Para 5. rész

Para

 5. rész

 

# A szerelem… #

Tae lélegzete leállt, mikor a szobába lépve meglátta Kookiet. Az ajtóval szembeni széken ült. Ölében a tablet, szeméből sugárzott a csalódás. Mintha mellbe vágták volna Taet. Kookie tekintete Tae kezére tévedt. Tae akkor vette észre, hogy Jimin még mindig szorosan fogja. Jimin ebből az egészből nem vett észre semmit. Kookiet figyelte. Nem tudta elképzelni, mi lehet fiatalabbik szobatársa problémája. Kookie felváltva nézte a két fiút. Jimin állta a tekintetét. Tae azonban szemét lesütve cövekelt le a padlóra. Kookie hirtelen felállt. Lassú, kimért léptekkel közelítette meg két barátját. Mikor megállt előttük, Tae kezébe nyomta a tabletet. Amikor Tae megpillantotta a cikket és annak tartalmát, elkezdett fuldokolni. Jimin is észrevette, mit nézett Kookie és kitépte Tae kezéből a tabletet.  Leült az ágyra és el kezdte olvasni. A főcím: „ Az egyetem két szívdöglesztő pasija meleg” Alatta egy kép, ahol magát látta, amint épp a tanári asztalon fekszik Taeval és őt csókolja. A kép minősége nem volt túl jó, de egyértelműen kivehető a jelenet. Kookie még mindig Tae előtt állt, kezét a mellkasán összefonva. Tae még mindig nem nézett rá. Kookie megelégelte.

-          Mi a francot művelsz Taehyung?

Tae erre a kérdésre már belenézett Kookie szemébe és elkapta a bűntudat. Jimin is felfigyelt és mohón itta magába a szavakat. Tae nem tudott megszólalni. Leblokkolt.

-          Először én, utána Jimin? Nem vagy egy kicsit gerinctelen?

-          Én…

Mielőtt Tae megszólalhatott volna, Jimin már felállt az ágyról és megelőzte.

-          Miről beszélsz Jungkook?

-          Ja, tényleg. Te nem tudsz róla.

-          Miről kellene tudnom?

-          Taehyung? Szeretnéd elmondani te?

Tae megint lesütötte a szemét. Szörnyen érezte magát. De hisz nem ő a hibás. Kookie és Jimin támadták le. Ugye? Nem érezheti magát hibásnak… akkor miért van bűntudata? Ezekkel az érzelmekkel küszködve Tae nem tudott megszólalni. Pedig nagyon is akart. Meg akarta mondani a fiúknak, hogy mit érez valójában és hogy nem ő mászott rájuk, hanem fordítva. Ekkor Kookie ismét megszólalt.

-          Úgy látszik enyém a megtiszteltetés. Nos. Emlékszel, mikor benyitottál a wc-be, Jimin?

-          Igen.

-          Mit láttál?

-          Hogy Tae épp szerelmet vall. De az nem neked szólt, hanem Ha Neulnek.

-          Tévedés. Az nekem szólt.

-          Neked?

Jimin meglepetten nézett Taera. Döbbenet. Nem tudta felfogni, hogy mit hall. Úgy érezte magát, mint akit csúnyán átvertek. Nem véletlen. Tae valóban becsapta őt.

-          Tae…

-          És ez még nem minden, Jimin.

Jimin visszanézett Kookiera. Nem tudta elképzelni, mi jöhet még. Legszívesebben befogta volna a fülét, hogy ne hallja Kookie szavait. De ezek után már mindegy, mi történik.

-          Amikor neked mondta, hogy szeret… hiteles volt?

-          Igen. Nagyon is.

-          Van sejtésed róla, hogy miért, Jimin?

Jiminnek nem kellett gondolkodnia a válaszon. Tudta. De nem akarta kimondani. Kookie előtt nem. Sok érzelem dúlt most benne. Csalódottság, harag, tanácstalanság, szerelem. A legerősebb mind közül azonban a szerelem volt. És úgy érezte, Kookie is hasonló gondolatokkal küzd. Hallatszott a hangján.

-          Jungkook… te is… szereted Taet?

Kookie a hirtelen kérdés hatására megszeppent. Eddigi magabiztossága semmivé lett.

-          Szóval igen.

Jimin Taehoz fordult. Egy lépést tett felé, mire Tae felnézett Jiminre.

-          Tae. Te valójában kit szeretsz?

Tae ugyanúgy érezte magát, mint előbb Kookie. Valami kitérő válaszon gondolkodott. De Jimin túl egyértelműen tette fel a kérdést. Nem lehet elkerülni. Itt az ideje, hogy felfedje érzelmeit és őszintén beszélhessen róluk. Kis hatásszünet után szólalt meg.

-          Nem tudom.

Kookie kezdett idegessé válni. Jimin nyugodt maradt. Valószínűleg sejtette a választ.

-          Nem tudod?? Komolyan mondod, hogy nem tudod??

Kookie már szinte ordított. Nehéz volt kihozni a sodrából. Tae még is képes volt rá. Nem valami hasznos tehetség… Tae szerint.

-          Tae nyugi. Hadd mondja el amit akar.

Kookieban dúlt a feszültség. Az egész teste megfeszült. Hátat fordított Taenak és az ablakon bámult kifelé. Jimin Taet figyelte. Tudni akarta. Nem is. Meg akart bizonyosodni róla, hogy a feltételezése igaz. És ha ez így van… neki küzdenie kell… Tae kegyeiért. Nevetséges. Egy pasiért… ennyi nyűg. A szerelem…

-          Én nem tudom eldönteni. Amikor egyikőtök sem mutatott érdeklődést irántam, akkor sem tudtam… kit szeretek jobban. Mindkettőtöket szeretem. Aztán Kookie megcsókolt. Örültem hogy nem kell választanom… aztán te a teremben…csak sodródtam…

-          Sodródtál?

Kookie hangja halkan, dühösen hangzott. Arcán düh látszódott. Jiminnel ellentétben. Kookie megindult Tae felé. Közvetlenül előtte megállt.

-          Ha most azt mondanám, dönts. Megtennéd?

-          Nem…hiszem.

-          Kit szerettél meg hamarabb?

-          Nem tudom. Egyszer csak azt vettem észre, hogy… máshogy szeretem mindkettőtöket…

-          Kookie. Hagyd békén.

-          Jimin. Nem akarok kötekedni. De épp arról van szó, hogy mind a ketten egy embert szeretünk, aki viszont szeret mind a kettőnket. Ráadásul fiú.

-          És a közvélemény úgy tudja, hogy velem van együtt.

-          Most ezt vegyem úgy, hogy ezzel el van döntve, kit választ?

-          Nem erre gondoltam, Kookie, de… ez a helyzet. Fogadd el.

-          Nem fogom elfogadni.

Kookie minden egyes szót nyomatékosan mondott ki. Hihetetlennek találta, hogy Jimin felhasználja a közönséget arra, hogy megszerezze Taet. Így ismerte volna meg? Nem emlékezett ilyen oldalára. A szerelem…

-          Ezt Taenak kellene eldöntenie, Jimin. Nem nekünk.

-          De ő döntésképtelen.

-          Akkor addig kell hagyni az ügyet, amíg el nem tudja dönteni.

-          Előnyöm van, Jungkook.

Jimin felemelte a tabletet, hogy megerősítse bizonyítékkal is szavait. Kookie összeszorította a fogait. Száját elkezdte harapdálni. Mérhetetlenül dühös volt. Nem tudott gondolkodni. A szerelem…

-          Úgy látom, neked a barátságunk nem jelent semmit, Jimin.

-          Tévedsz, Kookie. Tae nagyon is fontos számomra.

-          Tae?

-          Miért, neked nem?

-          De.

A két fiú farkasszemet nézett egymással. Ekközben Tae csak figyelte az eseményeket. Tudta, ha beleszól, a két fiú haragja rá fog zúdulni. Azt pedig nem lenne képes feldolgozni. De ez, hogy egymás ellen fordultak miatta… ez még szörnyűbb volt számára. A két ember, aki a legfontosabb volt neki, veszekednek és marják egymást. Legszívesebben eltűnt volna a világból, hogy ez a két ember boldogan élhessen nélküle. Hihetetlen, mire képes ilyenkor az ember. A szerelem…

Kookie hirtelen megragadta Taet. Kivágta az ajtót és sietősen elindult kifele az udvar felé. Taet húzta maga után, aki alig tudta tartani a tempót. Párszor majdnem orra bukott. Sok szempár figyelte és követte őket. Közöttük ott volt Jimin is, aki szinte rohant utánuk. Keresztül az embereken. Nem érdekelte senki, csak az, hogy megakadályozza Kookie tervét, amit már akkor észre vett, mikor farkasszemet néztek. Kookie megállt a legláthatóbb helyen. Arra a sík területre a szökőkút előtt mindenhonnan rá lehetett látni. A két koliból és az egyetemről is. Jimin nem messze tőlük megállt. Nem értette, miért, de úgy érezte, a sok ember előtt nem akar balhézni. Pedig szívesen kitépné Kookie kezei közül Taet. Mind a hárman ziháltak. Rengeteg ember gyűlt össze körülöttük. Kookie végignézett a tömegen, majd Jimin szemébe. Elszántan, diadalittasan. Tae nem tudta, mit tegyen. Nem volt bátorsága kiszabadítani magát Kookie kezei közül. A tömeggel sem tudott volna szembe nézni és Jiminnel sem. Rájött, hogy mennyire gyáva. Elöntötte a bánat. Mit szeretnek benne ennyire a barátai? Még a véleményét sem mondja ki. Mikor vált ilyenné? Soha nem volt ilyen. A szerelem… Kookie hirtelen magához húzta Taet, akit meglepett a mozdulat. Miközben Kookie kezét Tae tarkójára tette, és Tae száját az ajkaihoz érintette, Jimin felkiáltott.

-          Ne!

A csók megtörtént. Tae csak messziről hallotta Jimin kiáltását. Az emberek hirtelen eltűntek mellőle. A fényképezők és telefonok kattogását is csak messziről hallotta. Az egyetlen dolog amit hallott, Kookie heves szívverése és a levegővételének hangja volt. Csak Kookiet érezte. Behunyta a szemét, hogy minél jobban tudja érezni Kookie édes csókját. Annyira jól esett neki a sok bánat után, hogy elkapta a hév. Átkarolta Kookie derekát és magához szorította. A mámor hirtelen megszűnt, mikor  valaki hátulról megragadta, és erőszakkal elrángatta Taet Kookietól. A következő jelenet pár pillanat alatt zajlott le, de Tae olyan pontosan látott minden mozdulatot, mintha egy lassított felvétel lenne. Jimint látta elhaladni maga mellett, miközben ő zuhant a földre. Jimin jobb keze elengedte Taet és ökölbe szorult, miközben Kookie orra felé vette az irányt. Mikor célba ért, Kookie megpördült a tengelye körül és hasra esett. Jimin minden egyes izma megfeszült. Jól kivehető volt a fekete trikóban. Kookie köhögni kezdett és a fájdalomtól eltorzult hangokat adott ki. A tömeg morajlásba kezdett. Egyes lányok sikongattak. Mások a döbbenettől lefagyva szótlanul álltak. A fényképezők eltűntek. Mindenki lesokkolódott. Kookie elkezdett mocorogni. Tae megpillantotta az arcát. Könnyezett. Kookie sírt. Tae feltápászkodott és Jimint félre lökve letérdelt Kookie mellé. Tae levette a pólóját. Néhányan sikongatásba kezdtek, de a többiek elcsitították őket. Ki az, aki ilyen feszült helyzetben is csak a férfi testekre tud koncentrálni? Nem lehet egy agytröszt… Tae összegyűrte sötétkék V kivágású pólóját és Kookie orra elé tartotta. De úgy hogy eltakarja a tömeg elől a szemét. Tae aggódott barátja miatt. Felnézett Jiminre, aki érthetetlenül nézett vissza. Mimikái hirtelen megfeszültek, megkeményedtek. Kezét annyira szorította, hogy az ujjai már elfehéredtek. Jimin a fogai közül szűrte a szavakat.

-          Szóval mellette döntöttél.

Nem várt választ. Megfordult és a tömegen áttörve elsietett. Eltűnt Tae látóköréből. Te jó isten, mit tett? Tae lesokkolódott. Akkor vette észre, mennyi ember van körülöttük. Egyvalaki kivált a tömegből és oda ment a fiúkhoz. Tae egyből felismerte. Jimin első szerelme, akit még mindig nem hevert ki. Kim Ho Che. A lány gyönyörű volt. Hosszú, mogyoróbarna haj. Világosbarna nagy szemek. Hosszú lábak, kecses kéz, vékony derék, kellemes, dallamos hang. Szavaiból süt az intelligencia.

-          Segíts, Taehyung. El kell vinnünk a gyengélkedőre.

A szerelem…

Para 4. rész

Para

 4. rész

 # Érzelmi kavalkád #

Jimin erőteljes fellépése megtette a hatását. A két fiú köpni – nyelni nem tudott. Tanácstalanul álltak. Mögöttük a fal, előttük Jimin. Kookie épp azon gondolkodott, hogy melyik fáj jobban. Megpróbálni átpréselni magát a falon, vagy Jimin szemébe nézni, és elmondani, hogy épp szerelmi vallomást tesznek egymásnak Taeval. Inkább a fal. Amíg Kookie erre a döntésre jutott, Tae már összeszedte magát. Komoly, sokat mondó, szerelmes tekintettel megindult Jimin felé. Kookie észre se vette, csak arra kapta fel a fejét, hogy Tae az ajtóra csap és közrefogja Jimint. Kookie azt is elfelejtette, min gondolkodott az előbb. A szíve elkezdett zakatolni. Fura érzés áramlott végig a testén és a negatív érzelmek minden porcikájára kihatottak. Féltékenység. Pattanásig feszülő idegzettel figyelte az eseményeket. Tae szíve is hevesen vert. Nem tudta, mit csinál. Ösztönből jött. Csak egy ötlet. De így belegondolva jó terv. Így legalább megteheti azt, amit valójában nem tehetne meg. Jimin zavarodott tekintettel Taera meredt. Háta teljesen nekifeszült az ajtónak. Tae egyre csak közeledett Jimin felé. Mikor már fél centire volt egymástól a két fiú, Tae megállt. Hatásszünet. Tae szerette. Erőt adott a szavainak. Majd kis szünet után megszólalt.

-          Szeretlek.

Jimin szűk szemei olyan nagyra tágultak, hogy még egy Európai is megirigyelné. Elállt a lélegzete. Nem tudott gondolkodni. Felfogta, hogy mit mondott neki Tae. Meglepte ugyan, de megértette és boldogan nyugtázta a tényt. Boldogan. Ami a leginkább megakadályozta a levegő útját a tüdejébe, az a saját reakciója volt erre az egyszerű, ártatlan kis szóra. „ Szeretlek.” Jimin szája kiszáradt. Az egyetlen bizonyíték arra, hogy élő ember, az enyhe remegése volt, amit a teste meglepettségében produkált. Nem tudta elhinni… egyszerűen ez a tény teljesen… összetörte. Megsemmisült.

Kookie lába elgyengült. Érezte, hogy vonzza a gravitáció lefele. Az egyetlen ok, amiért még nem esett össze, az a büszkesége. Tae szerelmet vallott Jiminnek is? Akkor nem ő az egyetlen, akibe Tae szerelmes? És ha szereti Jimint, miért nem mondta meg már az elején? Vagy ami a legrosszabb… miért nem vette észre Tae érzelmeit Jimin iránt? Ennyire vak lenne? Azt hitte, mindenben jó. Mindenkin átlát, mindenki gondolatait tudja, és mindent ő irányít. Ennyire nem lehetett naiv. Elvette a szerelem az eszét? Sokat olvasta a kimutatásokban és tudományos kísérletekben erről. A szerelem olyan hormont termel, ami felerősíti a fizikai tulajdonságokat, széppé tesz. De ez a hormon elnyomja azt, amire az embernek a leginkább szüksége lenne. A józanész és tisztán látás. Ennyire reménytelenül szerelmes lenne Kim Taehyungba?

Tae megint hatásszünetet tartott. Ez alatt azonban észrevett Jimin szemében valamit, amire még álmában sem gondolt volna. Látta, hogy Jimin lassan szóra nyitja a száját. Mielőtt Jimin reagálhatott volna, Tae megszólalt. Tartott Jimin reakciójától. Jól ismerte barátját. Látta az ismerős villanást a szemében. Lehetetlen…

-          Na, Jimin? Mit szólsz?

Jimin és Kookie ugyanúgy reagáltak. Tae hirtelen hangnemet váltott, mintha mi sem történt volna. Csevegős, könnyed, vidám. Tae azt akarta, hogy így tűnjön. Elérte a kívánt hatást. Mindkét fiú lefagyott.

-          Igazából így szeretném elmondani Ha Neulnek először, hogy szeretem. Szerinted hatásos lesz?

Kookienak tátva maradt a szája. Most értette meg, mit csinál Tae. Teljesen átverte. És valószínűleg Jimin is beveszi, ahogy ő bevette. Kookie Zseniálisnak tartotta. Le volt nyűgözve. A boldogság mámora, amit a megkönnyebbülés és csodálat váltott ki, egy pillanat alatt 180 fokos fordulatot vett. Most látta először Taet színészi… „akciójában”. És nem tetszett Kookienak. Gyors helyzetfelismerés, gyors reagáló képesség, gyors tervkidolgozás és hiteles kivitelezés. Eredménye a tökéletes hazugság és félrevezetés. Eljutott Kookie elméjéig a felismerés és a boldogság helyét a gyanakvás és félelem vette át. Tehát ha hazudna neki Tae, nem venné észre. És ha eddig hazudott neki, azokat sem vette észre. És hiába látta, hogy csinálja, a későbbiekben sem venné észre. Tanácstalanság…

Jimin elkezdett hangosan nevetni. Tae és Kookie is ismerte ezt a nevetést. A megkönnyebbülés és zavarodottság hangzik ki belőle. Más nem venné észre, csak ők ketten. Jimin szeme bekönnyezett. Megkönnyebbülés vagy csalódottság? Tae nem tudta, de diadalittasan nyugtázta, hogy ő győzött. Sikerült kihúznia magukat ebből a helyzetből.

-          Jaj, Kookie. Igen hatásos lesz, az biztos. Megijedtem, mikor ide jöttél és ezt… így közölted velem. Akkor ezt csináltad Kookieval is?

Jimin ránézett Kookiera, aki annak ellenére, hogy mennyire máshol járt, gyorsan reagált. Bólintott. Próbálta össze szedni magát, hogy ne látszódjon rajta semmi. Nem akarta, hogy Tae észrevegyen rajta valamit. Tae ügyesebb, mint azt gondolta…

-          Akkor jó. Nem akartalak megijeszteni. És miért is mondtad, hogy sok mesélnivalónk van?

Mikor Jimin válaszolhatott volna Taenak, valaki kopogott az ajtón. Egy mély, halk, de szigorú hang szólalt meg az ajtó túlsó felén.

-          Uraim! Ideje lenne bemenni az előadásokra. Nem gondolják?

Tae sikerélménye még 2 óra múlva se múlt el. Újra meg újra lejátszotta a fejében a jelenetet. Elképzelte, mit kellett volna másképp csinálni, hogy hatásos legyen és eszébe jutott, hogy egész végig nem figyelte Kookiet. Kíváncsi lett volna a fiú reakciójára. Nehéz volt kimondania Jiminnek, hogy szereti. Azonban teljesen meg volt könnyebbülve. Tulajdonképpen megtette azt, amit nem tett volna meg soha. És amiről egész idáig álmodozott. Ami miatt álmatlan éjszakái voltak. Amikor kicsöngettek, Tae megindult a szokásos úton. Rutinból csinált mindent. Minden reggel tudta, hogyan fog kinézni a délutánja. Épp azon gondolkodott, hogyan fognak viselkedni hárman a kis világukban, a koliszobában. Azt remélte, minden a régi lesz. Az agya legeldugottabb kis zugában viszont pontosan tudta, hogy soha nem lesz semmi olyan, mint régen. Ahogy kanyarodott be a sarkon, egyszer csak kinyílt az egyik terem ajtaja és egy kéz ragadta meg Taet, berángatva a helységbe. Tae nekicsapódott a tanári asztalnak. Megilletődve fordult hátra beazonosítani támadóját. Mikor meglátta az illetőt, nagyot csodálkozott. Nem értette.

-          Jimin. Neked nem az udvaron kéne lenned Kookieval?

Jimin nem szólt egy szót sem. A fiú szótlanul indult meg Tae felé. Elszánt tekintet. Tae kezdett már aggódni, hogy túl sok elszánt ember veszi körül. Ő lenne az egyetlen, aki nem képes rávenni magát semmire? Jimin közvetlenül előtte állt meg.

-          Jimin?

A fiú megfogta Tae vállát és lenyomta az asztalra. Tae azzal a lendülettel leült. Meglepte Jimin és kezdett félni. Nem érzett semmi jót…

-          Beszélgessünk egy kicsit.

Jimin hangja nyugodt volt, de kissé rekedt. Mint aki sírt. Biztos, hogy nem. Tae egyből kiverte a fejéből a gondolatot. Jimin ugyanott maradt, egy lépést sem ment odébb. Úgy folytatta tovább. Tae magasabb volt nála, most még is ő volt az, akinek felfelé kellett néznie. Hogy érezte magát? Megalázottan? Ez a legmegfelelőbb szó rá? Talán.

-          Mostanában nem igazán szentelsz nekem időt.

-          Én…

-          Ne beszélj közbe, Tae.

Tae reflexből behúzta kicsit a nyakát. Összekulcsolta két kezét és vállait összehúzta. Ő sem tudta volna megmondani, hogy miért.

-          Napok óta csak annyit látok, hogy enyelegsz azzal a csajjal. Időközönként eltűnsz Kookieval. Órán a rajongóid mellett ülsz. A szobába pedig kettőnkre figyelsz. Nem csak rám. Rosszul esik.

-          Sajnálom. Te akartad, hogy legyen barátnőm.

-          Igen, valóban. De nem gondoltam volna, hogy az én helyemre kerül majd. Azt hittem, mindenkinek van helye melletted, de úgy látszik nincs. Ezt hogy gondolod, Tae? A fölösleget kidobod?

-          Nem! Ezt te is tudod, hogy nem így van. Nem értem, hogy gondolhatod magad kidobandó fölöslegnek. Fontos vagy nekem. Az egyik legfontosabb ember az életemben.

-          Tudom. Csak hallani szerettem volna.

Tae pupillái kitágultak, szeme nagyra nyílt. Szemöldökét olyan magasra húzta, hogy szinte eltűnt a homloka.

-          Akkor meg miért mondasz ilyeneket?

-          Meg akartam bizonyosodni arról, hogy ezt valóban kizárhatom.

-          Nem értelek, Jimin.

-          Kerülsz. Ez egyértelmű. Azon kezdtem tanakodni, hogy vajon miért. Két lehetőség merült fel bennem.

Miközben Jimin észrevehetetlenül egyre közelebb húzódott Taehoz, Tae teste automatikusan elkezdett reagálni. Először az illatát érezte meg, majd a szemét látta egyre közelebbről. Megérezte Jimin testének a melegét, ahogy a térde hozzáért Jimin csípőjéhez. Tae nem szólt egy szót sem. Kíváncsi volt, Jimin mit tervez. Eszébe jutott a különös villanás Jimin szemébe, és eltöltötte az idegesség. Ugye nem…

-          Az egyik, hogy már nem kedvelsz annyira, nincs sok időd, ezért szelektálsz a baráti körödből. De a hülye is látja, hogy ez ki van zárva.

-          Mi a másik?

Jimin lehajolt, és rátámaszkodott két kézzel az asztalra. Taenak hátra kellett dőlnie, ha nem akarta, hogy összeütközzenek. Az orruk szinte összeért.

-          Amit mondtál a mosdóban, igaz.

Tae nagyot nyelt. Valószínűleg olyan hangosan, hogy még Jimin is hallotta. Tae kellemetlenül érezte magát. Megint csapdába állították. Ugyanezt csinálta vele Kookie is nem egyszer. Kezdte unni, hogy mindenki mindig helyette dönt. De végül is… ha már ő képtelen dönteni… na de ez az! Nem tudott dönteni, feladta. Megjelent Kookie, kiderült, hogy ő is viszont szereti. Megörült, hogy nem kell választania, mert Kookie szereti, Jimin viszont nőfaló szóval ki van zárva. És ma meglátta azt a bizonyos villanást a szemébe és bevált, amire gondolt. Jimin tényleg kedveli őt.

Jimin egyre közeledett Tae felé. Tae azonban húzódott el. Mindaddig, míg bele nem ütközött az asztal tetejébe. Nincs tovább. Innen már nem tud tovább hátrálni. Jimin már szinte ráfeküdt Taera. Mikor Tae már érezte, hogy Jimin szája mindjárt az övéhez ér, meglepetés érte. Jimin megszólalt. Halkan, a vágytól eltorzult hangon.

-          Szabad?

Taet annyira meglepte ez a kérdés, hogy nem tudott mit válaszolni. Jimin a szótlanságot igennek vette. Az egyik kedvenc mottója „hallgatás beleegyezés.” És végül Jimin vastag, puha ajkai Tae száját érintették. Tae szíve majd kiugrott a helyéről. Örült is meg nem is. Boldog volt, hogy Jimin viszont szereti, de szomorú, amiért megint nem tud dönteni kettejük közül. Jimin csókján érezhető volt a fojtott vágy, de szenvedélyes csók volt. Anélkül, hogy vadul, hevesen mozgatta volna ajkait. Az ellenkezője Kookie csókjának. Ezek a puha, dús ajkak mindenhol érintették Tae ajkait. Amitől Tae mohóvá vált. Többet akart volna. De Jimin csókja jó volt úgy, ahogy volt. Nem a csókból akart többet, hanem Jiminből. Kezét végigsimította a fiú hátán. Jimin beleremegett a lassú mozdulatba. Súlyát Taera helyezte. Mellkasuk, csípőjük és combjuk egymáshoz simultak. A két emberből egy lett. Tae egyre többet, többet és többet akart. Ahogy nyúlt be Jimin pólója alá, egyszer csak kinyílt az ajtó, és hatalmas sikongatások hagyták el emberek száját. A két fiú szétrebbent. Ahogy Jimin szabad látásteret hagyott Taenak, ledöbbent. Az infarktus kerülgette. Az ajtóban egy csapat egyetemistahallgató. Fiúk, lányok vegyesen. Az élen az előadó tanár, és Tae újdonsült barátnője, Ha Neul. Félelem…

Tae barátnője szinte sikítva indult meg a két fiú felé. Valószínűleg, hogy felnyársalja mind a kettőt élve.

-          Szemét!

A sipításra Jimin azonnal reagált. Karon fogta Taet, és ahogy csak bírt, futott. A tömeg felé, ki az ajtón. A tömeg kinyílt előttük, mint Mózesnek a tenger. Így futottak, ketten együtt. Fáradtan, kétségbeesetten, a félelemtől megrészegülve, teljes erőből. Meg se álltak addig a pontig, ami a legnagyobb biztonságot jelenti nekik. A koliszobáig, ahol idegesen ott várta őket a másik akadály. Jungkook.

Para 3. rész

Para

                                                            3. rész 

# Derült égből Jimin #

Éjszaka mindenhol csend van. A legnyugodtabb időszak az ember életében. Az egyetem és a kollégium körül is csend honolt. Tücsökciripelés és pár bátor egyetemista távoli nevetése hallatszott csak be a nyitott ablakon. A fiú kollégium 19. szobájában járunk. Jimin és Jungkook békésen aludtak a csendben. Tae azonban ébren volt. Nem tudott visszaaludni a váratlanul rátörő álom miatt. Zaklatott és zavarodott volt. Mostanában sűrűn fordult elő ilyen vele. Azért sem tudott odafigyelni az órákon. Az éber éjszakák után a hosszú, kellemetlen nappalok következtek. Ez azóta ment így, amióta rájött, kikért ver hevesen a szíve. Mindig felkavarták a valósághű álmok. A mostani sem volt másképp. Nem értette ezt az egészet. Álom az álomban? Azt álmodta, hogy Kookie megcsókolja, miközben alszik, majd ő meglátja egy padon a barátnőjével. Szakít vele, majd Kookie közli vele, hogy nem álom volt az a csók. És megcsókolja… Tae két tenyerét az arcára tette. Hogyan tudná elfelejteni Kookiet és Jimint? És miért van az, hogy időszakonként változik, éppen kit szeret jobban? Most éppen Kookie varázsolta el. Nemrég azonban Jiminről álmodott. Viszont mindig úgy érzi a két fiú mellett, hogy fullad. Talán mert ennyi ideje titkolja a dolgot előttük? Tae azt sem tudta eldönteni, vajon a beszélgetésük Kookieval este valóságos volt-e. Biztos, hogy valóságos volt. Vagy mégsem? Az álmok és a valóság sűrűn cseréltek helyet Tae fejében. Csak akkor volt biztos a valóságban, mikor az egyetem épületében voltak. Arról a helyről még soha nem álmodott. Mocorgást hallott Kookie ágya felől. Odanézett ugyan, de nem látott sok mindent ebben a sötétben. Egy sóhaj. Megint mocorgás. Kis szünet. Majd egy árnyék bukkant fel. Kookie felült az ágyában. Tae reflexből becsukta a szemét, habár tudta, hogy Kookie nem veszi észre, hogy ébren van. Ugyanúgy ahogy ő sem látja, csak a körvonalát. Megint mocorgás hallatszott, majd halk, finom léptek. Kikelt az ágyból? Tae szíve hevesen vert. Azon agyalt, vajon Kookie miért kelt fel. Eddig nem tapasztalta, hogy Kookienak is álmatlan éjszakái lennének. Talán csak wc-re megy. Gondolta Tae. Egyszer csak annyit érzett, hogy valaki ránehezedett az ágya szélére. Egy kéz simította végig a haját. Hideg, hosszú ujjak… Kookie! Tae érezte, ahogy a szíve nyugtalanul vert a mellkasában. És egyre jobban próbált kitörnionnan, ahogy Kookie ujjai már az arcánál jártak. Ez a kéz… Tae alig tudta fékezni vágyát, hogy megfogja és leteperje az ágyra Kookiet. De túl kíváncsi volt ahhoz, hogy megzavarja barátját. Miközben Tae a hangos szíve ellen küzdött, egyik pillanatban egy száj érintette meg az övét. Puha, vastag ajkak. Forró. Nagyon forró és érzéki száj. Először csak puhán érintették Tae száját, majd kicsit hevesebben. Tae érezte Kookie csókján keresztül, hogy a fiú küzdik a vágyai ellen. Tae egész teste megfeszült. Nem akart lebukni, de olyan szívesen viszonozta volna Kookie érzéki csókját. Kookie lassan vált el Tae szájától. Végigsimította megint a haját, majd halkan, alig érthetően szólalt meg.

-          Miért bűvölsz el ennyire?

Tae érzelmei szinte elviselhetetlenné váltak. Úgy érezte, ki akarnak törni belőle. Feszítették belülről, mint egy vízzel túltöltött lufit. Nem tudta, mikor jön el az a pillanat, hogy kiadja magából ezeket az érzelmeket. Abban viszont biztos volt, hogy nem most van az a pillanat. Kookie felállt az ágyról, és visszafeküdt az övébe. Tae tudta, hogy Kookie nem fog ma éjjel aludni. És ő se.

Másnap reggel minden a megszokott módon ment. Tae egész végig figyelte Kookiet, de nem vett észre semmi változást. Barátja túl jó volt a színészkedésben. Tae aznap reggel nagyon szótlan volt. Nem tudta feldolgozni az éjszakát és feszült lett, ha Kookie közel került hozzá. Nem akarta hogy észre vegyék a többiek, ezért inkább csöndben maradt. Mikor Jimin rákérdezett, Tae annyit mondott „ Fáradt vagyok”. És ezzel le is zárták a beszélgetést. Mikor kiértek a kollégiumból, egy csapat lány várta őket. Szokás szerint jöttek ki a fiúk elé, hogy együtt menjenek az egyetemi órákra. Sokan direkt azokat az órákat vették fel, amiket a fiúk. Néhány tanár infókat adott el erről a diákoknak. A fiúk tudták ezt, de bizonyíték hiányában inkább csak próbálták elviselni a rajongótábort. Ilyen sok idő után már kellemetlen és zavaró volt számukra néhány ember, de nélkülük meg nem éreznék jól magukat. Kivéve Kookiet. Ő inkább a magányosabb típus volt. Nem szeretett annyi ember közt lenni. De jól palástolta és csak zsongtak körülöttük a rajongók. Még olyan emberek is eljöttek ilyenkor reggel, akik nem jártak az egyetemre, csak hallottak a fiúkról és azóta rendszeresen járnak őket mustrálni és faggatni. Legtöbbször barátnőről. Apropó! Barátnő. Ne feledkezzünk el Tae barátnőjéről, akivel valójában nem szakított. Habár nagyon szeretett volna. Mivel ő az egyik tag barátnője, a rajongók eléjük engedték a lányt. Hiába öltek volna a fiúkért, a magánéletüket tiszteletben tartották. És ez a fiúknak imponált. Viszont Tae ennek kimondottan nem örült. Abban a pillanatban, hogy meglátta újdonsült barátnőjét, azt kívánta, bár ne lennének ennyire tisztelettudók a rajongói és tépnék agyon féltékenységükben. Ahogy rájött, milyen gonosz dolgot kíván, kiverte a fejéből. Felvette az álmosolyt és ránézett barátnőjére. A lány ujjongott örömében. Tae arra gondolt, milyen arcot vágna Kookie, ha megint megcsókolná a lányt. Bátorságot vett és mikor oda ért, hevesen megcsókolta a lányt. Mindenki ujjongott körülöttük. Mikor Tae felnézett, csak Kookie hátát látta, ahogy a fiú vonul az egyetem felé. Lekésett. Gyorsabban kellett volna felnéznie. Jimin azonban mellette maradt. Jimin hatalmas vigyorral megbökte könyökével Taet és Kookie után sietett. A lány viszont elkezdett csimpaszkodni Taera. Utálta ezt az érzést. A folytó embereket. Minden ilyesmit. Szerencsére más tárgyakat vett fel a lány, ezért nem tudtak sokat találkozni. Tae mindig próbált elbújni. Ebédszünetben azonban direkt megkereste a lányt. Arra gondolt, most talán meglátja Kookie arcát. Leültek ugyanahhoz az asztalhoz Jiminékkel szemben. Jimin láthatóan boldog volt a látványtól. Kookie azonban egyáltalán nem. Komor volt. Nem szokott ilyen lenni. Gondolta Tae. Most már majdnem biztos volt benne, hogy a fiú tényleg szereti és tényleg nem álmodta az éjszakát. Úgy döntött, eljött a pillanat hogy megcsókolja a lányt. Áthajolt az asztalon, felemelte a lány fejét. Viszont elkövetett egy hibát. Nem csukta be a szemét csók közben, hanem közvetlenül Kookiera nézett. Egyenesen Kookie szemébe. Barátja vissza nézett rá. Teljesen magával ragadta Kookie tekintete. Nem tudta levenni a szemét róla, miközben a lánnyal csókolózott. És mindezt a lány tudta nélkül. Jiminen hatalmas döbbenet látszott. Tae látta a szeme sarkából, de nem fogta fel. Csak Kookie létezett számára. A lány abbahagyta a csókot és ránézett Taera. A fiú levette tekintetét Kookieról és mosolyt erőltetett az arcára. Egy pillanatra még felnézett, hogy lássa Kookiet. Azonban csak a hűlt helyét találta. És Jimin se volt ott. Tae kétségbe esett. Tudta, hogy elrontotta ezt az egészet. De hogyan tudná újra csinálni? Sehogy! Hát persze, hogy nem tudja megváltoztatni a múltat. Tae ezekkel a gondolatokkal vált el a lánytól ebéd után. Lassan, szinte maga után vonszolva lábait. Elment mosdóba, óra előtt. Annyira belemerült a gondolataiba, hogy észre sem vette, valaki bejött. Lehúzta a wc-t, majd mikor kinyitotta az ajtót, Kookiet pillantotta meg vele szemben. Tüzes, elszánt tekintet. Ami Taenak a legjobban tetszett ebben a fiatal fiúban. Kookie szürke mackónadrágot, fekete edzőcipőt és egy egyszerű, fehér pólót választott a mai napra. Jól álltak neki az egyszerű dolgok. Így is tökéletes volt. Tae számára legalábbis. Kookie zsebre tett kézzel, a falnak támaszkodva állt. Egyik lábát felhúzta és talpát a fehér falra fektetve. Mikor levette onnan, lábnyomot hagyott maga után. Ez viszont Taet nem érdekelte. Ugyanis Kookie megindult felé. Megfogta két vállát és a falhoz préselte, majd szinte rásimult Taera. Arcuk nagyon közel volt egymáshoz. Tae érezte Kookie forró leheletét, ahogy zihálva vette a levegőt. Nem tudott megszólalni egyikük sem. Kookie Tae tarkójára emelte a kezét és megcsókolta őt. Nem olyan finoman, mint éjjel. Ez a csók vad volt, a vágyról szólt. Kookie teljesen rásimult Taera. Tae nem tudott ellen állni. Érezte, ahogy Kookie nyelve belopózik és elkezdi kényeztetni, hergelni az övét. Tae azonnal reagál a gesztusra. Ugyanúgy játszik ő is Kookie nyelvével. belement a táncba. Tae benyúl Kookie pólója alá és elkezdi kezével végigsimítani Kookie minden porcikáját a póló alatt. A hasát, a mellizmait, a nyakát, a vállát. Tae annyit vesz észre, hogy Kookie szája eltűnik az övéről. Kinyitja szemét, de addigra Kookie már vissza is tért, ás ugyanúgy csókolta Taet, mint előtte. Csak épp póló nélkül. A fehér póló a földön hevert. Tae hiába égett a vágytól, érezte, hogy kicsit mintha félne. Érezte, ahogy Kookie is benyúl az ő pólója alá. Minden egyes ponton, ahol Kookie megérintette, elkezdett lángolni a teste. Tae teljesen felizgult, de az esze megálljt parancsolt. Elkapott egy pillanatot, amikor képes volt Kookiet ellökni magától. Kookie meghökkent. Arca ki volt pirosodva. Mellkasa gyorsan emelkedett fel és le. Zihált. Tae ekkor vette észre magán, hogy ő is ugyanúgy vette a levegőt, mint Kookie. Próbálta visszafogni, de erre volt szüksége a szervezetének. Sok oxigénre. Tae lélegzete hirtelen leállt egy pillanatra, mikor Kookie arcát tenyerébe temetve zuhant a földre. Pár pillanat szünet után Tae odament barátjához és levette kezét az arcáról. Arra számított, hogy sírni látja majd, de nem így történt. Kookie csak nézett maga elé. Egy kis idő után magához tért és bele nézett Tae szemébe. Tae nem tudta ezt az egészet mire vélni.

-          Kookie. Jól vagy?

-          Persze.

Nehezen jött ki ez a szó Kookie száján. Alább hagyott a zihálása. Tae felvette a földről a pólót és odanyújtotta barátjának, aki fel is vette azt. Felállt, majd mint a régi Kookie szólalt meg.

-          Miért viszonoztad?

-          Mi?

-          A csókot. Miért engedted most is meg éjszaka is?

Éjszaka? Tae szíve hatalmasat dobbant. Tehát tudta, hogy ébren voltam. És úgy csókolt meg…

-          Miért? Miért csókoltál meg, ha tudtad hogy ébren vagyok?

-          Én kérdeztem előbb.

-          Hol vagyunk Kookie? Dedóban?

Tae érezte, hogy hangja kissé ideges és számon kérő. Megpróbált ebből visszavenni.

-          Ne haragudj. De azt hiszem, tartozunk egymásnak annyival, hogy elmondjuk, mit miért tettünk. És ha akarod kezdem én.

Kookie keresztbe fonta kezét a mellkasán és a falnak dőlt.

-          Hallgatlak.

Tae szívverése gyors volt. Úgy érezte, mindjárt elájul itt helyben. Ki kell mondja azt a szót. Tartozik ennyivel Kookienak. És ha Kookie direkt is csinálta ezt az egészet, hogy kiderítse az igazságot… és nem azért mert szereti… akkor is el fogja mondani, mit érez iránta. El fogja, mert Kookie megérdemli, hogy tudja. Jimin most eszébe se jutott. Az események hatására csak Kookieról szólt az élete ebben a pillanatban. Tae megköszörülte a torkát. Mély levegőt vett, és nagy nehezen kimondta.

-          Mert szeretlek.

És ebben a pillanatban kinyílt a wc ajtaja, és Jimin lépett be rajta. Vagyis lépett volna. Ugyanis ahogy meghallotta Tae szavait és meglátta ezt a szituációt, lefagyott. De nem csak ő. Tae arca teljesen elfehéredett. Úgy nézett ki, mint aki ebben a pillanatban elhányja magát. Legnagyobb meglepetésre Kookie sem nézett ki másképp. Annyira meglepődött ő is, hogy elfelejtette palástolni rémületét. Így álltak egy ideig, mikor Jimin belépett. Becsukta maga mögött az ajtót és neki támaszkodott. Végigmérte mindkét fiút.

-          Elmondanátok mi folyik itt? Mert azt hiszem, sok mesélnivalótok van.

Jimin hangja eltért a szokásostól. Most nagy él volt benne, ami hatalmasat szúrt Tae szívébe. Úgy érezte, megcsalta Jimint. Ami nem igaz. Jimin tekintete azonban mérges volt, számon kérő és elszánt. Nem az a Jimin állt Tae és Jungkook mellett, akit megismertek. Ez egy másik Jimin, és ez volt az első alkalom, hogy mind ketten féltek tőle.

-          Gyerünk. Addig innen ki nem megyünk.

Értékes szerelem 19.rész VÉGE

                              Értékes szerelem 

                                                                 XIX. fejezet

                                                                     VÉGE

Mindketten megriadtunk apa hangját hallva. Hallom a lépteit a folyósón. Nem tudom, mit akarhat tőlünk. Mi volt ez a sürgető, komoly hangnem? Taevel egymást nézzük. Az ő tekintetében is látom azt a nagy kérdőjelet, ami az én szemem előtt is lebeg. Egy ideje ülünk így, szótlanul.

-          Chinae. Tudod, mit akarhat az apád?

-          Nem, Tae. Fogalmam sincs. De nagyon fura volt. Lehet el kellene indulnunk. Essünk túl rajta.

-          Menjünk.

Elindulunk a nappali felé. Zakatol a szívem. Nem tudom, mi az, amiért apa ilyen lett. Még azt se tudom eldönteni, hogy mérges vagy sem. Miközben Taeval sétálunk, annyit érzek, hogy megragadja a kezem és szorosan fonja össze ujjainkat. Ránézek. Megint elővette a férfias viselkedését. Arckifejezése azt sugallja, hogy bármi történik, ő megvéd. Imádom, hogy gyengéd, érzékeny. De ha helyzet van, tud férfiként viselkedni. Szerintem ilyen egy igazi férfi. Leérünk a nappaliba. Anya és apa a kanapén ülnek. Tae és én kézen fogva helyet foglalunk velük szemben a két fotelban. Amit megpillantok az asztalon, teljesen összezavar. A fényképekkel teli csomag, a levél Tae apjától és a doboz a gyűrűkkel. Még hevesebben ver a szívem. Kicsit elkezdek remegni. Megszorítom Tae kezét. Nem nézek rá. Nem tudom levenni az asztalon heverő dolgokról a szemem. Apa töri meg a kínos csöndet.

-          Gyerekek. Most hallgassatok meg figyelmesen, mert nem mondom el még egyszer.

Tae és én kiszállunk az autóból. Letelt a három nap. Holnap mind a ketten megyünk dolgozni. Tae nagyon fáradt. Ő vezetett hazáig. Ahogy bemegyünk a lakásba, belém hasít a felismerés. Rendetlenség van. Tae cuccai a nappali kellős közepén hevernek. Nem sok, de éppen elég ahhoz, hogy a kupleráj érzését keltse. Annyira siettem anyáékhoz, hogy a cuccaim szanaszét hevernek. A szekrényajtók egy része tárva nyitva maradt. Bemegyek a szobába. Ruhák szétdobálva, még beágyazva sincs. A fürdőt meg se merem nézni. Biztos tele van hajjal, a hajkefe és fogkefe nincs elrakva… legalábbis nem emlékszem rá hogy elraktam volna… muszáj leszek rendet csinálni…

-          Chinae!

Tae hangja a konyhából jön. Kimegyek a szobából. Tae az orrát befogva áll a tűzhely mellett.

-          Mi az?

-          Ez azt hiszem megromlott.

-          Te jó ég! Elfelejtettem betenni a hűtőbe! Aish komolyan!

Lehuppanok a kanapéra. Arcomat a kezembe temetem.

-          Hogy lehetek ilyen figyelmetlen! Mikor eljöttem ez fel se tűnt.

-          Vagy csak nem érdekelt.

Felnézek a hang irányába. Tae felém tart és leül mellém. Kezét végigsimítja a combomon.

-          Ne aggódj, holnap mindent rendbe teszünk, ha haza értünk.

Nekidőlök. Bal karját átteszi a vállamon és magához húz. Nyom egy csókot a homlokomra. Kezdek álmos lenni. Olyan megnyugtató vele lenni.

-          A kaját még kiöntöm. Meg a fürdőt megcsinálom.

-          Nem kell. Hagyd csak rám.

-          Ez az én dolgom, Tae.

-          Most már az enyém is. Nemsokára házasok leszünk.

Felnézek rá. Olyan nehéznek érzem magam. Fejemet a nyakához túrom. Mélyen szívom be ezt az ismert, imádott illatot. Olcsó parfüm és vanília szappan. Eszembe jut egy hülye kérdés. Gondolkodás nélkül teszem fel.

-          Ugye a szappant is elhoztad?

-          Szappant?

-          Amivel fürdesz.

-          Ja, azt? Persze. Mi ez a kérdés?

-          Semmi. Csak… ne cseréld le jó?

Tae érthetetlenül néz. Tudom, hogy össze vissza beszélek a fáradtságtól. Elmosolyodik.

-          Nem fogom.

Ez az utolsó, amire emlékszem. Utána elnyomott az álom. Reggel, mikor felébrednem, nem találtam Taet mellettem. Kikászálódtam az ágyból. Valószínűleg Tae hozott be a szobába. Most a nyitott szekrényajtóm előtt állok csodálkozva. A ruháim, amik szanaszét hevertek, most behajtogatva, vagy sorban felakasztva vannak szép rendben. A szekrényemben. Tae elpakolta őket. Pedig mondtam, hogy megcsinálom. Kimegyek a nappaliba. Most különös gondolatok árasztják el az elmémet. Például az, hogy imádom a lakásom. Ahogy bejövünk az ajtón, egy nagy ablak van velünk szemben. A teljes fal egy ablak, amibe be van építve egy kijárat az erkélyre. Baloldalon van a konyha, ami amerikai stílusú. Csak a pult választja el a nappalitól. Jobb oldalon, a bejáratnál van a fogas és egy cipős szekrény. Az előszoba és a nappali szintén egyben van. Azonban a nappali egy emelvényen van, így lehet látni az előszoba és a nappali határát. A jobb oldalon a cipős szekrény után kicsivel egy ajtó van. Az a fürdőszoba, mellette pedig a wc. A hálószoba ajtaja messzebb esik a wc-től. Szinte a jobb fal és a nagy ablak sarkánál van. A hálószobaajtóval szemben pedig a nagy tv van. Szeretem ezt az elrendezést. És így, hogy most Tae is itt lakik, sokkal otthonosabb. Hirtelen megcsap a tojás és pirítós illata. Tae a konyhában serénykedik. Feltűnik, hogy szokatlanul rend van. Odamegyek a pulthoz és leülök a bárszékre. Támlás. Így kényelmesebb. Tae nem vesz észre. Serénykedik.

-          Jó reggelt!

Tae ijedten fordul meg.

-          Jó reggelt! Felébredtél?

-          Fel. Elpakoltál?

-          Igen. Meg akartam csinálni mielőtt felkelsz. A cuccaimat megpróbáltam úgy eltenni, hogy ne zavarjanak téged.

-          Miért zavarnának? Te is itt laksz. Normális hogy itt vannak a cuccaid.

-          Igen tudom. Csak… még új. Nem laktam apámék óta senkivel együtt.

Csak mosolygok. Jó érzés végre nem egyedül felkelni ebben a gyönyörű lakásban. Tae elém teszi az ételt. Nagyon finom illata van. Megköszönöm neki és elkezdek enni. Meglepő, de nagyon finom. Elkezdem gyorsabban enni. Észreveszem, hogy Tae mosolyogva néz rám. Megállok, a villa még a számban. Lassan, óvatosan veszem ki a számból. Közben egész végig őt nézem. Még az étel a számban van de nem bírom ki hogy ne kérdezzem meg.

-          Mi az?

-          Semmi. Ízlik?

-          Igen.

Lenyelem a falatot. Iszom rá egy kis narancslevet.

-          Nagyon finom. Köszönöm.

-          Ahogy elnézem neked sem sűrűn csináltak reggelit. Nincs deja vu érzésed?

-          De. Talán.

Emlékszem, mikor Tae ugyanígy ette az én rántottámat reggel. Akkor mondta el hogy senki nem csinált neki még reggelit 10 éves kora óta. Lelki társak? Valószínűleg igen. Csak a körülményeink mások. Én azért nem kaptam még senkitől, mert túl magabiztos voltam és lenéztem mindenkit. Tae viszont pont az ellenkezője volt. Csendes volt és mindenkit feljebbvalónak gondolt. Egyikünknek sem volt senkje. Vicces a sors. Összehozott minket hogy megváltoztassuk egymást. Életem legjobb döntése volt elfogadni Tae iránt érzett szerelmemet. Soha nem fogom megbánni.

-          Mikor megyünk gyűrűt nézni?

-          Gyűrűt? Már most?

-          Chinae! Rád vártam egész életemben. És nem foglak elengedni. Magamhoz akarlak láncolni.

Miközben ezt a mondatot mondja, közel hajol hozzám a pulton keresztül. Szenvedélyesen néz rám, amitől paprikavörös leszek mindig. Ez most sincs másképp. Megfogja a kezem, amiben a villa van. Odavezeti a szájához és bekapja a falat rántottát. Tör egy kicsit a kenyérből, azt a másik kezembe teszi és szintén a szájához vezeti. Ahogy bekapja, szája érinti az ujjaim hegyét. Libabőrös vagyok. Csak ennyitől. Eszembe jut a tegnapi nap, és egyből zavarba jövök. Megpróbálom terelni a témát.

-          Azért apu jól ránk ijesztett ugye?

Közben kezemet kiszabadítom az övéből és rákönyökölök, mintha szükségem volna rá. Tae észreveszi a hirtelen témaváltást és mindent tudóan elmosolyodik. Leül velem szemben a másik bárszékre.

-          Igen. Azonban azt hazudni, hogy rokonoknál voltak… gyerekes tőlük nem?

-          Szerintem csak nem akartak téged ezzel addig felkavarni, amíg nem tudnak mindent biztosan. És különben is. Ha nem így alakultak volna a dolgok most menekültek lennénk.

-          Miért is?

-          Apa nem hagyna élni.

-          Azt mondjuk el tudom képzelni.

-          Viszont nem ismerős neked ez a név, Tae?

-          Melyik?

-          Park Shin Hye…

-          Nem igazán.

-          Nekem valahonnan dereng, de nem tudom, hogy honnan.

-          Én azért sajnálom szegény lányt. Ilyen fiatalon meghalni… ráadásul nem is akart velem összeházasodni, mert megszökött a szerelmével Szöulba.

-          Igen, Tae. Én is sajnálom. Tényleg kegyetlen ez a kényszerházasság…

Hirtelen belém hasít a felismerés. Park Shin Hye! Szöulba szökött! Hoseok! Ne! Nem hiszem el. Valószínűleg látványos lehetek, mert Tae egyből megfeszül és aggódva néz rám.

-          Chinae minden rendben?

-          Nem. Nincs rendben. Tudom honnan ismerős az a név.

-          Honnan?

-          Hoseok megszöktetett egy lányt, hogy együtt éljenek itt, Szöulban. És meghalt fiatalon ezért Hoseok teljesen összetört. Tae! Az a lány, akivel ő megszökött, ő volt neked kijelölve, mint menyasszony!

-          Ne…

-          De.

Tae ugyanúgy lesokkolódott, mint én. Megértem. Nem könnyű egy ilyen információt feldolgozni. Nekem is nehezen megy.

-          Tae. Erről a kényszerházasság meg hasonló dolgokról egy szót se senkinek. Nem akarok ebből semmi botrányt.

-          Miért lenne ebből botrány?

-          Mert Hoseok imádta azt a lányt, és lenne egy ember, akin levezetheti ezt a bánatot. Velem is ezt tette, mert hasonlítok rá.

-          Hasonlítasz rá?

-          Igen. Jimin mondta… ő mesélt nekem erről.

-          Jól van. Amúgy se akartam őket egyelőre beavatni. De ha majd elmesélem nekik, akkor nem említem ezt a nevet.

-          Köszönöm.

Megreggeliztünk, elkészültünk és most a melóhelyen vagyunk. Meglepődtek a többiek, hogy együtt jöttünk be. Jó érzés három nap után megint látni őket. Nagy örömmel fogad minket mindenki. Elmeséltük nekik, hogy miért lakunk együtt, a találkozást a szüleimmel. A Tae szüleivel kapcsolatos dolgokat kihagytuk. És végül bejelentjük a nagy hírt.

-          Öhm fiúk. Nagy hírünk van.

-          Na, mondjátok.

-          Elveszem Chinaet.

Nagy ujjongás, ölelgetés, mindenki mindenkit. Csak Jimin tűnik… olyan mintha formalitásból tenné ezt az egészet. Rosszul esik így látni. Nem akarom, hogy szomorú legyen miattam. Munka után még nem mentünk haza. Hoseok hozott egy pezsgőt, hogy megünnepeljük a nagy hírt.

-          Én fáradt vagyok és holnap is jövök. Hazamegyek. Érezzétek jól magatokat.

-          Jimin! Hová mész? Ne menj még. Nem is koccintottunk!

-          Sajnálom, Hoseok, de nem megy.

A két fiú összenéz. Hoseoknak mintha összeszorulna a szíve. Tudom, mert nekem is. Nem hagyom…

-          Jimin. Beszéljünk mielőtt haza mész.

-          Miről akarsz beszélni, Chinae?

-          Gyere.

Megfogom a karját és kivezetem az ajtón. Pár méterrel a bejárattól megállok, és szembe fordulok vele. Jimin szemei szomorúak és elveszettek.

-          Jimin! Kérlek, ne csináld! Nagyon fontos vagy Tae és az én számomra is. Nem akarom, hogy szenvedj.

-          Sajnálom, Chinae, de nem tudlak elfelejteni. Olyan, mintha belevésődtél volna a fejembe. Mindenhol téged látlak, a te hangodat hallom és a te illatodat érzem. Ti is fontosak vagytok nekem. Ezért nem szeretném, hogy teher legyen számotokra az én nyomorom.

-          Jimin…

-          Nem, Chinae. Amíg nem felejtelek el teljesen, nem szeretnék a munkán kívül találkozni veletek.

-          Na, ide figyelj! A legkönnyebben úgy felejtesz el, ha minden nap látsz. Megszokod a közelségem, utána már észre sem veszed, de nem leszel belém szerelmes. És különben is. Egy ilyen nő miatt vagy a béka segge alatt? Nézz már rám.

-          Nézlek.

-          És? Mit látsz?

-          Egy boldog, csinos nőt.

-          Nem. Te egy olyan embert látsz, aki ezért vált ilyenné, mert ismeri Taet. Ha nem vele lennék, nem ilyen lennék, és nem kedvelnél.

-          Na, ez érdekes. Miért milyen voltál?

-          Önző, hazug, sikerorientált, makacs. A saját világomban éltem. Mindenkit lenéztem. Téged is lenéztelek volna akkor. De mivel már ismertem Taet, ezek a tulajdonságaim lassacskán halványulni kezdtek és most már teljesen eltűntek. Nem szeretnél, ha akkor megismertél volna.

-          Lefeküdtél vele?

-          Tessék?

-          Jól hallottad.

-          Hogy jön ez ide?

-          Gyengédebb vagy. És ezt egy pasi kiszúrja, ha a nő már nem szűz.

Teljesen elpirultam, érzem. Jajj, mit csináljak. Épp próbálom rendbe hozni a dolgokat, erre így reagálok egy ilyen mondatára. Annyira nyílt.

-          Jó, Chinae. Legyen. Nem fogok menekülni. De nem palástolom, hogy szeretlek. És úgy is fogok viselkedni, ahogy nekem tetszik. Egészen addig, amíg teljesen el nem múlnak az érzelmeim. Mit szólsz ehhez?

-          Kompromisszum?

-          Az.

-          Legyen.

-          Taet nem akarod megkérdezni?

-          Nem. Tudja, hogy már magához láncolt.

Visszamentünk, és ünnepeltünk. Mindenki jól szórakozott, még Jimin is. Főleg, hogy ölelgetett meg hasonlók. Tae kicsit idegesnek tűnt, de pont ez volt a lényeg. Kaparjon. Érezze, hogy az a lánc nem örök. De tudja, hogy már teljesen az övé vagyok. És ha le is hullik a lánc, én hűségesen maradok az oldalán. Mert szeretem.