Para 4. rész

Para

 4. rész

 # Érzelmi kavalkád #

Jimin erőteljes fellépése megtette a hatását. A két fiú köpni – nyelni nem tudott. Tanácstalanul álltak. Mögöttük a fal, előttük Jimin. Kookie épp azon gondolkodott, hogy melyik fáj jobban. Megpróbálni átpréselni magát a falon, vagy Jimin szemébe nézni, és elmondani, hogy épp szerelmi vallomást tesznek egymásnak Taeval. Inkább a fal. Amíg Kookie erre a döntésre jutott, Tae már összeszedte magát. Komoly, sokat mondó, szerelmes tekintettel megindult Jimin felé. Kookie észre se vette, csak arra kapta fel a fejét, hogy Tae az ajtóra csap és közrefogja Jimint. Kookie azt is elfelejtette, min gondolkodott az előbb. A szíve elkezdett zakatolni. Fura érzés áramlott végig a testén és a negatív érzelmek minden porcikájára kihatottak. Féltékenység. Pattanásig feszülő idegzettel figyelte az eseményeket. Tae szíve is hevesen vert. Nem tudta, mit csinál. Ösztönből jött. Csak egy ötlet. De így belegondolva jó terv. Így legalább megteheti azt, amit valójában nem tehetne meg. Jimin zavarodott tekintettel Taera meredt. Háta teljesen nekifeszült az ajtónak. Tae egyre csak közeledett Jimin felé. Mikor már fél centire volt egymástól a két fiú, Tae megállt. Hatásszünet. Tae szerette. Erőt adott a szavainak. Majd kis szünet után megszólalt.

-          Szeretlek.

Jimin szűk szemei olyan nagyra tágultak, hogy még egy Európai is megirigyelné. Elállt a lélegzete. Nem tudott gondolkodni. Felfogta, hogy mit mondott neki Tae. Meglepte ugyan, de megértette és boldogan nyugtázta a tényt. Boldogan. Ami a leginkább megakadályozta a levegő útját a tüdejébe, az a saját reakciója volt erre az egyszerű, ártatlan kis szóra. „ Szeretlek.” Jimin szája kiszáradt. Az egyetlen bizonyíték arra, hogy élő ember, az enyhe remegése volt, amit a teste meglepettségében produkált. Nem tudta elhinni… egyszerűen ez a tény teljesen… összetörte. Megsemmisült.

Kookie lába elgyengült. Érezte, hogy vonzza a gravitáció lefele. Az egyetlen ok, amiért még nem esett össze, az a büszkesége. Tae szerelmet vallott Jiminnek is? Akkor nem ő az egyetlen, akibe Tae szerelmes? És ha szereti Jimint, miért nem mondta meg már az elején? Vagy ami a legrosszabb… miért nem vette észre Tae érzelmeit Jimin iránt? Ennyire vak lenne? Azt hitte, mindenben jó. Mindenkin átlát, mindenki gondolatait tudja, és mindent ő irányít. Ennyire nem lehetett naiv. Elvette a szerelem az eszét? Sokat olvasta a kimutatásokban és tudományos kísérletekben erről. A szerelem olyan hormont termel, ami felerősíti a fizikai tulajdonságokat, széppé tesz. De ez a hormon elnyomja azt, amire az embernek a leginkább szüksége lenne. A józanész és tisztán látás. Ennyire reménytelenül szerelmes lenne Kim Taehyungba?

Tae megint hatásszünetet tartott. Ez alatt azonban észrevett Jimin szemében valamit, amire még álmában sem gondolt volna. Látta, hogy Jimin lassan szóra nyitja a száját. Mielőtt Jimin reagálhatott volna, Tae megszólalt. Tartott Jimin reakciójától. Jól ismerte barátját. Látta az ismerős villanást a szemében. Lehetetlen…

-          Na, Jimin? Mit szólsz?

Jimin és Kookie ugyanúgy reagáltak. Tae hirtelen hangnemet váltott, mintha mi sem történt volna. Csevegős, könnyed, vidám. Tae azt akarta, hogy így tűnjön. Elérte a kívánt hatást. Mindkét fiú lefagyott.

-          Igazából így szeretném elmondani Ha Neulnek először, hogy szeretem. Szerinted hatásos lesz?

Kookienak tátva maradt a szája. Most értette meg, mit csinál Tae. Teljesen átverte. És valószínűleg Jimin is beveszi, ahogy ő bevette. Kookie Zseniálisnak tartotta. Le volt nyűgözve. A boldogság mámora, amit a megkönnyebbülés és csodálat váltott ki, egy pillanat alatt 180 fokos fordulatot vett. Most látta először Taet színészi… „akciójában”. És nem tetszett Kookienak. Gyors helyzetfelismerés, gyors reagáló képesség, gyors tervkidolgozás és hiteles kivitelezés. Eredménye a tökéletes hazugság és félrevezetés. Eljutott Kookie elméjéig a felismerés és a boldogság helyét a gyanakvás és félelem vette át. Tehát ha hazudna neki Tae, nem venné észre. És ha eddig hazudott neki, azokat sem vette észre. És hiába látta, hogy csinálja, a későbbiekben sem venné észre. Tanácstalanság…

Jimin elkezdett hangosan nevetni. Tae és Kookie is ismerte ezt a nevetést. A megkönnyebbülés és zavarodottság hangzik ki belőle. Más nem venné észre, csak ők ketten. Jimin szeme bekönnyezett. Megkönnyebbülés vagy csalódottság? Tae nem tudta, de diadalittasan nyugtázta, hogy ő győzött. Sikerült kihúznia magukat ebből a helyzetből.

-          Jaj, Kookie. Igen hatásos lesz, az biztos. Megijedtem, mikor ide jöttél és ezt… így közölted velem. Akkor ezt csináltad Kookieval is?

Jimin ránézett Kookiera, aki annak ellenére, hogy mennyire máshol járt, gyorsan reagált. Bólintott. Próbálta össze szedni magát, hogy ne látszódjon rajta semmi. Nem akarta, hogy Tae észrevegyen rajta valamit. Tae ügyesebb, mint azt gondolta…

-          Akkor jó. Nem akartalak megijeszteni. És miért is mondtad, hogy sok mesélnivalónk van?

Mikor Jimin válaszolhatott volna Taenak, valaki kopogott az ajtón. Egy mély, halk, de szigorú hang szólalt meg az ajtó túlsó felén.

-          Uraim! Ideje lenne bemenni az előadásokra. Nem gondolják?

Tae sikerélménye még 2 óra múlva se múlt el. Újra meg újra lejátszotta a fejében a jelenetet. Elképzelte, mit kellett volna másképp csinálni, hogy hatásos legyen és eszébe jutott, hogy egész végig nem figyelte Kookiet. Kíváncsi lett volna a fiú reakciójára. Nehéz volt kimondania Jiminnek, hogy szereti. Azonban teljesen meg volt könnyebbülve. Tulajdonképpen megtette azt, amit nem tett volna meg soha. És amiről egész idáig álmodozott. Ami miatt álmatlan éjszakái voltak. Amikor kicsöngettek, Tae megindult a szokásos úton. Rutinból csinált mindent. Minden reggel tudta, hogyan fog kinézni a délutánja. Épp azon gondolkodott, hogyan fognak viselkedni hárman a kis világukban, a koliszobában. Azt remélte, minden a régi lesz. Az agya legeldugottabb kis zugában viszont pontosan tudta, hogy soha nem lesz semmi olyan, mint régen. Ahogy kanyarodott be a sarkon, egyszer csak kinyílt az egyik terem ajtaja és egy kéz ragadta meg Taet, berángatva a helységbe. Tae nekicsapódott a tanári asztalnak. Megilletődve fordult hátra beazonosítani támadóját. Mikor meglátta az illetőt, nagyot csodálkozott. Nem értette.

-          Jimin. Neked nem az udvaron kéne lenned Kookieval?

Jimin nem szólt egy szót sem. A fiú szótlanul indult meg Tae felé. Elszánt tekintet. Tae kezdett már aggódni, hogy túl sok elszánt ember veszi körül. Ő lenne az egyetlen, aki nem képes rávenni magát semmire? Jimin közvetlenül előtte állt meg.

-          Jimin?

A fiú megfogta Tae vállát és lenyomta az asztalra. Tae azzal a lendülettel leült. Meglepte Jimin és kezdett félni. Nem érzett semmi jót…

-          Beszélgessünk egy kicsit.

Jimin hangja nyugodt volt, de kissé rekedt. Mint aki sírt. Biztos, hogy nem. Tae egyből kiverte a fejéből a gondolatot. Jimin ugyanott maradt, egy lépést sem ment odébb. Úgy folytatta tovább. Tae magasabb volt nála, most még is ő volt az, akinek felfelé kellett néznie. Hogy érezte magát? Megalázottan? Ez a legmegfelelőbb szó rá? Talán.

-          Mostanában nem igazán szentelsz nekem időt.

-          Én…

-          Ne beszélj közbe, Tae.

Tae reflexből behúzta kicsit a nyakát. Összekulcsolta két kezét és vállait összehúzta. Ő sem tudta volna megmondani, hogy miért.

-          Napok óta csak annyit látok, hogy enyelegsz azzal a csajjal. Időközönként eltűnsz Kookieval. Órán a rajongóid mellett ülsz. A szobába pedig kettőnkre figyelsz. Nem csak rám. Rosszul esik.

-          Sajnálom. Te akartad, hogy legyen barátnőm.

-          Igen, valóban. De nem gondoltam volna, hogy az én helyemre kerül majd. Azt hittem, mindenkinek van helye melletted, de úgy látszik nincs. Ezt hogy gondolod, Tae? A fölösleget kidobod?

-          Nem! Ezt te is tudod, hogy nem így van. Nem értem, hogy gondolhatod magad kidobandó fölöslegnek. Fontos vagy nekem. Az egyik legfontosabb ember az életemben.

-          Tudom. Csak hallani szerettem volna.

Tae pupillái kitágultak, szeme nagyra nyílt. Szemöldökét olyan magasra húzta, hogy szinte eltűnt a homloka.

-          Akkor meg miért mondasz ilyeneket?

-          Meg akartam bizonyosodni arról, hogy ezt valóban kizárhatom.

-          Nem értelek, Jimin.

-          Kerülsz. Ez egyértelmű. Azon kezdtem tanakodni, hogy vajon miért. Két lehetőség merült fel bennem.

Miközben Jimin észrevehetetlenül egyre közelebb húzódott Taehoz, Tae teste automatikusan elkezdett reagálni. Először az illatát érezte meg, majd a szemét látta egyre közelebbről. Megérezte Jimin testének a melegét, ahogy a térde hozzáért Jimin csípőjéhez. Tae nem szólt egy szót sem. Kíváncsi volt, Jimin mit tervez. Eszébe jutott a különös villanás Jimin szemébe, és eltöltötte az idegesség. Ugye nem…

-          Az egyik, hogy már nem kedvelsz annyira, nincs sok időd, ezért szelektálsz a baráti körödből. De a hülye is látja, hogy ez ki van zárva.

-          Mi a másik?

Jimin lehajolt, és rátámaszkodott két kézzel az asztalra. Taenak hátra kellett dőlnie, ha nem akarta, hogy összeütközzenek. Az orruk szinte összeért.

-          Amit mondtál a mosdóban, igaz.

Tae nagyot nyelt. Valószínűleg olyan hangosan, hogy még Jimin is hallotta. Tae kellemetlenül érezte magát. Megint csapdába állították. Ugyanezt csinálta vele Kookie is nem egyszer. Kezdte unni, hogy mindenki mindig helyette dönt. De végül is… ha már ő képtelen dönteni… na de ez az! Nem tudott dönteni, feladta. Megjelent Kookie, kiderült, hogy ő is viszont szereti. Megörült, hogy nem kell választania, mert Kookie szereti, Jimin viszont nőfaló szóval ki van zárva. És ma meglátta azt a bizonyos villanást a szemébe és bevált, amire gondolt. Jimin tényleg kedveli őt.

Jimin egyre közeledett Tae felé. Tae azonban húzódott el. Mindaddig, míg bele nem ütközött az asztal tetejébe. Nincs tovább. Innen már nem tud tovább hátrálni. Jimin már szinte ráfeküdt Taera. Mikor Tae már érezte, hogy Jimin szája mindjárt az övéhez ér, meglepetés érte. Jimin megszólalt. Halkan, a vágytól eltorzult hangon.

-          Szabad?

Taet annyira meglepte ez a kérdés, hogy nem tudott mit válaszolni. Jimin a szótlanságot igennek vette. Az egyik kedvenc mottója „hallgatás beleegyezés.” És végül Jimin vastag, puha ajkai Tae száját érintették. Tae szíve majd kiugrott a helyéről. Örült is meg nem is. Boldog volt, hogy Jimin viszont szereti, de szomorú, amiért megint nem tud dönteni kettejük közül. Jimin csókján érezhető volt a fojtott vágy, de szenvedélyes csók volt. Anélkül, hogy vadul, hevesen mozgatta volna ajkait. Az ellenkezője Kookie csókjának. Ezek a puha, dús ajkak mindenhol érintették Tae ajkait. Amitől Tae mohóvá vált. Többet akart volna. De Jimin csókja jó volt úgy, ahogy volt. Nem a csókból akart többet, hanem Jiminből. Kezét végigsimította a fiú hátán. Jimin beleremegett a lassú mozdulatba. Súlyát Taera helyezte. Mellkasuk, csípőjük és combjuk egymáshoz simultak. A két emberből egy lett. Tae egyre többet, többet és többet akart. Ahogy nyúlt be Jimin pólója alá, egyszer csak kinyílt az ajtó, és hatalmas sikongatások hagyták el emberek száját. A két fiú szétrebbent. Ahogy Jimin szabad látásteret hagyott Taenak, ledöbbent. Az infarktus kerülgette. Az ajtóban egy csapat egyetemistahallgató. Fiúk, lányok vegyesen. Az élen az előadó tanár, és Tae újdonsült barátnője, Ha Neul. Félelem…

Tae barátnője szinte sikítva indult meg a két fiú felé. Valószínűleg, hogy felnyársalja mind a kettőt élve.

-          Szemét!

A sipításra Jimin azonnal reagált. Karon fogta Taet, és ahogy csak bírt, futott. A tömeg felé, ki az ajtón. A tömeg kinyílt előttük, mint Mózesnek a tenger. Így futottak, ketten együtt. Fáradtan, kétségbeesetten, a félelemtől megrészegülve, teljes erőből. Meg se álltak addig a pontig, ami a legnagyobb biztonságot jelenti nekik. A koliszobáig, ahol idegesen ott várta őket a másik akadály. Jungkook.

Értékes szerelem 12.rész

                               Értékes szerelem

                                                                         XII. fejezet

Reggel lenne? Úgy hasogat a fejem. Nem tudom kinyitni a szemem. Álmos vagyok. Tegnap elég sokat ittunk. A felére nem emlékszem. Lehet nem kellett volna annyit inni. Nem tudok megmozdulni. Pedig már zsibbadok. Valahogy kényelmesebb pózba kellene vergődnöm magam. Próbálok a jobb felemre fordulni. Valamibe beleütközik a kezem. Mi ez az ágyamban? Ahogy tapogatózom, mintha egy ember alakját érezném. Megerőltetem magam és résnyire kinyitom a szemem. Ahogy megpillantom, mi van az ágyamban, maguktól pattannak ki a szemeim. Tae fekszik mellettem egy szál… alsónadrágban. Alszik. Mi a francot keres az ágyamban? Mi történt itt tegnap? Ugye nem? Elvesztettem a szüzességem és még nem is emlékszem rá?? Ne! Úr Isten! Hátrálni kezdek. Megint beleütközöm valamibe. Gyorsan hátra fordulok. Te jó ég! Ott meg Jimin fekszik. Szintén… elég hiányos öltözetben. Nem! Nem! Nem! Mit csináltam? Nem emlékszem. Chinae! Frissítsd fel az emlékezeted!! A vízben voltunk. Amikor kijöttünk, elkezdtünk inni. Besötétedett. Üvegeztünk… huuu. Az is kegyetlen volt. Azta! Jimin és Tae csókolóztak! Ráadásul én adtam ezt a feladatot! Chinae! Olyan idióta vagy! És kegyetlen! De vicces volt. A gondolatra elkezdek magamban nevetni. Azt a szenvedést, mire a két fiú összehozott valami puszi szerűséget. Utána futottak a vízbe szájat mosni. He! Tényleg vicces volt. Emlékszem, annyira röhögtem, hogy leestem a székről. Bevertem az oldalam. Odanyúlok a bal oldalamhoz. Áu! Ez fáj. Tényleg leestem. De hogy utána mi történt… Nem emlékszem!! Elkezdem őrülten borzolni a hajam. Mi a francot csináltunk mi itt?? Nem nagyon bírom az alkoholt. Nem szabad többet innom. Ünnepélyesen megfogadom, hogy nem iszom többet. Csak kérlek! Ugye nem történt semmi?? Elég kényelmetlenül érzem magam. Ki kell kászálódnom az ágyból. Felülök. Ahogy megmozdulok, Jimin elkezd nyöszörögni és a bal kezét a combomra ejti. A combomra?? Te jó ég! Át vagyok öltözve pizsamába? Azt hogy? És miért pont a nyuszisat?? Ez annyira kislányos! Miért kellett elhoznom, amikor pasikat akarok hódítani. Nyuszis pizsamába ez aligha megy. És ki adta rám? Én vettem volna át? Valahogy le kell szednem magamról Jimin kezét. Megfogom, és elkezdem leemelni magamról. Egyszer csak kirántja a kezemből az övét, és visszateszi a combomra. De most meg is szorítja. Basszus Jimin! Mit kezdjek veled? El akarok innen menekülni. Nem tudom, mi történt. Így nagyon kényelmetlen. Más helyzetben szimpatikus lenne ez a körülmény, de most… ahj. Annyira felhúzom magam, hogy megfogom Jimin kezét még egyszer és ledobom magam mellé. Most óvatosság nélkül. Nem kel fel rá. Lassan elkezdek az ágy széle felé kúszni. Annyit érzek, hogy valaki megragadja a karom és visszaránt. Tae magához ölel és erősen fog. A keze a melleimen vannak! Nincs rajtam melltartó?? Tae te perverz! Már készülnék megütni, mikor hallom, hogy szuszog. Alszik ő is. Mit csináljak? Ki fogok egyáltalán szabadulni ebből a pokolból? Elkezdem lefejteni Tae kezét a… onnan. Mikor végre sikerül, a lábát átteszi a derekamon. Satuba fogott. Nincs menekvés. Akkor is kiszabadulok innen! Elkezdek mocorogni. Szenvedek. Tae olyan erősen szorít. Teljesen hozzám bújt. Még a reggeli merevedését is érzem. Ezt nem hiszem el! Csak jussak ki innen!

-          Menekülsz?

Megijedek. Annyira, hogy teljesen lefagyok. Csak a szemeimet mozgatom. Ijedt tekintettel nézek a hang irányába. Jimin néz rám szép szemeivel. Nagyon kicsi a távolság köztünk. Zavarba jövök. Mit mondjak?

-          Segítsek?

-          Nem kell.

Ez a mondat elég hisztis lett. Nagy erővel kiszabadítom magam Tae öleléséből. Erre már ő is felkel. Olyan édes hangokat ad ki. Kinyitja a szemét.

-          Jó reggelt!

Túl sok! Nem bírom! Úgy érzem, mindjárt felemészt a tűz, amit kiváltott belőlem a két fiú hangja. Gyorsan kikászálódok az ágyból. Az ajtó felé veszem az irányt. Kirántom és becsapom magam után. Nagy lendülettel megyek. Végig a folyósón, le a lépcsőn. Az aula ajtajában azonban megtorpanok. Hoseok és Suga épp reggelizik. Ők sincsenek túl jó passzban. Ők is elég rendesen berúgtak tegnap. Elindulok az asztal felé. Leülök a székre. Nagy nehezen kinyögök egy „jó reggelt” szerű valamit és elkezdek én is enni. Pirítós, vaj, fokhagyma. A kedvenc reggelim a müzli mellett. Nem szólok senkihez. Antiszociális vagyok. Azon jár az agyam, hogy mit csináltam. Megkérdezném Sugat, de ő honnan tudná? Nem volt ott… talán. Ahhh! Megőrülök a tudatlanságban! Nincs étvágyam. Csak nyamnyogok. Alig megy le a torkomon a pirítós. Felnézek. A két fiú engem szuggerál. Sejtettem. Éreztem a tekintetüket magamon. Teli szájjal szólalok meg.

-          Mi van?

A két fiú csak bólogat. „semmi, semmi”. Ezzel aztán többet tudtam meg. Olyan… mindent tudóan néznek. Talán még is meg tudják nekem mondani, hogy mi történt.

-          Fiúk, tudjátok esetleg, hogy…

-          Jó reggelt!

-          Sziasztok.

Tae és Jimin hangja. Nem akarok hátra fordulni. Ideérnek hozzánk. Elfoglalnak két üres széket. Szerencsére már fel vannak öltözve. Érzem, hogy vér szökik az arcomba. Mit csináljak? Úgy dobog a szívem! Mindjárt kiugrik a helyéről! Néha úgy érzem, hogy a szívem a testemtől függetlenül önálló életre kel. Még az eszemre se hallgat, mikor azt mondom neki „nyugi! Nyugodj le!”. Makacsul ver tovább. Jimin szólal meg, miközben keni a pirítósát lekvárral. Utálom lekvárral a pirítóst…

-          Gyorsan kirohantál.

Nem nézek rá. Nem is szólalok meg. Úgy csinálok, mint aki nagyon éhes és tömöm magamba a kenyeret. Még meg se ettem az elsőt, de már csinálom a másikat. Magamba gyűröm, csak ne kelljen válaszolnom. Mindenki engem néz. Suga szólal meg.

-          Chinae. Minden rendben?

-          Ühüm.

Eszem tovább. Egyre gyűlik bennem a feszültség. Úgy érzem, ki fog törni belőlem. Kicsit elkezdek remegni. Muszáj tudnom, mi történt. Egyszer csak leteszem a kenyeret és a kést. Nézek magam elé. Megrágom a maradék pirítóst és lenyelem. Kis szünet után felnézek a fiúkra. Engem néznek. Mozdulatlanul.

-          Fiúk. Mi történt tegnap?

Komolyan teszem fel a kérdésemet. Mindenki csak néz. Egy kis hatásszünet után egymás tekintetét keresik. Idegesítő. Én is tudni akarom. Ne egymásra nézzetek, válaszoljatok. Kezdek ideges lenni. Csapok egyet az asztalra.

-          Válaszoljon valaki!

Erőteljesen szólaltam meg. A fiúk lesütik a szemüket. Suga válaszol.

-          Semmire nem emlékszel?

-          Az üvegezés még megvan. Amikor leestem a székről. Utána filmszakadás.

-          Értem. Hát… tegnap kicsit kifordultál önmagadból.

-          Mi történt?

Lényegre törő vagyok. Nem szeretem, mikor kertelnek. Csak mondják el és kész. Hoseok folytatja.

-          Miután elég sokat ittunk, kicsit bedepiztél. Elkezdtél magadban bőgni. Mikor megkérdeztük mi a baj, nem válaszoltál, csak bőgtél. Mindenkit ellöktél magadtól mikor vigasztalni akartunk.

-          És végül elmondtam?

-          Igen, el. Azt mondtad, utálod magad, amiért félrevezetsz két fiút, és játszadozol az érzelmeikkel. Nem akarod őket megbántani. De nem tudsz mit csinálni, mert képtelen vagy dönteni. Imádod őket és legszívesebben…

-          Legszívesebben mi?

Suga fejezi be.

-          Legszívesebben egyszerre adnád oda a szüzességed mind a kettőnek.

Mi? Ne. Ilyet mondtam volna? Nem! Biztos, hogy nem. De… miért hazudnának? Ráadásul így gondolom. Nem hiszem el, hogy kimondtam! Hogy lehetek ekkora ökör!! Ezt a szégyent. Most úgy érzem, hogy zsugorodom össze. Legszívesebben eltemetném magam mélyre. Olyan mélyre, hogy senki ne hallja az ordibálásom. Legszívesebben elkezdenék őrjöngeni és magamat szidni. Ha tudnám, most biztos megverném magam. Hirtelen Hoseok megszólal.

-          De ez nem minden.

-          Tessék? Van még ennél is rosszabb??

-          Azt is mondtad, hogy nem akarsz ribanc lenni, te nem ilyen vagy, és ha nem tudod elfelejteni a fiúkat vagy dönteni, akkor kilépsz az életükből. És közölted, ha visszaérünk holnap, otthagyod a kávézót. Kilépsz.

Na ez most tényleg sokkolt. Teljesen ledöbbentem. Értetlenül nézek a fiúkra. De én ezt nem gondoltam komolyan. Nem akarok kilépni. Szeretek ott lenni. Miért mondtam én ilyet? Mindent elrontottam volna?? Tae most szólal meg először.

-          De később azt is mondtad, hogy nem gondoltad komolyan, mert szeretsz ott lenni. Csak annyit kértél, hogy hagyjunk téged békén. Ne tegyünk tönkre lelkileg. És megígértetted velünk, hogy nem küzdünk tovább.

-          Ezt mondtam?

-          Ezt.

Iszonyatosan megbánthattam a két fiút. Annyira rosszul érzem magam. De ha ez történt, akkor…

-          És ti mit kerestetek reggel az ágyamban? Jimin?

-          Én?

-          Igen. Elmondod nekem, mi volt ez a meleg fogadtatás reggel?

-          Igazából… miután ezeket elmondtad, rosszul lettél.

-          Hánytam?

-          Nem. Csak nem tudtál magadról és teljesen tehetetlen voltál. Ezért úgy döntöttünk Taehyunggal, hogy felviszünk.

-          Hogy került rám a pizsama?

-          Tae megfürdetett.

-          Megfürdetett??

-          Azt mondta, látott már téged meztelenül, mikor majdnem lefeküdtetek, szóval…

-          Jimin! Megkértelek, hogy Chinae ne tudja meg, hogy elmondtam.

-          Bocsi. Tényleg. Ne haragudj. Izé…

-          Ahham. Értem. És miért maradtatok az ágyamban? Tae?

-          Hát… mert nem tudtunk ott hagyni. Nagyon aggódtunk, mi van, ha rosszul leszel. Egyikünk sem akart elmenni onnan, szóval úgy döntöttünk, ott maradunk. De nem történt semmi olyan. Ne aggódj! Megígértük, hogy nem nyúlunk hozzád, és nem is fogunk.

-          Igen! Taehyungnak igaza van. Nem csináljuk többé ezt. Nem akarjuk, hogy neked rossz legyen.

Még mindig rám gondolnak és nem a saját érzelmeikre? Nem értem őket. Ennyire szeretnének? Tényleg szörnyű vagyok. Jól tettem, hogy így döntöttem. Kezdem megérteni magam. Suga hatására úgy viselkedtem, mint egy lotyó. Teljesen elfelejtettem, milyen vagyok valójában. Az igazi énem nem engedne mást szenvedni hagyni miattam. Az igazi énem tényleg képes lenne otthagyni a kávézót. De nem hagyom ott. Így, hogy megkértem a fiúkat erre… talán tudok együtt dolgozni velük. Ugyanis tegnap Hoseok felajánlotta Jiminnek, hogy maradjon Szöulban és dolgozzon velünk. Jimin elfogadta. Erre még emlékszem. Ezek után nem szólok semmit. Csak bámulok a kész pirítósomra, ami arra vár, hogy elfogyasszam. Még inkább nincs étvágyam. Jobb lett volna a tudatlanság? Megkíméltem volna magam ezektől a szörnyű emlékektől. Most, hogy hallottam a dolgokat, kezdenek beugrani a képek. A négy fiú aggódó arca. Az érzés, ami akkor uralkodott rajtam… ami most is kezd elhatalmasodni rajtam. Lassan tölti el a testemet ez a kellemetlen, utálatos érzés. Az érzés, hogy megbántom és kihasználom ezt a két nagyszerű fiút, aki őszintén szeret. Nem tudok és nem is akarok gondolkodni. Kihúzom a széket. Felállok és elindulok az ajtó felé. Hallom, ahogy a fiúk utánam szólnak. „hová mész?” „gyere vissza”. És a nevemet még vagy ötször. De nem reagálok. Kilépek az ajtón. Elindulok a napsütötte tenger felé a nyuszis pizsamámban. Csak bambulok előre. Erőtlenül teszem a lépéseket egymás után. Elkezdenek könnyek szökni a szemembe. Mondanám, hogy az erős napfénytől, de akkor hazudnék. Belesétálok a vízbe. Csak sétálok, amíg el nem ér a fejem búbjáig. Nem jövök fel. Érzem, hogy levegőre lenne szükségem. Nem akarom megölni magam. Nem tudom, miért csinálom. Kezdek fulladni. A szemem nyitva van. Látom, ahogy a fejem fölött süt a nap. Kezd elhomályosodni a kép. Nem kapálózok. Nyugodtan fogadom a tényt, hogy eltűnik előlem a világ. Mielőtt végleg elveszteném az eszméletem, érzem, hogy valami ránt. Hirtelen oxigén kerül a tüdőmbe. Minden levegővétel fájdalmas. Fáj, mert még mindig élek. Mert még mindig létezik a világban azaz ember, aki bántja, akiket szeretek. Azt akarom, hogy eltűnjön. Hogy Tae és Jimin boldogok lehessenek. Homályosan látok. Annyit érzékelek, hogy Jimin és Tae őrülten mondogatnak valamit. Nem hallok. Csak a szájukat látom mozogni. Könnyek kezdenek kiszökni Tae szeméből. Azt hiszem. De mielőtt megbizonyosodhatnék róla, elsötétül minden. Alszom… végre… örök nyugalom. Ez az, amire vágyom.

Értékes szerelem 10.rész

                              Értékes szerelem

                                                                          X. fejezet

Már egy ideje itt fekszem a többiektől messzire száműzött szobámban. Elgondolkodtam ezen a körülbelül 2 éven, amit a kávézóban töltöttem. Amikor Hoseok megtalált, teljesen kétségbe voltam esve. Nem tudtam, mit takar a jövő. Úgy gondoltam, fel kell hagynom azzal az álmommal, hogy felszolgáló legyek. Utána Hoseok egy, az álmaimhoz vezető csillagként ragyogott fel az életemben. Végre azt csinálhattam, amit szeretek anélkül, hogy primitív emberekkel lennék körül véve. Viszont volt még egy álmom. Ehhez az álomhoz vezető ajtó Hoseoknál csukva maradt. Arra vágytam, hogy valaki azért szeressen, aki vagyok. Hogy végre találjak egy fiút, aki őszintén tud szeretni minden hibám ellenére. Aki felett nem uralkodom. Aki felettem uralkodik. Aki emlékeztet rá, hogy én vagyok a nő. Hoseok sokáig volt az egyoldalú szerelmem bálványa. Mindenhol csak őt láttam, minden gondolatomat ő uralta. Aztán jött Tae. Tae, a magányos, csendes, herceg típusú fiú. Akiről azt hittem, én uralkodom felette. Nem kellett hozzá csak 2 hónap, hogy ez a fiú rádöbbentsen azokra a dolgokra, amik miatt megutáltam magam. Ráébresztett, hogy ne várjak olyasvalakire, aki egy év után sem adta jelét irántam érzett bármilyen gyengéd érzelemnek. Eszembe juttatta, hogy vannak olyan érzelmek is a világon, amiket már rég elfeledtem. Végre Hoseokon kívül másnak is tudtam hálás lenni. Őszinteség. Az eddigi 22 évem legőszintébb pillanata Tae mellett volt a kávézó hátsó kijáratánál. Megérezhettem megint, milyen melegséggel töltenek el az őszinte szavak a másik iránt. Megtapasztalhattam milyen megalázottnak lenni. Ezáltal előjött egy olyan tulajdonságom, amit nem is tudom, valaha birtokoltam-e. Emberség, együttérzés. Ezek számomra egy ideje halott tulajdonságok voltak. Elég volt egy ember ahhoz, hogy azt gondoljam magamról, amit még soha. Szánalmas vagyok. Kidobni való érzelmi csődtömeg. De Tae ebből is kihúzott egy pillanat alatt. Pedig ilyen mély gödörben utoljára akkor voltam, mikor úgy éreztem, el kell engednem az álmaim. És most… pár napja ismertem meg Jimint. Eddig azt hittem, nincs olyan fiú, aki meg tudna szeretni őszintén. Erre itt van Tae és Jimin. Mind a kettő halálosan szeret. És küzdenek értem. De Tae akkor is szeretett, mikor még nem vettem őt figyelembe és azt hittem, nálam nincs tökéletesebb ember. Csak Hoseok. Jimin azonban ezt az énemet ismerte meg, amit Taenek köszönhetek. Úgy érzem, szeretem Jimint. De nem vált ki belőlem olyan érzelmeket, mint Tae. Ő az, aki megérdemli ezt a szerelmet. Ő látta bennem azt, amit még én sem. Mindent neki köszönhetek. És ezt el kell mondanom Jiminnek. Nem engedhetem meg, hogy Jimin arassa le azokat a babérokat, amik Taenek köszönhetők. Te jó ég! Úgy beszélek magamról mint egy tárgyról. Ennyire nem becsülhetem alá magam. De igazából nem ezek miatt döntök Tae mellett. A legfőbb okom teljesen más. Neki köszönhetően jöttem rá, hogy mennyire magányos vagyok. Mennyire nincsenek barátaim, ismerőseim. A családom külföldön, egyedül vagyok. De neki köszönhetem azt is, hogy rájöttem, nem vagyok egyedül. Hoseok, Suga és Tae mind figyelnek rám és szeretnek. Most már Hoseok is szeret. Azonban nem tudom, hogy Jimint ide sorolhatom-e. Nem ismerem eléggé. De… még is úgy érzem, hogy de. Ismerem. Mert őszintén és nyíltan szólt mindig hozzám, a gesztusai szintén ezeket a tulajdonságokat vették fel. Talán ennyi idő elég volt, hogy megismerjem. Taera hasonlít… nem tudom elterelni a gondolataim. Ne is akarjam? Ne akarjam megkímélni magam ezektől az önsanyargató tényektől? Hiába tenném, úgy is ott lebegnének előttem. Ha meg sanyargatom magam, annak sincs értelme. Jobb nem lesz. Annyira örülök, hogy Hoseok végre megtalálta a nyugalomhoz vezető utat. Őszintén örülök. Ezelőtt nem tudtam volna örülni mások sikerének vagy boldogságának. Most viszont teljes szívemből kívánom, hogy megtalálja a boldogságát. Mit tegyek?

-          Chinae! Bejöhetek egy kicsit?

Suga? Mit szeretne? Kicsit örülök is hogy jött. Mindig megnyugtat, ha mellettem van.

-          Gyere, persze.

Kinyitja az ajtót. A szemeit erősen összeszorítja. Ennek meg mi baja?

-          Ruhába vagy. Ugye?

Megragadom a mellettem heverő díszpárnát és neki dobom. Közben viszont hatalmasat nevetek rajta. A csapódásra Suga kinyitja a szemét. Ő is teli szájjal vigyorog. Becsukja maga mögött az ajtót és magabiztos léptekkel szeli át a szobát. Végül eléri a célt, és leül az ágyam szélére. Egész végig a tekintetembe fúrja az övét. A mosoly időközben lefagyott a szájáról. Nem tudom leplezni az érzelmeimet. Biztos vagyok benne, hogy teljesen leolvasható rólam minden. Zavarodottság, kétségbeesés, nyugtalanság, tanácstalanság. Ezeket érzem. Egy pár másodperc múlva elmosolyodik, lenéz a kezemre. Kezét az enyémbe csúsztatja, magához húzza, és csókot nyom rá. Nem értem félre ezt a gesztust. Ez egy megnyugtató, együtt érző cselekedet. Nem szerelemből. Ezt a tiszta és nyers szeretet irányítja. Nagyon szeretjük egymást. Intim barátság a miénk. Nem mindenki tapasztal meg ilyen barátságot az életében. De aki igen, soha nem akarja elveszíteni. Én sem vagyok másképp.

-          Chinae. Itt vagyok veled.

Ez egy olyan mondat, ami mindent elárul. Nem kell a körítés, a nyáladzás és a sajnálkozás. Suga mindig is ilyen volt. Fél szavakból megértettük egymást. Nem is értem, miért nem becsültem meg soha ezt a barátságot. És miért hazudtam neki. Szégyellem magam.

-          Suga… amikor szerelmet vallottál és én azt mondtam van barátom…

-          Tudom.

-          Tényleg?

-          Hoseok is tudta. Nagyon jól ismerünk.

-          Sajnálom.

-          Semmi baj. Túltettem magam rajta. Tudni kell megbocsájtani. Igaz?

A paplanról rá nézek. Nem tudom kifürkészni a tekintetéből, hogy mit akar ezzel.

-          Célzol valamire?

-          Tudj megbocsájtani másoknak. Ez fontos. De előbb tanulj meg magadnak megbocsájtani.

-          Magamnak? Hogy gondolod, hogy képes lennék egy ilyen szánalmas valakinek megbocsájtani…

-          Ha én megbocsájtok, Hoseok, Tae és majd Jimin is… akkor kötelességed neked is ezt tenni. Ne legyen hiábavaló, amit mi teszünk.

-          Miért lenne az?

-          Ha magadnak nem tudsz megbocsájtani, egyre jobban utálni fogod magad. Ha te utálod magad, kifordulsz önmagadból. És hogy akarod elvárni, hogy más szeressen, mikor te sem vagy kibékülve magaddal. Mi négyen szeretünk, Chinae. Ha te is viszont szeretsz minket, megteszed ezt értünk. Szeresd magad, úgy, ahogy mi szeretünk téged.

Suga szavai hallatán elszabadulnak az eddig a megfelelő alkalomra váró könnyeim. Nem tudom leállítani, elkezdek bőgni. Alig kapok levegőt.

-          Nem tudom szeretni magam. Mindenki miattam szenved…

-          Chinae…

Suga közelebb jön és magához szorít. Jól eső, biztonságot adó érzés az ő ölelése.

-          Tudod, miért érdemled meg a mi és saját magad szeretetét? És a megbocsájtást?

-          Nem…

-          Mert úgy gondolod, hogy nem érdemled meg. És csak egy olyan ember gondolja ezt, aki valóban érdemes mások szeretetére.

Jól esik, amit hallok tőle, de nem tudok vele egyet érteni. Ehhez tiszta fejjel el kell gondolkodnom ezeken a szavakon. Utána talán meg tudom ítélni józanul a dolgokat… talán.

-          Chinae. Választottál már?

-          Tessék?

-          Tae vagy Jimin. Tudod, hogy ki az igazi?

-          Nem.

-          Nem is baj. Ők önként úgy döntöttek, megküzdenek a kegyeidért. Eszedbe ne jusson azonnal dönteni.

-          De nem hagyhatom őket így! Tudod, mennyire fáj ezt látnom?

-          Tudom. Átéltem már én is.

-          Tényleg?

-          Igen. És életem legrosszabb döntése volt, hogy rögtön választottam. Nem te kényszerítetted bele őket, ők döntöttek. Ne legyen lelkiismeret furdalásod. Azonban ha most rosszul döntesz… nincs visszaút. Örökre meg fogod gyűlölni magad érte.

-          Te is utálod magad emiatt?

-          Nem. Én megtanultam megbocsájtani. Amit te soha nem fogsz tudni megtanulni… ha magadról van szó.

Teljes mértékben igaza van. Nem tudom megtenni. Túl egyszerűen lennék boldog. Nem is érdemlem meg hogy boldog legyek. Ilyen gondolataim vannak azok után, hogy azt hittem évekig, milyen nagyszerű, erős, megtörhetetlen nő vagyok… mindenki téved. Még a legjobbak is.

-          Nem akarom sokáig húzni… nem akarom, hogy szenvedjenek.

-          Chinae! Az egyiküket úgyis megbántod. Hallgass rám, kérlek. Hagyd, hogy megmutassák, mit éreznek irántad, mennyit jelentesz nekik. Meddig mernek elmenni érted. Hidd el, hogy tudni fogod, kit válassz. És akkor úgy vetsz véget az egésznek, hogy tudatában van mindenki azzal, hogy mindenkinek adtál esélyt a bizonyításra. Hagyd, hogy kihozzák a maximumot.

-          De Suga…

-          Hmm?

-          Én még szűz vagyok.

Hatalmas sokk. Ezt látom az arcán. Senki nem tud róla. Most tuti cikinek tartja. Annyira égő… de… hogy jött egyáltalán ez a mondat? Nem is illik bele. Annyira égő. Basszus Chinae de egy idióta vagy! Vagy mégsem? Suga elkezd jóízűen nevetni. Mikor már eléggé kinevette magát, megtörli könnyes szemét.

-          Ezt annyira édesen mondtad. Ne haragudj, muszáj volt nevetnem. Mint egy 15 éves kislány aki még csak most döbben rá testi adottságaira.

-          Ez nem vicces! Kinevettél!!

-          Igen, ki. Ne aggódj, sejtettem.

-          Sejtetted??

-          Chinae. Nem akarlak megbántani. Nagyon jó nő vagy. De sugárzik rólad az érintetlenség. És ezt minden fiú kiszúrja. Ezért csodálkozom Jiminen. Biztos vagyok benne, hogy nem egy nővel volt dolga és mégis egy szűz csajra hajt…

-          Hé! Rólam van szó! És mi az hogy sugárzik? Szerintem egyáltalán nem lehet észrevenni!

-          Chinae. Egy dologgal fogom neked megmagyarázni.

-          Valami jó indokot mondj.

-          Taehyung. Ugyanúgy rólad is sugárzik, ahogy róla. Nyomós indok volt?

Nem tudok megszólalni. Valóban nyomós volt. Ennyire látszana. Ahj de ciki. Ezt hogy fogom túlélni. Utálok égni. De mostanában nem csinálok mást, csak égek. Szénné sült csirke lettem pár nap alatt.

-          De buta vagy Chinae!

-          Miért mondod?

-          Ne hidd hogy ez ciki!

-          Honnan veszed hogy ezt hiszem?

-          Rá van írva a homlokodra meg a két vörösödő foltra az arcodon. Ne aggódj. Ha Jimin nyeri el a szíved, neki dicsőség lesz. Ha Tae, akkor neki megkönnyebbülés. És amúgy is. Tae olyan érzékeny mint én. Én romantikusnak tartanám, ha életem első szerelmével veszíteném el aki szintén szűz. Szóval. Hajrá, Chinae! És gondolkodj el ezeken. Én megyek le a partra. Iszogatunk. Ha lesz kedved, gyere le te is. Mindenki vár rád.

Ezzel feláll az ágyról és kimegy. Itt hagyott egyedül a gondolataimmal. De különös módon… a gondolataim tisztábbak. Mint a tavak vizei, amelyek külső hatásra zavarosak lesznek, koszosak. De ha békén hagyják őket, az iszap leül és szép tiszta, átlátható víz lesz. Amibe már jó érzés belecsobbanni. Suga rendbe tette a gondolataim anélkül, hogy észrevettem volna. Mindig ilyen. Alattomosan segít. Szeretlek Suga! Köszönöm. Mosoly húzódik a számra, és könnyedén nyugtázom, boldog vagyok. Valóban, őszintén. Felveszek valami vidám színű fürdőruhát. Most a világos rózsaszín mellett döntök, amin egy fehér virág díszeleg mintaként. Nem szegfű. De szép. Egyszerű, vidám kis bikini. Felhúzok rá egy szintén rózsaszín, de egy árnyalattal sötétebb egybe ruhát. Laza, vékony, kicsit átlátszó anyagból. Megmosom az arcom, rendbe teszem a hajam. Kivágom a szobám ajtaját és futva indulok le a lépcsőn, át az aulán, el a ház mellett, egyenesen a partra. Futok. Mert futni akarok. Mert minél hamarabb oda akarok érni. Mert látni akarom a két fiút, aki elrabolta a szívem. Mert azt szeretném, hogy elkezdhessék a küzdelmet. Hogy bizonyítani tudjanak. Bizonyítani, mennyire szeretnek. Miért? Hogy tudjam, kinek adhatom oda. Ki érdemli meg ezt az értékes szerelmet.

Értékes szerelem 7.rész

                                Értékes szerelem 

                                                                          VII. fejezet

Én vagyok, akit Hoseok a legjobban utál? Nem vettem észre, hogy utálna. Tényleg nem olyan ember, amilyennek gondoltam? Azt hittem, hogy mindig őszinte, jó kedélyű… nem vagyok túl jó emberismerő. Napok óta egyfolytában csak arra döbbenek rá, hogy miket rontok el és miben vagyok rossz. Már össze kéne írni őket. Szép kis lista jönne össze. Chinae! Te se vagy az, akinek gondoltad magad. Nem csak Hoseok alkot magáról más képet, hanem én is. De… miért kér meg engem egy fiú arra, hogy színleljem a barátnőjét? Rejtély…

-          Honnan veszed, hogy engem utál a legjobban? És miért pont az a lány kell, akit utál? Mit forralsz? Bosszút akarsz állni?

-          Túl sok a kérdésed. De megértem. Elmondok mindent. Ha most van egy kis időd, szívesen beavatlak, persze csak akkor, ha vállalod.

-          Addig nem mondok semmit, amíg nem tudom, miről van szó. És nem alkalmas. Egyáltalán nem az.

-          Mi ez a hang?

-          Lejárt a szárító.

Elég hangosra állítottam a figyelmeztetést, mert reggel mindig így kezdem a napot. Ruhamosás és szárítás. És akárhol vagyok a lakásban, hallanom kell. Amikor kimondtam a mondatot Jiminnek, kinyílt a hálószobám ajtaja. Taehyung jön ki rajta egy szál törölközőben. A falnak támaszkodik. Rendesen végigméri Jimint. Jimin nem lepődik meg, inkább elmosolyodik. Feláll a kanapéról és elindul Tae felé. Biztos vagyok benne, hogy Tae nem hallott semmit a beszélgetésből. Nagyon jól szigetel a hálószobám. És elég halkan beszéltünk Jiminnel. Eddig senki nem járt a lakásomban, most meg két szívdöglesztő pasi is itt van egyszerre. Tényleg kezd felfordulni az életem. Fenekestül. És azt hiszem, vissza fogom még sírni ezt a pillanatot. Mert ennél már csak rosszabb lesz. Főleg, ha belefolyok Hoseok ügyeibe. De nem fogok. Inkább nem akarok tudni semmit. Nem vállalom, amit Jimin kér. Nem vagyok olyan hülye, hogy belemenjek ilyesmibe.

-          Szia! Park Ji Min vagyok.

-          Szia! Kim Tae Hyung.

-          Ki vagy? Miért vagy Chinae lakásán?

Taehyung meglepődik. Az eddig magabiztos állás már a múlté. Zavartan és bizonytalanul pislog. Nem néz rám.

-          Chinae munkatársa vagyok. És csak jöttem meglátogatni tegnap… Te a barátja vagy?

Nem hagyhatom annyiban! Ő nem a barátom és nem is lesz az! Muszáj közbe lépnem.

-          Tae, ő igazából nem…

-          Igen, a barátja vagyok. És meglepő, hogy itt állsz egy szál törölközőben. Chinae hálószobájából jöttél. Történt valami?

Mi? Nem sodródhatok az árral! El kell mondanom Taehyungnak hogy ez nem igaz.

-          Hékás Jimin! Mégis mi a franc közöd van hozzá, hogy ki jön föl ide és ki nem? Most állítottál be ide és olyanokra kérsz, amiket nem fogok megtenni. És milyen jogon kéred számon Taehyungot, hogy mit csinál a hálómban?

-          Túl sokat beszélsz, nyuszikám!

-          Mi? Te…

Várjunk csak? Most megcsókol? Mire észbe kaptam, Jimin magához húzott és megcsókolt! Úr isten, milyen szenvedélyes csók! Na, ne! Kb 10 perce ismerem, és már csókolózunk? Milyen modortalan! Ellököm magamtól. Azt veszem észre, hogy Taehyung elvörösödve rohan el mellettünk a mosókonyhába. Becsukja maga után az ajtót. Teljes mértékben fel vagyok háborodva! Mégis ki ez a pasi, aki azt hiszi magáról, ő a világ közepe? Most nagyon felhúzott!

-          Mégis mit képzelsz! Egyáltalán nem mondtam, hogy vállalom!

-          Pont ezért csináltam. Amint meghallottam, hogy a munkatársad, kaptam az alkalmon. Tehát nem a barátod. Ha a barátod lenne, nem tettem volna, és leléptem volna innen. De így sajnos belefolytál anélkül, hogy akartad volna.

-          Nem fogok belefolyni sem a te, sem Hoseok ügyeibe! Nem vagyok hajlandó ilyesmire. És lehet, hogy Tae most nem a barátom, de szeretném, ha később az lenne és te épp most teszed tönkre!

-          Már tönkre tetted azzal, hogy lefeküdtél vele.

-          Mi? Én nem…

Kinyílik a mosókonyha ajtaja. Taehyung jön ki onnan még mindig zavartan. Már felöltözve. Lehet, hogy soha nem láthatom többet egy szál törölközőben? Nem engedhetem meg ezt az egészet!

-          Taehyung, figyelj, ne hallgass Jiminre, mi nem…

-          Chinae.

A hangja halk és csalódott. Nem mérges. Most van vége ennek az egésznek?

-          Semmi gond. Tényleg. Köszönöm, hogy itt maradhattam és nem kellett haza sétálnom. Valamint hogy kimoshattam a ruháimat. De én most elindulok. Nem akarok zavarni.

Szomorú tekintetét rólam Jiminre emeli.

-          Ne haragudj, hogy a barátnőd lakásán éjszakáztam. De nem történt semmi. Én a kanapén aludtam. És nem mellesleg nagyon jól néztek ki együtt. Nem leszek több, mint Chinae munkatársa. Oké? Nincs harag?

Ne! Ne szabadkozz Jiminnek! Ő egy senki! És miért nem hagyja senki, hogy végig mondjam a mondatom??? Elegem van ebből. Sírógörcsöm van. Taehyung pont most adta fel a reményt, hogy lesz köztünk valami! Nem akarom ezt látni!!

-          Nem, Taehyung, nincs harag. Örülök, hogy vigyáztál rá.

-          Rendben. Akkor én most megyek. Chinae, majd a melóhelyen találkozunk. Sziasztok!

Elindul kifele. Ne menj el! Annyira szép volt ez az egész mindaddig, míg meg nem tudtam, egy hazugság miatt nem lehetek együtt Taehyunggal. Ha nem hazudtam volna mindenkinek azt, hogy van barátom, akkor most együtt lennénk. És a kettejük beszélgetése lezáródott volna annyival, hogy Tae közli Jiminnel „a barátja vagyok. és te?” De nem ez történt, és most ebbe a helyzetbe kerültem. Annyira sajnálom. Hogy hozzam helyre? Legszívesebben visszamennék az időbe és amikor Suga szerelmet vallott nekem, nem azt mondanám „van barátom, ne haragudj”. Hanem azt, hogy „ne haragudj Suga, de nem tetszel. Nem lennénk csak barátok?” Ez legalább őszinte lett volna… és nem okozott volna ekkora bajt.

-          Hé, Taehyung!

Mit akar még Taehyungtól Jimin?

-          Ezt a szegfűt te hoztad?

-          Igen.

Jimin odamegy az asztalhoz és kiveszi a vázából. Odadobja Taehyungnak.

-          Vidd vissza magaddal. És ne vallj még egyszer szerelmet Chinaenek.

Taehyung teljesen összetört. Mekkora egy utolsó… seggfej! Soha nem beszéltem csúnyán, de most ez a fiú kiváltja belőlem az alpáriságot. Gusztustalan egy… pfuj!

-          Értem.

És ezzel Tae becsukja maga után az ajtót. Miután felfogtam, hogy ez tényleg megtörtént, kitör belőlem minden.

-          Mégis kinek képzeled magad, hogy az én dolgaim felett rendelkezel?? Ez az én virágom volt és imádom a szegfűt! Takarodj innen és soha ne is lássalak. Azt se tudom, ki vagy, nem ismerlek, kb 20 perce láttalak meg először, és már most utállak. Csak annyit tudok, hogy egy olyan emberhez van közöd, aki hazugságokra építi az életét! Nem akarok veled semmilyen kapcsolatba kerülni!

-          Nyugi. Ne akadj ki. Nem vagyok ekkora tapló, és tényleg szépek voltak azok a virágok. De ha el akarom hitetni, hogy a barátod vagyok, nem engedhetem, hogy szerelmet valljanak neked!

-          Honnan veszed egyáltalán hogy szerelmet vallott??

-          Jártam Európában. Tudom mit jelent egy csokor szegfű. Főleg a fehér. Komolyan gondolná veled.

-          Akkor meg hogy képzeled, hogy így tönkre teszed az életem!

-          Nem fogom tönkre tenni. De most már hivatalosan is egy pár vagyunk. Szóval. Szeretnél mindent tudni, ha belemész ebbe a játékba, vagy inkább tudatlan maradsz és elbuksz?

-          Nem akarok én semmilyen játékban részt venni!

-          Késő. Már benne vagy. És meg fogom hálálni neked. Össze fogsz jönni ezzel a fiúval, csak segíts nekem. Kérlek! Tényleg szükségem van rád, hogy megmentsem Hoseokot a teljes összeomlástól. És magamat is a kellemetlenségektől. Tényleg ne haragudj az előbbiért, de ilyen lehetőségem nem lett volna még egy. Pont jól jött ki. És te úgysem vállaltad volna el. Igazából nem tudom, hogy miért jöttem ide, csak egy hirtelen felindulás volt, és nem reménykedtem benne, hogy magadtól igent mondasz. Sajnálom, tényleg.

-          Azzal hogy egyfolytában sajnálkozol, nem javítasz a helyzeten. Hadd gondolkodjam rajta.

Szóval már így is úgy is mindegy, mit csinálok. Taehyung nem fog hinni nekem. Ha bele akarok kezdeni ebbe, ha nem, már benne vagyok. Vagy józanésszel viszem véghez ezt a dolgot, vagy meglepetésként fog érni amiket Jimin fog csinálni. Elég elszánt, nem fogja feladni. Úgy döntöttem, hogy elvállalom.

-          Rendben, Jimin. Legyen. De mindent mondj el. Minden apró részletet tudni akarok, hogy rendesen végig tudjam csinálni. És utána eléred, hogy Tae a barátom legyen. Ezt tudom neked felajánlani.

-          Tényleg? Nagyon köszönöm!!

Odajön, letérdel és megfogja a két kezem. Nagyon boldog. De ez egy kicsit kínos. Tényleg nem szereti az új énem, ha megalázkodnak előtte. Talán azért, mert már én is átéltem.

-          Rendben, Jimin csak állj fel. Jó? Most nem érek rá, mennem kell nekem is dolgozni. De este hívlak. Add meg a számod!

-          Oké. Itt van. Majd este akkor beszélünk.

Beértem a melóhelyre. Tae ugyanolyan, mint eddig. Mint ha mi sem történt volna. Hoseok ugyanúgy. Nem értem, mi történik körülöttem. Egész nap csak azon törtem a fejem, hogy mi történt Hoseok és Jimin között. És miért kell Jiminnek alibi? De ma mindent megtudok. Uhh! Lemerült a telefonom?? Tegnap este elfelejtettem feltölteni! Basszus! Megint egy csúnya szó. Erről le kell szoknom. Hoseoktól nem kérhetem el, mert neki megvan Jimin száma… és gyanús lenne, ha őt hívnám fel a telójáról… Tae… nos, a tegnapi meg mai dolgok miatt nem tudok vele szóba állni. Suga meg ma nincs. Mit csináljak? Ráadásul senkinek sincs olyan töltője, mint nekem… hogy fogom megbeszélni Jiminnel? Haza sietek, és onnan gyorsan felhívom. Ez lesz a legjobb. Nincs más lehetőségem.

-          Elnézést, de zárva vagyunk… Jimin?

Mi? Jimin? Miért? Mi ez? Miért jött ide?

-          Chinaehez jöttél?

-          Igen.

Gyorsan kifutok a konyhából. Taehyung meg Jimin megint egy helységben… és Tae úgy tudja, együtt vagyunk. Istenem, ezt a szerencsétlenséget! De azt mondta Jimin, hogy a végén összejöhetek Taehyunggal. Ez tartja bennem a lelket. Jimin meglátott. Mosolyra nyitja a száját. Egyébként kimondottan szép mosolya van. De ha belegondolok, Tae mosolya… sokkal szebb.

-          Nyuszim! Hát itt vagy! Nem tudtalak elérni. Aggódtam, nem szoktál ilyet csinálni!

Belemegyek a játékba.

-          Igen, tudom, ne haragudj. Lemerültem.

Nem tudom, mit szoktak csinálni a szerelmesek. Jiminre bízom magam. Csak elindulok felé. Ő is megindul felém. Pont Tae mellett találkozunk. Jimin magához szorít és megcsókol. Nem műcsók. Valódi. Hogy képes ilyesmire? Ráadásul én hogy tudom ezt viszonozni?? Taehyung úgy dönt, inkább nem nézi, és elindul be. Ahogy ő bemegy, egyszer csak megjelenik Hoseok. Az arckifejezése elborul, ahogy meglát minket ölelkezve.

-          Jimin? És Chinae? Ti? Mit csináltok?

-          Szia, Hoseok. Örülök, hogy látlak. Lemerül Chinae telefonja és nem tudtam elérni. Aggódtam, ezért eljöttem. De jó téged is látni.

-          Chinae? Aggódtál?

-          Igen, Chinae és én járunk. Már jó pár hónapja.

Hoseok arca teljesen megfeszül. Kicsit még ijesztő is. Nagyon megkönnyebbültem, mikor Jimin invitált, hogy menjünk.

-          Akkor mi megyünk is. Szia, Hoseok.

Ahogy kézen fogva sétálunk ki az ajtón, látom az üvegen Hoseok és Tea tükörképét. Hoseok eltorzult arccal, tele méreggel néz utánunk, Tae viszont szomorú, lemondó tekintettel. Szörnyen érzem magam. És fogalmam sincs, mit hoz majd a jövő.

Részletek Taehyung naplójából

„ Kedves Naplóm!

Nehéz most írnom. Ez az elmúlt éjszaka és nap… nem tudom, hogy mit mondjak. Öhm… szánalmasan érzem magam. Teljes mértékben összetörtem. Nem tudom most elmondani neked mi történt. Ahhoz gyenge vagyok. De… hülye vagyok. Teljesen… megzakkantam… vagy nem is tudom. Chinae… láttam a barátját. Nagyon jóképű. És látszik, hogy védelmezi Chinaet. Le kell mondjak a szerelemről. Hoztam haza virágot. Vázába tenném, de… nekem nincs. Betekertem vizes zsebkendőbe, de meg fog halni. Szépen lassan, fájdalmasan fog elhervadni. Mint a Chinae iránt érzett szerelmem. Nem tudom visszatartani a könnyeimet… sajnálom. Nem tudok írni. Most megyek.”