Not today-8

Not today

8 – Jungkook pov.

Nem akarok tartozni senkinek és pont ez az ember érte el, akit a legjobban utálok ezen a világon. Elkapom a kendőt, amit felém dobott. Érzem, ahogy a meleg vér folyik az orromból. Már csak azért sem fogom elfogadni. Ledobom a földre és a fehér ingem ujjába törlöm a vörös vért. Taehyung értetlenkedve néz. Biztos előnyben érzi magát az előbb történtek miatt, de ez nem marad így sokáig.

–                    Makacs egy nyuszi vagy te. Azt az inget most már végleg dobhatod ki a kukába.

–                    A vörösbor sem jön ki belőle.

Megvetően nézek rá, de ő csak elmosolyodik és lehajol a kendőért. Tesz egy lépést felém, így már csak pár centi marad köztünk. Elkezdi a kendővel letörölni a vért az államról. Mit csinál ez? Nincs szükségem a segítségére. Akkor lennék a legboldogabb, ha eltűnne a szemem elől örökre. Eltaszítom a kezét és az ingem ujjával folytatom, amit ő elkezdett. Megragadja a karom, ránt rajtam egyet, amitől teljesen nekidőlök. Gyorsan reagálok és próbálok elhúzódni tőle, de valamiért most gyengének érzem magam. Túl sok volt a stressz mára. Most a számról törli le a vért. Elfordítom a fejem.

–                    Engedj már el! Nem vagy te az anyám. Boldogulok egyedül is.

–                    Nem értelek.

–                    Nincs szükségem pont a te segítségedre! Mit nem lehet ezen érteni?

–                    Nem erre gondolok.

Hirtelen megáll és engem kezd bámulni. Eleve zavarba ejt, ha valaki a közelemben van, vagy ha bámulnak akár messziről is. De a kettő együtt még zavarba ejtőbb. Idegesít ez az ember. Irritáló és kotnyeleskedő. Kiléphetne az életemből.

–                    Miért nem ütsz vissza soha?

–                    Mi van?

–                    Két alkalommal is lett volna lehetőséged megmutatni, hogy erős vagy. Engem is egy mozdulattal el tudtál volna intézni amennyi erő van benned. Miért hagyod másoknak hogy megalázzanak?

–                    Ehhez neked semmi közöd.

Megszorítja a karom és még közelebb húz magához. Hatalmas szemei elárulják, hogy dühös. Vagy talán tanácstalan? Nem tudok kiigazodni rajta és nem is akarok. Erőt veszek magamon és nagy nehezen kiszabadítom magam a szorításából. Nagyot lépek hátra, zsebre teszem az egyik kezem, miközben a másikkal az orromat törölgetem. Nagyon sajog. Elfordítom a fejem a szórakozóhely felé. Nem értem, mit akar tőlem. Még csak ma találkoztunk de már most beleüti az orrát a dolgaimba.

–                    Miért nyugtatgatod magad minden alkalommal, amikor az erődet kellene fitogtatni? Talán félsz, Nyuszi?

Nem veszem fel a nyuszizását. Legalábbis nem mutatom, mennyire rosszul esik. Nem arról van szó, hogy félek. Ígéretet tettem és igyekszem is betartani. Hiába kerülöm az embereket, végül úgy is megtalálnak ezek a helyzetek. Visszagondolok arra a nyári estére, mikor majdnem... Megrázom a fejem. Határozottan nézek a riválisomra és a lehető leghűvösebben szólalok meg.

–                    Ne üsd bele az orrod más dolgába. Foglalkozz a saját életeddel. Ha az pedig nem elég izgalmas, keress más szórakozást magadnak.

Megindulok a szórakozóhely felé. Mikor elhaladnék mellette, megragadja a karom, de kirántom a kezem és tovább megyek. Nem vagyok hajlandó vele többet foglalkozni. Az ígéretem többet jelent számomra. Így is megszegtem azzal, hogy fojtogattam. Hallom, ahogy utánam jön és magyaráz.

–                    Mindenféleképpen találkozunk, Nyuszi. Riválisok vagyunk, nem kerülhetjük el, akármennyire is kellemetlen ez számodra.

Igaza van, de ott én leszek előnyben. Meg fogom alázni az egész iskola előtt, hogy ne legyen többé bátorsága azt mondani, hogy Nyuszi.

–                    Nem tudsz elfutni örökre.

Kifordulok a sikátorból és megpillantom Jimint a két lány társaságában. Forgolódnak, valószínűleg engem keresnek. Hátat fordítok nekik és elindulok hazafelé. Pár lépést teszem, mikor a riválisom mély hangját hallom zengeni.

–                    Jimin! Jungkook elindult haza én is megyek vele. Te nem jössz?

–                    Azt isten verjen meg Kim Taehyung! Szállj már le rólam!

A hangom többször is visszhangzik a szűk utcában, aminek hatására mindenki engem bámul. Jimin megtorpan és a két lány is ijedten néz. Határozott, gyors léptekkel tartok a riválisom felé és csak közvetlenül előtte állok meg. Zsebemben nyugvó kezeim ökölbe szorítva várják, hogy-hogy használjam őket, de nem teszem meg. Fogaim között sziszegek neki, hogy csak ő hallja, de Jiminék túl közel vannak ahhoz, hogy ők ne hallják.

–                    Irritáló élősködő vagy! El fogom érni, hogy térden csúszva könyörögj a bocsánatomért. Majd akkor meglátjuk, mennyire leszel ilyen bátor velem szemben.

–                    Szemtelen vagy, Nyuszi. Ne felejtsd el a korkülönbséget.

–                    A tiszteletet nálam ki kell érdemelni. Te pedig soha nem fogod elérni, hogy valaha is tiszteljelek. Egy utolsó kis senki vagy a szememben és az is maradsz.

Hátat fordítok és elindulok. Hallom, hogy Jimin mondd valamit Taehyungnak, de nem értem. Már túl messze vannak tőlem. Már majdnem otthon vagyok, mikor egy autó áll meg mellettem. Mikor oda pillantok, látom, hogy egy taxi, aminek a hátsó ülésén Jimin utazik. Kinyitja az ajtót és berángat rajta. Nem telik el sok idő és megállunk a házunk előtt. Jimin fizet a férfinak és kiszállunk az autóból. Egész végig szótlanul ültünk egymás mellett. Előkeresem a kulcsot a zsebemből és kinyitom a zárat. Ekkor Jimin megállít. Mikor ránézek, aggódó szempár néz vissza rám.

–                    Várj! Anyukád nem láthat meg így.

Leveszi a kiskabátját, rám adja, összehúzza a cipzárt és feltűri az ujját palástolva, hogy kicsi rám.

–                    Most már mehetünk.

Mikor belépünk az ajtón, csend honol mindenhol. Már mindenki alszik. Halkan felmegyünk az emeletre és beosonunk a szobámba. Jimin kulcsra zárja az ajtót. Én azonnal ledőlök az ágyra és szétterpeszkedem. Nagyot sóhajtok.

–                    Szép kis szülinap.

–                    Na azt már nem! Tessék levenni a koszos ruhákat és átöltözni. Anyukád ezért mos rád?

–                    Úgy aggódsz érte, mintha a te anyukád lenne.

–                    Hidd el, hogy anyám helyett anyám. Most, hogy ilyen távol vagyok a szüleimtől örülök, hogy van még egy felnőtt, aki fiaként kezel.

–                    Téged legalább pátyolgat.

–                    Téged meg nevel, Jungkook. Azzal jobban jártál. És most vetkőzz!

Felnevetek. Felkönyökölök és úgy nézek Jiminre, aki mutatóujjával a ruháimra és  földre mutat.

–                    Gyerünk! Ne nekem kelljen levetkőztetni!

–                    Őrült vagy.

–                    Te meg pszichopata. Kvittek vagyunk. Na le a ruhákkal.

Engedelmeskedek Jiminnek és leveszem a ruhákat. A másik fiú is követi a példámat. Az ágy szélén ülünk egymás mellett és bambulunk előre. Jimin töri meg a csöndet.

–                    Kellene valami felsőt felvenni.

–                    Melegem van. Elég a bokszer.

Hanyatt vágom magam és kitárom a karjaimat. Jimin mosolyogva rám néz és követi a példámat. Feját a bal karomra fekteti. Egy ideje így fekszünk már, mikor újra megszólal.

–                    Mi történt veled ma, Jungkook?

–                    Mire gondolsz?

–                    Szokatlanul viselkedtél ma.

–                    Rossz napom volt.

–                    Ezt mondtam Taehyungnak is mikor elviharoztál a táncparkettről.

–                    Ne emlegesd ezt a nevet légy szíves, ha velem vagy.

–                    Mi bajod van vele? Nem is ismered.

–                    De. Ő Kim Taehyung. Ma majdnem megfojtottam és amúgy utálom.

Jimin felém fordítja a fejét és értetlenül néz.

–                    Mi van? Mikor találkoztatok ti?

–                    Lényegtelen. Ki az a lány a buliról?

–                    Most terelni próbálsz, Kookie?

–                    Nem csak tetszik a lány akit fűztél és arra lettem volna kíváncsi, hogy esetleg lenyúlhatom-e tőled vagy valami mert...

–                    Ne folytasd!

Jimin felül az ágyon és mérgesen néz. Azt hiszem sikerült elterelnem a gondolatait.

–                    Hozzá ne merj érni. Ő az én kiszemeltem. Hosszútávra tervezem vele, szóval tiltott terület.

–                    Vele is ugyanazt fogod csinálni mint a többivel? Mert akkor úgy is nálam kötne ki.

–                    Kookie! Túl nyers vagy.

–                    Erre valók a barátok.

–                    Nem tudom. Ő más. Külföldi, teljesen más felfogással. Különleges. Egy élet is kevés lenne, hogy kiismerjem. Szerintem nem fogom egyhamar megunni.

–                    Hogy hívják?

–                    Bogi.

–                    Bogi? Hát ez meg milyen gagyi név?

–                    Mondtam, hogy külföldi. Szerintem helyes név.

–                    Elvakít a rózsaszín köd, Jiminie hyung. Hova valósi?

–                    Valahol Európában élt. Nem tudtam megnevezni az ország nevét, de ha érdekel, megkérdezem megint.

–                    Nem fontos.

–                    Érdekel a barátnője, Mingi?

–                    Lehet.

–                    Na majd akkor összehozok egy találkozót...

Jimin egészen addig beszélt, míg el nem aludtunk. Nem nagyon figyeltem arra, amit mondott. Egész végig a mai jelenetek futottak át az agyamon, ahogy Taehyunggal találkoztam. Az utolsó arca amit láttam, megdöbbentett. Teljesen le volt döbbenve. Elfehéredett és mintha fájdalmat láttam volna az arcán. Boldognak kellene lennem, hogy sikerült ezt elérnem a riválisomnál. De valahogy... többször lejátszódott a mondat a fejemben. „Egy utolsó kis senki vagy a szememben és az is maradsz.” Örülnöm kellene az első győzelmemnek. Azt hiszem.

Para 7.rész

Para

7. rész

# Kookie kiszáll? #

Nyugodtság. Türelem. Megfontoltság. Önmegtartóztatás. Ha az ember ezeket a tulajdonságokat hallja, egyből tudja. Tae ezeknek a megtestesítője. Volt. A szerelem boldoggá tesz. A szerelem megszépít. A szerelem kiegyensúlyozottá tesz. Ha nem abban a helyzetben vagy, mint Tae. Egyik pillanatról a másikra vált türelmetlenné. Nincs egy nyugodt perce, mióta rájött az érzelmeire. A legnagyobb fordulópont azonban az volt, mikor rájött, hogy két viszonzatlan szerelme viszonzásra talált. Az ember azt gondolná, hogy a viszonzott szerelem boldogságot és szép jövőt kínál. Itt azonban nem. Tae tettei előtt nem gondolkodik, és nem fogja vissza magát. Szöges ellentéte annak, ami volt anno. Én elgondolkodnék… a szerelem tényleg egy pozitív dolog? Vagy talán csak rosszat hoz? Nem jelenteném ki határozottan egyiket sem. Mindkét meghatározás túl szélsőséges. A dolgok itt túlságosan is összefüggnek. Nem lehet minden tökéletes. És a szerelemben sem lenne öröm, ha nem lennének rossz pillanatok. De Tae úgy érzi, ez már túl sok. Nem bírja tovább…

2 nappal később

Tae a fához szögezte Soo Hyunt. Jimin nem tudott megmozdulni. Nem látta még így kifordulva magából Taet. Hosszú pillanatok alatt esett le neki, hogy szajhának hívta első szerelmét és éppen, hogy nem fojtogatja. De nem tudott ellene fellépni. Saját meglepetésére lenyűgözte, amit Tae csinált. Férfiként viselkedik, a szerelmét védi. És a mondat, ami elhangzott telt ajkain keresztül… „megengedtem, hogy Jimint elvedd tőlem.” Jimin szíve őrülten zakatolni kezdett. Tae lemondott róla? Ilyen könnyen tovább lép? Persze, hisz ott van neki Jungkook. Jimin testén végigfutott egy érzés, ami teljesen megváltoztatta a gondolatmenetét. Nem engedheti meg, hogy Kookie elvegye tőle. Nem érdekli, ha Tae nem tud dönteni, de nem akarja elveszíteni. Hajlandó osztozni Kookieval… osztozni? Ez nem úgy hangzik, mintha egy tárgyon veszekednének? Gondolatmenetét Kookie szakította félbe.

-          Tae! Engedd el! Semmi bajom.

Tae szemei égtek a dühtől. Engedett a szorításon, de nem hagyta elmenni a lányt. Hangja mélyen zengett.

-          Miért ütötted meg?

A lány köhögött, miután Tae már nem szorongatta. Alig tudott beszélni, de jobbnak találta, ha válaszol.

-          Bántotta Jimint.

Talán jobb lett volna, ha nem szólal meg. Tae ismét szorosan ráfonta kezét a lány nyakára, aki alig kapott levegőt. Kookie nem tudta tovább nézni. Odament és nehezen, de lefejtette Tae ujjait, majd a lány és közé állt. Hátat fordítva Soo Hyunnak. Muszáj volt. Tae egy másodperc alatt újra megteszi, ha Kookie nem figyel. Jimin jelen pillanatban használhatatlan volt bármire. Tae arca már vörös volt a méregtől. Soha nem utált még senkit. Ez a lány azonban felért számára egy tucat emberrel.

-          Ő bántotta Jimint? És te mit csináltál vele, amikor egy leukémiás ember mellett döntöttél helyette? Te nem bántottad meg? Ott hagytad. Sokkal nagyobb fájdalmat okoztál neki. És még én hülye azt hittem, hogy megváltoztál és boldogabb lehetne Jimin melletted.

-          Leukémiás?

Jimin hangja villámként csapott le a többiekre. Legalább annyira égett a szeme, mint Taenak az előbb. Elindult Soo Hyun felé, aki hátrálni kezdett. Megállt Kookie mellett, aki kitette a kezét, hogy megvédje a lányt Jimin haragjától is.

-          Szóval… mi azért szakítottunk, mert egy leukémiás fiú szerelmes volt beléd és te… vele maradtál?

Soo Hyunnak alig volt hangja, halkan és rekedten válaszolt.

-          Igen.

-          Azt gondoltad, hogy ezzel megnyugtatod a lelkiismeretedet és minden meg lesz bocsájtva neked? Ugye eltaláltam?

-          Nem.

-          Akkor?

Jimin megemelte a hangját. Remek alkalom ez arra, hogy végleg kiverje a fejéből ezt a lányt.

-          Én… gyerekkorom óta ismertem. Szerelmes voltam belé. Vele akartam járni, de ő mindig elutasított. Aztán összejöttem veled. Utána mondta el, hogy beteg. És hogy mindig is szeretett, és nehéz neki így látni engem. Nem akar magához láncolni, mert tudta, hogy hónapjai vannak hátra. Vele akartam tölteni ezt a kis időt. Viszont beléd szerettem. És nem tudtalak volna megcsalni. Ezért mérlegeltem. Veled még találkozom. De őt örökre elveszítem. És nem akartam úgy elbúcsúzni tőle örökre, hogy ne teljesült volna be a szerelmünk. Ezért nagy fájdalommal, de szakítottam veled. Életem legszebb korszaka volt a veled és a vele töltött idő, és életem legrosszabb szakasza volt, mikor el kellett szakadjak tőletek. És tudom, hogy többet nem leszek boldog. De te még az lehetsz. Mindig ebben reménykedtem, hogy ha már én nem, legalább te élj teljes életet. Sajnálom. Balga dolog volt tőlem újra összejönni veled és felszakítani a sebeidet. Ez a kapcsolat halott, Jimin. Ne csináljuk tovább. Szeretlek, megvédelek, de nem tudlak teljes szívvel. A másik fele már foglalt.

Kookie hatalmasra nyíló szemekkel nézte Soo Hyunt. Tae kicsit elszégyellte magát. Ő meg volt győződve róla, hogy teljesen önző célzattal tette, amit tett. Jimin azonban nem lepődött meg annyira, mint a két barátja. Most azt a lányt látta maga előtt, akibe anno beleszeretett. Dühe eltűnt, helyét átvette az együttérzés. Oda ment a lányhoz és megölelte. Tae gombócot érzett a torkában. Nem szerette, ha Jimin mást ölelget. Mikor viszont ránézett Kookiera, észre vett valamit, amit csak akkor látott, mikor kettesben voltak. Viszont most Kookie nem őt nézte, hanem Soo Hyunt. Tae elhessegette a gondolatot és elindult vissza a szobába. Barátai a szobánál érték utol. Mindenki leült az ágyára. Jimin része még üres volt. Most cuccozott el, de holnap már cuccozhat is vissza. Nagy csönd után elindított egy beszélgetést.

-          Fiúk. Gondolkodtam.

-          Szoktál olyat is?

Kookie hangjában nagy él volt. Jimin szokásosan poénként vette fel, de tudta hogy barátja nem annak szánta.

-          Én nem akarom elengedni Taet. És úgy döntöttem, hogy nem érdekel, ha… ha egyszerre kettőnkkel is jársz, Tae. Én csak… veled szeretnék lenni.

Tae rácsodálkozott Jiminre. Kookie értetlenül nézett. Hangjából kis megvetés hallatszott.

-          Te nagyon hülye vagy. Nincs benned legalább egy kis tartás?

Jimin haragosan nézett barátjára.

-          Nem érdekel. Szeretem. Te nem tennéd ezt meg? Vagy te nem szereted ennyire, mint én?

Kookie tekintetét az ablakra emelte. Hosszas csönd után megszólalt.

-          Én azt hiszem… kedvelem Soo Hyunt.

A hangulat nyomasztó lett. Tae szíve majd szét szakadt. Annyira szerette Kookiet és olyan biztos volt benne, hogy vele fog össze jönni. Már bele élte magát. Akkor nem szereti őt ennyire? Jimin mérgesen csattant fel.

-          Miket beszélsz? De hisz nem is ismered! Ennyit ér az, amit eddig megtettél Tae szerelméért? Vagy ez egy fellángolás volt?

-          Nem volt fellángolás. Még mindig nagyon szeretem őt.

Kookie ránézett Taera. A tekintete komoly volt.

-          Szeretlek, Tae. De úgy gondolom, hogy ennek a kapcsolatnak így nincs jövője. Soo Hyunban viszont megtaláltam azt, amit egy lányban sem a korosztályunkból. Érett, tapasztalt, szép lelke van. Bele tudok szeretni.

Tae most szólalt meg először.

-          Ahhoz Soo Hyun beleegyezése is kell.

-          Ne aggódj miatta.

Jimin a két fiú között váltotta tekintetét. Részben örült ennek, hisz Tae az övé lehet. Részben viszont nem tetszett neki, hogy az ex barátnőjével akar összejönni.

-          És mi van azzal, amit a betegszobában mondtál? Hogy nem tudod megtenni egy nővel sem mert engem szeretsz? Az már a múlté? Vagy ilyen hullámokban jönnek az érzelmeid? Úgy viselkedsz mint egy 12 éves kislány.

-          Tae. Te nem tudsz dönteni, kit válassz. Én megteszem helyetted. Soo Hyun mellett el tudom képzelni a boldogságot.

-          Mellettem nem?

Kookie lesütötte a szemét.

-          Nekem teljes egészében kellenél, Tae. Nem kaphatlak meg, de én Jiminnel ellentétben tovább tudok lépni.

A fiúk nem tudtak megszólalni. Ez most váratlanul érte mindkettőjüket. Kookie és Soo Hyun…

-          Ha most nem haragszotok, megyek és megkeresem Soo Hyunt.

Kookie kiment a szobából ott hagyva a két teljesen megdermedt barátját. Jimin és Tae nem szólaltak meg, csak nézték egymást. Nem tudták, mit mondjanak. Ketten lehetnek együtt? Problémák nélkül? Kookie nélkül? Ez így nem olyan…

Para 6. rész

Para

6. rész 

# Elszabadult indulatok #

Kookie már egy órája volt a gyengélkedőn. Tae idegeit tépték az eltelt percek. Minden egyes perc egy órának tűnt. A folyósón járkált oda-vissza. A padon pedig Jimin volt barátnője ült. Csendben figyelte a türelmetlen Taet. Tae hirtelen odament a gyengélkedő ajtajához, és verni kezdte azt.

-          Mi van már? Engedjenek be! Látni akarom, hogy nincs baja!

-          Tae, ülj le.

-          Ne parancsolgass.

-          Nem jutsz előrébb, ha tombolva vered az ajtót. Inkább ülj le és nyugodj meg.

Tae egy ideig hezitált. Majd úgy döntött, mégis leül. Nem a nő mellé. Egy széket kihagyott. Duzzogva fonta keresztbe a karját. A nő lesajnálóan figyelte Taet. Sajnálta, amiért nem tud mit kezdeni a helyzettel, de gyerekesnek és komolytalannak tartotta. Nem látta benne a férfit. Ahogy Jiminben sem.

-          Jimin… hogy van?

Tae megvető pillantást vetett a nőre. Nem válaszolt. Áradt belőle a megvetés és utálat.

-          Tudom, hogy furán hangzik, hogy pont én kérdezek felőle, de tudni szeretném.

-          Kérdezd meg tőle.

A nő nagy erővel kifújta a levegőt és elmosolyodott. Szemét lesütve beszélt, miközben babrálta pulcsijának szélét.

-          Sejtettem hogy nem fogsz válaszolni.

-          Akkor minek kérdezel.

-          Remény.

Tae nem tudta megállni, hogy ne nézzen rá a nőre. Hangjából érződött, hogy valami nagyon nyomja a lelkét. És valóban érdekelte, hogy Jimin hogy van. Olyan volt, mintha aggódott volna. Tae felsóhajtott. Kinézett a szemben lévő ablakon.

-          Jimin most… nincs jól.

Amint meghallotta Tae hangját, a nő felkapta a fejét. Reményteljesen, hálásan, hogy Tae megtiszteli a szavaival. És az idejével. Tae folytatta.

-          Szerelmes. És ez a második alkalom, hogy nem kapja meg teljesen, akit akar. Gondolom, tudod, mire célzok.

A nő nem felelt. Tudta, miről beszél Tae. Szégyen. Ezt érezte minden porcikájából. Tae nyugtázta, hogy a beszúrt kis mondata betalált. Elégedett volt ettől, habár mintha kicsit megbánta volna.

-          Kérnék tőled valamit, Soo Hyun.

-          Tőlem? Mit?

Tae hezitált. Megharapta a szája szélét, majd kimondta, amire gondolt.

-          Szeretném, ha megint összejönnél Jiminnel.

-          Mi? Megőrültél?

Soo Hyun hangja nem volt felháborodott. Inkább elhűlt, meglepett.

-          Nem őrültem meg. De tudom, hogy Jimin még nem tette túl magát rajtad. És te sem azért voltál Ki Bummal, mert annyira szeretted.

-          Te… tudsz valamit?

-          Igen. Mindent tudok. És valamilyen téren nagyra becsülöm a tetted, de másrészt meg balgaságnak tartom és hülyeségnek. Két emberrel csesztél ki azért, hogy egy halálra ítéltnek megédesítsd az utolsó fél évét.

-          Nem értesz te semmit.

-          De nagyon is értem, Soo Hyun. És ezt kihasználva kérlek meg erre.

Soo Hyun habozott. Szerette Jimint, de nem látott esélyt arra, hogy megint visszakapja szerelmét. Elég csúnyán váltak el. Soo Hyun több hétig éjszakákat sírt végig. Jimin sem lehetett másképp… Kinyílt az ajtó. A nővér jött ki és becsukta maga után az ajtót. Tae azonnal felállt és elé lépett. Valamit furának talált. A nő haja kissé zilált, köténye félre gombolva… Tae kemény pillantását a nővérre emelte.

-          Mit csináltak odabent?

-          A nővér zavarodottan, elpirosodva sütötte le a szemét.

-          Semmit.

-          Ne szarakodjon itt velem!!

Tae nagyon dühös volt. Szét tudott volna robbanni az idegtől.

-          Én itt várom a barátomat tűkön ülve, hogy milyen állapotban van, maga meg extra kezelésben részesíti? Teljes nyugodtsággal?? Amikor tudja, hogy én idegesen vagyok itt kint? Nézzen az ember szemébe, ha beszélnek magához. Nincs önbecsülése? Ráadásul egy diákkal?

A nővér fenyegető tekintettel nézett Taera. Tae nem szeppent meg, ahogy a nővér várta.

-          Tudja, hogy kivel beszél. Beszéljen olyan hangnemben. Idősebb is vagyok és rangom van.

-          Mindig ezzel jönnek ha nincs mit mondani. Szánalmas.

Tae félrelökte a nővért és berontott a betegszobába. Kulcsra zárta maga után az ajtót. Kookiet a legutolsó függöny mögött találta meg alsógatyában az ágyon. A plafont nézte. Ruhái szétdobálva.

-          Mit művelsz itt?

-         Szia, Tae.

-         Szia, Tae? Ennyire futja?

Kookie nem válaszolt. Továbbra is a plafonra meredt.

-          Ez annyira nem te vagy.

Kookie felült az ágyon. Taera meredt. Gyanakvó, enyhén kéjes tekintettel.

-          Féltékeny vagy?

-          Nem. Dühös.

-          A féltékenység miatt.

-          Nem. A düh miatt vagyok dühös. Nem érdekel, kivel mit csinálsz, Kookie.

-          Valóban? Nem érdekel, hogy mit csinálok?

-          Nem.

Kookie felállt az ágyról. Lassan oda lépett Taehoz. Benyúlt halványkék inge alá. Forró keze égette Taet, ahol hozzá ért. Szíve elkezdett zakatolni, erei lüktettek, mellkasa gyorsan emelkedett és süllyedt.

-          Mit csinálsz, Kookie.

-          Azt mondtad, nem érdekel mit csinálok. Nos. Nekem ehhez van kedvem.

-          Ne viccelődj.

-          Ez nem vicc.

Kookie keze Tae derekára tévedt, majd hozzá simult. Elkezdte puszilgatni Tae fülét, majd a nyakát. Végül a szájára tévedt. Olyan szenvedélyesen és hevesen csókolta meg Taet, hogy a fiú meglepettségében elfelejtett levegőt venni. Tae belekapaszkodott Kookie nyakába. Viszonozta a vágytól égő csókot. Érezte Kookie megfeszült izmait. Imádta Kookie izmait. Gyönyörű volt. Tae lassan átvette az irányítást. Elkezdte kigombolni az ingét. Kookie leráncigálta a kigombolt inget. Ekközben végig hevesen csókolóztak. Tae elkezdte Kookiet hátra fele tolni, majd lelökte az ágyra és rámászott. Csókolgatni kezdte minden porcikáját. Majd a keze Kookie ágaskodó testrészéhez ért. Benyúlt a nadrágjába. Kookie erre szorosan megölelte Taet és szavak nélkül követelte a száját. Tae újra megcsókolta. Annyira égtek mind a ketten a vágytól, hogy azt se vették volna észre, ha valaki bejön. De tudták, hogy az ajtó zárva van. Már egy jó ideje élvezték egymás társaságát. Tae ruhái is hiányosak voltak, csak egy alsónadrág volt rajta. Tae hirtelen elvette Kookie kezét onnan, és felült. Kookie nem értette.

-          Tae?

-          Nem helyes.

-          Mi nem helyes?

-          Jimin ott vár minket egyedül, hogy mikor megyünk vissza, mi meg itt…

-          Ugyan már. Most durcizik. Emiatt ne hagyjuk abba.

Kookie oda bújt Tae nyakához és elkezdte puszilgatni.

-          Naaa. Tae. Bújj vissza hozzám.

Taet kirázta a hideg attól, ahogy Kookie beszélt. Ez a kéjes, mély, rekedt hang…

-          Nem, Kookie. Én visza megyek.

Tae elkezdett felöltözni. Kookie durcásan visszafeküdt az ágyra.

-          Mikor végre nyerésre állok, te meghiúsítod. Miért?

-          Ez nem egy verseny! Itt érzelmekről van szó, Kookie! És ha nem veszed komolyan, legalább azért állj félre, hogy akinek ez fontos, ne szenvedjen!

-          Nekem is fontos!

-          Azért fekszel le a nővérrel ugye?

-          Féltékeny vagy.

-          Nem vagyok féltékeny. Viszont nem értem, ha annyira szerelmes vagy… hogy tudsz beindulni a nagy mellekre, dús piros ajkakra és szőke hajra.

-          Csak reménykedtem, hogy talán… nem vagyok szerelmes és menni fog egy nővel…de…besültem.

-          Besültél?

-          Nem ment, Tae. Egyszerűen…az elején még tökre ment, aztán meghallottam a hangod és… le…

-          A hangom miatt?

-          Azt hiszem.

Kookie lecsüggedve ült az ágyon. Tae épp a farmerkabátját vette fel az ingjére. Tett egy lépést Kookie felé és megsimogatta a haját. Kookie nagyra nyílt szemekkel nézett fel Taera. Szerette, ha Kookie így néz rá. Olyan volt mint egy törékeny kisfiú.

-          Sajnálom, Kookie. De tudod, hogy a szívemben két embernek van hely.

-          Tudom.

Tae kisétált, és ott hagyta a megtört fiút. Tudta, hogy Kookie úgy sem menne vele, hogy Jimint lássa. Tae azonban sietett. Szörnyen fájt a szíve, hogy barátai miatta veszekednek és szenvednek. Mikor benyitott a szobába, nem volt ott senki. Jobb oldalt furcsán üres volt a tér. Mikor oda nézett, a szíve egy pillanatra megállt. Jimin cuccai eltűntek. Csak a hűlt helyüket találta. Kétségbe esetten nézett be a szekrénybe. Jimin polcai üresek voltak. Tae nem tudta elhinni, amit lát. Jimin elköltözött a szobából? A nagyszerű trió felbomlik? És mindez miatta?? Nem tudta elfogadni ezt a tényt. Kirontott a szobából. Futva kereste barátját. Sehol nem látta. Már egy ideje futott, mikor hirtelen megállt. Jimin egy padon ült, és épp csókolózott. A másik fél, aki ott volt… Tae térdre rogyott. Tudta, hogy fájni fog ezt látni, de hogy ennyire. Jimin Soo Hyunt átkarolva ült a padon és azt tette vele, amit nem rég még ők ketten csináltak. A gerlepár szétvált. Mosolyogtak. Mikor Jiimin észre vette Taet, megfeszültek az arcizmai. Kézen foga állt fel Soo Hyunnal, és elsétáltak Tae mellett. Jimin nem köszönt. Soo Hyun vetett oda egy vérszegény sziát, majd Jimin karjába kapaszkodott. Tae úgy érezte, nem  kap levegőt. El akart tűnni. De miért fáj neki ennyire, mikor ő akarta őket együtt látni?

-          Látom, hamar túl tetted magad Taen, Jimin.

Tae Kookie hangját hallotta maga mögött. Tae megfordult. Kookie és Jimin egymással szemben álltak. Jimin nem szólalt meg. Egyik keze ökölbe szorult. Tae ránézett Kookie kezére, ami szintén ökölbe volt szorítva. Észre vette, hogy Kookie kezd megindulni Jimin felé. Jimin eltolta magától Soo Hyunt, és ő is megindult. Tae nem gondolkodott. A két fiú közé vetette magát. Nem tudta, oda ér-e időben. Csak futott, hogy megelőzze a bajt. Nem akarta, hogy még egyszer bántsák egymást. Egy csattanást hallott. Nem Jimintől és nem is Kookietól származott. Soo Hyun. Arcon vágta Kookiet. Tae idegei elpattantak és neki ment a lánynak. Megfogta és a pulcsijánál fogva neki vágta a legközelebbi fához. Szemei izzottak.

-          Azt megengedtem, hogy Jimint elvedd tőlem, de Kookiehoz nem érhetsz hozzá te szajha!

Para 5. rész

Para

 5. rész

 

# A szerelem… #

Tae lélegzete leállt, mikor a szobába lépve meglátta Kookiet. Az ajtóval szembeni széken ült. Ölében a tablet, szeméből sugárzott a csalódás. Mintha mellbe vágták volna Taet. Kookie tekintete Tae kezére tévedt. Tae akkor vette észre, hogy Jimin még mindig szorosan fogja. Jimin ebből az egészből nem vett észre semmit. Kookiet figyelte. Nem tudta elképzelni, mi lehet fiatalabbik szobatársa problémája. Kookie felváltva nézte a két fiút. Jimin állta a tekintetét. Tae azonban szemét lesütve cövekelt le a padlóra. Kookie hirtelen felállt. Lassú, kimért léptekkel közelítette meg két barátját. Mikor megállt előttük, Tae kezébe nyomta a tabletet. Amikor Tae megpillantotta a cikket és annak tartalmát, elkezdett fuldokolni. Jimin is észrevette, mit nézett Kookie és kitépte Tae kezéből a tabletet.  Leült az ágyra és el kezdte olvasni. A főcím: „ Az egyetem két szívdöglesztő pasija meleg” Alatta egy kép, ahol magát látta, amint épp a tanári asztalon fekszik Taeval és őt csókolja. A kép minősége nem volt túl jó, de egyértelműen kivehető a jelenet. Kookie még mindig Tae előtt állt, kezét a mellkasán összefonva. Tae még mindig nem nézett rá. Kookie megelégelte.

-          Mi a francot művelsz Taehyung?

Tae erre a kérdésre már belenézett Kookie szemébe és elkapta a bűntudat. Jimin is felfigyelt és mohón itta magába a szavakat. Tae nem tudott megszólalni. Leblokkolt.

-          Először én, utána Jimin? Nem vagy egy kicsit gerinctelen?

-          Én…

Mielőtt Tae megszólalhatott volna, Jimin már felállt az ágyról és megelőzte.

-          Miről beszélsz Jungkook?

-          Ja, tényleg. Te nem tudsz róla.

-          Miről kellene tudnom?

-          Taehyung? Szeretnéd elmondani te?

Tae megint lesütötte a szemét. Szörnyen érezte magát. De hisz nem ő a hibás. Kookie és Jimin támadták le. Ugye? Nem érezheti magát hibásnak… akkor miért van bűntudata? Ezekkel az érzelmekkel küszködve Tae nem tudott megszólalni. Pedig nagyon is akart. Meg akarta mondani a fiúknak, hogy mit érez valójában és hogy nem ő mászott rájuk, hanem fordítva. Ekkor Kookie ismét megszólalt.

-          Úgy látszik enyém a megtiszteltetés. Nos. Emlékszel, mikor benyitottál a wc-be, Jimin?

-          Igen.

-          Mit láttál?

-          Hogy Tae épp szerelmet vall. De az nem neked szólt, hanem Ha Neulnek.

-          Tévedés. Az nekem szólt.

-          Neked?

Jimin meglepetten nézett Taera. Döbbenet. Nem tudta felfogni, hogy mit hall. Úgy érezte magát, mint akit csúnyán átvertek. Nem véletlen. Tae valóban becsapta őt.

-          Tae…

-          És ez még nem minden, Jimin.

Jimin visszanézett Kookiera. Nem tudta elképzelni, mi jöhet még. Legszívesebben befogta volna a fülét, hogy ne hallja Kookie szavait. De ezek után már mindegy, mi történik.

-          Amikor neked mondta, hogy szeret… hiteles volt?

-          Igen. Nagyon is.

-          Van sejtésed róla, hogy miért, Jimin?

Jiminnek nem kellett gondolkodnia a válaszon. Tudta. De nem akarta kimondani. Kookie előtt nem. Sok érzelem dúlt most benne. Csalódottság, harag, tanácstalanság, szerelem. A legerősebb mind közül azonban a szerelem volt. És úgy érezte, Kookie is hasonló gondolatokkal küzd. Hallatszott a hangján.

-          Jungkook… te is… szereted Taet?

Kookie a hirtelen kérdés hatására megszeppent. Eddigi magabiztossága semmivé lett.

-          Szóval igen.

Jimin Taehoz fordult. Egy lépést tett felé, mire Tae felnézett Jiminre.

-          Tae. Te valójában kit szeretsz?

Tae ugyanúgy érezte magát, mint előbb Kookie. Valami kitérő válaszon gondolkodott. De Jimin túl egyértelműen tette fel a kérdést. Nem lehet elkerülni. Itt az ideje, hogy felfedje érzelmeit és őszintén beszélhessen róluk. Kis hatásszünet után szólalt meg.

-          Nem tudom.

Kookie kezdett idegessé válni. Jimin nyugodt maradt. Valószínűleg sejtette a választ.

-          Nem tudod?? Komolyan mondod, hogy nem tudod??

Kookie már szinte ordított. Nehéz volt kihozni a sodrából. Tae még is képes volt rá. Nem valami hasznos tehetség… Tae szerint.

-          Tae nyugi. Hadd mondja el amit akar.

Kookieban dúlt a feszültség. Az egész teste megfeszült. Hátat fordított Taenak és az ablakon bámult kifelé. Jimin Taet figyelte. Tudni akarta. Nem is. Meg akart bizonyosodni róla, hogy a feltételezése igaz. És ha ez így van… neki küzdenie kell… Tae kegyeiért. Nevetséges. Egy pasiért… ennyi nyűg. A szerelem…

-          Én nem tudom eldönteni. Amikor egyikőtök sem mutatott érdeklődést irántam, akkor sem tudtam… kit szeretek jobban. Mindkettőtöket szeretem. Aztán Kookie megcsókolt. Örültem hogy nem kell választanom… aztán te a teremben…csak sodródtam…

-          Sodródtál?

Kookie hangja halkan, dühösen hangzott. Arcán düh látszódott. Jiminnel ellentétben. Kookie megindult Tae felé. Közvetlenül előtte megállt.

-          Ha most azt mondanám, dönts. Megtennéd?

-          Nem…hiszem.

-          Kit szerettél meg hamarabb?

-          Nem tudom. Egyszer csak azt vettem észre, hogy… máshogy szeretem mindkettőtöket…

-          Kookie. Hagyd békén.

-          Jimin. Nem akarok kötekedni. De épp arról van szó, hogy mind a ketten egy embert szeretünk, aki viszont szeret mind a kettőnket. Ráadásul fiú.

-          És a közvélemény úgy tudja, hogy velem van együtt.

-          Most ezt vegyem úgy, hogy ezzel el van döntve, kit választ?

-          Nem erre gondoltam, Kookie, de… ez a helyzet. Fogadd el.

-          Nem fogom elfogadni.

Kookie minden egyes szót nyomatékosan mondott ki. Hihetetlennek találta, hogy Jimin felhasználja a közönséget arra, hogy megszerezze Taet. Így ismerte volna meg? Nem emlékezett ilyen oldalára. A szerelem…

-          Ezt Taenak kellene eldöntenie, Jimin. Nem nekünk.

-          De ő döntésképtelen.

-          Akkor addig kell hagyni az ügyet, amíg el nem tudja dönteni.

-          Előnyöm van, Jungkook.

Jimin felemelte a tabletet, hogy megerősítse bizonyítékkal is szavait. Kookie összeszorította a fogait. Száját elkezdte harapdálni. Mérhetetlenül dühös volt. Nem tudott gondolkodni. A szerelem…

-          Úgy látom, neked a barátságunk nem jelent semmit, Jimin.

-          Tévedsz, Kookie. Tae nagyon is fontos számomra.

-          Tae?

-          Miért, neked nem?

-          De.

A két fiú farkasszemet nézett egymással. Ekközben Tae csak figyelte az eseményeket. Tudta, ha beleszól, a két fiú haragja rá fog zúdulni. Azt pedig nem lenne képes feldolgozni. De ez, hogy egymás ellen fordultak miatta… ez még szörnyűbb volt számára. A két ember, aki a legfontosabb volt neki, veszekednek és marják egymást. Legszívesebben eltűnt volna a világból, hogy ez a két ember boldogan élhessen nélküle. Hihetetlen, mire képes ilyenkor az ember. A szerelem…

Kookie hirtelen megragadta Taet. Kivágta az ajtót és sietősen elindult kifele az udvar felé. Taet húzta maga után, aki alig tudta tartani a tempót. Párszor majdnem orra bukott. Sok szempár figyelte és követte őket. Közöttük ott volt Jimin is, aki szinte rohant utánuk. Keresztül az embereken. Nem érdekelte senki, csak az, hogy megakadályozza Kookie tervét, amit már akkor észre vett, mikor farkasszemet néztek. Kookie megállt a legláthatóbb helyen. Arra a sík területre a szökőkút előtt mindenhonnan rá lehetett látni. A két koliból és az egyetemről is. Jimin nem messze tőlük megállt. Nem értette, miért, de úgy érezte, a sok ember előtt nem akar balhézni. Pedig szívesen kitépné Kookie kezei közül Taet. Mind a hárman ziháltak. Rengeteg ember gyűlt össze körülöttük. Kookie végignézett a tömegen, majd Jimin szemébe. Elszántan, diadalittasan. Tae nem tudta, mit tegyen. Nem volt bátorsága kiszabadítani magát Kookie kezei közül. A tömeggel sem tudott volna szembe nézni és Jiminnel sem. Rájött, hogy mennyire gyáva. Elöntötte a bánat. Mit szeretnek benne ennyire a barátai? Még a véleményét sem mondja ki. Mikor vált ilyenné? Soha nem volt ilyen. A szerelem… Kookie hirtelen magához húzta Taet, akit meglepett a mozdulat. Miközben Kookie kezét Tae tarkójára tette, és Tae száját az ajkaihoz érintette, Jimin felkiáltott.

-          Ne!

A csók megtörtént. Tae csak messziről hallotta Jimin kiáltását. Az emberek hirtelen eltűntek mellőle. A fényképezők és telefonok kattogását is csak messziről hallotta. Az egyetlen dolog amit hallott, Kookie heves szívverése és a levegővételének hangja volt. Csak Kookiet érezte. Behunyta a szemét, hogy minél jobban tudja érezni Kookie édes csókját. Annyira jól esett neki a sok bánat után, hogy elkapta a hév. Átkarolta Kookie derekát és magához szorította. A mámor hirtelen megszűnt, mikor  valaki hátulról megragadta, és erőszakkal elrángatta Taet Kookietól. A következő jelenet pár pillanat alatt zajlott le, de Tae olyan pontosan látott minden mozdulatot, mintha egy lassított felvétel lenne. Jimint látta elhaladni maga mellett, miközben ő zuhant a földre. Jimin jobb keze elengedte Taet és ökölbe szorult, miközben Kookie orra felé vette az irányt. Mikor célba ért, Kookie megpördült a tengelye körül és hasra esett. Jimin minden egyes izma megfeszült. Jól kivehető volt a fekete trikóban. Kookie köhögni kezdett és a fájdalomtól eltorzult hangokat adott ki. A tömeg morajlásba kezdett. Egyes lányok sikongattak. Mások a döbbenettől lefagyva szótlanul álltak. A fényképezők eltűntek. Mindenki lesokkolódott. Kookie elkezdett mocorogni. Tae megpillantotta az arcát. Könnyezett. Kookie sírt. Tae feltápászkodott és Jimint félre lökve letérdelt Kookie mellé. Tae levette a pólóját. Néhányan sikongatásba kezdtek, de a többiek elcsitították őket. Ki az, aki ilyen feszült helyzetben is csak a férfi testekre tud koncentrálni? Nem lehet egy agytröszt… Tae összegyűrte sötétkék V kivágású pólóját és Kookie orra elé tartotta. De úgy hogy eltakarja a tömeg elől a szemét. Tae aggódott barátja miatt. Felnézett Jiminre, aki érthetetlenül nézett vissza. Mimikái hirtelen megfeszültek, megkeményedtek. Kezét annyira szorította, hogy az ujjai már elfehéredtek. Jimin a fogai közül szűrte a szavakat.

-          Szóval mellette döntöttél.

Nem várt választ. Megfordult és a tömegen áttörve elsietett. Eltűnt Tae látóköréből. Te jó isten, mit tett? Tae lesokkolódott. Akkor vette észre, mennyi ember van körülöttük. Egyvalaki kivált a tömegből és oda ment a fiúkhoz. Tae egyből felismerte. Jimin első szerelme, akit még mindig nem hevert ki. Kim Ho Che. A lány gyönyörű volt. Hosszú, mogyoróbarna haj. Világosbarna nagy szemek. Hosszú lábak, kecses kéz, vékony derék, kellemes, dallamos hang. Szavaiból süt az intelligencia.

-          Segíts, Taehyung. El kell vinnünk a gyengélkedőre.

A szerelem…