Para 8.rész VÉGE

Para

8. rész
VÉGE 

# És boldogan éltek, amíg… #

Régen, amikor még Tae, Jimin és Kookie jó barátok voltak, az élet egyszerű és izgalmas volt. Mindent együtt csináltak. Közös szoba, közös barátok, közös programok, közös hobbik és közös szeretők. Ami azonban mégis tönkre tette ezt a barátságot, maga a szerelem volt. A szerelem romba dönt és épít, megsebez és meggyógyít, megöl és újjá éleszt, nyomorba dönt és boldoggá tesz. Az ember nem képes létezni, ha nem szeretik, és nem szerethet viszont.

Jimin és Tae már több éve végeztek az egyetemen. Közös munkahelyük volt és együtt laktak. Azt kellene mondanom, hogy boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Ez azonban nem így volt. Ez nem egy tipikus történet. Miért ugrottunk ilyen nagyot a sztoriban? A válasz egyszerű, de szívszaggató. Azon a napon, mikor Kookie feladta a küzdelmet Tae kegyeiért, elment Soo Hyunhoz és szerelmet vallott. A lány boldogan fogadta, azonban egy kikötése volt, amit ha Kookie megszeg, a kapcsolat rovására megy. Nem találkozhatott többet Jiminnel és Taeval. Sokan felteszik azt a kérdést, hogy miért tett eleget Kookie ennek a kérésnek. Hisz Kookie szerelme Tae iránt mindennél hatalmasabb volt. Akkor hogy bírná ki Kookie Tae nélkül a hátra lévő életét? Azonban ez könnyebb volt számára, mint ahogy mi hinnénk. Nem látta többet, így nem volt hatással rá. Csak az állandó hiányérzet maradt meg benne, amit Tae hagyott maga után. Ezt az űrt azonban igyekezett Soo Hyunnal betölteni. Több, kevesebb sikerrel. Miután Kookie elhagyta az egyetemet, egy évvel barátai után, eltűnt a nagyvilágban és mi nem tudtunk meg róla semmit. Ahogy Jimin és Tae sem. A felhőtlen boldogság, amit szerelmüktől vártak, nem jött el még ennyi év után sem. Minden egyes nap, mikor az utcán sétáltak, azt várták, vajon Kookie felbukkan-e a tömegben. Jiminben olyan gondolatok kezdtek megfogalmazódni, amiket nem tudott kiverni a fejéből. Mi lett volna, ha Kookie nem adja fel? Mi lett volna, ha nem Kookie lépett volna tovább, hanem ő? Miért nem képes igazán boldog lenni Tae mellett és fordítva? Miért emészti fel napról napra ez a meg nem szűnő üresség? Miért nem képes megszabadulni ezektől a zavaró gondolatoktól? Vajon Tae is ezeken gondolkodik? Hová tűnt belőlük a szerelem tüze? Miért nem tud Taera úgy nézni, mint a szerelmére? Már több hónapja egymáshoz sem értek. Olyan, mintha megint csak barátok lennének. Jimin felismerése hatalmas fordulópont volt a két férfi életében. Még aznap leültek és megbeszélték egymással.

-          Én is így érzek, Jimin. Feltűnt, hogy újra megnézem a nőket…

-          Én… randizok is eggyel.

Tae most először nézett bele barátja szemébe, amióta elkezdtek erről beszélni. Rácsodálkozott, majd mikor látta, hogy Jimin komolyan beszélt, megkönnyebbülten felnevetett.

-          Mióta?

-          Nem is tudom. Talán bő két hónapja.

-          Örülök! Remélem, összejön.

-          Tae. Nem furcsa, hogy eljutottunk idáig?

-          Nem értelek.

-          A nagy szerelemből újból… csak egy barátság lett.

-          Mi a baj ezzel, Jimin?

-          Téged ez nem zavar, Tae?

-          Nem. Én örülök, hogy végül így alakult. Nem élhetünk örökre álomvilágban. Igaz?

Tae felállt a kanapéról és a szobája felé tartva megveregette barátja vállát. Közben azon gondolkodott, vajon Kookie mit csinál ebben a pillanatban…

Jimin és Tae már egy ideje dolgoztak egy projekten, ami a cég legfontosabb ügye volt akkor. Egy új idol bemutatására készültek, ami megváltoztathatja a cégük rangját. Az újdonsült idol Amerikából tér majd vissza Koreába, hogy valóra váltsa álmát. Jimin is és Tae is idol szeretett volna lenni, de rájöttek, hogy jobban érzik magukat a színfalak mögött. Tae előadásmódot, mimikákat fejlesztett az idolokon, Jimin pedig a koreográfiáért felelt. Mindketten szerették, amit csináltak, és a nyilvánosság elől is meg tudták védeni az akkor még lángoló szerelmüket. Azonban ahogy ez a tűz kezdett kialudni, az ismertség gondolata egyre jobban motoszkált a fejükben és egyre csalódottabbak lettek, hogy nem éltek ezzel a nagyszerű lehetőséggel. A csapat sokat dolgozott azon, hogy tökéletesítsék a tervet és kimondottan elégedettek voltak magukkal, még Jiminék is elismerték a munkájukat. Azonban az ő feladatuk akkor kezdődik csak igazán, mikor már az idol jelölt megérkezik. Nagyon izgultak azon a napon, hisz új emberrel ismerkedhetnek meg és új lehetőségek nyílnak meg számukra. Állítólag az idol jelölt tehetséges, könnyen tanul, mindenhez ért és maximalista… Tae szíve hirtelen nagyot dobbant. Amint felmerült benne a gyanú, azonnal indult megkeresni Jimint. Amikor megtalálta, félrerángatta, hogy senki ne hallja őket.

-          Mit csinálsz, Tae? Mindjárt itt van…

-          Tudom! Csak gyere! Figyelj. Van egy rossz előérzetem és nem hagy nyugodni.

-          Mi a baj?

-          Amikor az egyetemre jártunk és Kookie még velünk volt…

-          Igen?

-          Emlékszel, hogy mi volt az álma?

-          Hogy idol lehessen.

-          Azon túl.

-          Nem értem, mit akarsz ebből kihozni, Tae?

-          Amerika! Emlékszel, Jimin?

-          Azt hiszem… egyetem után Amerika volt a cél és utána az idol élet.

-          Pontosan. A másik. Hogy jellemezte a vezetőség az új idolt?

-          Tehetséges, könnyen tanul, mindenhez ért, maximalista… Te jó isten Kookie?

-          Leesett?

Abban a pillanatban kinyitódott a fotóterem ajtaja. A lányok őrült sikoltozásba kezdtek, a fiúk összesúgtak.

-          Nagyon jól néz ki.

-          Bár én is ilyen magas lehetnék…

És megszólalt a jól ismert hang mélyebb, férfiasabb verziója.

-          Üdvözlök mindenkit! Jeon Jung Kook vagyok. Kérem, viseljék gondomat.

Tae és Jimin tágra nyílt szemekkel meredtek egymásra a paraván mögött. Egymás kezét szorították. A világ összes pénzéért nem merték volna kidugni onnan az orrukat. Egy ideig elmegy, hogy itt bujkálnak, de egyszer ki kell menniük innen. Maga a vezérigazgató jött köszönteni az új idolt. A fiúk azonnal megismerték a hangját.

-          Jung Kook. Üdvözöllek itt, a mi világunkban.

-          Örülök a találkozásnak. Köszönöm a megtiszteltetést.

-          Remélem, jól fogod érezni magad köreinkben és a legjobbat hozod ki magadból.

-          Igyekezni fogok.

-          Bemutatom a munkatársaidat.

A vezérigazgató bemutatott mindenkit a csapatból. A zeneszerkesztőt, dalszövegírót, a divattervezőt, a sminkeseket, a fodrászokat, a táncosokat, a fotósokat. Mindenkit, kivéve két embert. A vezérigazgató dühösen szólalt meg.

-          Hol van Tae Hyung és Jimin?

Kookie szemei tágra nyíltak, pupillái hatalmasak lettek. A légzése szapora lett és hirtelen izzadni kezdett. Mit keresnek pont itt? Az ígérete…

-          Hirtelen elszaladtak valahova.

-          Tae megragadta és elmentek.

-          Szóval elmentek. Lesz egy két keresetlen szavam hozzájuk, ha találkozunk. Jung Kook. Jimin a koreográfus, Tae Hyung pedig úgymond a színészi képességeket fejleszti, segít ellazulni a színpadon.

Kookie mosolyra húzta a száját. Ez pont nekik való feladat. Büszkeség töltötte el, ahogy rájuk gondolt. Ők is eljutottak idáig. Megkönnyebbülés.

-          Nézze, vezérigazgató. Ott vannak!

Tae megbotlott az egyik zsinórban, ami elég nagy zajt keltett, ahhoz, hogy észrevegyék őket. Tae szíve ki akart ugrani a helyéről. Lebuktak, innen nincs vissza út…

-          Kim Tae Hyung! Park Jimin! Gyertek elő! Mit bujkáltok ott, mint a gyerekek?

Jimin volt a bátrabb kettejük közül. Miközben megindult, vetett egy megvető pillantást Taera.

-          Szép volt.

Jimin ugyan izgult, de neki Kookie mindig is a barátja volt. Kevesebb vesztenivalója volt, mint Taenak. Lassan oda sétált Kookie elé, majd meghajlás helyett, talán zavarában, vagy talán csak Kookie látványa hozta ki belőle, de megölelte őt. Szorosan, ahogyan azt ennyi idő után szokták. Kookie viszonozta ezt, hisz egyszer úgy is meg kell szegnie a halott menyasszonyának tett ígéretét. Az idol jelölt mélyen szívta be Jimin illatát. Semmit nem változott, így olyan, mint ha visszarepülne a múltba. Egy valami viszont hiányzott neki. Tae még mindig nem bújt ki a paraván mögül. A vezérigazgató mély, harsány hangja törte meg az ölelés okozta csöndet.

-          Ti ismeritek egymást?

A két fiú kibontakozott az ölelésből. Jimin válaszolt.

-          Igen. Egy egyetemre jártunk és szobatársak voltunk több mint két évig.

-          És Tae Hyung?

Mindenki elhallgatott. Jimin lehunyta a szemét, Kookie pedig a paravánt figyelte. Az egyik kolléga indult meg. Megfogta a paravánt és odébb húzta. Tae összekuporodva ült, szemét nedvesség áztatta. Nem tudott felnézni, nem is akart. Az a sok szem… túl sok ember. Túl sok ahhoz, hogy lássák az első találkozását Kookieval. Az idol jelölt, amint meglátta volt szerelmét ebben a helyzetben, automatikusan megindult, hogy vigaszt adjon neki. Szinte futva közelítette meg Taet. Amint oda ért, térdre ereszkedett és szorosan átölelte barátját. Kookie meg volt lepődve saját meghatottságán. Érezte a meleg, sós könnycseppeket legördülni saját arcán…

Mielőtt azt gondolnánk, mindenki boldogan tapsolt, Tae és Kookie egymásra mosolyogtak és minden tökéletes volt, gondoljuk át az egész helyzetet. Mit érezhetett abban a helyzetben Tae… Kookie egy szemvillanás alatt tűnt el a szeme elől és az óta nem látta, nem hallott róla. Hatalmas súly volt ez Tae számára. Azonban annyira megkönnyebbült, hogy valóban boldognak érezte magát ismét Kookie karjaiban. Viszont nem jöttek össze. Kookie odaadta hűségét a menyasszonyának, aki elhunyt szívelégtelenségben. Tae pedig elzárta szívét Kookie elől. A barátságuk viszont erősebb volt, mint valaha.

Az új idol bemutatása hatalmas siker volt, már világszerte mindenhol volt turnéjuk. A cég ismert lett és egyre többen jelentkeztek, hogy ők is idolok lehessenek. A három barát újra együtt volt. Közös szobában, közös barátokkal, közös programokkal, közös hobbikkal, közös múlttal. Itt már nem volt szerelem, ami tönkre tegyen mindent. Nem voltak veszekedések, sem nézeteltérések. A sebek azonban megmaradtak. Valóban boldog a történet vége. Az ember ilyenkor hajlamos magában ezzel lezárni a történetet. De a folytatás mindig ott van a sorok mögött. Én még emlékszem arra, mikor Kookie kijelentette, hogy Tae teljes egészében kell neki. Most, hogy Jimin és Tae között nincs meg a tűz, Kookie magáénak tudhatja Taet. És Tae szívéhez a kulcs ott van nála. Tíz év őszinte, tiszta szeretet…
Rátok bízom a folytatást.

THE END

Para 5. rész

Para

 5. rész

 

# A szerelem… #

Tae lélegzete leállt, mikor a szobába lépve meglátta Kookiet. Az ajtóval szembeni széken ült. Ölében a tablet, szeméből sugárzott a csalódás. Mintha mellbe vágták volna Taet. Kookie tekintete Tae kezére tévedt. Tae akkor vette észre, hogy Jimin még mindig szorosan fogja. Jimin ebből az egészből nem vett észre semmit. Kookiet figyelte. Nem tudta elképzelni, mi lehet fiatalabbik szobatársa problémája. Kookie felváltva nézte a két fiút. Jimin állta a tekintetét. Tae azonban szemét lesütve cövekelt le a padlóra. Kookie hirtelen felállt. Lassú, kimért léptekkel közelítette meg két barátját. Mikor megállt előttük, Tae kezébe nyomta a tabletet. Amikor Tae megpillantotta a cikket és annak tartalmát, elkezdett fuldokolni. Jimin is észrevette, mit nézett Kookie és kitépte Tae kezéből a tabletet.  Leült az ágyra és el kezdte olvasni. A főcím: „ Az egyetem két szívdöglesztő pasija meleg” Alatta egy kép, ahol magát látta, amint épp a tanári asztalon fekszik Taeval és őt csókolja. A kép minősége nem volt túl jó, de egyértelműen kivehető a jelenet. Kookie még mindig Tae előtt állt, kezét a mellkasán összefonva. Tae még mindig nem nézett rá. Kookie megelégelte.

-          Mi a francot művelsz Taehyung?

Tae erre a kérdésre már belenézett Kookie szemébe és elkapta a bűntudat. Jimin is felfigyelt és mohón itta magába a szavakat. Tae nem tudott megszólalni. Leblokkolt.

-          Először én, utána Jimin? Nem vagy egy kicsit gerinctelen?

-          Én…

Mielőtt Tae megszólalhatott volna, Jimin már felállt az ágyról és megelőzte.

-          Miről beszélsz Jungkook?

-          Ja, tényleg. Te nem tudsz róla.

-          Miről kellene tudnom?

-          Taehyung? Szeretnéd elmondani te?

Tae megint lesütötte a szemét. Szörnyen érezte magát. De hisz nem ő a hibás. Kookie és Jimin támadták le. Ugye? Nem érezheti magát hibásnak… akkor miért van bűntudata? Ezekkel az érzelmekkel küszködve Tae nem tudott megszólalni. Pedig nagyon is akart. Meg akarta mondani a fiúknak, hogy mit érez valójában és hogy nem ő mászott rájuk, hanem fordítva. Ekkor Kookie ismét megszólalt.

-          Úgy látszik enyém a megtiszteltetés. Nos. Emlékszel, mikor benyitottál a wc-be, Jimin?

-          Igen.

-          Mit láttál?

-          Hogy Tae épp szerelmet vall. De az nem neked szólt, hanem Ha Neulnek.

-          Tévedés. Az nekem szólt.

-          Neked?

Jimin meglepetten nézett Taera. Döbbenet. Nem tudta felfogni, hogy mit hall. Úgy érezte magát, mint akit csúnyán átvertek. Nem véletlen. Tae valóban becsapta őt.

-          Tae…

-          És ez még nem minden, Jimin.

Jimin visszanézett Kookiera. Nem tudta elképzelni, mi jöhet még. Legszívesebben befogta volna a fülét, hogy ne hallja Kookie szavait. De ezek után már mindegy, mi történik.

-          Amikor neked mondta, hogy szeret… hiteles volt?

-          Igen. Nagyon is.

-          Van sejtésed róla, hogy miért, Jimin?

Jiminnek nem kellett gondolkodnia a válaszon. Tudta. De nem akarta kimondani. Kookie előtt nem. Sok érzelem dúlt most benne. Csalódottság, harag, tanácstalanság, szerelem. A legerősebb mind közül azonban a szerelem volt. És úgy érezte, Kookie is hasonló gondolatokkal küzd. Hallatszott a hangján.

-          Jungkook… te is… szereted Taet?

Kookie a hirtelen kérdés hatására megszeppent. Eddigi magabiztossága semmivé lett.

-          Szóval igen.

Jimin Taehoz fordult. Egy lépést tett felé, mire Tae felnézett Jiminre.

-          Tae. Te valójában kit szeretsz?

Tae ugyanúgy érezte magát, mint előbb Kookie. Valami kitérő válaszon gondolkodott. De Jimin túl egyértelműen tette fel a kérdést. Nem lehet elkerülni. Itt az ideje, hogy felfedje érzelmeit és őszintén beszélhessen róluk. Kis hatásszünet után szólalt meg.

-          Nem tudom.

Kookie kezdett idegessé válni. Jimin nyugodt maradt. Valószínűleg sejtette a választ.

-          Nem tudod?? Komolyan mondod, hogy nem tudod??

Kookie már szinte ordított. Nehéz volt kihozni a sodrából. Tae még is képes volt rá. Nem valami hasznos tehetség… Tae szerint.

-          Tae nyugi. Hadd mondja el amit akar.

Kookieban dúlt a feszültség. Az egész teste megfeszült. Hátat fordított Taenak és az ablakon bámult kifelé. Jimin Taet figyelte. Tudni akarta. Nem is. Meg akart bizonyosodni róla, hogy a feltételezése igaz. És ha ez így van… neki küzdenie kell… Tae kegyeiért. Nevetséges. Egy pasiért… ennyi nyűg. A szerelem…

-          Én nem tudom eldönteni. Amikor egyikőtök sem mutatott érdeklődést irántam, akkor sem tudtam… kit szeretek jobban. Mindkettőtöket szeretem. Aztán Kookie megcsókolt. Örültem hogy nem kell választanom… aztán te a teremben…csak sodródtam…

-          Sodródtál?

Kookie hangja halkan, dühösen hangzott. Arcán düh látszódott. Jiminnel ellentétben. Kookie megindult Tae felé. Közvetlenül előtte megállt.

-          Ha most azt mondanám, dönts. Megtennéd?

-          Nem…hiszem.

-          Kit szerettél meg hamarabb?

-          Nem tudom. Egyszer csak azt vettem észre, hogy… máshogy szeretem mindkettőtöket…

-          Kookie. Hagyd békén.

-          Jimin. Nem akarok kötekedni. De épp arról van szó, hogy mind a ketten egy embert szeretünk, aki viszont szeret mind a kettőnket. Ráadásul fiú.

-          És a közvélemény úgy tudja, hogy velem van együtt.

-          Most ezt vegyem úgy, hogy ezzel el van döntve, kit választ?

-          Nem erre gondoltam, Kookie, de… ez a helyzet. Fogadd el.

-          Nem fogom elfogadni.

Kookie minden egyes szót nyomatékosan mondott ki. Hihetetlennek találta, hogy Jimin felhasználja a közönséget arra, hogy megszerezze Taet. Így ismerte volna meg? Nem emlékezett ilyen oldalára. A szerelem…

-          Ezt Taenak kellene eldöntenie, Jimin. Nem nekünk.

-          De ő döntésképtelen.

-          Akkor addig kell hagyni az ügyet, amíg el nem tudja dönteni.

-          Előnyöm van, Jungkook.

Jimin felemelte a tabletet, hogy megerősítse bizonyítékkal is szavait. Kookie összeszorította a fogait. Száját elkezdte harapdálni. Mérhetetlenül dühös volt. Nem tudott gondolkodni. A szerelem…

-          Úgy látom, neked a barátságunk nem jelent semmit, Jimin.

-          Tévedsz, Kookie. Tae nagyon is fontos számomra.

-          Tae?

-          Miért, neked nem?

-          De.

A két fiú farkasszemet nézett egymással. Ekközben Tae csak figyelte az eseményeket. Tudta, ha beleszól, a két fiú haragja rá fog zúdulni. Azt pedig nem lenne képes feldolgozni. De ez, hogy egymás ellen fordultak miatta… ez még szörnyűbb volt számára. A két ember, aki a legfontosabb volt neki, veszekednek és marják egymást. Legszívesebben eltűnt volna a világból, hogy ez a két ember boldogan élhessen nélküle. Hihetetlen, mire képes ilyenkor az ember. A szerelem…

Kookie hirtelen megragadta Taet. Kivágta az ajtót és sietősen elindult kifele az udvar felé. Taet húzta maga után, aki alig tudta tartani a tempót. Párszor majdnem orra bukott. Sok szempár figyelte és követte őket. Közöttük ott volt Jimin is, aki szinte rohant utánuk. Keresztül az embereken. Nem érdekelte senki, csak az, hogy megakadályozza Kookie tervét, amit már akkor észre vett, mikor farkasszemet néztek. Kookie megállt a legláthatóbb helyen. Arra a sík területre a szökőkút előtt mindenhonnan rá lehetett látni. A két koliból és az egyetemről is. Jimin nem messze tőlük megállt. Nem értette, miért, de úgy érezte, a sok ember előtt nem akar balhézni. Pedig szívesen kitépné Kookie kezei közül Taet. Mind a hárman ziháltak. Rengeteg ember gyűlt össze körülöttük. Kookie végignézett a tömegen, majd Jimin szemébe. Elszántan, diadalittasan. Tae nem tudta, mit tegyen. Nem volt bátorsága kiszabadítani magát Kookie kezei közül. A tömeggel sem tudott volna szembe nézni és Jiminnel sem. Rájött, hogy mennyire gyáva. Elöntötte a bánat. Mit szeretnek benne ennyire a barátai? Még a véleményét sem mondja ki. Mikor vált ilyenné? Soha nem volt ilyen. A szerelem… Kookie hirtelen magához húzta Taet, akit meglepett a mozdulat. Miközben Kookie kezét Tae tarkójára tette, és Tae száját az ajkaihoz érintette, Jimin felkiáltott.

-          Ne!

A csók megtörtént. Tae csak messziről hallotta Jimin kiáltását. Az emberek hirtelen eltűntek mellőle. A fényképezők és telefonok kattogását is csak messziről hallotta. Az egyetlen dolog amit hallott, Kookie heves szívverése és a levegővételének hangja volt. Csak Kookiet érezte. Behunyta a szemét, hogy minél jobban tudja érezni Kookie édes csókját. Annyira jól esett neki a sok bánat után, hogy elkapta a hév. Átkarolta Kookie derekát és magához szorította. A mámor hirtelen megszűnt, mikor  valaki hátulról megragadta, és erőszakkal elrángatta Taet Kookietól. A következő jelenet pár pillanat alatt zajlott le, de Tae olyan pontosan látott minden mozdulatot, mintha egy lassított felvétel lenne. Jimint látta elhaladni maga mellett, miközben ő zuhant a földre. Jimin jobb keze elengedte Taet és ökölbe szorult, miközben Kookie orra felé vette az irányt. Mikor célba ért, Kookie megpördült a tengelye körül és hasra esett. Jimin minden egyes izma megfeszült. Jól kivehető volt a fekete trikóban. Kookie köhögni kezdett és a fájdalomtól eltorzult hangokat adott ki. A tömeg morajlásba kezdett. Egyes lányok sikongattak. Mások a döbbenettől lefagyva szótlanul álltak. A fényképezők eltűntek. Mindenki lesokkolódott. Kookie elkezdett mocorogni. Tae megpillantotta az arcát. Könnyezett. Kookie sírt. Tae feltápászkodott és Jimint félre lökve letérdelt Kookie mellé. Tae levette a pólóját. Néhányan sikongatásba kezdtek, de a többiek elcsitították őket. Ki az, aki ilyen feszült helyzetben is csak a férfi testekre tud koncentrálni? Nem lehet egy agytröszt… Tae összegyűrte sötétkék V kivágású pólóját és Kookie orra elé tartotta. De úgy hogy eltakarja a tömeg elől a szemét. Tae aggódott barátja miatt. Felnézett Jiminre, aki érthetetlenül nézett vissza. Mimikái hirtelen megfeszültek, megkeményedtek. Kezét annyira szorította, hogy az ujjai már elfehéredtek. Jimin a fogai közül szűrte a szavakat.

-          Szóval mellette döntöttél.

Nem várt választ. Megfordult és a tömegen áttörve elsietett. Eltűnt Tae látóköréből. Te jó isten, mit tett? Tae lesokkolódott. Akkor vette észre, mennyi ember van körülöttük. Egyvalaki kivált a tömegből és oda ment a fiúkhoz. Tae egyből felismerte. Jimin első szerelme, akit még mindig nem hevert ki. Kim Ho Che. A lány gyönyörű volt. Hosszú, mogyoróbarna haj. Világosbarna nagy szemek. Hosszú lábak, kecses kéz, vékony derék, kellemes, dallamos hang. Szavaiból süt az intelligencia.

-          Segíts, Taehyung. El kell vinnünk a gyengélkedőre.

A szerelem…

Értékes szerelem 7.rész

                                Értékes szerelem 

                                                                          VII. fejezet

Én vagyok, akit Hoseok a legjobban utál? Nem vettem észre, hogy utálna. Tényleg nem olyan ember, amilyennek gondoltam? Azt hittem, hogy mindig őszinte, jó kedélyű… nem vagyok túl jó emberismerő. Napok óta egyfolytában csak arra döbbenek rá, hogy miket rontok el és miben vagyok rossz. Már össze kéne írni őket. Szép kis lista jönne össze. Chinae! Te se vagy az, akinek gondoltad magad. Nem csak Hoseok alkot magáról más képet, hanem én is. De… miért kér meg engem egy fiú arra, hogy színleljem a barátnőjét? Rejtély…

-          Honnan veszed, hogy engem utál a legjobban? És miért pont az a lány kell, akit utál? Mit forralsz? Bosszút akarsz állni?

-          Túl sok a kérdésed. De megértem. Elmondok mindent. Ha most van egy kis időd, szívesen beavatlak, persze csak akkor, ha vállalod.

-          Addig nem mondok semmit, amíg nem tudom, miről van szó. És nem alkalmas. Egyáltalán nem az.

-          Mi ez a hang?

-          Lejárt a szárító.

Elég hangosra állítottam a figyelmeztetést, mert reggel mindig így kezdem a napot. Ruhamosás és szárítás. És akárhol vagyok a lakásban, hallanom kell. Amikor kimondtam a mondatot Jiminnek, kinyílt a hálószobám ajtaja. Taehyung jön ki rajta egy szál törölközőben. A falnak támaszkodik. Rendesen végigméri Jimint. Jimin nem lepődik meg, inkább elmosolyodik. Feláll a kanapéról és elindul Tae felé. Biztos vagyok benne, hogy Tae nem hallott semmit a beszélgetésből. Nagyon jól szigetel a hálószobám. És elég halkan beszéltünk Jiminnel. Eddig senki nem járt a lakásomban, most meg két szívdöglesztő pasi is itt van egyszerre. Tényleg kezd felfordulni az életem. Fenekestül. És azt hiszem, vissza fogom még sírni ezt a pillanatot. Mert ennél már csak rosszabb lesz. Főleg, ha belefolyok Hoseok ügyeibe. De nem fogok. Inkább nem akarok tudni semmit. Nem vállalom, amit Jimin kér. Nem vagyok olyan hülye, hogy belemenjek ilyesmibe.

-          Szia! Park Ji Min vagyok.

-          Szia! Kim Tae Hyung.

-          Ki vagy? Miért vagy Chinae lakásán?

Taehyung meglepődik. Az eddig magabiztos állás már a múlté. Zavartan és bizonytalanul pislog. Nem néz rám.

-          Chinae munkatársa vagyok. És csak jöttem meglátogatni tegnap… Te a barátja vagy?

Nem hagyhatom annyiban! Ő nem a barátom és nem is lesz az! Muszáj közbe lépnem.

-          Tae, ő igazából nem…

-          Igen, a barátja vagyok. És meglepő, hogy itt állsz egy szál törölközőben. Chinae hálószobájából jöttél. Történt valami?

Mi? Nem sodródhatok az árral! El kell mondanom Taehyungnak hogy ez nem igaz.

-          Hékás Jimin! Mégis mi a franc közöd van hozzá, hogy ki jön föl ide és ki nem? Most állítottál be ide és olyanokra kérsz, amiket nem fogok megtenni. És milyen jogon kéred számon Taehyungot, hogy mit csinál a hálómban?

-          Túl sokat beszélsz, nyuszikám!

-          Mi? Te…

Várjunk csak? Most megcsókol? Mire észbe kaptam, Jimin magához húzott és megcsókolt! Úr isten, milyen szenvedélyes csók! Na, ne! Kb 10 perce ismerem, és már csókolózunk? Milyen modortalan! Ellököm magamtól. Azt veszem észre, hogy Taehyung elvörösödve rohan el mellettünk a mosókonyhába. Becsukja maga után az ajtót. Teljes mértékben fel vagyok háborodva! Mégis ki ez a pasi, aki azt hiszi magáról, ő a világ közepe? Most nagyon felhúzott!

-          Mégis mit képzelsz! Egyáltalán nem mondtam, hogy vállalom!

-          Pont ezért csináltam. Amint meghallottam, hogy a munkatársad, kaptam az alkalmon. Tehát nem a barátod. Ha a barátod lenne, nem tettem volna, és leléptem volna innen. De így sajnos belefolytál anélkül, hogy akartad volna.

-          Nem fogok belefolyni sem a te, sem Hoseok ügyeibe! Nem vagyok hajlandó ilyesmire. És lehet, hogy Tae most nem a barátom, de szeretném, ha később az lenne és te épp most teszed tönkre!

-          Már tönkre tetted azzal, hogy lefeküdtél vele.

-          Mi? Én nem…

Kinyílik a mosókonyha ajtaja. Taehyung jön ki onnan még mindig zavartan. Már felöltözve. Lehet, hogy soha nem láthatom többet egy szál törölközőben? Nem engedhetem meg ezt az egészet!

-          Taehyung, figyelj, ne hallgass Jiminre, mi nem…

-          Chinae.

A hangja halk és csalódott. Nem mérges. Most van vége ennek az egésznek?

-          Semmi gond. Tényleg. Köszönöm, hogy itt maradhattam és nem kellett haza sétálnom. Valamint hogy kimoshattam a ruháimat. De én most elindulok. Nem akarok zavarni.

Szomorú tekintetét rólam Jiminre emeli.

-          Ne haragudj, hogy a barátnőd lakásán éjszakáztam. De nem történt semmi. Én a kanapén aludtam. És nem mellesleg nagyon jól néztek ki együtt. Nem leszek több, mint Chinae munkatársa. Oké? Nincs harag?

Ne! Ne szabadkozz Jiminnek! Ő egy senki! És miért nem hagyja senki, hogy végig mondjam a mondatom??? Elegem van ebből. Sírógörcsöm van. Taehyung pont most adta fel a reményt, hogy lesz köztünk valami! Nem akarom ezt látni!!

-          Nem, Taehyung, nincs harag. Örülök, hogy vigyáztál rá.

-          Rendben. Akkor én most megyek. Chinae, majd a melóhelyen találkozunk. Sziasztok!

Elindul kifele. Ne menj el! Annyira szép volt ez az egész mindaddig, míg meg nem tudtam, egy hazugság miatt nem lehetek együtt Taehyunggal. Ha nem hazudtam volna mindenkinek azt, hogy van barátom, akkor most együtt lennénk. És a kettejük beszélgetése lezáródott volna annyival, hogy Tae közli Jiminnel „a barátja vagyok. és te?” De nem ez történt, és most ebbe a helyzetbe kerültem. Annyira sajnálom. Hogy hozzam helyre? Legszívesebben visszamennék az időbe és amikor Suga szerelmet vallott nekem, nem azt mondanám „van barátom, ne haragudj”. Hanem azt, hogy „ne haragudj Suga, de nem tetszel. Nem lennénk csak barátok?” Ez legalább őszinte lett volna… és nem okozott volna ekkora bajt.

-          Hé, Taehyung!

Mit akar még Taehyungtól Jimin?

-          Ezt a szegfűt te hoztad?

-          Igen.

Jimin odamegy az asztalhoz és kiveszi a vázából. Odadobja Taehyungnak.

-          Vidd vissza magaddal. És ne vallj még egyszer szerelmet Chinaenek.

Taehyung teljesen összetört. Mekkora egy utolsó… seggfej! Soha nem beszéltem csúnyán, de most ez a fiú kiváltja belőlem az alpáriságot. Gusztustalan egy… pfuj!

-          Értem.

És ezzel Tae becsukja maga után az ajtót. Miután felfogtam, hogy ez tényleg megtörtént, kitör belőlem minden.

-          Mégis kinek képzeled magad, hogy az én dolgaim felett rendelkezel?? Ez az én virágom volt és imádom a szegfűt! Takarodj innen és soha ne is lássalak. Azt se tudom, ki vagy, nem ismerlek, kb 20 perce láttalak meg először, és már most utállak. Csak annyit tudok, hogy egy olyan emberhez van közöd, aki hazugságokra építi az életét! Nem akarok veled semmilyen kapcsolatba kerülni!

-          Nyugi. Ne akadj ki. Nem vagyok ekkora tapló, és tényleg szépek voltak azok a virágok. De ha el akarom hitetni, hogy a barátod vagyok, nem engedhetem, hogy szerelmet valljanak neked!

-          Honnan veszed egyáltalán hogy szerelmet vallott??

-          Jártam Európában. Tudom mit jelent egy csokor szegfű. Főleg a fehér. Komolyan gondolná veled.

-          Akkor meg hogy képzeled, hogy így tönkre teszed az életem!

-          Nem fogom tönkre tenni. De most már hivatalosan is egy pár vagyunk. Szóval. Szeretnél mindent tudni, ha belemész ebbe a játékba, vagy inkább tudatlan maradsz és elbuksz?

-          Nem akarok én semmilyen játékban részt venni!

-          Késő. Már benne vagy. És meg fogom hálálni neked. Össze fogsz jönni ezzel a fiúval, csak segíts nekem. Kérlek! Tényleg szükségem van rád, hogy megmentsem Hoseokot a teljes összeomlástól. És magamat is a kellemetlenségektől. Tényleg ne haragudj az előbbiért, de ilyen lehetőségem nem lett volna még egy. Pont jól jött ki. És te úgysem vállaltad volna el. Igazából nem tudom, hogy miért jöttem ide, csak egy hirtelen felindulás volt, és nem reménykedtem benne, hogy magadtól igent mondasz. Sajnálom, tényleg.

-          Azzal hogy egyfolytában sajnálkozol, nem javítasz a helyzeten. Hadd gondolkodjam rajta.

Szóval már így is úgy is mindegy, mit csinálok. Taehyung nem fog hinni nekem. Ha bele akarok kezdeni ebbe, ha nem, már benne vagyok. Vagy józanésszel viszem véghez ezt a dolgot, vagy meglepetésként fog érni amiket Jimin fog csinálni. Elég elszánt, nem fogja feladni. Úgy döntöttem, hogy elvállalom.

-          Rendben, Jimin. Legyen. De mindent mondj el. Minden apró részletet tudni akarok, hogy rendesen végig tudjam csinálni. És utána eléred, hogy Tae a barátom legyen. Ezt tudom neked felajánlani.

-          Tényleg? Nagyon köszönöm!!

Odajön, letérdel és megfogja a két kezem. Nagyon boldog. De ez egy kicsit kínos. Tényleg nem szereti az új énem, ha megalázkodnak előtte. Talán azért, mert már én is átéltem.

-          Rendben, Jimin csak állj fel. Jó? Most nem érek rá, mennem kell nekem is dolgozni. De este hívlak. Add meg a számod!

-          Oké. Itt van. Majd este akkor beszélünk.

Beértem a melóhelyre. Tae ugyanolyan, mint eddig. Mint ha mi sem történt volna. Hoseok ugyanúgy. Nem értem, mi történik körülöttem. Egész nap csak azon törtem a fejem, hogy mi történt Hoseok és Jimin között. És miért kell Jiminnek alibi? De ma mindent megtudok. Uhh! Lemerült a telefonom?? Tegnap este elfelejtettem feltölteni! Basszus! Megint egy csúnya szó. Erről le kell szoknom. Hoseoktól nem kérhetem el, mert neki megvan Jimin száma… és gyanús lenne, ha őt hívnám fel a telójáról… Tae… nos, a tegnapi meg mai dolgok miatt nem tudok vele szóba állni. Suga meg ma nincs. Mit csináljak? Ráadásul senkinek sincs olyan töltője, mint nekem… hogy fogom megbeszélni Jiminnel? Haza sietek, és onnan gyorsan felhívom. Ez lesz a legjobb. Nincs más lehetőségem.

-          Elnézést, de zárva vagyunk… Jimin?

Mi? Jimin? Miért? Mi ez? Miért jött ide?

-          Chinaehez jöttél?

-          Igen.

Gyorsan kifutok a konyhából. Taehyung meg Jimin megint egy helységben… és Tae úgy tudja, együtt vagyunk. Istenem, ezt a szerencsétlenséget! De azt mondta Jimin, hogy a végén összejöhetek Taehyunggal. Ez tartja bennem a lelket. Jimin meglátott. Mosolyra nyitja a száját. Egyébként kimondottan szép mosolya van. De ha belegondolok, Tae mosolya… sokkal szebb.

-          Nyuszim! Hát itt vagy! Nem tudtalak elérni. Aggódtam, nem szoktál ilyet csinálni!

Belemegyek a játékba.

-          Igen, tudom, ne haragudj. Lemerültem.

Nem tudom, mit szoktak csinálni a szerelmesek. Jiminre bízom magam. Csak elindulok felé. Ő is megindul felém. Pont Tae mellett találkozunk. Jimin magához szorít és megcsókol. Nem műcsók. Valódi. Hogy képes ilyesmire? Ráadásul én hogy tudom ezt viszonozni?? Taehyung úgy dönt, inkább nem nézi, és elindul be. Ahogy ő bemegy, egyszer csak megjelenik Hoseok. Az arckifejezése elborul, ahogy meglát minket ölelkezve.

-          Jimin? És Chinae? Ti? Mit csináltok?

-          Szia, Hoseok. Örülök, hogy látlak. Lemerül Chinae telefonja és nem tudtam elérni. Aggódtam, ezért eljöttem. De jó téged is látni.

-          Chinae? Aggódtál?

-          Igen, Chinae és én járunk. Már jó pár hónapja.

Hoseok arca teljesen megfeszül. Kicsit még ijesztő is. Nagyon megkönnyebbültem, mikor Jimin invitált, hogy menjünk.

-          Akkor mi megyünk is. Szia, Hoseok.

Ahogy kézen fogva sétálunk ki az ajtón, látom az üvegen Hoseok és Tea tükörképét. Hoseok eltorzult arccal, tele méreggel néz utánunk, Tae viszont szomorú, lemondó tekintettel. Szörnyen érzem magam. És fogalmam sincs, mit hoz majd a jövő.

Részletek Taehyung naplójából

„ Kedves Naplóm!

Nehéz most írnom. Ez az elmúlt éjszaka és nap… nem tudom, hogy mit mondjak. Öhm… szánalmasan érzem magam. Teljes mértékben összetörtem. Nem tudom most elmondani neked mi történt. Ahhoz gyenge vagyok. De… hülye vagyok. Teljesen… megzakkantam… vagy nem is tudom. Chinae… láttam a barátját. Nagyon jóképű. És látszik, hogy védelmezi Chinaet. Le kell mondjak a szerelemről. Hoztam haza virágot. Vázába tenném, de… nekem nincs. Betekertem vizes zsebkendőbe, de meg fog halni. Szépen lassan, fájdalmasan fog elhervadni. Mint a Chinae iránt érzett szerelmem. Nem tudom visszatartani a könnyeimet… sajnálom. Nem tudok írni. Most megyek.”

Kulisszák mögött 11.fejezet

                      Kulisszák mögött 

                                          XI. fejezet – Lassú halál

-          Fiúk! Kérlek, üljetek le a kanapéra.

Egyszerűen képtelen vagyok elmozdulni innen. Jimin karjaiban akarok maradni örökre! Nem akarom elengedni!

-          Kookie, gyere. Menjünk oda.

Jimin hangja olyan megnyugtató. És a könnyei is eltűntek. Már csak a hátamon lévő könnycseppek a bizonyítékok arra, hogy ő is sírt. Most határozott és nagyon nyugodt. Túlságosan is nyugodt. Beletörődött volna ebbe a helyzetbe? Vagy őt nem érdekli annyira, mint engem? Képtelenség. Ezt még én sem gondolhatom komolyan. Engedem, hogy felsegítsen a földről, és magával vigyen a kanapéhoz. Kezét az enyémbe csúsztatja, egy pillanatig sem hajlandó elengedi. Így foglalunk helyet a nem túl tágas ülőalkalmatosságon. Ahogy végignézek az embereken, a csóktól mindenki meg van rökönyödve. Pár perccel ezelőtt hevertünk egymás karjaiban a földön… csókolózva. Nem lehetett valami kellemes látvány nekik. Nem tudok rájuk nézni, inkább lehajtom a fejem. A padlót fogom nézni egész végig.

-          Jimin! Mégis hogy gondolhattad ezt az egészet? Megegyeztünk, hogy semmi ilyesmibe nem mész bele, te meg a szemünk láttára csókolsz meg egy… másik fiút? Még ránézésre is meleg. Hogy csavarta el a fejed? Megzsarolt? Mert akkor kifizetünk akármennyi pénzt, nem kell ezt csinálnod.

Nem bírom ezt hallgatni. Jimin apjának a szavai… nyílvesszőként fúródnak a szívembe. De hisz ez nem így van. Nem csavartam el Jimin fejét. Én csak… szerelmes vagyok. Ekkora bűn lenne? Miért nem tudják elfogadni? Miért gusztustalan mások szemében a mi szerelmünk? Küzdenem kell megint a könnyeimmel. Anyáék szemébe se tudok nézni.

-          Már megbocsásson Mr. Park.

Anya?

-          Elhiszem, hogy nem nézi jó szemmel, hogy a fiúk szerelmesek egymásba, de ne szidja a fiamat a jelenlétemben, mert nem vagyok hajlandó a hazug vádolásait hallgatni.

-          Szerelmesek? Ön szerint ez szerelem?? Ez csak egy fiatal hóbort, mert össze vannak zárva. Az én fiam soha nem volt meleg, és a maga fia vitte bele ebbe az egészbe. Köszönje meg az ön fiának, hogy ilyen helyzetbe kerültünk és most itt kell ülnünk.

-          Na, ide figyeljen, maga…

-          Elég!

Jimin? Hogy tudsz ilyen nyugodt maradni? Sajnálom anya, apa. Ilyen helyzetbe hoztalak titeket…

-          Apa! Most fejezd be Kookie ócsárolását. Én sem vagyok hajlandó hallgatni, ahogy Kookie anyukája sem. Meg lehet ezt oldani kulturáltan is. Nem kell egyből nekünk rontani.

-          Kulturáltan? Fiam? Ezt komolyan mondod? Apád csak azért lett dühös, mert itt csókolózol ezzel a másik fiúval pont előttünk. És te beszélsz a kulturáltságról? Apáddal nem így neveltünk.

-          Igen, itt csókoltam meg előttetek. Hogy lássátok, mennyire szeretem őt. És hogy ő is érezze, itt vagyok mellette. És rohadtul nem érdekel a véleményetek, mert vele maradok. Ha elvisztek innen, ha nem.

Jimin! Annyira csodállak a bátorságodért. De ezzel csak rosszat csinálsz. Kérlek, ne szítsd a tüzet még jobban.

-          Elnézést, hogy beleszólok a beszélgetésbe, de mint a BigHit elnöke, úgy gondolom, ezt nem így kellene kezelni. Tényleg beszéljük meg normálisan, és próbáljunk meg egyességre jutni a fiúk jövőjével kapcsolatban.

-          Nincs itt semmiféle egyesség. A feleségemmel ez volt az egyik kikötésünk, hogy ne történjen meg. Megtörtént. Innentől kezdve, tartjuk magunkat az eddigiekhez. Elvisszük innen Jimint és vége. Köszönje meg a kedves idoljának, Jungkooknak, hisz ő csavarta el a fiam fejét.

-          Na, álljon meg a menet drága Mr. Park. Egyelőre az ön fia játszadozott az én fiammal, és nem fordítva. Szóval, akinek itt joga van a megsértődésre az Jungkook, én és az anyja vagyunk. És nem fordítva.

-          Jimin nem játszadozik senkivel, nem így neveltem!

-          Mégis megtette a mi kis Jungkookunkkal!!!

Elég legyen már ebből a vitából. Nem tudom elviselni, hogy a szüleink így utálják egymást! Nem akarom! Azt akarom, hogy mindenki elfogadjon minket és a két család szeresse egymást! Miért ilyenek Jimin szülei?? Nem értem, miért nem azt nézik, ami a fiuknak jó! És ha én kellek neki, miért probléma?? Bezzeg ha lány lennék, biztosan nem ez lenne! Valamit tennem kell. Nem nézhetem ölbe tett kézzel, ahogy a szüleink egymásnak rontanak! És Jimin is kiállt kettőnkért. Most rajtam a sor!

-          Mr. Park! Ne haragudjon, hogy beleszólok a felnőttek beszélgetésébe, tudom, nem illik. Mégsem tudom itt csöndben nézni, ahogy a szüleim és önök marják egymást. Egyikünk se csábította el a másikat, és én sem vagyok meleg. Jiminnel mind a ketten imádjuk a nőket. De az érzelmeknek nem tudunk parancsolni mi se. Küzdöttünk ellene, mind a ketten felejteni akartunk. De amikor rájöttünk, hogy mind a ketten szeretjük egymást, egyszerűen nem tudtuk elengedni a másikat. Lehet, hogy önnek ez gusztustalan és visszataszító. Eddig nekem is az lett volna. De nekünk ugyan olyan, mint ha ön és kedves felesége csókolózna. Nincs különbség. Szerelmesek vagyunk, és ezt a köteléket, még ha Amerikába is viszik Jimint, soha nem tudják majd megszakítani.

Ahogy elmondtam a monológomat, néha fél szemmel Jimint figyeltem. Az arckifejezése ugyanúgy nyugodt és határozott volt, de a szeméből mintha büszkeség áradna. Most vettem csak észre, hogy miközben beszéltem, végig szinte teljes erőből szorítottam a kezét. Engedek kicsit a szorításon, de ő nem. Ugyanolyan erősen fogja a kezem, mint eddig. Én is visszaszorítok, hogy tudja, mellette vagyok.

-          Mr. Park. Igaza van Jungkooknak. Én tényleg megértem, hogy dühösek és nehéz elfogadni. De abba is bele mentek, hogy Jimin idol legyen. Mert a fiuk szempontját vették figyelembe. Kérem, most is nézzék azt, hogy mi a jó neki. Több évtizede dolgozom ebben a szakmában, rengeteg idolt neveltem már fiatalokból, és most egy ilyen nagy cég elnöke lehetek. Tudom, hogy ha elégedettek, jobban teljesítenek. Elvárja Jimintől, hogy vezesse az üzletét, miközben nem akarja. Nem fogja teljes erőből csinálni. Nincs motivációja.

-          Kedves elnökúr! Higgye el, hogy lesz motivációja, mert ha nem tudja vezetni az üzletet, éhen hal. Jimin képtelen hétköznapi munkát végezni. Takarítás, építés, felszolgálás? Ezek nem neki valók. De a vezető szerep az igen. Ezért fogja átvenni az üzletemet távol Szöultól, a BigHittől és Jungkooktól. Ez az utolsó szavam. Jimin! Pakolj össze! Indulunk haza.

Nem! Nem! Nem vehetik el tőlem! Nem tehetik meg! Nem akarom elveszíteni! Most kaptam csak meg!

-          Nem megyek haza, apa. Nekem ez az otthonom. Nem akarok menni sehova. Főleg nem cégvezetőnek a senki földjére. Ahol még alkalmazottad is egy van, és az is anya.

-          Ne feleselj, tudd, hogy hol a helyed! Ha azt mondom, jössz, akkor jössz! Nincs apelláta!

-          Rendben, de akkor viszem magammal Kookiet.

-          Micsoda?

-          Nem tudok nélküle élni. Olyan számomra, mint a levegő. Nélküle egy tapodtat sem mozdulok innen.

-          De igen is megmozdulsz, fiam, és ha kell, a hajadnál fogva rángatlak haza!

Ne! Megindult Jimin felé! Nem akarom látni! Nem akarom, hogy bántsa. Szeretnék végre békét körülöttünk. Ne, tényleg elkapta a haját! Jimin!

-          Apa! Fejezd be! Ne ráncigálj!

-          Mondtam, hogy ha kell, így viszlek haza!

Nem bírom ezt tovább elviselni! Megint kezd előtörni belőlem az állat. De ez más. Most úgy érzem magam, mint egy vad, akit megzavartak a fészkében, és ha kell, öl, hogy megvédje.

-          Engedje el Jimint, különben nem állok jót magamért!

-          Jungkook! Ne ellenkezz egy idősebbel! Vedd le Mr. Parkról a kezed!

-          Nem apa, most ebbe ne szólj bele. Úgy viselkedem Mr. Parkkal, ahogy ő viselkedik a szerelmemmel. És amit csinál, kimondottan nem tetszik.

Miközben beszélek, egész végig Mr. Park szemébe nézek. Nem látok benne semmit, csak haragot és gyűlöletet. Nem lehet semmivel sem meggyőzni, csak erővel. És én most nagyon jó erőben vagyok.

-          Azonnal vedd le a kezedet rólam, kis taknyos!

-          Nem!

-          Ellenkezel?

-          Igen.

Ahogy elnézem, nem tetszenek neki a tömör, határozott válaszok.

-          Ha nem teszed, amit mondok, meg fogod bánni, hogy ellenkeztél velem.

-          Nagyon félek, Mr. Park. Nem tud velem tenni semmit.

-          Veled nem.

Akkora csattanást hallottam, mint még soha. Jimin térdre rogyva nyöszörgött és fájlalta az orrát. Vörös vércseppek kezdtek aláhullani az orrából. Ezt nem hiszem el! Megütötte a sajátfiát így?? Mire lehet még képes ez az ember? A sokktól azonnal elengedtem Mr. Park kezét, és ezt még csak most vettem észre. Most, amikor Jimin kifele tart az ajtón, az apja és anyja oldalán. Hátra se nézve. Ahogy egyre távolodnak, belém hasít a tudat. Ha most elmegy, nem jön többet vissza.

-          Ne! Álljanak meg! Nem vihetik magukkal!

Mennem kell! Utána kell mennem! Le kell győznöm az apját! Jiminnek ez az élete! Utálni fog ott élni a senki földjén, utálni fogja a munkáját, és a kényszerből hozzáadott feleségét is! És ha ezeket utálja, az életét is utálni fogja! Nem akarom! Most mennem kell! Nem tudok tovább menni. Valaki hátráltat! Jin! Hogy lehet benne ennyi erő! Egyik csapattag sem erősebb nálam! Nem engedhetem, hogy pont Jin akadályozzon meg abban, hogy visszakapjam Jimint! Akarom őt!

-          Jin! Azonnal engedj el! Hadd menjek utánuk! Engedj el te szemét! Addig ütlek, amíg eláll a légzésed! Engedj már el a büdös picsába!

-          Nem tehetem Jungkook. Csak rontanál Jimin helyzetén!

-          Vissza akarom kapni! JIMIN!!! Nem mehetsz el!

Most úgy nézhetek ki kívülről, mint egy veszett kutya. Csak ugatok, egyre hangosabban és kétségbeesettebben. Próbálom kiszabadítani magam Jin szorításából, de nem megy. Nagyon erősen fog. A többiekre nézve, rájöttem, hogy ők is kétségbe vannak esve. De inkább rajtam vannak elszörnyedve. Ahogy Jin szorításából próbálok kitörni, és ordítok. Ordítok, hogy Jimin halljon. Ordítok, mert fáj. Ordítok, mert tudom, hogy tehetetlen vagyok.

-          Még csak most kaptalak meg! Jimin! Még csak pár órát voltunk együtt és te elmész?? Nem hagyhatsz itt! Mit csinálok nélküled! Kérlek, gyere vissza!!

Ahogy telnek a percek, a küzdésem alább hagy, és az ordításom keserves zokogássá változik. Tehetetlen vagyok, csak egy rongydarab. És most jutott el a tudatomig, hogy ezt az egész jelenetet a szüleim végig nézték. Nem engedhettem volna meg magamnak, de mégis megtettem. A szüleim előtt hullottam darabokra. Önálló kis töredékekre, amiket nem tudom, hogy fogok összerakni még egyszer.

-          Jimin.Jimin.Jimin.Jimin…

A zokogásból már csak nyöszörgés lett. És emlékeim szerint addig fetrengtem a padlón, míg végül álomba zuhantam. Az utolsó emlékem az, hogy anya ölében fekszem, és azt a vércseppekből álló vonalat nézem, ami az egyetlen bizonyíték. Az egyetlen bizonyíték arra, hogy Jimin, és a szerelmünk valóságos volt.