mondta, hogy jobb annál a szakmánál maradni, amiben tudod, hogy jó vagy. Akkor nem eshet csorba a hírneved. Érdekes, hogy most megváltozott a véleménye.

-          És kinek a forgatókönyvét rendezi meg?

-          Azt nem tudni. Most fogjuk hallani a részleteket. Meg akarnak várni vele téged.

Odaérünk a tárgyalóhoz. Az ajtó még nyitva van jelezve azt, hogy nem kezdték el az eszmecserét. Belépek a terembe és meghajolok. Az igazgató a hosszú asztal egyik végén ül, mellette Kookie. Az igazgató jobbján ül Nam Joon és mellette a többiek. Díszlettervező, dizájnőr, sminkes, fodrász stb. Mit keresnek ők itt? Az asztal másik végén ül Jang Geun Suk, a menedzsere és a többi munkatárs. Nem tudom kik ők. Két hely van még szabadon Kookie mellett. Gondolom az a menedzser és az én helyem. A menedzser előre invitál, majd kihúzza a Kookie mellett lévő üres széket. A hátam közepére se kívánom most Kookiet. A kudarcaimra emlékeztet. Nem elég, hogy kirángatnak édes világomból, még mellé is kényszerítenek. Az igazgató megkezdi a tárgyalást. Feláll, illedelmesen meghajol és visszaül a helyére. Kezeit összekulcsolja és inkább Geun Suknak intézi szavait, mint nekünk.

-          Megtiszteltetés, hogy minket választott. Örülök, hogy egy asztalnál ülhetünk és a közös munkáról tárgyalhatunk.

-          Miénk a szerencse, hogy önök választottak minket. Igazából majdnem sikerült elsiklani a jelentkezési papírjaik mellett. Nem akartuk elhinni, hogy önök versengenek bárkivel is. Öröm volt látni ezt és azonnal döntöttem. Senkit nem kérdeztem meg róla, hogy mit gondolnak.

Az igazgató elégedetten elmosolyodik és enyhén meghajtja a fejét. Geun Suk folytatja.

-          Először is szeretném én kezdeni, ha megengedi.

-          Természetesen.

Az igazgató elég készséges. Nem értem, mire ez a meghunyászkodás.

-          Azt a forgatókönyvet, amit készülök megrendezni, csak véletlenül olvastam el. Pár évvel ezelőtt volt egy fiú, aki odanyomta a kezembe. Ez akkoriban történt, mikor mindenki engem szeretett volna rendezőnek. Pár hónappal ezelőtt épp az irodámat pakoltam, mikor a fiókomban megtaláltam. Úgy gondoltam, hogy elolvasom.

Kookie fészkelődni kezd mellettem. Eléggé zavaró tud lenni, ha koncentrálni szeretnék. Megszokásból majdnem rátettem a combjára a kezem, de egyből elkaptam. Most az én combomon hever magányosan, messze Nam Joontól. Próbálok Geun Sukra figyelni.

-          Legnagyobb megdöbbenésemre egy eszméletlenül izgalmas történet tárult elém, amit abban a pillanatban láttam a szemem előtt. A főszereplő gondolatait és életszemléletét, a dolgokat, ahogyan ő látja. Egy görbe tükröt tart elénk, miközben lefesti a valóságot is. Nagyszerű forgatókönyv tele cselekménnyel és mély gondolatokkal, humorral és erős szexualitással. A valóság és álomvilág erős párhuzama olyan kontrasztot teremt, ami lenyűgözött. Ezért úgy döntöttem, hogy a filmvászonra festem a nyilvánosság számára. És felmerül a kérdés, hogy ezt most miért mesélem el. Nem véletlenül örültem meg, hogy önök is pályáztak.

Mindenki értetlenül áll a dolog előtt. Értelmetlennek tűnik ez az egész. Nem csak én vagyok így vele. Mindenki szemén látom az értetlenséget.

-          Aki írta ezt a forgatókönyvet, itt ül közöttünk.

Hatalmas sokk és ledöbbent arcok. Itt ül velünk? Ki az, aki forgatókönyvet írt és még csak nem is nekünk adta oda, hogy keressünk hozzá rendezőt? Ez hatalmas árulás, ami miatt ki is rúghatják az illetőt. Mindenki elhűlt, kivéve Kookie. Idegesen, feszengve ül a székén, szinte remeg. Szemei kitágultak, arca elfehéredett. Ő volt, aki ezt megírta? Megszokásból megszorítom a kezét. Lassan néz rám és bámul. Az arca kezdi visszanyerni rendes színét. Másik kezével megszorítja az enyémet, szinte kapaszkodik. Jól esik neki a támogatás. Senki nem gyanakszik rá, csak én. Az igazgató hitetlenkedve szólal meg.

-          Ne is haragudjon, Geun Suk, de nem tartom valószínűnek, hogy az itt dolgozók közül bárki megtenné ezt. Annak komoly következményei vannak.

Geun Suk elmosolyodik. Előre hajol a székében és rákönyököl az asztalra.

-          Nem lehet következménye, ugyanis akkor még nem dolgozott itt.

-          Honnan tudja?

-          Jung Kook!

Kookie összerezzen, ismét kiszökik a vér az arcából, ahogy Geun Suk megszólítja.

-          Mikor is kerültél a céghez?

-          Pontosan három éve.

Kookie hangja rekedt, szinte alig hallható. Én is félek vele együtt.

-          Én pedig öt éve kaptam meg tőled ezt a történetet, ami azt jelenti, hogy forgatókönyvíróként szerettél volna befutni csak nem jött össze. Jól gondolom?

Kookie megrázza a fejét. Geun Suk nem érti, ahogy én sem. Ha nem szeretett volna ezzel befutni, akkor minek adta oda? Kookie kicsit magabiztosabb hangon beszél.

-          Azt szerettem volna, ha megismerhetem Ji Nat.

Mindenki ledöbben. Újra. Még én is, pedig tudom, hogy miattam van itt. Tényleg minden követ megmozgatott értem…

-          Ha ezt bárki megnézi, tudja, hogy róla van szó. Én pedig abban reménykedtem, hogy talán ez által megkeres a cég és én megismerhetem őt. Ennyi. Sokat dolgoztam vele, hogy jól sikerüljön, és mindenki erről beszéljen.

-          Nos, Jung Kook, ez sikerült. Ezért úgy döntöttem, hogy ti ketten fogjátok játszani a főszerepeket. Mivel rólatok van szó, így elég hiteles. Ez a feltételem.

Geun Suk sokat mondó tekintettel néz az igazgatóra, aki nem örül az ötletnek.

-          Figyeljen, Geun Suk. Azzal nincs probléma, hogy Ji Na játssza a szerepet, hisz tehetséges, tapasztalt és nem utolsó sorban róla van szó. De Jung Kook még nem szerepelt dorámában, csak fotózásokon és reklámokban. Neki ez túl nagy falat lenne. Jobban örülnék, ha Nam Joon játszhatná el, Jung Kook pedig kaphatna valami mellékszerepet.

-          Itt nincs mellékszerep, csak ketten vannak. Két szereplő van, plusz kell pár statiszta, aki az utcabelieket játssza vagy a családot, aki hozzá se szól a fiúhoz. De nem engedek ebből a feltételből. Ha szeretnék megcsinálni, kénytelenek lesznek elfogadni.

-          Én értem, hogy miért ragaszkodik hozzá, de Jung Kook még nincs erre felkészülve és nem lenne előnyös a karrierjének, ha miatta romlana a doráma minősége.

-          Miért ne tudná eljátszani a saját érzelmeit?

Ez a kérdés elhallgattatja az igazgatót. Geun Suknak igaza van. Ki más tudná a legjobban eljátszani, mint aki megírta? Örülök, hogy elindul Kookie színészi pályája is, de nem szeretném vele ezt eljátszani. Szörnyű lesz belelátni az akkori gondolataiba. Miket gondolt rólam, mennyire volt szerelmes és miket tett meg azért, hogy én így tönkre tegyem. Geun Suk töri meg a csendet.

-          Miért nem kérdezzük meg tőle?

Minden szempár Kookiera szegeződik. Zavartan ül mellettem, szaporán veszi a levegőt. Meg se tud szólalni. Automatikusan védeni szeretném, ezért én válaszolok.

-          Szeretné.

Mindenki rám figyel. én is zavarba jövök. Nem akarom Kookieval eljátszani, de nem szeretném azt se, hogy baja legyen. Tudom, hogy azt várják, folytassam a mondandómat.

-          Sokat dolgozott vele. Ez a karrierjének az előzménye és ez az egész forgatókönyv ő maga. Nem lenne tisztességes Nam Joonnal eljátszatni a szerepet. Jung Kookot illeti meg és nagy előre lépés lenne neki. Vele szeretném eljátszani.

Érzem, ahogy Kookie egyre erősebben szorítja a kezem. Tudom, hogy hálás nekem. Tudom, hogy ő szeretné eljátszani, csak nem meri felbosszantani az igazgatót. Nem tudom elkerülni, hogy én is szerepeljek benne. Nam Joon büszkén néz rám. Elégedett velem és ez megnyugtat. Geun Suk összecsapja két tenyerét.

-          Nagyszerű! Akkor ezt meg is beszéltük. Akkor térjünk át a többi fontos részletre.

Folytatják a megbeszélést. Mindenki beletörődött a helyzetbe, tudomásul vették, hogy Kookie fogja játszani a szerepet. Minden feljön. A költségek, a kezdés időpontja, a ruházat, helyszínek stb. Én azonban csak Kookiera tudok figyelni, aki még mindig csak bambul maga elé. Nem tudom, hogy ez jó vagy rossz jel. Próbálok rájönni, de olyat hallok Geun Suktól, ami lesokkol. Oda kapom a fejem.

-          … volna, mert sok benne az erotikus képzelgés és szex jelenet.

-          Igen, szerintem is jó ötlet lenne akkor egy kettőt kiszedni belőle, vagy ha nem is kiszedni, csak utalni rá.

-          Az utalás nem lesz jó. Vagy kiszedek komplett részeket, vagy benne hagyom. Azt kellene eldöntenünk, hogy ki legyen a célközönség.

Az igazgató elgondolkodik. Hosszas csend után szólal meg újra.

-          Mivel minden korosztály néz dorámákat, vegyünk ki belőle. Ne legyen korhatáros, mert csökkenni fog az elért emberek száma. Lazítsunk az erotikán, inkább a függésre és szeretetre fektessük a hangsúlyt.

-          Egyet értek, igazgató úr. Van benne zavarba ejtő rész, amit nem tehetünk bele korhatár nélkül.

Kookie ennyit fantáziálgatott rólam? Ezzel a gondolattal szenvedek egy ideje, mire rádöbbenek, hogy vége a megbeszélésnek. Magamba roskadva indulok Nam Joon szobája felé, amikor valaki berángat egy ajtón. Kookie illatát érzem, ami most elég felkavaró. Még inkább összezavar. Mikor kinyitom a szemem, valóban ő áll előttem paprikavörös fejjel és kétségbeesett szemekkel. Meglágyul a szívem, ha így látom.

-          Nem tudtam, hogy valóban meg fogja valaki rendezni.

Nehéz értelmes szavakat kipréselnem magamból, mikor valaki így lerohan, de nem hallgathatok.

-          Nagyon jó lehet, ha Geun Suk hajlandó erre.

-          Nem ez a lényeg, Ji Na. A valódi énem, a rejtett belső gondolataim, a vágyaim… ezek mind napvilágot fognak látni. És a legrosszabb, hogy számodra is. Át fogod élni mindazt ez által, amiket én akartam, hogy valóban átéld velem.

-          Jung Kook. Ez csak egy szerep.

-          Nem! Nem érted. Ezek a régi vágyak és gondolatok valójában nem múltak el. Ji Na. Ha mi ezt eljátsszuk, még jobban beléd fogok szeretni, értsd meg. Ez nekem nagyon nehéz.

Lehajtja a fejét és szipogni kezd. Megsimogatom a haját és a tőlem telhető legnyugodtabb hangon próbálom vigasztalni.

-          Jung Kook. Ha eljátsszuk, talán meglátod a különbséget az elképzelt és valós Ji Na között és rájössz, hogy nem is vagyok olyan jó, mint képzelted.

Kookie könnyes szemekkel néz rám. Olyan hatással van rám a kiszolgáltatottsága, amit nem értek. Nem tudom hová tenni az érzéseimet.

-          Pont ez a baj, Ji Na. Jobb vagy, mint ahogy én azt képzeltem.

A szívem zakatolni kezd, miközben Kookie gyönyörű szemeivel néz rám. Érzem a köztünk lévő feszültséget és ez most nem rossz. Kimondottan jó. Kookie lassan közeledik felém. Összesimul a testünk és megérzem forró ajkait az enyémeken. Vadul csókol, szinte felfal. Érzem, ahogy zsibbadni kezd minden porcikám és arra vágyik, hogy még többet akarjon belőlem. Már felforrt az egész testem, amikor beront valaki az ajtón. Megijedek, de Kookie nem enged el. Oldalra fordítom a fejem és Nam Joont pillantom meg. Szabadulni próbálok Kookietól, de túl erős. Nam Joon nem mutatja jelét annak, hogy ideges lenne. Megáll mellettünk és Kookiet nézi, aki még mindig engem bámul.

-          Jung Kook. Engedd el a barátnőmet, kérlek.

Kookie tekintete tiszta és barátságos. Nam Joon felé fordul, közben elenged.

-          Sajnálom, Nam Joon.

Kookie kivonul a szobából. Csak ketten maradtunk. Szégyellem magam az előbbiért, ezért kellemetlen érzés tölt el. Nam Joon ide jön hozzám és szorosan átölel.

-          Mi volt ez az előbb, Nam Joon?

-          Semmi, Ji Na. Jung Kook gyógyul.

Para 5. rész

Para

 5. rész

 

# A szerelem… #

Tae lélegzete leállt, mikor a szobába lépve meglátta Kookiet. Az ajtóval szembeni széken ült. Ölében a tablet, szeméből sugárzott a csalódás. Mintha mellbe vágták volna Taet. Kookie tekintete Tae kezére tévedt. Tae akkor vette észre, hogy Jimin még mindig szorosan fogja. Jimin ebből az egészből nem vett észre semmit. Kookiet figyelte. Nem tudta elképzelni, mi lehet fiatalabbik szobatársa problémája. Kookie felváltva nézte a két fiút. Jimin állta a tekintetét. Tae azonban szemét lesütve cövekelt le a padlóra. Kookie hirtelen felállt. Lassú, kimért léptekkel közelítette meg két barátját. Mikor megállt előttük, Tae kezébe nyomta a tabletet. Amikor Tae megpillantotta a cikket és annak tartalmát, elkezdett fuldokolni. Jimin is észrevette, mit nézett Kookie és kitépte Tae kezéből a tabletet.  Leült az ágyra és el kezdte olvasni. A főcím: „ Az egyetem két szívdöglesztő pasija meleg” Alatta egy kép, ahol magát látta, amint épp a tanári asztalon fekszik Taeval és őt csókolja. A kép minősége nem volt túl jó, de egyértelműen kivehető a jelenet. Kookie még mindig Tae előtt állt, kezét a mellkasán összefonva. Tae még mindig nem nézett rá. Kookie megelégelte.

-          Mi a francot művelsz Taehyung?

Tae erre a kérdésre már belenézett Kookie szemébe és elkapta a bűntudat. Jimin is felfigyelt és mohón itta magába a szavakat. Tae nem tudott megszólalni. Leblokkolt.

-          Először én, utána Jimin? Nem vagy egy kicsit gerinctelen?

-          Én…

Mielőtt Tae megszólalhatott volna, Jimin már felállt az ágyról és megelőzte.

-          Miről beszélsz Jungkook?

-          Ja, tényleg. Te nem tudsz róla.

-          Miről kellene tudnom?

-          Taehyung? Szeretnéd elmondani te?

Tae megint lesütötte a szemét. Szörnyen érezte magát. De hisz nem ő a hibás. Kookie és Jimin támadták le. Ugye? Nem érezheti magát hibásnak… akkor miért van bűntudata? Ezekkel az érzelmekkel küszködve Tae nem tudott megszólalni. Pedig nagyon is akart. Meg akarta mondani a fiúknak, hogy mit érez valójában és hogy nem ő mászott rájuk, hanem fordítva. Ekkor Kookie ismét megszólalt.

-          Úgy látszik enyém a megtiszteltetés. Nos. Emlékszel, mikor benyitottál a wc-be, Jimin?

-          Igen.

-          Mit láttál?

-          Hogy Tae épp szerelmet vall. De az nem neked szólt, hanem Ha Neulnek.

-          Tévedés. Az nekem szólt.

-          Neked?

Jimin meglepetten nézett Taera. Döbbenet. Nem tudta felfogni, hogy mit hall. Úgy érezte magát, mint akit csúnyán átvertek. Nem véletlen. Tae valóban becsapta őt.

-          Tae…

-          És ez még nem minden, Jimin.

Jimin visszanézett Kookiera. Nem tudta elképzelni, mi jöhet még. Legszívesebben befogta volna a fülét, hogy ne hallja Kookie szavait. De ezek után már mindegy, mi történik.

-          Amikor neked mondta, hogy szeret… hiteles volt?

-          Igen. Nagyon is.

-          Van sejtésed róla, hogy miért, Jimin?

Jiminnek nem kellett gondolkodnia a válaszon. Tudta. De nem akarta kimondani. Kookie előtt nem. Sok érzelem dúlt most benne. Csalódottság, harag, tanácstalanság, szerelem. A legerősebb mind közül azonban a szerelem volt. És úgy érezte, Kookie is hasonló gondolatokkal küzd. Hallatszott a hangján.

-          Jungkook… te is… szereted Taet?

Kookie a hirtelen kérdés hatására megszeppent. Eddigi magabiztossága semmivé lett.

-          Szóval igen.

Jimin Taehoz fordult. Egy lépést tett felé, mire Tae felnézett Jiminre.

-          Tae. Te valójában kit szeretsz?

Tae ugyanúgy érezte magát, mint előbb Kookie. Valami kitérő válaszon gondolkodott. De Jimin túl egyértelműen tette fel a kérdést. Nem lehet elkerülni. Itt az ideje, hogy felfedje érzelmeit és őszintén beszélhessen róluk. Kis hatásszünet után szólalt meg.

-          Nem tudom.

Kookie kezdett idegessé válni. Jimin nyugodt maradt. Valószínűleg sejtette a választ.

-          Nem tudod?? Komolyan mondod, hogy nem tudod??

Kookie már szinte ordított. Nehéz volt kihozni a sodrából. Tae még is képes volt rá. Nem valami hasznos tehetség… Tae szerint.

-          Tae nyugi. Hadd mondja el amit akar.

Kookieban dúlt a feszültség. Az egész teste megfeszült. Hátat fordított Taenak és az ablakon bámult kifelé. Jimin Taet figyelte. Tudni akarta. Nem is. Meg akart bizonyosodni róla, hogy a feltételezése igaz. És ha ez így van… neki küzdenie kell… Tae kegyeiért. Nevetséges. Egy pasiért… ennyi nyűg. A szerelem…

-          Én nem tudom eldönteni. Amikor egyikőtök sem mutatott érdeklődést irántam, akkor sem tudtam… kit szeretek jobban. Mindkettőtöket szeretem. Aztán Kookie megcsókolt. Örültem hogy nem kell választanom… aztán te a teremben…csak sodródtam…

-          Sodródtál?

Kookie hangja halkan, dühösen hangzott. Arcán düh látszódott. Jiminnel ellentétben. Kookie megindult Tae felé. Közvetlenül előtte megállt.

-          Ha most azt mondanám, dönts. Megtennéd?

-          Nem…hiszem.

-          Kit szerettél meg hamarabb?

-          Nem tudom. Egyszer csak azt vettem észre, hogy… máshogy szeretem mindkettőtöket…

-          Kookie. Hagyd békén.

-          Jimin. Nem akarok kötekedni. De épp arról van szó, hogy mind a ketten egy embert szeretünk, aki viszont szeret mind a kettőnket. Ráadásul fiú.

-          És a közvélemény úgy tudja, hogy velem van együtt.

-          Most ezt vegyem úgy, hogy ezzel el van döntve, kit választ?

-          Nem erre gondoltam, Kookie, de… ez a helyzet. Fogadd el.

-          Nem fogom elfogadni.

Kookie minden egyes szót nyomatékosan mondott ki. Hihetetlennek találta, hogy Jimin felhasználja a közönséget arra, hogy megszerezze Taet. Így ismerte volna meg? Nem emlékezett ilyen oldalára. A szerelem…

-          Ezt Taenak kellene eldöntenie, Jimin. Nem nekünk.

-          De ő döntésképtelen.

-          Akkor addig kell hagyni az ügyet, amíg el nem tudja dönteni.

-          Előnyöm van, Jungkook.

Jimin felemelte a tabletet, hogy megerősítse bizonyítékkal is szavait. Kookie összeszorította a fogait. Száját elkezdte harapdálni. Mérhetetlenül dühös volt. Nem tudott gondolkodni. A szerelem…

-          Úgy látom, neked a barátságunk nem jelent semmit, Jimin.

-          Tévedsz, Kookie. Tae nagyon is fontos számomra.

-          Tae?

-          Miért, neked nem?

-          De.

A két fiú farkasszemet nézett egymással. Ekközben Tae csak figyelte az eseményeket. Tudta, ha beleszól, a két fiú haragja rá fog zúdulni. Azt pedig nem lenne képes feldolgozni. De ez, hogy egymás ellen fordultak miatta… ez még szörnyűbb volt számára. A két ember, aki a legfontosabb volt neki, veszekednek és marják egymást. Legszívesebben eltűnt volna a világból, hogy ez a két ember boldogan élhessen nélküle. Hihetetlen, mire képes ilyenkor az ember. A szerelem…

Kookie hirtelen megragadta Taet. Kivágta az ajtót és sietősen elindult kifele az udvar felé. Taet húzta maga után, aki alig tudta tartani a tempót. Párszor majdnem orra bukott. Sok szempár figyelte és követte őket. Közöttük ott volt Jimin is, aki szinte rohant utánuk. Keresztül az embereken. Nem érdekelte senki, csak az, hogy megakadályozza Kookie tervét, amit már akkor észre vett, mikor farkasszemet néztek. Kookie megállt a legláthatóbb helyen. Arra a sík területre a szökőkút előtt mindenhonnan rá lehetett látni. A két koliból és az egyetemről is. Jimin nem messze tőlük megállt. Nem értette, miért, de úgy érezte, a sok ember előtt nem akar balhézni. Pedig szívesen kitépné Kookie kezei közül Taet. Mind a hárman ziháltak. Rengeteg ember gyűlt össze körülöttük. Kookie végignézett a tömegen, majd Jimin szemébe. Elszántan, diadalittasan. Tae nem tudta, mit tegyen. Nem volt bátorsága kiszabadítani magát Kookie kezei közül. A tömeggel sem tudott volna szembe nézni és Jiminnel sem. Rájött, hogy mennyire gyáva. Elöntötte a bánat. Mit szeretnek benne ennyire a barátai? Még a véleményét sem mondja ki. Mikor vált ilyenné? Soha nem volt ilyen. A szerelem… Kookie hirtelen magához húzta Taet, akit meglepett a mozdulat. Miközben Kookie kezét Tae tarkójára tette, és Tae száját az ajkaihoz érintette, Jimin felkiáltott.

-          Ne!

A csók megtörtént. Tae csak messziről hallotta Jimin kiáltását. Az emberek hirtelen eltűntek mellőle. A fényképezők és telefonok kattogását is csak messziről hallotta. Az egyetlen dolog amit hallott, Kookie heves szívverése és a levegővételének hangja volt. Csak Kookiet érezte. Behunyta a szemét, hogy minél jobban tudja érezni Kookie édes csókját. Annyira jól esett neki a sok bánat után, hogy elkapta a hév. Átkarolta Kookie derekát és magához szorította. A mámor hirtelen megszűnt, mikor  valaki hátulról megragadta, és erőszakkal elrángatta Taet Kookietól. A következő jelenet pár pillanat alatt zajlott le, de Tae olyan pontosan látott minden mozdulatot, mintha egy lassított felvétel lenne. Jimint látta elhaladni maga mellett, miközben ő zuhant a földre. Jimin jobb keze elengedte Taet és ökölbe szorult, miközben Kookie orra felé vette az irányt. Mikor célba ért, Kookie megpördült a tengelye körül és hasra esett. Jimin minden egyes izma megfeszült. Jól kivehető volt a fekete trikóban. Kookie köhögni kezdett és a fájdalomtól eltorzult hangokat adott ki. A tömeg morajlásba kezdett. Egyes lányok sikongattak. Mások a döbbenettől lefagyva szótlanul álltak. A fényképezők eltűntek. Mindenki lesokkolódott. Kookie elkezdett mocorogni. Tae megpillantotta az arcát. Könnyezett. Kookie sírt. Tae feltápászkodott és Jimint félre lökve letérdelt Kookie mellé. Tae levette a pólóját. Néhányan sikongatásba kezdtek, de a többiek elcsitították őket. Ki az, aki ilyen feszült helyzetben is csak a férfi testekre tud koncentrálni? Nem lehet egy agytröszt… Tae összegyűrte sötétkék V kivágású pólóját és Kookie orra elé tartotta. De úgy hogy eltakarja a tömeg elől a szemét. Tae aggódott barátja miatt. Felnézett Jiminre, aki érthetetlenül nézett vissza. Mimikái hirtelen megfeszültek, megkeményedtek. Kezét annyira szorította, hogy az ujjai már elfehéredtek. Jimin a fogai közül szűrte a szavakat.

-          Szóval mellette döntöttél.

Nem várt választ. Megfordult és a tömegen áttörve elsietett. Eltűnt Tae látóköréből. Te jó isten, mit tett? Tae lesokkolódott. Akkor vette észre, mennyi ember van körülöttük. Egyvalaki kivált a tömegből és oda ment a fiúkhoz. Tae egyből felismerte. Jimin első szerelme, akit még mindig nem hevert ki. Kim Ho Che. A lány gyönyörű volt. Hosszú, mogyoróbarna haj. Világosbarna nagy szemek. Hosszú lábak, kecses kéz, vékony derék, kellemes, dallamos hang. Szavaiból süt az intelligencia.

-          Segíts, Taehyung. El kell vinnünk a gyengélkedőre.

A szerelem…

Értékes szerelem 19.rész VÉGE

                              Értékes szerelem 

                                                                 XIX. fejezet

                                                                     VÉGE

Mindketten megriadtunk apa hangját hallva. Hallom a lépteit a folyósón. Nem tudom, mit akarhat tőlünk. Mi volt ez a sürgető, komoly hangnem? Taevel egymást nézzük. Az ő tekintetében is látom azt a nagy kérdőjelet, ami az én szemem előtt is lebeg. Egy ideje ülünk így, szótlanul.

-          Chinae. Tudod, mit akarhat az apád?

-          Nem, Tae. Fogalmam sincs. De nagyon fura volt. Lehet el kellene indulnunk. Essünk túl rajta.

-          Menjünk.

Elindulunk a nappali felé. Zakatol a szívem. Nem tudom, mi az, amiért apa ilyen lett. Még azt se tudom eldönteni, hogy mérges vagy sem. Miközben Taeval sétálunk, annyit érzek, hogy megragadja a kezem és szorosan fonja össze ujjainkat. Ránézek. Megint elővette a férfias viselkedését. Arckifejezése azt sugallja, hogy bármi történik, ő megvéd. Imádom, hogy gyengéd, érzékeny. De ha helyzet van, tud férfiként viselkedni. Szerintem ilyen egy igazi férfi. Leérünk a nappaliba. Anya és apa a kanapén ülnek. Tae és én kézen fogva helyet foglalunk velük szemben a két fotelban. Amit megpillantok az asztalon, teljesen összezavar. A fényképekkel teli csomag, a levél Tae apjától és a doboz a gyűrűkkel. Még hevesebben ver a szívem. Kicsit elkezdek remegni. Megszorítom Tae kezét. Nem nézek rá. Nem tudom levenni az asztalon heverő dolgokról a szemem. Apa töri meg a kínos csöndet.

-          Gyerekek. Most hallgassatok meg figyelmesen, mert nem mondom el még egyszer.

Tae és én kiszállunk az autóból. Letelt a három nap. Holnap mind a ketten megyünk dolgozni. Tae nagyon fáradt. Ő vezetett hazáig. Ahogy bemegyünk a lakásba, belém hasít a felismerés. Rendetlenség van. Tae cuccai a nappali kellős közepén hevernek. Nem sok, de éppen elég ahhoz, hogy a kupleráj érzését keltse. Annyira siettem anyáékhoz, hogy a cuccaim szanaszét hevernek. A szekrényajtók egy része tárva nyitva maradt. Bemegyek a szobába. Ruhák szétdobálva, még beágyazva sincs. A fürdőt meg se merem nézni. Biztos tele van hajjal, a hajkefe és fogkefe nincs elrakva… legalábbis nem emlékszem rá hogy elraktam volna… muszáj leszek rendet csinálni…

-          Chinae!

Tae hangja a konyhából jön. Kimegyek a szobából. Tae az orrát befogva áll a tűzhely mellett.

-          Mi az?

-          Ez azt hiszem megromlott.

-          Te jó ég! Elfelejtettem betenni a hűtőbe! Aish komolyan!

Lehuppanok a kanapéra. Arcomat a kezembe temetem.

-          Hogy lehetek ilyen figyelmetlen! Mikor eljöttem ez fel se tűnt.

-          Vagy csak nem érdekelt.

Felnézek a hang irányába. Tae felém tart és leül mellém. Kezét végigsimítja a combomon.

-          Ne aggódj, holnap mindent rendbe teszünk, ha haza értünk.

Nekidőlök. Bal karját átteszi a vállamon és magához húz. Nyom egy csókot a homlokomra. Kezdek álmos lenni. Olyan megnyugtató vele lenni.

-          A kaját még kiöntöm. Meg a fürdőt megcsinálom.

-          Nem kell. Hagyd csak rám.

-          Ez az én dolgom, Tae.

-          Most már az enyém is. Nemsokára házasok leszünk.

Felnézek rá. Olyan nehéznek érzem magam. Fejemet a nyakához túrom. Mélyen szívom be ezt az ismert, imádott illatot. Olcsó parfüm és vanília szappan. Eszembe jut egy hülye kérdés. Gondolkodás nélkül teszem fel.

-          Ugye a szappant is elhoztad?

-          Szappant?

-          Amivel fürdesz.

-          Ja, azt? Persze. Mi ez a kérdés?

-          Semmi. Csak… ne cseréld le jó?

Tae érthetetlenül néz. Tudom, hogy össze vissza beszélek a fáradtságtól. Elmosolyodik.

-          Nem fogom.

Ez az utolsó, amire emlékszem. Utána elnyomott az álom. Reggel, mikor felébrednem, nem találtam Taet mellettem. Kikászálódtam az ágyból. Valószínűleg Tae hozott be a szobába. Most a nyitott szekrényajtóm előtt állok csodálkozva. A ruháim, amik szanaszét hevertek, most behajtogatva, vagy sorban felakasztva vannak szép rendben. A szekrényemben. Tae elpakolta őket. Pedig mondtam, hogy megcsinálom. Kimegyek a nappaliba. Most különös gondolatok árasztják el az elmémet. Például az, hogy imádom a lakásom. Ahogy bejövünk az ajtón, egy nagy ablak van velünk szemben. A teljes fal egy ablak, amibe be van építve egy kijárat az erkélyre. Baloldalon van a konyha, ami amerikai stílusú. Csak a pult választja el a nappalitól. Jobb oldalon, a bejáratnál van a fogas és egy cipős szekrény. Az előszoba és a nappali szintén egyben van. Azonban a nappali egy emelvényen van, így lehet látni az előszoba és a nappali határát. A jobb oldalon a cipős szekrény után kicsivel egy ajtó van. Az a fürdőszoba, mellette pedig a wc. A hálószoba ajtaja messzebb esik a wc-től. Szinte a jobb fal és a nagy ablak sarkánál van. A hálószobaajtóval szemben pedig a nagy tv van. Szeretem ezt az elrendezést. És így, hogy most Tae is itt lakik, sokkal otthonosabb. Hirtelen megcsap a tojás és pirítós illata. Tae a konyhában serénykedik. Feltűnik, hogy szokatlanul rend van. Odamegyek a pulthoz és leülök a bárszékre. Támlás. Így kényelmesebb. Tae nem vesz észre. Serénykedik.

-          Jó reggelt!

Tae ijedten fordul meg.

-          Jó reggelt! Felébredtél?

-          Fel. Elpakoltál?

-          Igen. Meg akartam csinálni mielőtt felkelsz. A cuccaimat megpróbáltam úgy eltenni, hogy ne zavarjanak téged.

-          Miért zavarnának? Te is itt laksz. Normális hogy itt vannak a cuccaid.

-          Igen tudom. Csak… még új. Nem laktam apámék óta senkivel együtt.

Csak mosolygok. Jó érzés végre nem egyedül felkelni ebben a gyönyörű lakásban. Tae elém teszi az ételt. Nagyon finom illata van. Megköszönöm neki és elkezdek enni. Meglepő, de nagyon finom. Elkezdem gyorsabban enni. Észreveszem, hogy Tae mosolyogva néz rám. Megállok, a villa még a számban. Lassan, óvatosan veszem ki a számból. Közben egész végig őt nézem. Még az étel a számban van de nem bírom ki hogy ne kérdezzem meg.

-          Mi az?

-          Semmi. Ízlik?

-          Igen.

Lenyelem a falatot. Iszom rá egy kis narancslevet.

-          Nagyon finom. Köszönöm.

-          Ahogy elnézem neked sem sűrűn csináltak reggelit. Nincs deja vu érzésed?

-          De. Talán.

Emlékszem, mikor Tae ugyanígy ette az én rántottámat reggel. Akkor mondta el hogy senki nem csinált neki még reggelit 10 éves kora óta. Lelki társak? Valószínűleg igen. Csak a körülményeink mások. Én azért nem kaptam még senkitől, mert túl magabiztos voltam és lenéztem mindenkit. Tae viszont pont az ellenkezője volt. Csendes volt és mindenkit feljebbvalónak gondolt. Egyikünknek sem volt senkje. Vicces a sors. Összehozott minket hogy megváltoztassuk egymást. Életem legjobb döntése volt elfogadni Tae iránt érzett szerelmemet. Soha nem fogom megbánni.

-          Mikor megyünk gyűrűt nézni?

-          Gyűrűt? Már most?

-          Chinae! Rád vártam egész életemben. És nem foglak elengedni. Magamhoz akarlak láncolni.

Miközben ezt a mondatot mondja, közel hajol hozzám a pulton keresztül. Szenvedélyesen néz rám, amitől paprikavörös leszek mindig. Ez most sincs másképp. Megfogja a kezem, amiben a villa van. Odavezeti a szájához és bekapja a falat rántottát. Tör egy kicsit a kenyérből, azt a másik kezembe teszi és szintén a szájához vezeti. Ahogy bekapja, szája érinti az ujjaim hegyét. Libabőrös vagyok. Csak ennyitől. Eszembe jut a tegnapi nap, és egyből zavarba jövök. Megpróbálom terelni a témát.

-          Azért apu jól ránk ijesztett ugye?

Közben kezemet kiszabadítom az övéből és rákönyökölök, mintha szükségem volna rá. Tae észreveszi a hirtelen témaváltást és mindent tudóan elmosolyodik. Leül velem szemben a másik bárszékre.

-          Igen. Azonban azt hazudni, hogy rokonoknál voltak… gyerekes tőlük nem?

-          Szerintem csak nem akartak téged ezzel addig felkavarni, amíg nem tudnak mindent biztosan. És különben is. Ha nem így alakultak volna a dolgok most menekültek lennénk.

-          Miért is?

-          Apa nem hagyna élni.

-          Azt mondjuk el tudom képzelni.

-          Viszont nem ismerős neked ez a név, Tae?

-          Melyik?

-          Park Shin Hye…

-          Nem igazán.

-          Nekem valahonnan dereng, de nem tudom, hogy honnan.

-          Én azért sajnálom szegény lányt. Ilyen fiatalon meghalni… ráadásul nem is akart velem összeházasodni, mert megszökött a szerelmével Szöulba.

-          Igen, Tae. Én is sajnálom. Tényleg kegyetlen ez a kényszerházasság…

Hirtelen belém hasít a felismerés. Park Shin Hye! Szöulba szökött! Hoseok! Ne! Nem hiszem el. Valószínűleg látványos lehetek, mert Tae egyből megfeszül és aggódva néz rám.

-          Chinae minden rendben?

-          Nem. Nincs rendben. Tudom honnan ismerős az a név.

-          Honnan?

-          Hoseok megszöktetett egy lányt, hogy együtt éljenek itt, Szöulban. És meghalt fiatalon ezért Hoseok teljesen összetört. Tae! Az a lány, akivel ő megszökött, ő volt neked kijelölve, mint menyasszony!

-          Ne…

-          De.

Tae ugyanúgy lesokkolódott, mint én. Megértem. Nem könnyű egy ilyen információt feldolgozni. Nekem is nehezen megy.

-          Tae. Erről a kényszerházasság meg hasonló dolgokról egy szót se senkinek. Nem akarok ebből semmi botrányt.

-          Miért lenne ebből botrány?

-          Mert Hoseok imádta azt a lányt, és lenne egy ember, akin levezetheti ezt a bánatot. Velem is ezt tette, mert hasonlítok rá.

-          Hasonlítasz rá?

-          Igen. Jimin mondta… ő mesélt nekem erről.

-          Jól van. Amúgy se akartam őket egyelőre beavatni. De ha majd elmesélem nekik, akkor nem említem ezt a nevet.

-          Köszönöm.

Megreggeliztünk, elkészültünk és most a melóhelyen vagyunk. Meglepődtek a többiek, hogy együtt jöttünk be. Jó érzés három nap után megint látni őket. Nagy örömmel fogad minket mindenki. Elmeséltük nekik, hogy miért lakunk együtt, a találkozást a szüleimmel. A Tae szüleivel kapcsolatos dolgokat kihagytuk. És végül bejelentjük a nagy hírt.

-          Öhm fiúk. Nagy hírünk van.

-          Na, mondjátok.

-          Elveszem Chinaet.

Nagy ujjongás, ölelgetés, mindenki mindenkit. Csak Jimin tűnik… olyan mintha formalitásból tenné ezt az egészet. Rosszul esik így látni. Nem akarom, hogy szomorú legyen miattam. Munka után még nem mentünk haza. Hoseok hozott egy pezsgőt, hogy megünnepeljük a nagy hírt.

-          Én fáradt vagyok és holnap is jövök. Hazamegyek. Érezzétek jól magatokat.

-          Jimin! Hová mész? Ne menj még. Nem is koccintottunk!

-          Sajnálom, Hoseok, de nem megy.

A két fiú összenéz. Hoseoknak mintha összeszorulna a szíve. Tudom, mert nekem is. Nem hagyom…

-          Jimin. Beszéljünk mielőtt haza mész.

-          Miről akarsz beszélni, Chinae?

-          Gyere.

Megfogom a karját és kivezetem az ajtón. Pár méterrel a bejárattól megállok, és szembe fordulok vele. Jimin szemei szomorúak és elveszettek.

-          Jimin! Kérlek, ne csináld! Nagyon fontos vagy Tae és az én számomra is. Nem akarom, hogy szenvedj.

-          Sajnálom, Chinae, de nem tudlak elfelejteni. Olyan, mintha belevésődtél volna a fejembe. Mindenhol téged látlak, a te hangodat hallom és a te illatodat érzem. Ti is fontosak vagytok nekem. Ezért nem szeretném, hogy teher legyen számotokra az én nyomorom.

-          Jimin…

-          Nem, Chinae. Amíg nem felejtelek el teljesen, nem szeretnék a munkán kívül találkozni veletek.

-          Na, ide figyelj! A legkönnyebben úgy felejtesz el, ha minden nap látsz. Megszokod a közelségem, utána már észre sem veszed, de nem leszel belém szerelmes. És különben is. Egy ilyen nő miatt vagy a béka segge alatt? Nézz már rám.

-          Nézlek.

-          És? Mit látsz?

-          Egy boldog, csinos nőt.

-          Nem. Te egy olyan embert látsz, aki ezért vált ilyenné, mert ismeri Taet. Ha nem vele lennék, nem ilyen lennék, és nem kedvelnél.

-          Na, ez érdekes. Miért milyen voltál?

-          Önző, hazug, sikerorientált, makacs. A saját világomban éltem. Mindenkit lenéztem. Téged is lenéztelek volna akkor. De mivel már ismertem Taet, ezek a tulajdonságaim lassacskán halványulni kezdtek és most már teljesen eltűntek. Nem szeretnél, ha akkor megismertél volna.

-          Lefeküdtél vele?

-          Tessék?

-          Jól hallottad.

-          Hogy jön ez ide?

-          Gyengédebb vagy. És ezt egy pasi kiszúrja, ha a nő már nem szűz.

Teljesen elpirultam, érzem. Jajj, mit csináljak. Épp próbálom rendbe hozni a dolgokat, erre így reagálok egy ilyen mondatára. Annyira nyílt.

-          Jó, Chinae. Legyen. Nem fogok menekülni. De nem palástolom, hogy szeretlek. És úgy is fogok viselkedni, ahogy nekem tetszik. Egészen addig, amíg teljesen el nem múlnak az érzelmeim. Mit szólsz ehhez?

-          Kompromisszum?

-          Az.

-          Legyen.

-          Taet nem akarod megkérdezni?

-          Nem. Tudja, hogy már magához láncolt.

Visszamentünk, és ünnepeltünk. Mindenki jól szórakozott, még Jimin is. Főleg, hogy ölelgetett meg hasonlók. Tae kicsit idegesnek tűnt, de pont ez volt a lényeg. Kaparjon. Érezze, hogy az a lánc nem örök. De tudja, hogy már teljesen az övé vagyok. És ha le is hullik a lánc, én hűségesen maradok az oldalán. Mert szeretem.