Para 6. rész

Para

6. rész 

# Elszabadult indulatok #

Kookie már egy órája volt a gyengélkedőn. Tae idegeit tépték az eltelt percek. Minden egyes perc egy órának tűnt. A folyósón járkált oda-vissza. A padon pedig Jimin volt barátnője ült. Csendben figyelte a türelmetlen Taet. Tae hirtelen odament a gyengélkedő ajtajához, és verni kezdte azt.

-          Mi van már? Engedjenek be! Látni akarom, hogy nincs baja!

-          Tae, ülj le.

-          Ne parancsolgass.

-          Nem jutsz előrébb, ha tombolva vered az ajtót. Inkább ülj le és nyugodj meg.

Tae egy ideig hezitált. Majd úgy döntött, mégis leül. Nem a nő mellé. Egy széket kihagyott. Duzzogva fonta keresztbe a karját. A nő lesajnálóan figyelte Taet. Sajnálta, amiért nem tud mit kezdeni a helyzettel, de gyerekesnek és komolytalannak tartotta. Nem látta benne a férfit. Ahogy Jiminben sem.

-          Jimin… hogy van?

Tae megvető pillantást vetett a nőre. Nem válaszolt. Áradt belőle a megvetés és utálat.

-          Tudom, hogy furán hangzik, hogy pont én kérdezek felőle, de tudni szeretném.

-          Kérdezd meg tőle.

A nő nagy erővel kifújta a levegőt és elmosolyodott. Szemét lesütve beszélt, miközben babrálta pulcsijának szélét.

-          Sejtettem hogy nem fogsz válaszolni.

-          Akkor minek kérdezel.

-          Remény.

Tae nem tudta megállni, hogy ne nézzen rá a nőre. Hangjából érződött, hogy valami nagyon nyomja a lelkét. És valóban érdekelte, hogy Jimin hogy van. Olyan volt, mintha aggódott volna. Tae felsóhajtott. Kinézett a szemben lévő ablakon.

-          Jimin most… nincs jól.

Amint meghallotta Tae hangját, a nő felkapta a fejét. Reményteljesen, hálásan, hogy Tae megtiszteli a szavaival. És az idejével. Tae folytatta.

-          Szerelmes. És ez a második alkalom, hogy nem kapja meg teljesen, akit akar. Gondolom, tudod, mire célzok.

A nő nem felelt. Tudta, miről beszél Tae. Szégyen. Ezt érezte minden porcikájából. Tae nyugtázta, hogy a beszúrt kis mondata betalált. Elégedett volt ettől, habár mintha kicsit megbánta volna.

-          Kérnék tőled valamit, Soo Hyun.

-          Tőlem? Mit?

Tae hezitált. Megharapta a szája szélét, majd kimondta, amire gondolt.

-          Szeretném, ha megint összejönnél Jiminnel.

-          Mi? Megőrültél?

Soo Hyun hangja nem volt felháborodott. Inkább elhűlt, meglepett.

-          Nem őrültem meg. De tudom, hogy Jimin még nem tette túl magát rajtad. És te sem azért voltál Ki Bummal, mert annyira szeretted.

-          Te… tudsz valamit?

-          Igen. Mindent tudok. És valamilyen téren nagyra becsülöm a tetted, de másrészt meg balgaságnak tartom és hülyeségnek. Két emberrel csesztél ki azért, hogy egy halálra ítéltnek megédesítsd az utolsó fél évét.

-          Nem értesz te semmit.

-          De nagyon is értem, Soo Hyun. És ezt kihasználva kérlek meg erre.

Soo Hyun habozott. Szerette Jimint, de nem látott esélyt arra, hogy megint visszakapja szerelmét. Elég csúnyán váltak el. Soo Hyun több hétig éjszakákat sírt végig. Jimin sem lehetett másképp… Kinyílt az ajtó. A nővér jött ki és becsukta maga után az ajtót. Tae azonnal felállt és elé lépett. Valamit furának talált. A nő haja kissé zilált, köténye félre gombolva… Tae kemény pillantását a nővérre emelte.

-          Mit csináltak odabent?

-          A nővér zavarodottan, elpirosodva sütötte le a szemét.

-          Semmit.

-          Ne szarakodjon itt velem!!

Tae nagyon dühös volt. Szét tudott volna robbanni az idegtől.

-          Én itt várom a barátomat tűkön ülve, hogy milyen állapotban van, maga meg extra kezelésben részesíti? Teljes nyugodtsággal?? Amikor tudja, hogy én idegesen vagyok itt kint? Nézzen az ember szemébe, ha beszélnek magához. Nincs önbecsülése? Ráadásul egy diákkal?

A nővér fenyegető tekintettel nézett Taera. Tae nem szeppent meg, ahogy a nővér várta.

-          Tudja, hogy kivel beszél. Beszéljen olyan hangnemben. Idősebb is vagyok és rangom van.

-          Mindig ezzel jönnek ha nincs mit mondani. Szánalmas.

Tae félrelökte a nővért és berontott a betegszobába. Kulcsra zárta maga után az ajtót. Kookiet a legutolsó függöny mögött találta meg alsógatyában az ágyon. A plafont nézte. Ruhái szétdobálva.

-          Mit művelsz itt?

-         Szia, Tae.

-         Szia, Tae? Ennyire futja?

Kookie nem válaszolt. Továbbra is a plafonra meredt.

-          Ez annyira nem te vagy.

Kookie felült az ágyon. Taera meredt. Gyanakvó, enyhén kéjes tekintettel.

-          Féltékeny vagy?

-          Nem. Dühös.

-          A féltékenység miatt.

-          Nem. A düh miatt vagyok dühös. Nem érdekel, kivel mit csinálsz, Kookie.

-          Valóban? Nem érdekel, hogy mit csinálok?

-          Nem.

Kookie felállt az ágyról. Lassan oda lépett Taehoz. Benyúlt halványkék inge alá. Forró keze égette Taet, ahol hozzá ért. Szíve elkezdett zakatolni, erei lüktettek, mellkasa gyorsan emelkedett és süllyedt.

-          Mit csinálsz, Kookie.

-          Azt mondtad, nem érdekel mit csinálok. Nos. Nekem ehhez van kedvem.

-          Ne viccelődj.

-          Ez nem vicc.

Kookie keze Tae derekára tévedt, majd hozzá simult. Elkezdte puszilgatni Tae fülét, majd a nyakát. Végül a szájára tévedt. Olyan szenvedélyesen és hevesen csókolta meg Taet, hogy a fiú meglepettségében elfelejtett levegőt venni. Tae belekapaszkodott Kookie nyakába. Viszonozta a vágytól égő csókot. Érezte Kookie megfeszült izmait. Imádta Kookie izmait. Gyönyörű volt. Tae lassan átvette az irányítást. Elkezdte kigombolni az ingét. Kookie leráncigálta a kigombolt inget. Ekközben végig hevesen csókolóztak. Tae elkezdte Kookiet hátra fele tolni, majd lelökte az ágyra és rámászott. Csókolgatni kezdte minden porcikáját. Majd a keze Kookie ágaskodó testrészéhez ért. Benyúlt a nadrágjába. Kookie erre szorosan megölelte Taet és szavak nélkül követelte a száját. Tae újra megcsókolta. Annyira égtek mind a ketten a vágytól, hogy azt se vették volna észre, ha valaki bejön. De tudták, hogy az ajtó zárva van. Már egy jó ideje élvezték egymás társaságát. Tae ruhái is hiányosak voltak, csak egy alsónadrág volt rajta. Tae hirtelen elvette Kookie kezét onnan, és felült. Kookie nem értette.

-          Tae?

-          Nem helyes.

-          Mi nem helyes?

-          Jimin ott vár minket egyedül, hogy mikor megyünk vissza, mi meg itt…

-          Ugyan már. Most durcizik. Emiatt ne hagyjuk abba.

Kookie oda bújt Tae nyakához és elkezdte puszilgatni.

-          Naaa. Tae. Bújj vissza hozzám.

Taet kirázta a hideg attól, ahogy Kookie beszélt. Ez a kéjes, mély, rekedt hang…

-          Nem, Kookie. Én visza megyek.

Tae elkezdett felöltözni. Kookie durcásan visszafeküdt az ágyra.

-          Mikor végre nyerésre állok, te meghiúsítod. Miért?

-          Ez nem egy verseny! Itt érzelmekről van szó, Kookie! És ha nem veszed komolyan, legalább azért állj félre, hogy akinek ez fontos, ne szenvedjen!

-          Nekem is fontos!

-          Azért fekszel le a nővérrel ugye?

-          Féltékeny vagy.

-          Nem vagyok féltékeny. Viszont nem értem, ha annyira szerelmes vagy… hogy tudsz beindulni a nagy mellekre, dús piros ajkakra és szőke hajra.

-          Csak reménykedtem, hogy talán… nem vagyok szerelmes és menni fog egy nővel…de…besültem.

-          Besültél?

-          Nem ment, Tae. Egyszerűen…az elején még tökre ment, aztán meghallottam a hangod és… le…

-          A hangom miatt?

-          Azt hiszem.

Kookie lecsüggedve ült az ágyon. Tae épp a farmerkabátját vette fel az ingjére. Tett egy lépést Kookie felé és megsimogatta a haját. Kookie nagyra nyílt szemekkel nézett fel Taera. Szerette, ha Kookie így néz rá. Olyan volt mint egy törékeny kisfiú.

-          Sajnálom, Kookie. De tudod, hogy a szívemben két embernek van hely.

-          Tudom.

Tae kisétált, és ott hagyta a megtört fiút. Tudta, hogy Kookie úgy sem menne vele, hogy Jimint lássa. Tae azonban sietett. Szörnyen fájt a szíve, hogy barátai miatta veszekednek és szenvednek. Mikor benyitott a szobába, nem volt ott senki. Jobb oldalt furcsán üres volt a tér. Mikor oda nézett, a szíve egy pillanatra megállt. Jimin cuccai eltűntek. Csak a hűlt helyüket találta. Kétségbe esetten nézett be a szekrénybe. Jimin polcai üresek voltak. Tae nem tudta elhinni, amit lát. Jimin elköltözött a szobából? A nagyszerű trió felbomlik? És mindez miatta?? Nem tudta elfogadni ezt a tényt. Kirontott a szobából. Futva kereste barátját. Sehol nem látta. Már egy ideje futott, mikor hirtelen megállt. Jimin egy padon ült, és épp csókolózott. A másik fél, aki ott volt… Tae térdre rogyott. Tudta, hogy fájni fog ezt látni, de hogy ennyire. Jimin Soo Hyunt átkarolva ült a padon és azt tette vele, amit nem rég még ők ketten csináltak. A gerlepár szétvált. Mosolyogtak. Mikor Jiimin észre vette Taet, megfeszültek az arcizmai. Kézen foga állt fel Soo Hyunnal, és elsétáltak Tae mellett. Jimin nem köszönt. Soo Hyun vetett oda egy vérszegény sziát, majd Jimin karjába kapaszkodott. Tae úgy érezte, nem  kap levegőt. El akart tűnni. De miért fáj neki ennyire, mikor ő akarta őket együtt látni?

-          Látom, hamar túl tetted magad Taen, Jimin.

Tae Kookie hangját hallotta maga mögött. Tae megfordult. Kookie és Jimin egymással szemben álltak. Jimin nem szólalt meg. Egyik keze ökölbe szorult. Tae ránézett Kookie kezére, ami szintén ökölbe volt szorítva. Észre vette, hogy Kookie kezd megindulni Jimin felé. Jimin eltolta magától Soo Hyunt, és ő is megindult. Tae nem gondolkodott. A két fiú közé vetette magát. Nem tudta, oda ér-e időben. Csak futott, hogy megelőzze a bajt. Nem akarta, hogy még egyszer bántsák egymást. Egy csattanást hallott. Nem Jimintől és nem is Kookietól származott. Soo Hyun. Arcon vágta Kookiet. Tae idegei elpattantak és neki ment a lánynak. Megfogta és a pulcsijánál fogva neki vágta a legközelebbi fához. Szemei izzottak.

-          Azt megengedtem, hogy Jimint elvedd tőlem, de Kookiehoz nem érhetsz hozzá te szajha!

Értékes szerelem 9.rész

                               Értékes szerelem

                                                                        IX. fejezet

Még most sem hiszem el, ami tegnap este történt. Jimin és Tae értem harcolnak. Sok lány erről álmodik. Két helyes pasi küzdenek a kegyeiért… de nekem ez kellemetlen. Ráadásul kétségeim vannak afelől, hogy kit szeretek. Rosszabb vagyok, mint egy napraforgó. Viszont nem értem saját magam. Tae… egyszerűen tökéletes. Aranyos, vicces, helyes, magas és tisztelettudó. Ráadásul ő is szűz. Véleményem szerint. Jimin azonban… akaratos, önfejű, alacsony és kigyúrt. Látszik a karján meg a lábán. Sokat foglalkozik a kinézetével. De mégis… Jiminnek nagyon jó humorérzéke van, tiszteletben tart annak ellenére, hogy megcsókolt. Pedig csak 10 perce ismertük egymást. Szép mosolya van. Mondjuk Tae mosolya szebb. Viszont Jimin egy nemes cél érdekében küzd. Azt akarja, hogy Hoseok legyen a régi önmaga. De nem hinném, hogy Jimin terve sikerülni fog. Túl… egyszerű. Olyan mint ő.

-          Kérem üljenek le és kapcsolják be öveiket. A gép hamarosan megérkezik.

Most nyári szünet van. A kávézó dolgozói mindig kapnak 1 hét szünetet nyáron. Ezt az egy hetet viszont nem töltheted azzal, amivel akarod. Hoseok dönti el, hogy hova megyünk nyaralni. A csapat együtt. Most épp valami kis szigetre tartunk, ami Hoseok családjának tulajdonában van. Nem tudom a nevét, Hoseok se mondta. De valahol Ausztrália közelében van. Nem olyan messze Koreától. Utálok repülni. És még csak nem is szárazföld felett repülünk. Az óceán vize egy idő után unalmas lesz. És ha kinézek az ablakon, sok verzió átfut az agyamon, hogyan halhatok meg. Megfulladok, elájulok és megfulladok, megégek mielőtt megfulladnék… utálom a repülő és a víz kombinációját. Ijesztő. Suga ül mellettem, ez legalább egy kis nyugalmat és biztonságot ad. Mellette mindig biztonságban érzem magam. Higgadt, tudatosan cselekszik és nagyon okos. És aranyos hangja van. Jó pasinak tartom. De sajnos nem az esetem. Pedig ha vele lennék, könnyebb lenne az életem.

-          Suga.

-          Hmm?

-          Miért nem jöttél dolgozni mostanában? Ugye nincs baj?

-          Nem, Chinae nincs. Igazából… kicsit összetörték a szívem. Nem tudtam volna dolgozni.

Összetörték a szívét? Miért csinálom mindig ezt a pasikkal? Olyan rosszul érzem magam. Muszáj bocsánatot kérnem tőle. Különben nem nyugszik meg a lelkiismeretem.

-          Sajnálom.

-          Mit?

-          Hát… hogy megbántottalak.

Értetlenül néz rám. Egy kis hatásszünet után elneveti magát.

-          Tényleg azt hitted, hogy miattad? Nem te törted össze a szívem!

-          Valóban? Én azt hittem…

-          Ne aggódj, nem bántottál meg soha.

-          De szerelmet vallottál és…

-          Az már lassan egy éve volt. És rájöttem, hogy hozzám egy csendesebb és kevésbé határozott lány illik. Nem vagyok már szerelmes beléd, ne aggódj.

Miért van olyan érzésem, mintha elveszítettem volna valamit? Ennyire azt akarom, hogy odáig legyenek értem és szenvedjenek? Gonosz és önző vagyok. Efelől nincs kétség. De megkönnyebbültem, hogy nem én bántom ezt a nagyszerű fiút. De mégsem könnyebbültem meg. Ki törte össze a szívét? Aggódom.

-          Suga. Ha van valami, nekem nyugodtan elmondhatod. Szívesen meghallgatlak. Te is tudod.

-          Igen, tudom. De ez még túl friss dolog. Ha eljutok odáig, hogy tudok róla beszélni, hidd el, hogy te leszel az első akinek elmondom.

-          Rendben.

Eggyel kevesebb fiú. Hála az égnek. Leszáll a gép. Megkönnyebbülés. Most se haltam meg. De még visszafele bármi megtörténhet. Ahogy kiszállunk a repülőből és megpillantom a helyet, teljesen elvarázsol. Gyönyörű pálmák, homok, az óceán… csodálatos ez a hely. És nagyon meleg van. Nincs ember. Csak egy nyaralószerűség pár kilométerrel odébb. Kicsi sziget. Szinte mindent látni innen fentről. Lent viszont eltakarják a pálmafák. Kocsival elindulunk a nyaraló felé. Speciális autó. Legalábbis a kerekei. Nincs se oldala, se teteje. Biztos direkt erre a helyre tervezték. Külön utazom Taehyungtól. Kicsit hiányzik. Igaz, hogy azt mondta, küzdeni fog értem… de eddig egy követ sem mozgatott meg értem az óta. Meggondolta magát? Erre a gondolatra elkezd sajogni a szívem. Remélem, hogy nem. De most több esélye van. Nincs itt Jimin. Lehet azért van ennyire megkönnyebbülve. Ahogy közel érünk a nyaralóhoz, látom, hogy ott nem egy, hanem kettő van egymás mellett. Lehet hogy az egyik Hoseok családjának, másik a vendégeknek vagy bérlőknek. Szívesen kibérelném, ha lenne pénzem rá. Mindenki saját szobát kap. Én külön vagyok a fiúktól. Nagyon is. Külön szárnyba lettem rakva. Ez a „női részleg”. De annyira kietlen és… magányos itt egyedül. Bezzeg a fiúk… miért születtem nőnek? Jó kérdés. Én sem tudom. Úgy döntök, mielőtt kipakolok, körülnézek. Lemegyek a partra. Ott van közvetlenül a nyaraló mellett. Nem kell sokat sétálni. Lehet meg is mártózom. Felveszem a bikinimet és a derekamra kötök egy kendőt. A nyaraló aulájában senkit nem látok. Lehet, hogy pakolnak. Kint a parton nagyon jó érzés. Soha nem voltam még homokos tengerparton. Gyönyörű a víz, ahogy csillognak rajta a napsugarak. Enyhén hullámzik az óceán. Ahogy elmélázgatok, egyszer csak valaki átkarolja a derekam és magához húz. A fülemhez teszi ajkait.

-          Szia, Chinae! Hiányoztam?

Jimin? Mit keres ő itt?? És nincs rajta felső. Te jó ég! A hátamon érzem, milyen kockái vannak. Hát tényleg nem tévedtem. Meglepődök. Nagyon is. Nem tudok megszólalni. Ez hatalmas meglepetés.

-          Én, ö…

-          Jimin!

Hoseok! Ez az! Megmentett!! Jimin elenged az ölelésből és hátra fordul. Ezt teszem én is. Bár ne tettem volna. Lehet hogy Jimin alacsony, de olyan teste van, amire azt mondom, hiába kigyúrt, szívdöglesztő. Pont jó. Lángol az arcom. Majd a napra fogom.

-          Hoseok! Szia!

Nem tudom elképzelni, mi ez a nagy barátság köztük. Megölelik egymást. Ilyen jóba lennének megint? Nem értem.

-          Sejtettem, hogy te is itt leszel, ha megtudod, hogy lehozom a csapatot.

-          Viccelsz? Eleve le akartam jönni Chinaevel, de így is jó. Ráadásul hagyjam, hogy Taehyung zöld utat kapjon?

Azért van itt, mert én is itt vagyok? Érdekes. De hol szállt meg?

-          Jimin! Te hol száltál meg?

Jimin rám néz és mosolyog.

-          Ott.

A másik nyaralóra mutat, ami közvetlenül mellettünk van. Ugyanúgy néznek ki.

-          Hoseoktól kaptam még az első sikeres befektetéséből. Ez volt az első, amit vett. Egy sziget, és építtetett hozzá nyaralót. A repülő meg hozzá van. Bármikor, amikor el akarok ide jönni, nem kell fizetnem.

-          Értem.

Elindulok vissza a házba. Túl sok információ, ráadásul Jimin teste teljesen elveszi az eszem. De én utálom az ilyen testeket!!!

-          Hova mész?

Jimin kérdésére hátra fordulok. Tuti, hogy lángol az arcom.

-          Kicsit lehűtöm magam. Meleg van.

Hoseok vigyorogva néz rám. A mindent tudó mosolyával.

-          Szokd meg a látványt Chinae! Sokszor lesz még benne részed.

Jimin jól ismeri Hoseokot és egyből olyan csábító nézéssel néz rám. Én elveszem a tekintetemet Jiminről és Hoseokra figyelek. Ha nem ismerném, azt mondanám, a partra érti. De nem. Sokatmondó tekintetemet leveszem a fiúkról és folytatom utam a nyaralóba. Ez annyira égő. Nem voltam még ennyire zavarban. Vagyis de. Csak… nem Jimin miatt. Pedig ez csak egy felületesség, hogy hogyan néz ki. De Jiminnél sokat nyom a latba. Beérek a szobámba. Becsukom az ajtót. Ahogy megfordulok, Tae áll az ablaknál. Kifele néz. Rám emeli a tekintetét.

-          Már vártalak.

-          Mit keresel a szobámban?

Pedig azt hittem, ide nem jöhetnek fel férfiak. Hát… naiv vagy Chinae. Nem egy osztálykiránduláson vagy… csak azért kaptam itt szobát, mert itt minden szobának külön fürdője van. A másik szárnyban viszont egy fürdő és négy szoba. Értem…

-          Látom itt van Jimin is.

Bólintok. Nem értem, miért van itt és miért várt rám. Olyan rejtély mostanában Tae. Eddig nem volt az.

-          Szóval, miért jöttél fel a szobámba?

Közel jön hozzám. Túl közel. Már szinte hozzám simul. Államnál fogva felemeli a fejem. Közelebb jön. Már teljesen rám simult. Én meg az ajtónak.

-          Hogy elcsábítsalak.

Ezt olyan hangon mondta, amit csak akkor hallottam, mikor majdnem lefeküdtünk. Tae… olyan férfias tud lenni, miközben egy bohókás, csupa szív és szerény ember. De ez az oldala… ellenállhatatlan. Tekintete fogva tartja az enyémet. Ezek a szemek. Arra vágyik, amire én. De itt, és most… bizonytalan vagyok. Ráadásul Jimin is itt van… Szép lassan ajkai hozzáérnek az enyémekhez. Először csak lassan, majd egyre vadabbul csókol. Már szinte nekinyom az ajtónak. Kezét végigsimítja a vállamtól lefelé, és mikor a combomhoz ér, felemeli és a derekához teszi. Teljesen hozzám simul. Ahogy hevesen csókolózunk, automatikusan felteszem a másikat is. Tae felemel és odavisz az ágyhoz. Olyan erős. Nem néznéd ki belőle. Óvatosan letesz, majd rám fekszik. Teljesen be van indulva. Ez így nem lesz jó. Nem fogom tudni megállni. Nem tehetem. Még azt se tudom, melyiket válasszam. Nem! Nem történhet meg! Elfordítom a fejem.

-          Tae! Figyelj…

-          Chinae! Bent vagy? Beszélhetnénk egy kicsit?

Hoseok. Tae nem ijed meg vagy hasonlók. Feláll, megigazítja magát. Nyom a homlokomra egy puszit.

-          Ha túl gyors, akkor lassítok. De az enyém leszel. Egyszer biztos.

Miután ezt kimondta, megindul az ajtó felé. Kinyitja. Hoseok meglepődik.

-          Te is itt vagy?

-          Igen, de most távozom. Beszélgessetek csak.

És Tae eltűnik a látókörömből. Hoseok jön be helyette. Gyorsan összeszedem magam, felkelek az ágyból. Megpróbálom elrejteni a zavaromat, de ez nem igazán sikerül.

-          Figyelj, Chinae! Muszáj beszélnünk.

-          Persze, mondjad.

-          Jiminről van szó… és rólad. És erről az egész helyzetről.

-          Tudom, hogy fura és hogy egy ribanc vagyok, de…

-          Nem erről van szó. nem gondolom, hogy az lennél. De aggódom Jimin miatt. Soha nem láttam még ilyet az arcán. És a tettei is… mikor bejött hozzám, elmondott mindent. Mindent, amit kiterveltetek. És jó, hogy ezt tette. Persze beszéltünk másról is, de köszönöm, hogy ezt bevállaltad miattam.

-          Elmondta? De miért?

-          Mert nem tud nekem hazudni. És tényleg bevált a dolog, persze nem ez segített, hanem maga Jimin. Viszont ha már ő képes volt bármire miattam, én is képes vagyok. És szeretnélek megkérni valamire.

-          Mondjad, Hoseok. Hallgatlak.

-          Kérlek, vedd komolyan Jimint. Ha tudod, hogy Taehyungot szereted, mondd meg neki.

-          Miért?

-          Mert úgy gondolom, hogy Jimin halálosan beléd szeretett, Chinae. És ha összetöröd a szívét, én összetöröm az álmaidat.

 Részletek Taehyung naplójából

„ Kedven naplóm!

Ma utazunk valami szigetre, ami Hoseok tulajdonában van. Már várom. Nagyon is. Nem lesz ott Jimin, így nem kell elsietnem a dolgokat. Egy hét alatt meghódítom Chinae szívét és majd ha haza értünk már egy pár leszünk. Remélem. Nem akarok semmit se gyorsan csinálni, mindent szép lassan megterveztem. Virágok, naplemente meg ehhez hasonló szép dolgok. A nyaralásra nem viszlek magammal, nem akarom hogy bárki is megtaláljon. Egy hét múlva beszélünk. Addig is… légy jó. és vigyázz a házra helyettem is. Hiányozni fogsz. Puszik: TaeTae”

Értékes szerelem 8.rész

                               Értékes szerelem 

                                                                        VIII. fejezet

Gondolkodom. Amióta haza értem, csak ezt csinálom. Megpróbáltam elaludni, de nem megy. Miután elindultunk Jiminnel, beültünk egy étterembe. Zárásig maradtunk. Olyanokat mondott el Hoseokról és magáról… amiket soha nem gondoltam volna, hogy megtörténhettek. Kiderült, hogy Jimin egyáltalán nem meleg, és nem szerelmes Hoseokba. A bátyjaként tekint rá, mindig is ő volt a példaképe. A történetük nagyon szép. Dorama lehetne belőle. Elváltak útjaik, mikor Hoseok felköltözött Szöulba. Meg akarta valósítani az álmait. Egy lánnyal. Miután a lány meghalt, Hoseok összeomlott és nem nézett rá többet nőre. Annál inkább a férfiakra. Jimin szerint ez egy védekező mechanizmus, amit a lány halála váltott ki Hoseokból. Mikor ezt Jimin megtudta, egyből feljött, hogy itt legyen gyerekkori barátja mellett. Hoseok azonban rámászott Jiminre és majdnem… hát nem tudom, hogy fogalmazzam meg. Tényleg. Ezt enyhe erőszaknak hívnám. Igen, ez a helyes szó. Durván hangzik, és Jimin szájából is kegyetlen volt. De Hoseok tényleg majdnem megerőszakolta Jimint. Ezek után Jimin nem fogadta Hoseok hívásait és nem is kereste. Összetettem a képet. Ekkor hallhattam meg hogy Hoseok azt mondja Jiminnek a telefonban „szeretlek”. Azóta nem is beszélt Hoseokkal. Talán ezért volt olyan arckifejezése Hoseoknak, mikor meglátott ölelkezve Jiminnel. Akkor találkoztak az eset óta először. Nem értettem, miért kell alibi barátnő, amíg Jimin el nem magyarázta. Vagyis… hogy őszinte legyek még mindig nem értem.

-          Chinae! Azért kellesz, hogy Hoseok ne akarjon tőlem semmit. Mindig tiszteletben tartja, ha valakinek van barátnője. Ezzel védem magam. Hoseok nem hiszi el, hogy nem érzek iránta többet barátságnál. Ezért akart tőlem… többet.

-          És miért mondtad azt, hogy azért választottál engem, mert Hoseok engem utál a legjobban? Ugyanúgy megtette volna egy másik lány. Ezzel nem érsz el semmit.

-          Igen, azt mondtam utál. De azt nem mondtam meg hogy miért.

-          Akkor itt az alkalom.

-          Nagyon hasonlítasz a volt barátnőjére. Kinézetre és belső tulajdonságokban is. Mindig arra a lányra emlékezteted.

-          Ezt honnan tudod?

-          Amikor megtalált téged, egyből elújságolta, hogy van egy lány, aki olyan, mint Shin Hye. Így hívták a barátnőjét. Először örült neki. De egyre depressziósabb lett és kezdett bedilizni. Nem tiszta az elméje, mióta nincs Shin Hye. Hoseok nem ilyen ember, amilyennek te látod. Imádnivaló. Szereti az embereket, mindig bohókás, nem fél mások véleményétől. Nem érdekli, hogy ki mit gondol róla, ő jól érzi magát, és itt le van zárva. És mindig is hangos ember volt. Ez a Hoseok viszont… segíteni akarok neki, de nem tudok, amíg rám akar mászni. Minden kedves közeledésem felhívás számára valami… másra.

-          Igazából még mindig nem értem a logikáját, hogy miért én kellek neked, mint alibi barátnő… ez teljesen… rejtély…

-          Azért, Chinae, mert Hoseok tudja, hogy mit érzel iránta.

-          Tessék??

-          Azóta kezdett el teljesen megváltozni, mióta téged ismer, és látja, hogy szereted. Egyszerűen szenved. Kedvel téged, mert hasonlítasz a volt barátnőjére.

-          Most kedvel vagy utál? Jimin! Össze vissza beszélsz! Nem értem.

-          Kedvel. De úgy érzi, nem szabad.

-          Miért?

-          Mert úgy gondolja, pótlékként szolgálnál számára. Hisz tényleg olyan vagy, mint Shinhye… és ezt én is tanúsíthatom. Annyi, hogy neki kék szeme volt és nem barna. Közbe rájött, hogy nem kéne a múltban élnie, és eldöntötte magában, nem veszi figyelembe az érzéseidet iránta. És nem fog kedvelni. Nem rúgott ki, mert jó munkaerő vagy és ő csalt oda, de egyre jobban gyűlt benne a harag, amit irántad táplál a mai napig. És ennek nem te, Chinae vagy az oka. Nem a személyeddel van baj. Csak rá emlékezteted… és szerintem azért kezdett el a fiúk után koslatni, hogy teljesen kiverje a fejéből a múltat. Hogy egy lány se legyen, aki rá emlékezteti. Elég egy mimika vagy mozdulat és már Shinhye jut eszébe. A fiúknál ez nem fordulhat elő. Ezért csinálja, amit csinál.

-          Megcsókolta Taehyungot. Tudsz róla?

-          Nem. De azt igen, hogy nagyon tetszik neki, mert kicsit nőies. Ebből következtetek, hogy valójában a nők érdeklik.

-          Szóval. Akkor. Miért is én kellek ehhez?

-          Hogy lássa, nem szereted. Ha ezt észreveszi, talán beindít benne valamit, amit rég elfelejtett. Ez csak egy próbálkozás, hátha ér valamit. Nem vagyok biztos a dolgomban. Ezért kérem a segítséged. Segítesz, hogy visszakapjam azt a Hoseokot, akit szeretek?

Ez a beszélgetés teljesen lehúzott. Én tényleg nem értem. Kedvel, de utál, vagy mégsem… annyira össze vissza zagyvált Jimin mindent hogy még mindig nem értem az összefüggéseket. Lehet, hogy nincs? Talán azért, mert Hoseok is gondolkodás nélkül cselekszik, és ha akarnék se találnék összefüggést? Túl tárgyilagos, a tényekre támaszkodó ember vagyok. Mondjuk mostanában nem. És ez tetszik. Mindig is utáltam ezt a tulajdonságom. Jimin megkért, hogy viselkedjek Hoseokkal ridegen, ne legyek kedves. Egy kicsit se érezze, hogy kedvelem. Nem hinném, hogy ez beválik. Annyira leköt ez az egész, hogy biztos nem lesz időm Taehyungon gondolkodni. Pedig szívesebben építgetném a kapcsolatom Taehyunggal, mint hogy Hoseok dolgaival foglalkozzak. De valahogy… úgy érzem, segíteni akarok. Szeretem Hoseokot. És akit szeretek, annak segítek. Félek ettől az egésztől. Mi fog történni így. Gondolkodom. Még mindig. Aludni kéne. Aludj! Aludj! Aludj! Aludj. Al…

Beértem a kávézóba, de sehol senki. Csak én. Elkezdem leszedni a székeket az asztalról. Megjött valaki! Taehyung. Becsukja maga után az ajtót és rám néz. A tekintete még mindig szomorú. Vörösek a szemei. Remélem nem sírt. Nem aludt? Karikásak a szemei. Tae…

-          Jó reggelt.

-          Neked is.

-          A többiek még nincsenek itt?

-          Nem, csak én vagyok, meg a székek.

Ezen pár napja mosolygott volna. De most nem. Sajnálom Tae. Egy nemes cél érdekében teszem. Mi lenne, ha ezt elmondanám neki? Lehet azt kéne…

-          Segítek leszedni őket.

-          Tessék?

-          Chinae. Itt vagy egyáltalán?

-          Igen, Tae ne haragudj csak… elkalandoztam.

-          Értem. Azt mondtam, hogy segítek.

-          Ja, értem. Rendben, köszönöm.

Nem szólunk egymáshoz. A csendet csak a székek hangja töri meg. Nagyon kínos. Legszívesebben mindent elmondanék neki, hogy tudja, miről van szó. Hogy nincs barátom, csak hazudtam. Hogy Jiminnel nem járok. És elmondanám neki, hogy miért. De… akkor el kéne mondanom Hoseok dolgait is… amit nem szívesen osztanék meg senkivel. Nem akarom, hogy bárki tudjon Hoseok nyomorúságáról és érzelmi csődjéről… szeretném, ha nem veszítene a tekintélyéből. Legalább mások tiszteljék, ha már én nem tudom… mert nem tudom tisztelni már. Eddig én is abba a csoportba tartoztam. De most már csak… sajnálni és együtt érezni tudok vele. Semmi mást. Ahogy kinyílik az ajtó, Hoseok lép be rajta. Mosolyogva jön be és hangosan, vidáman köszön. De ha jobban megfigyelem, ez hamiskás. Eddig miért nem tűnt fel, hogy nem őszinte? Tae is látja vajon?

-          Hoseok! De jó kedved van ma is. Üdvözöllek a csatatéren.

Nem. Tae nem látja. És neki is hirtelen milyen jó kedve lett. Miért tetteti mindenki az ellenkezőjét annak, amit érez? Borzasztó. Utálom látni a dolgokat. Inkább lennék tudatlan.

-          Igen, az van ma is! Szia Taehyung! Chinae.

Nekem csak bólint. Visszabólintok… vagyis nem. Nem szabad kedvesnek lenni. Gondolj arra, hogy… miért is tudnám utálni Hoseokot? Nem tudom utálni. Gondolj arra, hogy megcsókolta Taehyungot! Ez az! Ez működik. Tényleg mérges lettem erre a gondolatra. Nem bólintok vissza, csak elfordítom a tekintetem és visszatérek a székek világába. Nem látom a reakcióját, de nem is érdekel. Most könyörtelennek kell lennem. Sajnálom Hoseok, érted teszem. Ahogy telik a nap, olyan, mintha minden a régi lenne. Hoseok kedves, Tae szótlan, de ő is kedves. Csak az a baj, hogy most már átlátok az egészen, és nem is olyan jó a hangulat, mint azt eddig hittem. Suga ma megint nincs. Nem értem, mi lehet a baja. Talán van valakije, akivel sokat szeretne lenni. De nem találgatok, erről is leszokom. Mindjárt zárunk. Nincs kedvem haza menni. Taehyunggal akarok még lenni. Még ha nem is nagyon beszélünk, legalább a közelében lehetek. Hiányzik. Nagyon. Epekedve várja minden porcikám, hogy hozzám szóljon és megérintsen. De sajnos ez most nem lehetséges.

-          Taehyung. Maguk együtt vannak Chinaevel?

-          Ezt honnan veszi, hölgyem?

Azóta, mióta megtörtént a csók a kávézóban, ezt mindkettőnktől megkérdezik. Nem hibáztatom őket, én is megtenném. De a múltkori eset után elég kínos. Főleg Taehyungnak. Szörnyű volt látni a csalódást az arcán. Amikor pedig Jimin visszaadta neki a szegfűcsokrot… az a megtört, összeomlott kisugárzás. Azt hiszem itt elvágtak mindent. Szeretnék kapni még egy esélyt. Még egy esélyt arra, hogy viszonozhassam Tae érzéseit. Fel akarom vállalni a szerelmemet. De egyelőre nem tehetem. Majd ha mindennek vége. Akkor talán…

-          Láttam a múltkori jelenetet maguk között. Izzik a levegő, ha maguk egy helységben vannak. Még mindig érzem. Biztos vagyok benne, hogy van valami. És örülnék is, ha egy ilyen helyes, kedves fiú, mint ön egy ilyen szép és okos nővel jönne össze. Összeillenek.

Ezt nem kellett volna. Én is tudom, hogy összeillünk. És Tae is tudja. Mások is látják. Ha összetartozunk, biztos, hogy itt nincs vége a kapcsolatunknak. Ez tuti. És ha rajtam múlik, össze fogunk jönni.

-          Köszönöm a bókot. Ne haragudjon, de ez kicsit bonyolult. Ha nem haragszik meg, nem válaszolnék erre a kérdésre.

Igen. Mindig ugyanaz a válasz. Tae mindig ezt mondja, vagy valami hasonlót. Az a lényege, hogy hosszú lenne elmesélni, ezért inkább tereljük a témát. Én általában mosolyogni szoktam és visszakérdezek „tényleg így látja?” És amikor igennel válaszolnak, lehajtom a fejem, mosolygok, majd tovább lépek. Igen. Az én módszerem kicsit alantas. Nem mondok semmit. Tae az igazat mondja. Hisz tényleg nem egyszerű a kapcsolatunk és nem szívesen mesélnénk el a vendégeknek. Őszintén megmondja, hogy ő erről nem szeretne beszélgetni. Ez Tae. Nem igazán tud hazudni. Én meg az ellenkezője. Nagyon jól tudok hazudni és színészkedni. Nem is tudom, ki ismeri az igazi énemet. Talán Tae. Ő látott egyedül a maszk mögé, mikor összetörtem. És ennek ellenére mégis szeret. Legalábbis eddig biztosan szeretett.

-          Jimin! Miért vagy itt? Még munkaidő van.

Jimin? Már megint? Kifutok a konyhából. Tényleg ott van. A sok vendég között, szembe Taehyunggal.

-          Chinaehez jöttem. Baj?

-          A felszolgálók nem hozhatják ide a párjukat. Chinae nem mondta?

-          Párjukat? Elnézést, Taehyung, nem maga jár Chinaevel? Én azt hittem.

-          Ez tényleg hosszú, hölgyem.

-          Nem Taehyung jár Chinaevel, hanem én. Park Jimin vagyok. Örülök a találkozásnak.

-          Milyen helyes, udvarias fiúka. Kár, hogy te nem dolgozol itt. Ezen viszont csodálkozom, mert a múltkor Chinae megcsókolta Taehyungot. Azt hittem, ők járnak. De akkor tévedtem.

-          Hölgyem, kérem. Ennyi elég lesz.

-          Igen, tudom, hogy Chinae megcsókolta. Elmondta nekem. De nem haragszom, mindenkivel előfordul.

De hisz én nem is mondtam neki ilyesmit! Olyan jól játssza a barát szerepét, hogy még a végén én is elhiszem, hogy járunk. Tae vajon erre hogy reagál?

-          Chinae elmondta neked?

-          Igen, el.

-          Akkor azért… viselkedtél úgy tegnap. Nagyon sajnálom. Elnézést kérek.

Tae meghajol Jimin előtt??? Annyira szabályos derékszöget zár be a lába és a felsőteste hogy azt már mérni kéne. Ennyire azért nem kéne megalázkodnod, hisz nem az igazi barátom. Ez nekem kellemetlen. Muszáj félbeszakítanom.

-          Jimin!! Hogyhogy te itt vagy? Nem mondtam, hogy munkaidőben nem látogathatsz meg?

-          Nem nyuszikám, azt elfelejtetted. Adj egy csókot!

-          Nem, Jimin. Vendégek vannak. 20 perc és zárunk. Addig menj ki légy szíves.

-          A szokásos üdvözlőcsókomat akarom!!

-          De helyesek! Tényleg nagyon jól néznek ki együtt. Sok boldogságot!!

-          Köszönjük szépen! Na, de most már menj ki vagy hátra, vagy ahova akarsz, de nem maradhatsz itt.

-          Akkor hátul megvárlak.

-          Hoseok bent van!

Hupsz. Ezt nem kellett volna. Mondjuk Tae tudja, hogy ismerik egymást. Látta a tegnap esti jelenetet. Jimin megtorpan. Szembe fordul velem és elmosolyodik.

-          50%-ban hozzá jöttem.

Ezzel hátat fordít és a konyha felé veszi az irányt. Félek, hogy mi lesz ott. Még jó, hogy nemsokára zárunk. Ránézek Taehyungra, és összeszorul a szívem. Engem néz. Hatalmas bánatot és űrt látok. Nem szeretem ezt. Kimondottan utálom. Állom a tekintetét. Hosszú ideig állunk így egymással szemben. A kávézóban lévők visszafojtott lélegzettel figyelik, ami épp köztünk zajlik. Egyszer csak Tae arckifejezése megváltozik. Határozott, elszánt és… szerelmes. Hirtelen mozdulattal magához ránt és megcsókol. Megint. Itt. Mindenki előtt. Ahogy szája az enyémhez ér, egyből elfelejtem, hogy Jimin a „barátom”. Hevesen visszacsókolom. Behunyom a szemem és úszom a mámorban. A megdöbbent hangok távolinak tűnnek, mintha nem a kávézóban lennénk. Tae még jobban magához szorít. Kezét a derekamra csúsztatja, másik kezével az arcomat simogatja. Imádom Tae csókjának ízét. És ez az olcsó parfüm és szappan illat keveréke. Úgy érzem, nyugodt vagyok. Nyugodt, mégis izgatott. Mert Tae csókol. És ez más, mint Jimin csókja. Ez szenvedélyes és vad. Jimin csókja heves, de megfontolt. Ez nem egy megfontolt csók. Ezt a csókot az érzelmek szülték, és ennél jobb a világon nincs. Elkezd megint bizseregni az egész testem. Beborít a libabőr. Akkor hagyjuk abba a csókot, mikor Jimin hangját meghalljuk. Én ijedten fordulok hátra, de Tae határozott. És egyáltalán nincs megijedve. Sőt!

-          Mit csinálsz a barátnőmmel?

-          Nem látod?

Tae? Mi ez a hangsúly. Nem értem, mi ez a hirtelen változás. Nem hallottam még hogy bárkivel is… lekezelő lenne. Mit akar ezzel elérni?

-          Megbocsájtottam, hogy csókolóztál egyszer Chinaevel, és azt is, hogy ott éjszakáztál fent nála. De az, hogy még akkor is van képed vele csókolózni, mikor itt vagyok. Ez már a pofátlanság teteje.

Hoseok ott áll Jimin mögött. Miért nem szól, hogy ne a vendégek előtt csináljon jelenetet? Nem értem. Ez nem rájuk tartozik.

-          Fiúk! Fejezzétek be! Ne a vendégek előtt!

-          Ne szólj bele!

Hoseok? Miért szólt rám? Azt akarja, hogy még megalázottabb legyek? Vagy miért?

-          Sajnálom, Jimin. Tudom, hogy már egy ideje jártok Chinaevel, de szeretem. És nem vagyok hajlandó feladni. Harcolni fogok érte.

-          Harcolni? Itt nincs semmiféle harc. Chinae velem jár, engem szeret. Innentől kezdve már nincs értelme.

-          De van értelme. Mert érzem, hogy Chinae is viszont szeret. És nem fogok csak úgy kiállni a képből. Nekem is van jogom egy próbára. És ha ezek után is veled akar maradni, veled fog. De ha engem szeret jobban…

-          Elég! Ne rendelkezzetek velem úgy, mintha egy tárgy lennék! Majd én eldöntöm, kivel fogok járni és kivel nem! Érthető?

-          Nem. Nem érthető. Mert érzem a csókodból, hogy szeretsz. Azért tettem meg, mert tudni akartam, hogy te mit érzel. És elég nyilvánvaló. Küzdeni fogok a szerelmedért. Addig, amíg azt látom, hogy nincs remény számomra. És itt lezártam. Jimin! Vigyázz a barátnődre. Most már én is a képben vagyok.

És ezzel Tae megindul Jimin felé. Vagyis a konyhába. Magabiztos léptekkel megy el Jimin mellett. Nem néz rá. Csak előre figyel. Jimin meglepődik, és a tekintetemet keresi. Mikor összetalálkozik, nem látok haragot. Elfelejtettem egy pillanatra, hogy valójában nem a barátom. Ez a féltékenységi jelenet csak színjáték volt. Hoseok töri meg a feszültséget a kávézóban.

-          Sajnálom, hogy ezt végig kellett hallgatniuk. Azonban a kávézót lassan szeretnénk bezárni. Kérem 10 percen belül hagyják el a helységet. Köszönöm.

Ezzel sarkon fordul, és hátra megy. Most Jiminnel kerültem olyan helyzetbe, mint előbb Taehyunggal. Vele nézek farkasszemet. Lassú léptekkel megindul felém. Megáll közvetlenül előttem, és nyugodt hangon kérdez.

-          Tényleg érzel valamit iránta?

Nem tudok válaszolni. Olyan érzésem van, mintha tényleg megcsaltam volna.

-          Tehát igen. Akkor nekem is fel kell vennem a kesztyűt.

Mi?  A kesztyűt? Azt hittem kiabálni fog. Vagy mérges lesz. De nem. Szerintem még élvezi is a helyzetet. Velem sosem könnyű… ez most sincs másképp.

-          Chinae! Hivatalosan is szakítok.

-          Tessék?

-          Jól hallottad. Innentől kezdve, egyenlő partnerek leszünk Taehyunggal. És én is küzdeni fogok érted. Elérem, hogy szerelmes legyél belém.

Most a helyemben mindenki azt hinné, hogy ez egy színjáték. De nem az. Jiminen látom, ha megjátssza, vagy ha komolyan gondolja. Ha hiteles a játéka, akkor is elárulja a tekintete. És ez a tekintet most nagyon komoly. Ijesztően komoly. Biztos, hogy nem szeretett belém. Akkor meg miért? Nem értem. Miért akarja, hogy beleszeressek?

-          Viszlát holnap.

Ezzel elindul a kijárat felé. Teljesen lefagytam. Nem értem ezt az egészet. Teljesen ösztönből, mint aki tényleg együtt van Jiminnel hátra fordulok és utána kiabálok.

-          Ha sikerül, Jimin. Megkapod azt az üdvözlő csókot!

Hátra fordul és mosolyog. Ez nem a szokásos mosoly, amiket eddig kaptam tőle. Ez csábító és táncra hívó mosoly. Azt üzeni, hogy sikerülni fog neki. Hatalmasat dobban a szívem. Nem kedvelem Jimint. Nem kedvelhetem. Én Taehyungot szeretem. Istenem! Mekkora egy ribanc vagyok! Beleszeretek Hoseokba, aztán hirtelen Taehyungba, most meg úgy érzem, Jimint is szeretem. De nem lehet két emberbe szerelmes valaki. Ugye? Ez csak azért van, mert eljátszottuk a párt. Igazam van? Ez csak annak a hatása. Össze vagyok zavarodva megint. Félek. Mi lesz ebből? Ez egyre rosszabb. Túl sok körülöttem a fiú. Nem akarok több fiút szeretni. Egynek akarom odaadni a szüzességem. De kinek?

Részletek Taehyung naplójából

„ Kedves Naplóm!

Nem meséltem el neked, mi történt Chinae lakásán, de nem is tervezem. Nem bolygatom fel a múltat. Annyit elég tudnod, hogy kiderült, Chinae szeret. És majdnem lefeküdtünk. De mivel barátja van, nem tudtam megtenni. Ma viszont… Nem tudom, honnan jött… ne kérdezd. Egyszer csak úgy döntöttem, megint megcsókolom. És éreztem a csókján, hogy ő is akar és szeret engem. Kihívtam a barátját, hogy küzdjünk meg Chinae szerelméért. Tudom, hogy badarság. De nem hagyhatom elveszni a nőt, akit szeretek. És Jimin szakított Chinaevel. Ami azt jelenti, hogy egy szintről indulunk. Ugyanannyi esélyünk van. Legalábbis remélem. Nem fogok elbukni, mielőtt megkérdezed. Szeretem ezt a nőt, és mindent meg fogok tenni érte. Szenvedtem eleget miatta. Most már szeretném kiélvezni a szenvedésem gyümölcsét. És hidd el, hogy engem fog választani. Főleg, mert Hoseok azt mondta nekem titokban, hogy Jimin nem szereti Chinaet. Ismeri, őt nem tudja átverni. Én viszont az őszinte szerelmemet fogom adni neki. És nem érem be annyival, hogy adhatok neki egy csokor szegfűt. Tényleg! Képzeld, a szegfű még él. Ma hoztam egy vázát a kávézóból, Hoseok nekem adta. Gyönyörű még mindig a csokor. Ami azt jelenti, a szerelmem még nem fog elhervadni. Erősebb, mint bármikor. És ezt fogja Chinae megérezni, amire nem fog tudni nemet mondani. Szeretném, ha vele veszthetném el a szüzességem.”