Értékes szerelem 12.rész

                               Értékes szerelem

                                                                         XII. fejezet

Reggel lenne? Úgy hasogat a fejem. Nem tudom kinyitni a szemem. Álmos vagyok. Tegnap elég sokat ittunk. A felére nem emlékszem. Lehet nem kellett volna annyit inni. Nem tudok megmozdulni. Pedig már zsibbadok. Valahogy kényelmesebb pózba kellene vergődnöm magam. Próbálok a jobb felemre fordulni. Valamibe beleütközik a kezem. Mi ez az ágyamban? Ahogy tapogatózom, mintha egy ember alakját érezném. Megerőltetem magam és résnyire kinyitom a szemem. Ahogy megpillantom, mi van az ágyamban, maguktól pattannak ki a szemeim. Tae fekszik mellettem egy szál… alsónadrágban. Alszik. Mi a francot keres az ágyamban? Mi történt itt tegnap? Ugye nem? Elvesztettem a szüzességem és még nem is emlékszem rá?? Ne! Úr Isten! Hátrálni kezdek. Megint beleütközöm valamibe. Gyorsan hátra fordulok. Te jó ég! Ott meg Jimin fekszik. Szintén… elég hiányos öltözetben. Nem! Nem! Nem! Mit csináltam? Nem emlékszem. Chinae! Frissítsd fel az emlékezeted!! A vízben voltunk. Amikor kijöttünk, elkezdtünk inni. Besötétedett. Üvegeztünk… huuu. Az is kegyetlen volt. Azta! Jimin és Tae csókolóztak! Ráadásul én adtam ezt a feladatot! Chinae! Olyan idióta vagy! És kegyetlen! De vicces volt. A gondolatra elkezdek magamban nevetni. Azt a szenvedést, mire a két fiú összehozott valami puszi szerűséget. Utána futottak a vízbe szájat mosni. He! Tényleg vicces volt. Emlékszem, annyira röhögtem, hogy leestem a székről. Bevertem az oldalam. Odanyúlok a bal oldalamhoz. Áu! Ez fáj. Tényleg leestem. De hogy utána mi történt… Nem emlékszem!! Elkezdem őrülten borzolni a hajam. Mi a francot csináltunk mi itt?? Nem nagyon bírom az alkoholt. Nem szabad többet innom. Ünnepélyesen megfogadom, hogy nem iszom többet. Csak kérlek! Ugye nem történt semmi?? Elég kényelmetlenül érzem magam. Ki kell kászálódnom az ágyból. Felülök. Ahogy megmozdulok, Jimin elkezd nyöszörögni és a bal kezét a combomra ejti. A combomra?? Te jó ég! Át vagyok öltözve pizsamába? Azt hogy? És miért pont a nyuszisat?? Ez annyira kislányos! Miért kellett elhoznom, amikor pasikat akarok hódítani. Nyuszis pizsamába ez aligha megy. És ki adta rám? Én vettem volna át? Valahogy le kell szednem magamról Jimin kezét. Megfogom, és elkezdem leemelni magamról. Egyszer csak kirántja a kezemből az övét, és visszateszi a combomra. De most meg is szorítja. Basszus Jimin! Mit kezdjek veled? El akarok innen menekülni. Nem tudom, mi történt. Így nagyon kényelmetlen. Más helyzetben szimpatikus lenne ez a körülmény, de most… ahj. Annyira felhúzom magam, hogy megfogom Jimin kezét még egyszer és ledobom magam mellé. Most óvatosság nélkül. Nem kel fel rá. Lassan elkezdek az ágy széle felé kúszni. Annyit érzek, hogy valaki megragadja a karom és visszaránt. Tae magához ölel és erősen fog. A keze a melleimen vannak! Nincs rajtam melltartó?? Tae te perverz! Már készülnék megütni, mikor hallom, hogy szuszog. Alszik ő is. Mit csináljak? Ki fogok egyáltalán szabadulni ebből a pokolból? Elkezdem lefejteni Tae kezét a… onnan. Mikor végre sikerül, a lábát átteszi a derekamon. Satuba fogott. Nincs menekvés. Akkor is kiszabadulok innen! Elkezdek mocorogni. Szenvedek. Tae olyan erősen szorít. Teljesen hozzám bújt. Még a reggeli merevedését is érzem. Ezt nem hiszem el! Csak jussak ki innen!

-          Menekülsz?

Megijedek. Annyira, hogy teljesen lefagyok. Csak a szemeimet mozgatom. Ijedt tekintettel nézek a hang irányába. Jimin néz rám szép szemeivel. Nagyon kicsi a távolság köztünk. Zavarba jövök. Mit mondjak?

-          Segítsek?

-          Nem kell.

Ez a mondat elég hisztis lett. Nagy erővel kiszabadítom magam Tae öleléséből. Erre már ő is felkel. Olyan édes hangokat ad ki. Kinyitja a szemét.

-          Jó reggelt!

Túl sok! Nem bírom! Úgy érzem, mindjárt felemészt a tűz, amit kiváltott belőlem a két fiú hangja. Gyorsan kikászálódok az ágyból. Az ajtó felé veszem az irányt. Kirántom és becsapom magam után. Nagy lendülettel megyek. Végig a folyósón, le a lépcsőn. Az aula ajtajában azonban megtorpanok. Hoseok és Suga épp reggelizik. Ők sincsenek túl jó passzban. Ők is elég rendesen berúgtak tegnap. Elindulok az asztal felé. Leülök a székre. Nagy nehezen kinyögök egy „jó reggelt” szerű valamit és elkezdek én is enni. Pirítós, vaj, fokhagyma. A kedvenc reggelim a müzli mellett. Nem szólok senkihez. Antiszociális vagyok. Azon jár az agyam, hogy mit csináltam. Megkérdezném Sugat, de ő honnan tudná? Nem volt ott… talán. Ahhh! Megőrülök a tudatlanságban! Nincs étvágyam. Csak nyamnyogok. Alig megy le a torkomon a pirítós. Felnézek. A két fiú engem szuggerál. Sejtettem. Éreztem a tekintetüket magamon. Teli szájjal szólalok meg.

-          Mi van?

A két fiú csak bólogat. „semmi, semmi”. Ezzel aztán többet tudtam meg. Olyan… mindent tudóan néznek. Talán még is meg tudják nekem mondani, hogy mi történt.

-          Fiúk, tudjátok esetleg, hogy…

-          Jó reggelt!

-          Sziasztok.

Tae és Jimin hangja. Nem akarok hátra fordulni. Ideérnek hozzánk. Elfoglalnak két üres széket. Szerencsére már fel vannak öltözve. Érzem, hogy vér szökik az arcomba. Mit csináljak? Úgy dobog a szívem! Mindjárt kiugrik a helyéről! Néha úgy érzem, hogy a szívem a testemtől függetlenül önálló életre kel. Még az eszemre se hallgat, mikor azt mondom neki „nyugi! Nyugodj le!”. Makacsul ver tovább. Jimin szólal meg, miközben keni a pirítósát lekvárral. Utálom lekvárral a pirítóst…

-          Gyorsan kirohantál.

Nem nézek rá. Nem is szólalok meg. Úgy csinálok, mint aki nagyon éhes és tömöm magamba a kenyeret. Még meg se ettem az elsőt, de már csinálom a másikat. Magamba gyűröm, csak ne kelljen válaszolnom. Mindenki engem néz. Suga szólal meg.

-          Chinae. Minden rendben?

-          Ühüm.

Eszem tovább. Egyre gyűlik bennem a feszültség. Úgy érzem, ki fog törni belőlem. Kicsit elkezdek remegni. Muszáj tudnom, mi történt. Egyszer csak leteszem a kenyeret és a kést. Nézek magam elé. Megrágom a maradék pirítóst és lenyelem. Kis szünet után felnézek a fiúkra. Engem néznek. Mozdulatlanul.

-          Fiúk. Mi történt tegnap?

Komolyan teszem fel a kérdésemet. Mindenki csak néz. Egy kis hatásszünet után egymás tekintetét keresik. Idegesítő. Én is tudni akarom. Ne egymásra nézzetek, válaszoljatok. Kezdek ideges lenni. Csapok egyet az asztalra.

-          Válaszoljon valaki!

Erőteljesen szólaltam meg. A fiúk lesütik a szemüket. Suga válaszol.

-          Semmire nem emlékszel?

-          Az üvegezés még megvan. Amikor leestem a székről. Utána filmszakadás.

-          Értem. Hát… tegnap kicsit kifordultál önmagadból.

-          Mi történt?

Lényegre törő vagyok. Nem szeretem, mikor kertelnek. Csak mondják el és kész. Hoseok folytatja.

-          Miután elég sokat ittunk, kicsit bedepiztél. Elkezdtél magadban bőgni. Mikor megkérdeztük mi a baj, nem válaszoltál, csak bőgtél. Mindenkit ellöktél magadtól mikor vigasztalni akartunk.

-          És végül elmondtam?

-          Igen, el. Azt mondtad, utálod magad, amiért félrevezetsz két fiút, és játszadozol az érzelmeikkel. Nem akarod őket megbántani. De nem tudsz mit csinálni, mert képtelen vagy dönteni. Imádod őket és legszívesebben…

-          Legszívesebben mi?

Suga fejezi be.

-          Legszívesebben egyszerre adnád oda a szüzességed mind a kettőnek.

Mi? Ne. Ilyet mondtam volna? Nem! Biztos, hogy nem. De… miért hazudnának? Ráadásul így gondolom. Nem hiszem el, hogy kimondtam! Hogy lehetek ekkora ökör!! Ezt a szégyent. Most úgy érzem, hogy zsugorodom össze. Legszívesebben eltemetném magam mélyre. Olyan mélyre, hogy senki ne hallja az ordibálásom. Legszívesebben elkezdenék őrjöngeni és magamat szidni. Ha tudnám, most biztos megverném magam. Hirtelen Hoseok megszólal.

-          De ez nem minden.

-          Tessék? Van még ennél is rosszabb??

-          Azt is mondtad, hogy nem akarsz ribanc lenni, te nem ilyen vagy, és ha nem tudod elfelejteni a fiúkat vagy dönteni, akkor kilépsz az életükből. És közölted, ha visszaérünk holnap, otthagyod a kávézót. Kilépsz.

Na ez most tényleg sokkolt. Teljesen ledöbbentem. Értetlenül nézek a fiúkra. De én ezt nem gondoltam komolyan. Nem akarok kilépni. Szeretek ott lenni. Miért mondtam én ilyet? Mindent elrontottam volna?? Tae most szólal meg először.

-          De később azt is mondtad, hogy nem gondoltad komolyan, mert szeretsz ott lenni. Csak annyit kértél, hogy hagyjunk téged békén. Ne tegyünk tönkre lelkileg. És megígértetted velünk, hogy nem küzdünk tovább.

-          Ezt mondtam?

-          Ezt.

Iszonyatosan megbánthattam a két fiút. Annyira rosszul érzem magam. De ha ez történt, akkor…

-          És ti mit kerestetek reggel az ágyamban? Jimin?

-          Én?

-          Igen. Elmondod nekem, mi volt ez a meleg fogadtatás reggel?

-          Igazából… miután ezeket elmondtad, rosszul lettél.

-          Hánytam?

-          Nem. Csak nem tudtál magadról és teljesen tehetetlen voltál. Ezért úgy döntöttünk Taehyunggal, hogy felviszünk.

-          Hogy került rám a pizsama?

-          Tae megfürdetett.

-          Megfürdetett??

-          Azt mondta, látott már téged meztelenül, mikor majdnem lefeküdtetek, szóval…

-          Jimin! Megkértelek, hogy Chinae ne tudja meg, hogy elmondtam.

-          Bocsi. Tényleg. Ne haragudj. Izé…

-          Ahham. Értem. És miért maradtatok az ágyamban? Tae?

-          Hát… mert nem tudtunk ott hagyni. Nagyon aggódtunk, mi van, ha rosszul leszel. Egyikünk sem akart elmenni onnan, szóval úgy döntöttünk, ott maradunk. De nem történt semmi olyan. Ne aggódj! Megígértük, hogy nem nyúlunk hozzád, és nem is fogunk.

-          Igen! Taehyungnak igaza van. Nem csináljuk többé ezt. Nem akarjuk, hogy neked rossz legyen.

Még mindig rám gondolnak és nem a saját érzelmeikre? Nem értem őket. Ennyire szeretnének? Tényleg szörnyű vagyok. Jól tettem, hogy így döntöttem. Kezdem megérteni magam. Suga hatására úgy viselkedtem, mint egy lotyó. Teljesen elfelejtettem, milyen vagyok valójában. Az igazi énem nem engedne mást szenvedni hagyni miattam. Az igazi énem tényleg képes lenne otthagyni a kávézót. De nem hagyom ott. Így, hogy megkértem a fiúkat erre… talán tudok együtt dolgozni velük. Ugyanis tegnap Hoseok felajánlotta Jiminnek, hogy maradjon Szöulban és dolgozzon velünk. Jimin elfogadta. Erre még emlékszem. Ezek után nem szólok semmit. Csak bámulok a kész pirítósomra, ami arra vár, hogy elfogyasszam. Még inkább nincs étvágyam. Jobb lett volna a tudatlanság? Megkíméltem volna magam ezektől a szörnyű emlékektől. Most, hogy hallottam a dolgokat, kezdenek beugrani a képek. A négy fiú aggódó arca. Az érzés, ami akkor uralkodott rajtam… ami most is kezd elhatalmasodni rajtam. Lassan tölti el a testemet ez a kellemetlen, utálatos érzés. Az érzés, hogy megbántom és kihasználom ezt a két nagyszerű fiút, aki őszintén szeret. Nem tudok és nem is akarok gondolkodni. Kihúzom a széket. Felállok és elindulok az ajtó felé. Hallom, ahogy a fiúk utánam szólnak. „hová mész?” „gyere vissza”. És a nevemet még vagy ötször. De nem reagálok. Kilépek az ajtón. Elindulok a napsütötte tenger felé a nyuszis pizsamámban. Csak bambulok előre. Erőtlenül teszem a lépéseket egymás után. Elkezdenek könnyek szökni a szemembe. Mondanám, hogy az erős napfénytől, de akkor hazudnék. Belesétálok a vízbe. Csak sétálok, amíg el nem ér a fejem búbjáig. Nem jövök fel. Érzem, hogy levegőre lenne szükségem. Nem akarom megölni magam. Nem tudom, miért csinálom. Kezdek fulladni. A szemem nyitva van. Látom, ahogy a fejem fölött süt a nap. Kezd elhomályosodni a kép. Nem kapálózok. Nyugodtan fogadom a tényt, hogy eltűnik előlem a világ. Mielőtt végleg elveszteném az eszméletem, érzem, hogy valami ránt. Hirtelen oxigén kerül a tüdőmbe. Minden levegővétel fájdalmas. Fáj, mert még mindig élek. Mert még mindig létezik a világban azaz ember, aki bántja, akiket szeretek. Azt akarom, hogy eltűnjön. Hogy Tae és Jimin boldogok lehessenek. Homályosan látok. Annyit érzékelek, hogy Jimin és Tae őrülten mondogatnak valamit. Nem hallok. Csak a szájukat látom mozogni. Könnyek kezdenek kiszökni Tae szeméből. Azt hiszem. De mielőtt megbizonyosodhatnék róla, elsötétül minden. Alszom… végre… örök nyugalom. Ez az, amire vágyom.

Értékes szerelem 11.rész

                               Értékes szerelem  

                                                                         XI. fejezet

Ahogy őrülten futottam, megláttam a többieket a tűz körül. Nevetnek. Suga és Hoseok ül. Jimin és Tae egymás mellett állnak és jól kijönnek egymással. Ezt a képet látva a szívem elkezd repesni az örömtől. Még jobban futok. Már majdnem ott vagyok.

-          Chinae!

Hoseok kiabált nekem. Jiminék hátra fordulnak. Ahogy meglátom őket ilyen jókedvűen, fülig ér a szám. Még jobban elkezdek futni. Már csak kétlépésnyire vagyok tőlük, de egyszer csak érzem, hogy zuhanok. Megbotlottam a homokban. A két fiú egyszerre nyúl utánam. Megfognak és felsegítenek. A szám még mindig a fülemig ér. Vigyorgok, mint egy tejbe tök.

-          Vigyázhatnál jobban magadra!

-          Egyet kell értsek Jiminnel. Ne törd össze magad.

Nem szólok semmit. Szeretettel nézek a két fiúra. Imádom őket és alig várom, hogy az együtt töltött időket élvezhessem.

-          Lemaradtam valamiről?

-          Nem igazán. Épp azt taglaltuk, Jimin mennyit nyom fekve.

-          Ti hoztátok fel. És egyébként is. Nem akarok hencegni.

Elnevetem magam. Tetszik ez a hangulat. Jobb mint a szobámban kuksolni.

-          Fogadjunk, hogy Tae ugyanannyit tud csinálni mint te!

Meglepődnek a fiúk. Mind a hárman. Kivéve Suga. Ránézek. Elégedetten mosolyog. Tekintetemmel egy köszönömöt mondok neki. Visszabólint. Azt jelenti: Szívesen.

-          Hallod Jimin! Szerinte én is tudok annyit mint te!

-          Akkor próbáljuk ki!

-          Hát… már ittam meg…

-          Én is! Egyenlő esélyek.

-          Legyen! Aztán nekem ne sírj ha veszítesz!

Megint elnevetem magam. Leülök Suga mellé egy székre és érdeklődve figyelem az eseményeket. Hoseok nagyon élvezi a helyzetet.

-          Én Jiminre fogadok!

-          Fogadni? Hoseok. Ez nem lóverseny.

-          Nem ló. Két szerelmes férfi versenye. És teszek Jiminre egy villát anyámék ezüstkészletéből! Suga?

-          Én Taera szavazok. És felajánlom… az ezüst nyakláncomat.

-          Jó! Chinae!

-          Tessék?

-          Te kire szavazol.

-          Én senkire. Pártatlan maradok.

-          Ilyen nincs, Chinae! Én is feltettem az ezüst villát! Mondj egy nevet.

-          Tudjátok mit? Chinae!

-          Mi az, Suga?

-          A nyertes kap egy csókot tőled. Mit szólsz?

-          Mi??

-          Egy csókot?

Jimin meg Tae egyszerre reagáltak. Megcsillan a szemük. Egymásra néznek. Hirtelen elszántak lettek. Ijesztő. De megpróbálom élvezni a helyzetet. Végül is nem olyan rossz. Na de egy csók! Én nem akartam. Főleg a másik előtt. Jajj. Mit fogok csinálni. Hiába csókolóztam mind a két fiúval, nem számít. Olyan, mintha az első csókra készülnék… valamelyikükkel. Izgulok. Melyiküket akarom hogy nyerjen? Nem tudom eldönteni. Hoseok szólal meg.

-          Jól van fiúk. 1 percetek van. Chinae nézi az időt. Aki a legtöbbet megcsinálja 1 percen belül, az nyer. Én számolom Jimin, te pedig Tae fekvőtámaszát. Jó?

-          Nekem igen. De nem ám csalsz!

-          Majd Chinae ellenőrzi, ha valaki csal. Oksi?

-          Felőlem legyen! Chinae.

-          Jól van. Akkor kezdhetitek. Fiúk! Sok sikert.

Mind a ketten rám néznek és elmosolyodnak. Imádni valóak. Elindítom a stoppert.

-          Mehet!

A fiúk álló helyzetből hirtelen lemennek fekvőtámaszba és elkezdik csinálni. De még milyen gyorsan. Suga és Hoseok nem győzi számolni. Egyszerre mondják a számokat. Ugyanis a két versenyző fiú teljesen egyszerre mozog. Egy tized másodperc eltérés sincs a kettő között. Vajon melyikük fog hamarabb elfáradni? Ahogy telnek a másodpercek, egyikük sem tűnik úgy, mintha fáradna. Komolyan akarják azt a csókot. Már csak 20 másodperc van hátra. És még mindig egyszerre mozognak. Nem gondoltam volna, hogy Tae ilyen vékony karokkal képes lesz Jimint utolérni. De úgy látszik tényleg minden elhatározás kérdése. Visszaszámolok. Már csak 10 másodperc.

-          5,4,3,2,1… Vége!

A két fiú egyből elterül a puha homokon. Nagyon kifáradtak. Amint van egy kis energiájuk, felnéznek.

-          Ki nyert?

-          64- 64

-          Tessék?

-          Mindketten ugyanannyit csináltatok.

Hát igen. Ez szomorú. Egyikük sem nyert. Kicsit megkönnyebbültem. Egyikük sem kap csókot. De Hoseok egyből megszólal.

-          Erről nem hoztunk szabályt. Ha egyenlő akkor mi legyen. Szerintem kapjanak mindketten.

-          Mi?

Nekem ez nem tetszik. Egyáltalán nem. Ez olyan… nem vagyok mindenki szukája. Mondjuk már az is az, hogy elvállaltam, az kap aki nyer….

-          Szerintem meg egyikőjük se kapjon. Nem győzték le a másikat. Így jutalom sincs.

Suga az én megmentőm.

-          Az lehet, de keményen küzdöttek, szép verseny volt. Szerintem megérdemelnék. Igaz, Chinae?

Nem akarok megszólalni. Ha azt mondom, amit akarok, akkor megbántom a két fiút. De ha beleegyezek akkor meg… ez olyan kínos. Nem akarok ilyen kínos helyzetbe kerülni még egyszer.

-          Én átadom Jiminnek a lehetőséget.

-          Micsoda? Taehung? Ezt nem gondolod komolyan? Hisz versenyeztünk… te is megérdemled.

-          Lesz még lehetőségem megcsókolni, ha megnyerem.

Ahogy Tae kimondta ezt a mondatot, teljesen belepirultam. Annyira határozott férfi lett. Akarom, hogy nyerjen! Igen! Tae nyerjen!

-          Taehyung. Tisztességgel versenyeztünk. Nem engedhetem meg magamnak, hogy csak én kapjam meg a jtalmam. Akkor én is lemondok róla. Majd legközelebb, ha ketten leszünk.

Jimin!! Jajj! Most meg azt akarom hogy ő nyerje meg! Nem hiszem el! Miért vagyok ilyen! Dönteni akarok már! Ez a tanácstalanság borzalmas. De én már felkészültem a csókra. És úgy döntöttem hogy akarom. Miért? Én tényleg akarom a két fiú csókját!

-          Hát akkor enyém marad a villa, tiéd a nyaklánc.

-          Vagy cserélhetünk.

Mindenki nevet rajta. Jimin és Tae egymásra néznek. Elmosolyodnak, pacsiznak egyet.

-          Majd legközelebb, Jimin!

-          Szép verseny volt Tae!

Miért fogadja mindenki ilyen könnyen ezt a tényt, hogy nincs csók? Ez csak engem zavar? Vagy lehet, hogy Jiminék nem is engem akarnak csak a versenyszellem hajtja őket? Én nem adnám fel ilyen könnyen! És miért lettek ilyen jó barátok hirtelen? Nemrég még meg akarták ölni egymást!! Mi folyik itt??

-          Egyébként is,Suga. Nem volt szép felajánlani Chinae csókját a fiúknak úgy, hogy nem kérdezted meg róla őt is.

-          Akartam adni egy kis ösztönzőt a fiúknak. De bocsi Chinae! Jól mondja Hoseok. Nem kérdeztelek meg.

-          És mi van, ha én akarom?

Síri csönd. Mindenki elhallgatott. Nem mondanám, hogy fagyos lett a hangulat, de a levegő megállt egy pillanatra.

-          Chinae… nem mondtad…

-          Mert nem kérdeztetek meg. Ti eldöntöttétek, hogy nem lesz csók, mert senki nem nyert. De én úgy döntöttem, hogy lesz csók, mert egyikük sem veszített.

Erre nem mondott senki semmit. Ránézek a két homokban fetrengő fiúra. Meglepődve néznek rám. Odaérek hozzájuk. Leguggolok melléjük. Elszánt vagyok. Nem tudom, mi vezérel. Csak… akarom. Meg akarom őket jutalmazni, amiért ilyen ügyesek voltak. És magamnak is akarom a csókjaikat. Érezni akarom mind a két fiú ajkát. Hátra nézek.

-          Hoseok, Suga. Kő, papír, olló. Aki nyer, azzal kezdem.

Hoseokék elmosolyodnak. Megint magukhoz tértek. Úgy látszik, tetszik nekik ez a hirtelen változás. Visszanézek Jiminre és Taere. Fél méterre sincsenek egymástól, úgy ülnek. Felváltva nézek a szemükbe. Egyikük sem néz a másikra. Csak engem figyelnek. Suga és Hoseok lejátssza a versenyt. Hoseok nyer. Ami azt jelenti…

-          Rendben, akkor Jimin.

Megindulok felé. Jimin nem ellenkezik. Behunyjuk a szemünket, ahogy egymáshoz érnek ajkaink. Szenvedélyes, vad, heves csók. Még arra se gondolok, hogy Tae egy karnyújtáson belüli távolságra van mellettünk. Jimin a derekamra csúsztatja az egyik kezét. Másikat a tarkómra emeli. Hoseok hirtelen megszólal.

-          15 másodperc! Letelt!

Azonnal elhúzódom Jimintől. Bár ő még csókolt volna. És én is őt. Mégis… alig várom, hogy Tae csókját is megízleljem. Odafordulok Taehez, aki láthatóan zavarban van. Állához teszem a kezem. Megsimítom az ajkait, majd résnyire kinyitom őket. Megcsókolom. Olyan hevesen, hogy még én is meglepődök. Hát úgy látszik, a testem még mindig jobban kívánja Taehyungot. Nyelvünk összesimul és őrülten játszadoznak egymással. Hoseok megint megszólal. Mielőtt abbahagynánk a csókot, még beleharapok Tae ajkaiba. Megkapták a jutalmukat. Ideje felnőni, fiúk. Kicsit meg vannak illetődve tőlem. Előbb én is megvoltam magamtól. Felállok ellőttük. Rájuk nézek.

-          Ideje komolyan venni a versenyt, fiúk.

Ezzel hátrafordulok és elindulok a víz felé. Leveszem laza ruhámat és egy szál bikiniben hagyom pompázni a testemet. Tudom, hogy jó alakom van. Tudom, hogy mind a ketten akarnak. A nőiességem használom arra, hogy kicsit megkomolyodjanak. Ledobom ruhámat az asztalra. Ahogy Suga tekintete találkozik az enyémmel, látom, hogy nem csalódott. Sőt! Büszkén néz rám. Én is büszke vagyok magamra. Elhagyom őket is, és már a vízben vagyok. Élvezem a szellőt, ami enyhén fújja a hajam, a napsugarakat, amelyik barnítják a bőröm, és a vizet, amely lehűti lángoló testem. És nem csak a naptól égek. Ez engem is megviselt, de imádom ezt az érzést. Egyre jobban. És a szívem mélyén azt kívánom, bár ne kéne választanom. Azt veszem észre, hogy körülöttem csobbanások vannak. Hirtelen több irányból kezdenek fröcskölni. Mikor abbahagyják, látom, hogy a fiúk gyűrűjében vagyok. Azzal a 4 fiúval vagyok körülvéve, akik a legfontosabbak a számomra. És mind a négyen mosolyogva néznek rám. Elmosolyodom én is. Ugrok egyet a vízbe, és mind a négyüket egyszerre fröcskölöm le. Kezdődjék a harc. Ahogy a vízben küzd mindenki mindenkivel, elfelejtem, ami az előbb történt és úgy érzem, megtaláltam a családom. Nem akarom őket elveszíteni. Jimint és Taet sem fogom elveszíteni. Tudom, hogy ők mindig mellettem maradnak. Mérhetetlenül boldog vagyok. És az is maradok.

Értékes szerelem 9.rész

                               Értékes szerelem

                                                                        IX. fejezet

Még most sem hiszem el, ami tegnap este történt. Jimin és Tae értem harcolnak. Sok lány erről álmodik. Két helyes pasi küzdenek a kegyeiért… de nekem ez kellemetlen. Ráadásul kétségeim vannak afelől, hogy kit szeretek. Rosszabb vagyok, mint egy napraforgó. Viszont nem értem saját magam. Tae… egyszerűen tökéletes. Aranyos, vicces, helyes, magas és tisztelettudó. Ráadásul ő is szűz. Véleményem szerint. Jimin azonban… akaratos, önfejű, alacsony és kigyúrt. Látszik a karján meg a lábán. Sokat foglalkozik a kinézetével. De mégis… Jiminnek nagyon jó humorérzéke van, tiszteletben tart annak ellenére, hogy megcsókolt. Pedig csak 10 perce ismertük egymást. Szép mosolya van. Mondjuk Tae mosolya szebb. Viszont Jimin egy nemes cél érdekében küzd. Azt akarja, hogy Hoseok legyen a régi önmaga. De nem hinném, hogy Jimin terve sikerülni fog. Túl… egyszerű. Olyan mint ő.

-          Kérem üljenek le és kapcsolják be öveiket. A gép hamarosan megérkezik.

Most nyári szünet van. A kávézó dolgozói mindig kapnak 1 hét szünetet nyáron. Ezt az egy hetet viszont nem töltheted azzal, amivel akarod. Hoseok dönti el, hogy hova megyünk nyaralni. A csapat együtt. Most épp valami kis szigetre tartunk, ami Hoseok családjának tulajdonában van. Nem tudom a nevét, Hoseok se mondta. De valahol Ausztrália közelében van. Nem olyan messze Koreától. Utálok repülni. És még csak nem is szárazföld felett repülünk. Az óceán vize egy idő után unalmas lesz. És ha kinézek az ablakon, sok verzió átfut az agyamon, hogyan halhatok meg. Megfulladok, elájulok és megfulladok, megégek mielőtt megfulladnék… utálom a repülő és a víz kombinációját. Ijesztő. Suga ül mellettem, ez legalább egy kis nyugalmat és biztonságot ad. Mellette mindig biztonságban érzem magam. Higgadt, tudatosan cselekszik és nagyon okos. És aranyos hangja van. Jó pasinak tartom. De sajnos nem az esetem. Pedig ha vele lennék, könnyebb lenne az életem.

-          Suga.

-          Hmm?

-          Miért nem jöttél dolgozni mostanában? Ugye nincs baj?

-          Nem, Chinae nincs. Igazából… kicsit összetörték a szívem. Nem tudtam volna dolgozni.

Összetörték a szívét? Miért csinálom mindig ezt a pasikkal? Olyan rosszul érzem magam. Muszáj bocsánatot kérnem tőle. Különben nem nyugszik meg a lelkiismeretem.

-          Sajnálom.

-          Mit?

-          Hát… hogy megbántottalak.

Értetlenül néz rám. Egy kis hatásszünet után elneveti magát.

-          Tényleg azt hitted, hogy miattad? Nem te törted össze a szívem!

-          Valóban? Én azt hittem…

-          Ne aggódj, nem bántottál meg soha.

-          De szerelmet vallottál és…

-          Az már lassan egy éve volt. És rájöttem, hogy hozzám egy csendesebb és kevésbé határozott lány illik. Nem vagyok már szerelmes beléd, ne aggódj.

Miért van olyan érzésem, mintha elveszítettem volna valamit? Ennyire azt akarom, hogy odáig legyenek értem és szenvedjenek? Gonosz és önző vagyok. Efelől nincs kétség. De megkönnyebbültem, hogy nem én bántom ezt a nagyszerű fiút. De mégsem könnyebbültem meg. Ki törte össze a szívét? Aggódom.

-          Suga. Ha van valami, nekem nyugodtan elmondhatod. Szívesen meghallgatlak. Te is tudod.

-          Igen, tudom. De ez még túl friss dolog. Ha eljutok odáig, hogy tudok róla beszélni, hidd el, hogy te leszel az első akinek elmondom.

-          Rendben.

Eggyel kevesebb fiú. Hála az égnek. Leszáll a gép. Megkönnyebbülés. Most se haltam meg. De még visszafele bármi megtörténhet. Ahogy kiszállunk a repülőből és megpillantom a helyet, teljesen elvarázsol. Gyönyörű pálmák, homok, az óceán… csodálatos ez a hely. És nagyon meleg van. Nincs ember. Csak egy nyaralószerűség pár kilométerrel odébb. Kicsi sziget. Szinte mindent látni innen fentről. Lent viszont eltakarják a pálmafák. Kocsival elindulunk a nyaraló felé. Speciális autó. Legalábbis a kerekei. Nincs se oldala, se teteje. Biztos direkt erre a helyre tervezték. Külön utazom Taehyungtól. Kicsit hiányzik. Igaz, hogy azt mondta, küzdeni fog értem… de eddig egy követ sem mozgatott meg értem az óta. Meggondolta magát? Erre a gondolatra elkezd sajogni a szívem. Remélem, hogy nem. De most több esélye van. Nincs itt Jimin. Lehet azért van ennyire megkönnyebbülve. Ahogy közel érünk a nyaralóhoz, látom, hogy ott nem egy, hanem kettő van egymás mellett. Lehet hogy az egyik Hoseok családjának, másik a vendégeknek vagy bérlőknek. Szívesen kibérelném, ha lenne pénzem rá. Mindenki saját szobát kap. Én külön vagyok a fiúktól. Nagyon is. Külön szárnyba lettem rakva. Ez a „női részleg”. De annyira kietlen és… magányos itt egyedül. Bezzeg a fiúk… miért születtem nőnek? Jó kérdés. Én sem tudom. Úgy döntök, mielőtt kipakolok, körülnézek. Lemegyek a partra. Ott van közvetlenül a nyaraló mellett. Nem kell sokat sétálni. Lehet meg is mártózom. Felveszem a bikinimet és a derekamra kötök egy kendőt. A nyaraló aulájában senkit nem látok. Lehet, hogy pakolnak. Kint a parton nagyon jó érzés. Soha nem voltam még homokos tengerparton. Gyönyörű a víz, ahogy csillognak rajta a napsugarak. Enyhén hullámzik az óceán. Ahogy elmélázgatok, egyszer csak valaki átkarolja a derekam és magához húz. A fülemhez teszi ajkait.

-          Szia, Chinae! Hiányoztam?

Jimin? Mit keres ő itt?? És nincs rajta felső. Te jó ég! A hátamon érzem, milyen kockái vannak. Hát tényleg nem tévedtem. Meglepődök. Nagyon is. Nem tudok megszólalni. Ez hatalmas meglepetés.

-          Én, ö…

-          Jimin!

Hoseok! Ez az! Megmentett!! Jimin elenged az ölelésből és hátra fordul. Ezt teszem én is. Bár ne tettem volna. Lehet hogy Jimin alacsony, de olyan teste van, amire azt mondom, hiába kigyúrt, szívdöglesztő. Pont jó. Lángol az arcom. Majd a napra fogom.

-          Hoseok! Szia!

Nem tudom elképzelni, mi ez a nagy barátság köztük. Megölelik egymást. Ilyen jóba lennének megint? Nem értem.

-          Sejtettem, hogy te is itt leszel, ha megtudod, hogy lehozom a csapatot.

-          Viccelsz? Eleve le akartam jönni Chinaevel, de így is jó. Ráadásul hagyjam, hogy Taehyung zöld utat kapjon?

Azért van itt, mert én is itt vagyok? Érdekes. De hol szállt meg?

-          Jimin! Te hol száltál meg?

Jimin rám néz és mosolyog.

-          Ott.

A másik nyaralóra mutat, ami közvetlenül mellettünk van. Ugyanúgy néznek ki.

-          Hoseoktól kaptam még az első sikeres befektetéséből. Ez volt az első, amit vett. Egy sziget, és építtetett hozzá nyaralót. A repülő meg hozzá van. Bármikor, amikor el akarok ide jönni, nem kell fizetnem.

-          Értem.

Elindulok vissza a házba. Túl sok információ, ráadásul Jimin teste teljesen elveszi az eszem. De én utálom az ilyen testeket!!!

-          Hova mész?

Jimin kérdésére hátra fordulok. Tuti, hogy lángol az arcom.

-          Kicsit lehűtöm magam. Meleg van.

Hoseok vigyorogva néz rám. A mindent tudó mosolyával.

-          Szokd meg a látványt Chinae! Sokszor lesz még benne részed.

Jimin jól ismeri Hoseokot és egyből olyan csábító nézéssel néz rám. Én elveszem a tekintetemet Jiminről és Hoseokra figyelek. Ha nem ismerném, azt mondanám, a partra érti. De nem. Sokatmondó tekintetemet leveszem a fiúkról és folytatom utam a nyaralóba. Ez annyira égő. Nem voltam még ennyire zavarban. Vagyis de. Csak… nem Jimin miatt. Pedig ez csak egy felületesség, hogy hogyan néz ki. De Jiminnél sokat nyom a latba. Beérek a szobámba. Becsukom az ajtót. Ahogy megfordulok, Tae áll az ablaknál. Kifele néz. Rám emeli a tekintetét.

-          Már vártalak.

-          Mit keresel a szobámban?

Pedig azt hittem, ide nem jöhetnek fel férfiak. Hát… naiv vagy Chinae. Nem egy osztálykiránduláson vagy… csak azért kaptam itt szobát, mert itt minden szobának külön fürdője van. A másik szárnyban viszont egy fürdő és négy szoba. Értem…

-          Látom itt van Jimin is.

Bólintok. Nem értem, miért van itt és miért várt rám. Olyan rejtély mostanában Tae. Eddig nem volt az.

-          Szóval, miért jöttél fel a szobámba?

Közel jön hozzám. Túl közel. Már szinte hozzám simul. Államnál fogva felemeli a fejem. Közelebb jön. Már teljesen rám simult. Én meg az ajtónak.

-          Hogy elcsábítsalak.

Ezt olyan hangon mondta, amit csak akkor hallottam, mikor majdnem lefeküdtünk. Tae… olyan férfias tud lenni, miközben egy bohókás, csupa szív és szerény ember. De ez az oldala… ellenállhatatlan. Tekintete fogva tartja az enyémet. Ezek a szemek. Arra vágyik, amire én. De itt, és most… bizonytalan vagyok. Ráadásul Jimin is itt van… Szép lassan ajkai hozzáérnek az enyémekhez. Először csak lassan, majd egyre vadabbul csókol. Már szinte nekinyom az ajtónak. Kezét végigsimítja a vállamtól lefelé, és mikor a combomhoz ér, felemeli és a derekához teszi. Teljesen hozzám simul. Ahogy hevesen csókolózunk, automatikusan felteszem a másikat is. Tae felemel és odavisz az ágyhoz. Olyan erős. Nem néznéd ki belőle. Óvatosan letesz, majd rám fekszik. Teljesen be van indulva. Ez így nem lesz jó. Nem fogom tudni megállni. Nem tehetem. Még azt se tudom, melyiket válasszam. Nem! Nem történhet meg! Elfordítom a fejem.

-          Tae! Figyelj…

-          Chinae! Bent vagy? Beszélhetnénk egy kicsit?

Hoseok. Tae nem ijed meg vagy hasonlók. Feláll, megigazítja magát. Nyom a homlokomra egy puszit.

-          Ha túl gyors, akkor lassítok. De az enyém leszel. Egyszer biztos.

Miután ezt kimondta, megindul az ajtó felé. Kinyitja. Hoseok meglepődik.

-          Te is itt vagy?

-          Igen, de most távozom. Beszélgessetek csak.

És Tae eltűnik a látókörömből. Hoseok jön be helyette. Gyorsan összeszedem magam, felkelek az ágyból. Megpróbálom elrejteni a zavaromat, de ez nem igazán sikerül.

-          Figyelj, Chinae! Muszáj beszélnünk.

-          Persze, mondjad.

-          Jiminről van szó… és rólad. És erről az egész helyzetről.

-          Tudom, hogy fura és hogy egy ribanc vagyok, de…

-          Nem erről van szó. nem gondolom, hogy az lennél. De aggódom Jimin miatt. Soha nem láttam még ilyet az arcán. És a tettei is… mikor bejött hozzám, elmondott mindent. Mindent, amit kiterveltetek. És jó, hogy ezt tette. Persze beszéltünk másról is, de köszönöm, hogy ezt bevállaltad miattam.

-          Elmondta? De miért?

-          Mert nem tud nekem hazudni. És tényleg bevált a dolog, persze nem ez segített, hanem maga Jimin. Viszont ha már ő képes volt bármire miattam, én is képes vagyok. És szeretnélek megkérni valamire.

-          Mondjad, Hoseok. Hallgatlak.

-          Kérlek, vedd komolyan Jimint. Ha tudod, hogy Taehyungot szereted, mondd meg neki.

-          Miért?

-          Mert úgy gondolom, hogy Jimin halálosan beléd szeretett, Chinae. És ha összetöröd a szívét, én összetöröm az álmaidat.

 Részletek Taehyung naplójából

„ Kedven naplóm!

Ma utazunk valami szigetre, ami Hoseok tulajdonában van. Már várom. Nagyon is. Nem lesz ott Jimin, így nem kell elsietnem a dolgokat. Egy hét alatt meghódítom Chinae szívét és majd ha haza értünk már egy pár leszünk. Remélem. Nem akarok semmit se gyorsan csinálni, mindent szép lassan megterveztem. Virágok, naplemente meg ehhez hasonló szép dolgok. A nyaralásra nem viszlek magammal, nem akarom hogy bárki is megtaláljon. Egy hét múlva beszélünk. Addig is… légy jó. és vigyázz a házra helyettem is. Hiányozni fogsz. Puszik: TaeTae”

Értékes szerelem 4.rész

                               Értékes szerelem

                                                                        IV. fejezet

Ahogy Hoseokkal állok szemtől szemben, több verzió is átfutott az agyamon. Az is lehet, hogy mérges, mert kimaradtam sokáig és a vendégek nincsenek ellátva rendesen. Vagy pedig azért, mert látott minket Taehyunggal, ahogy csókolózunk a hátsó bejáratnál. Vagy rájött, hogy én láttam meg őket abban az intim helyzetben. Bármelyik lehetőség is az, egy biztos. Mérges. Mégpedig nagyon. Megindul felém kecses, határozott lépteivel. A karjai még mindig egymásba fonódva pihennek a mellkasán. A mellkasán, amit félig szabadon hagy az inge. Ez a látvány nemrég még beindított, de most nincs rám hatással. Elég közel áll meg előttem ahhoz, hogy kicsit zavarba jöjjek. Mindig távolságtartó volt velem szemben, most már értem miért. Szokatlan tőle, hogy egy karnyújtáson belül legyen tőlem. A parfümjét is tökéletesen érzem. Bruno banani. Nem a kedvenc márkám. Most jut eszembe, hogy eddig még soha nem éreztem az illatát. Viszont hogy eljutott az orromig ez az illat… nem tetszik. Taehyungnak jobb illata volt. Olcsó parfüm és szappan illat. Vaníliás szappan. Imádom a vaníliát.

-          Tudsz róla, hogy Taehyung ki akar lépni miattad?

-          Miattam? Mégis miért?

-          Mert te érezteted vele, hogy nem szívesen látod itt. Szóltam neked előre, hogy ezt felejtsd el. És azt is mondtam, hogy ő a védencem.

A jó kedélyű Hoseokból hirtelen ma egy olyan főnök lett, akit kimondottan utálok. Arrogáns, mindent tudó, akaratos… nem így ismertem meg. Egy álarc lett volna?

-          Nekem semmi közöm ahhoz, hogy Taehyung mit érez, vagy mit gondol. Ugyanolyan vagyok vele, mint másokkal.

-          De igen is van, és rendbe is fogod hozni.

-          Mégis mit vársz tőlem, Hoseok? Boruljak le a lába elé és kérjek bocsánatot?

-          Pontosan ezt.

-          Mi?

-          Érd el, hogy ne akarjon elmenni. És ha ez kell, akkor ezt fogod tenni. Méghozzá most.

-          Nem értem, hirtelen mi történt veled. Miért lettél ennyire… rosszindulatú?

-          Nem kéne veled ilyennek lennem, ha normálisan csinálnád a dolgodat. Eddig nem is volt okom rá, hogy ezt tegyem, de elérted, Chinae. És most helyre fogod hozni. Nyomás!

Tényleg teljesen kifordult magából. Biztos vagyok benne, hogy a magánéletében történt valami, amit most rajtam tölt le. Most csókolóztam Taehyunggal. Utána meg arra kényszerítenek, hogy boruljak a lábai elé? Ez mekkora megaláztatás! Soha nem csináltam még ilyet senkivel. Mindig mindenhol nekem volt igazam, tőlem kértek bocsánatot… és most… ez a fiú elérte, hogy megcsókolhasson és leboruljak elé. Anélkül, hogy bármilyen erőfeszítést tett volna. Emberemre találtam. De szeretek itt dolgozni, ha nem teszem meg és Taehyung elmegy, Hoseok pokollá teszi az életem. Nem engedhetem meg. Ma már én sem vagyok önmagam. Őszintén szólva fogalmam sincs, ki vagyok. És amit most érzek, az csalódottság, szomorúság, kétségbeesés és megalázottság. Innentől kezdve már mindegy, mennyire alázom meg magam. A végeredmény ugyanaz. És most bocsánatot kell kérnem Taehyungtól. Ahogy Hoseokkal a hátam mögött megindulok a konyhából, egyre jobban elkezd felgyorsulni a szívverésem. A szám kezd kiszáradni, érzékeim pedig eltompulnak. Meglátom Taehyungot. Épp Jinnel beszélget. Szinte tele van a hely. A kis forgalom Taehyung óta csak a múlté. Tényleg meg kell tennem. Kikapcsolom az agyam, hogy ne fogjak fel belőle semmit. Képes leszek vajon ezek után az emberek szemébe nézni? Akik ezt tették velem, ők is ugyanígy éreztek vagy ők már megszokták? Ahogy közeledek Taehyunghoz, egyre inkább eluralkodik rajtam a félelem. Olyan állapotban vagyok, amiben még életemben soha. Érzem Hoseok tekintetét magamon. Megteszem. Ide értem. Most kell megtennem. Zsibbadok. Lüktet a fejem. Akkor is megteszem. Csak Taehyung tarkóját nézem, nem tudok megmozdulni. Melyik ember az, aki önként sétál be a halálhoz vezető kapun?

-          Chinae drága! Mi a baj? Miért nézi így Taehyungot?

-          Engem?

Taehyung erre hátrafordul. Kíváncsian néz rám. Szeme tágra nyílik, mikor könnyek kezdenek hullani a szememből. Ennek a hatására lábam elgyengül és magától roskad össze. Taehyung lába előtt térdelek. A padlóról felnézek rá könnyes szemeimmel. Nyitom a számat, de alig tudok megmozdulni. Nem megy. Pedig végig akarom csinálni. Mindenki engem néz. Ahogy leestem a földre, meglepődött hangokat hallottam. Fura lehet nekik engem ebben a helyzetben látni. Én is idegennek érzem. De miért nem tudok megszólalni? Ahogy ezzel küszködök, egyszer csak Taehyungot pillantom meg, ahogy előttem térdel ő is. Kezét könnyáztatta arcomra emeli, és óvatosan, aggódva törli le a cseppeket. Másik kezével félre túrja a hajam. Közben egy pillanatra mintha Hoseokra nézett volna kemény, ellentmondást nem tűrő tekintettel. De mire eljutott volna a tudatomig a jelenet, Taehyung már megint engem néz, és a hangja most egyáltalán nem idegesít. Sőt.

-          Ne aggódj, Chinae. Nem megyek el.

Honnan tudta? Miből vonta le a következtetést, hogy ezt akarom elérni? Miért jár mindig egy lépéssel előttem? Nem értem. De akkor ennek az egésznek nem volt semmi értelme. Nem kellett volna ezt megtennem. Ha mindent hagyok úgy, ahogy van, megőrizhettem volna a tekintélyem. Még ha csekély maradt is meg belőle, legalább az megmaradt volna.

-          Chinae!

Ahogy Taehyung kimondja édes, mély hangján a nevem, hatalmasat dobban a már így is kalapáló szívem. A padlóról megint ráemelem a tekintetem. Látok valamit a szemében. Valami olyasmit, ami kedves a szívemnek. Megnyugtató. Nem értem, hogy történt mindez csak egyetlen nap alatt. Egy nap, és mindenki teljesen más személyiség, mint volt. Ez a nézés Taehyungtól azt sugallja, kimondom azt az egy szót. Azt a bizonyos szót, amit sóvárogva, epekedve és megszállottan vár minden porcikám. De miért? Miért akarom, hogy kimondja? Nem értem saját magam. Ennek van értelme? Ne! Ne mondd ki! Hagyd abba, amit csinálsz! Ne kavarj még jobban össze! Kérlek, Taehyung, ezt nem teheted velem.

-          Szeretlek.

Ahogy elhangzott ez az egy szó, bekövetkezett az, amitől féltem. A szívemből valami meleg kezdett el áramlani végig az egész testemen. És ez az érzés boldoggá tesz. Függő lettem már ebben a pillanatban. A sírásom azonnal abba marad és a tekintetem, a gondolataim és minden porcikám Taehyungra koncentrálódik. Mindenki eltűnt a kávézóból. Csak ketten vagyunk. Megindulok Taehyung felé, és még mielőtt elgondolkodhattam volna rajta, mit csinálok, már meg is történt. Most én csókolom meg Taehyungot. Meglepi a hirtelen kezdeményezésem, de nem lök el. Behunyja a szemét, és visszacsókol. Szenvedélyes, vad, hívogató. Nem akarom, hogy vége legyen. Ma már a második alkalom, hogy Taehyunggal csókolózom, és egyre jobban tetszik. Minden kis testrészem erre vágyik. És még sok minden másra. Eközben a tüzes csók közben megindul a fantáziám, amit még soha nem éltem át. Megkívánok egy fiút, akivel éppen szenvedélyesen csókolózom. Nem mellesleg egy kávézó közepén, ami tele van emberekkel. Nem érdekel. Akarom. Őt akarom. És ez ma fogalmazódott meg bennem. Azért utáltam mindig Taehyungot, mert kihozott belőlem valamit, amit csak egy embernek tartogattam. Annak a fiúnak, aki igazán szeret. Taehyung az első fiú, akinek csak egy szavába kerülne, és oda dobnám a szüzességem. Akár szeret, akár nem. És ez ijesztő…

Részletek Taehyung naplójából

„ Kedves naplóm!

Ma sok minden történt velem. Ez a nap eseménydúsabb volt, mint az elmúlt 20 évem. Kiderült, hogy Hoseoknak tetszem, és nem mellékesen meg is csókolt. Egy fiú! Gusztustalan. Brrr! De legalább ezt is megélhettem egyszer. Soha többet! Chinae pedig rájött, hogy Hoseok meleg. Hogyan? Hát meglátott engem és Hoseokot. Pontosan! És nagyon összetört. Amikor meg akartam vigasztalni, és sírt, annyira törékenynek és sebezhetőnek tűnt! Csúnya dolgot tettem, és kihasználtam. Megcsókoltam, amikor a legmélyebb pontján volt. De legnagyobb meglepetésemre nem eltolt, hanem visszacsókolt! Nagyon jól csókol! Ez a nő a legszebb és legszenvedélyesebb nő, akivel valaha is találkoztam! De biztos vagyok benne, hogy a bánat miatt tette. Később viszont a lábaimnál esett össze! Legalábbis azt hittem, de mikor megláttam Hoseok elégedett fejét, hogy a lábaimnál hever ez a nagyszerű nő… rájöttem egyből, hogy nem összeesett, hanem Hoseok kényszerítette őt erre az egészre. Kimentettem a helyzetből, mert sokan voltak a kávézóban. Úgy csináltam, hogy a kávézóban ülők azt higgyék, Chinae azért esett össze, mert szomorú miattam, hogy elmegyek. Nagyon jól csinálhattam, mert amikor Chinae a szemembe nézett, egyszerűen megcsókolt! Ő csókolt meg! Erre álmaimban sem gondoltam volna! Hidd el, hogy ez a nap igazán nagyszerű volt. Viszont félek a holnaptól. A csóktól mindenki meglepődött, Hoseokkal az élen. A probléma az, hogy, mindenki azt hiszi, járunk. Nekem nincs ezzel bajom, de Chinae, aki utál… biztos vagyok benne, hogy nem lesz elragadtatva, ha el kell játszanunk a gerlepárt. Ráadásul Hoseok azóta egyikünkhöz sem szólt hozzá, ami nála nem jó. Félek a holnaptól. Nem akartam Chinaet kellemetlen helyzetbe hozni vagy abban hagyni… de most még rosszabbat csináltam. Azonban még mindig nem értem miért csókolt meg másodszorra… talán leesett neki, hogy ez mentőakció részemről és hatásossá akarta tenni. Akkor viszont tisztában van a következményekkel. Remélem közelebb kerülhetek hozzá egy kicsit. Sokat változtam neki köszönhetően. Sok mindent tőle tanultam. Olyan akarok lenni, mint ő és olyan is leszek egyszer! Remélem… Nem tudom, mit várok a holnaptól, de biztos vagyok benne, hogy innentől eseménydús és izgalmas életem lesz. Főleg ha Chinae mellettem van. Ő hozza ki belőlem a legjobbat, és megvédem akár az életem árán is. Viszlát holnap! Majd mesélek.”

Értékes szerelem 3.rész

                               Értékes szerelem 

                                                                        III. fejezet

Már egy ideje itt dolgozik velünk Taehyung. Ügyes, és ezt Hoseok is észrevette. De nem csak ezt.

-          Taehyung jól dolgozik. Örülök, hogy felfigyeltem rá.

-          Igen, tényleg jó. Hogy találtál rá? Őt is egy másik kávézóban, mint engem?

-          Nem, Chinae. Téged tudatosan találtalak meg. Őt pedig csak véletlenül.

-          Ezt hogy érted?

-          Csak megláttam őt az utcán. Sétált szatyorral a kezében. Nagyon nézett egy csapat fiút, akik jól szórakoztak. Láttam a tekintetében a sóvárgást és magányt. Biztos vagyok benne, hogy nincsenek barátai. Ez a típusú fiú az, aki bejön a gazdag nőknek. Éreztem rajta, hogy jól fogunk járni vele.

-          Csak odamentél és leszólítottad?

-          Igen. Odaadtam a névjegykártyámat és egy hét múlva hívott. Most pedig itt van. Hát nem nagyszerű?

-          De. Az.

-          Mi ez az irónia a hangodban? Talán bajod van vele?

-          Nem, Hoseok, nincs bajom vele. Azzal van a bajom, hogy én évekig tanultam ezt a szakmát, több nyelvet beszélek, hogy nagyobb legyen a lehetőségem. Erre itt van ez a fiú és csak úgy bejut ide, mert „olyan magányos”. Meg „ez a típus bejön a nőknek”.

-          Veszélyben érzed magad?

-          Mi? Nem. Dehogy. Csak rosszul esik. Ennyi.

-          Chinae. Tudom, hogy szeretnél te a legjobb lenni. De ha ezen görcsölsz, biztos, hogy nem leszel jobb nála. Egyre többet fogsz hibázni, mert rá koncentrálsz és nem a munkádra. Akkor viszont innen mész.

Tessék? Innen megyek? Ezt most komolyan mondta? Tényleg be fog következni, amitől tartottam? Taehyung lesz a kedvenc én meg mehetek lapátra. Ezt a megaláztatást. Egy utcáról jött kis senki. És még én érezzem magam veszélyben? Honnan tudja Hoseok, hogy a legjobb akarok lenni? Nem hinném, hogy átlátna rajtam. Senki nem lát át rajtam.

-          Mi a baj azzal, hogy jobb akarok lenni? És mi az, hogy megyek? Kidobnál egy utcáról jött valaki miatt? Nem érzed, hogy ez túlzás?

-          Nem, Chinae. Te nem érzed, mennyire túlzásba viszed. Neked nem jó, ha valakinél jobb akarsz lenni. Ront a teljesítményeden. És ha kirúglak innen az nem Taehyung miatt lesz, hanem magad miatt. Gondolkozz el ezen. És ne kezdj el háborúzgatni Taehyunggal. Tudom, mire készülsz, és azt ajánlom, ha még itt akarsz dolgozni a jövőben is, felejtsd el. Gondolj arra, hogy minél több vendég szeressen. Taehyungot meg felejtsd el. Az én védencem.

Ennyi? Itt is hagyott? Soha nem beszélt még Hoseok így velem. Miért? Tényleg nem tudom mire vélni ezt az egészet. Azt hittem, senki nem lát át rajtam. Úgy látszik ő mégis. Annyira fáj, hogy azaz ember, akit a világon a legjobban szeretek, így bánik velem. Mindenki a lábaim előtt hever. Akkor ő miért nem? Elegem van ebből az egészből. Nem elég, hogy tehetetlenül beleszerettem Hoseokba, még itt van ez a Taehyung és tönkre teszi a munkámat. Miért velem történik meg ilyesmi? Lehet, hogy jobb lenne, ha kilépnék. Itt hagynám az egészet a francba. Élném a kis életem távol Hoseoktól és Taehyungtól. Hoseoktól távol… menne egyáltalán? Nem vagyok benne biztos. Megtörnék.

-          Chinae!

-          Hmm? Taehyung. Mi az?

Ez kell még. Hogy idejöjjön. Nemrég még alig tudott megszólalni, ma meg csak úgy simán meg tud szólítani. Idegesítő.

-          Sajnálom.

-          Sajnálod? Mégis mit?

-          Hallottam a beszélgetést.

-          Hallgatóztál?

-          Nem. Véletlen volt. De szeretnék bocsánatot kérni. Sajnálom.

-          Ha sajnálod, akkor csak tegyél meg annyit, hogy leszállsz az én vendégeimről. Remélem érthető. És ha már úgy is tudod, ne szólj hozzám, csak ha muszáj. Megköszönném.

Még hogy sajnálja. Csak játssza itt a mártírt, hátha megsajnálja valaki. Ahh. Kegyetlen velem az élet… Jin itt van ma is. Ő majd feldob.

-          Jó napot, Jin! Hozhatok valamit? A szokásos?

-          Jó napot, Chinae! Nem, ma nem köszönöm!

-          Változatosság? Rendben, akkor mit választ?

-          Mármint úgy értem, ma nem kérném önt, köszönöm drága. Úgy döntöttem, ma kipróbálom Taehyungot. Mostanában eléggé elragadott, ahogy beszélt a hölgyekkel. De köszönöm virágszálam. Szólna Taehyungnak, hogy várom?

-          Persze. Azonnal.

Tessék. Az egyetlen ember, akiben biztos voltam, az Jin. És ő is Taehyungot akarja? Na, ez már több a soknál. Szólok Taehyungnak, és utána Hoseoknál kilépek. Nem fognak velem szórakozni. De hol van Taehyung? Az előbb még itt volt. Hoseok irodájából beszédhangok jönnek. Talán ott lenne?

-          Ne kérj tőle bocsánatot még egyszer. Nagyon jól végzed a munkádat, ezért nem kell szabadkoznod.

-          Igen, Hoseok tudom, csak. Rosszul érzem magam, hogy kitúrom. Nem akarom kitúrni.

-          Taehyung, hidd el, hogy nem fogod kitúrni. Chinae mindig itt fog dolgozni.

Na, azt csak hiszed. Pont most tervezem, hogy kilépek. Csak kihallgatom a beszélgetéseteket. Nem rossz, hisz rólam van szó.

-          De tényleg ezért jöttél be hozzám? Hogy elmondd, kilépsz Chinae miatt?

-          Igen.

-          És komolyan gondolod?

-          Igen.

-          Mást nem szeretnél?

-          Mást? Nem értem.

-          Figyelj, Taehyung. Nagyon jó szemem van a jóképű pasikhoz. Nem véletlenül szúrtalak ki. Igazából reménykedtem benne, hogy esetleg lehetne valami.

Mi? Hoseok rámozdult Taehyungra? Ezt nem tudom elhinni! Egy éve dolgozom Hoseok mellet és nem vettem észre hogy meleg? Nem! Lehetetlen, de hisz azt mondta egy bizonyos Jiminnek, hogy szereti. A Jimin az lány név!! Össze vagyok zavarodva!

-          Lehetne valami? Ezt nem értem, Hoseok. Milyen valami?

Muszáj résnyire kinyitnom az ajtót. Látnom kell, mi folyik odabent. Ahogy nyitom lassan az ajtót, először Taehyungot pillantom meg, amint háttal a falnak nekitámaszkodva áll. Ahogy jobban kinyitom az ajtót, megpillantom Hoseokot is, aki elég közel áll Taehyunghoz. A kezét a falnak támasztja, így zárja el Taehyung útját. Amit most látok, teljesen megváltoztatja az életem és a gondolkodásom. Hoseok megcsókolja Taehyungot! Megcsókolja! Két fiú csókolózik! A szerelmem, akit mindenkinél jobban szeretek… meleg. Ahogy ezt a jelenetet felfogom, könnyek kezdenek kiszökni egymás után a szememből. Nem vagyok képes elhinni, amit látok. Akkora fájdalom hasít a szívembe, amilyet még soha nem éreztem. Amikor már úgy érzem, eleget láttam, egyszer csak azt veszem észre, hogy Taehyung az enyémbe fúrja a tekintetét. Miközben engedi, hogy Hoseok azt csináljon, amit akar, egyfolytában engem néz. Nem bírom elviselni. Ez a nézés… nem a magányos, szeretethiányos Taehyunggé. Ez valami más. Gyorsan becsukom az ajtót és elindulok kifele a kávézóból. A hátsó kijáratnál egyszerűen összeesem és sírok. Nem tudom, mit kezdjek magammal. Szörnyű volt ezt látni. Inkább ne akartam volna hallgatózni. Nem tudok felállni. Nincs elég erőm. Remegnek a lábaim.

-          Segítsek?

Jól ismerem ezt a hangot. Utálom. Mély, és zengő hang. Barátságos. És mostanában egyre többet hallom. 2 hónap alatt Taehyung annyira megnyílt, és ahogy egyre jobban megismertem, elkezdtem megkedvelni. De nem kedvelhetem, mert veszélyezteti a helyem, ezért minden erőmmel azon vagyok, hogy utáljam. És az előbb csókolózott életem szerelmével.

-          Chinae. Aggódom. Jól vagy?

-          Úgy nézek ki, mint aki jól van??

Alig tudok beszélni. A könnyeimmel küszködöm. Kicsit hangosabbra és hisztérikusabbra sikerült ez a mondat, mint ahogy terveztem. De Taehyung nem hagy ott. Leül mellém, és elkezdi simogatni a fejem.

-          Sajnálom, Chinae. Nem kellett volna látnod, amit láttál.

-          Jártok?

Tudom, buta kérdés. Nem egy intelligens nőhöz illik. De most nem tudok gondolkodni. Kikapcsolt az agyam. Csak a kép van a szemem előtt, ahol Hoseok megcsókolja Taehyungot.

-          Nem járunk. És nem is fogunk. Hoseokkal ellentétben én nem vagyok meleg. Én mást szeretek. És az illető lány.

-          Akkor miért engedted, hogy megcsókoljon?

-          Nem tudom. Talán egy kicsit benne volt az is, hogy lásd, Hoseok nem az, akinek te elképzeled.

-          Miattam? De miért?

-          Mert látom, hogy mennyire szereted. Mindig azon vagy, hogy elégedett legyen veled és felfigyeljen rád. Tudatni szerettem volna veled már egy ideje az észrevételem Hoseokkal kapcsolatban, de… nem tudtalak volna megbántani.

Látja? Akkor nem csak Taehyung tudhat róla. Mégsem vagyok olyan nagyszerű, mint ahogy én gondoltam. Átlátnak rajtam az emberek. A vendégeim mind Taehyungot akarják. És én meg Taehyungra haragszom, amikor én vagyok a hibás. Szörnyű vagyok. A magam kis világában mindenki csodálatosnak tartott, mindenki felnézett rám. De ebben a világban ahol most vagyok… nem vagyok más, mint egy elkényeztetett, beképzelt hisztis liba, aki a meleg főnökébe szerelmes.

-          Egy csődtömeg vagyok.

-          Nem vagy az!

Mi? Ezt hangosan is kimondtam? Nem akartam, főleg nem Taehyung előtt. Azaz ember vigasztal, akit a legjobban kéne utálnom. Vagyis eddig úgy gondoltam. De nem tudom utálni. Tiszta szív ember. Ránézek könnyes szemmel Taehyungra. Vigasztalóan néz vissza rám, miközben még mindig simogatja a hajamat.

-          Sajnálom, Taehyung. Mindeddig úgy gondoltam, te vagy az oka, hogy az életem kezd tönkre menni. De rájöttem, hogy csak én hittem azt, hogy tökéletes az életem. Rá kellett ébredjek, hogy a kis álomvilágomban éltem. És nem a valóságban…

Ahogy ezeket a szavakat kimondtam Taehyungnak, elkezdtem megint bőgni. Nem tudom visszatartani őket, de nem is akarom. Taehyung egész végig mellettem van és vigasztal. Amikor kicsit abbamarad a sírásom, Taehyung felemeli a fejem, és olyat tesz, amit soha nem vártam volna tőle. Megcsókolt. És ez a csók nem a vigasztalásról szól. Egyszerűen csak a vágyról, amit ezen keresztül éreztet velem. És én viszonzom ezt a csókot. A szomorúság miatt, vagy mert már nincs erőm ellenkezni, nem tudom. De most nagyon jól esik. És miközben Taehyunggal csókolózok, megmozdul bennem valami, amit már rég elfelejtettem, hogy létezik. Hála. Őszinteség. Ezek egész idáig nem léteztek a szótáramban. Úgy érzem, Taehyung hatással van rám és 2 hónap alatt annyit változtam általa. És úgy gondolom, én is így hatok rá. Ezt 2 hónappal ezelőtt nem merte volna megtenni. Most viszont olyan határozottsággal kényezteti ajkaimat az övéivel, hogy úgy érzem, ebben a pillanatban nem vagyok határozott. Nem ismerek rá a régi önmagamra. Olyan szenvedélyes csók alakul ki, ami még soha nem volt senkivel. Ezt a pillanatot Suga hangja töri meg, ahogy minket keres. Gyorsan szétrebbenünk, és Taehyung férfihez illő gondoskodással szól hozzám.

-          Megyek. Te maradj itt még pár percig. Szedd össze magad, így nem mehetsz a vendégek elé. Fedezlek. Azt mondom, hogy wc-n vagy. De siess, mert sok dolgunk van még.

És ezzel bement. Nem értem magam. Szót fogadok. Bemegyek a wc-be és elkezdem rendbe szedni magam. Tényleg borzalmasan nézek ki. És nem ismerek önmagamra. Az, aki most visszanéz a tükörben, nem a régi Chinae. A régi Chinae nem engedte volna, hogy Taehyung megcsókolja, vagy belelásson a mély érzelmeibe. És a régi Taehyung sem cselekedett volna így. Olyan hatással vagyunk egymásra, mint még soha senki. És ekkor rádöbbentem, hogy amióta itt van Taehyung, Hoseokra alig gondoltam. Mindig Taehyung járt a fejemben. Ami azt jelenti, hogy nem vagyok szerelmes Hoseokba. Más az, akit szeretek. Akit eddig a legjobban akartam utálni. És ahogy eljutott a tudatomig ez az információ, megint előtört belőlem a sírás. Nem tudom, ki vagyok. Nem tudom, mit akarok. Semmit nem tudok. Csak azt, hogy ha most nem megyek ki, kellemetlen helyzetbe hozom Taehyungot. Azt pedig nem engedhetem meg, miután így megvigasztalt és rádöbbentett, reménytelen Hoseokra várni. Amikor kimegyek a konyhába, Hoseokot látom, amint karba tett kézzel áll velem szemben, és kérdőre von a tekintetével. Látta volna, ami történt Tae és köztem? Tae? Már becézem? Chinae, szedd össze magad! Belenézek a régi Chinae tekintettel Hoseok szemébe. Egy ideig farkasszemet nézünk. Én töröm meg a csöndet.

-          Talán valami baj van, Hoseok? Mintha valami nem tetszene. Kérdezz, ha már úgy is ketten vagyunk.

Részletek Taehyung naplójából

„Kedves Naplóm!

Pár napja dolgozom a kávézóban, de már most felszabadultabbnak érzem magam. A csapat nagyon jó. Úgy érzem, lassan kezdenek megtanítani arra, hogyan kommunikáljak, és ne féljek másoktól. Hoseok nagyon sokat segít abban, hogy hogyan legyek nyíltabb személyiség. Örülök, hogy végre valakinek fontos vagyok. A csapat olyan számomra, mint egy nagycsalád. Kezdem otthon érezni magam. És azt hiszem, egyre jobban szeretem Chinaet. Hoseok viszont furcsa. Nem tudom megmagyarázni mi nem stimmel benne. Majd rájövök!”

„Kedves Naplóm!

Már több mint egy hónapja dolgozom együtt a családommal. Most már tényleg családtag vagyok. Nyíltabb lettem sokkal, mint voltam. Szeretem azt a helyet. Chinae viszont utál. Nem nagyon beszélget velem, mindig ellenszenves, és ha hozzám szól, azt úgy teszi, mintha magasabb rangú lenne nálam. De a szerelmem töretlen. Viszont észrevettem, hogy Hoseok a fiúkat szereti. Sokszor bámul engem, és túlont túl kedves. Chinae viszont Hoseokba szerelmes. Ahogy figyelem őket, rájöttem, Chinae nem tudja Hoseok identitását. Aggódom Chinae miatt. Elmondjam neki, hogy mi a helyzet Hoseokkal, vagy inkább ne? És ha elmondom, hogyan tegyem? Hinni fog nekem? Mert ha utál, miért is hinne nekem. Mostanában ezek a gondolatok járnak a fejemben."

„Kedves Naplóm!

Eldöntöttem, hogy ki fogok lépni. Chinae, akit szeretek, szerintem miattam érzi rosszul magát. Nem vagyok benne elég biztos, de ha így van, nem tudnám elviselni a tényt, hogy miattam szenvedjen a nő, akit szeretek. Viszont mintha Chinae változna. 2 hónapja ismerjük egymást, de a kemény tekintete és mozdulatai kezdenek ellágyulni. Mintha kevesebbet gondolna magáról, de engem még mindig nem kedvel. Szeretném, ha boldog lenne. És ha attól lesz boldog, hogy én már nem leszek, akkor megadom neki. Holnap kilépek. Szurkolj!”